Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-17 / 20. szám

Evangélikus Élet 1987. május 17. Az EVT felhívása Az AIDS és az Egyház, mint gyógyító közösség . szerzett immunhiányos megbete- edés, angol rövidítéssel AIDS, jyre nagyobb figyelmet kap. Ikponta halijuk a betegséggel apcsolatos figyelmeztetéseket. x Egyházak Világtanácsa szerve- ésében 1986 júniusában tanácsko- ást rendeztek „az AIDS és az gyhiz, mint gyógyító közösség” ímmel. A tanácskozás jelentését z EVT Központi Bizottsága idei, inuári genfi ülésén tárgyalta, és elhívást tett közzé, amelyet az lábbiakban ismertetünk. Megemlítjük, hogy sok egyháztag eleslegesen aggódott vagy ggódik amiatt, hogy a fertőzést rvacsoravétel révén is legkaphatja. Az Egészségügyi Vi- ígszervezet képviselői biztosítot- ák az ülés résztvevőit is arról, tőgy a betegség ily módon nem erjed. - Hazai egyházi áüásfogla- ás - miként a Reformátusok .apja is megállapítja - a betegség Ital felvetett keresztyén erkölcsi s társadalmi kérdésekkel kapcso- atban tudomásunk szerint eddig nég nem jelent tneg, bár ennek zükségét lelkészeink és egyház* agjaink egyre inkább érzik. ■ Orvosi háttér A tanácskozás fontos orvosi infor- nációkkal szolgált, egyebek között a :övetkezőkkel: „Az AIDS teijedési sebessége, vala- nint halálozási aránya riasztó. Az tlDS a közelmúltban feltűnt vírusos értőzés, amelyet csak öt évvel ezelőtt honosítottak. Egyesek a huszadik szá­nd pestisének tartják.” „Az Egészségügyi Világszervezet WHO) jelentése szerint az AIDS az isszes földrészen megtalálható, meg­kapják férfiak, nők és gyermekek, füg- letlenül a gazdasági-társadalmi hely­lettől, neveltetéstől, kultúrától, vallás­ól. A betegek száma kb. 10-14 hóna­ranként megduplázódik. Jelenleg a-vi- - ágon mintegy 3,0,000 AIDS-betpg.van 24 000 az Egyesült Államokban, 2600 Európában, 1000 Afrikában a bejelen­tett esetek száma).” (1986-os adatok.) „E szám valószínűleg alábecsült, mi­vel több ország nem tudott pontos és teljes körű adatokat szolgáltatni. Isme­retien azoknak a személyeknek a szá­ma, akik a vírussal fertőzöttek, de be­tegségtüneteket nem mutatnak (ún. hordozók). Ez a szám milliós nagyság- rendű lehet. Nagy számú ember fertő­ződik megminden évben. A fertőződés aránya jelentősen különböző lehet a Föld különböző helyein.” „Afrikában a betegséget főképpen a heteroszexuális népesség kapja meg; Európában, Észak-Amerikában és Óceániában elsősorban a homoszexuá­lis férfiak, valamint az intravénás kábí­AIDS-vírus a megtámadott nyiroksejtben Fotó: WHO tószeresek. A halálozási arány magas, a diagnózis után egy évvel 75%, három évvel utána 100%. Hatékony kezelési módot még nem találtak. A megfelelő szérum reménye is igen bizonytalan. Eddig csak megelőző intézkedések se­gíthetnek a járvány terjedésének meg­akadályozásában.” Az egyház gyógyító közösség A tanácskozás a következőkben ta­lálta meg az egyháznak mint gyógyító közösségnek teológiai megalapozását: Az élet és halál titkaiban Istennel talál­kozunk; e találkozás bizalmat, reményt és áhítatot kelt inkább, mint hogy bé­nulást és mozdulatlanságot okozna. Akiket nem tudunk meggyógyítani, hűségesen ápolnunk és támogatnunk kell: „Éheztem... szomjuhoztam... jö­vevény..., mezítelen..., beteg..., fogoly voltam..., ennem adtatok, felruházta­tok..., meglátogattatok..., eljöttetek hozzám.” (Mt. 25.) „Az AIDS-válság a legkomolyabb kihívás számunkra, hogy egyház le­gyünk tettben és igazságban: gyógyító közösségként legyünk egyház. Az AIDS elszomorító, és arra ösztönzi az egyhá­zakat, hogy maguk is elszomorodjanak és megbánják passzivitásukat. Miután az AIDS nincs tekintettél fajra, osz­tályra, nemre, korra, szexuális hajla­mokra és szexuális megnyilvánulásra, "kihívást jelent félelmeinkkel és elzárkó- zásunkkal szemben.” A gyógyító kö­zösségnek magának is gyógyulásra van szüksége, Krisztus bűnbocsánata által. A tanácskozás a következőkre hívta fel az egyházakat: Lelkigondozás „Isten népe lehet az a család, amely befogadja és fenntartja azokat, akik AIDS-betegségben szenvednek, vagy akiket az AIDS-szel kapcsolatos körül­mények érintenek, úgy hogy gondot viselnek a testvérekre és gyermekekre, mindenféle korlát, elzárkózás, ellensé­gesség vagy elutasítás nélkül.” „A halál - titok. Haragot és tehetet­lenséget érzünk, amikor szembe kerü­lünk valóságos voltával. El kell ismer­nünk, nem szabad tagadnunk tehetet­lenségünket. Ennek különös jelentősé­ge van akkor, amikor szolgálatunk él­ményét AIDS-beteg személyekkel oszt­juk meg, s amikor ők is szolgálnak ne­künk”, mivel velük együtt növekedünk a halál keresztyén megértésében Krisz­tus halálának és feltámadásának vilá­gosságában. Megelőzésre törekvő nevelés „A betegségre vonatkozó magasszin­tű tájékoztatás biztosítása érdekében felhívjuk az egyházakat, hogy aktívan vegyenek részt az egészségügyiekkel, helyi tanácsokkal, ahol lehet, helyi kö­zösségi szervezetekkel a megelőzésre való nevelési programokban. Felhívjuk az egyházakat: forduljanak az Egész­ségügyi Világszervezethez, s annak he­lyi erőforrásokkal rendelkező hálóza­tához.” „Az AIDS megelőzhető. A társada­lomnak megfelelő erőforrásokat kell biztosítania megelőzésre. Ez olyan in­tézkedéseket foglal magában, amelye­ket józanul mindenkinek egyaránt el kell fogadnia: a vírushordozóknak, a betegeknek, a magas veszélyességi té­nyezőt képviselő csoportoknak, továb­bá az általános népességnek, mivel ez utóbbiban sok a fel nem fedezett vírus- hordozó. Sürgős szükség van ezenkívül a felelősségteljes magatartásformák ki­alakítására általánosságban, s a fizikai és társadalmi-gazdasági körülmények javítására a világ számos részében.” „A megelőző intézkedéseknek és a megváltozott magatartásmintáknak azokra a tényezőkre kell irányulniuk, amelyek kedveznek a vírus továbbadá­sának, ezért fontos, hogy a helyileg do­mináns különböző átadási módozato­kat világosan ismertessék és megértes­sék.” Szociális szolgálat „Mivel a betegségre vonatkozó egyes kérdések értékelésében nagyfokú kü­lönbségek mutatkoznak, a tagegyhá­zaknak és az ökumenikus tanácsoknak válaszaikban szigorúan a tárgyhoz kell tartaniuk magukat. Mindamellett bi­zonyos közösen vallott értékeket az alábbiakban megerősítünk: a betegség­re vonatkozó orvosi és oktatási infor­máció szabad áramlása országon belül és határokon át; a betegség kutatásá­nak szabadsága; a betegségre vonatko­zó információ szabad áramlása a bete­gek, családjaik és szeretteik felé; az or­vosi és lelkészi segítségnyújtáshoz való jog, tekintet nélkül a gazdasági-társa­dalmi helyzetre, fajra, nemre, szexuális hajlamra és szexuális kapcsolatokra; az orvosi leletek titkossága az AIDS- betegségben, az AIDS-komplexumba tartozó betegségben szenvedők, vala­mint a pozitív antitesteket hordozók számára.” „Miután az AIDS a világra kiterjedő járvány, az egyházak és az egyes ke­resztyének hatékony cselekvése nem­csak a közvetlen szomszédságunkban fellelhető AIDS-betegre kell, hogy ki­terjedjen, hanem - globális együttmű­ködés útján - a föld túlsó felén élő idegenre is.” A tanácskozás arra is felhívta az egy­házakat, hogy „hárítsák el azt a valósá­gos veszélyt, hogy az AIDS ürügyül szolgálhasson a diszkriminációnak és elnyomásnak, s próbálják megvédeni az AIDS-től közvetlenül vagy közve­tetten érintett személyek emberi jo­gait”. A Végrehajtó Bizottság továbbá fel­hívja az egyházak figyelmét a tanácsko­záson kifejezésre jutott alábbi aggodal­makra: „meg kell vallani, hogy az egyházak, mint intézmények késedelmesek voltak a szólásban és a cselekedetben; sok ke­resztyén viszont nem késlekedett meg- és elítélni azokat, akik áldozatul estek a betegségnek; és hogy sok egyház, hallgatása miatt, felelősséget visel azért a félelemért, amely gyorsabban söpört végig a világon, mint a vírus maga”; „erősíteni és támogatni kell a teljes or­vosi és kutató társadalmat a betegség leküzdésére fordított erőfeszítéseiben;” „meg kell erősíteni, hogy Isten szeretet- ben és kegyelemben foglalkozik ve­lünk, s így nincs szükségünk leegysze­rűsített analizálásra azokról, akiket a vírus megtámadott.” „Csak a szolgálat a fontos!” Lelkésziktatás Bakonyszombathelyen A nehezen érkező tavasz első napjainak egyikén, április 4-én délután zsúfolásig megtelt a hatalmas bakonyszombathelyi templom. Lelkésziktató finnepre jött össze a nagy területen fekvő gyülekezet evangélikussága, valamint sok világi és egyházi vendég a közeli vagy távolabbi környékről. A nemrég épült szép új lelkészlakról hosszú sorban 23 Luther-kabátos lelkész, 4 római katolikus és 2 református lelkipásztor vonult a templomba a lelkészcsalád és a presbitérium kíséretével. Béke és Barátság Hónap A hagyományos májusi rendez­vénysorozat alkalmából április 24- én sajtótájékoztatót tartott az Or­szágos Béketanács, melyen az egy­házi sajtó munkatársai is jelen vol­tak. Barabás Miklós, az OBT főtit­kára elmondotta, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan sor kerül az idén is a Béke és Barátság Hónap eseményeinek megrendezésére, melyek előkészítésében és megtar­tásában az Egyházi Békebizottság is részt vesz. A főtitkár hangsúlyozta a ren­Az iktatást végző Lábossá Lajos esperes lKor 3,5—9 alapján minde­nekelőtt arról szólt, hogy Bakony­szombathelyen feltűnően ritka a lelkésziktató alkalom. A három és fél évszázadot felölelő hosszú idő­szakból csak 17 lelkészelőd nevét ismerjük, ebben az évszázadban mindössze két lelkészt iktattak: 1912-ben Molnár Gyulát, 1953-ban pedig Varga Györgyöt. Jelzés ez arról a kölcsönös szeretetről, mely­nek összekapcsoló és együtt tartó ereje van. Rámutatott arra, hogy amint Pál is csak szolgának tudta magát és számára csak a szolgálat volt a fontos, úgy ma is egyedül a szolgálat felvállalása lehet alapja a és néma tanúja a Feltámadottnak. Ezért mindig időszerű és mindig sürgető feladatunk a közös kö­nyörgés: lelkész és gyülekezet egy­másra találása mellett váljék meg­újuló és megújító közös élménnyé magával az élő Jézussal való talál­kozásunk. Az ünnepi közgyűlésen Lábossá Lajos tatabányai, Varga György pápai, Fehér Károly szombathelyi és Bárány Gyula győri esperes, Sel- meczi Lajos sikátori és ifj. Magassy Sándor csornai lelkész, Győri Imre kisbéri esperes-plébános, Eszlinger András ászári és Bátky Miklós ré- dei református lelkipásztor, Hor­váth Ferenc felügyelő és Kovács Az iktatás szolgálatát Lábossá Lajos fejér-komáromi esperes végezte (középen). Tőle balra Varga György, a veszprémi egyházmegye esperese, jobbra Asbóth László oroszlányi lelkész. dezvények nyitottságát, hiszen ezeken bárki részt vehet. Kiemel­te, hogy a programösszeállításnál különösen figyeltek arra, hogy családok együtt vehessenek részt a rendezvényeken. A főtitkár szólt arról, hogy az utóbbi időben a szakmai csoportok száma - a békemofegalom keretén belül - emelkedett, valamint, hogy a bé­kehónap keretében kezdi meg működését a „sportolók a béké­ért” mozgalom. A hivatalos meg­nyitó május 9-én yolt a