Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-21 / 8. szám
Evangélikus Elet 1988. február §| Böjt első vasárnapján A keresztről való beszéd Az imahét után Pápa Jellegzetesen böjti beszéd-e? Ilyentájt kell kiemelkedő^ föl- hangzania? Természetesen magától értetődik, hogy böjt vasárnapjain s talán a böjti időszak/szürke hétköznapjaiban is fölmagasodik előttünk a kereszt, ismét fölmagasodik, miután hosszabban más egyébbel voltunk elfoglalva. Nos, ha nem volna böjtidő a kalendáriumban? Az apostolok nem éltek az egyházi esztendő rendjében. Pál apostol úgy megy Korinthusba, hogy nem akar egyébről tudni, csak Jézus Krisztusról, róla is úgy mint megfeszítettről. A keresztről való beszéd nem egy része, részlete annak a Jóhírnek, melyet körülhordoz a világban, hanem maga az Evangélium! Mindenkor és mindenütt arra ügyelt, „hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét” (lKor 1,17) Ugyanő mily szenvedélyesen ír az „esztelen galatáknak”, kiket tévtanítók szinte megigéztek! Azzal a hamis tanítással ugyanis, hogy az evangéliumon kívül (azaz a keresztről való beszéden kívül) más egyéb is szükséges az üdvösségre, például a szombatnapi törvény megtartása. Efféléről ő nem tett említést náluk. Kizárólagosan a kereszt üzenetét hirdette, mégpedig úgy írta le előttük Jézus Krisztust, „mintha közöttük feszítették volna meg” (Gál 3,1) Értsük meg jól, többről van szó, mint arról, hogy aprólékosan, sorban elmondta a nagypénteken történteket, esetleg szemléletesen leírta, ecsetelte Jézus Krisztus testilelki kínját. Arról van szó, hogy jelenvalóvá tette számukra az üzenetet: érettetek halt meg az Isten fia! A keresztről való beszéd: a kereszthez hozzátartozó beszéd. Sohasem elég fölnézni a fára, hozzátartozik az a beszéd - mondjuk most így: az az ige -, hogy ami ott történt, érettünk történt. Az irgalmas Isten vitte végbe szabadasunkra. Ebben a szabadításban részesülnek folyamatosan mindazok, akik meghallják a keresztről szóló igét és hisznek benne. Ez az ige nincsen böjthöz kötve, éppígy nincsen kötve se helyhez, se személyhez. Helyes persze, ha ilyentájt kiemelkedőn fölhangzik annyi más beszéd hangzavarából, mely a mai ember fülét éri, akárcsak az egyházban is. De tudnunk kell, Hogy bármikor meghallhatjuk, a kereszt alá menekülhetünk, hiszen mindnyájan alá férünk! A stendali Péter-templomban van egy 13. századbeli úrvacsorái kehely. A talpán körben öt ráforrasztott relief. Az egyik a Megfeszítettet ábrázolja. Arcán nyoma sincs a fájdalomnak! A kereszt alatt kisebb méretben János és Jézus anyja áll, képviselve a kereszt alatt állókat mind. Jézus két keze; mely oda van szögezve a keresztgerenda két végére, valószínütlenül nagy: széles tenyér, hosszú ujjak. Áttöri még a körívet is, mely a képet körülfogja. Azt üzeni: mindenki aláfér! Az egész világot hívja keresztje alá az Üdvözítő. Nyoma sincs arcán a fájdalomnak. Ez meg a győzelmet akarja kifejezni. Megint csak nem a kép a döntő, hanem az üzenet: a kereszt diadala! Egy neves svéd teológus (G. Aulén) írta hittani művében: ha a passió prédikálásából hiányzik a győzelem jele, akkor elvesztette keresztyén jellegét; tulajdonképpen a húsvéti énekeink alkalmasabbak a kereszt keresztyén szemléletét tükrözni, mint a nagypéntekiek. Ehhez nyugodtan hozzáfűzhetjük: minden vasárnapunk egy kis húsvét. Sohasem hiányozhat belőle a győzelem öröme. (Nem véletlen,, hogy a vasárnapok böjtidőben sem estek böjtölés alá. Csak így telik ki a 40 nap hamvazószerdáig.) Egy valaki halála, még ha Jézus Krisztus is az, véghez vihetne a váltságot? - kérdezi a modern, gondolkodó s kételkedő ember. Korunk egyik kiváló igehirdetője (W. Lüthi) egyszerű hasonlathoz folyamodik: ha egy szoba sűrű füsttel volna is tele, mégis elégséges volna egy szál gyertya meggyújtása ahhoz, hogy annak csöndes lángja a füstöt elégesse; a keresztfán függő Jézus Krisztus így szívja fel városaink, falvaink halálos levegőjét, méregteleníti a bűn páráját, oszlatja el gőzét; csak vigyük oda bűneinket! Vigyük oda szenvedéseinket, gyötrelmeinket is. E tekintetben meg Luthert idézem: „Ha Krisztus rózsája akarsz lenni, tudd meg, hogy tövisek közt kell járnod; Krisztus az ő udvarában nem oszt más ruhát, csak a drága keresztet. Szenvedni szükséges.” Mennyire összecseng ez Luther címerével, a Luther-rózsával: rózsákon jár, akinek szívében ott a