Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-05 / 14. szám
Evangélikus Élet 1987. április 5. 0 01 Jfo Egy különleges hivatás FIATALOKNAK GYERMEKEKNEK Kedves Gyerekek! Előző összefoglaló játékunkra sokan küldtetek be megfejtést, de ezek közül egyetlen egy sem volt „telitalálatos”. Különösen a négy utolsó kérdésre adott választ hibáztátok el, ezért ezeket most még egyszer meg kell néznünk. A 9. kérdés ez volt: Mi lett volna Ézsau helyes magatartása? A helyes válasz pedig: Azt mondja Jákóbnak: Ilyen nagy áldozatot mégsem kívánhatsz tőlem, hiszen testvérek vagyunk! Valóban megoldás lehetett volna, hogy elmegy ételt készíteni magának, de itt arról van szó, hogy Ézsau semmibe vette elsöszülöttségi jogát, ami pedig annak az ígéretnek az öröklését jelentette volna számára, amit Ábrahám és Izsák is kapott, hogy ti. Isten vele lesz és nagy néppé teszi. A 10. kérdés így hangzott: Melyik újszövetségi példázatbeli emberhez hasonlít a legjobban Jákób? A helyes felelet itt is a 2. számú: A hamis sáfárhoz. Jákób csalásában édesanyja, Rebeka is közreműködött. Mi volt Rebeka számára ezért a legnagyobb büntetés? - hangzott a 11. kérdés. Itt sem találta el mindenki a választ, hiszen a helyes felelet az 1. számú: Felborult a békesség a családban és viszálykodás jött létre. Sokan válaszolták ezt: Hosszú időn át nem láthatta szeretett fiát, Jákóbot. Ez a válasz csak részben igaz, hiszen Rebeka - mivel fia Jákób Lábánhoz menekülni kényszerült - sohasem látta viszont kedvencét. Végül a 12. kérdés: Amikor később Jákóbnak Isten megbocsátott, Jákób új nevet is kapott. Ez az új név: Izrael. Mit jelent ez a név? Itt a helyes válasz: Istennel küzdő. Mivel csak Kertai Márknak (Budapest) volt egyetlen hibája, a többieknek mindnek 2-3-4, ezért a könyvjutalmat neki küldtük ki. (-ez) Ismételjünk Most az elmúlt négy számunkban feldolgozott bibliai történeteket (József, Benjámin, Mózes és Sámuel) ismételjük át. Olvassuk el a megjelölt igehelyeket, utána a cikkeket, majd próbáljunk felelni a kérdésekre. 1. Mit gondolsz, miben hibázott Jákób, mint édesapa és miért? 1 Nem szidta meg Józsefet, amikor az testvéreire árulkodott. 2 Kivételezett Józseffel a többi testvér rovására. X Jobban szerette Józsefet a többieknél. 2. Mi volt József hibája és miért? 1 Nagyravágyók voltak álmai. 2 Mindig a szép tarka ruhát viselte. X Kihasználta édesapja szeretetét. 3. Miben vétkeztek a testvérek és miért? 1 Haragudtak öccsükre a kivételezés miatt. 2 Meg akarták ölni Józsefet. X Nem tudtak uralkodni indulataikon. 4. Kire emlékeztet József magatartása testvéreivel szemben az Újszövetségben? 1 A tékozló fiúra. 2 Jézus Krisztusra: X Zákeusra. 5. Mi mutatja, hogy József testvérei megállták a próbát? 1 Visszatértek Józsefhez. 2 Leborultak József előtt és könyörögtek hozzá. X Juda kész volt a rabszolgaságot is vállalni Benjámin helyett. 6. Mi József történetének az üzenete? 1 Isten a rossz cselekedetet is jóra tudja fordítani. 2 Jó ha valaki álmokat tud megfejteni. X Ne tégy rosszat a testvéreddel! 7. Izrael melyik törzséből számrazott Mózes? 1 Ruben. 2 Naftali. X Lévi. 8. Ki nevezte el Mózesnek a kisfiút? 1 Az édesanyja. 2 A fáraó leánya. X A nénje. 9. Mivel kente be a csecsemő kosarát az édesanya? 1 Nem kente be. 2 Viasszal és faggyúval. X Szurokkal és gyantával. 10. Hol lakott a kis Sámuel? 1 A királyi palotában. 2 Egy kis faluban. X Silóban, a templomban. 11. Miért szólította meg Isten Sámuelt? . 1 Jobban meg akarta őt ismerni. 2 Hogy elmondja neki: meg fogja büntetni Eli fiait. X Hogy Sámuel végre megismerje ót. 12. Mit csinált Éli főpap, amikor Sámuel elmondta neki Isten üzenetét? 1 Megverte Sámuelt. 2 Bűnbánatot tartott. X Megdorgálta fiait. A beküldési határidő: április 19. (S. J.) BÖJT 5. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE lMóz 18,20-33 ÁBRAHÁM ALKUJA Úravacsoraosztás alkalmával bizonnyal gyakran felfigyelünk erre a kifejezésre: féltőn szerető Isten. Ez a különös ábrahámi ige segít elmélyedni ennek a kifejezésnek a gazdagságában. Miben „féltő” a mi szerető Istenünk? Abban, hogy ő azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön s az igazság ismeretére eljusson”. De ennek az atyai akaratnak az ember gyakran ellenszegül, s nem veszi észre, hogy ennek komoly határai vannak, amit az ember kényszerít ki Istentől. Isten szeretete és türelme határtalan, de nem lehet vele sem visszaélni, sem játszani. Ezt Ábrahám is nagyon jól tudja, minden „alkudozása” mellett is. Isten és Ábrahám egyet akarnak: hogy az egész nép megmeneküljön. Istent köti a szava, a szövetségi hűség -, és szereti a népet. Ezért jön helyzetfölmérésre, amit csak ő tud megtenni. Mert sem Ábrahám, sem más emberfia nem hivatott arra, hogy eldöntse: ez hisz, ez meg nem. Ez hűséges, ez meg nem. Ezt egyedül Isten állapíthatja meg, s ezt senki mással nem osztja meg. De ezt nagyon komolyan veszi: tudni akarom. Ábrahám alkudozó könyörgéséből az is kiderül, hogy nem Isten szeretete járt le, nem az szűnt meg, sem meg nem rövidült. A kegyelmi idő járt le. Az eláradt gonoszság mérhetetlen volt. Bár királyi város volt Sodorna. Az öt királyi székhely egyike. De lejárt a kegyelmi idő. Ám még egy körülmény leköti figyelmünket. Az ige kollektív, közösségi iránya. Ábrahám nem önmagáért könyörög. Nem is csak a szeretteiért, nem csak a szimpatikusakért. Az egész városért. A népe összességéért. Néha eltévedünk, beszűkülünk a magunk egyéni kis világába. Ábrahám a városért könyörgött. A népért. Azért kereste a néhány hűségest, hogy az egész nép, az egész város szabaduljon érettük. Istennek a kegyelmi idő lejártáig tartó válogatás nélküli türelmes szeretete érteti meg velünk „féltőn szerető” magatartásának lényegét, amely hetedízig büntet s ezerízig kegyelmez. Ennek az igének is a lényege, megértése, magyarázata a golgotái kereszt. Benne és érte, általa és miatta szerette úgy Isten a világot, hogy aki csak hisz benne... Bárki, aki hisz benne... Nem csak én. Nem csak a bibliaköröm. Nem csak egyházam. Nem csak akit én hívőnek, vagy hűségesnek ítélek. Bárki, akit ő megtalált. Mert lejött s tudni akarja, ő akarja tudni, s talán nem is közli velem. Istenem, de jó, hogy így tart a kegyelmi idő! Koren Emil IMÁDKOZZUNK Urunk! Add megismernünk ítéleted szigorúságát és kegyelmed gazdagságát. Könyörgünk népedért, amelynek nincsenek határai, mert türelmednek és szeretetednek sincs határa. Vezess minket igaz húsvéthoz, a Golgota után találkozáshoz Feltámadott Urunkkal! Ámen. Mit tanulnak a jövő lelkészei? Röviden: egy kötött tanterv keretében foglalkoznak a teológia tudományával, klasszikus felosztásának rendje szerint (Ószövetség, Újszövetség, Egyháztörténet, Rendszeres teológia, Gyakorlati teológia és - mindezt a mai világban értelmezendő - Egyház és társadalom), s ezen kívül, e mellett, néha ezzel szemben is egy kötetlen, előre kiszámíthatatlan és még- tervezhetetlén „tanterv” keretében választ keresnek saját, napról napra felvetődő, egyenesen az ÉLETet faggató kérdéseikre. Utóbbiak, ha komolyan vesszük azt, hogy az egész világ Isten világa, s benne minden ember közvetlenül Istenre utalt személyiség, nem kevésbé teológiai kérdések, mint a klasszikusként ismert teológiai problémák. Megfordítva pedig: arról a klasszikus tételről, amelyre első meggondolatlanságunkban azt mondanánk, hogy annak a „mai világban” legfeljebb poros fóliánsokban lehet helye, kiderülhet, hogy egykor élő emberek intenzív igazságkeresésének dokumentuma, s ilyenként - ha megértjük a kérdést és a kérdezőt - éppen saját, személyes keresésünk okán van hozzá közünk. Ennek a kötött és kötetlen, gyakran igen diszharmonikusan illeszkedő, néha mégis az összecsen- gés, a váratlan összefüggés felismerésével megörvendeztető „tan- tervnek” szolgál idői keretül a felkészülés öt éve. Lássunk egy példát egy mai és egy klasszikus kérdésfeltevés - és válasz - összecsengésére. A keresztyén teológia első - ha nem is egyetlen - kérdése: kicsoda Jézus? Erre egy mai, jól isméit, divatos, nem egyházi’ fóganfatású vállalkozás így felel: Jézus Krisztus SZUPERSZTÁR. Mielőtt kritikátlanul lelkesedünk, vagy az ötlettel szembeni idegenkedésünket jelentjük be, idézzünk fel - időben visszafelé haladva - néhány teológiai választ: Jézus Krisztus a LEGNAGYOBB HUMANISTA (a századforduló liberális teológusainál), Jézus Krisztus ISTEN BÁRÁNYA (a történelmi pietiz- mus megfogalmazásában), Jézus Krisztus - szúrós tekintetű, szakállas - PANTOKRÁTOR (a kora-középkori orthodox egyház ikonjain), Jézus Krisztus ISTEN FIA MEGVÁLTÓ (az őskeresz- tyénség egyik hitvallása szerint). A Krisztus név a héber Messiás görög fordítása, használata tehát Jézust mint az ószövetségi ígéretek beteljesítőjét minősíti, a további jelzők viszont a kor szóhasználata, igényei, szempontjai szerint próbálják megérteni-megértetni Jézust. A SZUPERSZTÁR értelmezés pedig a fentiek közül leginkább az őskeresztyén hitvallásnak felel meg: az ISTEN FIA a római császárok által igényelt uralkodói címek egyike volt, a MEGVÁLTÓ (görögül: szótér) jelző akkori értelmében egyesített magában minden jó és üdvös vezetői erényt, természetes módon a nevük után írták a császárok, de a provinciák kormányzói és egyéb, másod- harmadvonalbeli helyi hatalmasságok közül is sokan ezzel a megjelöléssel hízelegtek maguknak. A MEGVÁLTÓ korabeli világi használatában az istenek által kegyelt, sikeres, befutott, a szürke tömeg elé vonzó példaként állítható ideális ember megjelölése volt, ugyanúgy, ahogyan ma a fiatalok nagy tömegeinek értékrendejében a SZUPERSZTÁR. Az őskeresztyén formula azért volt a maga korában kihívó, valóban hit- vallás, mert annak a Jézusnak adta a legnagyobb jelzőt, aki mind életében, mind tanításában egészen más utat járt és mutatott, mint kora „megváltói” - ugyanígy a rock-opera a passiótörténet pontos megjelenítésével megláttatja, hogy Jézus nem úgy SZUPERSZTÁR, mint azok, akik ma sztároknak nevezik magukat. ■ J Ha valaki teológus lesz, jó tár-. ’ saságbá kerül: azokkal „társaloghat*’, akik a maguk korában igyekeztek egész mélységében megérteni és megválaszolni a „kicsoda Jézus?” kérdést. Az ő kísérletezésük a mai teológusokban folytatódik, de véglegesen bennük sem záródhat le; olyan élethosszig tartó felkészülés ez, mely során olvasva, gondolkodva, beszélgetve, cselekvésben, imádságban és a Szentlélek megvilágosító erejébe vetett reménységben is mindig több kérdésünk marad, mint ahányat megválaszoltunk. Csepregí András ü MÚZEUMI HÍRADÓ jft Pár héttel ezelőtt új, időszaki kiállítással gazdagodott és színesedett fennállásának immár nyolcadik évét megélt múzeumunk. Az első, kettős tárlóban azoknak az eperjesi vértanúknak emlékét idézik a kiállított tárgyak, akik 300 évvel ezelőtt, 1687 tavaszán, hitükhöz és magyarságukhoz halálukig híven, azt a buzdító intelmet hagyták őrökül: „Istent félni és hazát szeretni tőlünk tanuljatok!” A kegyetlen és vérszomjas császári tábornok, Caraffa Antal által Eperjesen létrehozott rendkívüli törvényszék hamis tanúkkal „bizonyított” elferdített vádak alapján összesen 27, túlnyomó részben evangélikus vallású eperjesi polgárt és környékbeli módos birtokost ítélt halálra. Keczer Andrást és vejét, Zimmermann Zsigmondot, majd előbbinek Gábor nevű fiát, később Radvánszky Györgyöt és társaikat embertelen kínzás és vallatás után háláira ítélve, az eperjesi kollégium előtti téren felállított vérpadon fejeztek le. Közülük jó néhányat még fel is négyeitek. . A fentebb már idézett komoly intelem hosszú időn át sokaknak számára vált hitben megtartó, buzdító erővé. Bizonyára ennek gyümölcse az is, hogy Eperjes a régi felvidéki evangéli- kusságnak egyik gócává lett. A neves teológiai akadémia mellett áldott, tudásban és hithűségben gyarapító ősi eperjesi kollégium szellemét egy, a tárló második oldalán látható, színezüst pálmaág tükrözi. Gömöry János, az iskola egykori neves igazgatója kapta ezt nyugdíjba vonulásakor hálás tanítványaitól, barátaitól és tisztelőitől. Mindegyikük neve egy-egy- pálmalevélen bevésbe olvasható. Kereken 200 a levelek száma. Ezt az így röviden ismertetett rendkívüli kiállításunkat az év első felében tekinthetik meg múzeumunk látogatói. Egyébként is gazdag múzeumi anyagunk, jóindulatú adakozók révén az elmúlt időben is tovább gyarapodott. Ezek kiemelkedőbb darabjait, ezúton külön is, hálásan megköszönjük. Dr. Kevey Miklós Pécsről egy Basel- ben, 1751-ben kiadott Károli Bibliát, Sörös Béláné családi örökségéből egy . Bajorországban 1827-ben nyomtatott, díszes Luther-Bibliát adott. Münster Tiborné budapesti hittestvérünk két neves püspökünk, Székács József és Kovács Sándor imakönyvét adományozta. Kapi Béla püspök-édesapjának hagyatékából származó 14 db értékes tárggyal egy közeli, Kapi Béla emlékkiállítás anyagát alapozta meg. Veöreös Imre ny. lelkésztől Zathurecz- ky Sámuel, neves győri kántor leányának, Veöreös Jánosnénak portréját kaptuk. GalániTy Györgyné a neves Perlaki család utolsó tagjáról, Perlaki Dávid esperesről készült ceruzarajzzal, végül a Békés Megyei Tanács VB egy „Rézveretes Tranoscius” című könyvvel gazdagította anyagunkat. Ahogyan a gyorsan tovatűnő időben fokozatosan gyarapodik múzeumunk látogatóinak száma (nemsokára már a 80 ezrediket fogadhatjuk), úgy soijázódnak immár 21. vendégkönyvünkben a kiállítást megtekintő hazai és külföldi látogatók benyomásait megörökítő vendégkönyvi bejegyzések is. Ezeknek sokszínűségét kívánom odatámi az alább idézett néhány vallomással: „Nagyon szívesen jönnék újra, hogy ismét belefeledkezzek a régi korok emlékeibe, melyek valahol felébresztik az ember lelkiismeretét.” „A jelenünk a múltunkban gyökeredzik. A múzeum anyaga ismét megerősíti ebbéli hitemet.” „Köszönöm, hogy a múzeum otthona lehet nemcsak a gondosan rendezett, értékes gyűjteménynek, de itt a betérő idegen is otthonra talál.” „Mint a vallásoktól különálló személy, e kiállítások idönkinti, ismételt megtekintése közben meg kell, hogy érezzem az evangélikusság magas színvonalú kultúrájának kisugárzását, nemes lelkiségét.” Az ez évi, szokatlanul hosszan tartó, kemény tél hatása múzeumunk látogatóinak számát is apasztotta. Bízunk abban, hogy a rendkívüli kiállítás ismertetése, valamint a közelmúltban nálunk járt látogatóknak közreadott vendégkönyvi bejegyzése újabb hívo- gatásul szolgál mind több hittestvérünk számára. Garant Zoltán Az igazságot szeretetben követvén... A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapról A lap 1842. április 7-én indult útjára, és hosszú évtizedeken keresztül az evangélikus és a református egyház közös információs eszköze volt. Különösen Kossuth buzdított egy központi egyházi sajtóorgánum létrehozására. Az induláshoz szükséges óvadékot, 4000 Ft-ot, Zay Károly tette le. A lap Pesten, majd Budapesten jelent meg. Megindulásakor a következő célt tűzte maga elé: „... a Lapnak czélja az, hogy a két evang. felekezet egyházi és iskolai életének orgánuma, a keresztyén vallásosság élesztője és a tudományosság elősegítője legyen ........Tartalmát teendik : Értekezések, - egyházi és iskolai újdonságok, - gyűlések, - Polémia, - Irodalom, - Életrajzok, - Vegyes közlemények ...”. Jelvénye: az egymást tartó két kéz, mottója pedig ez az ige volt: „... az igazságot követvén szeretetben ...” (Ef 4,15a). Közelebbről hármas, átfogó célkitűzése volt a lapnak: 1. szorosabb egyházközi együttműködés és a közös protestáns-főiskola létrehozása; 2. a protestáns egyházalkotmány rendezése; 3. a protestáns iskolák színvonalának emelése. Később ezeken az eredeti célkitűzéseken túllépve, a lap a liberális-szabadelvű irányzat fórumává vált. A lap. néhány adata. Indult: 1842. április 7-én; megszűnt: 1848. október 22-én. Újra indult: 1858. január 1-jén; megszűnt: 1919. március 16-án. Megjelent: hetenként egyszer; 1892. márciustól április 7-ig hetenként kétszer, majd ismét hetilappá lett. Címváltozás: 1858-1860 között Protestáns Egyházi ’s Iskolai Lap címmel jelent meg. Szerkesztő-kiadók: 1842-1848: Székács József, Török Pál, Taubner Károly; 1858-1919: Ballagi Mór, Szőts Farkas, Hamar István, B. Papp István. Melléklapja: a Protestáns Tudományos Szemle, 1869-1872 között, szintén Ballagi Mór szerkesztésében. A PEIL nemcsak a protestáns sajtótörténet kiemelkedő dokumentuma, hetilapjaink „őse”, hanem - kellő kritikával használva - értékes forrása is a hazai egyháztörténetnek. B. B. Böjti áhítat a Kenyér minden napra c. könyvből Istentől adott templom „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Jn 2,19 A templom rendeltetése az, hogy Isten jelenlétének a helye legyen, ahol az őt keresők elé állhatnak, kapcsolatot találhatnak vele, hallhatják üzenetét, részesülhetnek ajándékaiban. így lett számunkra Krisztus templommá, mert benne Isten igéje, hatalma és szeretete öltött testet, és minden megelőzőnél szorosabb kapcsolatot teremtett általa Isten az emberrel teste templomának lerombolása és felépítése, halála és feltámadása által. Szavait tanítványai csak feltámadása után értették meg, s akkor lett előttük igazán világossá templomtisztító haragja is. ő egészen újat hozott Istennel való viszonyunkban. Nincs szükség már áldozati állatok vérére. Az ő áldozatának bűntörlő erejében nyílott utunk Istenhez. Őbenne van bűneink bocsánata. Közelében a kereskedőszellemnek, az egyéni érdek keresésének, Istennel való viszonyunkban az üzletnek nincs helye. Mindannyian irgalmára szorulunk. Ha kegyelmét nem tudjuk ajándékként elfogadni, hanem mindenáron mi magunk akarjuk megszerezni, biztosítani, az Isten iránti bizalmatlanságunkat mutatja s azt, hogy nem ismertük fel szeretetének azt a mélységét, amit Krisztusban feltárt. így is rászorulunk szeretetének hitünket és életünket tisztító korbácsütéseire. ^ Uram! Aldlak, hogy meghaltál és feltámadtál értem. Ámen. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett. Meghalt értünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsőén és győztesen Felkeltette harmadnapra, És felmagasztalta. 220,2
