Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-22 / 12. szám
Evangélikus Elet 1987. március 22. GYERMEKEKNEK 2Móz 2,1-10 • \ Elhagyott gyermek? Egy három hónapos kisgyerek sír a sás közt egy kosárban. Hogy került oda, és miért hagyta magára édesanyja? A gyerek szülei héberek voltak, Jákób utódai, akik őseikhez hasonlóan félték Istent. Emlékeztek rá biztos, hogy Jákób és családja az éhség elől menekült Egyiptomba, ahol elszaporodtak, és végül olyan sokan lettek, hogy a fáraó és az egyiptomi nép félni kezdett tőlük. Elrendelte a fáraó, hogy minden újszülött fiúgyermeket meg kell ölni. A bábák ugyan nem teljesítették a parancsot, mégis állandó rettegésben kellett élniük az izráeli édesanyáknak. Ilyen körülmények közt született meg a kis Mózes is. Édesanyja el tudta rejteni őt élete első heteiben, de három hó- napos'korában ez már lehetetlen volt. Betette egy vízhatlanná tett gyékénykosárba, és kitette a Nílus partjára a sás közé. A gyerek nénje távolabbról figyelte, mi történik. Képzeljük el a kis Mózest, amint fekszik a kosárban, és a teljesen bizonytalan jövő vár rá! Azonban mégsem volt egyedül, mert Isten ott volt vele. Tudta ezt jól édesanyja is, mert a többi izraelitához hasonlóan tisztában volt azzal, hogy Isten a legreménytelenebb helyzetekben is tud segíteni. Mózes nénje kíváncsian várta, mi lesz a gyerekkel, és reménykedett Isten segítségében, mert bizonyára ő is sokat imádkozott ezért. A segítség nem maradt el, mert éppen a közelben fürdőit a fáraó lánya. Rögtön rájött, hogy a csecsemő a héberek közül való, de megsajnálta. Dajkát,kellett szerezni a kisfiú mellé. Nénje rögtön szaladt, hívta Mózes édesanyját, így végül ő nevelhette saját fiát, amíg föl nem cseperedett. Akkor Mózes á fáraó lányához került. Akkoriban gyakran előfordult, hogy az uralkodók rabszolgagyermeket fogadtak örökbe. így a fáraó udvarában ez az eset nem keltett nagy feltűnést. Számunkra sem ez a fontos, hanem az, hogy Isten mennyire gondját viselte Mózesnek, és hogy szülei rá merték bízni Istenre fiuk sorsát, aki mindig gondoskodik arról, akit)enne bízik, és arról, aki rászorul. A történet középpontjában tehát Isten gondviselő szeretete és Mózes szüleinek hite áll. Ne felejtsük el: Mózes éppen úgy ember volt, mint mi, szülei is hasonlók voltak a mi szüléinkhez. Mi tehát ugyanúgy számíthatunk - és számítsunk! - Isten irgalmára, és bízzunk szeretetében! Kovács László BÖJT 3. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE lMóz 4,1-13 „A GYILKOSOK KÖZÖTTÜNK VANNAK” Ez a mondat egy filmnek a címe volt. Olcsó megoldás lenne most arra hivatkoznunk, hogy nekünk tisztességes embereknek természetesen semmi közünk sincs az olyan bűnöző alakokhoz, mint a testvérgyilkos Káin. A bibliai tudósítás éppen azt akarja elmondani, amit a költő így foglalt szavakba: „Mikor Káin megölte Ábelt, / már tudni lehetett, / hogy másodszor is ölni fog, / és harmadszor is ölni fog / és ezután mindig ölni fog, / végig a Történelem folyamán”. Vagyis Káin és Ábel története tulajdonképpen „modell-történet”, amely más-más formában ugyan, de a mindenkori mában újra meg újra megismétlődik. Elolvasva a történetet, bennünket is szíven talál Isten kérdése: „Hol van Ábel, a te testvéred?” Isten tudja, Káin is tudja és mi is tudjuk, mi történt vele. Amiben már sokkal bizonytalanabbak vagyunk és amit nem lehet egyszer s mindenkorra megválaszolni az az, hogy Káin lelkülete nem lesz-e úrrá felettünk? Talán nem a brutális gyilkosság alakjában, hanem a szalonképesnek és jelentéktelennek gondolt bűnök formájában. A lelkiismeretünknek kell ráhangolódnia Isten kérdésére. A „testvérem” az az ember, aki mellettem él, akivel össze van kötve az életem és a sorsom. Isten teremtési rendje szerint a „testvérem” minden ember, összetartozunk, egymással és egymásért kell élnünk. Ezt nem érti meg és ezt nem vállalja a mindenkori Káin. Zavarja és nem tudja elviselni, hogy a testvér más, mint én vagyok. Ha pedig a másik ember nem testvérem, akkor utam- ban van. Elhangzik az óvni akaró figyelmeztetés is: a bűn, mint egy zsákmányra váró ragadozó vadállat a szívünk ajtaja előtt leselkedik. Az ember emberségéhez azonban az is hozzátartozik, hogy uralkodjon magán. Az eredeti bibliai szöveg „uralkodni” igéjét kétféleképpen is lehet érteni. Mint kötelező elvárást és mint felkínált lehetőséget. Ha azonban megnyitjuk szívünket a bűn előtt, nincs megállás. Irigység, indulat, harag, makacsság, megkeseredés, vétkes és halálos gondolatok, csődöt mond a józan megfontolás, s jön a végzetes cselekedet. A testvérkérdés tátongó sebbé lesz. És meghal a lelkiismeret is. A felelősség kérdését nem lehet cinikus és arcátlan ellenkérdéssel semmissé tenni: hát mindenki nemcsak önmagáért felelős? Aki azonban testvérét megsérti, magával Istennel kerül szembe. A testvér kiontott vére az égre kiált. A vértől ázott föld viszont nem lehet többé biztonságot adó otthon. Aki nem őrizője és testvére embertársának, az keservesen megbűnhődik érte. Egy dologban igaza van Káinnak: minden vétek nagyobb, mint amit el tudunk hordozni és jóvá tudunk tenni. Gyilkos szívünkkel az agyonütött testvérszeretet földjén kétségbeesetten tagadjuk felelősségünket egymásért. Ábel kiontott vére mellett Jézus vére is égre kiált. Jobbat beszél és hatalmasabban kiált, mint a meggyilkolt testvér vére, mint a történelem folyamán megkínzott és meggyilkolt millióknak az iszonyatos kiáltása. Mert nem bosszúért, hanem Isten irgalmáért kiált. Jézus vére azért ontatott ki, hogy ne káini lelkülettel éljünk. Jézus áldozata leveszi rólunk a káini átkot és Őbenne visszakapjuk az eltaszított testvért. Ennek az „Ábel”-nek az áldozatára kegyelmesen tekintett az Isten, és ez mindannyiunk számára elegendő. Sárkány Tibor IMÁDKOZZUNK Jézusunk, kiontott véred értünk is irgalomért kiált Istenhez. Vedd ki szívünkből a kaini lelkületet. Ajándékozz meg minket szereteteddel, hogy felelősséget érezzünk egymásért és embertársainkat testvérként vállaljuk, segítsük és szeressük. Ámen. FIATALOKNAK EGY KÜLÖNLEGES HIVATÁS A zt szokták mondani, hogy ^ az ifjúság ideje a hivatásra való felkészülés ideje. Ezt legjobban a középiskolák negyedik osztályos tanulói tudják, akik már beadták valamelyik főiskolára jelentkezésüket és az érettségi mellett a felvételi vizsgára is készülnek. Érdemes lenne egyszer komolyan végiggondolni, minek az alapján választották ki azt a pályát, amelyre jelentkeztek. A várható kereseti lehetőség, vagy a pálya, divatossága volt-e hatással döntésükre, vagy valami más? Régi tapasztalat, hogy a választott pályán vagy foglalkozásban akkor tudunk igazi örömmel és talán sikerrel is munkálkodni, ha meg vagyunk győződve arról, hogy ezt kell csinálnunk. Mi hívő emberek ezt úgy szoktuk mondani, hogy ezen a helyen tud bennünket a legjobban felhasználni Isten az emberek bol- dogítására és örömére. ■\7an egy hivatás, amelyre kü- ’ lönösen is érvényes a megállapítás, hogy ide maga Isten hívja el a fiatalokat. Ez a lelkészi hivatás, vagy egyházi szolgálat. Isten egyeseket arra hív el, hogy az ő igéjét, a szeretetéről szóló örömüzenetet hirdessék az embereknek. Az igehirdetéssel együtt jár az is, hogy a reájuk bízott embereket pásztorolják, vagyis segítsenek gondjaik és problémáik megoldásában, és segítsék őket, hogy az életben megtalálják helyüket, azaz boldog emberek legyenek. Erre a szolgálatra az embereknek éppen olyan szükségük van, mint egészségük megóvására, testük gyógyítására, vagy a megélhetéshez szükséges anyagi javak előteremtésére. T Togyan ismerik fel a fiatalok, hogy Isten hívja őket erre a szolgálatra? Mindenek előtt1 annak megtapasztalásá és átélése által, hogy a lelkészi szolgálat által Isten nekik is segítségükre volt nehézségeik és problémáik megoldásában. Ha valaki egyszer megtapasztalja, hogy milyen nagyszerű dolog Istenben hinni, az ő szerete- tére hagyatkozni, az ő vezetése és útmutatása szerint élni, az szinte természetesen indítást érez arra, hogy másoknak is elmondja mindezt. Ha ezt az indítást érezzük, akkor Isten már szólítgat bennünket arra, hogy az ige szolgálatának hivatását válasszuk. A lelkészi hivatásra való felkészülés, de magának a lelkészi szolgálatnak a végzése is igen nagy lelki erőt és szellemi koncentrálást igényel. Ezért a szellemi koncentrálásnak a képessége, valamint a kiegyensúlyozott lelki erő szinte előfeltétele Isten hívásának. Mivel a gyülekezeti lelkészi szolgálathoz igen nagy fizikai erőbedobás is szükséges, ezért bizonyos fokig az egészség is feltétele az eredményes lelkészi szolgálatnak. Amikor tehát meg akarunk győződni Isten hívásáról, akkor lelki és testi egészr ségünket, valamint szellemi képességünket is tegyük mérlegre. Ugyanis nem minden hívő ember képes arra, hogy a lelkészi szolgálatnak Isten akarata szerint meg tudjon felelni. Bár tudjuk azt, hogy a gyülekezeti és lelkészi szolgálathoz az erőt végső soron Istentől kapjuk, mégis képességeinknek a józan mérlegelése is hozzá tartozik ahhoz, hogy bizonyosak legyünk Isten hívásában. A Aindezek figyelembe vételé- vei biztatni és bátorítani szeretnénk azokat a fiatal testvéreinket, akik hivatást éreznek a lelkészi szolgálatra, hogy Isten erejé- beh és kegyelmes szeretetében bizakodva bátran jelentkezzenek Teológiai Akadémiánkon a lelkészi szolgálatra való előkészületre. A lelkészi szolgálatra való felkészítés ugyanis ötéves tanulmányi időben Teológiai Akadémiánkon történik. A jfelentkezés egyéb feltételei megtalálhatók a felvételi hirdetményben az Evangélikus Életben és Lelkipásztor folyóiratban. Selmeczi János Egy élet a magyar zene szolgálatában. Interjú Görgei György karmesterrel „A Lutheránia Énekkart megtiszteltetés vezényelni ” Hetvened vasárnapján a Deák téri templomban a Lutheránia ének- és zenekarát Görgei György Liszt-díjas, Kiváló Művész vezényelte. Bach H-moil miséjének vezénylése után kereste fel Görgei György karmestert lapunk munkatársa és benyomásairól kérdezte Karnagy Ür! Hogyan került sor erre a meghívásra?- A Lutheránia vezetése keresett meg és kért fel, hogy ezt a hangversenyt vállaljam el vezénylésre. Az énekkar vezetője, Weltler Jenő régi jó ismerősöm, általam nagyrabe- csült.és tisztelt jó barát. Nagy megtiszteltetésnek vettem ezt a felkérést. Két ok miatt. Az egyik: a Lutheránia énekkarát megtiszteltetés vezényelni. A másik ok pedig, Bach H-moll miséjének vezénylésére kértek fel s véleményem szerint ez a mű a zeneirodalom egyik csúcspontja. Ez egy karmester számára nagy, megtisztelő feladat. Volt-e előzőleg kapcsolata a Lu- therániával?- Egy fiatal zeneakadémista növendék megragad minden alkalmat, hogy közeli, élő kapcsolatba kerüljön a nagy mesterek műveivel. Ábban az időben is a Lutheránia nagy Bach-műveket szólaltatott meg s lehetőség volt arra, hogy részt vegyek az énekkar próbáin, előadásain mint a basszus egyszerű tagja. Milyen élményeket szerzett a H- moll mise próbáin?- Nagyon kellemes és emlékezetes időszak volt. Pár héttel a koncert előtt már bekapcsolódtam a munkába. Először csak beültem a szólamokhoz és figyeltem, majd átvettem a próbák menetét mint karmester. Azt hiszem, az énekkar tagjaival sikerült jó művészi és baráti kontaktust találni. Jöttek utánam azon az úton, amit szerettem volna bejárni ennek az óriási műnek a megszólaltatásakor. Az igehirdetésben elhangzott: „a H-moll mise magas hőfokú isten- tisztelet”. Mit jelent egy zenésznek a magas hőfok?- Véleményem, hogy művészi interpretáció hőfok nélkül semmit sem ér. Az hideg. Mit jelent a hőfok? Azt, hogy működik a művészi produktum, a műalkotás teljesíti funkcióját, az emberben emóciókat kelt és ennek nyomán bizonyos hőfokú interpretáció jön létre. Az se jó, ha ez a bizonyos hőfok állandóan maximumon van, mert kiolthatja a kezdeti feszültségek hatását. Ezt céltudatosan adagolni kell és bizonyos drámai csúcspontoknál nagyobb hőfokot a főfokra kell fölvinni. Magyarul: a hőfok a zenének alapvető, nagyon fontos, meghatározó kritériuma. Mi a véleménye a Lutheránia művészi színvonaláról?- Azt hiszem, hogy aki ott volt vasárnap, velem együtt mondhatja, a Lutheránia nagyon jó színvonalat képvisel. Amelyik énekkar a H-moll misét ilyen színvonalon elénekli, az Bach kantátáit és más vokális műveit legalább ilyen színvonalon elő tudja adni. Nem profi énekkar, de ezt a szó pozitív értelmében mondom, mert egy amatőr énekkar ha ilyen színvonalra képes, azt jelenti, hogy nagyon szereti amit csinál, meggyőződésből csinálja. A szellem nagyon jó. Ennek kialakulásában döntő része van Weltler karnagy úrnak, aki évtizedek óta lelke ennek az énekkarnak. Vannak nagyon jó segítői, de a spiritus rectora Weltler Jenő. Elévülhetetlen érdemei vannak. Karnagy Úr nagy zenei pályája alatt sok országban vezényelt. Külföldön milyen nagy művek voltak repertoárján?- Nekem megadatott, hogy a világ sok országába eljutottam. Sokat láttam a világból, de itt elsősorban nem - klasszikus értelemben vett - nagy műveket vezényeltem. Az én pályám több mint harminc éven keresztül egy hivatásos zenei együttesnél zajlott le. Ez a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesé volt, melynek karmestere és művészeti vezetője voltam. Nekünk nagyon szép missziónk és feladatunk volt. A magyar nép legértékesebb művészi értékeit vittük el a nagyvilágba. Az volt a küldetésünk, hogy értékeinket mindenütt megismertessük. Az embernek vannak ideái, amikben hisz. Az egyik idea az, ha valaki szereti a hazáját. Én nagyon szeretem a hazámat. Ez az együttes ennek a szolgálatában állt. A másik pedig - sokszor elkoptatjuk a szót - a béke. Mi a külföldi turnéinkon a békéről énekeltünk. Ha megnézzük Bach H-moll miséjét, az egyik kulcsszó: PAX - béke. Ez itt összecseng. Az egyik egy egyházi kompozícióban, a másik talán Bartók egy világi művében, de az ihletése, végcélja valahol összeborul és ösz- szeölelkezik. Nos, hát erről van szó. Demján Sándor I