kereszt. Az öröm sugara elfedi a fekete ráncokat, ha a keresztről való beszédet, a szabadítás igéjét hozzá hallod. Hittel. És még a halál sem lehet akadály. Strindberg, a nagy dráma- és regényíró, amikor halálát közel érezte, keresztet kívánt a sírjára ezzel a felírással: Ave crux, spes unica! (Üdvözlégy kereszt, egyetlen reménységünk!) Nyilván életében meghallotta a kereszthez tartozó igét és hitt benne. Ne csak böjtben halld meg, keresztyén lélek. Böjt idején is, természetesen. Ám máskorra is - túlzás, ha azt mondjuk, örökre? - vésd szívedbe a keresztet beszédével együtt! Egyetlen reménységünk. És a mienk, valóban a mienk! Scholz László Eltemették Szakács Józsefet Február 5-én az Óbudai temetőben eltemették Szakács József ádventista lelkészt, a Szabadegyházak Tanácsának elnökét. A temetésen a gyászoló család mellett részt vettek az ádventista egyház lélkéfceij es hívei, a Szabadegyházak Tanácsának vezetői, a hazai és külföldi egyházak és felekezetek vezető képviselői és az állami és társadalmi szervezetek képviselői. A gyászszertartáson Halász István ádventista lelkész hirdette az igét. Az Ökumenikus Tanács tagegyházai és az Izraelita Felekezet nevében dr. Tóth Károly református püspök búcsúzott, hangsúlyozta: Irgalmas volt hozzá az Isten: ő nem kínok és szenvedések között, hanem álmában lépte át a nagy határt; álmában ment át a múlandóságból az örökkévalóságba, a földi hazából a mennyei otthonba. Életművét így jellemezte: Életművét valóban semmi sem jellemzi hívebben s pontosabban, mint az, hogy a Szabad- egyházak Tanácsának tagegyházait a magyar ökumenikus közösség elfogadott, elismert és megbecsült részeseivé tette. Majd közéleti tevékenységét méltatta. Az Országgyűlés, a Hazafias Népfront Órszágos Tanácsa, az állami és társadalmi szervezetek, a magyar közélet nevében Garamvölgyi József, a HNF Tanácsának titkára megemlékezett kiemelkedő egyházvezetői tevékenységéről, amellyel hozzájárult a szabadegyházi közösségek és az állam közötti kapcsolatok fejlesztéséhez, elősegítve az alkotó együttműködés kialakulását. A temetésen egyházunkat dr. Nagy Gyula püspökelnök, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő és dr. Harmati Béla püspök képviselte. A soproni templom felújítási munkálatairól Az eddig elvégzett ii. (Folytatás az 1. oldalról) szinten lett megbontva a tető, hogy ne kelljen az anyagmozgatást a templomon keresztül végezni. Ezzel párhuzamosan készült a felvonulási épület. Ezt a gyülekezet régi levéltárából úgy alakítottuk ki, hogy a munkák befejeződése után alkalmas legyen gyermek és ifjúsági munkák végzésére, hiszen fiataljaink régi vágya, hogy saját helyiségük lehessen. Az Erdészeti és Faipari Egyetem kérésünkre elvégezte a teljes tetőszerkezetre kiterjedő fabiológiai vizsgálatot, hogy világos képünk legyen: milyen százalékban kell a meglevő faanyagot a tetőszerkezet megbontásakor kicserélni. Menet közben kiderült, hogy a tetőszerkezet elmozdulása következtében megrepedtek a templom kupolái. Ezért szükségessé vált a teljes tetőtér letakarítása, a szemét elfuvarozása és a kupolák védelmének biztosítása. A fugákat ki kellett tisztítani, megfelelő cementréteggel ellátni. Ez után a kupolákat még egy víztaszító réteggel is ellátták, hogy a tetőtér kibontásakor ne ázhasson be a templom. Ki kellett képezni a vízelvezető árkokat is, hogy a kupolákról esetlegesen lefolyó viz a szabadba távozhasson. A templom pilléreinek (6-6) a tetőtérbe nyúló csonkjait körülkö- penyezéssel meg kellett erősíteni, hiszen a továbbiakban a tervrajzok alapján ezeknek kell biztosítaniuk a támasztó és aláfogó szerkezetek felfekvését. A kőműves munka elvégzése után ezek a támasztó és aláfogó szerkezetek be is lettek építve. Az egész tetőszerkezet súlyának jelentős részét most már ezek tartják. Az ácsmunkát kiegészítő lakatos munkákat (1000 db csavarszár és 2000 db csavaranya szabványtól eltérő méretű legyártása) a Nagycenki MGTSZ lakatos brigádja végezte el. Ez az anyag ugyanis éppen méreteinél és egyedi voltánál fogva kereskedelmi forgalomban nem kapható. Elkészültek a képen ugyancsak látható főszaruállások alatti tetőtéri falak is. Ezek nélkül ugyanis nem lehetett a további munkálatokhoz szükséges 90 m3 padlót úgy lerakni, hogy a templom kupolái ne sérüljenek meg. A templom csillárainak és világításának villamos vezetékei jelentős mértékben a tetőtéren és a kupolákon át érkeztek be a templomba. Tekintettel azonban a tetőtérben folyó intenzív munkára, ezek a vezetékek útban voltak és kezdetleges voltuknál fogva állandó életveszélyt is jelentettek. Megindult tehát a teljes villamosvezeték átszerelése, mely a tetőteret érintő részén be is fejeződött. Tervbe vettük, hogy a szóban forgó északi oldalon a közel 1,5 m-es főpárkányt két helyen megbontjuk. így lehet csak megállapítani, hogy milyen mértékű a párkány károsodása. Befejeződött a védőfolyosó téte- jének fóliával és nádpadlóval való lefedése a további munkák biztonságos végzése érdekében. Ugyanakkor biztosítani kellett a védőfolyosók éjszakai megvilágítását is, hiszen a munkák ideje alatt ezek biztosítják a zavartalan közlekedést. A tetőtérbe eddig 15 m3 állványpadlót szállítottunk fel, hogy a további munkákat biztosítsuk. Végül befejeztük a teljes beépítésre kerülő faanyag és a teljes tetőléc mennyiség áztatását, vegyibiológiai előkészítését, hogy ezzel is növeljük annak élettartamát. Krámer György Az előző évben rendeztük először közösen református-katoli- kus-evangélikus lelkészekkel és hívekkel az imahetet. Hatása túlnőtt a templomokon és városi jelentőségűvé vált. Ennek áldott folytatása volt ebben az évben is. Most még nagyobb várakozással és imádsággal zsúfolt templom hivei felé hangzottak az igehirdetések. Minden gyülekezetben énekkari számok és versek tették még ünnepélyesebbé a közös együttlétet. Az istentiszteletek végén a záró áldást 11 lelkész mondta egyforma szöveggel az adott gyülekezet szokása szerint. Az imahetet bátran nevezhetjük tekintettünk előre - a hívek nagy részével együtt akik már előre kérdezték: lesz-e folytatása az idén is? És lett. Az országos sorozatot még egy nappal meg is hosszabí- tottuk, az imahétből imanyolcad lett. Hétfőn este volt a közös záró alkalom. Estéről estére más-más az „egység” hetének is. A bensőséges testvéri együttlétért Istené legyen a dicsőség. Adja az Úr, hogy áldott folytatása legyen a meghallott igéknek a mindennapi életben, az Isten és egymás iránti szeretet- ben. Varga György Babits Mihály Psychoanalysis Christiana Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: Ilyen szentek vagyunk mi! Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket, hogy bús darabjai még érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen s félig születetlen, hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? Krisztus Urunk, segíts meg! Hallottunk ájtatós, régi faragókat, kik mindent egyforma türelemmel róttak, nem törődve, ki mit lát belőle, s mit nem: tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten. Bár ilyenek lennénk mi! Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével, s ha mit temagadból szégyenkezve nézel, tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által az Isten is nézi, az Isten is látja! Krisztus Urunk, segíts meg! Öh jaj, hova bújhatsz, te magadnak-réme, amikor magad vagy az ítélő kéme?! Strucc-mód fut a percek vak fövenye alá balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál, s akkor mivé leszünk mi? Gyónatlan és vakon, az évek szennyével löknek egy szemétre a hibás cseréppel, melynek nincs csörgője, s íze mindörökre elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe. Krisztus Urunk, segíts meg! Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró? Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. Krisztus Urunk, segíts meg! Az Országos Presbitérium határozataiból Határozat az Országos Presbitérium 1987. november 11-én tartott ülésén az egyházi címék egyházon belüli hivatalos használatáról:- Az Országos Presbitérium - emlékeztetve a korábbi erre vonatkozó határozatokra - elhatározza az egyházi címek (tisztelendő, nagytiszteletű, főtisztelendő stb.) egyházon belüli hivatalos használatának fokozatos megszüntetését. Egyházon belüli hivatalos megszólításban a megfelelő szolgálati beosztás megnevezését lehet használni megszólításként (segédlelkész, lelkész, lelkésznő, esperes, profesz- szor, dékán, lelkészi munkatárs, püspök stb.). Gyülekezeti használatban kellő türelemmel és tapintatos határozottsággal járjanak el az egyházi tisztségviselők az egyházi közvélemény erre vonatkozó kialakításában. Ökumenikus kapcsolatainkban a testvéregyházak szokásainak tiszteletben tartása az irányadó szempont.
