Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-18 / 51. szám

Evangélikus HŰK Élet ‘ 53. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1988. DECEMBER 18. ADVENT 4. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 5,50 Ft (--------------------------------------------------------------------------------------'N Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus = „nagy öröm”. Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne! Luther V _______________________________________________________> Az örvendezés feszültségében Méltán kérdezheti a kedves ol­vasó, lehet örvendezni úgy, hogy feszültség van a lelkűnkben? Az igazi öröm feloldja a bennünk levő feszültséget, felszabadulttá tesz. S ez a feltételezés általában igaz. Mégis ha az első ádventi emberek, Jézust váró bibliai személyek életét vesszük szemügyre, örvendezésük­ben ott rejtőzik egyfajta különös feszültség is. VegyuK sorra őket! Zakariás megretten és félelem szállja meg, amikor Isten küldötte szól hozza. De örvendez lelkében, amikor így énekel gyermekéről: a Magasságos prófétája lesz, aki a Najptámadat, a felkelő fény, hogy világítson azoknak, akik a sötét­ségben lakoznak és lábukat a bé­kesség útjára irányítsa. Azóta is fénylik a világ sötétjében és terel­get a békesség ösvényére. Erzsébet, Keresztelő János édes­anyja belerendül a Máriával való találkozás élményébe. Örömmel üdvözli: áldott vagy te az asszo­nyok között, áldott a te méhed gyümölcse! Majd sietve hozzáte­szi, boldog az, aki hitt, mert az Úr szava beteljesedik! Boldog, ami­kor férjének nyelve megoldódik, s karján szívére öleli gyermekét. Mária, a kiválasztott is megdöb­ben s zavarba jön, amikor az isteni követ szól sajátos küldetéséről. Ezért is biztatja így, hogy oldja feszültségét: ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz. Nagy lesz ő és a Magasságos Fiának hív­ják majd, s uralkodásának nem lesz vége soha. Az isteni üzenetre válaszként zengi: magasztalja lel­kem az Urat, s az én lelkem ujjong Istenben. Mostantól boldognak mond minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatal­mas. József, az ács nehéz apaságra vál­lalkozott. Álomban szól hozzá Is­ten. Őt is biztatni kell: ne félj Jó­zsef magadhoz venni Máriát! Akit a világra hoz, abban a gyermekben jelzést ad a Mindenható, hogy ve­lünk akar lenni - Ezért legyen a neve Immánuel, örült József, de feleségét érinteni sem merte, ör­vendező feszültség sajátságos érzé­se hatja át lelkét. Mintha sejtené, mennyi megpróbáltatás vár még rájuk. Karácsony küszöbén örven­dezünk mi is Jézus érkezésének, örvendezésünkbe azonban feszült­ség is vegyül. Milyen lesz az ünne­pünk, nem rontja-e el rossz hangu­lat, meggondolatlan szó, elégedett lesz-e mindenki az ajándékkal? Nem szomoritanak-e rossz hírek a világ eseményeiből? Az első ád­venti Jézus-várók azonban nem a hétköznapok világának feszültsé­gében éltek, hanem belerendültek abba, hogy szólt hozzájuk az Isten. Megdöbbentek, hogy őket kivá­lasztotta a Magasságos. Szóljon hozzánk is, hogy belerendülve kö­zelségébe, örvendezve zengjük: magasztalja lelkem az Urat! Szebik Imre Örvendezve fogadjuk Juhász Gyula: Ezen a vasárnapon Karácsony vigíliáját szeretnénk ünnepelni. Ébren lenni, frissen lenni, készen lenni nem könnyű. Ki ne hallaná a vásárlási láz hangzavarát, a közle­kedés felfokozott tempóját? Kit ne szorítana az érzés, hogy senkit ki ne felejtsen az ajándékozandók közül, s hogy minden hibátlanul kész le­gyen az ünnepre? A sok külső szo­rongás és hangzavar -között egy belső készenlétre szeretnénk most rákérdezni. Van-e bennünk őszinte öröm Karácsony napjai előtt? Éle­tünk nagy látogatásait és felejthe­tetlen élményű találkozásait öröm­mel való telítettség előzi meg. Va­jon Jézus születésének ünnepét megelőzi-e ez az érzés? Gyönyörű példa Mária és Erzsébet találkozá­sa Lukács evangéliumában. Min­den sorában jelen van az Istentől meglátogatottak öröme. Ugyan­ilyen szép példa, amikor Pál apos­tol a börtönben énekli mai vasár­napunk lcjjellemzöbb igéjét: örül­jetek az Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fii 4,4) Állítsunk most magunk elé négy rövid kérdést! Vizsgáljuk meg ma­gunkat Karácsony vigíliáján! Mi van bennünk Karácsony kü­szöbén ? Ne válaszoljunk gyorsan! Kicsit gondolkodjunk! A hirtelen adott felelet legtöbbször a megszokott- ság és a rutin válasza. Nekünk most mélyebbről kell felelnünk. Fel kell tárnunk zúgolódásunkat, háborgásunkat Isten előtt. De sok méltatlankodás tölti meg szivün­ket ! Sorsunk alakulása, testünk és lelkünk töredezettsége, jövőtől való félelmünk növekedése milyen gyorsan betölt minden belső teret lelkűnkben! Milyen jót tenne, ha a négy ádventi gyertya fényénél csendben elgondolkodnánk ezen a mai napon! Nem elméleti, nagy kérdések területén, hanem szemé­lyes életünk bukdácsolásában mi tölti be érzéseinket és gondolatain­kat Karácsony vigíliáján? Mit keresek Karácsony küszö­bén? Lázasan rohanunk egy-egy el­képzelt ajándék után. Megszerzé­sével örömet akarunk okozni. De mit ér, ha az átadás pillanatában sem meleg a kezünk, ha egy kedves vonás sem rajzolódik az arcunkra, mert valójában nem is igen szeret­jük azt, akit megajándékozunk. Legyünk most kissé önzőek! Nem tesszük-e meg ugyanezt önma­gunkkal? Azt keressük Karácsony előtt, amire valóban szükségünk van? Nyugtalanságunkra nyugal­mat? Bezárkózottságunkra ajtó­nyitást? Reménytelenségünkre fel­csillanó fényeket? Közönyünkre ébresztő üzenetet? Megfáradt hi­tünkre mindent átformáló, bizo- dalmas ébredést? Keressük bátran azt, amire Isten mutat rá ebben az Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom örüljetek... Az Úr közel. Fii 4,4-5 esztendőben Karácsony előtt! ő biztosan megadja, ha hittel kérjük tőle. Csak meg ne szűnjünk keres­ni, és másokat is keresésre biztatni! Hogyan fordulok társaim felé Karácsony jövetelekor? Várakozás feszül körülöttünk ezekben a napokban. A templom­kapun kilépve milyen arcot kap­nak tőlünk szeretteink? Kérünk-e Istentől melegséget, türelmet és re­ménységet sugárzó lépéseket? Vi­gíliában csak úgy lehet szolgálni és élni, ha van bennünk elegendő tar­talom az őrzés és ébrenlét világá­ban. Ha mécsesünkből hiányzik az olaj, ha nyelvünkről és ajkunkról hiányzik a szó, ha arcunk dermedt és kemény, nincs őrzés és nincs ta­lálkozás körülöttünk. Világít-e kö­rülöttem Isten boldogító üzenete az idei ádventben? Szörnyű, ha én lankadok a hit útján. De sokkal keservesebb, ha mások miattam fordulnák el Istentől vagy nem is találnak oda hozzá. A vigilia a lé- lekmentés ideje - még Karácsony előtt is. Hogyan ért el Isten engem Kará­csony hajnalán ? Erre az utolsó kérdésre nagyon fontos válaszolnom, hiszen a fele­let örömöm forrása. Igazi öröm ott születik, ahol meg tudjuk fogal­mazni megtaláltatásunk hatalmas eseményét. Amikor egyre több lesz a hálaadás és a köszönet imádsá­gainkban, mert tudjuk, honnan és hogyan emelt ki Isten, amikor meglátogatott minket. Hiteles val­lomások szükségesek ahhoz, hogy egyházunkban és gyülekezeteink­ben örvendezve fogadjuk az érke­ző és minket megszólító Jézus Krisztust. Nagyon rászorulunk er­re az őszinte mozdulatra a Kará­csony előtti néhány napban, hogy ünnepünk ne csak külsőleg előké­szített, hanem bensőnkben is ren­dezett legyen. Kérjük Istent, hogy üzenete - „Az Úr közel!” - örömöt ébresztő üzenet legyen számunkra. Karácsony vigíliáján pedig őrizzen meg minket ébren eZ a belső „szol­gálati utasítás": örvendezve fo­gadjuk a hozzánk érkező Jézust, aki mind a négy feleletünket isme­ri, s aki valódi változást ad szá­munkra Karácsony küszöbén. Szabd Lajos KARÁCSONY FELÉ Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben és hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. <..és valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek. A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben, Egyházkerületek Presbitériumainak ülései Dél Észak Szeretnénk mindenkit bevonni a közös munkába Bizakodó reménységgel... Ebben az évben másodszor tar­tott ülést a Presbitérium. Részt vettek azok az esperesek is, akik egyébként nem tagjai a kerületi presbitériumnak. Két fontos jelen­tés hangzott el az ülés elején és ezeknek részletes megtárgyalása folyt egész napon át. Dr. Frenkl Róbert kerületi fel­ügyelőjelentését azzal kezdte, hogy „legfontosabb szempontnak tar­totta a munka konkrét eredmé­nyein túl az egyházon belüli légkör javulását, emberi kapcsolatok erő­södését, energiák felszabadítását.” Beszámolt arról, hogy élmény volt találkozni lelkészekkel és nem lel­készekkel és örömöt jelentett a szá­mos új kapcsolat, új találkozás, a várakozó szeretet. Úgy látja, „hogy hosszabb még az út, amíg egyhá­zunkban általános lesz a bizalom, a megértés légköre, eltűnnek, de legalább csökkennek a feszültsé­gek. Hiba lenne ezeket felnagyítani, de hiba lenne hallgatni róluk.” Az elmúlt év püspöki munkájá­ról adott beszámolót és néhány jö- ■ vöbe mutató feladatot jelölt meg dr. Harmati Béla püspök jelentése. Ez az időszak „az intenzív gyülekezeti látogatások éve volt... A gyüleke­zeti látogatások nagy száma mellett az országos munkaágakkal kap­csolatos feladatok, ökumenikus és külföldi kapcsolatok, valamint tár­sadalmi feladatok foglaltak le.” Néhány kiragadott gondolat jól mutatja a jelentés hangulatát és tartalmát. Szólt arról, hogy milyen fontos, hogy a presbiterek szoljgá- lata kellő súlyt és megbecsülést kapjon minden szinten az egyház­ban, a gyülekezetektől az országos egyházig. „Régi demokratikus ha­gyományainkkal é mai nyilvános­ságot igénylő korban úgy kell él­nünk, hogy egy-egy gyülekezetben, egyházmegyében elősegítsük az ak­tív egyházi közéletet és javítsuk az egyházi közérzetet.” Továbbiak­ban szólt arról, hogy tanulnunk kell a demokratikus módszereket, a vitázást és a vélemények egyezte­tését, majd így folytatta: „Kijelen­tem, hogy minden evangélikus lel­készre és minden evangélikus gyü­lekezeti tagra szükségünk van és szeretnénk mindenkit bevonni a közös, együttes munkába. Fenn­tartás és előítélet nélkül, a korábbi esetleges, az egyházi felsöbbség ál­tal gyakorolt megkülönböztetés nélkül kívánja a kerület vezetése mindazok munkáját igénybe venni, akik bizalommal támogatják.” A jelentés részletesen foglalko­zott az ifjúság kérdésével, az ifjú­ság szervezkedésével és kijelentet­te, hogy „a szervezet nem lehet ön­cél, hanem szolgáló, az egyes gyü­lekezetekben levő ifjúsági munkát segítő szervezetté kell lennie.” A jövő év célkitűzései között sze­repel a kerületi adminisztráció és infrastruktúra javítása, számítógé­pes adminisztrációra való átállás, építészek, jogi és gazdasági szakér­tők bevonása a kerület munkájába. Tovább kell erősíteni társadal­munkban a népünkért végzett munkánkat és ebben az összefüg­gésben is legfontosabb az erdélyi menekültekért végzett szolgálatun­kat, de úgy, hogy levegyük a terhet gyülekezeti lelkészekről és önál­lóan lábra