Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-05 / 14. szám

Evangélikus Élet 1937. április 5. A terveket Makovecz Imre Ybl-díjas építész készíti. Templom - balatoni nyaralóknak? Építészettörténeti jelentőségű a terv Új világi vezető az Északi Egyházkerület élén Beiktatták felügyelői tisztébe Farkasházi Ferencet A siófoki evangélikus gyülekezet 50 éve szerveződött: korábban Lajosko- márom szórványa, majd Enying missziós körzete volt. A körülmények mindez ideig nem tették lehetővé templom építését, jóllehet korábban voltak már erre vonatkozó tervek. Most azonban az a tény, hogy Siófok egy nagy kiterjedésű szórványgyüle­kezet központja lett, ahonnan a lel­kész 25 környező település evangéli­kusait gondozza, továbbá hogy igen jelentős a nyári idegenforgalom, szükségessé tette, hogy a kis gyüleke­zet templomépítésre gondoljon. Ez a terv - régi álom - találkozott a Város! Tanács vezetőinek elképzeléseivel is. A gyülekezet és az országos egy­ház vezetőivel folytatott megbeszé­lésen dr. Gáti István tanácselnök több alkalommal is hangsúlyozta, hogy egy új, korszerű templom megléte idegenforgalmi érdek is, hiszen a Siófokra özönlő külföldiek jó része német és észak-európai, akiknek jelentős hányada evangéli­kus. Ez a nyitottság és reális látás adja a templomépítés elvi hátterét, ami összhangban áll azzal a gya­korlati tervezéssel, ami Molnár Ár­pád városi főépítész irányításával folyik. A város nagyszabású rende­zési tervébe az új templomot és az azután megépítendő lelkészlakást gyönyörű és központi helyre, egy kis park közepére rajzolták be. A gyülekezet az építéshez szükséges elvi engedélyt a megyei tanácstól már korábban megkapta, és ezek­ben a hetekben vásárolja meg a két - egymással érintkező - telket. A terveket Makovecz Imre YbU díjas építész készíti, őt nemcsak hazánk, de a világ legjelentősebb építészei között tartják számon. Személye joggal kelti azt a remény­séget, hogy a modem magyar építé­szet jelentős alkotása lesz a siófoki evangélikus templom. Az általa ké­szített terv ötvözi a - Kos Károlyt követő - legnemesebb erdélyi és a modem építészet stílusjegyeit. Ma­kovecz az életet akarja jelképezni a magasba törő karcsú, rügyfaká- dásra emlékeztető toronnyal és a két ún. fiatoronnyal. A templom belső megvilágítását is újszerű mó­don kívánja megoldani az építész; a külső borításra pedig a pécsi Zsol- nay-gyárból származó elemek vagy vörösréz szolgálna. Az építési ütemterv szerint második lépésben kerülne majd sor a parókia és a gyülekezeti terem felépítésére, amely épületegyüttes nagyszerű harmóniát alkotna a templommal. Római és őskeresztyén hagyomá­nyokat követve úgynevezett átriu­mos megoldást tervez Makovecz Imre: a kör alakú, kupolás gyüleke­zeti terem hangulatos belső udvar­ra nyílna. A kupola - mint egy nyíló virág - megint csak az életet jelké­pezi. Itt is rendkívülinek ígérkezik a belső világítás megoldása: a ku­pola teteje üvegből készülne, s a fény onnan zúdulna be a terembe. Ebben a helyiségben nemcsak a téli istentiszteleteket és bibliaórákat le­hetne tartani, de ez alkalmasnak bizonyulna különböző kulturális műsorok (irodalmi vagy zenei es­tek) rendezésére is. Ez megint csak Siófok általános idegenforgalmi szolgáltatásainak emelését jelente­né. Az így megálmodott egyházi centrum konferenciák, csendesna­pok rendezésére is alkalmas lehet. Az építési költségek messze meg­haladják a kis gyülekezet anyagi erejét - bár ők minden áldozatra készek -, ezért jelentős külső segít­ségre is számítanak. Ennek első megható példája már meg is mutat­kozott a közelmúltban. Siófok finnországi testvérvárosa Oulu, s az egyházközség egy éve testvérgyüle­kezeti kapcsolatra lépett az oului dómtemplom gyülekezetével, amelynek lelkésze Arvi Seppänen püspökhelyettes. Amint az oului gyülekezet értesült a siófokiak ter­véről, 100 000 finn márkát - közel egymillió forintot! - máris átutal­tak annak támogatására. A nyár végén a Városi Tanács meghívásá­ra négytagú delegáció érkezett Ouluból, s a küldöttség egyik tagja Risto Laitila lelkész, egykori ma­gyarországi ösztöndíjas volt. Haza­érkezése után egy finn lapban rész­letesen elemző cikkben számolt be tapasztalatairól és az építkezés ter­véről. A cikkben többek között a kö­vetkezőket olvashatjuk: A siófoki városi vezetőség megértését a gyü­Az istentiszteletet követő közgyűlés elnöksége. Farkasházi Ferenc székfoglaló beszédét tartja. lekezet templomépítési tervei iránt az is bizonyítja, hogy a gyülekezet szolgálati lehetőségeinek bővülése az egész város számára életfontos­ságú turizmust előmozdítja... A kéttornyú templomépület szépen illeszkedik az egész városképbe. A papiakban helyeznék el a hivatali helyiséget és négy vendégszobát is, ami egy nagy idegenforgalmú vá­rosban szintén indokolt. A gyüle­kezeti terem nagyobbítható lesz a belső udvar felé, amennyiben új helyiségekre is szükség lesz. A gyülekezet reménysége, hogy az ouluiak nagyvonalú segítsége az építkezés közeli elkezdését jelent­heti, amelynek folytatását aztán to­vábbi adományok is lehetővé te­szik. Egyházi részről Józsa Márton ny. lelkész irányítja az építéssel kapcsolatos munkákat: korábbi építési tapasztalatait bizonyára hasznosítani tudja Siófokon is. Vonalaival az új templom terve az életet jelképezi. Felépülése nem egyszerűen a helyi és a „nyári” gyü­lekezet öröme lenne, hanem kövek­kel formált bizonyságtétel is egy élő egyház élő hitéről. - y ­(Folytatás az 1. oldalról) atomkorszak emberének a béke nem egyik feltétele, hanem egyet­len életeleme. Korunk másik ve­szélye az érzelmi elszegényedés. Az új felügyelő székfoglalójában szólt arról is, hogy hidat kell építe­ni keresztyén és nem vallásos em­berek között. A párbeszéd folyik az élet különböző területén és el­viekben is egymás nézeteinek tisz­teletben tartása mellett. Istennek köszönöm meg az erőt, amelyet most egyházam, egyház- kerületem és népem életében Isten dicsőségére, egyházunk és hazánk javára akarok felhasználni addig, amíg ezt a mindenség Ura nekem megengedi - mondotta székfogla­lója zárszavaként Farkasházi Fe­renc. A székfoglalót követően orszá­gos egyházunk és az északi egyház- kerület nevében dr. Nagy Gyula püspök köszöntötte elnöktársát, kifejezve bizalmát és szeretetét iránta. A testvér református egy­ház nevében Komjáti Aladár bu­dai esperes szólt meleg szavakkal és adott biztatást Isten igéjéből az új szolgának. Sólyom Károly püspökhelyettes a Déli Evangéli­kus Egyházkerület, Lábossá Lajos a fejér-komáromi egyházmegye nevében szólt. A távolról és közel­ről érkezett vendégeket a budavári gyülekezeti teremben fogadta az egyházkerület vezetősége, ahol meghitt testvéri légkörben és bará­Fotó: Batár Bea ti beszélgetésben sokan kívántak áldást az új felügyelő életére és fe­lelős munkájára. A szolgálatba hí­vó Úr adja, hogy a szép kezdetet eredményes együttmunkálkodás kövesse mindnyájunk javára és so­kak üdvösségére. Szebik Imre Megkérdeztük... „Az igazság és szeretet egyformán kötelez” — Dr. Nagy Gyula püspök D. Ordass Lajos püspök egyháztörténeti szerepéről ­Mivel itthon és külföldön ismételten szóba kerül néhai D. Ordass Ljjos püspök személye és szolgálata, megkérdeztük dr. Nagy Gyula püspököt a fiatal lelkésznemzedék nevében is akik nem voltak részesei a harminc-negyven évvel ezelőtti eseményeknek - hogyan látja Ordass püspök személyét és szerepét egyházunk legújabb kori történetében? (A szerkesztő) Magyarországi Evangélikus Egyházunk ma minden erejével a jelenben és a jövőben reá váró nagy feladatok felé fordul, ezekkel van elfoglalva. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy közben megfeledkezzék múltjáról. Mi is részesei vagyunk annak a széles körű újraértékelési folyaní'atnak, amely hazánkban ma felismerni törekszik múltunk elfelejtett érté­keit, de ezzel együtt a múlt tévedé­seit is; jóvátenni igyekszik azokat, és tanulni kíván belőlük a jövő ér­dekében. Minket, keresztyéneket erre hitünk, az igazság és a szeretet egyformán kötelez. Aki átélte a negyvenes évek má­sodik felét és az ötvenes éveket, tudja, hogy milyen küzdelmes idő­szak volt ez a hazai egyházak életé­ben: az egyház teljesen új útjának küzdelmes kimunkálása egy gyö­keresen új történelmi helyzetben, az evangélium alapján. A Krisz­tus-hit fundamentumán álló egy­házak és a marxista világnézeti ala­pot valló állam helyes viszonyának kialakítása, az elért jó eredmények megőrzésére irányuló törekvések közben nézetek és meggyőződések ütköztek egymással. Ami pedig az ilyen nehéz történelmi időszakok­ban szinte elkerülhetetlen, eközben kölcsönösen történtek tévedések és téves megítélések is. Történtek sé­relmek is, melyek Ordass püspököt és családját is súlyosan érintették, s ezeknek terhét haláláig hordozta. Azóta hazánkban az egyházak és az állam viszonya kedvezően ala­kult és jó irányban tovább épült - amint ez jól ismert itthon is, külföl­dön is. Államunk elismeri és bizto­sítja a hívő ember és az egyházak jogait hitünk megőrzésére és gya­korlására. Társadalmi rendünk pe­dig őszinte megbecsüléssel tekint az egyházak sokoldalú segítségére né­pünk és a világ mai életében. Ilyen helyzetben tekintünk ma vissza a három-négy évtizeddel ezelőtti ese­ményekre, arra az útkereső nehéz történelmi időszakra, és annak a korszaknak Istenhez hazatért egy­házi vezetőire, közöttük Ordass Lajos, Túróczy Zoltán és Szabó József püspökökre és történelmi szerepükre egyházunk életében. Őszinte kegyelettel és megbecsü­léssel emlékezünk D. Ordass Lajos püspök hívő keresztyén személyi­ségére is, népe és egyháza iránti szeretetére, a világ evangélikussá­gában is megbecsült szolgálatára. Sajnos, mindezt már nem tudjuk elmondani néki, aki élete végéig hordozta az útkeresés küzdelmes éveinek sebeit. De kifejezésre jut­tatta ezt a megbecsülést egyházunk az 1984-es budapesti Evangélikus Világgyűlés előtt is, Káldy Zoltán püspök-elnök megemlékezésével és egyházunk nevében a sírra he­lyezett koszorúval. Krisztus útján járni kívánó egyházunk ma is köte­lességének érzi, hogy ezt a megbe­csülést kifejezze, és hogy D. Or­dass Lajos özvegyének és családjá­nak tőle telhetőén erkölcsi elégté­telt nyújtson és gondjaikban segít­ségükre legyen. Azt reméljük, Ordass püspök személyének és szolgálatának ez a mai értékelése és ennek kinyilvání­tása segíthet abban, hogy újabb viták és szembenállás helyett hazai egyházunk teljes egységben fordul­hasson oda a ma reá váró, sokféle és sürgető feladat felé a gyülekeze­tekben, társadalmunkban és az emberek világában.-------------------------------------­Puszta Sándor Donum Kaptál egy arcot apád anyád arca kaptál egy nevet hordozd becsülettel kaptál egy kezet ne ereszd el ne ereszd el kaptál egy szívet igazíts rajta ha tudsz kaptál egy világot javíts rajta ha tudsz kaptál egy életet viseld el ha tudod kaptál egy napot még mindent jóvátehetsz V_________________________/ KRÓNIKA 300 éve 1687. április 18-án kínoztatta halálra Eperjesen Caraffa Rad- vánszky György felvidéki ne­mest, az evangélikusok egyik vezető alakját. 1645 táján szü­letett. 1674-ben a pozsonyi vér­törvényszék elé idézték, de ak­kor felmentették. 1687-ben Zrí­nyi Ilonával való levelezés vád­jával Caraffa az eperjesei vér- törvényszék elé állíttatta és ha­lálra kínoztatta. Halottként fej és jószágvesztésre ítélték, lefe­jezték és testét felnégyelték. 250 éve 1737. április 20-án halt meg Vadosfán Vásonyi Márton evangélikus lelkész. Nagyvá- zsonyban született 1688-ban. Győrött és Pozsonyban volt diák. Jéna (1708) és Halle (1709) egyetemét is látogatta. 1711-ben jött haza. Udvari pap, majd rektor lett. 1724-től voit lelkész Vadosfán. A pietiz- mus szellemében szolgáti gyü­lekezetében. 225 éve 1762. április 14-én halt meg Szarvason Markovics Má­tyás evangélikus lelkész. Dob- ronyán 1707. február 27-én született. Selmecbányán, Besz­tercebányán és Pozsonyban ta­nult. Jénában (1731) járt tanul­mányúton. Szarvason lett lel­kész (1734), majd esperes (1754). Lányát vette feleségül ifj. Tessedik Sámuel szarvasi lelkész. 175 éve 175 éve 1812. április 19-én halt meg Nagy István evangélikus püs­pök. Beziben születettt 1728. május 2-án. Győrött, Sopron­ban, Wittenbergben (1750) ta­nult. Nagyalásony (1753), Vár­palota (1756), Sárszentlőrinc (1765) lelkésze lett. Alesperes (1678), főesperes (1775) volt egyházmegyéjében. 1786-ban a Dunántúli egyházkerület püs­pökévé választották, de ezt nem fogadta el. 1796-ban újra megválasztották püspökké. 1812-ben lemondott püspöksé­géről és hamarosan meg is halt. csészdoktori oklevéllel tért ha­za. Lőcsén lett a teológia taná­ra (1793), ahol később magán­nevelő intézetet nyitott (1976). Kolozsvárott lett lelkész (1815), ahol templomot épített. 75 éve 1912. április 24-én budapesten halt Borovszky Samu evangé­likus történész. Bácsordason született 1860. október 25-én. Nagyszalontán, Békésen és Bu­dapesten volt gimnazista, majd egyetemista (1879). Bölcsész- doktor (1883). Az Akadémia főtitkári hivatalában dolgozott haláláig. Csanád és Borsod vármegyék történetét írta meg. Jelentős egyházi adatokat is tartalmaznak munkái. 50 éve 1937. április 3-án halt meg Sze­geden Juhász Gyula költő, ta­nár, Szegeden született 1883. április 3-án. Szegeden, Vácott és Budapesten tanult. Tanári oklevelet szerzett. Vidéken ka­pott csak állást (Máramarosszi- get, Nagyvárad, Szakolca és Makó). 1917-től Szegeden élt, dolgozott. Verseket, színdara­bokat, krokikat, irodalmi hu­moreszkeket, paródiákat írt. ő fedezte fel József Attila tehetsé­gét és pártfogásába vette a fiatal költőt. Igen gyenge idegzetű em­ber volt. Többszöri sikertelen Öngyilkossági próbálkozás után mérgezte meg magát úgy, hogy segíteni már nem tudtak rajta. 25 éve 1962. április 7-én halt meg Bu­dapesten Bruckner Győző evangélikus tanár. Felsőlövőn született 1877. július 27-én. Késmárkon és Sopronban volt gimnazista, Budapesten, Strassbourgban és Párizsban pedig egyetemista. Eperjesen (1902), Iglón (1903) volt gim­náziumi tanár. 1920-ban a mis­kolci jogakadémián vállalt ta­nári állást. Történeti tárgyú munkái iskolák, családok, zsi­natok történeteit dolgozták fel. Detre János 1812. április 1-jén Besztercebá­nyán született Prónay Gábor 1 ev. egyetemes felügyelő. Rozs­nyón, Pozsonyban volt diák. Jogot tanult. Turóc vármegye követe (1839), majd képviselője volt (1848). Egyhazunk 1861- ben választotta egyetemes fel­ügyelővé. A pátensmozgalmak jelentős alakja volt. Firenzében halt meg 1875. áprili» 1-jén. 150 éve 1837. április 14-én halt meg Marosvásárhelyen Ledémann Márton evangélikus lelkész. Iglón született 1767. november 6-án. Lőcsén és Pozsonyban ta­nult. Jénában (1788), Göttin- genben (1791) is tanult. Bői-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents