Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-21 / 8. szám
Evangélikus Elet 1988. február 21. jf*is GYERMEKEKNEK Mt 4,1-11 Jézus és a Kísértő Az ember életének sikere és boldogsága jórészt azon múlik, mennyire tud ellenállni a kísértésnek. Jézus példája nem csak azt mutatja meg, hogy Jézus megállt a kísértések pergőtüzében, hanem azt is, hogy az ő erejéből mi is győzedelmeskedhetünk a Kísértő felett. Jézus egyszer a Lélek indítására kiment a pusztába. Kietlen táj volt ez a vidék, amerre csak nézett az ember mindenütt köveket és sziklákat látott. Jézus egyedül volt. Negyven napon át imádkozott és azon gondolkodott, hogyan végezze el az Atyjától kapott feladatot, az emberek megmentését. Közben még az evésről is megfeledkezett. Nem csoda, ha e hosszú böjtölésben megéhezett. Ekkor a Kísértő megkörnyékezte őt: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Jézus tudva azt, kivel beszél, igy válaszolt: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. Ezután az ördög hnagával vitte Jézust a szent varosba, Jeruzsálembe. A templom párkányára állította és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen! Hiszen meg van írva: Isten megparancsolja angyalainak, hogy tenyerükön hordozzanak téged. Jézus így felelt erre: De az is meg van írva, hogy ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! A Kísértő még tovább próbálkozott. Elvitte Jézust egy magas hegyre. Innen megmutatta neki a föld minden országát. Nézd, mindez az enyém - mondta - és annak adom akinek akarom. Ha leborulsz előttem és engem imádsz, neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget. Jézus határozottan utasította vissza ezt a kísértést is: Távozz tőlem, Sátán! Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj! A Kísértő látta, hogy Jézusnál hiába próbálkozik, csendben elhagyta őt. Ekkor megjelentek Isten angyalai és szolgáltak Jézusnak. Vasárnapi ebédnél ül a család. A hétköznapi üzemi, napközis és óvodai ebédek után mindenkinek nagyon ízlik a finom ebéd, amit édesanya főzött. Falatozás közben megszólal Józsi bátyám: Édesanya, mi miért nem böjtölünk, mint régen böjtöltek az emberek? Tisztelendő bácsi ma arról beszélt a gyermekórán, hogy régen rendszeresen böjtöltek az emberek. Különösen ebben az időszakban, amikor Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk. - Valóban így van - szólal meg édesanya. Ezért nevezzük még ma is ezt az időszakot böjti időszaknak. Régen húshagyó keddtől egészen húsvétig nem ettek húst az emberek. Mindezt azért tették, hogy ezzel is emlékeztessék magukat Jézus szenvedésére és a bűnbánatra. Ma már azonban nagyon kevesen tartják ezt a régi szokást. Mi már csak nagypénteken, Jézus halálának az ünnepén böjtölünk. Azon a napon mi sem szoktunk húst enni. Szép dolog a böjt - szólal meg édesapa - mert önmegtartóztatásra neveli az embert. Persze, ha csak üres szokás a böjtölés, akkor semmit sem ér. De nem csak úgy lehet böjtölni, hogy húst nem fogyasztunk. Ha valamilyen kedvtelésről, szórakozásról mondunk le, az is böjtölés. S ezt a fajta böjtölést ma is sokan gyakoroljuk. Persze ennek is csak úgy van értelme, ha van valami célja. Ha például azért mondunk le egy moziról, hogy a beteg nagymamát meglátogassuk. Vannak olyan országok, ahol sokan hetenként egyszer nem ebédelnek, s az ebéd árát elküldik az afrikai éhezők megsegítésére. Ez már igazi böjtölés. Jó lenne, ha ti is tudnátok ilyen, vagy hasonló célokért lemondani, vagyis böjtölni. Közli: S. J. A VASÁRNAP IGÉJE Lk 9,37-45 KI AZ ERŐSEBB? Szinte színpadra kívánkozó, drámai feszültségekkel és váratlan fordulatokkal teli történetet elevenít meg mai igénk. Jézus három kedves tanítványával fenn van a hegyen, hogy az elkövetkező nehéz és érthetetlennek tűnő események, azaz Jézus golgotái szenvedése során is higgyenek'majd benne, Jézus megmutatja nekik dicsőségét. A tanítványok örülnek ennek. Jól érzik magukat a megdicsőülés hegyén és ezért szeretnének itt maradni. De Jézus visszahozza őket a földre. A tanítványnak nem a dicsőségben kell sütkérezni, haaem az élet nehézségeiben segíteni, szolgálni. A hegyről leérve furcsa jelenet fogadja őket. Egy betegségben - talán epilepsziában - vergődő gyermek, egy kétségbeesett édesapa és a tehetetlen tanítványi sereg! „Megkértem tanítványaidat, hogy segítsenek fiamon, de nem tudtak!” Micsoda kétségbeesés és vád árad ezekből a szavakból! Úgy szeretnék segiteni, de tehetetlen vagyok. De tehetetlenek a tanítványaid is, pedig nekik az lenne a hivatásuk, hogy segítsenek. Mi tudjuk - talán a szerencsétlen apa is hallott róla - hogy a tanítványok meg is kapják a hatalmat erre Jézustól. „Betegeket gyógyítsatok! Ördögöket űzzetek! Mégis tehetetlenek. Lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy hányszor, ér bennünket, Jézus mai tanítványait ugyanez a vád. Hányán és hányán keresnek minket, vagy jönnek hozzánk kétségbeesetten: Segítsetek rajtam! Segítsetek a gyermekemen, vagy a férjemen! S mi ugyanolyan tehetetlenek vagyunk, mint a régi tanítványok. Ismételgetjük régi, megkopott lemezeinket Jézus szeretetéről, kegyelméről, vagy sok minden másról, de szavaink erőtlenek. Semmi nem történik a nyomukban. Nem tudunk segítem. - „0, hitetlen és elfajult nemzedék!” Jézus ráparancsol a tisztátalan lélekre. Meggyógyítja a beteg gyermeket. Visszaadja őt apjának. Lukács fogalmazása azt tükrözi, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy epilepsziás gyermek meggyógyításáról. Arról ugyanis, hogy a Gonosz és a Jó közötti küzdelemben ki az erősebb. A tapasztalat sokszor azt mutatja, hogy a Gonosz. Legyőzi a Jót, legyőz bennünket is. Mi is erőtlenek, tehetetlenek vagyunk. De Jézus azért jött el a világra, hogy megmutassa nekünk: Ő erősebb. Ő azért jött el, hogy a Gonosz mesterkedéseit megtörje és az ördög munkáit lerontsa. Jézusnak ez a győzelme a legnagyobb örömüzenet. Az ő győzelme nyomán visszatérhet a harmonikus, boldog élet. Egyénekhez, a társadalomba, az egész világra. Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Jézus azonban nem sokáig hagyja ámulni tanítványait. „Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia az emberek kezébe adatik.” A Gonosz fölötti győzelem TíerrrmindigHáTVáriyös sikereseményekben mutatkozik meg. A Gonosz fölött az a legnagyobb győzelem, hogy Jézus az emberekért, értünk vállalja az áldozatot. Ezt persze sokan nem értik. A tanítványok sem értették. Hogyan is foghatná fel gyarló emberi elme, hogy amikor Jézus a kereszten a legerőtlenebbnek, a legkiszolgálta- tottabbnak látszik, akkor a legerősebb? Mert az önfeláldozó, szolgáló szeretet a legnagyobb erő és hatalom ezen a világon. Ez az erő a miénk is lehet! Jézus azért győzte le a Gonoszt, hogy az ő erejéből nekünk is részt adjon. A vele való közösségben, az ő erejével mi is győzhetünk. Úgy is, hogy tudunk segíteni a kétségbeesetten hozzánk jövő embereken. De úgy is, hogy Jézus erejével mi is tudjuk járni az önfeláldozó szeretet szolgáló útját. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Köszönjük neked Jézusunk, hogy te erősebb vagy a Gonosz hatalmánál. Köszönjük, hogy erődet nem csak megmutatod nekünk, hanem bennünket is képessé tudsz tenni arra, hogy a veled való közösségben, a te erőddel mi is győzhessünk a Gonosz fölött. Ámen Egyházművészeti ABC Mai számunktól kezdődően fenti címmel új sorozatot indítunk, melyben egyházunkban használatos szimbólumok (jelképek) rövid magyarázatát közöljük. IHS: Jézus monogram Jézus nevének különös jelentősége van az Újszövetségben. A Ke- resztség kiszolgáltatása a Jézus nevében történik (ApCsel 2,38.) A tanítványnak Jézus nevében kell imádkoznia (Jn 16,23) Az apostolok Jézus nevében csodát tettek (ApCsel 3,6) Ez magyarázza, hogy Jézus nevének ábrázolása jelentős helyet kapott az Egyház művészetében. A keresztyén ókorban Jézus nevének görög rövidítésére az I H C betűket használták. Ebben a rövidítésben a H betű a nagy görög E (Etha) és a C a nagy görög S (Sigma) jele. A középkorban elterjedt a görög betűknek latinos olvasása s így alakult ki a rajzunkon látható IH S jel. Ezt rövidítésnek tekintették s magyarázatát adták. Az egyik magyarázat szerint a J(esus) H(ominum) S(alvator) szavak röviditése a három betű és jelentése: Jézus az emberek Megváltója (Üdvözítője). A másik magyarázat szerint I(n) H(oc) S(igno vin- ces) latin szavak rövidítése az IHS betű és jelentése: E jelben győzz. Ez a fajta értelmezés hozta magával, hpg^-a; H fagy&Jfölé egy Drága kegyelem az evangélium, melyet újból és újból keresnünk kell, ajándék, amelyet kémünk kell, ajtó amelyen kopogtatni kell. Drága, mert a követésre hív, kegyelem, mert Jézus követésére hív. Drága, mert az ember életébe kerül, kegyelem, mert csak így ajándékozza az embernek az életet. Drága, mert a bűnt kárhoztatja, kegyelem, mert a bűnöst megigazítja... Drága kegyelem Isten emberré létele. * Részlet a „ Válogatás Bonhoeffer legismertebb műveiből" című, a közeljövőben Sajtóosztályunk kiadásában megjelenő könyvből, melyhez tanulmányt írt, valamint a könyvet fordítottta Lehel Ferenc. keresztet is rajzoltak. Ma legtöbb esetben így láthatjuk ezt a Jézus monogramot. Az I H S jelkép, szimbólum, nagy elterjedtségét a sziennai Ber- nardin nevű ferencrendi szerzetesnek köszönheti, aki napsugaraktól (12) övezetten kereszttel koronázva zászlajára hímeztette. Ettől kezdve Jézus nevének legkedveltebb monogramja lett. Maga Bernárdin buzgolkodott a legjobban elterjedésén. Sok papot megnyert erre, hogy az oltárokat és a templomfalakat kívülbelül ezzel a jellel ékesítse. Az 1400-as évektől kezdve így lett ismertté az IHS Jézus jel. Olaszországban sok helyen a városháza falára írták fel óriási betűkkel ezt a monogramot, amint Sziénnában még rha is látható. Péter apostol, Szentlélekkel telve az ApCsel könyve szerint (4,12) ilyen bizonyságot tett; „Nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk.” Jézus peve számunkra azért a legdrágább, legfelségesebb, mert Ó a mi Üdvözítőnk. pályázat Az Országos Ifjúsági Konferenciák Előkészítő Bizottsága pályázatot hirdet új vagy más nyelvterületről átvehető, fordított ifjúsági énekekre. . Kérjük mindazpjkaJ^ja '^egyházi zenével k foglalkozó testvéreinket, akik ezen a pályázaton részt vesznek, hogy az énekeket (jól olvasható kotta, szöveg, esetleg kazetta) két példányban küldjék el a következő címre: Szabó Lajos lelkész 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Az énekeket szakértői bizottság bírálja el, a nyerteseket jutalomban részesítjük. Az elfogadott énekeket tanítjuk és terjesztjük a konferenciákon. Simonides János szécsényi evangélikus lelkész