Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-22 / 8. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1987. FEBRUÁR 22. HATVANAD VASÁRNAP (------------------------------------------------" N Teljes komolysággal törekednünk kell, hogy a tiszta erkölcsökben, türelmesség- ben, nyájasságban, szíves előzékenység­ben, irgalmasságban s egyéb keresztyéni erényekben napról napra gyarapodjunk. Csak egyszer legyen meg a jó kezdet s lépjünk a helyes útra, akkor lépésről lé­pésre, lassan bár, de biztosan haladunk előre. Luther \ ____________________________J Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülése Kelj föl, Urunk, segítségünkre, válts meg minket kegyelmedért! (Zs 44,27) Mindennek megszabott ideje van Préd 3,1-8 NEMZETKÖZI FÓRUM A VILÁG BÉKÉS JÖVŐJÉRŐL MOSZKVÁBAN Február 14-16. között fontos nemzetközi tanácskozás volt a Szovjetunió fővárosában, a vilájj minden részéből meghívott egy­házi és vallási vezetők, neves tudósok és művészek részvételével. A háromnapos világméretű fórum tárgya ez volt: mit tehetnek az egyházak, a világvallások hívei, a tudományok és a művészetek képviselői a mai feszült, végzetes veszélyekkel terhes nemzetközi helyzetben a béke megőrzéséért, egy atomfegyver-mentes világért, az emberek, népek, fajok és kultúrák közötti békés együttműkö­désért a XXI. évszázad kapujában? Hazánkból - a tudomány és művészetek ismert vezető szemé­lyiségei mellett - három egyházi vezető kapott meghívást erre a nemzetközi tanácskozásra, melynek résztvevői találkoztak Gor­bacsov főtitkárral is. Dr. Nagy Gyula püspök, dr. Tóth Károly református püspökkel és dr. Schöner Alfréd főrabbival február 13-án utazott el a Szovjetunió fővárosába. Az Egyházközi Békebizottság tiltakozása az amerikai atomkísérletek felújítása ellen Az EVT Központi Bizottsága január 15—24. között ülést tartott Genfben. A 138 tagú bizottság a több mint 300 tagegyházat tömörí­tő szervezet legfőbb vezető testüle­té a nagygyűlések között. - Az ülé­sen kiemelten foglalkoztak az 1990-re tervezett ökumenikus vi-. lággyűléssel, amelyet a béke, igaz­ságosság és a környezetvédelem kérdéseiről tartanak. Felhívták a keresztyén egyházakat, hogy szol­gálatukkal minden helyzetben az életet segítsék, és a gyűlés összejö­veteléig adjanak hangot reménye­iknek, aggodalmaiknak, felhábo­rodásuknak a békétlenség és igaz­ságtalanság miatt. Emilio Castro főtitkár bejelen­tette, hogy £z egyházak a világgyű­lésig regionális találkozókon pró­bálnak egyetértésre jutni az emlí­tett kérdésekben. Az európai egy­házak elő-konferenciáját 1988-ban Coventryben, Angliában tartják, ahol elsősorban az atomfegyverke­zés lesz a téma. Heinz-Joachim Held, a Központi Bizottság elnöke kifejezte azt a meggyőződését, hogy a világgyűlésen (és természe­Lima-Dokumentum, az egyházak közössége A Hit és Egyházszervezet Bi­zottság és Osztály most három fő programon dolgozik. A kereszt- ség, az úrvacsora és az egyházi hi­vatal kérdéseit tárgyaló Lima- Dokumentumra az elmúlt év no­vemberéig körülbelül 150 hivata­los állásfoglalás érkezett a tagegy­házaktól. Ezeket öt kötetben az év végén jelentetik meg. A Niceai Hitvallás mai magya­rázatát tárgyalja az „Apostoli hit ma” című tanulmánykötet, amely számos megbeszélés, szeminárium eredményeképpen jött létre. Rövi­dített kiadását - mint annak idején a Lima-Dokumentumot - vélemé­nyezés, állásfoglalás céljából meg­küldik a tagegyházaknak. A harmadik tanulmányi prog­ram: „Az egyház egysége és az em­beri közösség megújulása”. Ennek célja az, hogy az egyházaknak a látható egység iránti elkötelezettsé­ge és a világban való szolgálata, bizonyságtétele minél szorosabb kapcsolatban legyen, egymást erő­sítse. Misszió és evangélizáció A következő világkonferenciát 1989-ben tartják, mottója: „Le­gyen meg a Te akaratod - misszió Jézus Krisztus követésében”. A misszió és evangélizáció értelme­zését, gyakorlatát újra meg újra át kell gondolni. Ilyen kérdések tar­toznak ide, mint misszió és egység, a különböző vallásokhoz való vi­szony, misszió és igazságosság, evangélium és kultúra, kapcsolat- teremtés és szervezés. Több jelen­tős előkészítő konferenciát is tar­tanak, így például augusztus végén a kelet-európai tagegyházak ta­nácskozását Varsóban. tesen az előkészítésben is) a Vati­kán is részt vesz. A Bizottság további lépéseket sürgetett Dél-Afrika ellen, és fel­hívta az egyházakat, hogy szakít­sák meg kapcsolataikat mindazok­kal a bankokkal, amelyek dél-afri­kai beruházásokban vesznek részt (az EVT ezt már 1981-ben megtet­te). - Ugyanakkor szó esett pénz­ügyi nehézségekről is: így a dollár árfolyamának csökkenése miatt fontos programokról is le kellett mondani. Az EVT ugyanakkor az elmúlt évben 45 millió dollár érték­ben támogatott segély- és fejleszté­si programokat az éhínség enyhíté­sére. Január 18-án vasárnap este a genfi Szent Péter katedrálisban, Kálvin egykori templomában öku­menikus istentiszteletet tartottak. A mintegy ezer résztvevőt IV. Ig- natiosz antiochiai pátriárka, az EVT egyik elnöke az emberiség le­hetséges öngyilkosságára figyel­meztette, és rámutatott, hogy a ke­resztyéneknek más vallások köve­tőivel egyre inkább együtt kell .munkálkodniuk. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetését a Bizottság egyhangú határozattal sürgette, és üdvözölte az elmúlt másfél évi szovjet moratóriumot. Felszólította az egyházakat „ko­moly imádságra azért, hogy a né­pek elkötelezzék magukat békés és igazságos világközösség építésé­re”. Ugyanakkor „fokozzák erőfe­szítéseiket a béke érdekében, leg­először azért, hogy az atomfegy­ver-kísérletek véget érjenek”. A béke, igazságosság és a teremtett világ megőrzése világkonferenciát már a bevezető­ben említettük. A béke-zsinat elne­vezéssel szemben római katolikus és ortodox részről fenntartások vannak. Mégis fontos az ide vezető zsinati (konciliáris) folyamat. Nemcsak társadalmi, politikai te­vékenységről van szó, hanem a hit­vallás, hitbeli elkötelezettség kér­déséről is. Az egyház, mint olyan méretik meg azon, hogy hogyan veszi fel a küzdelmet „a halál ha­talmaival szemben”, és tesz bi­zonyságot Jézus Krisztusról, aki a világnak életet hoz. - Mivel az egész világot fenyegetik a veszé­lyek, ezeket csak minden erő össze­fogásával lehet leküzdeni. A tagegyházak száma most már 307. Az EVT két új tag­gal gyarapodott, ezek: a Felső- burmai Metodista Egyház és az Elefántcsontparti Metodista Egy­ház. Korábban mindkettő a Brit Metodista Egyházhoz tartozott. A következő nagygyűlést, amely a hetedik lesz, 1991-ben Canberrában, Ausztrália főváro­sában tartják. Ennek előkészítésé­re megválasztották a 21 tagú nagy­gyűlés-bizottságot. szp Rend nélkül szétesik minden - egyén, közösség, munka, bármi. Az élet normális rendjét azonban sosem lehet mereven örökérvényű tételekbe fagyasztani. Egyes korok és emberek inkább a rideg túlsza­bályozáshoz állnak közelebb, mely az életből olykor tilalomfaerdőt csinál, mások pedig a minél na­gyobb lazaság felé sodródnak, s talán boldogok, ha minél több ha­gyományos értéket felrúghatnak, aztán pedig csodálkoznak, hogy mégsem boldogok. Mindezek so­rán rendimádók és rendgyűlölők vakon egymást kárhoztatják, s azt hiszik, hogy ezzel igazolják saját túlzásaikat. A fent megjelölt bibliai szakasz az élet ritmusóról, lüktetéséről, di­namikus hullámzásáról beszél, amiből nem maradhat ki az adott életfázis, élmény vagy tevékenység ellenpólusa sem - még ha az keser­ves is számunkra. Aki minden áron menekül a szükségszerű elől, zsákutcába fut. Megragadó, nem egyszer modernnek ható ellentét­párok villannak elénk: születésnek- meghalásnak, sírásnak-nevetés- nek, gyásznak-táncnak, eltépés- nek-megvarrásnak (stb.) egyaránt megvan az ideje, a funkciója. Tud­ni kell például engedelmeskedni, amikor az az üdvös, és keményen megállni a saját lábunkon, amikor önállóságunk vagy egyszerűen a tisztesség azt tűzi napirendre. A Hegyi Beszéd is arra int, hogy akár igent mondunk, akár nemet, az legyen hiteles. Életünk vonata hol derűsebb, hol borongós tájra visz - a lényeg az, hogy milyen lelkülettel utazunk, érlelődünk-e. Gyerekkoromból egyes vásáro­zók szekér után kötött kutyája jut az eszembe. A „kapcsolt” ebek jobbára megadóan kocogtak az in­duló szekér után, az ostobábbja azonban értetlenül nekifeszítette a négy lábát a talajnak, s néha még fuldokolva is húzatta magát. Az efféle helyzetekre vonatkozhat a régi római szólás: „A készségeset vezeti a sors, a makacskodót pedig hurcolja.” Azaz: ha gyakorlati vagy emberi-erkölcsi-hitbeli szük­ségszerűségből meredek ösvény­nek kell nekivágnunk, akkor te­gyük ezt mégis bízvást, mert „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”. A magát vonszoltató kutya a „gonosz”, zö- työrgő saroglyától nem látta a gaz­dáját, aki jó felé irányította a lo­vat. Ha nem bízunk a Gazdánk­ban, és blokkoljuk magunkat a rö­gös szakaszok előtt, akkor szük­ségtelen pótbajokat rántunk a nya­kunkba, s az már tényleg sok. Aki mondjuk háttal áll a jövő­nek, és - szülői hatásra is - gyer­mekkori védettségébe révülten hú­zódozik a felelős, felnőtt magatar­tástól, vagy az öregkortól berzen­kedik annyira, mintha annak ren­deltetése nem az élet betetőzése, érett egybefogása volna, az sokkal rosszabbul jár, mint aki nem veszi észre, mikor kell lelépnie a mozgó­lépcsőről. Egyetlen élethelyzetbe, szemléletbe sem tanácsos annyira beleszerelmesednünk, hogy ha ab­ból elháríthatatlan változások ki­tessékelnek bennünket, az ellen ré­mült szívvel kapálóddzunk. Isten­nek a következő „kör”-ben nagy­szerű új terve lehet velünk, ha van szavára antennánk. Érdekes, hogy C. G. Jung, ko­runk legnagyobb pszichológusa (akiről két cikk is szól a Diakonia legújabb számában) az élet, ill. a lélek ellentétstruktúrájáról beszél. A mai ember például túlértékeli a tárgyi világot és a logikai gondol­kozást saját éppoly fontos belső világa és érzelmei rovására. Bele is görbéd! Vagy textusunknál ma­radva: az ölelés funkciója - mikor milyen értelemben - éppúgy nélkü­lözhetetlen a maga idején, mint más helyzetben a tartózkodás. A jó sem lenne jó, ha folyton csak úgy az ölünkbe hullana. Alapkép: az éj és a nap. Egymást valamiképp ki­egészítő ellentétek mozgatják az életünket. A teremtettségnek, a lét­nek erre a ritmusára tanít ez az ige. Bodrog Miklós A február 3-án felújított amerikai kísérleti atomrobbantás ellen számos tiltakozás látott napvilágot. Hallatta hangját egy Reagan elnökhöz intézett távirat formájában az Egyházközi Békebizottság is. A távirat hangoztatja: A magyarországi történelmi protestáns-, ortodox-, szabad- egyházak és izraeliták képvise­lőit tömörítő Egyházközi Bé­kebizottság mély megbotrán­kozással vett tudomást arról, hogy - a Szovjetunió által hosszú időn át egyoldalúan vállalt kisérleti atomrobbantási moratórium ellenére - az Egye­sült Államokban február 3-án felújították a föld alatti kísérle­ti nukleáris robbantásokat. Ezt a lépést, amelyre szükségsze­rűen válaszlépés várható a má­sik oldal részéről, s vétkes mó­don veszélyezteti a leszerelési tárgyalásokat és a békét, a vi­lág más hívő embereivel együtt tiltakozva elítéljük. Hitünkből fakadó felelősséggel az emberi­ség békéjéért, felhívjuk Elnök Urat: tegyen meg mindent, ami hatalmában áll, a nukleáris kí­sérletek azonnali beszüntetésé­ért, a leszerelési tárgyalások eredményességéért és egy nuk­leáris fegyverektől mentes vilá­gért. Budapest, 1987. február 4. Egyházközi Békebizottság Kerítések 1938-ban jártam először Gyenesdiáson, ebben az ősi hegyközségben. A házak 100-200 méterre voltak egy­mástól. Csak a baromfiudvar volt bekerítve, az is nádból, hogy a vetésben, szőlőben ne tegyenek kárt. Minden udvaron keresztülvezetett 1-2 ösvény s ezen idegenek is közlekedhet­tek. E faluban szabad volt a világ. Ma már egészen más képe van a falunak. Lassan beépül­nek a telkek lakásokkal, nyara­lókkal. Eltűnt a régi, szellős, csendes, üde zöld világ. Megy az élet az országos menetrend szerint. Megépülnek a házak, következnek a kerítések. For­mában, anyagban versenyben vannak egymással. Egyben megegyeznek: magasak, hegyes kardokkal égnek merednek, szögesdrót a tetején, kiskapuk bezárva, csengő, felirat:„Hara- pós kutya”... Engem elszomorít ez a kép. Jártam olyan országokban, ahol nincsenek, vagy ha vannak térdigérők. Ezek a kerítések be­szélnek. Ékes bizonyságtevői az embereknek, egy egész népnek. A maiak arról beszélnek, hogy az emberek elidegened­nek, elszigetelődnek egymástól. Nincs szükségük egymásra, mint régen, amikor a két porta között hátul is volt kiskapu, vagy kerítés sem volt s könnyen átszaladtam a szomszédba, kér­ni egy kis sót, kenyeret... Ma nem szorulnak egymásra az emberek. „Az én házam, az én váram”. Börtönt építenek ma­guknak, ahol ők a bezárt rabok s lehetetlenné teszik a velük való közösséget. Faluról városra költözők fele kezdetben megelégszik olyan lakással, mely egy nagy paneles épületben van, de amint anyagi ereje engedi, menekül ebből a közösségből s megépíti családi házát. Kilép a sokadalomból s behúzódik magányos csendjé- be.Mit mutat ez a kép? Túlzott anyagiasság, bizalmatlanság... „kivagyiság” áll mögötte. Amikor Izrael népének első csoportja hazaérkezett Babiló­niából Zakariás próféta vezeté­sével, elkezdték Jeruzsálem kö­rül építeni a kőfalat. Egyik ke­zükben kőművesszerszám, a másikban fegyver. Ekkor kapta ez a nép Istenétől az ígéretet: „Én akarok élő fala lenni Jeru­zsálemnek. ..” A kerítés kérdése tehát hit kérdése és esztétikai kérdés. A kerítés elfedi az épületet. A kerítés nélküli ház minden szépségét megmutatja az arrajá- róknak. Szeretet kérdése is. Nem zárom el magamat az emberek­től. Kész vagyok a velük való közösségre. Nem kívánok bör­tönben, mégpedig saját verejté­kemmel épített börtönben élni! Bizalmatlanság... „egymás mellett soha?” Éljünk egymás mellett békességben s egyetér­tésben! Dőljenek a kerítések! Egy család szeretnénk lenni. Hernád Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents