Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-10 / 19. szám

Evangélikus Elet 1987. május io. Kettős jubileum Balassagyarmaton Balról jobbra: Garami Lajos esperes, Kalácska Béla igazgató-lelkész, Dr. Karner Ágoston főtitkár, Túrmezei Erzsébet, Szőke Gáborné otthonvezető, valamint az otthon lakói A Leuenbergi Konkordia harmadik nagygyűlése Mélyül a közösség a reformáció egyházai között Fél évvel ezelőtt tudósítot­tunk a balassagyarmati EVANGÉLIKUS SZERE­TETOTTHON fennállásának 55. évfordulójáról. A tudósí­tást azzal fejeztük be, hogy is­mét jelentkezünk - ha Isten is úgy akarja - Kormos Gizella gondozottunk 100. születésna­pi ünnepségének alkalmával. A tavaly belülről teljesen felújí­tott és korszerűsített intézmény most kívülről is megújult és új tetszetős köntösben fogadta a meghívott vendégeket. A vendégek sorában ott vol­tak dr. Kamer Ágoston orszá­gos főtitkár, Blázy Lajos dia- kóniai ügyvivő-lelkész, Garami Lajos esperes, Túrmezei Erzsé­bet és a szeretetotthon korábbi vezetői. A hálaadó ünnepély alap­hangját Garami Lajos esperes igehirdetése adta meg, aki a meghívón szereplő textust vá­lasztotta igehirdetési alapigé­nek: „Megelégítem hosszú élet­tel, gyönyörködhet szabado­somban.” (Zsolt 91,16) A többi között szólt arról, hogy nem mindennapi esemény, amikor valaki megünnepelheti születé­se 100. évfordulóját. Legutóbb 15 évvel ezelőtt volt az otthon­nak százéves lakója. A Szent- írás az „élet” fogalmával kap­csolatban szól a biológiai élet­ről, a lelki-szellemi életről és az lyozhatják. Igaz, de az élet sok­kal bonyolultabb. Viszont Krisztus-hitből fakadó ki­egyensúlyozott életvitelünk nem az élet egyszerűségén vagy bonyolultságán áll vagy bukik. Valahol itt zárul az elvi kör. És mit mutat a gyakorlat? Kor­mos Gizella élete a szó. betű szerinti értelmében mások szol­gálatában telt el. Kalácska Béla igazgató­lelkész ebből az alkalomból kö­szöntötte a Szeretetotthon je­lenlegi és volt vezetőit; köztük a 75 éves Túrmezei Erzsébetet, akinek közvetlen áldozatos szolgálata is hozzájárult a gon­dozottak nyugodt, békés és adott hangot, hogy életünk „tórtájára” Isten íija az évszá­mokat, ahogy most Kormos Gizella tortájára százat írt. Jó tudni, Giza mamáról Isten nem feledkezik meg holnap sem és utána sem... Túrmezei Erzsé­bet arcát bizonyára sokan nem ismerik, de ismerik verseit or­szághatáron belül és azon túl. így igazi lényét ismerik meg: a hitét, amely által szeretetszol­gálatot végez. ' A köszöntések sorát - a vá­rosi Vöröskereszt után - Blázy Lajos ügyvivő-lelkész zárta be. Kalácska Béla (Folytatás az í. oldalról) zak voltak. A strasbourgi evan­gélikus és református testvé­rekkel egy úrvacsorái istentisz­teleten találkoztak a gyűlés résztvevői. A nagygyűlés főtémája „Konkordia és ökumené” volt. Minden előadás, megbeszélés és határozat azt kereste, meny­nyiben segíti elő a Leuenbergi Konkordia keretében végzett tanulmányi munka az egyhá­zak szolgálatát és az egyházak egységét szolgáló közösséget. A témakörből két előadás hangzott el Günther Gass- mann evangélikus és Pavel Fili- pi református professzor részé­ről, amit nagyon intenzív cso­portmunka követett. A részt­vevők öt munkacsoportban ér­tékelték ki az eddigi tanulmá­nyi munkát és tettek javaslato­kat a munka folytatására. A nagygyűlés értékelése szerint az eddigi tanulmányi munka nagy segítséget jelentett az egy­házaknak szolgálatuk eredmé­nyesebb végzésében és a Limai Dokumentummal kapcsolatos állásfoglalásuk meghozatalá­ban. A nagygyűlés a munka még eredményesebb végzése ér­dekében néhány szervezeti vál­toztatást hozott, örömmel üd­vözölte az egyházaknak a nem­zetközi egyházi békekongresz- szus megtartására hozott tö­rekvéseit, valamint azt a tényt, hogy az evangélikus és refor­mátus egyházak mélyülő kap­csolatok kiépítésébe kezdtek az anglikán, a metodista és az ókatolikus egyházakkal. A nagygyűlés megválasztotta az új Végrehajtó Bizottság tag­jait. A következő időszakra két témát tűzött ki megbeszélésre: 1. Az egyháznak, mint Jézus Krisztus gyülekezetének ismer­tetőjelei. 2. Keresztyén bizony­ságtétel a szabadságról. A nagygyűlés örömmel álla­pította meg, hogy az előző nagygyűlés óta eltelt hat esz­tendőben mélyült a közösség nemcsak az evangélikus és re­formátus egyházak, hanem a reformáció többi egyházai kö­zött is. Selmeczi János Teológusok Győr-Sopronban örök életről. Földi életünk Is­ten drága ajándéka. Magába foglalja a kapcsolatkeresés le­hetőségét az élet forrásával, Jé­zus Krisztussal. Az élet örök. Vagy örök üdvösség, vagy örök kárhozat. Az élet soha. vissza nem t§rő alkalom az üd­vösség keresésére és elnyerésé­re. Ebben az évadban Nógrád megyében - a Központi Sta­tisztikai Hivatal kimutatása szerint - három személy eseté­ben lehetséges a 100. életév be­töltése. Ez Kormos Gizella éle­tében már tény. Ilyenkor ön­kéntelenül felvetődik bennünk a kérdés: mi a hosszú élet titka? A hosszú élet feltételének sok összetevője van. Ezek között fontos a természeti és genetikai adottságunk. Ezeket magunk­kal hozzuk az életbe és elkísér­nek a sírig. De az egészséges életvitelért és a kiegyensúlyo­zott életért már sokat tehetünk. S ezek esetleges előnytelen ter­mészeti adottságainkat ellensú­hosszú életéhez. A múlt és az alkalom emlékéül Kincses La- josné, Fábián Erzsébet, Túr­mezei Erzsébet, Filip Mária és a jelenlegi vezetőnő, Szőke Gá- bomé a „BEFOGADTA­TOK” című, intézményes dia- kóniánkat bemutató könyvecs­két vették át. Túrmezei Erzsébet mintegy negyed századon keresztül 1975-lg szolgáit a balassagyar­mati gyülekezetben és a Szere­tetotthonban. Visszaemlékezé­seiben a szeretetotthoni ihleté­sű versei közül adott elő, emlé­kezett a „hőskorra”, amikor hittel vállalt nagy erőfeszítések között tudták a gondozottakat ellátni. Jó a határkőnél - mondta - hittel megállni és a csodákra visszaemlékezni. Ré­gi álmaink a mai szép, korszerű intézményben valóra váltak. Ez Isten iránti hálára kötelez bennünket. __ Az ünnepeiteket dr. Kamer Ágoston főtitkár is köszöntöt­te. Annak a meggyőződésének Tizenegyedik alkalommal indult el dr. Selmeczi Jánosnak, a Teológus Ott­hon igazgatójának vezetésével a teoló­gusok egy kis csapata, hogy a nagyhét folyamán egy-egy táj gyülekezeteiben megelevenítse Krisztus Urunk szenve­désének történetét. Az idén a győr- soproni egyházmegyének azokat a gyü­lekezeteit látogatták meg, ahol az el­múlt évben nem jártak. ' Szolgálatukat Sopronban és környé­kén kezdték. Az ősi soproni templom megtelt hívekkel, amikor virágvasár­nap délelőtt Lukács evangélista tudósí­tása alapján megelevenedett a szenve­déstörténet és felcsendültek a mai üze­netet elmélyítő modern énekek. Ezután a kitelepítés során megerőtlenedett ki­csiny gyülekezetekben szolgáltak: Ma­gyarfalván, Sopronbánfalván és Ágfal­ván. Ezek a kis gyülekezetek igen nagy meghatottsággal kísérték el Krisztus Urunkat a szenvedés útján a teológu­sokkal együtt. Különösen szép élmény volt a gyönyörűen felújított nemeskéri műemléktemplomban bemutatott Pas­sió. Ezután az úgynevezett türelmi ren­deleti templomok következtek Sza- konyban, Szilsárkányban, Beziben és Lébényben. E tájra jellemző kicsiny is­kolatemplomokban, Kisfaludon, Mi­hályiban és Sopronnémetiben különö­sen is családias volt a teológusok szol­gálata. Magyarkeresztúron, Csornán és Győr-Nádorvárosban újabban épült modem templomokban szolgáltak a teológiai hallgatók. Különösen emlé­kezetes a nagypéntek esti győr-nádor- városi szolgálat, ahol a jövő lelkészei nagyrészt a jövő egyházának szolgál­tak, hiszen csaknem fiatalokkal volt tele a modem nagyvárosi templom. Itt járultak úrvacsorához is a gyülekezet­tel együtt. Amint az a nagyheti passió-szolgála­tokon lenni szokott, igazi tanulmányi kirándulásnak is beillett a körút. A hallgatók nem csak egyházunk jele­nével találkozhattak, hanem megis­merhették múltját is a meglátogatott gyülekezetekben. A reformáció hazai kezdetei, az ellenreformáció küzdelmes évei, egyházunk mai útkeresése eleve­nedett meg a teológusok előtt, amikor a lelkészek beszámoltak gyülekezetünk történetéről és mai gondjairól. Ennek különösen a két ösztöndíjas hallga­tónk: Tuula Pohjalainen finn és Diet- rich Tiggemann NSZK-beli lelkésztest­vérünk örült, mert ezek az élmények hozzásegítették őket egyházunk jobb megismeréséhez. A sok szolgálat mel­lett jutott idő a kultúrtörténeti emlé­kek, többek között Sopron belvárosá­nak, a fertődi kastélymúzeumnak, a kapuvári és lébényi tájmúzeumnak a megtekintésére is. A szolgálaton résztvevő hallgatók részéről nem kis teljesítmény volt ez a nagyheti szolgálat-sorozat. Hiszen egy hét alatt tizenöt alkalommal, s ha a nagyhét előtti nagytarcsai, alberti, pili­si és zuglói szolgálatokat is hozzászá­mítjuk, tizenkilenc alkalommal eleve­nítették meg a szenvedéstörténetet. Mindehhez komoly koncentrálásra és elmélyülésre volt szükség. A passió­szolgálaton a már említett két ösztön­díjason kívül Povazsanyecz Gyöngyi, Sándor Frigyes, Szemerei János V. évf., Farkas Etelka, Herdliczka Éva IV. évf., Béres László, Fodor Viktor, Hanvay László, Ócsai Zoltán III. évf., Kardos Tamás, Torda Dóra II. évf. és Koczor György, Nagy Gábor, Szeme­rei Gábor I. évf. hallgatók vettek részt. A gyülekezetek mindenütt nagy szeretettel fogadták a jövő lelkészeit. Ezt nem csak megható vendégszerete­tük tanúsítja, hanem az is, hogy a passió-szolgálatok alkalmával kere­ken százezer forint offertóriummal tá­mogatták lelkészképzésünket. Ezúton is köszönjük áldozatkész szeretetüket. S. J. A Protestáns Nagygyűlés állásfoglalása Az úgynevezett Leuenbergi Konkordiát elfogadó református és evangélikus egyházak többsége már több ízben is sürgette egy minden eddiginél átfogóbb egy­házi békeviiágkonferenda össze­hívását. Annál is inkább, mert a konkordia 11. pontja leszögezi: „A keresztyének síkraszállnak a földi igazságosságért és békéért az egyes emberek és népek között’’ A strasbourgi nagygyűlés a jelen­legi világhelyzetben szükségesnek látta, hogy támogassa egy újabb békevilágkonferencia előkészíté­sét és megvalósítását, amelynek útjában a célkitűzést illetően ma még sok nyitott kérdés áll. Sür­gette az egyházakat, hogy szentel­jenek megfelelő figyelmet az elő­készületeknek és a leendő részvé­telnek. Ezzel kapcsolatban az ál­lásfoglalás így hangzik: A Leuenbergi Konkordiát elfo­gadó egyházak küldöttei, akik 1987. március 18—24-ig Stras- bourgban gyűltek egybe, nyoma­tékosan támogatják az igazságos­ságért, békéért és a teremtés meg­óvásáért” című világgyűlés előké­szítését. Ennek érdekében az Európai Egyházak Konferenciá­jának nagygyűlése első lépésként egy úgynevezett „északi kong­resszus” összehívását határozta el, amelynek célja, hogy az euró­pai egyházakban a békevilág­kongresszus előkészítését szolgál­ja. A Strasbourgban egybegyűlt küldöttek üdvözölték, hogy ezt az összejövetelt 1988-ra tervezik. Síkraszállnak azért, hogy a távo­labbi cél, az ökumenikus békeyi- lágzsinat előkészítésének folya­matában az egyes egyházak és gyülekezetek már most vegyenek részt és minden olyan egyház, amely addig kész a békevilággyű- lésen való részvételre, vegyen részt annak előkészítésében. A tervezett világgyűlésen az ilyen ' előkészületek eredményeképpen a keresztyén egyházaknak világos, határozott és közös hangot kell hallatniuk az igazságosság, a béke és a teremtés megőrzése tárgyá­ban. A református és evangélikus, egyházak nagygyűlése hangsú­lyozta, hogy a keresztyén béke­munkának, a társadalmi igazsá­gosságért és a teremtett világ megőrzéséért folyó keresztyén fá­radozásoknak valódi bázisa ma­gukban az egyes keresztyén gyüle­kezetekben van. A reformáció egyházai az ige értelmezése köz­ben változatlanul nagy súlyt he­lyeznek az összes hívő ember egyetemes papságára akkor is, ásóikor a nagy cél, az ökumenikus békevilágzsinat összehívásának célkitűzése felé törekszenek. A nagygyűlésen a Magyaror­szági Református Egyházat dr. Huszti Kálmán kutató profesz- szor, az Evangélikus Egyházat pedig dr. Selmeczi János, a Teoló­gus Otthon igazgatója képviselte. 1 SO év*, 1837. május 4-én született Les- ten THÉBUSZ JÁNOS evan­gélikus lelkész. Aszódon, Sel- mecen volt gimnazista, Sop­ronban pedig teológus (1856— 1860). Halléban járt tanulmá­nyúton (1860). Hazajött (1861) és nevelősködött. Zólyomban előbb káplán (1863), majd gyü­lekezeti lelkész lett (1864). Egy­házi szolgálata a pánszláviz­mus elleni küzdelem idejére esett. Zólyomban hunyt el 1896. június 21-én. 376 év*, 1612. május 5-én halt meg Né- metújvárott BEYTHE (Böjté) ISTVÁN evangélikus püspök. Kő-n született 1532-ben. Kül­földön tanult (1554), majd Hé- dervárt (1556), Szakolcán, Al- sólendván (1559), Sárvárott (1564) volt tanára. Ezután ud­vari lelkész lett Alsólendván (1565) a Bánffy családnál. 1574- ben Sopronban találjuk magyar lelkészként. Innen ment el Né­metújvárra udvari papnak (1576). Az egységes protestáns Sopron-Vas vármegyei kerület püspökévé választotta (1585). A csegregi colloquiumon azon­ban (1591) a helvét irány mellett szállt síkra. Ebben akkor magá­ra maradt. Sok kellemetlensé­get kellett azért elviselnie. 1595- ben lemondott püspöki tiszté­ről. De ezután is megmaradt a helvét irány püspökének. Az evangélikusok azonban csak halála után választottak ma­guknak új püspököt. 175 év*, 1812. május 12-én Szepesbélán született LUDVIGH JÁNOS evangélikus közíró. Késmár­kon, Eperjesen, Sárospatakon tanult. Jogászi képesítést szer­zett. A szabadságharc alatt képviselő, majd kormánybiztos lett. 1850-ben elfogatási pa­rancs miatt emigrált. Brüsszel­ben élt. Annak ellenére, hogy többször is megválasztották képviselővé (1861, 1865), csak az Í869-Í választásokkor jött haza. 1870-ben, július 11-én Pesten halt meg. 50 év*, 1937. május 24-én nyitották meg az első finn-ugor lelkész­konferenciát Budapesten. A megnyitó istentisztelet a Deák-téri templomban volt. Raffay Sándor püspök prédi­kált. Itt hangzottak el az üd­vözlő beszédek is magyar, finn és észt részről. Az előadások az evangélikus egyház sajátos vo­násait taglalták finn, észt és magyar viszonylatban, majd a finn és a magyar ev. egyház rendjéről és istentiszteletéről hallgattak meg előadásokat a résztvevők. Kölcsönösen meg­ismertették egymással egyhá­zuk sajátos lelki arcát is. A zá­róistentisztelet Kelenföldön volt az észt liturgia szerint. Jú­nius 7-én indultak haza a kül­döttek Bécsen keresztül, mi­után egy országjáró körutat tettek Magyarországon. A ta­lálkozást az egymásra találás öröme hatotta át. 360 év*, 1637. május 29-én halt meg Lip- tószentmiklóson TRANOS- CIUS (Tranovszki) GYÖRGY evangélikus lelkész. 1592. ápri­lis 9-én született a sziléziai Te- schen-ben. Gubenben és Kol- bergben volt diák. Wittenberg- ben is tanult (1607). Prágában volt segédtanár (1612). Később Helleszován (Morvaország) rektor. 1616-ban lett lelkész Mezeric-en. A 30 éves háború miatt innen menekülnie kellett (1621), sőt fogságba is került (1623), végül számkivetették Morvaországból (1625). A szi­léziai Bielicből is menekülnie kellett, majd Árva várában (1628), azután Liptószentmik- lóson lelkészkedett (1631). 1636-ban Lőcsén adta ki a Cythara Sanctorum című szlo­vák nyelvű énekeskönyvét, mely az elmúlt 350 év alatt 170 kiadást ért meg és Tranoscius néven ma is használják. Detre János /———---------------------------­Je an Racine: Egy keresztyén panasza Uram, mily szörnyű háborúság! Magamban két embert lelek. Harcol az egyik, hogy legyek szerető szívvel hű tehozzád. A másik meg merő dacosság törvényed ellen, ellened! Az egyik csupa fény és szellem; azon van, hogy égre tapadt szememnek az örök javak kincsén kívül semmi se kelljen. A másik súlyával szünetlen földre görbeszti vállamat. Jaj, magammal víva csatákat, békét Igyen hogy lelhetek? Akarom s mégse köthetek. Akarom, s jaj - ily bajt ki látott! - a rosszat teszem, mit utálok és nem a jót, mit szeretek. Szent kegyelem, óh üdv sugára, békíts magammal össze már: édes erőszakkal akár ejtsd rabságba, vidd szolgaságba a lázadót; ő is kívánja, mert gazdája most a halál! Fordította: Illyés Gyula v________________________________________________________y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents