Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-25 / 52. szám
CjVungeilKUS ZhUtl 1988. DECEMBER -25. Szolgálati úton Thüringiában Luther szülőföldjén Egyházi kapcsolatainknak az erdős-hegyes Thüringiával sok évszázados a múltja. Luther Márton és Johann Sebastian Bach hazája mindig fontos szerepet játszott testvéregyházi összeköttetéseinkben. De méginkább így van ez ma, amikor a csaknem egymilliós lélekszámú tartományi egyház (egyházkerület) új társadalmi helyzetben végzi szolgálatát a Német Demokratikus Köztársaság mintegy ötmillió protestánsa között. Meglévő jó kapcsolataink tovább építésére szolgált az a hivatalos látogatás, amelyet november első hetében dr. Werner Leich püspök, egyúttal az egész NDK Evangélikus Egyházszövetsége Vezető püspöke, meghívására tettünk Thüringiában. Mozgalmas hete volt azokban a napokban a testyéregyháznak: ekkor tartotta a tartomány egyházi zsinatát, az ünnepélyes lelkészszentelést ; ugyanakkor lelkészi konventek (tanácskozások) egész sora ülésezett a zsinat hetében. Mai gondök és örömök a thüringiai testvér egyházban Bevezetőül néhány fontos' adat: 820 ezer evangélikus egyháztagot tartanak számon a csaknem 2 milliós thüringiai lakosságból; lassan fogy a lélekszám. A 840 lelkészi állásból 650, a 270 hitoktatói (kate- chéta) állásból mindössze 108 van betöltve. Fogyott a keresztelések és temetések száma; viszont növekedett ajétszám a hitoktatásban és a konfirmációi előkészítésben. A zsinati tanácskozásokon elsősorban ezek a kérdések - a hitben való elmélyülés, a közösségi élet erősítése és az egyházi szolgálatot végzők számának növelése - álltak előtérben. Emellett részletes jelentések kerültek megvitatásra az egyházi sajtószolgálatról, az egyház és állam közötti kapcsolatokról, valamint az egyház diakóniai szolgálatáról a mai keletnémet társadalomban. A zsinaton fájtam és PUblnyTi- bor dékánon kívül nyugatnémet, Harmincegy új lelkész avatása a Szent György székesegyházban A zsinat befejezését követő vasárnapon örvendetes eseménye volt a testvéregyháznak. Többezres hívő sereg jelenlétében harmincegy új lelkész és lelkésznő került felavatásra a középkori Szent György székesegyházban (érdekes megemlíteni, hogy a 650 thüringiai evangélikus lelkész között ezt megelőzően is 66 női lelkész szolgált). A testvéri kapcsolatok jeléül Leich püspökkel együtt vehettem részt a lelkész-szentelés hagyományos szertartásában. * Az ünnepi istentiszteletet a fiatal lelkészek és családjaik részvételével közös ebéd követte Wartburg várában, majd ünnepi hangverseny a székesegyházban, a Bach Énekkar szolgálatával. Találkozás a történelemmel Az.egyhetes látogatás igen gazdag, minden ófát betöltő programja során' még 'részletesebben ismerkedhettünk Thüringia nagy történelmi Lelkészavatás az cisenachi Szent-György templomban véd és osztrák küldöttek is részt ettek. Nagy érdeklődés kisérte a lazai egyházi helyzetünkről és kü- 5n is az erdélyi menekültek közt égzett egyházi segítő munkáról dott beszámolómat. múltjával, de még inkább a jelenével. Ami a történelmet illeti: természetesen újra végigjártuk a világhírű Wartburg vára vártermeit, ahol szeretettel őrzik a magyar királyCj evangélikus gyülekezeti központ Gotha város egyik modern lakótelepén leány, Thüringiai Szent Erzsébet emlékét. Jártunk a kis szobában, ahol egyéves fogsága alatt Luther híres német bibliafordítása készült. Megtekintettük Eisenach legnevezetesebb épületét, a Lu- ther-házat, amelyben diákkorában élt a reformátor; ugyancsak Johann Sebastian Bach szülőházát, az abban berendezett csodálatos Bach-múzeumot; végül a középkori egyházművészet felejthetetlenül szép múzeumát is. Látogatást tettünk Arnstadt, Gotha és Weimar történelmi városaiban. Bejárva a Thüringiai erdő őszi színpompában ragyogó hegyeit, felkerestük azt a romantikus szépségű völgyet is Steinbach mellett, ahol Luthert a választófejedelem lovagjai „elrabolták” és Wartburg biztos várába vitték. Két felejthetetlen emlék: Lucas Cranach csodálatos" oltárképe a weimari Herder-templomban és a fiatal, pályakezdő Bach orgonája, emlékei az 1200 éves Arnstadt városkában. Találkozás a jelennel Ugyanakkor alkalmunk volt az egyház jelenével való, közelebbi ismerkedésre is. Eisenachban megismerhettük a diakonissza - anyaház mai életét és szolgálatát. Felkerestük az evangélikus óvónőképzés központját és a kisgyermek-gondozót. Találkoztunk a kétéves lelkészjelölt-képzés és a lelkésztovábbképzés thüringiai központja vezetőivel. Jártunk az evangélikus fiatalok egyházi központjában. Végül megismerkedtünk a római katolikus Szent Erzsébet Egyházközség vezetőivel, templomával és mai életével. Szeretném külön is kiemelni az NDK mintegy húsz új lakótelepi „gyülekezeti központja” közül a gothai modern gyülekezeti centrumban tett látogatásunkat és szolgálatunkat. Kéfi lelkész gondozza a pár éves lakótelepen kialakult modern egyházi központban az új gyülekezetét. Kifejezték kívánságukat, hogy szeretnének testvéri kapcsolatra lépni egy magyar gyülekezettel. Bad Liebenstein szívbeteg-üdülőhelyen az evangélikus otthonban tett látogatásunk is szívet szorító emlék: a betegek énekkara házi koncerttel fogadott; a falon pedig egy magyar lelkészápolt Krisztus-faragványát őrzik, szeretettel gondolva a magyar betegekre, akik ott találtak gyógyulást. Nem „turista-úton” jártunk. Valóban szolgálati út volt ez a hét nap. Rengeteget tanultunk, ismerhettünk meg az NDK legnagyobb evangélikus egyházának mai életéből,'gondjaiból és örömeiből, tanulságul a mi egyházi életünk számára. Ugyanakkor - a zsinaton, lelkészkonferénciákon Eisenachban, Gothában és Erfurtban, sok személyes találkozás alkalmával Fabiny professzorral együtt mi is sokat adhattunk tovább a magyar evangélikus egyház életéből, tapasztalatainkból és terveinkből a mában. Evenként sokszáz gyülekezeti tagunk, gyülekezeti csoportunk tesz látogatást Luther szülőföldjén. Lelkészek, lelkészházaspárok, ösztöndíjas teológusaink keresik fel Thüringiát. Fordítva is ez a helyzet: sok evangélikus látogató jár nálunk Thüringiából Budapesten, a Balatonnál, a Dunakanyarban. Testvéri találkozások: segítsenek abban, hogy igazabban élhessük hitünket és végezhessük keresztyén szolgálatunkat a mában! Dr. Nagy Gyula Rendkívüli Országos Közgyűlés döntött Ünnepi nyilatkozat a Budapesti Evangélikus Gimnázium felállításáról A Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesten, 1988. december 8-án összehívott rendkívüli közgyűlése Isten iránti hálával kijelenti, hogy híveink megtapasztalt áldozatkészségére, gyülekezeteink hivatalosan kinyilvánított és költségvetésben biztosított felajánlásaira építve, az állami illetékes szervekkel történt előzetes tárgyalások után az Országos Elnökség és az Országos Presbitérium javaslatára Magyarországi Evangélikus Egyházunk a nagy hagyományokkal bíró Budapest VII. Gorkij fasor 17-21. sz. alatti, 1952-ben államosított volt Budapesti Evangélikus Gimnáziumnak az Evangélikus Egyház tulajdonában lévő, jelenleg az Országos Pedagógiai Intézet használatában álló épületében 1989. január 1-töl kezdve újra megindítja egyházunk iskolájaként a Budapesti Evangélikus Gimnáziumot koedukált fiú- és leány-középiskola formájában. Az újrainduló Budapesti Evangélikus Gimnáziumban a tanítás az 1989/9Ű. tanévtől kezdve, 1989. szeptemberében indul meg három párhuzamos első és legfeljebb két második és egy harmadik osztályban. Az Országos Közgyűlés hálás köszönetét mond híveinknek, gyülekezeteinknek, minden adományozónak belföldön és külföldön, akik áldozatukkal lehetővé tették a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindítását. örülünk annak, hogy az Evangélikus Gimnázium újraindításának bejelentése egyházunk és az állam között kötött azon egyezményünk negyvenedik évfordulóján történhet, amelyik biztosította a Budapesti Evangélikus Gimnáziumnak, mint egyik „legerősebb történelmi hagyományokkal rendelkező” iskolának a működését. Az Országos Közgyűlés kéri híveinket és gyülekezeteinket, támogassák továbbra is Gimnáziumunkat, amelyik nemcsak a főváros, hanem egész egyházunk iskolája szeretne lenni, hiszen falai között helyet kapnak vidéki gyülekezeteink fiai és leányai is. Szolgálja a most újra induló iskola egyházunk hagyományaihoz híven Isten dicsőségét, Jézus Krisztus megismerését, népünk, országunk, az egész világ előbbre jutását .erkölcsi és tudományos ismeretekben. Isten áldását kérjük egyházunk és iskolánk- működésére.imádság örömétől. Zsoltáros remegéssel telt meg a levegő, noha nem emlékszem, hogy szóval idéztük volna: „Adjunk most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért..." (Zsolt 107,8) Gyula bácsi a megnyílt ajtón át karácsonyba lépett. Csodát tett az Isten az emberekkel s a szivünk megtelt karácsonyi dallamokkal: Rebbenő emberi csodák 0 „Még látom egy félig nyitott ajtó fényét" - olvastam egyszer a lelkek öreg pásztorának emlékezéseiben. Gyermekkorom karácsonyait juttatta eszembe. Én is így láttam, amikor belső szobánknak ajtaja, kissé megnyílt hosszú várakozásunk után. Fény derengett az ajtó mögött: a karácsonyfa fénye. De nem volt szabad még belépni. Előbb elénekeltük a régi szöveget: „Mennyből jővén az angyalok, tőlük haliák a pásztorok..." Bent szólt a csengő aprókás csilingelőssel, s mi alig vártuk, hogy beléphessünk. Táguló szemmel ámultunk-bámultunk a gyertyák csillogásában. Édesapánk olvasni kezdte az evangéliumot: Augusztus császár parancsolatot adott... jK • Emlékszem egy későbbi karácsonyra is. Messze fönt a Kárpátok tövén, ahová a Vihorlát, a Verhovi- na, s a Rónahavas küldött csípős téli szeleket, gyülekezetünk gondnok- családja szomorú karácsony elé nézett. A férfit elvitték katonának - s vajon,hol tölti az ünnepeket? Szomorú, de imádságos szívvel jöttek szentestén az istentiszteletre: hozd haza, Uram, szereltünket! . A férfi pedig amikor leszállt a vonatról, egyenesen a templomba sietett. Tudta, hogy már tart az istentisztelet. Hófehér lepel borította a várost. Itt-ott az ablakokban gyertyák világottak. A téren a kis Korén Emil neogót templom ablakai fényt szórtak. Látta a .félig nyitott ajtó fényét". Halkan belépett. Nesztelenül jött, s leült a családja mellé. Rebbenni sem mertek, mert már folyt az igehirdetési Nekem pedig a szószéken szinte elakadt a szavam. A család hangtalanul sugárzott a meghallgatott Jövel pásztorok szép éjszakája! Csendes áhítat szállj melegen. Gyermekajkakon zendüljön ének, szállj közénk megtartó kegyelem. Imi, jönnek már angyali szent seregek! Mennyi csillogó harsona zeng! Béke jóakarat legyen most veletek: Isten szent Fia megszületett! , gyülekezet körében. ízlelgettük „az Úrnak emberekkel tett csodáit." Gyula bácsinak később ismét kitárult a ,félig nyitott ajtó", s a fénybe lépett. Mi még a kapu előtt álltunk, és sötét volt. Advent felé mentünk, éppen húsz évvel ezelőtt. Csak a nyitott sírt láttuk, ahová leengedték a koporsóját, s elmondtuk imádságunkat: „köszönjük Uram, hogy nekünk adtad amíg közöttünk járt." Irén néni még húsz évig nézte a .félig nyitott ajtót". Most, ádvent közeledtén, 94 évesen, alúdni kezdett. Szemét egyre ritkábban nyitotta fel. A hangja is elakadt. Gyermekei remegve szorították kihűlő kezét, hátha életjelt ad még magáról. Egy napon mintha frissebb lett volna, határozottan visszaszorította a simogató kezet. A szíve erős volt. „O, hátha mégis..," - éledt a remény szeretteiben. De ö már ebben a felfrissülésben az egészen megnyíló ajtót látta. Másnap átlépett a küszöbön. Mert erős volt a szive. Gyula bácsihoz tették. De csak a „port a pornak, hamut a hamunak". Nem itt találkoztak, hanem a Fényben. Még hangzott az ének, s a búcsú igéje: „Adjunk most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért". Bennem a csodák láttán zengett a dallam: Jézusod nevében sokat kérj hát. Ez az egyetlen alkalmas név. Földi harcaink végső céljánál béke vár, hiszen ő ott a rév. íme, jönnek már angyali szent seregek! Mennyi csillogó harsona zeng! Béke, jóakarat legyen most veletek: Isten szent Fia megszületett! Most veszem észre, hogy, nem pontosan idéztem a lelkek öreg pásztorának emlékezését. Nem „még" látom, hanem „már” Játorh a félig nyitott ajtó fényét. Hát békés karácsonyt! Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és 'gy f°giál< nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Ézs 9,5 Ennek ma negyvenöt éve. * Aztán a Vihorláton, Verhovinán olyan vihar kerekedett, hogy mindnyájunkat lesodort a hegyek aljáról. Átestünk, ki így, ki úgy, a háború s qz ostrom szenvedésein. Amikor . megcsendesedett a vihar, csodálkozva találtunk egymásra egy pesti