állítsuk ezt a munkát. A presbitérium részletesen meg­tárgyalta a jelentéseket. Megvizs­gálta a kerület anyagi helyzetét. Jelentést hallgatott meg a püspöki lakás elkészültéről és a püspöki székházon végzett eddigi és továb­bi munkákról. A lakás felújítása során derült ki, hogy magán az épületen is többrendbeli munkát kell elvégezni (tetőzet, födémszer­kezet, villany-vízvezeték szerelés stb). A munkálatokat a a kerület csak úgy tudta elvégeztetni, hogy az Országos Egyház kölcsönt fo- (Folytatás a 3. oldalon) Mindig kiemelkedő esemény, ha egyházunk kerületi presbitériuma találkozik, ahol valamennyi egy­házmegye képviselői jelen vannak. Számvetés és előretekintés alkalma az együttlét. Dr. Nagy Gyula püspök jelenté­sében a látható és láthatatlan egy­ház fogalmából indult ki, amellyel teológiai alapot adott mondaniva­lója egészének. A kettő - a látha­tatlan és a látható egyház - együtt van jelen szolgálatunkban, de mindkettőnek, középpontja az a Jézus Krisztus, akinek követésére elhivattunk és hívogatunk. Az északi egyházkerületben 137 önálló egyházközségben 91 lelkész és 29 segédlelkész, ill. lelkészi, gyü­lekezeti munkatárs végzi a lelki munkát. 1987-hez képest 10-zel csökkent az aktív lelkészek száma, amely jelentős többlet terhet ró a szolgálatot végző fiatalabb nemze­dékre. Bár örvendetes, hogy kilenc végzős hallgatója van ez évben a kerületnek, mégis kívánatos, hogy gyülekezeteinkben világi testvé­reink az eddiginél is több munkát vállaljanak. A lelkészeket - lehető­ség szerint - fel kell szabadítani a sajátosan egyházi szolgálatok vég­zésére. Örömmel számolt be a püspök a Lelkészi Munkaközösségekben végzett teológiai munkáról. 79 al­kalommal voltak együtt a lelké­szek a 8 egyházmegyében. S köz­ben lelkész és papné evangelizá- ciókra is sor került. Kiemelten szólt az erdélyi menekültek között végzett fontos szolgálatról, amely Budapest-Kelenföldön, Debrecen­ben és Bicskén folyik az egyházke­rület területén. A gyülekezeti hitoktatás fontos­ságát és lehetőségét egyszerre hangsúlyozta. Néhány lelkészünk mintha nem venné elég komolyan ezt a munkát. A Fasori Gimná­zium megkezdi munkáját, folynak a felvételi beszélgetések. Gyüleke­zeteink további jelentős támogatá­sára azonban szükség mutatkozik. Szólt püspöki szolgálatairól a gyü­lekezetekben, valamint társadalmi és ökumenikus munkájáról. Jelen­tős képviselői feladata, amelyet a parlament külügyi bizottságában is végez. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Elnökségébe és más jelentős szervezetek vezetősé­gébe is beválasztották a közelmúlt­ban. Mindez fontos és időigényes feladat is. Kegyelettel emlékezett meg dr. Fekete Zoltán országos fel­ügyelőről, elhunyt szolgatársaink­ról és örömmel köszöntötte a fiata­lon felavatott testvéreket. Végül köszönetét mondott munkatársai­nak, minden szolgálattevőnek egy­házkerületünkben. A püspöki beszámolót élénk fel­szólalások egész sora követte. Szó­ba került az ökumenikus kapcsola­tok ügye, amely nem zökkenőmen­tes. Hangsúlyt kapott az a sajátos helyzet, hogy lehetőségeink meg­nőttek a szolgálat területén, de az ányagi fedezet és a személyi feltéte­lek olykor hiányoznak. Sajnálatos lenne, ha anyagiak híján nem tud­nánk jelentős szolgálatokat elvé­gezni. Említést nyert egyházi törvé­nyeink szükséges újrafogalmazása zsinat egybehívásával. Egyik espe­resünk fiatal lelkészeink fáradtsá­gát, türelmetlenségét, túlterhelt­ségből adódó idegességét tárta a presbitérium elé.' Kérdésre válaszként említette a püspök, hogy a lelkészek megfon­toltan végezzék munkájukat a bo­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents