Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-11 / 50. szám

Evangélikus Élet' 53. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1988. DECEMBER 11. ÁDVENT'3. vasárnapja ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft \ Nem kisebbítem Keresztelő Jánost, sőt nagyra értékelem. De éles különbséget teszek közte és Krisztus közt. János csak szolga, de nem maga az Úr. Útmutató az igazi világossághoz, de nem maga a Világosság. Felségesebb tisztet tölt be, mint a próféták. Mert nem csak jósolgat az Úrról, hogy előbb-utóbb jön majd, hanem mint jelenvalóra mutat: íme, itt van. Luther V. _____________________________________________________) A felismerés feszültségében Kisebb'kaland élményét ígéri, ha ismeretlent kell várni a vasút­állomáson vagy a repülőtéren. Vajon egymásra találunk-e, felis- merjük-e egymást a kölcsönösen közölt jeladatok alapján? Vagy rossz esetben elkerüljük egymást ? Tekintetünk nem találkozik, s a várva várt vendégnek egyedül kell kóborolnia idegen tájakon. Közel két évezreddel ezelőtt Keresztelő János sem volt bizonyos afelől, hogy Jézus személyében valóban a megígért Messiás érkezett-e meg. Ezért is kérdezte Jézustól: Te vagy-e az eljövendő vagy eset­leg mást kell várnunk? Kérdése mögött bizonytalanság rejtőzik. Érthető módon. Abban az időben kortársai közül sokan ál-Messiás- ként léptek föl. Hitetők voltak, de nem az igazi hitre vezettek. Jézus is inkább cselekedeteivel igazolta küldetését. Különleges vallomá­sát azért is őrizték meg az evangé­liumok, hogy a későbbi olvasót segítsék döntésében. - Mondjá­tok meg Jánosnak: a vakok lát­nak... Mekkora lényegbeli álla­potváltozás megy végbe valaki­nek az életében, ha el kezd látni. Eddig sötétségben volt, mostan­tól fény, világosság veszi körül. Látható lesz a tárgyak formája, a személyek alakja megjelenik előtte, a történelem kibogozódik kusza önmagából, az élet értelmet nyer és célt talál Istenben. Csodá­latos dolog látni ebben a világ­ban! - Mondjátok meg János­nak: a sánták járnak... Mozdu­latlanul ülni tétlenségre kárhozta- tottságot jelenthet. A testi béna­ságnál már csak a szellemi a nehe­zebben elviselhető. A Messiás megérkezte mozgást, életet hoz. Mert járni nemcsak a magunk érdekében szükséges, de a közös­ségért is fontos. Mozdulni lélek szerint - ez sem kevésbé sürgős, hogy aki elénk-jön, felismerjük. Mondjátok meg Jánosnak: a süketek hallanak... Eddig hány­szor szóltak hozzájuk hiába. Most gyönyörködhetnek a mu­zsika szép dallamaiban, az ember meleg hangjában s meghallhatják Isten hívó szavát is. Mondjátok meg Jánosnak: a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Akikről mindenki megfeledke­zett, azokat öleli magához Isten. Akiknek semmijük nincs, azok kapnak meg mindent Istentől. Akik mindent Istentől várnak, azok' lesznek őbenne gazdagok. A Messiás megérkezett, mun­kájának jelei köztünk fellelhetők. Észrevesszük-e őt, találkozik-e Vele tekintetünk? Aki felismeri Őt, azé az élet teljessége. Szebik Imre i. ............................................................ .......................» V NEGY VENÉVES AZ EGYEZMÉNY Lelkészházaspár beiktatása Kiskörösön A lelkészi szolgálat két oldala A kiskőrösi gyülekezet nagy múltú és jelentős közösség, a Duna-Tisza-közén a legnagyobb evangélikus tömb. Jelentősége fontos az egyházmegye számára, hiszen a Bács-Kiskunban élő evangélikusságnak majdnem felét adja, de jelentős az országos egyház számára is, hiszen erejénél fogva van arra lehetősége, hogy otthont adjon országos rendezvényeknek, összejöveteleknek. Kezdettől fogva itt rendezik meg az evangélikus énekkarok országos találko­zóját, volt itt kerületi ifjúsági konferencia és természetesen itt volt egyházunk országos Petőfi-ünnepsége is a költő születésének 150. évfordulóján, abban a templomban, ahol megkeresztelték. Ez év közepén nyugdíjba ment Nagybocskai Vilmos lelkész és ősz­re megválasztották helyére Szabó Vilmos tabi, és feleségét, Szabóné, Piri Zsuzsannát, Tab-kömyéki lel­készt. Október 16-án, vasárnap délután volt a beiktatás, a gyüleke­zet ünnepe, melyen igen sokan vet­tek részt az egyházmegye gyüleke­zeteiből, távolabbról, lelkészek, barátok, gyülekezeti tagok, hogy együtt kérjenek áldást a két szolgá­latra induló lelkész életére. Dr. Harmati Béla püspök Mik 6,8 versét választotta igehirdetése alapigéjéül. A textus alapján a lel­készi szolgálat két oldalát rajzolta meg. Az egyik a külső, látható, megfogható oldal :„Ember, meg­mondtam neked, hogy mi a jó és hogy mit kíván tőled az Úr! Azt, hogy élj törvény szerint.” Ma em­berek keresik a jót, hirdetik a jót. A lelkészeknek kezükben van a jó, az ige! Az ami egyes embernek és gyülekezetnek, egyháznak és világ­nak, minden embernek jó: Isten törvénye. Ezt hozta Jézust közel hozzánk és ezt kell hirdetni és taní­tani. Ez nem útelzáró korlát, ha­nem terelő, vezető, segítő. A másik a belső oldal a lelkészi szolgálatban, erről így szól az ige: „Törekedj szeretetre és légy aláza­tos Isteneddel szemben.”Éz a lel­kész belső életére utal. Itt nem ér­zelemről, hanem áldozatról, oda­adásról van szó. Áldozat a tanítá­sért, és tanításban. Áldozni kell a jövőért. Úgy tanítsatok és éljetek, hogy szeretetben és alázatosság­ban legyen együtt lelkész és gyüle­kezet, Isten előtt. Szabó Vilmos erre az utóbbi fel­szólításra válaszolt textusának megválasztásával is. Jn 13,34 alap­ján az „új parancsolat” ... „egy­mást szeressétek” jézusi kívánságot tűzte ki szolgálatuk programjául. Schopenhauer 10 sünről szóló no­velláját mondta el. A kis állatok fáztak és összebújtak, hogy meg­melegedjenek. Csak a tüskéikkel nagyon szúrták egymást. Idő telt el, míg megtalálták azt a távolságot- közelséget, melynél még melegíthe­tik, de nem szúrják egymást. „Ha Jézusra hallgatunk, megtaláljuk azt a távolságot vagy közelséget, melyen együtt tudunk lenni. Embe­rek körülöttünk megmelegedhet­nek, de nem fogjuk bűneinkkel ha­lálra gyötörni őket. Ha túl nagyok lesznek tüskéink, akkor is figyel­jünk arra, aki bűntörlő erejével tüs­kéinket letöri. „Erre az útra hívta az új lelkész a gyülekezetben szol­gáló lelkésztársakat, a presbitere­ket, képviselőtestületet, más hitval- lásúakat és más világnézetüeket. Szabó János felügyelő közgyű­lést megnyitó és üdvözlő szavai után Szabóné Piri Zsuzsanna szólt elsőként arról, hogy szolgálatuk útja folytatásának veszik itteni szolgálatukat. Istennek köszönve az új munkatársakat megköszön­ték a gyülekezet példás rendben történt fogadását, a rendezett kö­rülményeket, a szépen rendbeho­zott lakást. Szólt arról, hogy a gyü­lekezet bűnösök közössége, ahol Istenre és egymásra figyelve elfo­gadjuk és gyakoroljuk a bűnbocsá­natot. Ez a földi közösség így halad sok harc árán az örök közösség felé. Nagyon sokan fejezték ki örö­müket és kérték Isten áldását a lekészházaspárra. Káposzta Lajos esperes arról a közös nevezőről szólt, mely közösséggé formálhat lelkészeket, munkatársakat, szom­szédokat és az egész egyházmegye közösségét. Dudla Imre egyházme­gyei felügyelő az egyházmegyei presbitérium nevében is az igehir­detés mellett, a tanításra helyezte a hangsúlyt és kérte, hogy szolgála­tuk végzésében az egész egyházme­gyére is legyenek tekintettel. ' Felsorolni is nehéz azoknak ne­vét, akik a gyülekezet nevében kö­szöntötték és áldást mondtak. Má­sodfelügyelő és énekkari tag, a kü­lönböző asszony-bibliakörök és közösségek tagjai, fiatalok és gyer­mekek. Egy csokor a gyülekezet­ből, mely mindjárt meg is mutatta a lelkészházaspárnak, hogy ez a nagy gyülekezet sok rétegű mun­kára hívja őket. Kiemelkedett a köszöntések sorából Újhelyi József HNF elnök közös munkára hívó szava és Lupták György igazgató lelkész őszinte szava, melyben a békesség szeretetéről és munkálá- sáról vallott. Nagybocskai Vilmos ny. lelkész kívánta, hogy szolgála­tuk új színnel ajándékozza meg a gyülekezetét. Köszöntést mondott az NDK-beli testvérgyülekezet, Eisenach lelkésze, Wolfgang Ro- besheit is. Kiskőrös nagy gyülekezet, jelen­tős gyülekezet, Jézusához ragasz­kodó nép, egyházát szerető embe­rek. E sorok írója sem kívánhatott mást, - mint aki maga is volt a gyülekezet lelkésze, - csak azt, hogy személyválogatás nélkül sze­ressék egymást lelkészek és gyüle­kezet, és egyformán szeresse min­den lelkészét a gyülekezet is. Ahol a testvérek egyetértésben élnek, „csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133,3) Tóth-Szöllös Mihály Negyven évvel ezelőtt írták alá a Magyar Köztársaság és a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház között létrejött megállapodást. Ortutay Gyula vallás- és közokta­tásügyi miniszter az állam részé­ről, Túróczy Zoltán püspök és Mády Zoltán kerületi felügyelő, egyetemes felügyelő helyettesi mi­nőségében volt az aláíró. Az Egyezmény az állam és egyház viszonyában kapunyitás volt a maga idejében a következő évti­zedekre. Bevezető szavai kifejezik azt a közakaratot, hogy a tárgya­lásra kiküldött két bizottság „az állam és az egyház közötti vi­szony kérdésének mindkét részről óhajtott békességes és helyes rendezése céljából’ kötötte meg a megállapodást. Az Egyezmény a múló évtize­dek során sem veszítette el jelen­tőségét. Lehet, hogy szávai az ak­kori idők kifejezésmódját mutat­ják, de alapállása, iránya és tar- talma-semmit sem vesztett aktua­litásából. Ma is sokszor beszélünk arról, hogy az „Egyezmény szelle­mében" rendeződnek kérdések. A nyitott kapu után kínálkozott az út, mely nem előre kicövekelt hanem lépésről lépésre épített út volt. De ezen az úton egyházunk felismerte lényeges feladatait és talált lehetőséget arra, hogy be­kapcsolódjon abba a