Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-17 / 20. szám
Evangélikus Elet 1987. május 17. GYERMEKEKNEK * 2Kir 5 Szeresd ellenségedet! Naámán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagy hadvezér volt. Ez a nagy, erős ember, akinek vagyona és hatalma is volt, egyszer nagyon megbetegedett. Megkapta azt a betegséget, amely abban az időben gyógyíthatatlan volt. A lepra - így hívják ma ezt a betegséget - teljesen legyengítette az embert, ugyanakkor nagy sebek voltak a testén. Messziről bűzlött és kivetett lett az az ember, aki megbetegedett. Egyszer arám csapatok Iz- ráel országában portyáztak. Raboltak és fosztogattak. Foglyokat is ejtettek. A foglyok között volt egy kislány is, aki Naámán feleségének szolgálója lett. Mikor már jobban megismerkedett a környezettel és meg mert szólalni az úrnője előtt, egyszer felsóhajtott: Bárcsak eljuthatna az én uram a samá- riai prófétához, az biztos meggyógyítaná! Gondoljuk végig együtt ennek a mondatnak a jelentőségét! Ez a kislány elszakadt a családjától, idegen országba került. Más nyelven beszéltek, egyedül volt és ugyanakkor nehéz munkákat végeztettek vele. Ilyen helyzetben kárörvendóen nézhette volna a nagy hadvezért. Mondhatta volna azt is: No, lám az én Istenem megbüntetett téged azért, mert elraboltál engem és elszakítottál családomtól, hazámtól. De nem! ö ezt mondja: Bárcsak eljutna az én uram a' samáriai prófétához, az biztos meggyógyítaná! Naámánnak talán utolsó lehetősége volt. Átmenni az ellenséghez és az ottani prófétával meggyógyíttatni magát. El is ment a királyához és engedélyt kért, hogy elmehessen meggyógyíttatni magát. Az engedélyt megkapta. Felkereste tehát Elizeust, vitt neki tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz rend ruhát. Hatalmas vagyon ez, de az egészségéért megérte. Elizeus ezután meggyógyította az egy Isten nevében. Naámán megfürdött a Jordánban és megtisztult a teste és meggyógyult. Ezután dicsőítette az Istent. Az a kislány segítette hozzá ahhoz, hogy megtalálja az Istent. Mit mgnd nekünk ez a történet? Habár ma már nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy el kell szakadnunk a családunktól és ilyen értelemben sem leszünk szolgái senkinek, mégis példát mutat'ez a kislány a múltból. A kislány szavaiban előre csengenek Jézus szavai: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik ar-, codat... És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy bánjatok velük... nagy lesz akkor jutalmatok és a Magasságos fiai lesztek. Koczor György „Előkészületben” Nyár, 1987. (Folytatás az 1. oldalról) nak nosztalgikus mámorral meséim gyülekezeteink, hanem megmaradt, ebből élő, felnőtté vált keresztyének útjáról. Fiatalok életében sok minden még csak előkészületben van. A felnőtt közösség is legtöbbször úgy tekint rá, hogy még nem alakult ki igazán... Nagy lehetőség és nagy ajándék ez az állapot! Ne kerüljük el a Prédikátor bölcs mondatát: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején...” Ne kerüljük el a befejező vallomást sem: „Végső tanulság ez: Féld az Istent és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden ember kötelessége!” Ebben az összefügggés- ben hordozzuk együtt az előkészületben lévő konferenciákat, hogy azok hitben és mindennapi életben segítsék és neveljék az „előkészületi állapotban” lévő fiatalokat! Várjuk a gyülekezetek fiataljait. Kérjük a gyülekezetek felelős és őszinte imádságait ezért a fontos szolgálati területért, hogy előadók és résztvevők egyaránt megújultan és megerősödve érkezzenek vissza a helyi gyülekezeti közösségekbe! „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam!” Szabó Lajos-jr A x /VASÁRNAP í igéje; msmmm Jel 14,1-5 A KRISZTUS SZERELME SZORONGAT MINKET Titokzatos dolog a szeretet, aínikor két ember szíve összeforr, csak egymás kedvét keresik, és minden vágyuk az, hogy ' együtt lehessenek. Ugyanilyen titokzatos dolog a Jézus Krisztus iránt érzett szeretet. Attól kezdve egyetlen vágy hajtja csupán, hogy együtt lehessen ővele. Kész mindent megtenni érte. János apostol a beteljesült vágyat látja. A Bárány, és az őt szeretők most már zavartalan együttlétben vannak, és örömük teljessé válik. Hogyan lesz valaki Jézus jegyese? Az első, amit elmond igénk, hogy el vannak jegyezve. A homlokukon ott van a Bárány Jézus neve. Ez az eljegyzés még a földön megtörtént. Akik most ott állnak a Báránnyal, azok egyszer döntöttek mellette, elfogadták Jézus szeretetét, és vállalták, hogy ezt mindenki tudja róluk. Ahogyan az egymást szerető párok jegygyűrűt váltanak, és ezzel mindenki előtt nyilvánvalóvá teszik, hogy ők már „foglaltak”, éppen így teszi nyilvánvalóvá a Jézus Krisztust szerető ember, hogy már foglalt. Dönt őmellette, s ezzel jegyesévé lesz. Azontúl a viselkedése, az érdeklődése, a cselekedetei, a bizonyságtétele mind-mind arról tanúskodnak, hogy elfogadták Jézus Jegygyűrűjét”. Ha egy magát keresztyénnek valló emberről nem látszik meg, hogy számára Jézus Krisztus a legfontosabb, akkor komoly kérdés, vajon tényleg el van-e jegyezve ővele? A szerelmeseknek külön nyelvük van egymás számára. Egy-egy pillantásból, egy félmondatból megértik egymást. Jézus és az Ő szerettei belső kapcsolatába sem tekinthet bele kívülálló. Új éneket énekelnek, de senki nem érti, csak ők. Csodálatos belső kapcsolata ez a hívő embernek Jézussal. Az egymást szeretők áldozatot is hoznak egymásért. És itt r * fordul a kép. Mert a legnagyobb áldozatot Jézus maga hozta* az övéiért. Életét adta értük. Egy teológiai tanár kérdezte egyszer sorra az elsőéves hallgatókat, szeretik-e Jézust? Mindegyikük azt válaszolta, hogy igen. Csak egyetlen diák hajtotta le a fejét, és mondta: én nem szeretem Jézust. A tanár megdöbbenve és felháborodva kérdezte meg tőle: Akkor mi keresnivalód van itt, fiam? Csendesen hangzott a válasz: én nem szeretem Jézust, ő szeret engem. S ez az a nagy öröm egy ember szívében, amikor ezt megérti, hogy Jézus szeret engem, S: s én azért lehetek Őmellette, azért szerethetem Őt, mert áron vett meg, a tulajdon életével fizetett értem. Ez az öröm fakad K fel dicsérő énekükben ______ Ak ik szeretik egymást, mindig együtt szeretnének lenni. így .. mondja Igénk, hogy követik a Bárányt, ahova megy. Aki S| valóban Jézushoz tartozik, annak mindig az a vágya, hogy követhesse a Bárányt. Azt, aki úgy szerette őt, hogy életét sem sajnálta odaadni érte. Annak a számára nem kötelesség és nem fáradság az igeolvasás és az imádság, nem terhes az engedelmesség, mert szeretetének közelében akar maradni. És % aki egy életen át hűségesen követi Jézust, annak a számára eljön majd egyszer a boldog beteljesedés pillanata. S ennek már előre örülhetünk. Baücza Iván IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus, Isten Báránya! Köszönjük, hogy szeretetedbe fogadtál minket, és megengeded, hogy viszont szerethessünk Téged. Kérünk, értesd meg velünk, áraszd ki szívünkbe a Te szeretetedet, hogy elmondhassuk: „A Krisztus szerelme szorongat minket!” Segíts, hogy életünkön meglátszódjék, hogy hozzád tartozunk, és új énekkel dicsérjünk Téged. Ámen. Dsida Jenő és Reményik Sándor barátságáról 80 évvel ezelőtt, 1907. május 17- én született Szatmáron és 31 éves korában 1938. június 7-én hunyt el Kolozsvárott Dsida Jenő erdélyi magyar költő, műfordító. „Elek nagyapó” - Benedek Elek, a nagy mesemondó - figyelt fel reá először. A Cimbora már rendszeresen közli aló éves Dsida Jenő verseit. A-, költő az első világháború után Kolozsvárott a jogi karra iratkozott be, verseit már rendszeresen közölte az Ellenzék című lap. Később a Pásztortűz és a Keleti Újság szerkesztője lesz, majd részt vesz az Erdélyi Helikon szerkesztésében is. Életében két verseskötete jelent meg: Leselkedő magány (Kolozsvár, 1928), majd a Nagycsütörtök (Kolozsvár, 1933). Harmadik kötete már csak halála után látott napvilágot, Angyalok citeráján címmel. Műfordítói tevékenysége is jelentős: fordított angol, francia, kínai, latin, német, orosz, olasz és román költők munkáiból is. Az egyéni hangját kereső Dsida Jenő már 17 éves korában bizalommal fordult Reményik Sándorhoz, aki akkor a Pásztortűz szerkesztője volt. Reményik atyai jó barátként felel neki és szeretettel egyengeti a fiatal költő útját. Néhány év múlva már nemcsak mély, szoros barátság fűzi egymáshoz őket, hanem munkatársként dolgoznak együtt Erdély kulturális életében. Az alább közölt levelek ebbe a folyamatba engednek betekintést. Sajnos az együttműködés i(jeje rövid volt, mert Dsida Jenő 1938 elején megfázott és súlyos betegen szállították kórházba. Három hónapon keresztül feküdt magas lázzal, de ezt a gyermekkorától szervi szívbajban szenvedő költő szervezete már nem bírta ki. 1938. junius 7-én elhunyt. Temetésén az erdélyi társadalom szellemi kiválóságai - köztük írótársai - mind megjelentek és mély részvéttel kísérték utolsó útjára. 1981 nyarán jártam Kolozsvárott. A házsongárdi temetőben Dsida Jenő kriptáján meghatottan olvastam a költő Sírfelirat c. költeményét: Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. r • Imre Mária Levélrészlet (Kolozsvár, 1936. január 28.) (Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár. V.4557/64/7.) „.. .Nem akarok elérzékenyülni, de tudhatod, kedves jó Sándor, hogy milyen határtalan és szavakkal ki nem fejezhető az a tisztelet és szeretet, melyet irántad mindig éreztem. Ezt az élet minden vonatkozásában, ha kellett, nyilvánosan is, mindenkor kimutattam, már amennyire az ilyen dolgokat egyáltalán ki lehet mutatni. Nem azért éreztem így irányodban, mert sok jót és szépet köszönhettem Neked, sok hálával is tartozom, - vissza- emlékszemn éppen Te voltál az annak idején, aki a Pásztortűznél elhelyeztél s a Keleti Újságnál való elhelyezkedésem idején is érezhettem baráti szolgálataid hasznosságát -, hanem megmagyarázhatatlan lelki kényszerből, mely minden szeretetnek és barátságnak egyetlen komoly alapja. A Te barátságod kezdettől fogva felmérhetetlen kincs volt számomra. A Te egyéniséged állt úgy előttem, ebben a világi zűrzavarban, mint az Abszolút, mely irányt mutat és tájékozódást nyújt. Az a tudat, hogy lehetnek olyan emberek, amilyen Te vagy, jelentette nekem a vigasztalást és az elégtételt minden rosz- szért.:.” f \ Reményik Sándor Hét kövön át... Hét kövön át Úgy mondják: megtisztul „ a viz, Hét kövön át - Akármi szennyet ha belehajitsz. Engem hétszer hét kövön át Zugatott a sorsom keservesen - Hiszem: kitisztult minden szennyesem. Tovább most már napfényen csörgedezve, Medermélyig tisztán megyek - Segíts meg, én próbáló Istenem Nem kis kövek az erdélyi kövek. V ________________________J A ver s Pilder Mária, a budapesti Református Teológiai Akadémia volt előadója hagyatékából került elő. Kötetben nem jelent meg. Q Mit köszönhetek? ^ Gyermekeimnek ?! Elöljáróban vállalni kell Kahlil Gibran szempontját: „gyermekeid nem a tiéid. Bár eszköz voltál érkezésüknél, nem tőled származnak. Nekik adhatod szíved minden szeretetét. De nem adhatod nekik gondolataidat. Testük számára jelenthetsz pajzsot, de nem a lelkűk számára, hiszen lelkűk a holnap házában lakik, ahová még álmaidban sem juthatsz. Mert az élet nem vissza, hanem előre fut. Te csupán tegez vagy, ahonnan gyermekeid élő nyílvesszőként repülnek - előre!” Az első „nyílvesszőket” szüleik váratlanul tették ölünkbe és futottak tovább az életükért. Tombolt a világháború befejező, pokoli vihara. Két kisfiú. A nagyobb alig múlt egyéves, a másik pár hetes. „Saját” gyermekeink a felszabadulás után születtek mind a négyen, két fiú és két leány. Bocsánat a „saját” jelzőért. Hiszen az első leckét éppen abban kaptuk feleségemmel, hogy a hat között soha nem volt megkülönböztetés, még óvatlan mozdulatban, vastagabban kent zsíros kenyérben, becé- zésben, születésnapi vagy karácsonyi csomagkészítésben. Visszatekintve ámulattal látjuk, hogy az első pillanattól, átjárt és betöltött bennünket a felismerés: nagyobb a lélek mint a vér! Nagy hazugság rettegni, hogy az „idegen” gyermek soha nem lesz sajátunkká s inkább élni gyermektelenül egész életen át, mint „kockáztatni” azt, hogy a szeretet valóban képes-e elmosni minden diszkriminációt?! Tanú vagyok és hirdetem, hogy a szeretet nem ismer semmiféle formában megkülönböztetést! A második lecke, amit Isten elém adott gyermekeinkben, a becsületes, őszinte önismeret. Már lobbant a méreg, hogy még ennyit senr kapok a kölyköktől -, amikor távolról s egyre közelebbről meghallottam megboldogult édesapám szavát: kisfiam, délután segíts epret gyomlálni, rengeteg eső után a gaz és nagyon fáj a derekam... és a saját válaszomat: ne haragudj apu, de programom van, várnak a fiúk a strandon, utána teniszversenyen indulok... Mert gyermekeink nemcsak azt a kevés jót utánozzák, amit láttak rajtunk annak idején, hanem visszhangozzák ideges, türelmetlen szavainkat, szeretetlen megjegyzéseinket, elmulasztott jó dolgok és elkövetett rossz dolgok sokaságát. Félelmetes tükör felismerni gyermeked arcán, szemén a régi tiédet... de nagy hazugság kicsúfolni az eredendő bűnről szóló tanítást. Bújj elő igaztalan vádjaidból és felnagyított csalódásaidból s lehet - amint nálunk gyakran megtörtént - csendesen te kérsz bocsánatot gyermekedtől... A harmadik lecke bizony színtiszta ajándék. Már hajnal van, felriadsz, fiaid szobájában fény van, halkan beosonsz s a kétnapos ügyelettől vagy a kései előadástól kimerült fiadat látod mélyen aludni, de mellette a nyitott Biblia és az Útmutató. Bármekkora is a nappali hajtás, nyúlhat éjszakába, Isten igéje nélkül képtelen nyugovóra térni. Igen, a legmegindítóbb egy lelkész számára oltár zsámolyán látni térdelve feleséget, gyermekeket. A harmadik lecke Isten kegyelmét magasztalja: nemzedékről nemzedékre!” Balikó Zoltán ORSZÁGOS DIAKÓNIAI EVANGÉLIZÁLÓ KONFERENCIA GYENESDIÁSON június 9-12-ig A Konferencia témája: KÖZÖSSÉG KRISZTUSBAN- , * , A konferencia június 9-én délután 18 órakor kezdődik és június 12-én délután 16 óráig tart. - Részvételi díj: 700- Ft. - Jelentkezni május 31-ig lehet: 1029 Budapest, Báthori. László u. 8. címre. A konferenciára elsősorban a diakóniai szolgálat iránt érdeklődők jelentkezését váiják. Közgyűj temény einkről Április 27-én kiállítással egybekötött sajtótájékoztatót tartottak az Országos Széchényi Könyvtárban. Villangó István a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője számolt be a tavalyi eredményekről és az idén várható eseményekről. * * * Az elmúlt esztendőben 301 500 dárabbal gyarapodott a múzeumi tárgyak száma - így meghaladja a tízmillió darabot. A gyűjtemények nagyobb részben ajándékokból és hagyatékokból gazdagodtak. A könyvtárak tavaly félmillió kötettel kevesebbet tudtak vásárolni a Könyvértékesítő Vállalattól, mint az előző évben. Ennek oka, hogy 1986-ban egy könyvnek hetven forint volt az átlagára az előző esztendei ötvennégy forinttal szemben. A nyugati kiadványok ára 25-41 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor ajándékok révén is növekednek a könyvtárak állományai, például a Soros-alapítvány jóvoltából, illetve a SABRE alapítvány ötmillió dollár értékben segíti könyvtárainkat. Hazánkban 1986-ban 661 múzeum jellegű intézmény volt (ebből 18 egyházi gyűjtemény). A látogatók száma 1,1%-kal növekedett. A harminckilenc levéltár (ebből 37 egyházi) gyűjtőmunkája eredményeként 2670 folyóméterrel növelte iratanyagát - így 1986 végén összesen 200 727 folyóméter anyagot őriztek. 1987. tervei között szerepel a szakmai korszerűsítés, a gyűjtemények gyarapítása. Idén fokozott figyelmet fordítanak az egyházi gyűjtemények védelmére is. Várható kiállítások: a múzeumi világnap (május 18.) keretében Budapesten - felújítása után megnyílik a Kína Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeumban ékszerkiállítás fogadja a látogatókat, míg a Budapesti Történeti Múzeumban a Zsigmond és kora című tárlat. Sopronban a Storno-ház nyílik meg ezen a napon. Májusban várható az állandó Vasarely-kiállítás a Zichy-kastély- ban. A Néprajzi Múzeum júliusban Életmód és kultúra a felvilágosodás korában Magyarországon címmel várja a látogatókat. A Szépművészeti Múzeumban a thébai ásatások leleteit mutatják be és a Kiscelli Múzeum játékkiállítást nyit decemberben. . Putnokon a Gömöri Múzeumban a Gömöri képek gyűjteménye már látható. Májusban nyílik Szigetbecsén az André Kertész Emlékmúzeum, Siófokon a Helytörténeti Múzeumban Kálmán Imre című időszaki kiállítás. Az év második felében várható Pécsen Schaár Erzsébet „Utca” című kompozíciójának megnyitása a Káptalan utcában, Pácin a Bodrogközi Múzeumban a Bodrogközi nép élete, Rácegresen Iskolakápolna Múzeum, Balatonszemesen Latinovits Zoltán emlékkiállítás. És természetesen az Evangélikus Országos Múzeum is sok szeretettel várja látogatóit Budapesten. B.
