Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-25 / 52. szám

CjVungeilKUS ZhUtl 1988. DECEMBER -25. Szolgálati úton Thüringiában Luther szülőföldjén Egyházi kapcsolatainknak az erdős-hegyes Thüringiával sok évszázados a múltja. Luther Márton és Johann Sebastian Bach hazája mindig fontos szerepet játszott testvéregyházi összeköttetéseinkben. De méginkább így van ez ma, amikor a csaknem egymilliós lélekszámú tartományi egyház (egyházkerület) új társadalmi helyzetben végzi szolgálatát a Német De­mokratikus Köztársaság mintegy ötmillió protestánsa között. Meglévő jó kapcsolataink tovább építésére szolgált az a hivatalos látogatás, amelyet november első hetében dr. Werner Leich püspök, egyúttal az egész NDK Evangélikus Egyházszövetsége Vezető püspöke, meghívására tettünk Thü­ringiában. Mozgalmas hete volt azokban a napokban a testyéregyháznak: ek­kor tartotta a tartomány egyházi zsinatát, az ünnepélyes lelkész­szentelést ; ugyanakkor lelkészi konventek (tanácskozások) egész sora ülésezett a zsinat hetében. Mai gondök és örömök a thüringiai testvér egyházban Bevezetőül néhány fontos' adat: 820 ezer evangélikus egyháztagot tartanak számon a csaknem 2 milli­ós thüringiai lakosságból; lassan fogy a lélekszám. A 840 lelkészi állásból 650, a 270 hitoktatói (kate- chéta) állásból mindössze 108 van betöltve. Fogyott a keresztelések és temetések száma; viszont növeke­dett ajétszám a hitoktatásban és a konfirmációi előkészítésben. A zsinati tanácskozásokon első­sorban ezek a kérdések - a hitben való elmélyülés, a közösségi élet erősítése és az egyházi szolgálatot végzők számának növelése - álltak előtérben. Emellett részletes jelen­tések kerültek megvitatásra az egy­házi sajtószolgálatról, az egyház és állam közötti kapcsolatokról, va­lamint az egyház diakóniai szolgá­latáról a mai keletnémet társada­lomban. A zsinaton fájtam és PUblnyTi- bor dékánon kívül nyugatnémet, Harmincegy új lelkész avatása a Szent György székesegyházban A zsinat befejezését követő vasár­napon örvendetes eseménye volt a testvéregyháznak. Többezres hívő sereg jelenlétében harmincegy új lelkész és lelkésznő került felava­tásra a középkori Szent György székesegyházban (érdekes megem­líteni, hogy a 650 thüringiai evan­gélikus lelkész között ezt megelő­zően is 66 női lelkész szolgált). A testvéri kapcsolatok jeléül Leich püspökkel együtt vehettem részt a lelkész-szentelés hagyományos szertartásában. * Az ünnepi istentiszteletet a fiatal lelkészek és családjaik részvételé­vel közös ebéd követte Wartburg várában, majd ünnepi hangver­seny a székesegyházban, a Bach Énekkar szolgálatával. Találkozás a történelemmel Az.egyhetes látogatás igen gazdag, minden ófát betöltő programja so­rán' még 'részletesebben ismerked­hettünk Thüringia nagy történelmi Lelkészavatás az cisenachi Szent-György templomban véd és osztrák küldöttek is részt ettek. Nagy érdeklődés kisérte a lazai egyházi helyzetünkről és kü- 5n is az erdélyi menekültek közt égzett egyházi segítő munkáról dott beszámolómat. múltjával, de még inkább a jelené­vel. Ami a történelmet illeti: termé­szetesen újra végigjártuk a világhí­rű Wartburg vára vártermeit, ahol szeretettel őrzik a magyar király­Cj evangélikus gyülekezeti központ Gotha város egyik modern lakótelepén leány, Thüringiai Szent Erzsébet emlékét. Jártunk a kis szobában, ahol egyéves fogsága alatt Luther híres német bibliafordítása ké­szült. Megtekintettük Eisenach legnevezetesebb épületét, a Lu- ther-házat, amelyben diákkorában élt a reformátor; ugyancsak Jo­hann Sebastian Bach szülőházát, az abban berendezett csodálatos Bach-múzeumot; végül a közép­kori egyházművészet felejthetetle­nül szép múzeumát is. Látogatást tettünk Arnstadt, Gotha és Weimar történelmi váro­saiban. Bejárva a Thüringiai erdő őszi színpompában ragyogó he­gyeit, felkerestük azt a romantikus szépségű völgyet is Steinbach mel­lett, ahol Luthert a választófejede­lem lovagjai „elrabolták” és Wart­burg biztos várába vitték. Két fe­lejthetetlen emlék: Lucas Cranach csodálatos" oltárképe a weimari Herder-templomban és a fiatal, pályakezdő Bach orgonája, emlé­kei az 1200 éves Arnstadt városká­ban. Találkozás a jelennel Ugyanakkor alkalmunk volt az egyház jelenével való, közelebbi is­merkedésre is. Eisenachban megis­merhettük a diakonissza - anya­ház mai életét és szolgálatát. Fel­kerestük az evangélikus óvónő­képzés központját és a kisgyer­mek-gondozót. Találkoztunk a kétéves lelkészjelölt-képzés és a lel­késztovábbképzés thüringiai köz­pontja vezetőivel. Jártunk az evan­gélikus fiatalok egyházi központjá­ban. Végül megismerkedtünk a ró­mai katolikus Szent Erzsébet Egy­házközség vezetőivel, templomá­val és mai életével. Szeretném külön is kiemelni az NDK mintegy húsz új lakótelepi „gyülekezeti központja” közül a gothai modern gyülekezeti cent­rumban tett látogatásunkat és szolgálatunkat. Kéfi lelkész gon­dozza a pár éves lakótelepen kiala­kult modern egyházi központban az új gyülekezetét. Kifejezték kí­vánságukat, hogy szeretnének test­véri kapcsolatra lépni egy magyar gyülekezettel. Bad Liebenstein szívbeteg-üdülőhelyen az evangéli­kus otthonban tett látogatásunk is szívet szorító emlék: a betegek énekkara házi koncerttel fogadott; a falon pedig egy magyar lelkész­ápolt Krisztus-faragványát őrzik, szeretettel gondolva a magyar be­tegekre, akik ott találtak gyógyu­lást. Nem „turista-úton” jártunk. Valóban szolgálati út volt ez a hét nap. Rengeteget tanultunk, ismer­hettünk meg az NDK legnagyobb evangélikus egyházának mai életé­ből,'gondjaiból és örömeiből, ta­nulságul a mi egyházi életünk szá­mára. Ugyanakkor - a zsinaton, lelkészkonferénciákon Eisenach­ban, Gothában és Erfurtban, sok személyes találkozás alkalmával Fabiny professzorral együtt mi is sokat adhattunk tovább a magyar evangélikus egyház életéből, ta­pasztalatainkból és terveinkből a mában. Evenként sokszáz gyülekezeti tagunk, gyülekezeti csoportunk tesz látogatást Luther szülőföld­jén. Lelkészek, lelkészházaspárok, ösztöndíjas teológusaink keresik fel Thüringiát. Fordítva is ez a helyzet: sok evangélikus látogató jár nálunk Thüringiából Budapes­ten, a Balatonnál, a Dunakanyar­ban. Testvéri találkozások: segít­senek abban, hogy igazabban él­hessük hitünket és végezhessük ke­resztyén szolgálatunkat a mában! Dr. Nagy Gyula Rendkívüli Országos Közgyűlés döntött Ünnepi nyilatkozat a Budapesti Evangélikus Gimnázium felállításáról A Magyarországi Evangéli­kus Egyház Budapesten, 1988. december 8-án össze­hívott rendkívüli közgyűlése Isten iránti hálával kijelenti, hogy híveink megtapasztalt áldozatkészségére, gyüle­kezeteink hivatalosan kinyil­vánított és költségvetésben biztosított felajánlásaira építve, az állami illetékes szervekkel történt előzetes tárgyalások után az Orszá­gos Elnökség és az Orszá­gos Presbitérium javaslatá­ra Magyarországi Evangéli­kus Egyházunk a nagy ha­gyományokkal bíró Buda­pest VII. Gorkij fasor 17-21. sz. alatti, 1952-ben államo­sított volt Budapesti Evan­gélikus Gimnáziumnak az Evangélikus Egyház tulaj­donában lévő, jelenleg az Országos Pedagógiai Inté­zet használatában álló épü­letében 1989. január 1-töl kezdve újra megindítja egyházunk iskolájaként a Budapesti Evangélikus Gimnáziumot koedukált fiú- és leány-középiskola formájában. Az újrainduló Budapesti Evangélikus Gim­náziumban a tanítás az 1989/9Ű. tanévtől kezdve, 1989. szeptemberében indul meg három párhuzamos el­ső és legfeljebb két második és egy harmadik osztály­ban. Az Országos Közgyűlés há­lás köszönetét mond hí­veinknek, gyülekezeteink­nek, minden adományozó­nak belföldön és külföldön, akik áldozatukkal lehetővé tették a Budapesti Evangéli­kus Gimnázium újraindítá­sát. örülünk annak, hogy az Evangélikus Gimnázium új­raindításának bejelentése egyházunk és az állam kö­zött kötött azon egyezmé­nyünk negyvenedik évfordu­lóján történhet, amelyik biz­tosította a Budapesti Evan­gélikus Gimnáziumnak, mint egyik „legerősebb történelmi hagyományokkal rendelke­ző” iskolának a működését. Az Országos Közgyűlés kéri híveinket és gyülekezetein­ket, támogassák továbbra is Gimnáziumunkat, amelyik nemcsak a főváros, hanem egész egyházunk iskolája szeretne lenni, hiszen falai között helyet kapnak vidéki gyülekezeteink fiai és leá­nyai is. Szolgálja a most újra induló iskola egyházunk hagyomá­nyaihoz híven Isten dicsősé­gét, Jézus Krisztus megis­merését, népünk, orszá­gunk, az egész világ előbbre jutását .erkölcsi és tudomá­nyos ismeretekben. Isten ál­dását kérjük egyházunk és iskolánk- működésére.­imádság örömétől. Zsoltáros reme­géssel telt meg a levegő, noha nem emlékszem, hogy szóval idéztük volna: „Adjunk most hálát az Úr­nak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért..." (Zsolt 107,8) Gyula bácsi a megnyílt ajtón át karácsonyba lépett. Csodát tett az Isten az emberekkel s a szivünk megtelt karácsonyi dallamokkal: Rebbenő emberi csodák 0 „Még látom egy félig nyitott ajtó fényét" - olvastam egyszer a lelkek öreg pásztorának emlékezéseiben. Gyermekkorom karácsonyait jut­tatta eszembe. Én is így láttam, amikor belső szobánknak ajtaja, kissé megnyílt hosszú várakozásunk után. Fény derengett az ajtó mö­gött: a karácsonyfa fénye. De nem volt szabad még belépni. Előbb el­énekeltük a régi szöveget: „Menny­ből jővén az angyalok, tőlük haliák a pásztorok..." Bent szólt a csengő aprókás csilingelőssel, s mi alig vár­tuk, hogy beléphessünk. Táguló szemmel ámultunk-bámultunk a gyertyák csillogásában. Édesapánk olvasni kezdte az evangéliumot: Augusztus császár parancsolatot adott... jK • Emlékszem egy későbbi kará­csonyra is. Messze fönt a Kárpátok tövén, ahová a Vihorlát, a Verhovi- na, s a Rónahavas küldött csípős téli szeleket, gyülekezetünk gondnok- családja szomorú karácsony elé né­zett. A férfit elvitték katonának - s vajon,hol tölti az ünnepeket? Szo­morú, de imádságos szívvel jöttek szentestén az istentiszteletre: hozd haza, Uram, szereltünket! . A férfi pedig amikor leszállt a vonatról, egyenesen a templomba sietett. Tudta, hogy már tart az is­tentisztelet. Hófehér lepel borította a várost. Itt-ott az ablakokban gyertyák világottak. A téren a kis Korén Emil neogót templom ablakai fényt szór­tak. Látta a .félig nyitott ajtó fé­nyét". Halkan belépett. Nesztelenül jött, s leült a családja mellé. Reb­benni sem mertek, mert már folyt az igehirdetési Nekem pedig a szószéken szinte elakadt a szavam. A család hangta­lanul sugárzott a meghallgatott Jövel pásztorok szép éjszakája! Csendes áhítat szállj melegen. Gyermekajkakon zendüljön ének, szállj közénk megtartó kegyelem. Imi, jönnek már angyali szent seregek! Mennyi csillogó harsona zeng! Béke jóakarat legyen most veletek: Isten szent Fia megszületett! , gyülekezet körében. ízlelgettük „az Úrnak emberekkel tett csodáit." Gyula bácsinak később ismét ki­tárult a ,félig nyitott ajtó", s a fénybe lépett. Mi még a kapu előtt álltunk, és sötét volt. Advent felé mentünk, éppen húsz évvel ezelőtt. Csak a nyitott sírt láttuk, ahová leengedték a koporsóját, s elmond­tuk imádságunkat: „köszönjük Uram, hogy nekünk adtad amíg kö­zöttünk járt." Irén néni még húsz évig nézte a .félig nyitott ajtót". Most, ádvent közeledtén, 94 évesen, alúdni kez­dett. Szemét egyre ritkábban nyi­totta fel. A hangja is elakadt. Gyer­mekei remegve szorították kihűlő kezét, hátha életjelt ad még magá­ról. Egy napon mintha frissebb lett volna, határozottan visszaszorította a simogató kezet. A szíve erős volt. „O, hátha mégis..," - éledt a re­mény szeretteiben. De ö már ebben a felfrissülésben az egészen megnyí­ló ajtót látta. Másnap átlépett a küszöbön. Mert erős volt a szive. Gyula bácsihoz tették. De csak a „port a pornak, hamut a hamunak". Nem itt találkoztak, hanem a Fény­ben. Még hangzott az ének, s a búcsú igéje: „Adjunk most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért". Bennem a csodák láttán zengett a dallam: Jézusod nevében sokat kérj hát. Ez az egyetlen alkalmas név. Földi harcaink végső céljánál béke vár, hiszen ő ott a rév. íme, jönnek már angyali szent seregek! Mennyi csillogó harsona zeng! Béke, jóakarat legyen most veletek: Isten szent Fia megszületett! Most veszem észre, hogy, nem pontosan idéztem a lelkek öreg pásztorának emlékezését. Nem „még" látom, hanem „már” Játorh a félig nyitott ajtó fényét. Hát békés karácsonyt! Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és 'gy f°giál< nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Ézs 9,5 Ennek ma negyvenöt éve. * Aztán a Vihorláton, Verhovinán olyan vihar kerekedett, hogy mind­nyájunkat lesodort a hegyek aljáról. Átestünk, ki így, ki úgy, a háború s qz ostrom szenvedésein. Amikor . megcsendesedett a vihar, csodál­kozva találtunk egymásra egy pesti

Next

/
Thumbnails
Contents