Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-25 / 52. szám
INKARN ACIO Csanád Béla Hol van Betlehem? Benned bennem mindenkiben hitetlenségek éjszakáiban kételkedések szürke ködében önszeretetünk ridegségében részvétlenségünk zord telében kényelmünk útvesztőiben büszkeségünk hegyei között szexvilágunk forró kráterében atomfegyverek állomásain rettegései nk lázálmaiban mulasztásaink közömbösségében ideológiák futóárkaiban félelmek szögesdrótja mögött múlandó napjainkban ahol kezdődik a béke ahol fellángol a remény ahol felsírnak a gyermekek szüless meg újra Jézus Jézus szüless meg újra Lucas Granach: Krisztus születése Karácsony ünnepének titkára utal a régi teológiai latin kifejezés: inkarnáció. Annyi, mint megtestesülés. János evangéliuma írja le első fejezetében ezt a csodát, Isten emberré léteiét: „az Ige testté lett, itt élt közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal". Az Ószövetség lapjait forgatva értjük meg e fogalmazás lényegét. A Krisztus előtti időben ugyanis, a választott nép, Izrael történetében Isten nem kötelezte el magát egy bizonyos megjelenési formához, az újszövetségi kinyilatkoztatás különlegessége viszont, hogy Jézusban, a: Názáretiben Isten emberré tette magát minden további kor számára. A távolinak gondolt Isten, a Végtelen és Határtalan belépett az idő, a tér világába. Nem a világ fölött, hanem a világban benne, az „idők teljességében” élt, hogy olyan legyen, mint közülünk egy, testvérünk, embertársunk. Különleges küldetésére utal az evangélista, amikor az Atya egyszülöttjének nevezi. Előtte senki sem merte családi kötelékek meghitt melegségére emlékeztető módon Istent egyszerűen atyjának szólítani. Az evangélisták megőrizték ezt és az újszövetségi görög szövegbe is Jézus anyanyelvén, arámul került bele: Abba, azaz atyám. Dicsőségről is szó van vele kapcsolatban, ez az isteni dicsőség azonban rejtett, álcázott dicsőség. Isten álruhában! Hiszen kora és más korok uralkodói vagy előkelői szokásait nem követte, nem használt rangot, címet, nem volt gazdag. A bizánci császárok megkülönböztetőjelzője volt a „bíborban- született”, róla viszont csak azt tudnánk mondani, hogy a betlehemi istállóban, szegényként született. Mit testesített meg Jézus, erre a kérdésre is felel az evangélista: „telve volt kegyelemmel és igazsággal". Betlehem képe és a karácsonyi romantika sokszor azt sugallja a gyülekezetnek, hogy a Mária ölében nyugvó karácsonyi gyermek ünnepe olyan különleges alkalom, a gyermekek, a család, a békesség ünnepe, amelyiknek az esztendő hétköznapjaihoz, a rohanó élet soksok problémájához aránylag nem sok köze van. Az ünneplés szigetére húzódva elmenekülünk a mindennapok kérdései elől, hadd legyünk egy kicsit más környezetben. Meg? tartjuk Karácsonyt, azután kezdődik majd minden újra elölről. Az inkarnáció azt jelenti, hogy a karácsonyi gyermek megnőtt, nagyra és hatalmasra, Isten kegyelmét, hozzánk hajló szeretetét hozta és az igazsággal ismertetett meg minket. Az egyik finn eredetű szép énekünk így fejezi ezt ki: „Velem vándorol utamon Jézus...” Nemcsak elindít az életútra, számonkér, megítél, parancsokat és útmutatásokat ad, hanem velünk jön, kísér, fogja a kezemet, segít, ha botladozom és a jó útra irányít, ha eltévednék. Kereshetjük és követhetjük Istent, mert mellettünk és előttünk van, elgondolkozhatunk akaratáról, mert nem rejtette el előlünk. A karácsonyi ünnep fénye, melege, emlékei el ne takarjak előlünk az ünnep Urát! Végül az inkarnációról úgy is gondolkodhatunk, mint folyamatos eseménysorozatról világunk és létünk valóságában. Jézusban az Ige, Isten hozzánk szóló szava lett testté. Az evangélium írott és hirdetett üzenete, az egyházi szolgálat, a keresztség és úrvacsora mind Jézus mai, mindennapos megtestesülésének eszközei. Sőt még valami: a reformáció nagy hangsúlyt tett arra, hogy Krisztus követésében mindnyájunknak embertársaink Krisztusává kell válnunk. Ahogy Jézus Betlehemben megszületett a világ számára, testet kell öltenie tanítványai szavában és cselekedetében, megbocsátásban és szeretetben, a bűn, a rossz és gonosz elleni küzdelemben, Isten akaratának megélésében. Karácsony ünneplése, az ünnepi meditáció ezért cselekvésre, megújulásra, Jézus akaratának keresésére és megélésére buzdít. Ebben és ezen keresztül lehet boldog karácsonyunk. Harmati Béla Kedves Testvérek! Karácsony ünnepén szeretettel köszöntjük Testvéreinket Lukács evangéliuma igéjével: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" Istentiszteleteinken ma Istennek adunk dicsőséget, aki Jézus megszületésével vállalta emberi sorsunkat. A Végtelen belépett a véges korlátái közé és azóta vallhatjuk egyik énekünk kifejezésével, hogy „velem vándorol utamon Jézus”. Ez a történelmünkben velünk vándorló szeretet békességet kínál Istennel és üd- vösséges akarata egymással is békességet munkáló eszközeivé akar tenni mindnyájunkat. A betlehemi jászolbölcsőtől az áldozatos jézusi életút a nagypénteki kereszt, majd a húsvéti feltámadás felé ívelt, hogy átölelje az egész világot. Töltse be ez a szeretet szivünket, otthonunkat, családunkat és gyülekezetünket! Isten minden emberhez szóló jóakarata Karácsony ünnepén hálára és szere tétre kötelez. Úgy érezzük, ebben az esztendőben a cselekvésre buzdító evangéliumnak különösen is három összefüggésben kellene valósággá válnia életünkben. Egyrészt gondoljunk szeretettel azokra a romániai menekültekre, akik hátrahagyták szülőföldjüket és sokan közülük hozzátartozóikat is és csonka csatádban, egymástól szétszakítva, bizonytalanságban és gondban élnek. Legyen nyitva számukra ezen a karácsonyon szívünk és házunk és éreztessünk meg velük valamit az ünnep öröméből. Kérjük gyülekezeteinket, hogy a mai istentisztelet offertö- riumát, perselypénzét ajánlják föl az erdélyi menekültek megsegítésére. Másrészt szeretettel fordulunk .ma minden magyar hittestvérünkhöz szerte a világon. Karácsony egyetemes és ökumenikus, az egész emberiségnek szóló örömüzenete törje át az elválasztó határokat és mögöttünk levő évtizedek sokszor minket egymással szembe állító előítéleteit Kelet és Nyugat, Észak és Dél között. A karácsonyi evangélium magyar nyelven történő megszólaltatása, az ének és imádság, a közös nemzeti hagyomány és kultúra köt össze minket. Tartsuk a kapcsolatot egymással és ne feledjük egymást! Végül hadd tájékoztassuk örömmel Testvéreinket a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindításáról. Híveink megtapasztalt áldozatkészségére, gyülekezeteink hivatalosan kinyilvánított felajánlásaira építve merte egyházunk vállalni a Gimnázium 1989 szeptemberi kapunyitását. Túl vagyunk már a felvételi vizsgákon is. A három első, két második és egy harmadik osztályba négyszeres túljelentkezést kaptunk. Ezt az előlegezett bizalom jelének tekinthetjük. Szeretettel kérjük Testvéreink, gyülekezeteink segítségét és adományait. Az épület átalakítását, a szertárak és tantermek felszerelését meg kell kezdenünk és ehhez szükségünk van az 1989. évre megajánlott összegekre már az év első felében. Az iskola rendszeres fenntartásához szükséges évi 10 millió forintnak eddig mintegy háromnegyedét fedezik a megajánlások, ezért Gimnáziumunk ügyét Testvéreink további áldozatkész szeretetébe ajánljuk. Az a reménységünk, hogy az iskola segítségével egyházunk még teljesebben hirdetheti és élheti a karácsonyi üzenetet: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" Istentől áldott boldog Karácsony kívánunk! Dr. Harmati Béla s.k. Dr. Nagy Gyula s.k. A Déli Egyházkerület Az Északi Egyházkerület püspöke püspöke Lisenachi evangélikus székesegyház Egyházunk delegációja Thüringiában 3. oldal Döntés a Fasori Gimnázium megnyitásáról 3. oldal WGYTARCSA 1938-1988 A Nagy tárcsái Népfőiskola 50 éves jubileuma 5. oldal V g 1 Karácsonyi pásztorlevél
