Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-08 / 10. szám
Evangélikus IWmÉlet 52. ÉVFOLYAM 10. SZÄM 1987. MÁRCIUS 8. BÖJT 1. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Hiszen mindabban a szépben és csodála- tosbah, amit a keresztyénség a világban végbevitt, hatott-e más erő, mint Krisztus keresztjének ereje? Ez az erő hatott mindenkiben, akik nagy, nemes és szentsé- ges tettekre voltak képesek. A. SCHWEITZER A tavasz első virágai Van abban valami jelképes, hogy a tavasz első virágaival, a déli hegyoldalak lankáin kibújó fehér hóvirágokkal, vagy az üvegházak hajtatóiban nyíló kék ibolyákkal és tarka jácintokkal szerte a világon a nőket köszöntjük a nemzetközi nőnap alkalmából. Azokat a nőket, akik Istentől kapott hivatásukkal szebbé, melegebbé varázsolják nem csak a férfiak életét, hanem az emberi közösségek, a családok, a társadalmi, vagy munkahelyi kollektívák életét is. „Nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok hozzá segítőtársat!” - olvassuk Isten megállapítását a Biblia első lapjain. Ezután teremtette meg Isten az asszonyt, hogy a férfi ne maradjon egyedül, hanem az asszonyban igazi segítőtársa legyen. Az asszonyoknak tehát ez az Istentől rendelt hivatásuk: segítőtársai legyenek a férfiaknak a családban, a társadalomban, hogy mi férfiak ne maradjunk árván, egyedül. Talán csak az asszonyok a tudói és megmondhatói annak, hogy mennyi fáradságba kerül ennek a hivatásnak a betöltése. Mennyi önmegtagadás, mennyi mások felé való kitárulkozás, menny áldozat - ideértve a sok megaláztatás szomorúságát és a második, vagy harmadik műszak fáradságának gondját is! Amikor a mai nápon átnyújtjuk a körülöttünk élő nőknek a tavasz első virágait, gondoljunk erre és köszönjük meg ezt a sok áldozatot és fáradságot! Az élet továbbadásának feladatában és szolgálatában is nagyobb áldozatot kell vállalni asszonyainknak. A gyermekek világra hozásának még ma sem kockázatmentes nehéz feladata, de a gyermekek felnevelésének ezernyi gondja is inkább az ő vállukat terheli, mint a miénket, férfiakét. Az emberiség jövőjének reménysége el sem képzelhető a nők, az édesanyák, a nagymamák, a tanító nénik és sok más nénik áldozatos szolgálata nélkül. Köszönjük ezt az áldozatos szolgálatot is, amikor a valóságban - vagy sok esetben már csak gondolatban - átnyújtjuk nekik a tavasz első virágait. Az egyház életében is megkülönböztetett szerep jut az asszonyoknak. Itt nem csak arra a közel ötven felavatott lelkésznőre gondolunk, akik részt vesznek az igehirdetés és a gyülekezetek gondozásának szolgálatában, hanem a felügyelőnökre, presbitemőkre és a gyülekezetek valamennyi asszonytestvérére, akik sokszor bennünket férfiakat megszégyenítve vállalják az egyház szolMEGHÍVÓ A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETE 1987. március hó 21-én, szombaton délelőtt 10.30 órai kezdettel tartja ÜNNEPI ISTENTISZTELET ÉS RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉS keretében FARKASHÁZI FERENC megválasztott egyházkerületi felügyelő ünnepélyes beiktatását a budavári evangélikus templomban (Budapest I., Bécsi kapu tér). A beiktató istentisztelet ünnepi szolgálatát DR. NAGY GYULA az Északi Egyházkerület püspöke végzi. Az ünnepség rendje: 1. Kerületi felügyelő-beiktató ünnepi istentisztelet 2. A rendkívüli kerületi közgyűlés megnyitása 3. Az új egyházkerületi felügyelő székfoglaló beszéde 4. Köszöntések 5. Imádság. Himnusz. Az Északi Evangélikus Egyházkerület új kerületi felügyelője beiktatásának ünnepségére minden érdeklődőt szeretettel meghívunk. AZ EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE gálatának'sok gondját és felelősségét. Az irántuk érzett hálánkat és köszönetünket is kifejezik a tavasz első virágai. A köszönet szava mellett azonban szívünk mélyén ott van az imádság és a könyörgés hangja is. Amikor köszöntjük a körülöttünk élő asszonyokat, akkor ezt azzal az őszinte imádsággal tesszük, hogy Isten áldja meg őket nagyon gazdagon, adjon nekik erőt arra, hogy mint a tavasz első virágai továbbra is árasszák szerte a világon a szeretetnek és a melegségnek .életünkhöz nélkülözhetetlen légkörét. Selmeczi János Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az (JRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! (Zsolt 91,1-2) Az Országos Egyházi Elnökség ülése A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége február 19-én' tartotta meg dr. Nagy Gyula püspök és dr. Fekete Zoltán országos felügyelő vezetésével ez évi első ülését. Jelen voltak az ülésen Sólyom Károly esperes, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese, Szilágyi Béla kerületi felügyelőhelyettes, Farkasházi Ferenc, az Északi Egyházkerület megválasztott felügyelője és Kari Károly felügyelőhelyettes, dr. Karner Agopton főtitkár, dr. Luthár Jenő országos egyházi jogtanácsos és Szemerei Zoltán országos egyházi pénztáros. Dr. Nagy Gyula püspök bevezetőben meleg szavakkal köszöntötte Farkasházi Ferencet az Északi Egyházkerület felügyelőjévé történt megválasztása alkalmából. Beszámolt dr. Káldy Zoltán püspökelnök egészségi állapotáról, a magyar egyházak karácsonyi közös nyilatkozatáról a külföldön élő magyar kisebbségek ügyében, Stálsett LVSZ-főtitkár januári látogatásáról, az Országos Békekongresszusról és a magyar egyházi delegáció részvételéről a moszkvai Nemzetközi Fórum világszerte nagy figyelemmel kísért munkájában. Beszámolt ezenkívül egyházi életünk belső eseményeiről. Bejelentette, hogy rövidesen összeül az az Evangélikus Gimnázium Bizottság, melyet az országos közgyűlés bízott meg az evangélikus középiskola felállítása ügyének megvizsgálásával; várhatóan a közeljövőben tárgyalások lesznek a fasori volt evangélikus gimnázium épülete ügyében, amelyet az Országos Pedagógiai Intézet használ a gimnáziufn megszűnése óta. Ugyancsak bejelentette a püspök, hogy az év folyamán „evangélikus egyházi napokat” (egyházi fórumokat) tartanak a gyülekezetek vezetői, presbiterei és tagjai részére, egyházi belső kérdéseink megvitatására. Mind a tizenhat egyházmegyében lelkész-evan- gélizációk és papné-evangélizációk lesznek, és az őszre két országos lelkész-konferenciát hívunk össze a diakóniai teológia mai kérdéseinek megbeszélésére. Az Elnökség részleteiben megvitatta a püspöki előterjesztéseket és foglalkozott a velük kapcsolatos teendőkkel. Ezután dr.,Karner Ágoston országos főtitkár tett jelentést a Budai Szeretetotthonok - Sérült Gyermekek Otthona, egyházunk legnagyobb szeretetintézménye megújítási munkálatainak közeledő befejezéséről: az új épület és a régi otthon modernizálása eddig csaknem 17 millió forintba került. Beszámolt a Teológiai Akadémia új épülete végleges terveiről, várható költségeiről és az építés várható ny^ri megkezdéséről. Ugyancsak ismertette a Siófoki Gyülekezet tervezett új temploma és parókiája ügyében a Városi Tanáccsal folytatott tárgyalásokat. Szemerei Zoltán országos egyházi pénztáros a soproni műemléktemplom megmentésére indított országos egyházi gyűjtés eddigi eredményéről, adott tájékoztatást. Dr. Nagy Gyula püspök végül bejelentette, hogy áprilisban dr. Karl-Heinz Neukamm nyugatnémet diakóniai elnök, Hans-Martin Linnemann egyházi elnök vezetésével a Wesztfáliai Tartományi Egyház delegációja, júniusban dr. John Vikström finn érsek vezetésével finn egyházi küldöttség, októberben pedig dr. Karlheinz Stoll püspök vezetésével a Nyugatnémet Evangélikus Tartományi Egyházak-Szövetsége delegációja tesz hivatalos látogatást egyházunkban. A Biblia, az Isten igéje Iránti érdeklődés ma észrevehető növekvésének egyik indítéka lehet a megmaradó, az időt álló megismerése iránti vágy. A mi nemzedékünk - fiatalságunk is - annyi változást élt át, átértékelést, ellenkezőjére fordulást szenvedett, hogy fokozott figyelemmel fordul a régi, a korszakváltozásokat túlélt felé. Ma becsülete van minden réginek, próbaállónak. Örömet jelent felfedezni, olvasni, látni - akár csak a tévé képernyőjén -, hogy valamit már évszázadok, évezredek előtt is tudtak, ismertek, szépnek és igaznak találtak. Áll ez nemcsak az anyagi világra, az élet hordozóira, hanem a szellemi értékekre is. De most maradjunk csak a lelkieknél, az ember legbensöbb személyiségét, Istenhez való viszonyát meghatározó dolgoknál, Isten azon tetteinél, melyekkel az embert magához kapcsolja, igazán emberré teszi. A bölcs prédikátor megfogalmazásából kitűnik, hogy az Isten tetteit, kinyilatkoztatását öröknek valló magatartás mellett ott topog a kísértés is: változtatni, javítani rajta, korszerűsíteni: hozzátenni vagy elvenni belőle. Szűkítsük le most a kinyilatkoztatás körét - ez se csak szó, hanem Isten cselekvése, - a parancsolatokra és a kereszt evangéliumára. A tízparancsolatról általánosan vallott értékelés, hogy az minden emberi együttélés alapköve. Elemeiben, nyomaiban fellelhető minden alkotmányban, igazságot biztosítani kívánó közösségi rendtartásban. Istenben hivő emberek tömege vallja, hogy a vallásnak tulajdonképpen egy feladata lenne: a tízparancsolat megtanítása. Ha ÉLŐ VÍZ És i Amit Isten tesz, örökké megmarad Préd 3,14 mindenki megtartaná a tízparancsolatot, akkor máris egészen megváltozna az élet. Egy üyen valláspártolótól egyszer megkérdeztem: „ön megtartja a tízparancsolatot?” - „Meg!” - hangzott a határozott válasz. „A 6.-at is?”- kérdeztem tovább. „Ne-em” - folytatódott bizonytalanabbul -, „azt az egyet nem”. És máris rés támadt az előbb még annyira ideális emberi együttélés biztos falán. Éspedig akkora rés, amelyen át rombolva zúdul a szennyes ár egyéni katasztrófákat, családi tragédiákat, halálfélelmet hozva magával egészen a mostani AIDS- pánikig, amelynek a feltűnéséről sokan azt mondják, hogy két évtized alatt többet használt a „Ne paráználkodjál!” érvényének, mint a keresztyénség két évezredes prédikálása. De végigmehetnénk mind a tíz parancsolaton, és mindegyikre hallhatnánk ugyanolyan mentegetődzést: „azt az egyet nem” (Le az öregekkel! - Parancsra tettem! - Miért legyen másnak, ha nekem nem lehet! - Csak bizalmasan mondtam, igazán nem volt szép, hogy továbbadták!), „azt a kettőt nem” (De kinek ártok azzal, hogy a szememnek nem tudok parancsolni.), „azt a hármat nem” (Szociológus írta le, hogy a mai ember legnagyobb hiánya, hogy elveszítette az ünnepet.) A bölcs prédikátor azt mondja: „Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre megmarad, nincs belőle semmi elvenni való". hozzátenni való semiM Itt már inkább Isten újszövetségi nagy tettére gondolunk. A golgotái kereszt szabadító, boldogító erejét leginkább az gyengíti, hogy a legtöbb rászo- , ruló embert, elveszettet, szerencsétlen bűnöst az a gond gyötri: „mit kell cselekednem?" - „milyennek kellene lennem?” — „meddig kellene eljutnom, hogy bocsánata nekem is szóljon, rám is érvényes legyen, rajtam is segítsen?” E mögött mindig az van: mit kell hozzátenném? Valami magammal hozottat, még el nem veszítettet, jövővel biztatót. Nagyon szívesen és sokszor beszélek - beszélgetek - kegyelemről, hit által való megigazulásról, s a visszhang legtöbb esetben mindig az: „azért valamit nekünk is le kell tenni az asztalra.” Hozzátenni! A megakadás, a tragédia pedig éppen az, hogy nem tudják, mi. az, amit oda kellene, hozzá lehetne * tenni. Az „asztal” pedig, amely körül ilyen gonddal forgolódunk, éppen az Ur asztala - oltára -, amely elé úgy szólítanak bennünket: Jöjjetek, minden kész! Vegyétek és egyétek! Érettetek adatott! Igyatok belőle mindnyájan! Kiontatott minden bűnötök bocsánatára! Menjetek el békességgel! Lehet ehhez valamit hozzátenni? Itt csak elfogadni lehet, venni, hinni és boldoggá lenni. Az apostoli bizonyság- tétel szerint „Mi valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1,16) • A régi bölcs prédikátortól is meg lehet tanulni: „Rájöttem, hogy minden, amit Isten tesz, örökké megmarad, nincs ahhoz hozzátenni való. Csepregi Béla A böjt: A keresztyén ember tavasza Első pillanatra különösen hangzik ennek a két fogalomnak az egymás mellé állítása, hiszen inkább ellentétet vélünk közöttük. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem mond-e ellent egymásnak a böjt és a tavasz? Amit az egyik tartalmaz, azt nem párja ki a másik? Pedig a régi latin egyházi szó- használat szerint a böjt: „ver sacrum” - szent tavasz -, amely a Krisztus áldozati halálából táplálkozik, A régiek nem ok nélkül kapcsolták össze a böjtöt és a tavaszt. Az egyházi esztendő isteni drámája végigvezet bennünket Isten kegyelmének nagy fényein. Érmek a folyamatában most új határhoz érkeztünk az egyházi év menetében. A böjti időt átszövi ez a küzdelem: Jézus által fel lehet venni a harcot a bűn minden aktuális jelentkezése ellen. A böjti igék Jézus Krisztus érettünk való szenvedésére mutatnak, hogy ebben az időszakban elkísérjük őt a megváltás útján. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mint egy páholyból végignézzük az önmagát odaáldozó Jézus történetét, hanem tőlünk is azt kívánja, hogy a hit hálájával odaszenteljük magunkat Őneki, aki magát adta értünk váltságul. Helytelen az a könnyelmű magatartás, amely úgy véli, hogy az életfolytatásra nincs kihatással a Krisztus követésének útja. Evangélikusnak lenni nem azt jelenti, hogy mentesek vagyunk az evangéliumi erkölcs alól, hanem éppen ellenkezőleg: Istennek azt az ajándékát, amit Jézus Krisztusban adott, életünk oda- szánásával, erkölcsi tisztasággal háláljuk meg. Jézus Krisztus szembeszállt a farizeusok magatartásával, akik hetenként kétszer is, hétfőn és csütörtökön, böjtöltek (Lk 18,12; Mt 9,14), hogy ezzel Isten előtt is érvényes érdemeket szerezzenek maguknak. Amíg belevesztek emberi szabályok megtartásába, étrendi problémákba, addig a legfontosabbat nem vették észre, hogy Jézus Krisztusban ott van közöttük az Isten országa. Amikor a farizeusok tanítványai böjtöltek, Jézustól számon kérték, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek (Mk 2,l8,kk.), Jézus válasza az volt, hogy elérkezett a messiási örömidőszak, amíg a vőlegény a násznéppel van, nem böjtölhetnek. Ezzel intette a farizeusokat annak a meglátására, hogy a böjtnek, a szombatnak az ura van jelen, 0 a fontos, benne tárul ki az üdvösség lehetősége, nélküle pedig a böjt sem ér semmit. Ehhez természetszerűleg tartozik hozzá a test megfegyelme- zése, az egész életfolytatásnak Isten akarata alá rendelése. Ennek a nagy egésznek csupán egyik részlete a böjtölés, ami azonban sohasem önmagában értékes, hanem mindig csak akkor, ha az Jézus Krisztussal kapcsol össze. Ottlyk Ernő
