Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-18 / 51. szám
Evangélikus HŰK Élet ‘ 53. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1988. DECEMBER 18. ADVENT 4. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 5,50 Ft (--------------------------------------------------------------------------------------'N Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus = „nagy öröm”. Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne! Luther V _______________________________________________________> Az örvendezés feszültségében Méltán kérdezheti a kedves olvasó, lehet örvendezni úgy, hogy feszültség van a lelkűnkben? Az igazi öröm feloldja a bennünk levő feszültséget, felszabadulttá tesz. S ez a feltételezés általában igaz. Mégis ha az első ádventi emberek, Jézust váró bibliai személyek életét vesszük szemügyre, örvendezésükben ott rejtőzik egyfajta különös feszültség is. VegyuK sorra őket! Zakariás megretten és félelem szállja meg, amikor Isten küldötte szól hozza. De örvendez lelkében, amikor így énekel gyermekéről: a Magasságos prófétája lesz, aki a Najptámadat, a felkelő fény, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben lakoznak és lábukat a békesség útjára irányítsa. Azóta is fénylik a világ sötétjében és terelget a békesség ösvényére. Erzsébet, Keresztelő János édesanyja belerendül a Máriával való találkozás élményébe. Örömmel üdvözli: áldott vagy te az asszonyok között, áldott a te méhed gyümölcse! Majd sietve hozzáteszi, boldog az, aki hitt, mert az Úr szava beteljesedik! Boldog, amikor férjének nyelve megoldódik, s karján szívére öleli gyermekét. Mária, a kiválasztott is megdöbben s zavarba jön, amikor az isteni követ szól sajátos küldetéséről. Ezért is biztatja így, hogy oldja feszültségét: ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz. Nagy lesz ő és a Magasságos Fiának hívják majd, s uralkodásának nem lesz vége soha. Az isteni üzenetre válaszként zengi: magasztalja lelkem az Urat, s az én lelkem ujjong Istenben. Mostantól boldognak mond minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas. József, az ács nehéz apaságra vállalkozott. Álomban szól hozzá Isten. Őt is biztatni kell: ne félj József magadhoz venni Máriát! Akit a világra hoz, abban a gyermekben jelzést ad a Mindenható, hogy velünk akar lenni - Ezért legyen a neve Immánuel, örült József, de feleségét érinteni sem merte, örvendező feszültség sajátságos érzése hatja át lelkét. Mintha sejtené, mennyi megpróbáltatás vár még rájuk. Karácsony küszöbén örvendezünk mi is Jézus érkezésének, örvendezésünkbe azonban feszültség is vegyül. Milyen lesz az ünnepünk, nem rontja-e el rossz hangulat, meggondolatlan szó, elégedett lesz-e mindenki az ajándékkal? Nem szomoritanak-e rossz hírek a világ eseményeiből? Az első ádventi Jézus-várók azonban nem a hétköznapok világának feszültségében éltek, hanem belerendültek abba, hogy szólt hozzájuk az Isten. Megdöbbentek, hogy őket kiválasztotta a Magasságos. Szóljon hozzánk is, hogy belerendülve közelségébe, örvendezve zengjük: magasztalja lelkem az Urat! Szebik Imre Örvendezve fogadjuk Juhász Gyula: Ezen a vasárnapon Karácsony vigíliáját szeretnénk ünnepelni. Ébren lenni, frissen lenni, készen lenni nem könnyű. Ki ne hallaná a vásárlási láz hangzavarát, a közlekedés felfokozott tempóját? Kit ne szorítana az érzés, hogy senkit ki ne felejtsen az ajándékozandók közül, s hogy minden hibátlanul kész legyen az ünnepre? A sok külső szorongás és hangzavar -között egy belső készenlétre szeretnénk most rákérdezni. Van-e bennünk őszinte öröm Karácsony napjai előtt? Életünk nagy látogatásait és felejthetetlen élményű találkozásait örömmel való telítettség előzi meg. Vajon Jézus születésének ünnepét megelőzi-e ez az érzés? Gyönyörű példa Mária és Erzsébet találkozása Lukács evangéliumában. Minden sorában jelen van az Istentől meglátogatottak öröme. Ugyanilyen szép példa, amikor Pál apostol a börtönben énekli mai vasárnapunk lcjjellemzöbb igéjét: örüljetek az Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fii 4,4) Állítsunk most magunk elé négy rövid kérdést! Vizsgáljuk meg magunkat Karácsony vigíliáján! Mi van bennünk Karácsony küszöbén ? Ne válaszoljunk gyorsan! Kicsit gondolkodjunk! A hirtelen adott felelet legtöbbször a megszokott- ság és a rutin válasza. Nekünk most mélyebbről kell felelnünk. Fel kell tárnunk zúgolódásunkat, háborgásunkat Isten előtt. De sok méltatlankodás tölti meg szivünket ! Sorsunk alakulása, testünk és lelkünk töredezettsége, jövőtől való félelmünk növekedése milyen gyorsan betölt minden belső teret lelkűnkben! Milyen jót tenne, ha a négy ádventi gyertya fényénél csendben elgondolkodnánk ezen a mai napon! Nem elméleti, nagy kérdések területén, hanem személyes életünk bukdácsolásában mi tölti be érzéseinket és gondolatainkat Karácsony vigíliáján? Mit keresek Karácsony küszöbén? Lázasan rohanunk egy-egy elképzelt ajándék után. Megszerzésével örömet akarunk okozni. De mit ér, ha az átadás pillanatában sem meleg a kezünk, ha egy kedves vonás sem rajzolódik az arcunkra, mert valójában nem is igen szeretjük azt, akit megajándékozunk. Legyünk most kissé önzőek! Nem tesszük-e meg ugyanezt önmagunkkal? Azt keressük Karácsony előtt, amire valóban szükségünk van? Nyugtalanságunkra nyugalmat? Bezárkózottságunkra ajtónyitást? Reménytelenségünkre felcsillanó fényeket? Közönyünkre ébresztő üzenetet? Megfáradt hitünkre mindent átformáló, bizo- dalmas ébredést? Keressük bátran azt, amire Isten mutat rá ebben az Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom örüljetek... Az Úr közel. Fii 4,4-5 esztendőben Karácsony előtt! ő biztosan megadja, ha hittel kérjük tőle. Csak meg ne szűnjünk keresni, és másokat is keresésre biztatni! Hogyan fordulok társaim felé Karácsony jövetelekor? Várakozás feszül körülöttünk ezekben a napokban. A templomkapun kilépve milyen arcot kapnak tőlünk szeretteink? Kérünk-e Istentől melegséget, türelmet és reménységet sugárzó lépéseket? Vigíliában csak úgy lehet szolgálni és élni, ha van bennünk elegendő tartalom az őrzés és ébrenlét világában. Ha mécsesünkből hiányzik az olaj, ha nyelvünkről és ajkunkról hiányzik a szó, ha arcunk dermedt és kemény, nincs őrzés és nincs találkozás körülöttünk. Világít-e körülöttem Isten boldogító üzenete az idei ádventben? Szörnyű, ha én lankadok a hit útján. De sokkal keservesebb, ha mások miattam fordulnák el Istentől vagy nem is találnak oda hozzá. A vigilia a lé- lekmentés ideje - még Karácsony előtt is. Hogyan ért el Isten engem Karácsony hajnalán ? Erre az utolsó kérdésre nagyon fontos válaszolnom, hiszen a felelet örömöm forrása. Igazi öröm ott születik, ahol meg tudjuk fogalmazni megtaláltatásunk hatalmas eseményét. Amikor egyre több lesz a hálaadás és a köszönet imádságainkban, mert tudjuk, honnan és hogyan emelt ki Isten, amikor meglátogatott minket. Hiteles vallomások szükségesek ahhoz, hogy egyházunkban és gyülekezeteinkben örvendezve fogadjuk az érkező és minket megszólító Jézus Krisztust. Nagyon rászorulunk erre az őszinte mozdulatra a Karácsony előtti néhány napban, hogy ünnepünk ne csak külsőleg előkészített, hanem bensőnkben is rendezett legyen. Kérjük Istent, hogy üzenete - „Az Úr közel!” - örömöt ébresztő üzenet legyen számunkra. Karácsony vigíliáján pedig őrizzen meg minket ébren eZ a belső „szolgálati utasítás": örvendezve fogadjuk a hozzánk érkező Jézust, aki mind a négy feleletünket ismeri, s aki valódi változást ad számunkra Karácsony küszöbén. Szabd Lajos KARÁCSONY FELÉ Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben és hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. <..és valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek. A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben, Egyházkerületek Presbitériumainak ülései Dél Észak Szeretnénk mindenkit bevonni a közös munkába Bizakodó reménységgel... Ebben az évben másodszor tartott ülést a Presbitérium. Részt vettek azok az esperesek is, akik egyébként nem tagjai a kerületi presbitériumnak. Két fontos jelentés hangzott el az ülés elején és ezeknek részletes megtárgyalása folyt egész napon át. Dr. Frenkl Róbert kerületi felügyelőjelentését azzal kezdte, hogy „legfontosabb szempontnak tartotta a munka konkrét eredményein túl az egyházon belüli légkör javulását, emberi kapcsolatok erősödését, energiák felszabadítását.” Beszámolt arról, hogy élmény volt találkozni lelkészekkel és nem lelkészekkel és örömöt jelentett a számos új kapcsolat, új találkozás, a várakozó szeretet. Úgy látja, „hogy hosszabb még az út, amíg egyházunkban általános lesz a bizalom, a megértés légköre, eltűnnek, de legalább csökkennek a feszültségek. Hiba lenne ezeket felnagyítani, de hiba lenne hallgatni róluk.” Az elmúlt év püspöki munkájáról adott beszámolót és néhány jö- ■ vöbe mutató feladatot jelölt meg dr. Harmati Béla püspök jelentése. Ez az időszak „az intenzív gyülekezeti látogatások éve volt... A gyülekezeti látogatások nagy száma mellett az országos munkaágakkal kapcsolatos feladatok, ökumenikus és külföldi kapcsolatok, valamint társadalmi feladatok foglaltak le.” Néhány kiragadott gondolat jól mutatja a jelentés hangulatát és tartalmát. Szólt arról, hogy milyen fontos, hogy a presbiterek szoljgá- lata kellő súlyt és megbecsülést kapjon minden szinten az egyházban, a gyülekezetektől az országos egyházig. „Régi demokratikus hagyományainkkal é mai nyilvánosságot igénylő korban úgy kell élnünk, hogy egy-egy gyülekezetben, egyházmegyében elősegítsük az aktív egyházi közéletet és javítsuk az egyházi közérzetet.” Továbbiakban szólt arról, hogy tanulnunk kell a demokratikus módszereket, a vitázást és a vélemények egyeztetését, majd így folytatta: „Kijelentem, hogy minden evangélikus lelkészre és minden evangélikus gyülekezeti tagra szükségünk van és szeretnénk mindenkit bevonni a közös, együttes munkába. Fenntartás és előítélet nélkül, a korábbi esetleges, az egyházi felsöbbség által gyakorolt megkülönböztetés nélkül kívánja a kerület vezetése mindazok munkáját igénybe venni, akik bizalommal támogatják.” A jelentés részletesen foglalkozott az ifjúság kérdésével, az ifjúság szervezkedésével és kijelentette, hogy „a szervezet nem lehet öncél, hanem szolgáló, az egyes gyülekezetekben levő ifjúsági munkát segítő szervezetté kell lennie.” A jövő év célkitűzései között szerepel a kerületi adminisztráció és infrastruktúra javítása, számítógépes adminisztrációra való átállás, építészek, jogi és gazdasági szakértők bevonása a kerület munkájába. Tovább kell erősíteni társadalmunkban a népünkért végzett munkánkat és ebben az összefüggésben is legfontosabb az erdélyi menekültekért végzett szolgálatunkat, de úgy, hogy levegyük a terhet gyülekezeti lelkészekről és önállóan lábra állítsuk ezt a munkát. A presbitérium részletesen megtárgyalta a jelentéseket. Megvizsgálta a kerület anyagi helyzetét. Jelentést hallgatott meg a püspöki lakás elkészültéről és a püspöki székházon végzett eddigi és további munkákról. A lakás felújítása során derült ki, hogy magán az épületen is többrendbeli munkát kell elvégezni (tetőzet, födémszerkezet, villany-vízvezeték szerelés stb). A munkálatokat a a kerület csak úgy tudta elvégeztetni, hogy az Országos Egyház kölcsönt fo- (Folytatás a 3. oldalon) Mindig kiemelkedő esemény, ha egyházunk kerületi presbitériuma találkozik, ahol valamennyi egyházmegye képviselői jelen vannak. Számvetés és előretekintés alkalma az együttlét. Dr. Nagy Gyula püspök jelentésében a látható és láthatatlan egyház fogalmából indult ki, amellyel teológiai alapot adott mondanivalója egészének. A kettő - a láthatatlan és a látható egyház - együtt van jelen szolgálatunkban, de mindkettőnek, középpontja az a Jézus Krisztus, akinek követésére elhivattunk és hívogatunk. Az északi egyházkerületben 137 önálló egyházközségben 91 lelkész és 29 segédlelkész, ill. lelkészi, gyülekezeti munkatárs végzi a lelki munkát. 1987-hez képest 10-zel csökkent az aktív lelkészek száma, amely jelentős többlet terhet ró a szolgálatot végző fiatalabb nemzedékre. Bár örvendetes, hogy kilenc végzős hallgatója van ez évben a kerületnek, mégis kívánatos, hogy gyülekezeteinkben világi testvéreink az eddiginél is több munkát vállaljanak. A lelkészeket - lehetőség szerint - fel kell szabadítani a sajátosan egyházi szolgálatok végzésére. Örömmel számolt be a püspök a Lelkészi Munkaközösségekben végzett teológiai munkáról. 79 alkalommal voltak együtt a lelkészek a 8 egyházmegyében. S közben lelkész és papné evangelizá- ciókra is sor került. Kiemelten szólt az erdélyi menekültek között végzett fontos szolgálatról, amely Budapest-Kelenföldön, Debrecenben és Bicskén folyik az egyházkerület területén. A gyülekezeti hitoktatás fontosságát és lehetőségét egyszerre hangsúlyozta. Néhány lelkészünk mintha nem venné elég komolyan ezt a munkát. A Fasori Gimnázium megkezdi munkáját, folynak a felvételi beszélgetések. Gyülekezeteink további jelentős támogatására azonban szükség mutatkozik. Szólt püspöki szolgálatairól a gyülekezetekben, valamint társadalmi és ökumenikus munkájáról. Jelentős képviselői feladata, amelyet a parlament külügyi bizottságában is végez. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségébe és más jelentős szervezetek vezetőségébe is beválasztották a közelmúltban. Mindez fontos és időigényes feladat is. Kegyelettel emlékezett meg dr. Fekete Zoltán országos felügyelőről, elhunyt szolgatársainkról és örömmel köszöntötte a fiatalon felavatott testvéreket. Végül köszönetét mondott munkatársainak, minden szolgálattevőnek egyházkerületünkben. A püspöki beszámolót élénk felszólalások egész sora követte. Szóba került az ökumenikus kapcsolatok ügye, amely nem zökkenőmentes. Hangsúlyt kapott az a sajátos helyzet, hogy lehetőségeink megnőttek a szolgálat területén, de az ányagi fedezet és a személyi feltételek olykor hiányoznak. Sajnálatos lenne, ha anyagiak híján nem tudnánk jelentős szolgálatokat elvégezni. Említést nyert egyházi törvényeink szükséges újrafogalmazása zsinat egybehívásával. Egyik esperesünk fiatal lelkészeink fáradtságát, türelmetlenségét, túlterheltségből adódó idegességét tárta a presbitérium elé.' Kérdésre válaszként említette a püspök, hogy a lelkészek megfontoltan végezzék munkájukat a bo(Folytatás a 3. oldalon)