közakarat­ba, mely az egész nép, az egész társadalom közös erőfeszítésé­nek egy mederbe terelését, ha­zánk boldogulását célozta. Az Egyezmény nélkül ma aligha be­Csendes házi ünnepség volt no­vember 23-án Sajtóosztályunkon. Hosszú évek keserves raktározási nehézségei szűntek meg azáltal, hogy a Puskin utcai ház alagsorát először „víztelenítették”, aztán modern polcokkal betelepítve, az eddig több helyen raktározott ki­adványokat ebbe a raktárba telepí­tették. Arra is jutott hely, hogy egy sarkot árusításra alkalmas hely­ségnek alakítsanak ki és ajtót nyit­va a Trefort utcára - ezentúl itt végezhessük Sajtóosztályunk irat­terjesztését, kiadványainak árusí­tását kicsinyben és nagyban. (Tér­képvázlatunk segít a megtalásá- ban) A házi ünnepségen dr. Nagy Gyula püspök-elnök mondott ava­tóbeszédet, köszönetét mondott Lehel László ökumenikus főtitkár­nak, aki még „sajtos” korában itt dolgozva vetette fel a létesítés szükségességét és a megvalósítást is végigvezette. Jelen volt az avatá­szélhefhénk arról, hogy egyhá­zunk segíthet társadalmunknak, hogy értékőrző és értékteremtő munkát végzünk erkölcsi-etikai, szociális és kulturális területen is, miközben fődolgunkat tesszük, hirdetjük Jézus Krisztus evangé­liumát, mely egyedül képes az em­bert igaz emberré, megújult életű emberré formálni. Hit által emberi tartást adni és szeretetben fele­lőssé tenni: Ebben a szolgála­tunkban erősítjük népünkben a magyarság-tudatot és gyógyítjuk a hozzánk menekültek fájdalmait. Ezekben a hetekben a Lelkészi Munkaközösségekben elemezték és értékelték az Egyezményt és annak hatását, az utat, melyen idáig jutottunk. Országos Egyhá­zunk megemlékezése rendkívüli közgyűlésen történt, melyről ké­sőbb tudósítunk majd. Az Egyezmény első pontjában új vallásügyi törvényről tesz emlí­tést. E vonatkozásban - úgy lát­juk -, napjainkban érte el célját. Ismeretes, hogy a nyáron történt annak bejelentése, hogy ez a tör­vény előkészületben van, és kér­ték egyházunk hozzászólását is az előkészületi szakaszban. Jó re­ménységgel vagyunk a megtett út után a folytatás és a törvény elő­készítés munkája felől. Ma Isten­nek adunk hálát azért, hogy a kölcsönös jóakarat, az Egyez­mény szellemében való együtt- munkálkodás békét, egymás jobb megértését, egyre konkrétabb fel­adatokat és felelősséget teremt számunkra! son dr. Harmati Béla püspök, az éppen ülésező Sajtótanács tagjai és a Sajtósztály dolgozói. Híveink, olvasóink karácsonyi bevásárlá­saikat már az új helyen végezhetik. Rákóczi uf 1 1 S 1 1 1 3 % dl . Treíorf ufcCL N>. Futpöki J HiucfeJ «J IcofUjoesbotfr Házi ünnepség Nem egy folyton dohogó, kaporsza- kállú, felhőkön ücsörgő öreg ember a mi Istenünk, aki alig váija, hogy bün­tethesse az embereket. Vannak kegyes- ségi típusok, akik úgy mutatják be az Istent, mint aki nagyrészt azzal tölti „idejét", hogy szigorú törvényt alkot és azt be akaija tartatni az emberekkel és ha az nem megy, akkor könyörtelenül lecsap, haragszik, büntet. Az ilyen látá­sú keresztyének élete állandó rettegés, görcsös akarás. Bizonyítani akarnak. Meg akarnak „dolgozni” a kegyele­mért, az üdvösségért. Mindazoktól vi­szont viszolyognak, akik tudnak és mernek percenként élni az