Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-13 / 50. szám
r Evangélikus WStMÉlet 52. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1987. DECEMBER 13. Advent 3. vasárnapja ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Annak növekednie kell, nekem pedig t kisebbé lennem. Jn 3,30 Senki meg ne tévesszen titeket! Legutóbbi temetési szolgálatom során, ismét megdöbbenten figyeltem fel a következőre: Mint az esetek ki tudja hány, de meglehetősen nagy százalékában, a sír melletti bevezető igeként megjelölt szakaszok közül, megint a jól ismert verset olvastam fel: „Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, aki hisz őbenne, ha meghal is él.” (Jn 11,25) Szép, gazdag, ezért a hívő, de egyben megsebzett lélek számára valóban igazi vigaszt, reménységet nyújt ez a mondat. De mégis, miért „hanyagolom” el miatta a többit? - meditáltam sokáig. Főleg azt, amelyet a temetési rendben közvetlenül az említett ige alá nyomtattak és így szól: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára porom felett megáll." (Jób 19,25) Pál Timóteushoz írott szavai megfejteni látszanak e második igeverstől való „húzódozásom” okát. Van ugyanis egy közös vonásuk: Nem általánosságban beszélnek a Megváltóról, hanem személyes hitvallást tesznek róla. Ezt a személyes hitvallást felelősségteljesen kimondani pedig, nemcsak mások koporsója mellett, hanem saját magunk nevében is nehéz dolognak látszik. Hiszen a hit kérdése akkor válik igazán komoly üggyé, amikor személyessé válik. Márpedig ádventben azzá válik! Az ádventi koszorú gyertyái - immár három is világít belőlük - Jézus ígéreteit sugározzák: Eljövök, ismét eljövök hozzátok! Ő jövetelét ígéri, mi pedig jövetelét várjuk. De vajon - és senki se sértődjön meg e kérdésen - tényleg várjuk, s ha igen, akkor tudjuk, hogy kit várunk? Tudjuk, hogy ki O valójában? Még személyesebbé téve a kérdést: Tudom, hogy ki Ő nekem? Tudom, hogy kinek hiszek? Tudom, hogy Ő a bűneimből, s azok következményétől, az örök kárhozattól engem megváltó Krisztus? Tudom, hogy a neve nem véletlenül, hanem ezért lett Szabadító? S tudom-e, hogy Ő az az egyedüli Valaki, aki képes arra, amit én már számtalanszor megpróbáltam, de mindig belebuktam: meg tud változtatni. Más, jobb emberré tud tenni. Olyanná, aki igenis tud Krisztusáról. A fogalmazás nem véletlen. A Krisztust váró, hittel tehát már Őt elfogadó embertől az Isten rhég többet vár. A hit mellé meggyőződést és elkötelezettséget is. Pál és Timóteus nem egyszerűen hívő, megtért emberek, hanem tudói, tanúi, hordozói, s engedelmes eszközei Krisztus világhoz és emberekhez lehajtó irgalmának. Őrzői, de egyben hű sáfárai, tetjesztői a kincsnek, -mely kincs nem más, mint maga az evangélium. Annak személyes tudata, amelyet félünk, pedig milyen jó lenne nyugodt lelkiismerettel minden koporsó felett elmondani: „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára porom felett megáll.” Utoljára. Erre utal Pál is, amikor nemcsak a mostanról, az első ádventről beszél, hanem ama napról, a második ádventről is említést tesz, persze szintén már most. Urunk második eljöveteléig . ugyanis még nagyon sok teendőnk van. Örömmel, bátran, szégyenkezés nélkül kell szóval és tettel tanúskodnunk eljövendő Urunkról. Valahogy úgy, ahogy Turmezei Erzsébet tanácsolja, Krisztusra várunk című versében: í. ■ „Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk. Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, munkában leljen, ne resten, tétlen! Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.” Lászlóné Házi Magdolna Harminc évünk új parókiái Evangélikus érsekiktatás Tallinnban A hetvenes évek elején lapunkban számba vettük a háború után épült új templomainkat hazánkban: 56 új templomot vettünk számba. Volt közöttük néhány tucat embert befogadó kis istentiszteleti hajlék és volt hatszáz ülőhelyes templom is. Repedt fallal összeomló templom helyén épült új istenháza, és újonnan szervezett gyülekezet első hajléka is. Hazánkban-szemben sok külföldi egyházzal - a templom mellett szinte természetes tartozéka a templom telkén, sokszor azzal egybeépített módon emelt parókia, papiak is. Sok gyülekezet életét meghatározza, ha nem is kizárólagosan, hogy milyen a temploma, miként lakik a lelkész, és ki a lelkész, milyen a lelkészcsalád. Raffay püspök mondotta egyszer, amikor egy keresztelés alkalmával kis gyermekként a család tagjai között állva először kerültem az oltár közelébe, észrevehetőn próbáltam az oltár mögé nézni, „no, uramöcsém, jöjjön s nézze meg, mi van az oltár mögött, s ne felejtse, ha az oltár mögött rend van, rend van a gyülekezet hétköznapjaiban is.” Évtizedek múltak el azóta, s egyre jobban tudom, hogy a püspök az „oltár mögött”-ön a gyülekezet mindennapi életét, a parókiát, az abban folyó papcsalád életét értette. A papcsaládok életét most nem vallatjuk, de annak keresetét, a parókiát, s benne a gyülekezet hozzáállását a gyülekezet hétköznapjaihoz, áldozatát, hogy a tartalomnak méltó kerete legyen, megfigyelhetjük. Időközönként megjelenő sorozatunkban megpróbáljuk végigtekinteni, lehetőleg időrendi sorban, harminc évünk új parókiáit. Korén Emil SÁMSONHÁZA Parókia, épült 1957-59 Csendes, idilli falu a Cserhát dombokba lejtő hegyeinek keleti végén. A túlsó oldalon a völgy már a Mátrába emelkedik. Tiszta evangélikus település. Temploma hegytetőn emelkedik, tövéből messzire látni. Egykor Kossuth Lajos volt a felügyelője. Amikor még nem volt helyhez kötve az egyházkerület székhelye, a régi Dunáninneni Egyházkerületnek püspöki székhelye is volt. Parókiája a templomhegy tövéhez támaszkodik. A tágas portán az épületet elvásta az idő. Sztehlo Mátyás lelkészkedése idején, 1957- ben új parókia építésébe kezdtek, amit 1959-ben fejeztek be. Az épület tágas, levegős. A lelkészlakás helyiségein kívül magában foglalja a kis gyülekezeti termet, irodát is. Tágas konyhájában szeretetvendégségek részére is főzni lehet. Az építés költségeit a bontott épület anyagának felhasználásával és gyülekezeti tagok 180 kőműves napszámmal, egyéb szakmunkával, fuvarral és segédmunkával fedezte az anyagiak mellett. Maga a lelkész 18 000 Ft értékű kétkezi munkával járult hozzá. Ezen túlmenően a közegyház is segítette a munkát. Az Országos Gyülekezeti Segélytől 36 000 Ft- ot, a Lutheránus Világszövetségtől 77 000 ft-ot kaptak, Saját hozzájárulásuk ennek kétharmada volt. , A gyülekezet mai lelkésze Szto- janovics András. Az ő beköltözésekor az eredetileg hajópadlós épületet parketosították. Nemzetközi békeszeminárium a Ráday Kollégiumban December 14-18. között - cjr. Tóth Károly református püspök és Stephen Tunnicliffe - kezdeményezésére több keresztény egyház és békeszervezet támogatásával - a „Béke teológiája felé” címmel szemináriumot tartanak. A konferencián előadások hangzanak el „bizonyságtétel Isten .békéjéről a fenyegetett világban”, „feszültségek és tapasztalatok a békéért és igazságosságért folytatott küzdelmünkben” és „az egyház egységének és az emberiség megújulásának keresése” témakörökben. A szeminárium résztvevői Kelet- és Nyugat-Európá- ból, az USA-ból, a Szovjetunióból és Latin-Amerikából jönnek. Evangélikus testvéreink között a Balti-tenger partján Európa számos népe között nekünk két testvér-népünk van: a finnek Északon, és az észtek a Balti-tenger partján. A finn-magyar testvérkapcsolatok erőteljesen kiépültek századunkban. Segítettek ebben a finn-magyar evangélikus egyházi kapcsolatok is. De nem ' mondhatjuk el ugyanezt az észtekről, szőke baltikumi rokonainkról. Alig ismerjük őket. Ritkán találkozunk velük. Pedig ők is közeli rokonaink, a finnugor népcsalád harmadik európai tagja. Még kevesebbet tudunk talán az észt evangélikus egyházról, amely a maga csaknem kétszázezres lélek- számával Kelet-Európa jelentős evangélikus egyháza. Észt történelem és kultúra A kis észt testvémép évezredes történelmi múltja éppoly változatos, mint a mi történelmünk. A Baltikum kis népei között az észt nemzeti kultúra, népművészet és irodalom emlékei a legértékesebbek közé tartoznak. A középkorban sokáig a német lovagrendek uralma alatt álltak. Történelmük alatt sok kapcsolatuk volt a skandináv országokkal, elsősorban a finnekkel és a dánokkal is. A18-19. században Oroszország nyugati tartományai közé tartoztak, és 1940 óta a Szovjetunió önálló köztársaságában élnek. Az észt-finn-magyar rokonság ma már eléggé ismert népünk előtt is. Népi eposzuk, magasrendű népzenei kultúrájuk és Európa-szerte híres dalos-ünnepeik megbecsülést szereztek a maroknyi kis népnek. Sajnos, mégis sokkal kevesebbet tudunk róluk, mint megérdemelnék. Országuk területe alig fele a miénknek; lélekszámúk mindössze egymillió fölött van. De a Szovjetunióban is híresek fejlett mezőgazdaságukról és iparukról. Tallinn, fővárosuk, megragadóan szép középkori-modern város a Finn tengeröböl partján. Híres kafedrálisai, középkori utcái és bástyái, modern városnegyedei felejthetetlenek az odalátogató idegen számára. Kuno Pajula, az új észt evangélikus érsek Észt-magyar evangélikus kapcsolatok Egyházi kapcsolataink voltak-e a múltban, erről igen keveset tudunk. Az észt-magyar rokonság azonban évszázadunkban feléjük fordította egyházunk érdeklődését. A legutóbbi évtizedek során lelkészek, lelkészcsoportok és egyházi vezetők tettek egymásnál látogatást. Finn-észt-magyar lelkészkonferenciákon találkoztunk egymással. Kiivit érsek, Tooming érsek, Hark érsek közeli kapcsolatban álltak egyházunkkal, ismételten jártak nálunk. Hark érsek, aki a múlt évben halt meg, Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora volt. A budapesti evangélikus világgyűlésen népes észt egyházi küldöttség járt nálunk - tagjai közül többen is meghatva emlegették akkori, itthoni vendégszeretetünket. Érsekszentelés a tallinni evangélikus dómban Az elmúlt nyáron az észt testvér- egyház vezető testületé, a konzisz- tórium, Kuno Pajula egyházfőtanácsost választotta meg új érsekévé (az észt és lett testvéregyházak érseknek nevezik püspöküket). Az érsekiktatás nagy ünnepére november 15-én került sor a híres tallinni evangélikus dómban. Számos testvéregyház és szervezet küldte el erre az alkalomra képviselőit. Stálsett LVSZ-főtitkár és Held, az Egyházak Világtanácsa elnöke mellett jelen volt Vikström finn érsek, a helsinki püspök, a svéd, norvég és dán egyház egy-egy püspöke, Michalko szlovák, Knall osztrák, Gienke NDK-beli, Mes- ters lett és Kalvanas litván püspökök, és sokan mások. Az érsekiktatás ünnepi szertartását Stálsett főtitkárral együtt végeztük Vikström érsek vezetésével, aki az érseki palástot, mitrát és pásztorbotot adta át a kis testvéregyház vezetőjének. Ezután négy köszöntés hangzott el a templomban: a Lutheránus Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa, az Orosz Ortodox Egyház és a Magyar Evangélikus Egyház részéről. Ezzel is, de más formákban is megható módon fejezte ki az észt testvéregyház megbecsülését, szeretetét egyházunk iránt. Az istentiszteletet követő fogadáson Pajula érsek köszöntését küldte egyházunknak és kérte, ápoljuk és erősítsük velük ezután is kapcsolatainkat. A három nap sűrű programjában - a beiktatás ünnepségei hét órán keresztül tartottak - időt szakítottunk egy vidéki észt gyülekezet meglátogatására: a 160 kilométerre keletre eső kohtla-järvii gyülekezetben Held elnökkel istentiszteletet tartottunk és melegen köszöntöttük a templomot megtöltő gyülekezetét. Alkalmat találtunk arra is, hogy püspöki hivatalában felkeressük Alekszij ortodox met- ropolitát, régi barátunkat, aki ma az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke. Gondoljunk szeretettel a távoli kis testvérnépre és evangélikus testvéregyházunkra a Balti-tenger partján! Hiszen nemcsak a közös származás, hanem a közös hit szálai is összekötnek egymással bennünket. Dr. Nagy Gyula ÉLŐ VÍZ Zsoltár- Az én részem mozaikok kies helyre esett Zsolt 16,6 Ha a címbeli mondat csak emberi megítélés, általunk választott jelige lenne, akkor teljes joggal kételkedhetnénk találó voltában, igazságában. De ez az ige a Bibliából való, s annak igazsága nincs korokhoz, társadalmi viszonyokhoz, gazdasági, boldogulási lehetőségekhez kötve. A szentírásbeli kijelentés örök érvényű, s ha megállt egykor, akkor megáll ma is. Ha elmondhatták a régiek, akkor vallhatják mai hívők is. Vegyük most Istentől kijelentésül, tanácsul, világosságul, és értsük magunkra, helyzetünkre, sorsunkra és hivatásunkra. Nézzük mit jelent ez? Először formailag. A Biblia új fordításában: „A mérőkötelek nekem kies helyre estek.” Káldi György fordításában: „A sorskötél nekem jelesre esett.” A kifejezés mögött az a mózesi rendelkezés áll, hogy minden hetedik évet az elengedés éveként ünnepeltek Izraelben, amikor az adósságokat el kellett engedni, s a birtokviszonyokat is újra rendezték. A közben elaprózódott parcellákat újra tagosították, a megnőtt birtokokat lefaragták. Isten ezzel a szombatévi rendelkezéssel védte a választott nép fiait az elszegényedéstől s a vagyoni viszonyok elaránytalano- dásától. Egy tagosítást vagy földosztást soha nem lehet megcsinálni puszta számítások alapján, csupán mérnöki eszközök segítségével. Ebben mindig szerepet játszik bizonyos besorolás vagy kisorsolás is. - Ez a tény akadályozta sokszor a tagosításokat. Féltek a sors szeszélyétől. - Az Ótestamentum embere hitte, hogy a sorsvetésben, kisorsolásban Isten érvényesíti akaratát emberi szemektől nem láthatóan, nem ellenőrizhetően is, de valóságosan. A kegyesek a mérőkötéllel nekik juttatott földterületet Isten rendelésének látták és az ő kezéből vették. Ilyen nézőpont alatt megszépült kis földjük, megmutatkozott annak minden jótulajdonsága, előnye. Boldogan tudtak örülni neki. A mi javaink becsességét, kedvességét is mindig befolyásolja sokféle személyes emlék, ami hozzá kapcsolódik. Másoknak jelentéktelen, értéktelen holmi is a mi szemünkben lehet pótolhatatlan kincs, kivételes érték, mivel szüléinktől örököltük vagy szeretetet kifejező ajándékként kaptuk, nehéz időben vagy boldog napokban közösen szereztük. A kincs és érték fogalmához mindig kapcsolódnak személyes benyomások. Persze ebben a zsoltárban a kimért földterület, ill. a sorsvetéssel eldöntött birtok képies értelemben áll: helyzetet, szolgálatteret, életutat jelent. De erről is hiszi a zsoltáros, hogy nem esetlegesen kapta, hanem Isten rendelése a számára. Ezért látja hasonlíthatatlanul szépnek és páratlanul értékesnek. Nem lehet-e, vagy nem kell-e így tekintenünk a magunk élethelyzetére is? Nézz bátran úgy a családodra: Isten állította őket mellém, gyülekezetedre, hittestvéreidre: Isten ajándékai számomra, munkahelyedre: Isten gondoskodó rendelése, még szenvedéseidre, keresztedre is: Istennek ezekkel is célja van. Akkor bizonyosan el tudod mondani a régi kegyesek boldog vallomását: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.” Csepregi Béla