emlékére Sokat kutatok városom múltja után, különösen azoknak a személyeknek életével foglalkozom, akik valamilyen maradandót alkottak, s az emlékük kezd feledésbe merülni. Ez okból foglalkozom Simonides János szécsényi evangélikus lelkész felszentelésének 120. és halálának 15. évfordulójával, amely a múlt év végén volt... írja Galcsik Zsolt, aki helyi és egyháztörténeti kutatásokat folytat. A szécsényi Evangélikus Egyházközség az utóbbi néhány esztendőben több kimagasló évfordulót ünnepelt. Ez évben is több jubileumi évforduló megünnepléséhez közeledik. 120 éve, 1867. július 24-én választották meg Szécsény- ben Simonides Jánost lelkésszé s 75 éve, 1912. december 10-én halt meg e városban az egyházi, a közéleti élet s a helytörténeti monográfiái írás kimagasló egyénisége. Simonides János 1835. november 5- én született Hódmezővásárhelyen. Szülei jómódú üzletemberek voltak. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, középiskoláit a szarvasi gimnáziumban. 1858-ban Sopronba meht, ahol a két évi tanulás után a teológiai s a kandidátusi vizsgát letette. 1860-ban a pesti protestáns intézetbe lépett, hogy a teológiai tantárgyakat jobban elsajátíthassa. 1861-ben Nikolics Péter földbirtokos meghívására Rudnára ment nevelőnek két évig. 1863-ban külföldre, a jénai egyetemre távozott, ahol egy évig tanult. 1864— 1867-ig Orosházán működött tanítói minőségben. 1867. március 30-án Boross Jenő segédlelkész Szécsényből eltávozott s így a lelkészi hivatal üresen maradt. Az egyházi gyűlésen dr. Pulszky Ferenc egyházfelügyelő, földbirtokos vállalta, hogy a megüresedett lelkészi-tanári állásra egy alkalmatos személyt szerez. Dr. Székács József bányakerületi püspökhöz fordult, s az Simonides Jánost ajánlotta. Az ajánlatot Pulszky azonnal tudatta a gyülekezettel s 1867. április 21-én próbaszónoklat megtartására hívták meg. A bemutatkozó beszéd megtartása után a közgyűlésen egyhangúlag segédlelkésznek választották meg. Simonides a megválasztást, a lelkésszé való felszentelése után 1867. július 24-én fogadta el. Székács József kezdeményezésére, a hívek nagy örömére mozgalom indult Szécsény anyásítása ügyében. Simonides mihelyt elfoglalta az állását nyomban a kezébe vette az anyásítás ügyét és 1869. január 20-án Szécsényt az önálló egyházak sorába emelték. így most már anyagyülekezetté vált egyházközség önálló lelkészének választotta meg Simonides Jánost, aki szolgálatát 45 éven keresztül végezte. Mihelyt Simonides e városba került rögtön a közélet egyik kimagasló egyénisége lett. 1871-ben már városi képviselőnek és rendes tagnak választották meg. Irodalommal és egyháztörténelmi kutatással is foglalkozott. Ilyen irányú munkáját 1899-ben írta: „A Nagy- Szécsényi Ágost. Hitv. Ev. Egyház múltja és jelene püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyv alakjában, Nagy- Szécsényben, Glattstein Adolf könyvnyomdája 1899" címmel. E monográfia több szempontból is értékes és említésre méltó, mert bizonyíték arra vonatkozólag, hogy ez a legelső évszámos mű, amelyet a szécsényi Glattstein-féle nyömdában állítottak elő. Simonides nagy hozzáértéssel s kutatással feldolgozta a helyi evangélikus egyház múltját a legelső írásos emlékektől kezdve a múlt század végéig. Kutatásait tovább folytatta, de megjelentetni már nem tudta, mert 1912. december 10-én 77 éves korában elhunyt. Sírja a szécsényi temetőben található e szerény felirattal: „Simonides János Ev. lelkész *. 1835. nov. 5. t. 1912. decz. 10. Emléke legyen áldott!” Simonides és a Pulszkyak emlékét az egyházközség évtizedek múlva sem feledte el. 1929-ben a templomban emléktáblát helyeztek el ezen felirattal: „Sok évszázados álmából új életre- keltői: dr. Pulszky Ágost egyházfelügyelője (1846-1901) és Simonides János lelkipásztora (1835-1912) Emlékének A hálás szécsényi ev. gyülekezet 1929 A balaton-parti szél ostorcsípései meg-megütötték arcát, mégis csak állt, s tekintete mintegy megbabonázva révedt a mólóhoz csapódó tajtéksörényes hullámokra. A szürkéskék víztükör sustorgó csobogása olyan volt, mintha a tó őszi magányában félhangosan gondolkodna, felbátorodva, mint aki tudja, hogy úgyse hallják meg mások a titkait. A férfi csak állt, ősz haját halántékáról is hátrasodorta a szél, nem mozdult. Az ö titkát is most mondhatta el az egyik kövön élesen megharsanó hullám. Hirtelen fölkapta fejét és valami tehetetlen kétségbeeséssel meredt a szemközti partra, ahonnét a Badacsony szögletes dombja az előtte úszó ködpárából néha előbukkant. Aztán egy a távolban ringatózó fekete-fehér bója vonzotta folyvást maga felé a tekintetét -, ott volt, ott történt - suttogta benne is valami, mint ahogy a tó csobogott magában -, ugyan, vajon miért éppen ott van, éppen ott az a vízből kivillanó jelzés: Éppen ott. - Mert ott volt, mert ott történhetett...- csúfondárosan, kiáltva, kajánul felelt meg benne most a hang. Pillanatokig úgy érezte, hogy elhagyja az ereje, fulladás környékezte. Erőt parancsolt magára és félrenézett. — Ostobaság, rémkép - gondolta. - Miért is kellett ide jönni? Ennyi év után. Harmincnégy éve nem látta a Balatont. Csak akkor. Azóta elkerülte. Szándékosan. Ekkor visszafordult a mólón. Elindult a part felé. A kavicsokon csikorogtak a léptei, s egy-egy nekiszilajodó szélroham lobogtatni kezdte szétnyíló balonkabátját és bolondul dobolt rajta. Pista ott fulladt meg harmincnégy éve, ahol az a fehér-fekete bó- ia kihivalkodik a vízből. Hoev hoúgy tűnt, mintha tétovázna, s vissza is akarna már fordulni. O felékiáltott. - Na, mi az, megijedtél? - A, dehogy! - hangzott a válasz és testének csapódása újból a vízben. — Hóha' — hallatszott a kiáltás is vetődése közben. Aztán több kiáltás is szaggatottan, messzebbről, mert ő azalatt jelentős előnyre tett szert barátjával szemben, s vissza sem fordult. Maga is megpróbálta túlordítani a hatalmas zuhatagokban felé közeledő, viharzó vizet. Villám lobbanása kéklett föl az égen. Hátrafordult, de Pistát sehol sem látta. Kiabálni kezdett, először egy kicsit még tréfára is vette a dolgot. De aztán egyre va- dabbul, rémülten, rekedten, elváltozott hangon üvöltött. Egynéhányszor a víz alá bukott, de nem sokáig bírta, a szél egyre magasabbra korbácsolta a hullámokat, ösztönösen mentette a maga életét. A partra érve fejvesztve rohant segítségért, de hiába volt már minden. Talán két-három óra is eltelt, mire a vízi- rendőrök megtalálták a holttestet. Megborzongott a széltől vagy a benne leselkedő sötét érzelmektől, s hátat fordított a tónak. Egy fasor felé ballagott. Lakóiktól már elha(Folytatás a 4. oldalon) gyan is történt, mindig másképp emlékezett rá. Am most szinte önmagát kínozva pergette végig a jelenetet. Vihar közeledett, s ők élvezték az egyre magasabbra tarajosodó hullámokat. Barátjának gyengébb testi erőnléte volt, mint neki, de jól úszott, gyermekkorában kezelték valami enyhébb szívelégtelenséggel. Ki gondolt akkor ilyesmire. Mindketten mámorosán vetették magukat a habokba, Pista azonban alkatánál fogva is óvatosabb volt. Hátrébb maradt. Egyszer Horváth Gabriella Vízparton Böjt