Isten könyö- rületéből, jóságából. Ez a kép hamis az élő Istenről és a keresztyén életről! A Zsoltár is ezt igazolja: Csak pillana­tig tart haragja, de egész életen át a kegyelme, (jóakarata) Itt nem egysze­rűen időtartamról van szó (pillanat­egész élet) -, hiszen az Isten világában nincs idő - hanem az Ige azt akarja érzékeltetni, hogy összehasonlíthatat­ÉLŐ VIZ n .. , Csak egy pillanatig tart ySS haragja, de egész életen át a zsoltaroKDol a kegyelme Zsolt 30,6 lanul nagyobb az Isten kegyelme, jóakarata, szere- tete, mint harag­ja. Az Isten lénye­ge nem a harag. 0 nem magáért haragszik, hanem féltő szeretetből ÉRTÜNK. Ha kifejezhetetlen is az arány Isten ha­ragja és kegyelme között, akkor is -ko­molyan kell azt vennünk. Nem szabad lekicsinyelnünk. Mert az mégis csak az élő Isten haragja. Az pedig „emésztő TŰZ”. (Zsid 12,29) A szentség tüze. Teljes elhatárolás, elutasítás a szentség- telenséggel, tisztátalansággal, hazug­sággal vagyis a bűnnel szemben. Ki- egyenlithetetlen ellentét. Ha van ben­nünk jó ízlés, mi emberek is elutasítjuk például a rossz, ízetlen ételt. Ez logi­kus. Éppen ilyen logikus, hogy Isten nem fogja „lenyelni” hitetlenségünket, képmutatásunkat, hazugságainkat, gyűlölködéseinket, anyagiasságunkat stb... Aki ezektől tudatosan nem akar elfordulni, az elutasítja az evangéliu­mot és az Isten haragja rajta marad. (Jn 3)36) „...aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van...” (Jn 3,18) „Fé­lelmetes dolog az élő Isten kezébe es­ni”. (Zsid 10,31) Ez pedig nem gyerek­játék! így válhat a lekicsinyelt „pilla­nat" pokoli öröklétté. Ezzel a kérdéssel pedig mindnyájunknak szembe kell nézni. Vagy most vagy majd akkor, amikor már min­den késő. Ha nem tudom, hogy mi­ért haragszik az Isten, akkor fo­galmam sem lehet arról, hogy mit is jelent az egész életen át tartó ke­gyelme, jósága. A szentség és a szeretet nem ki- zátják, hanem feltételezik egymást. Ha pedig a szentségnek tüze van, úgy a szeretetnek is, amely éltet, meleget és fényt ad. Isten nem méricskéli az O szeretetét, hanem kiárasztja bőséggel még ellenségeire is. Az Isten szeretet. (Jn 4,8) Ez az 0 lényege. Mivel igazi szeretet, cselekedett és cselekszik is. Krisztusban felöltötte az emberi testet. Elképzelni is lehetetlen, hogy mit jelen­tett a szent Fiúnak testet ölteni és ér­tünk a „harag edényeiért”, hitetlen is­tentelenekért vállalni az átkot, a halált. Az Atya jogos haragját a bűn fölött. Mint valami „szent villámhárító” fogta fel a tüzet, hogy ne a „ház” égjeJnMk Bűnné, átokká, gyalázattá lett értünk, miattunk és helyettünk! Erre már nincs logikus magyarázat. Ez a túláradó, túl­csorduló szeretet megtérésre kell hogy indítson. Ez legyen az erőforrás a bűn elleni harcban. Ne azért kerüljem a bűnt, mert rettegek a haragvó Istentől, hanem mert tudom, tapasztalom, hogy mennyire szeret, hogy mit megtett az én új életemért, üdvösségemért. Kedves- Olvasó! Kívánom, hogy egész életeden át tapasztalhassad Urunk jóságát, aho­gyan a Zsoltáros is vallott róla: Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szivem. örökké magasztallak, Uram, Istenem! (Zsolt 30,12-13) Szeverényi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents