Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-14 / 7. szám

I I 1 Két Vas megyei falu ­Ostffyasszonyfa és Csönge — múltjából Ezen a címen jelent meg a közelmúltban a nyugdíjas lelkész, a 80 éves Mesterházy Sándor két falu történetét és mai arcát bemutató monográfiája. Nagyszerű dolog az, amikor valaki szülőhelyének vagy éppen szolgálati területének helytörténetét kutatja, fellelt iratok vagy élő szemtanúk tanúságtételét követve előtárja s az utókor számára megőrzi. Evangélikus Élet 1988. február u. Az imahét után Balassagyarmat Ezt tette az ostffyasszonyfai szü­letésű és lelkészként 48 éven át Ke- menesmihályfán szolgált Mester­házy Sándor is. Néhány lelkészünk megtette már ezt, hogy feldolgozta szolgálati helyének történetét, de csak néhányan tették vagy tehették azt meg, hogy kötet vagy füzet for­májában le is tegyék azt a nyilvá­nosság asztalára. Ez a nemrégiben megjelent kötet az ostffyasszonyfai mtsz és elnöke, Győrffy László fá­radozása révén nyomtatott forrná-' ban napvilágot láthatott, s így nem maradt csupán az íróasztal számá­ra készített munka. Mesterházy Sándor a két község történetét külön-külön dolgozza fel, lényegében azonos módszer szerint tárgyalva a két helység múltjára és jelenére vonatkozó adatokat. Az első nagyobb részben Ostffyasszonyfa - vagyis a Keme­nesalja néven országosan ismert Vas megyei tájegységünk „egyik históriai múltú faluja” - történetét és mai képét rajzolja meg. Kezdi a történet leírását a honfoglalás ko­rától és elérkezik napjainkig. Szin­te egy rövidrefogott történelem- könyv módján veszi sorra az egyes részekben először a névadó Oslu- Osli-Ostffy család történelemfor­máló szerepét, majd tárgyalja a re­formáció és ellenreformáció korá­nak történeti és főleg protestáns egyháztörténeti jelentőségét, utána pedig a XIX. és XX. század vérzi­vataros évtizedeit tekinti át, de azokban is mindig megmutatva az egyházaknak és elsősorban egyhá­zunknak a történelemben elfoglalt szerepét és jelentőségét. Különösen érdekes annak a kor­nak az ábrázolása, amiben Mester­házy Sándor már mint kortárs és szemtanú részt vett. így kap külö­nös hangsúlyt a XIX. század végén és a XX. század elején történt tö­meges Amerikába vándorlás, vagy az első és második világháború szomorú esztendeinek és vesztesé­geinek számbavétele, majd az újjá­építés és fellendülés korszaka. Amikor figyelmesen felméri a tár­sadalmi átalakulást követő szociá­lis, kulturális, gazdasági, nevelési változásokat, egyúttal bemutatja az egyházi életet is, és így ezzel teljessé teszi a képet, ami mai éle­tünket mutatja. Teheti ezt különö­sen azért is, mert a feltárt helytör­téneti adatok mellett, az egyházi életnek is kiváló ismerője, hiszen aktív részese azoknak a belső egy­házi változásoknak is, amiket a századok a mi evangélikus népünk és gyülekezeteink arcára írtak. A második nagy része a kötet­nek Csönge község történetének leírása. Itt is a XI. századtól kezdi a falu bemutatását, majd a külön­böző történeti korszakokon ke­resztül eljut Csönge mai ábrázolá­sáig. Érdekessége ennek a résznek, hogy a faluból származó irodalmi és művészeti életünk jeles személyi­ségét is patrióta büszkeséggel em­legeti, Weöres Sándort a Kemenes­alja és egyháza hű fiaként állítja elénk. A történeti adatok hosszú és gazdag sorát bőséges képanyag egészíti ki, ami még szemléleteseb­bé teszi a kiváló tanulmányt. Mél­tó, hogy kezünkbe vegyük, szüksé­ges tanulnunk belőle, ugyanakkor ki-ki a maga helyén buzdításnak is veheti a példát: adjuk át, Írjuk meg az általunk ismert helytörténetet sokak okulására, dokumentum­ként az utókor számára. Vető Béla Az ökumenikus kapcsolatok ad­ta közeledés lehetőségének jegyé­ben az elmúlt év során a balassa­gyarmati római katolikus főespe- resség, az ortodox, baptista, evan­gélikus és református egyházak ve­zető lelkészei tanácskozásra ültek össze. Ezeken a találkozókon élénk eszmecserék, olykor viták alakultak ki a papság körében a felekezetek között lehetséges kö­zös gondolkodásról és cselekvés­ről. A fent említett ökumenikus ta­nácskozások mintegy folytatásai voltak annak az egy évvel ezelőtti, első ilyen jellegű találkozásnak, amely a Palócföld „fővárosában” történelmi nyitásnak számított, így a Nógrád megyei római katoli­kus főesperesség és az evangélikus esperesség balassagyarmati szék­helyén nagy érdeklődés kísérte az ökumenikus imahét megnyitó is­tentiszteletét az evangélikus temp­lomban. Kalácska Béla esperes köszöntő beszédében a többi között emlé­keztetett arra, hogy a mi megyei szintű ökumenikus imaheti isten­tiszteletünkkel egy időben orszá­gos szintű ünnepi közös istentiszte­letre kerül sor Budapesten a katoli­kus egyház vezetőinek szolgálatá­val. A jövő útja a felekezeti identi­tás megtartása mellett az egység és a közös cselekvés. Ez a mai isten- tisztelet is ezt szeretné elősegíteni, amikor a keresztyén hit lélegzetvé­telével, az imádsággal bekapcsoló­dunk az egyetemes keresztyénség vérkeringésébe. Az imaistentiszteleten a lelké­szek bevezető igehirdetést tartot­tak az egység, a békesség, a közös cselekvés és a reménység témakö­rében. Ezzel meghatározták a kö­zös elcsendesedés irányát, melyet . Sághy Ferenc kanonok Róm 8,12-17 alapján indított el. Közös elcsendesedésünk bevezetőjében kiemelte, hogy a katolikusok egy­ségtörekvésük során nem mellőzik Máriával szemben Jézust, de Má­ria életútja jó példa a keresztyén reménységre és a hitből fakadó imádságra. „Imádkozzunk krisz­tusi lelkülettel, hogy a jövőnk va­lóban az egység és a béke felé ve­zessen minket.’7 (Folytatás a 4. oldalon) A soproni evangélikus templom felújítási munkálatairól Gazdagodva és erősödve egymás áldozatkészségén A tönkrement tetőszerkezet kívülről... (Folytatás az 1. oldalról) áldja meg. A vasárnapi hirdetések ado­mányait hallva ezt újra és újra szemé­lyesen tapasztalhattuk meg. Ugyanak­kor nem mehetünk el szó nélkül amel­lett a tény mellett sem, hogy az egész országra kiterjedő gyűjtés örvendetes módon nem bénítólág hatott a gyüleke­zeti gyűjtésre, ellenkezőleg:, serken­tően. Nem az lett a jelszó: minek adjak, úgyis adnak mások! Sokkal inkább az, hogy ha mások ilyen szeretettel és áldo­zatkészséggel segítségünkre sietnek, akkor mennyivel inkább kell nekünk magunknak komolyan vennünk 'a munkálatok támogatását. Valóban úgy van, ahogyan Pál mondja: együtt buzdultunk és erősödtünk, nemcsak egymás hite által, de egymás áldozat- készsége által. S amikor most újra erre gondolunk, akkor mindenekelőtt Is­tennek szeretnénk hálát adni azért a gondviselő szeretetéért, melyet napon­ta tapasztaltunk meg. Ennek gyümölcse az, hogy gyülekeze­tünk tagjai a felújítási munkákra eddig 1 millió 400 000 Ft-ot adományoztak. Nagy örömmel és hálával gondo­lunk az országos gyűjtésre is. Ritkán fordul elő, hogy az országos püspök­elnök ilyen elkötelezettséggel álljon egy helyi egyházi probléma mellé. Meg sze­retnénk köszönni az ország minden gyülekezetének azt az áldozatkészségét mellyel templomunk helyreállításának ügyét magáévá tette. Az ország evangé­likus gyülekezeteitől eddig 1 754 000 Ft folyt be. Voltak és vannak magánszemélyek és gyülekezetek, akik azt vallották, hogy aki gyorsan segit kétszeresen is segít, s ezért adományaikat egyenesen a soproni gyülekezet pénztárába küld­ték el. Róluk sem szeretnénk megfeled­kezni,« annál is inkább, mivel az ő ne­vük és adományuk nem jelent meg az Evangélikus Elet hasábjain. Pedig Keszthelytől Budakalászig és Békés­csabától Nógrádig ilyen formában is rengetegen gondoltak ránk. Gyüleke­zetünk vezetősége keresi a módját, ho­gyan és milyen formában köszönhetné meg személy szerint mindenkinek a soproni gyülekezet pénztárába érkezett adományokat. Ameddig ennek gya­korlati lehetőségét megtaláljuk, szeret­nénk ez úton is megírni, hogy magán- személyektől az országból 165 700 Ft érkezett, belföldi gyülekezetektől, akik nem az országos szerveken keresztül juttatták el adományaikat 63 184 Ft. Külföldi magánszemélyektől a világ minden tájáról 240857 Ft. Külföldi gyülekezetektől ugyancsak a Nemzeti Bankon keresztül, de egyenesen a sop­roni gyülekezetnek 208 038 Ft érkezett. Addig is, míg más formáját nem ta­láltuk meg a köszönetnyilvánításnak szeretnénk ez úton mindenkinek kö­szönetét mondani adományáért és együtt hálát adni Istennek az 0 vigyázó szeretetéért. A kalkulációk időközben nagyot változtak. A teljes templom (templomtető, templomtorony és templombelső, orgona) helyreállítási költségei a becsült 11 millió Ft helyett 35 millióra változtak, a templomtető helyreállítási .költségei, a becsült 3.5 millió. Ft helyetínj^millió Ft-ra változ­tak s mi mégseih szégyen ültünk meg. Istennek legyen hála az 0 erejéért, mely rajtunk erőtlen embereken keresztüljut el céljához. Az egyház és állam együttműködési lehetőségei komoly elméleti és elvi ala­pokon nyugszanak, részben már a tör­ténelem részeként, másrészt a jelen ta­pasztalataiként. Az egyes gyülekezetek ezt, ennek következményeit különbö­zőképpen tapasztalják meg. Abban, hogy megbecsülik őket, számítanak rá­juk a társadalom célkitűzéseinek meg­valósításában, meghallgatják a speci­fikus mondanivalójukat az egyes konk­rét kérdésekben, mely mondanivalót senki más nem mond el az egyház he­lyett, de megtapasztalják ezt a konkrét segítségnyújtásban is. A Soproni Váro­si Tanács eddig anyagilag még nem tudott bennünket támogatni, mivel maga is komoly anyagi gondokkal küszködik. Annál inkább köszönjük a Megyei Tanács támogatását. Eddig 500 000 Ft-ot adott a templomfelújítás­ra. Sopron belvárosa hatalmas kultu­rális és műemléki érték is. Belvároshoz pedig elválaszthatatlanul hozzátarto­zik az evangélikus templom is a maga 52 méteres tornyával. Az Országos Műemléki Felügyelőség a felújítási munkálatokra 400 000 Ft-ot ígért, mely az 1988-as évben kerül kifizetésre. Nem szeretnénk megfeledkezni a köszönet szaváról, amikor erről az ígért támoga­tásról számolunk be. A támogatás módjának voltak sajá­tos megnyilvánulásai is. Trajtler Gábor orgonaművész a Deák téri templom orgonistája, Koloss István orgonamű­vész a budapesti Szt. István bazilika orgonistája egy-egy orgonahangver­senyt ajánlott fel, melynek teljes bevé­telét a gyülekezet, a templomfelújításra fordította. A Deák téri gyülekezet Lu­ther ánia ének és zenekara a János Pas­siót adta elő ugyancsak felajánlva a bevételt 26 430 Ft-ot a templom felújí­tására. Közel 600 személy vett részt ezen a szolgálaton. Miközben megkö­szönjük az adományokat, szeretnénk ismertetni az eddigi eredményeket és a ránk váró kiadásokat is: Az eddig befolyt adományok teljes összege 4 millió 520000 Ft. Az eddig elvégzett munkákra és anyagbeszerzé­sekre (amint az cikkünk folytatásából részletesen ki fog derülni) a gyülekezet összesen 3 738 866 forintot fordított. A maradvány, mellyel a gyülekezet az 1988. évben indul: 781479 Ft. A kö­vetkező cikkekben szeretnénk majd be­számolni arról is, hogy az ausztriai, az ...és belülről NSZK és a finn egyházak milyen for­mában és mekkora adományokkal já- .ruhák hozzá a templomtető felújítási munkálataihoz. Amikor az eddigi munkálatokat és adományokat számba vesszük, akkor szeretnénk az Országos Egyház más nagy célkitűzéseit is szem előtt tartva bizonyságot tenni saját tapasztalataink alapján is arról, hogy akik az Úrban bíznak azok nem fáradnak el, hanem erejük megújul. Ezzel a reménységgel tekintünk az 1988. évben ránk váró feladatokra is, melyeknek összköltsége 5 millió Ft-ot jelent, de ezzel az őszinte reménységgel tekintünk az új Teológiai Akadémia építésére, a siófoki templom munkálataira és az evangélikus gimná­zium ügyének támogatására is. Krámer György I flt MÚZEUMI HÍRADÓ r Illyés Gyula A különféle egyházi események­kel és jelentős személyekkel kap­csolatos évfordulók ismételten al­kalmat adnak arra, hogy múzeu­munkban ezek emlékét idéző idő­szaki kiállítást rendezzünk. Az el­múlt nyáron és ősszel, egyik fekvő tárlónkban sok látogatónk csodál­ta meg azt a gazdag, reformáció éremgyüjteményt, amelyet Chris­tian Günzel Kari Marx-Stadti mű­gyűjtő jóvoltából mutathattunk be. Pár hete bontottuk le az eperje­si vértanúk emlékét idéző kiállí­tást. Ennek megtekintői közül bi­zonyára sokak emlékezetébe véső­dött az egyik lefejezett vértanúnak halála előtt elmondott és a tárló fejlécének szánt utolsó mondata: „Istent félni és hazát szeretni tő­lünk tanuljatok!” A pesti evangélikus gyülekezet megalakulásának 200. évfordulója alkalmából, első három tárlónk­ban, most egy újabb, sorban im­már a tizedik időszaki kiállítás gazdag anyaga tárul látogatóink szeme elé. A sok képet, írásos em­léket és több eredeti liturgikus tár­gyat bemutató anyag nem csak a ä kezdetre utal, de végigvezet a ké­sőbb „Deák-téri” nevet nyert gyü­lekezet további fejlődésén is. így látható a templom építésére, az is­kola fejlődésére vonatkozó több érdekes és értékes dokumentum is. Egy másik - karácsonyi aján­déknak szánt - időszaki kiállítá­sunk Kiss János kapolcsi lelkész­nek igen gazdag és nemcsak sza­kértelemmel, de művészi érzékkel összeállított karácsonyi jellegű bé­lyeggyűjteményét mutatja be. A világ sok országából származó, több száz szép bélyeg megszemlélé­se közben, már eddig is sokak szá­mára nyomatékosabbá vált a bol­dog karácsonyi üzenet: „Gyermek született néktek.” Múzeumunk belső termében - most már állandó jelleggel - újra látható a „gyermekmentő” jelzőt kiérdemelt Sztehlo Gábor lelkész pár év előtti időszaki kiállításának néhány jelentős darabja. Mint eddig minden évben, úgy az elmúlt nyáron is sok külföldi látogatója volt múzeumunknak. Velük együtt 1987-ben összesen 7377-en tekintették meg kiállítá­sunkat. Az ez évi konfirmációi ok­tatás megkezdését követően, már eddig is több gyülekezetünk lelké­szedéit azzal a lehetőséggel, hogy a rájuk bízott konfirmandusok egy­háztörténeti ismereteit, kiállítá­sunk gazdag anyagának megis­mertetése révén gyarapítsa. Kívá­natos lenne, hogy ezt az alkalmat a többiek is időben megragadják. Míg kiállításunk legtöbb darab­ja egy-egy gyülekezetünk vagy or­szágos egyházunk könyvtárának és levéltárának tulajdona, addig jóakaróink különféle adománya révén folyamatosan gyarapodik saját anyagink is. Az elmúlt hóna­pokban Pethő Istvánné egy Lu- ther-postillát, Vértesi Jolán egy­háztörténeti értékű fényképeket, múzeumunk egyik munkatársa ezüst Kossuth-érmet; Eiler András clevelandi hívünk egy művészi ér­tékű Ordass-bronzplakettet, Bar- tos Valéria pedig a szarvasi gyüle­kezet múltjával kapcsolatos gaz­dag képanyagot ajándékozott mú­zeumunknak. Immár kis könyvtárrá bővülő vendégkönyveinkben folyamato­san szaporodnak az olyan bejegy­zések, amelyek emlékeket idéznek azokban, akik már jártak nálunk, de ugyanakkor vágyat js ébreszt­hetnek olyanokban, akik eddig még nem látogatták meg múzeu­munkat. Ilyennek szánom az alább idézetteket: „Örömmel látjuk, hogy híven őrizzük tovább őseink drága hagyatékát.” „Sok eddig ho­mályos és kevésbé ismert kérdést világosított meg számomra az igen szemléletes Tdállitás.” „Lélekben megerősödve!” „Nagyon sokat ta­nultam a protestáns múltból és boldog vagyok, hogy égy ilyen gazdag kiállítás él és működik.” „Értéket őriz. Remélem, hogy a tárgyi emlékek mögött a gondolat is megérinti a látogatót.” „Adjon az Isten mély hitű magyarokat az evangélikus egyháznak ma is!” „Hálás szívvel ittam e kincsek tör­ténetét.” És végül még egy mélyről fakadó, őszinte vallomás: „Ilyen otthon-érzetem nem volt még soha múzeumban.” Garam Zoltán Isten vén malmai Gyorsabban, mint a fiatalokon hogy futsz idő, az öregeken át! Hogy csobog-zuhog múlttá a jövő! Hogy forog, űzve egy a másikát szív és agy - a két malombeli kő! Szaporábban, mint akár tavaly is, mind sebesebben, sorsom gépei, jártok vásottan is! Vagy épp azért? De meddig birtok még úgy őrleni? S ér lisztem, amennyit a mag Ígért? Sürgetőbben, mint akár tegnap is, meddig öntesz még belém gabonát, Gazda? - hogy én is megnevezzelek! Javíts, olajozz. Járjak úgy tovább - kenyérváróid megkeressenek. Müködtetóbben, mint valaha is ömölj, idő, forogjatok ti, agg szivek, agyak, higyjétek, lesz, aki számba veszi hű buzgalmatokat - Őröljetek, Isten vén malmai. Csikorgóan, még csikorgóbban is ocsút, követ, port kirostáljatok. Nem titeket ö: ti méritek Öt! Hántsatok ki abból, amit adott: embernek ehetőt! ____________________________________________) i 3 I ü SZ TEHLO GABOR EMLÉKEZETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents