Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-26 / 17. szám

zvangeiiKus Klet 1987. április 26.

GYERMEKEKNEK

1 Kir 3, 16-28

Ki a gyermek anyja?

Sajnos néha előfordul, hogy egy gyermek anya nélkül marad: vagy úgy, hogy baleset vagy betegség miatt elveszíti édesanyját, vagy úgy, hogy az anya mond le gyermekéről, állami gondozásba adja, s mire a gyermek felnő, talán azt sem tudja, ki volt az édesanyja. Ebben a történetben éppen fordított a helyzet: ketten is igényt tartanak ugyanarra a gyermekre, két asszony is bizonygatja, hogy ő az anya, Együtt laktak, néhány nap különbséggel fiút szültek, de egy éjszaka meghalt az egyik gyermek, s reggel nem tudták eldönteni, hogy kié az életben maradott fiú. Mindketten maguknak követelték, s mivel nem tudtak megegyezni, megkeresték Salamon királyt, hogy ő döntsön az ügyükben.

Mielőtt meglátnánk, hogyan döntött Salamon, maradjunk még egy pillanatra a két asz- szony veszekedésénél! * Nem meglepő számunkra, hogy a két anya ilyen szenvedélyesen követeli magának a gyermeket? Manapság sokszor egészen mást látunk: anyák köny- nyű szívvel állami gondozásba adják a gyermeküket, jobb esetben ráhagyják a nagymamára, hogy törődjön ő vele, nevelje föl. A régi Izraelben viszont az anya legnagyobb öröme volt a gyermek. Aki egészséges volt, az nem is egy-két, hanem több gyermeket nevelt fel (emlékezzünk csak vissza, milyen sok testvére volt Józsefnek!). Tudták, hogy a nép csak akkor élhet tovább, ha sok gyermek növekedik, s öreg napjaira nyugodt életet csak az remélhetett, akinek voltak gyermekei. Egyenesen szerencsétlenségnek, sőt szégyennek tartották, ha egy nő gyermektelen maradt. Most már értjük, miért volt olyan végtelenül fontos mindkét asszonynak, hogy megtarthassa az élő fiút.

S hogyan döntött Salamon?

Képzelhetjük, milyen nehéz helyzetben volt: megjelenik előtte a két asszony, s mindketten váltig állítják, hogy a fiú az övék. Nyilvánvaló, hogy egyikük igazat mond, a másik hazudik. Tanú nincs, a házban, ahol laktak, rajtuk kívül nem volt senki. Ma egy egyszerű vérvétellel el tudnák dönteni, hogy ki az anya, de akkor ezt a módszert még nem ismerték.

Salamont viszont nem hiába nevezték bölcs uralkodónak: rátalált az egyetlen megoldásra, és a két asszony szívét vizsgálta meg. Megparancsolta, hogy vágják ketté a fiút; s míg egyik testőre felemelte a kardot, Salamon éberen figyelte a két nőt. Jól számított, mert a gyermek anyja, akinek a szívében a fiú iránt igazi szeretet volt, így kiáltott: „Kérlek uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, csak meg ne öljétek!"; a másik nő pedig, akinek csak büszkeségből és számításból volt szüksége a fiúra, hidegen legyintett rá: „Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté!” Az igazi anya elárulta magát azzal, hogy inkább lemondott a fiúról, csak hogy az életben maradhasson. Szerete- te nem is maradt jutalom nélkül: Salamon, Izrael bölcs királya neki ítélte a gyermeket.

Csepregi András

jr A

/ VASÁRNAP \ I IGÉJE

HHMHNI Jn 21,1—14

■

Ezután ismét megmutatta magat Jézus a tanítványoknak a Tibé- riás-tengernél. így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánael, a galileai Kánéból, és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” Azok azt mondták rá: „Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit

I

sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Fiaim, nincs ennivalótok?” fgy válaszoltak neki: „Nincs.” ő pedig azt mondta nekik: „Vessétek ki a hajó jobb oldalán a hálót, és találtok!” Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett:

„Az Úr az!” Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!" SimoifPéter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ennyi volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre azt mondta nekik: „Jöjjetek, egyetek!” A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Ez, már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak a halálból való feltámadás után.

MINDIG ÚJRASZÜLETÓBEN

Quasi modo geniti - mint ma születettek - ez a vasárnap ősi egyházi üzenete. Magában rejti, hogy húsvét után, húsvét- ból kell indulni. De azt is, hogy nem lehetünk sem olyan gyakorlott keresztyének, sem olyan tapasztaltak, sem olyan vének, hogy ne kelljen mindig újra indulni a Krisztussal találkozás mindig új tapasztalatával. Sőt minél fáradtabbak és letörtebbek vagyunk, annál inkább Nála kell erőt gyűjtve, mint ma született csecsemők, újra indulnunk.

Péter, akit annyi drága emlék fűz Urához, amikor a Feltámadott nincs szüntelenül mellette, s neki a hitével helyt kellene állnia, letörik. Vissza a régi élethez! „Elmegyek halászni!” Magával ragadja a többit is. íme, a megfáradt egyház: vissza a régi élethez. Az újat, a küldetést nem vállalni.

S akkor Jézus - mint mindig az egyházban, ha pangás van i - megjelenik a parton. Nem a hajóban van. A parton. Nem az övéi között van, de őket szólítja.

A mindig befelé látó János veszi észre őt kívül. És szól.

Péter, a mindig kész cselekvő ugrik és sprintéi. A többiek is lázasan eveznek. Aztán a nélküle próbálkozott tanítványok csodát látnak, s újra meghitt közösségben együtt van Jézus a népével.

Mindig így van. Gyakran próbálkozunk nélküle. Ássuk a csatornát a Szentiéleknek, s az olykor nem ott árad, ahol mi helyet készítettünk neki. Nem ott hoz gyümölcsöt, ahol mi ültettünk. Nem ott fúj, ahol mi hevítjük. Hanem olykor kívül. Valahol a parton. Ahol Jézus megjelenik. Mert ő mindig megjelenik népe számára. így él az egyház. Mindig újra szüle- i tőben.

Korén Emil

IMÁDKOZZUNK

Segíts Urunk, hogy benned, mint ma születettek, mindig megújuljunk s jó népedként veled járjunk! Amen.

Jelentkezés az Országos Ifjúsági Konferenciákra

Egyházunk ebben az évben is megrendezi az Országos Ifjúsági Konferenciákat Gyenesdiáson. Már konfirmált fiatalok jelentkezését vájjuk. Az idei konferenciák főtémája:

„Uram, ébreszd egyházadat és kezdd rajtam!”

A főelőadások a harmadik hitágazat kérdéseivel foglalkoznak. A konferenciák vasárnap este kezdődnek és szombaton délben fejeződnek be. Az időpontok a következők:

I. június 28.-július 4.

II. július 5-július 11. ■ . .

Hl. augusztus 2.-augusztus 8.

IV. augusztus 9.-augusztus 15.

V. augusztus 16-augusztus 22.

A jelentkezéseket a helyi Lelkészi Hivatalokon keresztül kérjük Szabó Lajos zuglói lelkész címére elküldeni 1987. május 4-ig levélben. Cím: 1147 Budapest Lőcsei út 32.

t FIATALOKNAK

Beszélgessünk a munkáról

IGÉK

Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nekünk. Zsolt 90, 17 ♦ * *

Bizony kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Zsolt 128,2. A plántáló pedig és az öntöző egyek, de mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. lKor 3, 8 * * *

Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük nék- tek. Thessz 4, 11

* * *

Méltó a munkás az ő táplálékára. Mt 10, 10

* * *

Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Mt 9, 37-38 * * *

Aki munkálkodik, a földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. 2Tim 2, 6

IDÉZETEK

A munka egyik legszebb rendeltetése az embernek. (Deák Ferenc) * ♦ *

A jól elrendelt munka minden gyarapodás talpköve. (Széchenyi István)

♦ * *

A tétlenül elfecsérelt percet a Mindenható nem adhatja vissza. (Kossuth Lajos)

* * *

Munkálkodó légy, ne panaszkodó. (Katona József)

* * *

A munka távol tart tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt és a szükséget. (Voltaire)

* * *

A komoly munka végül is mindig kibékít az élettel. (Jean Paul)

* * *

Semmittevés minden rossznak forrása. (Jósika Júlia)

# * ♦

Munka és törekvés Isten parancsa - dolgozni: élet, henyélni: halál. (Venedey)

♦ * *

Munka az erény forrása. (Herder János)

* ♦ *

Munka és kitartás szép és jó tetteket ért el. (Socrates)

* * *

Imádságodat elvégezvén, munkához fogj. (Alkorán)

* * *

A munkának gyökerei keserűek, de édes a gyümölcse. (Talmud)

* * *

Úgy kell dolgoznunk, mintha örökké élnénk és úgy kell élnünk, mintha holnap meg kellene halnunk. (Talmud)

* r* *

Minden megelégedés csak munkásságunk eredménye s a legboldogabb, kinek legtöbb dolga van a világon. (Közmondás)

* * *

Munka után édes a nyugalom: (Közmondás)

Vértesi Jolán IMÁDKOZZUNK

'Mindenható édes Atyánk, add meg nékünk a napi munkánkhoz szükséges erőt és egészséget Add meg becsületes munkánk után a mindennapi kenyerünket. Értesd meg velünk, Urunk, hogy lelkiismeretes, hűséges munkásnak lenni az üdvösség és a boldogság forrása. Ha a munka szerszáma kiesik kezünkből, hangozzék a hű munkás felé az Úr örök élettel jutalmazó biztató szava: „Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” Ámen.

Sulyok Imre állami kitüntetése

Olvasóink leveleiből

„Az Elnöki Tanács Sulyok Imre zeneszerzőnek, nyugalmazott zenei főszerkesztőnek, kimagasló zeneszerzői, zenei szerkesztői munkája elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Vajda György művelődési miniszterhelyettes adta át.” Eny- nyi a hivatalos közlemény.

Sulyok Imre a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzés, középiskolai énektanárképző, orgona és protestáns egyházzenei szakot végzett. Széles körű zenei ismeretei alapján fiatalon a Magyar Rádió szerkesztője lett, később pedig a Zeneműkiadó Vállalat szerkesztője. A huszonkét évig végzett szerkesztői tevékenysége alatt a magyar kottakiadás jelentős része ment át kezén.

Napi munkája mellett zeneszerzéssel is foglalkozott: számos zenekari, kamarazenei és versenyművet komponált, világi és egyházi kórusműveket,

kantátákat és orgonaműveket írt.

1974 óta az új Liszt összkiadást szerkesztik, és e munkával nemzetközi elismerést vívott ki mind magának, mind pedig a magyar kottakiadásnak.

Sulyok Imre 1936 óta megszakítás nélkül egyházunk kántora: előbb az óbudai, majd pedig - mind a mai napig - a kelenföldi templomunkban. Az agendánk, énekeskönyveink, korálkönyveink és egyházunk egyéb zenei kiadványainak szerkesztésénél is jelentős részt vállalt. így egész egyházunk és lapunk Olvasói nevében szívből örülünk, hogy a termékeny életmű elismeréséül a 75. születésnapja alkalmából magas állami kitüntetéssel jutalmazták.

Gratulálunk és együtt örülünk! Kéijük Istent, adjop neki még sok termékeny évet és őrizze meg köztünk azzal a fiatalos lendülettel, ahogyan őt megismertük, testvérként és munkatársként.

Tisztelt Szerkesztőség!

Olvastam az Evangélikus Élet hasábjain Göllner Pál hozzászólását a vallásos popzene kérdésében. Olyan gondolatokra leltem benne, amelyekről úgy éreztem, nem maradhatnak megválaszolatlanul. Egyházunkban egyre gyakrabban találkozom az utóbbi időben ezzel az állásponttal. Kezembe akadtak külföldről származó nyomtatványok is, amelyek több-kevesebb hozzáértéssel vitatják ennek a stílusnak létjogosultságát a mai keresztyén gyakorlatban. Az egyháztörténetben voltak időszakok, amikor összetörték a templomi orgonákat, mondván, hogy az ördög eszközei a figyelem elterelésében. Majd szép lassan visz- szakerültek az orgonák, és elfoglalták megérdemelt helyüket és szerepüket az istentiszteleten. Mert rájöttek az emberek arra, hogy lehet az orgona Isten eszköze is. Ezt az orgonaromboló indulatot érzem újra napjainkban, amikor egy kérdést, jelen esetben a vallásos popzene kérdését csak egyoldalúan szemléljük.

Nem tudom, a hozzászóló hallott-e, mondjuk kazettáról, avagy látott-e, esetleg filmen, afrikai keresztyén istentiszteletet. Például a tanzániai evangélikusok egy istentiszteletének felvételét. Mert ha volt ilyen élményben része, igen csak meglepődött volna. Ugyanis az afrikai keresztyének istentiszteleteiken saját énekeikre, saját dallamaikra, gyakran még táncolnak is az istentiszteleten. Ha pogány nak ítéljük a vallásos popzenét afrikai eredete miatt, ezzel együtt megfoszthatjuk-e a nem európai keresztyéneket attól az Isten adta joguktól, hogy saját kultúrájukkal dicsérjék Istent? Kényszeresük őket is, hogy' német gyökerű korátokat, vagy angolszász eredetű lelki énekeket énekeljenek, tehát vegyenek át

egy tőlük idegen kultúrát? Az afrikai betlehemes játékban a gyermek Jézus néger, még véletlenül sem fehér ember. S ez így van jól.

Félünk az extázistól. Rendben van. Magyarországon elég gyakran és változatos módon volt alkalmam különféle körökben vallásos popzenét hallgatni, extázissal még nem találkoztam. Még csak „csápolást" sem láttam. Nem túlzott-e ez a félelem akkor, mikor éppen olyan jelek tapasztalhatók, amelyek e zenei műfaj népszerűségének csökkenését látszanak alátámasztani? Eléggé ismerem a finn evangélikusok, de a németek ifjúsági zenéjét is, az extatikus hatástól, úgy érzem, ott sem kell tartani.

Egyébként el kell gondolkodni azon is, hogy énekeskönyvünk énekei közt akad néhány, amelyeknek dallama eredetileg világi dallam volt, keresztyén szövege csak később született meg. Bach nagyon sok világi dallamot használt fel egyházzenéjében, például a kantátákban, - ezeket most mind vessük el csak azért, mert nem lelki ihleté- süek? Bach zenéjét hallgatva kinek jut ez eszébe? Bach hívő és teológus

szívvel komponált, és ettől lett zenéje olyan erejű, ami ma is sokakat megindít. Mert én ezt érzem lényegesnek: lehet a legszebb lelki éneket is énekelni úgy, hogy az nem válik senkinek sem hasznára, mert nem olyan szívvel énekli az ember. És lehet egy világi, uram bocsá’, pogány ritmusvilágú éneket szívből énekelni, hogy az szólhat másokhoz, ill. Isten azon keresztül is elérhet másokhoz. A zene tehát eszköz, amely a mi kezünkben-ajkainkon formálódik. Mint minden más eszközzel, lehet vele rosszul bánni, lehet vele még visszaélni is. S még egy megjegyzés ehhez: a mi európai zenénkről lehet-e biztonsággal állítani, hogy minden ízében keresztyén? Az európai népek is valamikor po- gányok voltak. „Adjon Isten jó éjszakát" - énekeljük az esti éneket (130), amely magyar népdal, dallama is, szövege is. Ne állítsuk tehát egy stílusról, hogy az ördögi, mert pogány elemeket tartalmaz. Hanem énekeljük úgy, hogy azzal szolgálni lehessen, és hogy szolgálatunk által mások megtalálják Istent, megismerjék az 0 szeretetét.

Azt hiszem, mindezzel már válaszoltam a „hol a határvonal" a világi pop és keresztyén változata között, -kérdésére is. Mert itt a határvonal, és ez lényeges. Ifjúsági zenénk számunkra nem üzlet, nem egyéni népszerűségünket akarjuk általa növelni. A szolgálat egy eszköze a sok közül. Egy olyan eszköz, amelyen keresztül igen is szólni lehet mai fiatalokhoz, mert ezt a stílust talán közelebb érzik magukhoz. Ezért fontos, különösen fontos a dalok szövegével is törődni. Egyet értek abban, hogy igen sok rossz és hibás szövegű énekünk van. De amelyik Krisztusra mutat, azzal igenis szolgálni kell. A zene a szívhez és az értelemhez is szól. Ez a zene is. Igen, képes még az értelem megváltoztatására is. Csak jól kell élni vele. A megmentő szándék nem maradhat el.

Lupták György, Kiskőrös

A vallásos popzenéről