Parla­mentben. jövőbe tekintő reménységnek. Is­ten iránti hálával emlékezett meg a közvetlen előd 33 évi szeretetet gazdagon árasztó hűséges munká­járól, és arról is, hogy az új lelkész feleségében nemcsak papnét kap a gyülekezet, hanem teológiai tanfo­lyamon képesítést nyert gyülekeze­ti munkatársat is, hogy segítsen a kiterjedt körzet lelki munkájában. Imádságunk legyen hálaadás a ka­pott és remélt áldásért. Beiktatta és megáldotta Isten igéjével előbb id. Magassy Sán­dort, aztán feleségét is, akik egy­más mellett állva kapták a lelkész­társak áldóigéit és imádkozták együtt az ősi Confirma-éneket. Az új lelkész Márk 16,1-8 alap­ján mondott prédikációjában arról vallott, hogy a tanítvány - a maga „természetes állapotában” - béna Sándorné presbiter, Csűri Imre ba- konybánki gondnok, Imre Ferenc hántai felügyelő és Tóth József suri . presbiter köszöntötte meleg szere­tettel a lelkészházaspárt. Emléke­zetes marad a résztvevők számára az is, hogy ünnepélyünkön megje­lent Háberfelner László tanácstit­kár kíséretében Hermann Mátyás tanácselnök, Miszlai László igaz­gatóhelyettes és Szkok Mihályné, a Hazafias Népfront elnöke, akik a bizalom és reménység hangján szóltak az egybegyűltekhez. Külön öröme volt a gyülekezet­nek, hogy a hosszúra nyúlt ünnep­ség után is megtelt a lelkészlak, gyülekezeti terem, sőt a parókia udvara is vendégekkel, akik elfo­gadták az asszonyok készítette uzsonnát. Hűsége nemzedékről nemzedékre... Család - gyülekezet - hivatás „Engem mindhárom éget...” Tóth András mentőápoló Vácott Az ősagárdi gyülekezet felügyelője. 44 éves, három gyermek édesapja. Fe­lesége szintén az egészségügyben dol­gozik, körzeti nővér. Ügy ismerem őket, mint akiknél a világi hivatás, a gyülekezeti szolgálat és a családi élet harmonikusan fonódik össze. Váci la­kásán beszélgetünk a családfővel. * * * Kezdjük talán hivatásoddal, mely­re a televízió „Mentők” című soroza­tánakjóvoltából az egész ország hete­kig odafigyelt. Lehet, hogy sokan csak most döbbentünk rá, micsoda fizikai, idegi, lelki megterhelést jelent ez a munka. Számodra mi jelenti a legnagyobb próbatételt? Mint ősagárdi parasztgyerek a ke­mény fizikai munkát megszoktam, így a szolgálat fizikai részét jól bí­rom. Az idegi, lelki feszültségeket már nehezebb feldolgozni. Ezeket nem lehet a műszak végén az egyen­ruhával együtt szögre akasztani és otthagyni a munkahelyen. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó men­tős legyen? Egyáltalában meg lehet szokni a halál közelségét, hogy van, amikor már késő, és nem tudtok segí­teni? Tizennyolcadik esztendeje vég­zem ezt a szolgálatot, de azt nem lehet megszokni, hogy valaki a ke­zem között hal meg... Ehhez a hiva­táshoz mindenek előtt igazi „mentős szív” kell, ami együtt érez a szenvedő emberrel. A hosszú évek során milyennek is­merted meg a bajba jutott embert, milyenek vagyunk vészhelyzetben? Mint emberek minden élethely­zetben, így a bajban' is többnyire ön- zőek vagyunk. Egy-egy nagyobb balesetnél, ahol több sérült is van, mindenki azt várja, hogy mindenek előtt csak vele törődjünk. Ilyenkor másodpercek alatt kell eldöntenünk, hogy valójában ki van a legnagyobb életveszélyben... Figyelem, hogy munkádat hol a hivatás, hol pedig a szolgálat kifeje­zéssel jelölöd. Gondolom, ez nem vé­letlen. Mit jelent mentős életedben a keresztyén hit? Nagyon sokat, nélküle talán nem is tudnám így végezni. Az emberi nyojnorúságot látva gyakran jut eszembe Jézus bátorítása: „amit tesztek eggyel a legkisebbek közül, velem cselekszitek...” Ez az ige már sokszor adott erőt nehéz, válságos pillanatokban. Térjünk át a másik területre, fel­ügyelői munkádra. Ez is egyszerre jelent számodra szolgálatot és hiva­tást? Igen, hiszem, hogy nem csupán pps» ffl la |§- ipf f Bili i ■ emberek, egy gyülekezet, hanem maga Isten bízott meg ezzel a fel­adattal. Tizenkét éve, mindössze 32 éves koromban kaptam elhívást a felügyelői szolgálatra. Akkor szinte nyomasztott ez a feladat, féltem, hogy túl fiatal vagyok arra, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Miben látod felügyelői munkád lé­nyegét? Szorosan együtt dolgozom lelké­szünkkel. Ebbe beletartozik a közös imádkozás szolgálata is gyülekeze­tünkért. Meggyőződésem, hogy csak olyan gyülekezetnek van jövő­je, ahol élő hitű emberek szolgálnak, és nemcsak megszokásból járnak templomba. Úgy tapasztalom, hogy az anyagi nehézségek mögött is többnyire lelki megerőtelenedés rej­lik. Ha egy gyülekezet lelkileg meg­újul, akkor le tud győzni mindenféle anyagi természetű gondot. Tudom, hogy énekléssel is szol­gálsz a gyülekezetben. Ezen kívül mire terjed még ki felügyelői mun­kád? Ha szükséges, igei szolgálatot is vállalok, és amennyire időm engedi, a látogatásba is bekapcsolódom. Óriási igény van erre az emberek­ben. Nekem, mint falubelinek, ugyanakkor mentősnek sokféle sajá­tos kérdést, problémát is előhoznak az emberek. Egy kicsit mentős maradsz „civil­ben” is? Ez a kettő nálam nem válik külön. Előfordul, hogy felügyelőként láto­gatok, és tanácsot kémek egészség- ügyi kérdésekben, vagy éppen egy vérnyomásmérésre kémek meg. De ha a mentőkocsiban az ápolt igényli, és van rá idő és mód, komolyan elbe­szélgetünk... A teljes ember mentése minden ke­resztyén embernek küldetése. De emellett mennyi idő, energia jut a csa­ládra? Hányadik helyre kerül a hiva­tás és a gyülekezet mellett? Engem mindhárom éget. Úgy ér­zem, hogy mind a háromnak nem is tudok úgy eleget tenni, ahogyan kel­lene. Főleg régebben, amikor 24 órát voltam szolgálatban, utána 24 órát otthon, nem jutott elég idő a család­ra, gyermeknevelésre. Feleségemmel együtt mindig az volt a fő célunk, hogy becsületes és hitre jutott gyer­mekekét nevelhessünk. Meggyőző­désünk és tapasztalatunk, hogyha hitben járnak, könnyebben úrrá lesznek az élet nehézségein. Öröm, hogy gyermekeink is benne vannak a gyülekezet életében. Lehet-e egyfajta „rangsort" felállí­tani a hivatás, a gyülekezet és a csa­lád között? Nemrégiben döbbentem rá, hogy mindenképpen a család az a hely, ahol Isten elsősorban szolgálatot bí­zott ránk. A másik kettő között már nem tudok sorrendet felállítani, mert nekem ugyanolyan fontos a munkahelyi szolgálatom, mint a gyülekezeti munkám. * * * Irigylésre méltóan szerencsés em-, bér leruie Tóth András? Aki a helyén érzi magát, ha munkáját végzi, ha a gyülekezetben szolgál, ha családja körében lehet. Mi a titka ennek a kiegyensúlyozott, tartalmas életnek? Csupán egy .szerencsés" pálya- és párválasztás? Azt hiszem, valami több: Tóth András tudja, hogy miért, kiért érdemes élni, ahogy ő fogalmaz­za „égni", s ha kell elégni a család­ban, a gyülekezetben, a hivatásban. Gáncs Péter Scholz László Schweitzer Albert Leborult az élet titka előtt. Emberre, állatra, virágra nézve az élő száz. alakban megigézte, s hogy’ óvta mindben a fogyó erőt! Féltőn kímélte mind, mi él, mozog, gyilkoló korban a légynek sem ártott, fajok, népek közt ő nem húzott árkot, mert egy a lét, éljék jók, gonoszok. Ogove-parti pálmás Lambaréne! Intő szavad bárcsak idáig érne szállva vizek, kontinensek felett: Ember, ne oltsd az Istentől • nyert szikrát, Bűnöd halálos éjszakát borít rád ­borulj le s úgy tiszteld az • életet! V_____________ ___________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents