Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-17 / 20. szám

■&-RÓL--Ö-RA „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1) YftSiÜlltAP - „A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! (Fii 4,5 - Péld 14,31 - Mt 11,25-30 - Zsolt 108) Pál közeire várta Krisztus visszajövetelét, amikor ezeket a sorokat leírta. Fel­szólítása azonban ma is ugyanúgy érvényes. Krisz­tus visszajövetelének ígérete, közelségének érzése olyan örömmel és reménységgel tölt el, hogy képe­sek vagyunk szeretetet, jóságot tanúsítani akkor is, amikor különben a magunk erejéből nem volnánk, így tudunk Istennek hálát adni, dicséretet énekelni. (455. ének) ftffFÖ - „Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicse­kedni fogsz Izrael Szentjével.” (Ézs 41,16 - Róm 5,6 - ApCsel 16,23-34 - 2Sám 15,1-23) A próféta nem fogy ki a hálaadásból, amikor népének a babiloni fogságból történő szabadulását leírja. A hálaadás ugyanakkor elkötelezést is jelent: Isten akarata,^ér­vé mindenkor érvényes. Akkor is, amikor teljesítése nehéz és hálátlan feladatnak látszik. (53. ének) ÉMjjlif - „Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkod­jatok.” (Jer 7,3 - Rm 13,11 - Jn 6,66-69 - 2Sám 15,24-37) A templom Isten háza, ahol a bűnbocsá­natnak van helye, de nem a bűnöknek. Milyen nagy csalódást okozhatnak „templomos” emberek, ami­kor a templomon kívül megbotránkoztatóan visel­kednek. Keresztyén élet csak a bűnbocsánat és a Krisztusban megújult élet elfogadásával lehetséges, különben - kisebb, vagy nagyobb mértékben - kép­mutató. (440. ének)- „A régi dolgokat ne emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,18-19 - Fii 3,13 - Lk 19,37-40 - 2Sám 18,1-18) A keresztyén emberre és a keresztyén közösségre is vonatkozik, hogy tanulnia kell a múlt hibáiból Csak így beszélhetünk előrelépésről, fejlődésről. Va lami azonban ennél is sokkal fontosabb: Isten eszkö zei kimeríthetetlenek! Ezért él és fog élni az egyház (438. ének) CSÜTÖRTÖK - „Az Isten békessége, amely minden ertelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fii 4,7 3Móz 26,6 - Jel 15,2-4 - 2Sám 18,19-19,1) Milyen nagyszerű ígérete ez a Szentírásnak! Nem kell aggó dalmaskodnunk, nem kell kétségbeesnünk, nem kell, hogy gondolataink csak saját magunk körül forogjanak. A keresztyén élettel olyan belső békés ség jár együtt, amely semmi máshoz nem fogható (457. ének) PÉNTEK - „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Fii 4,11 - Zsolt 40,18 - lKor 2,6-10 - 2Sám 19,2-9) Tegnapi igénk után - néhány sorral odébb - íme a példa a keresztyének szívének és gondolatainak megőrzéséről. Pál sok nélkülözés és szenvedés után tanulta meg, hogy elé­gedett legyen, mert az Istentől kapott békesség a nehéz körülmények között is erre indította. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a fejlődéssel az igények is növekednek, a keresztyén embernek azonban tudnia kell, hogy az Isten békessége abban a tekintetben is mértékadó. (326. épek) SZOMBAT - „...az Isten kegyelmi ajándéka ... az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Rm 6,23 - Zsolt 62,8 - Jel 5,6-14 - 2Sám 23,1-7) Mai igénk az 1987. év igéje is. Isten nekünk - bár nem érdemeljük, és meg sem szolgálhatjuk - Jézus Krisz­tus halála és feltámadása által valami nagyszerűt kínál. Azt, amire az ember mindig is vágyakozott. Istennek ez az ígérete, ajándéka ne csak az idei év igéje legyen számunkra, hanem minden évünké, egész életünké! Ámen. (327. ének) Szentpétery Péter Rónay Zoltán Éneklő és imádkozó gyermek „Egy nagyapa vallomása” c. sze­rény írásomnak néhány hozzám jutó visszhangja bátorított és meg­erősített abban a reményemben, hogy sok nagyapa és nagymama foglalkozik az unokájával lelki vo­natkozásban is. Egy boldog nagy­apa mondta: „Nagyon meg tudom érteni az örömét!” Boldog fiatal nagymama írta: „...elolvasva az írást, átérzem a nagyszülői felelős­séget, miután én is nagymama let­tem.” Azóta a kis Csabi járni és beszél­ni tudó „kis barátja” lett a Nagy­apának, sok-sok öröm forrása fej­lődése minden területén. Milyen öröm, hogy beszélni tud! Még nem egészen tisztán, de meglepő értel- mességgel és á gyermek utolérhe­tetlen kedvességével beszélgető partnerem lett. Értesülve arról, hogy ajándék vár nálam rá, így köszönt be hozzám: „Köszönöm a sok szép vajamit!” De mekkora lett az örömünk, amikor észrevettük, hogy két és félévesen imádkozó gyermekünk­ké lett: velünk együtt mondja, imádkozza a Miatyánkot. Amikor pedig a kötetlen imádságunkból kimaradt egy többször elhangzó kérés, ő imádkozta: „és gyógyítsd meg a ... nénit, hogy felnevelhesse a gyermekeit!” Azt gondolom, ezen az estén ez volt a legszebb imádság. Legalábbis nagyon ked­ves lehetett az imádságot meghall­gató Isten előtt, nekünk pedig na­gyon sokat jelentett. Nem tudja, mit mulaszt, aki nem tanítja imádkozni a gyerme­két. És nem tudja, mit veszít,«aki kimarad gyermekének imádságá­ból. A gyermeket az imádság isko­lájába, Jézushoz engedő és vezető szülő már abban is áldást kap, ha a mindenkinél őszintébben és bí- zóbb hittel imádkozni tudó gyer­mekét imádkozni látja és hallhatja. Itt válik a tanított gyermek tanító­jának tanítómesterévé, s megsok­szorozódik az áldás! Nagyon szív­leljük meg Jézusnak hangsúlyosan mondott szavait: „Engedjétek hoz­zám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyene­ké az Isten országa. Bizony, mon­dom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyer­mek, semmiképpen sem megy be abba.” Mk 10,14-15. Hogy az öröm még fokozódha- tik, az éneklés közben figyelhető meg legjobban. Az ének dallam­ban szárnyaló imádság. Ilyenkor Csabika arca ragyog az örömtől. Körüljáratja rajtunk a tekintetét. Olyan mint a jó karmester: figyel, lelkesít, inspirál. Amit tapasztal, az tükröződik az arcán. Ha valaki megáll egy pillanatra, rögtön meg­kérdezi: „Miért nem énekelsz?” „Miért vagy szomorú?” Olykor ő kéri, mit énekeljünk. Első éne­künk: „Ez a nap is csendesen...” Ezt követi még 8-10 ének. Nagyon szereti a következőket: „Istennek Fia, aki született jászolban, Ő lesz tinéktek Üdvözítőtök valóban.” „Dicsőség mennyben az Isten­nek. ..” Pósa Lajos gyermekéneke: „Mennyben lakó én Istenem, kö- nyörgök, légy mindig velem. Téged dicsér egész világ, Néked köszön a kis virág.” „Jer, dicsérjük Is­tent...” „Dicsérjük Istent mind, ki féli itt lent...” A legeslegkedveseb­bet soha el nem engedné, és qröme fortisszimójával énekli ezt a gyer­mekéneket: Maradj velünk örökre, Uram Jézus! Költözzél a szivünkbe, a há­zunkba! Nem teszünk majd semmi rósz- szat, (ezt tiltó mozdulattal kíséri is) Mert Te vagy velünk. Uram Jézus, Uram Jézus, na­gyon szeretünk! A család féltve őrzött kincse a gyermek. Valóban igaz Jézus sza­va: „...ilyeneké az Isten országa.” De nemcsak az övéké, hanem min­denkié lel^ej, ha olyanná h$z, mint az Isten ígéretében bízó kis gyer­mek, a felnőttek imádkozni tanító mestere. Nagy kincset ismert fel az imád­kozó gyermekben Isten örvendező hitű nagy gyermeke, Luther Már­ton is. Egy estébe hajló napon kü­lönösképpen is, amikor Witten­berg utcáin otthonába sietett. Rossz szelek fújtak akkoriban a reformáció ellen V. Károly császár udvara felől. S abban a pillanat­ban, amelyben Luther lelkében a nyomasztó gondolatok a legjob­ban kavarogtak, gyúlt ki egy még le nem függönyözött szobában a lámpa fénye. Boldog imádkozó gondtalan kedves gyermekarcot világított meg az. A látványra fel­derült a reformátor lelke, s ujjong­va kiáltotta: „Nem veszhet el a re­formáció ügye, míg ilyen imádko­zó gyermekek vannak!” Jó, hogy sok nagyapa, nagyma­ma, szülő érzi a felelősséget a gyer­mekért. Szivünket boldog örömre dobogtatja meg az imádkozó gyer­mek arca. Isten Szentlelke adjon bölcsességet, erőt, felelősséget, ör­vendezést, egymásért közbenjáró imádkozó készséget- a' szülők, nagyszülők, keresztszülők, lelki- pásztorok, lelki testvérek és a GYERMEKEK szívébe minél tel­jesebb körben, a kegyelem bőségé­nek gazdagságával!- -,:M 10 11 28 7~ 5 6 7— ■ * ■ r 13 ■ 15 16 ■ i i 19 20 21 ■ ■ 23 “ 27 m j 14 15 16 17 I Ljfl 19 20 21 24 25 -! mnr 27 ■ VÍZSZINTES: 1. Szép húsvéti ének második versszakából idézünk. (Lyra Davidica, 1708.) Zárt betűk: J, E. Az első rész. 8. Erzsébet egyik becézése. 9. Szótoldalék. 10. Bee ... (kiváló együttes a 60-as években). 12 ___an der Thaya (oszt­rá k város). 14. Az idézet második része. 17. Az idézet harma­dik része. 22. Kihúzza magát. 23. Rag, a -tói párja. 24. Nagy közlekedési vállalat. 26. Annak a tulajdona. 28. Az idézet negyedik, befejező része. Zárt betűk: P, A. FÜGGŐLEGES: „Glória szálljon az ... fel!” (egyházi ének) 2. Érzékszerv. 3. Előd. 4. írószerszám. 5. Angol közúti villa­mos. 6. Német igenlés. 7. Szürke kis rágcsáló. 11. Híres oroszlán. 13. Miénk itt... (Presser-szám). 15. Érj ...! (Fogj meg!) 16. A szomszéd kertjében is terem. 17. Minden út ide vezet. 18. Nincs bátorsága. 19. NSZK filmsztár (Uschi). 20. A tűz hatásától kilyukad. 21. Szúrós szagú, mérgező gáz. 25. Dátumrag. 27. Német elöljáró (ZU). • Zábó Gyula Beküldési határidő: május 25. Elmúlt havi rejtvényünk helyes megfejtése: Feltámadt Isten szent Fia, őnéki zeng a glória. A helyes megfejtők között megtartott sorsoláson könyvju­talmat nyert: Németh Lászlóné, Tótkomlós ISTENTISZTELETI REND BudapMten, 1987. május 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, < de. 11. (úrv.) Rédey Pál, du. 6. betegek isten­tisztelete: Takácsné Kovácsházi Zelma. Fa­sor de. 11. (úrv.) Muntag Andorne, du. 5. szeretetvendégség. Üllői út 24. de. fél 11. . (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán n. 28. de. 11. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter o. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Ke­repesi út ó9. de. 8. Szabóné Mátrai Marian­na. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyula. Vád út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss And­rás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin térné Nagy Erzsébet. Soroltsár- Újtdep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Erzs&et-telep de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Fabulya Hilda. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapa tér de. 9. (úrv.) Bodrog Miklós. de. fél 11. (német), de. 11. (konf.) Szebik Imre. du. 6. Kantate-est. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbu­da de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kő- szeghy Tamás, du. fél 7. Urbán Eszter. Pest- hidegkút de. fftj 11. Hernádi Nándor. Modori u. de. fél 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Weltler Ödön. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Buda­fok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. if&t UÍRFK Ä «a»» ninE.iv huh Húsvét utáni 4. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16,5—15; az igehirdetés alapigéje: Jel 14,1-5. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1987. május 17-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Kevefaázi László esperes, Pilis. t Bogya Géza Azoknak írok róla, akik ismerték. Mert hiú vállalkozás lenne őt belefog­lalni élőén, valóságosan 40 gépírt sor­ba. „Rendhagyó jelenség” volt és ma­radt egész életében, ahogyan ő maga fogalmazta utolsó hozzám írt baráti levelében. Erről tanúskodott Selmecbá­nyái szülőföldjéről indult életútja ifjú­korától végig, nyolcvanharmadik évéig, mai országhatárainkon túl és in­nen. Eredeti, egyéni gondolkodó, egyre mélyülő teológus. Színes volt az élete. Egyik híve a volt gyülekezetemben, aki közelről is ismerte, halálhírekor ebben foglalta össze egyéniségét: „Megpró­bált ember lenni.” E csendes vallomás­ban megéreztem, hogy „embernek len­ni” a szó igazi, mély értelmében több, mint „lelkésznek lenni”. Noha lelkésznek sem volt átlagos. Inkább egyedi. Nem csak rendkívül széles látókörére, tehetségére, nyelvtu­dására gondolok. Ez önmagában a mi pályánkon még lehet talmi érték. De az volt őbenne a rendkívüli - ilyennek is­mertem meg igehirdető társamként a kőbányai szószéken és beszélgetéseink­ben -, hogy alázatos önismerettel hitt Krisztusban. Szinte minden prédi­kációja ebben a felséges névben csen­dült ki. Mintha az apostolok rendha­gyó, huszadik századi utódaként hir­dette volna: „Nincs senki másban üd­vösség; mert nem adatott emberek kö­zött az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk.” (ApCsel 4,12) Nem liiába volt saját temetésére évek­kel ezelőtt választott igéje: Lukács 18,9-14. Akik tőle most lélekben el akarnak búcsúzni, nyissák fel Bibliáju­kat, s olvassák el ezt az igét -, a másik­kal együtt, amely jellemző volt hitére, gondolkozására: János 11,25-26. Az örök élet hétköznapi beszélgetéseiben is olyan jelenvaló bizonyosság volt szá­mára, amelyet a halál nem törhet meg. Feleségét ezzel vigasztalta - szerette ké­pekben kifejezni a kifejezhetetlent: „Ha meghalok, nem történik más, mint hogy Isten átvesz egyik kezéből a má­sikba.” Temetésén fájdalmamra nem lehet­tem jelen, így a hozzám írt beszámolók­ból bontakozik Id a kép. Luther-kabá- tos lelkészek gyűrűjében öt lelkésztár­sa, világiak, teológiai hallgatók kap­csolódtak bele a szolgálatba. Régi hí­vei, igehallgatói felkerekedtek közelből és távolból, hogy az aszódi templom­ból a temetőbe kíséijék. A sírnál saját búcsúzó szavai is felhangzottak utolsó kőbányai istentiszteletéről. Aszódi, hé- vizgyörki, budapesti, gödöllői és más- honnét jött evangélikusok megrendült, eggyé vált nagy gyülekezete vett tőle búcsút. Hálás, emlékező szívek belső parancsára ment végbe ez a temetés. A temetési igehirdetés két mondatá­val intek az eltávozott felé forrón: „Egészen kiszolgáltatja magát Isten­nek, akiről tudja azt, hogy az ő isteni valóságának végső titka a feltétel nél­küli irgalom.” Az általa hirdetett örömhír „mindnyájunknak szól, s amelynek Bogya Géza számára és a mi számunkra is ugyanez az egyetlen ga­ranciája: Jézus Krisztus!” Veőrcös Imre w w uraim Szlovák-osztrák lelkészkonferencia A már lassan hagyománnyá váló nyugatmagyarországi-burgenlandi magyar-osztrák lelkészkonferenciák után március 31-én és április 1-én a Szlovákiai Evangélikus Egyház és a bé­csi evangélikus szuperintendencia lel­készei is közös konferenciát rendeztek Pozsonyban. A résztvevők a béke kér­déseit, az egyházak ezzel kapcsolatos feladatait vitatták meg. Dr. Jan Mi- chalko szlovák egyetemes püspök töb­bek között hangsúlyozta: „Nem lehet­séges külön szovjet, vagy amerikai bé­ke, a világ népei számára csak egyetlep béke létezhet.” Ehhez járuljanak hozzá az egyházak is, hiszen ebben a világban élnek, és nem vonhatják ki magukat. Wemer Horn bécsi szuperintendens arról beszélt, hogy az egyházak béke­munkájának az alapoknál kell kezdőd­nie. Mindenütt, ahol ellenség-képeket teremtenek, az egyházaknak a békét kell munkálniuk. „Minden állam szá­mára világossá kell tenni, hogy ahol hangzik az evangélium, ott a békét is szolgálják” - mondotta. A vendégek megtekintették Pozsony nevezetességeit, és a konferencia után hat gyülekezetét látogattak meg. (Vömmel látták, hogy a szlovák test­véregyházban az elmúlt évtizedekben milyen jelentős építési, renoválási mun­kát végeztek. „A templomok az egyhá­zak, a hit tanúi, és környezetük számá­ra láthatóan hirdetik az igét” - jegyezte meg ezzel kapcsolatban Michalko püs­pök. - A konferenciákat folytatni sze­retnék, a következő alkalomra jövőre Bécsben kerül sor. (epd-ö-szp) Ilii Tíz éves a Keresztyén Békekonferencia csehszlovákiai regionális bizottsága Ebből az alkalomból május 20-21-én ünnepi ülésre kerül sor Prágában, ame­lyen egyházunk képviseletében részt vesz dr. Vámos József teológiai tanár, prodékán. Százéves a Keresztyén N6k Yilágimanapja Ebből az alkalomból május 22-23-án ünnepi ülésre kerül sor Bécsújhelyen (Wiener Neustadt, Ausztria). Egyhá­zunk képviseletében Keveházi László­né Czégényi Klára pilisi lelkész vesz részt. Konferencia az-ortodox lelkiségről Az Orosz Ortodox Egyház a jövő évi ezeréves jubileumra készülve konferen­ciát rendez az ortodox lelkiség, kegyes­ség történetéről, gyakorlatáról Moszk­vában május 11-18. között. Egyhá­zunk képviseletében dr. Selmeczi Já­nos, a Teológus Otthon igazgatója vesz részt a konferencián. Magyar kulturális hét Dortmundban A fenti rendezvénysorozatra május 20-27. között kerül sor, amelyre a Vesztfáliai Egyháztól (NSZK) egyhá­zunk részére is meghívás érkezett. Egy­házunk képviseletében Gáncs Péter nagytarcsai lelkész vesz részt az alkal­mon. HAZAI ESEMENYEK MEGHÍVÓ 1987. május 17-én Kantate vasárnapján du. 6 órakor a Budai Evangélikus Egyházmegye énekkarai közös egyházzenei áhítatot tartanak, a Budavári evangélikus templomban (I. Bécsikapu tér). Közreműködik: a Budahegyvidéki Énekkar, a budavári Schütz-kórus és a Kelenföldi Vegyeskar Vezényel: Csorba István, Nagy Iván és Rezessy László Igét hirdet Madocsai Miklós lelkész szólják felesége, testvére, barátai és a kispesti gyülekezet, ahol ötven éven át szolgált. „Boldogok akik az Úrban hal­nak meg.” Böröczky Jánost, a beledi gyülekezet hosszú éveken át hűséges és szolgálat-. kész presbiterét, 1987. ápr. 22.-én, hosszas betegség után hazaszólította az élet és halál Ura. Temetésén - ápr. 24-én - lKor 13,8 „A szeretet soha el nem múlik.” alap­ján szólt a vigasztalás igéje. Takács Sándor a meszlen-acsádi gyülekezet volt felügyelője, életének 82. évében Hosszú betegség után áprilisij­án elhunyt. Temetése április 28-án volt a meszleni temetőben, nagy részvét mellett, Weltler Sándor lelkész szolgá­latával. (Jn 20,11-18) ZENÉS ÁHÍTAT Az Oroszlányi Evangélikus Templomban, az Énekkar megalakulásának 25. évfordulója alkalmából, 1987. május 23-án szombaton délután 6 órakor. MŰSORON ifj. Révész László: Uram, jóságod végtelen Beharka Pál: Amint vagyok J. S. BACH: MAGNIFICAT KÖZREMŰKÖDNEK: Edelényiné PALOJTAI ZSUZSANNA szoprán Oberstné MOHÁCSI JUDIT szoprán TAKÁCS JUDIT alt FÜLÖP ATTILA tenor MEZŐFI TIBOR basszus BEHARKA PÁL orgonaművész Vezényel: NAGY DÁNIEL Torda Gyula nyugalmazott evangéli­kus lelkész életének 86., domonyi és vácegresi hűséges szolgálatának 60. esztendejében, 1987. április 27-én csen­desen elhunyt. Temetése 1987. május 6-án volt Domonyban. „Én örök életet adok nekik és nem vesznek el soha.” Jn 10,28 Apróhirdetés Luther-kabát varrást vállalok, többéves gyakorlattal. Fehér Ferenc szabómester, 9024 Győr (Nádorváros), Eörsy Péter u. 1/a. Templomi sípos orgona, valamint külön­böző manuál, pedál sípok eladók. „Jókar­ban” című jeligére a kiadóhivatalba. 29 éves elvált asszony, egy fiúgyermekkel megismerkedne házasság céljából, elvált vagy gyermekét egyedül nevelő férfival. „Szeretet és hűség” jeligére a kiadóhivatalba. MEGHÍVÓ a Deák téri templomban május 23-án, szombaton este 7 órakor istentisztelet keretében tartandó MOTETTA ESTRE. Énekel a FELSÖLÓVÖI (Oberschützen-Ausztria) EVANGÉLIKUS ÉNEKKAR Vezényel: Erik Barnstedt > Műsoron: Schein, Schütz, Bach, Mendelssohn, Reger és David motettái. Igét hirdet: Dr. Hafenscher Károly A belépés díjtalan. Esküvőkről, keresztelőkről VIDEO ren­delhető. 9-től 12-ig 184-083, levélben: 1041 Bp., Deák F. u. 9. UNIFOTÓ. Házasságkötés Torda Géza, a Meszlen-Acsád-Ne- mescsói Társgyülekezet felügyelője 1987. április 25-én házasságot kötött Kovács MáriávaL Az esküvőre a ne- mescsói evangélikus templomban ke­rült sor. (Ruth 1,16) Halálozás Tomcsányi László ny. evang. lelkész csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 1987. május 12-én volt a Rá­koskeresztúri új köztemetőben. Gyá­Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (877043/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60095 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, toVábbá bármely hlrlapkézbesltó postahivatalnál, a hirlapkézbesitőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelófizetésl és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Thumbnails
Contents