Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-25 / 52. szám
Evangélikus Elet 1988. december 25. GYERMEKEKNEK • • Osszeteszem két kezemet Imádságok gyermekeknek Jó ISTENEM, MA KARÁCSONY VAN. Az utcán még ott toporognak az árusok - vajon milyen lehet az a „figurális csillagszóró”? Még lehet válogatni a karácsonyfák között vajon mi lesz azokkal a fákkal, amelyeket senki sem vesz meg? A korlátnak egy borostás bácsi támaszkodik vajon ő hol fog karácsonyozni? Jó Istenem! Vigyázz erre a borostás bácsira! JÓ ISTENEM, MA KARÁCSONY VAN. De anyu egyfolytában ideges, apu mogorva, a nővérem kiabál velem, a szomszédunk bömbölteti a rádióját, az alattunk lakó felüzen, hogy ne söpörjük erkélyére a havat. Minden olyan feszült, nyugtalan. Pedig azt mondják, ma lesz szenteste. Jó istenem, mikor ünnepelhetünk egyszer szent reggelt is? JÓ ISTENEM, MA KARÁCSONY VAN. Reggel, amikor apu elment bevásárolni, kinyitottam a szekrényét. Korábban megfogadtam, hogy nem teszem meg, de nem tudtam ellnállni. Nem is akartam én kutatni, csak gondoltam, éppen belenézek. Épphogy csak bekukkantok a résnyire nyitott ajtón. Aztán csak elkezdtem kutatni. A zakók mögött meg is találtam a csocsót! Apu csak pörgetősfocinak hívja, de nekem csocsó. Mindig ilyenre vágytam! De amikor majd este odarakja a karácsonyfa alá - nem látszik-e majd rajtam, hogy én már tudtam róla? Lesz-e majd igazi öröm az arcomon? Jó Istenem, miért is kellett elrontanom saját meglepetésemet? JÓ ISTENEM, MA KARÁCSONY VAN. Édesanya hajnal óta a konyhában dolgozik, segítek neki. Bátyám a lakást teszi rendbe. Kishúgom a terítéshez készül. Segítünk egymásnak, ami nagyon jó. Közben sok mindenről beszélgetünk, de azt a témát senki sem érinti. Pedig senki sem mondta, hogy nem szabad róla beszélni. Ám még az utalásokat is kerüljük. Mégis szüntelenül, arra. gondolunk: édesanya is, bátyám is, kishúgom is, én is. De hangosan kimondani nem szabad. Ezért csak neked kiáltom, Jó Istenem: tavaly ilyenkor még apu is velünk volt. JÓ ISTENEM, MA KARÁCSONY VAN. Este templomba megyünk. Emlékszem, tavaly is milyen szép volt. Tetszett az ének, gyönyörű karácsonyfa állt az oltár mellett, még a prédikációból is értettem valamit, De a legjobban az tetszett, hogy a tisztelendő bácsi a kapuban mindenkinek azt mondta: „áldott ünnepet kívánok!” Ma este, amikor majd kezet fog velem, már előre fogom mondani neki: „Áldott ünnepet kívánok!" Dsida Jenő ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, árhítat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég a szemeken a harangjáték szél, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! „írok nektek, ifjak... 33 KARÁCSONY ESTE IGÉJE Mt 8,19-20 KARÁCSONYI SZOMORÚSÁG Aggodalommal, kicsit félve írom ezeket a sorokat. Szomorúan is, mert karácsonykor szomorúságról kell írnom. Nem engedhetem szabadjára a fantáziámat, nem ringathatom magamat olyan ,Jó, igazi karácsonyi hangulatba”, s talán másoltat is megakadályozok ebben. Mégsem tehetek mást, mert 1988 karácsony estéjének igéje nem erígedi... Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorí- tóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen, aki ezen az estén szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit ezen az estén szorít sarokba a magányossága, akit ezen az estén kínoz meg a friss gyász fájdalma, aki ezen az estén szenved kórházi ágyán, aki ezen az estén irigyli mások otthonának békességét, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és a fájdalom, és kétszeresen máija a keserű irigység. Hiszen karácsony este van! Szívszorító statisztikák mutatják, hogy ezen az estén sokan akarnak megválni keserű, magányos és megkínzott életüktől, olyanok is, akik egyébként egész jól kibírják, de karácsonykor nem tudják már elviselni. Ezeknek a testvéreinknek is szeretnék Jézus karácsonyi szomorúságáról írni. Jézus hontalan, nincs fejét, hol lehajtania. Olyanná lett, mint közülünk a legkiszolgáltatottabb. Csecsemőként a világ forgatagában! Talán itt lenne az ideje végre, hogy a betlehemi éjszakának ne csak az idilli, pásztor- romantikas hangulatával tudjunk ünnepelni, hanem meglássuk a karácsony szomorúságát is. Mert karácsony áldozat volt! Jézus áldozata értünk. Hogyan is módja Pál apostol? - „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel..." (Fii 2,6-7). Ő, aki otthon volt a mennyben, emberré, kiszolgáltatott, szenvedő emberré, otthontalanná lett a földön, ő, aki Isten jobbján isteni fenségben uralkodott, az asszonytest kapuján át a világba lépett, hogy testvérünkké és Megváltónkká legyen. Ázért jött, hogy fájdalmainkat hordozza, félelmeinket felje, könnyeinket sírja, halálunkat halja, és azokat legyőzve - győzelmet adjon nekünk, testvéreinek is. Es ezért, benne és általa mégis van gyógyulás a karácsonyi szomorúságból! Mert, akik életükben, szívükben otthont adnak neki, azok maguk sem lesznek többé hontalanok, keserűek, szomorúak. De készek vagyunk-e erre, neki valóban hajlékot adni életünkben? Nem jár-e Ő ma is hajléktalanul közöttünk a világ országútján, s nem zörget-e sokszor hasztalan a mi ajtónkon? Nem azért berzenkedünk-e ez ellen a rendhagyó és nyugtalanító szentesti ige ellen a szívünk mélyén, mert vádol a szívünk, hogy éppen most küldtük el Őt, menjen tovább, ne terheljen mások gondjával, világ bajával, eléggé nagy gond nekünk a magunk karácsonyának a megszervezése is?! Hontalan Jézus H- ez karácsony szomorúsága. Midém 1 Hát hogyan is adhatnánk hajlékot neki? Úgy, ahogy Ő jött, áldozattal. Igen, áldozattal,! Másokért éléssel, másokra figyeléssel, kevesebb önzéssel. Úgy, hogy, amit - hitünk szerint - Ő nekünk hozott, azt megosztjuk másokkal, hogy az Ő békességének követei legyünk. Hogy az ünnepel múltán is törekszünk jó szóval, mosollyal örömöt szerezni, hogy az ünnepi órákra eltűrt öregeink az ünnepek után is kapnak jó szót és törődést, de hát miért is soroljam én, mindenki tudja a folytatást. .. Szereztünk-e Istennek boldog karácsonyt? Adtunk-e hajlékot Fiának, Jézusnak? Megosztjuk-e életünket ővele? Mert enélkül Istennek is szomorú karácsonya van. Ittzék János IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Híveid mennyei és földi serege magasztal téged, hogy egyszülött Fiadat ajándékoztad a világnak. Tisztítsd meg szívünket Szentlelkeddel, hogy mindennél jobban örüljünk a te ajándékodnak, Jézus Krisztusnak. Ámen JÉZUSSAL TALÁLKOZTUNK A CSÖNDBEN Beszámoló a Pest megyei ifjúsági csendesnapról Ezután a pilisi fiatalok diameditációja nyomán jártunk végig utakat. Az ősi kérés újra megfogalmazódott: Utaidat Úram ismertesd meg velem! A képek és a zene, szövegek és dalok Jézust hirdették, az Utat. A délutáni program csoportokban zajlott. Minden csoport kapott egy tárgyat, ami köré igéket, mondatokat és eseményeket kellett gyűjteni. A mi csoportunk egy követ kapott. Hogyan beszél egy kő Jézusról? Szinte meglepő volt, hogy mennyi féle összefüggésben szerepel. Biztos vagyok abban, hogy csoportunk tagjai valahányszor egy követ a kezükbe vesznek a közeljövőben, mindig eszükbe fog jutni a kősziklára épített ház, a megköve- zésre használt kő, vagy éppen a sarokkőről elmondott jézusi mondatok. Minden csoport bemutatta ezután azt a kis színdarabot, előadást, Egy csendesnap a legritkább esetben csendes. Sikerül-e ezen a pilisi találkozónkon valóban kiszakadnunk zajos világunkból, ahogy ezt az előkészületek során terveztük? Sikerül-e belső és külső zajokat elnémítanunk? Ezek a gondolatok jártak a fejemben^ amikor Gyónról Pilis felé száguldottunk, öten ültünk a Trabantban, öten öt felől próbáltuk a jeget levakarni az ablakról, hogy legalább egy kicsit kilássunk. Aztán elkezdődött. Az istentisztelet egy halk, zeneszó nélküli finn ifjúsági korállal indult: Glória száll a Golgotán. Jézus, ki meghalt, O a nagy király. A többször ismétlődő énekre a mintegy százhúsz fiatal, aki a teremben elhelyezett nagy U-alakú széksorokban ült, lassan elcsendesedett. Az istentisztelet első imádságait egy-egy gyertya meggyújtása kísérte. Gyertyát gyújtottunk a háború, a zaj, a közöny, a gonoszság, a rosszindulat, a hitetlenség ellen. Az igehirdetésben arról beszéltem, hogy a Jézussal való személyes találkozásra itt és most van adott lehetőségünk. Az úrvacsorát mindenki a széke mellé térdelye.vsjte,.Közben újra megszólalt a halk korái: Föltámadott harmadnapon. Jézus, ki meghalt, Többé nem halott. Az előadás bensőségét, mélységét Tekusné Szabó Izabellától kaptuk. Jézus személyének titkáról szólva nem egyszerű előadásként, hanem sokkal inkább bizonyságtételként nyújtott erősítést. A nap központi gondolatait fogalmazta meg, amikor a még sírni tudó hitről és az általános válaszok helyett a „ki nekem Jézus?” kérdés fontosságáról szólt. plakátot, vagy mást, amiben összefoglalta a csoport munkáját.' Az összefóglalók után a pilisi ifjúsági énekkar mutatta be az „Én vagyok” mondásokról készített énekes, zenés összeállítását. Ehhez kapcsolódott a záróáhítat, amelyet Keveházi László tartott. Máté élhí- ,Tv,ás^ajc történetet r hallgatva ott a teremben mindnyájan éreztük, hogy a hívás - „Kövess engem” - már nem csak Máténak szól, hanem nekünk, egyenként. Csendes csendesnapot szerettünk volna tartani. Úgy érzem, hogy a csöndet igazából Jézus jelenléte teremtette meg. Ebben a csöndben hallottuk az Ő szavát, és hitvallásunk az egyszerű kis korái harmadik versszakával szólalhatott meg: Vesztes halál Nincs fullánkja már. Jézusban bízom, Elet vár reám. Koczor Tamás Képregények és illusztrált füzetek Wiedergefunden A lelkiismeret Isten szava. De mit tegyünk, amikor hallgat?! Kezem- ben tartom a francia Larousse kiadó magyarra fordított kötetét, A Biblia felfedezésének első részét, mely a teremtést és a pátriárkák történetét beszéli el - képregényben. A Biblia Pauperum modern változata ez, azzal a különbséggel, hogy bár az a régi is írástudatlan, egyszerű telkekhez szólt, az legalább szépségével is hatott a lélekre; ez meg olyan, amilyenek a képregények általában lenni szoktak: színes, zűrzavaros, nyugtalanító, sematikus, művészieden. Már ajkamra tolul a válasz: nem, ezt nem szabad. (Vannak, akiknek e könyvről jobb a véleményük.) Csakhogy a mozgóképeken „iskolázott”, az olvasassál még vagy már hadilábon álló szem könnyebben tapad a képregényre, mint a Pauperum lapjaira, a betűről nem is szólva. A gyerekek éppenséggel ..buknak” -erre a műfajra. (Csak a gyerekek? Sosem felejtem el, hogy a firenzei dómban, Michelangelo talán legszebb, késői, darabos egyszerűségeben oly modemnek ható Pie- tája előtt alig imádkozott valaki is, annál többen a futószalagon készült gipsz-szobrok előtt.) Lehetséges, hogy áhítat és esztétikum a mai embernél merőben külön utakon jár? Akárhogy is, a tényt tudomásul kell venni: a képregény sokakat vonz. És aki Isten igéjét hirdetni és terjeszteni akarja, annak szabad-e fanyalogni? Kezemben a Larousse kiadású rémes képtömeggel - hasznos térképek és fejezeténként jó téjékoztató szövegek is találhatók a kötetben; a képekhez tartozó szövegek azonban lapos, szürke, köznapi konyhanyelvükkel még a képeknél is riasztóbbak - vívódom magamban. „Elmenvén tanítsatok minden népeket!” De így?! Ha ez az a nyelv, amit megértenek! Divatok jönnek, divatok mennek. Most ezen a sor. Háborogni fog a lelkiismeretem, ha megveszem valakinek karácsonyra ezt a kötetet. És ha gyöngén olvasó, képregény-bolondja kisiskolásnak nem veszem meg? Akkor sem leszek nyugodtabb. ♦ Nyugodtan merem viszont ajánlani - azoknak, akik hozzá tudnak jutni - az NSZK-ban megjelenő, gyermekeknek szánt kis fuzetké- ket, melyeknek képei szintén nem műalkotások, mégis átlengi őket a jó gyerekkönyvekben mindig jelen lévő naiv báj. Ezekben a 10* 10 cm nagyságú, 14 oldal terjedelmű füzetekben egy-egy bibliai történet kap helyet, nem képregény formában, hanem a modernizált Luther- fordítás nemesveretű szövegével, melyet 6 kép illusztrált. Mindegyiket a Továbbgondolás végett gyerekeknek és felnőtteknek című fejezet zárja, jó segítséget adva a gyermekekkel foglalkozó felnőtteknek a tanultak elmélyítésében. Ezek a fü- zetecskék ízlésesek, kedvesek, a gyermeki gondolkodáshoz méretezettek, a fantáziának is lehetőséget adók, és mindezt egyeztetni képesek a tartalomhoz illő emelkedettséggel. Ez a hangvétel emeli a mese fölé a történeteket; a gyermek érzi, hogy itt komoly dologról van szó, de mégsem unatkozik egy percig sem. Németül tudó lelkészek és szülők próbálják meghozatni a kiadótól (Amt für missionarische Dienste der Evangelischen Landeskirche in Württemberg. Gym- nasiumstr. 36. 7000 Stuttgart L) Talán mintának is tekinthetők, és a plágium vádja nélkül hasonlókat nálunk is elő lehetne állítani. A két illusztráció az utóbbi füzetet mutatja be. Bozóky Éva Ekkor Jézus egy példázatot mondott nekik : Képzeljétek el, valakinek van közü- letek száz juha, és egy elfut közülük.
