Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1987. MÁJUS 10. HÚSVÉT UTÁNI 3. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Tanuljuk meg ebből, hogy Isten nem szereti a szomorú lelket. Gyűlöli a szomorú gondolato­kat, beszédet és leverő tanítást, Isten inkább azt akarja, hogy szívből örüljünk. Hiszen Fiát is nem azért küldte, hogy megszomorítson, hanem hogy öf vendezővé tegyen. A próféták és apostolok, de maga az Úr Jézus is ezért ajánlja, sőt paran­csolja mindenütt, hogy örvendezzünk és ujjong­junk. LUTHER V_________________________________________J , 5 —* ■ \ Az Országos Egyházi Elnökség jóváhagyta az űj Teológiai Akadémia építési terveit A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége dr. Nagy Gyula püspök és dr. Fe­kete Zoltán országos felügyelő ve­zetésével április 15-én ülést tartott az Üllői úti székház tanácstermé­ben. Az ülés során az elnökség részle­teiben megvitatta a Teológiai Aka­démia új, négyszintes épületének Tillai Ernő építész által kidolgo­zott, részletes terveit, egyhangúlag elfogadta azokat és megbízást adott a kivitelező vállalatok ár­ajánlatainak beszerzésére. Előző­leg - április 10-én tartott ülésén - az Egyházi Építkezéseket Jóváha­gyó Bizottság vizsgálta meg a ter­veket és ugyancsak egyhangúlag elfogadásra ajánlotta azokat. Az új Teológiai Akadémia különálló, modern épület lesz majd zuglói evangélikus templomunk mellett és a jelenlegi akadémiai épület szomszédságában, a Főváros által erre a célra rendelkezésre bocsá­tott, parkosított területen. Re­ménység szerint a vállalkozók ár­ajánlatainak megvizsgálása és elfo­gadása után egyházunknak ez a halaszthatatlanná vált, sokmilliós, nagyszabású építkezése még ezen a nyáron kezdetét veheti. Az elnökségi ülés ezenkívül meghallgatta Nagy püspök beszá­molóját a tavaszi kétnapos espere- si értekezletről, valamint az Evan­gélikus Gimnázium Bizottság és az Ifjúsági Bizottság első üléseiről, és jóváhagyólag tudomásul vette az ott hozott javaslatokat és határo­zatokat. Budapesten lesz a Bibliatársulatok Világszövetségének Nagygyűlése Megnövekedett az érdeklődés a Biblia iránt Mindig nagy jelentőségű a Magyar Bibliatanács ülése - hangsúlyozta dr. Tóth Károly református püspök a Bibliatanács április 15-t ülésének megnyitóján. Tisztújítás, a Biblia kiadásának és terjesztésének ügye, a Bibliatársulatok Világszövetsége főtitkárának, Urlich Ficknek a be­számolója, valamint tervkészítés szerepelt a napirenden. Tisztújítás A Magyar Bibliatanács elfogad­ta dr. Bartha Tibor ny. püspök ügyvezető elnöki tisztéről való le­mondását. Hálával emlékezett meg a magyar Biblia ügyéért tett fáradozásairól. Bartha Tibor ügy­vezető elnöki tevékenységének ide­jén, odaadó irányítása mellett je­lent meg az újfordítású teljes Szentírás, amely a magyar protes­táns egyházak korszakos jelentősé­gű vállalkozása volt. A Magyar Bibliatanács ugyan­csak megértéssel vette tudomásul, hogy dr. Tóth Károly püspök megnövekedett feladataira való te­kintettel lemondott titkári tiszté­ről. A Magyar Bibliatanács jegy­zőkönyvei többször rögzítették dr. Tóth Károly felbecsülhetetlen szolgálatait a bibliakiadás terüle­tén. A Magyar Bibliatanács a tiszt­újító közgyűlésen új ügyvezető el­nököt választott dr. Kocsis Elemér tiszántúli református püspök és új titkárt Tarr Kálmán lelkész, a Re­formátus Sajtóosztály vezetője sze­mélyében. Dr. Kocsis Elemér, mint bibliafordító és Tarr Kálmán, mint a Magyar Bibliatanábs kiadó­ja, a Református Sajtóosztály ve­zetője hosszú esztendők óta szoros kapcsolatban állnak a Biblia ügyé­vel. A Magyar Bibliatanács áldást kíván szolgálatukra és jó remény­séggel tekint jövőbeni munkássá­guk elé. Dr. Kocsis Elemér püspök vá­laszadásában megköszönte a bizal­mat, valamint az elődök szolgála­tát. Mint hangsúlyozta: „a Biblia ügye számomra nem idegen, 12 évet töltöttem a bibliafordítással”. Az ülés jóváhagyólag tudomásul vette a Református Sajtóosztály­nak, a Magyar Bibliatanács kiadó­jának az 1985. és 1986. esztendők­ről szóló jelentését. Bibliakiadás Tarr Kálmán a Református Saj­tóosztály vezetője beszámolójában hangsúlyozta, hogy az elmúlt két esztendőben összesen 98 397 pél­dány Biblia forgalmazására került sor; 1949-1986. között 615 440 Biblia talált olvasóra. A tagegyhá­zak részesedése az elmúlt két esz­tendő bibliafotgalmából a követ­kezőképpen alakult: Református Egyház 66 517, Evangélikus Egy­ház 8 300, Baptista Egyház 15 338, Adventista Egyház 6 950, Szabad- egyházak Tanácsa 3 907 Bibliát juttatott el híveihez. Dr. Nagy Gyula evangélikus püspök a jelentés megvitatásakor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az evangélikus egyházban a hiva­talos használatban lévő Biblia az újfordítású. Szorgalmazta, hogy nagyobb számban álljon rendelke­zésre az újfordítású teljes Biblia, valamint az Újszövetség is. Hozzá­szólását más evangélikus felszóla­lók is megerősítették. A Biblia ta­nács úgy döntött, hogy meggyor­sítja az újfordítású Biblia és Újszö­vetség kiadásának előkészítését. Tervek A jövőre irányuló tervek között mindenekelőtt a régóta várt gyer­mek Biblia megjelenését jelentették be, amelynek anyaga most került nyomdába. A gyermek Biblia 50 ószövetségi, s 50 újszövetségi tör­ténetet fog tartalmazni, lényegé­ben az újfordítású Biblia szövege alapján, s mintegy 140 színes il­lusztrációt készítettek ehhez a Bib­liához. Reménység szerint az év végén, legkésőbb a jövő év elején meg fog jelenni. Ugyancsak ebben az évben töb­bek között 10 000 újfordítású Bib­lia megjelenése is várható. Az igé­nyeket figyelembe véve 1988-ban feltétlenül megjelenteti a Bibliata­nács az újfordítású Újszövetséget. A Magyar Bibliatanács őszinte örömmel köszönte meg dr. Ulrich Ficknek, a Bibliatársulatok Világ- szövetsége főtitkárának, hogy sze­mélyes jelenlétével hangsúlyossá tette a tisztújító közgyűlés ünnepé­lyességét és fontosságát. Külön öröm számunkra - hangsúlyozza a Bibliatanács határozata -, hogy a Bibliatársulatok Világszövetsége Végrehajtó Bizottsága úgy dön­tött, hogy soron következő nagy­gyűlését 1988. szeptember 14—21 között - a Magyar Bibliatanács meghívását elfogadva - Magyar- országon rendezi. A nyolcéven­ként ülésező nagygyűlés házigaz­dájának lenni mindenképpen meg­tisztelő és elkötelező feladat. Isten iránti hálaadással fogadja a testvé­ri bizalomnak ezt az új jelét a Ma­gyar Bibliatanács. A több évtize­des jó kapcsolat kiemelkedő ese­ménye lesz az 1988. évi nagygyűlés. A Bibliatanács ülése számos kérdést vitatott meg. így többek között a vizsolyi Biblia 400. évfor­dulójának (1990) előkészületeit ökumenikus szinten is és a Ráday Kollégiumban tervezett Bibliamú­zeum ügyét. A Magyar Bibliatanács ülésén igét olvasott és imádkozott dr. Nagy Gyula evangélikus püspök, valamint dr. Szakács József a Sza­badegyházak Tanácsának elnöke. A Leuenbergi Konkordia harmadik nagygyűlése Mélyül a közösség a reformáció egyházai között A reformáció két legnagyobb egy­háza az evangélikus és a reformá­tus egyház. A történelem folya­mán a két egyház - amely tanítási és kegyességi szempontból nagyon közel áll egymáshoz - többször is megkísérelte az egységesítést. A reformáció századában a refor­mátorok legjobb szándéka ellenére sajnos ez nem sikerült. A múlt század elején Németországban több evangélikus és református egyház szervezeti unióra lépett egymással. Mivel azonban voltak egyházak, amelyek idegenkedtek az uniótól és ragaszkodtak saját hitvallásukhoz, az unió sem hozta meg a remélt közösséget, hiszen valójában ez után két egyház he­lyett - az urnáit egyházzal együtt - most már három nagy protes­táns egyház működött. Az ökumené századában az egy­házak rájöttek arra, hogy az egy­házak közötti közösséget nem szervezeti úton kell keresni, hanem a szolgálatban kell megvalósítani. Az európai evangélikus, reformá­tus és uniált egyházak vezető teo­lógusai a hetvenes évek elején el­kezdtek dolgozni egy olyan egyez­ségi irat (konkordia) megszerkesz­tésén, amely meghatározza ennek a szolgálati közösségnek a kereteit. A munkával 1973-ra készültek el, s mivel a munka nagy részét a Ba­sel melletti Leuenbergben végezték el, ezt az egyezségi iratot Leuen­bergi Konkordiának nevezték el. Ebben a konkordiában röviden megfogalmazták, miben értenek egyet az evangélium értelmezése és a szentségek kiszolgáltatása terüle­tén és kinyilvánították, hogy a két egyház között szószék- és úrvacso­raközösség jön létre, és hogy a szolgálat egyéb területein is gyako­rolják a közösséget. A Leuenbergi Konkordiát 80 evangélikus, refor­mátus és uniált egyház fogadta el. A magyarországi evangélikus és református egyház az elsők között írta alá a konkordiát, hiszen kö­zöttük a nagygeresdi egyezség megkötése óta (1833) gyakorlat­ban megvolt a szószék- és úrvacso­raközösség. A Strasbourg! evangélikus templom, amelyben a nagygyűlés úrvacsorái istentiszteletét tartották A Leuenbergi Konkordiát elfo­gadó egyházak első nagygyűlésü­ket Sigtunában (Svédország) tar­tották 1976-ban. Itt elhatározták, hogy a szolgálatukat érintő kérdé­sek megbeszélésére tanulmányi munkát folytatnak, amelynek eredményeit az 5-6 évenként tar­tandó nagygyűléseken összegezik. Négy tanulmányi csoportot szer­veztek. A magyarországi egyháza­kat a dél-európai csoportba sorol­ták be, amely munkaüléseit eddig Gallneukirchenben (Ausztria) tar­totta. 1981-ben Driebergenben (Hollandia) került sor a második nagygyűlésre, a harmadik nagy­gyűlést pedig ez év március 17. és 24. között tartották Strasbourg- ban. A nagygyűlésen kereken száz küldött jelent meg, aki 14 ország 61 egyházát képviselte. Megfigye­lőket küldtek az ökumenikus vi­lágszervezetek, valamint az angli­kán, a metodista, az ortodox és a római katolikus egyházak. Egyhá­zunkat e sorok írója képviselte. A nagygyűlés színhelye egy mo­dem római katolikus konferenciai központ, a Szent Tamás központ volt. A vendéglátók az elszászi evangélikus és református egyhá- (Folytatás a 3. oldalon) Azt gondolom, mindannyian egyetér­tünk abban, hogy életünkben gyakran szembekerül egymással az elv és a gya­korlat. Alig hihetem, hogy életünknek lenne olyan területe, ahol kisebb vagy nagyobb mértékben ne következett volna be ez a kettősség. Tisztuló és megújulást célzó elvek mellett még mindig nagyon jól megfér a csapniva­lóan végzett munka; csodálatosan megtervezett épületek már átadásuk pillanatában teljes mértékben selejtlis- tára érettek; a „mindent az emberért” megnyerő gondolata mellett semmibe­vett egyéni sorsok és gondok. Bár iga­zán fájó szívvel, együttérzéssel és segítő szándékkal mérjük fel társadalmi és gazdasági életünkben ezeket a jelensé­geket, de talán mégis az nyomorít a legjobban minket, hogy keresztyén éle­tünkben, az ún. vallásos élet területén még inkább szembetünőek ezek a sza­kadékok. Mert szakadékok itt is van­nak, s nem is kicsinyek. Szinte már említeni is szégyellem, de hát mit tegyek, ha ma is időszerű szóba hozni, azt az örök nyomorúságunkat, hogy milyen békésen megfér egymás mellett a rendszeres istentiszteletre já­rás és a tisztátalan élet; a hitvallást mondó száj hányszor szól otromba, tisztátalan módon, káromkodva; uram-uramozó ünnepnap és Isten pa­rancsait semmibevevő hétköznap; egy­házi esküvő és házastársi hűtlenkedés; a parancsolatok tételes ismerete és a ELŐ VIZ »■ a bűn nem menti meg azt, aki elkövette.” ■■■■■HNHMHI Préd 8,8 „ragadós” kéz, félredobott szülő; ko­molyan sem vett keresztszülői ígéret; nem is beszélve a kimondás pillanatá­ban is káromlásnak hangzó gyónási ígéretekről. Eléggé ijesztőek a példák, pedig a legszomorúbb még hátra van. Ti. az, hogy egyszerűen nem vagyunk hajlan­dók tudomásul venni a bűn valóságát. Mégpedig a mi saját életünkben. Ép­pen ez okoz számomra gondot címünk­kel kapcsolatban. Elvben még csak- csak igent mondunk rá. Tudjuk, hogy a Szentírás üzenete szerint mi a bűn, de az életünk gyökeresen másfajta isme­retről, felfogásról tanúskodik. S nem is szégyelljük már kimondani sem, s ter­jeszteni sem, gyermekeinket is így tanít- gatni... Mi az, hogy nem ment meg a bűn? Hát nem éppen azt látjuk, hogy a ki- sebb-nagyobb ügyeskedések, elvtelen- ségek, jókor mondott hazugságok, ide­jén elhallgatott igazságok, simulékony modor és mosolyok egyengetik az utat? Hát nem éppen azok a császárok, akik mindig tudják, hol vannak a kiskapuk, a kerülők, hogy saját zsebükre dolgoz­hassanak? Hát nem azok a „sikereseb­bek” sokszor, akik értéktelen munká­ért is jó vastagon számolnak, meglop­ván így embertársaikat; akik olyan .anyagot is számláznak, ami még a rak­táron sem volt; akik maguknak dolgoz­nak állami és közös anyagból? Mi az, hogy nem menti meg a bűn azt, aki elköveti? Ugyan kérem?! Vagy, ha már mindenki csinálja, akkor az már nem is bűn! Igaz? Éppen erre utaltunk egy héttel ez­előtt, erre az ördög-inspirálta mellébe­szélésre. Hiszen éppen az a bűn elhatal­masodásának a legfőbb jele, hogy már fel sem tűnik, észre sem vesszük, hogy elkövetjük, sőt, kérkedünk vele, büsz­kék vagyunk rá! Hol van ebből a re­ménytelennek tűnő helyzetből szaba­dulás? Van-e egyáltalán kiút? Csak egy megoldás és egy kiút van. Ha elkezd fújni a szél! S mi készek vagyunk meghallani nemcsak az „Áll a hajsza, 411 a bál a pénz körül..bűnbe sodró muzsikáját, a hamis Mammon szirén-énekét, hanem azelőtt becsukva fülünket és szívünket, figyelünk arra, hogy milyen üzenetet hoz a „szél”. Ak­kor csodák történnek. Mert a szél fúj, ahová akar, „hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől szüle­tett.” (Jn 3,8) így van mindenki, aki­nek szivében Isten törvényének ér­vényt szerez a Szentlélek. Aki nemcsak azt tartja bűnnek, amit szokás annak tartani, hanem komolyan veszi az üze­netet, ahogy az a Szentírásban, Jé?us Urunk szolgálatában és szavaiban fe­lénk hangzik. így látjuk be először is azt, hogy nekünk magunknak van szükségünk gyógyulásra, megtérésre, a bűn szolgaságából való szabadulásra. Hiszen „aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” (Jn 8,34) így láthatjuk be, hogy a bűn az, amit Isten annak mond. S róla tudjuk, hogy „gyűlöli a bűnt”. Nincs tehát mentségünk, amíg abban reménykedünk, hogy a bűn nem is olyan komoly dolog, vagy ab­ban, hogy ha mi nem, akkor Isten sem veszi komolyan. Hogy ő milyen ko­molyan vette bűneinket, azt a keresz­ten, Jézus Urunk halálában látjuk. Bűnnel bűnöst menteni nem lehet! De mégis van mentség: Isten irgalmában született elszántsággal harcolni bű­neink ellen, hinni abban az Úrban, aki bár gyűlöli a bűnt, de.„életét adta ér­tünk bűnösökért”, ő menti meg a bű­nöst. Ittzés János MEGHÍVÓ A Budai Evangélikus Szeretetotthon újjáépített Gyermekotthonának ünnepélyes felavatására május 10-én kerül sor (Bp. II., Báthori László út 8.) Az ünnepség rendje 10 óra: Avató istentisztelet dr. Nagy Gyula püspök szolgálatával 11'óra: ünnepi gyűlés Y az építés rövid története (Csizmazia Sándor igazgató-lelkész)- köszöntések 12.30: közebéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents