Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-25 / 43. szám
Evangélikus Élet 1987. október 25. A Biblia és a reformáció Az európai népek és egyházak történelmének egyik legdöntőbb eseménye a reformáció volt. Ennek a fontos eseménynek a létrejöttét és megvalósulását több féle szempontból lehet elemezni és értékelni. Vizsgálhatjuk a reformációt égy- háztörténeti, történeti, kultúrtörténeti, gazdasági, vagy társadalmi szempontból: A különböző tudományágak képviselői a maguk részéről ezeket az elemzéseket el is végezték. Azonban a reformáció igazi lényegét csak akkor tudjuk megközelíteni és megérteni, ha tudomásul vesszük, hogy a reformáció megszületését annak köszönheti, hogy egy istenfélő ember hosszú tusakodásban kereste az Isten előtti megállásnak, az üdvösségnek az útját és a Biblia útmutatása alapján megtalálta azt. Luther Márton volt ez az istenfélő ember. Gyermekkorát és ifjúkorát a kor általános kegyességi felfogása határozta meg. Ebben a kegyességi szellemben nevelkedett a családi otthonban, majd az eise- nachi és a megdeburgi iskolában. De hogy a gyermek és ifjú Luther társainál egy kicsit komolyabban vette az Isten előtti megállásnak, az üdvösségnek a kérdését, mutatja az, hogy mikor pályaválasztásra került a sor, pap akart lenni. Csak édesapja határozott kívánságára iratkozott be az erfurti egyetem jogi karára. Mint joghallgató azonban mindig a kispapok, a teológiai hallgatók társaságát kereste, hiszen az őt izgató kérdésekről csak itt tudott beszélgetni. Amikor életében egy olyan élmény játszódott le, amely egész valójában megrázta őt, már semmi sem akadályozta meg abban, hogy a szerzetesi életformát válassza. így lépett be az erfurti Ágoston rendi kolostorba. Hogy lelke békességét megtalálja, azaz hogy megállhasson Isten előtt, igyekezett pontosan megtartani a szerzetesi élet szabályait. Sőt ezeken a szabályokon túl testének fegyelmezésével, sanyargatásával igyekezett bűnös emberi természetét megtörni és Istennek tetsző életet élni. Hiábá volt azonban minden igyekezete, lelki békességét nem találta meg, mert tudta, érezte, hogy bűnös vágyaitól, bűnös emberi természetétől nem tud megszabadulni. Sokáig tartott az ifjú szerzetesnek ez a tusakodása. Már egyetemi tanár volt a wittenbergi egyetemen és á Biblia egyes könyveit magyarázta a jövendő lelkészeknek, amikor a Római levél magyarázata közben szíven ütötte öt Pál apostolnak egy mondata. „Azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember a törvény cselekvésétől függetlenül.” (Rm 3,28) Ez a mondat és a Római levélnek egésze döbbentette rá Luthert arra, hogy eddig helytelen úton kereste a megigazulást, az üdvösséget. Hiszen nekünk semmit sem kell tenni azért, hogy Isten előtt megállhassunk, hogy üdvösségünk legyen, mert Jézus Krisztus a golgotái kereszten mindent elvégezett. Nekünk csak el kell fogadni Isten kegyelmes szere- tetét, azaz hinnünk kell, hogy Jézus Krisztusért igaznak fogad el bennünket az Isten és akkor miénk az üdvösség. Ez a felismerés nem csak kimondhatatlan békességet árasztott a tusakodó Luther életében - amely békességből kivirágzott a reformáció - hanem arról is meggyőzte őt, hogy az üdvösségre jutás útját, nem a zsinatok, vagy az általuk hozott dogmák és törvények szabják meg, hanem egyedül a Bibliából ismerhetjük meg ezt az utat. Ezért került a Biblia Luther és reformáció számára a 'középpontba, ezért lett a hitnek és az üdvösségnek a zsinórmértéke. Hogy ez a zsinórmérték az emberek kezébe kerüljön, azért lett a reformáció alapelvévé az az igyekezet, hogy mindemnek az anyanyelvére kell lefordítani a Bibliát. Ezért fordította le Luther német nyelvre először az Újszövetséget, terjesztésére is nagy hangsúly esik. Újbban az ortodox egyházak is mindent megtesznek azért, hogy a Biblia a hívők kezébe kerüljön. A legújabb statisztika szerint a teljes Biblia 2S0, az Újszövetség 320, az egyes bibliai könyvek pedig 830 nyelvre vannak lefordítva. Ennek alapján a Biblia, vagy annak egyes könyvei 1400 nyelven szólalnak napjainkban a világon. Az Ószövetség kéziratos Luthcr-forditása majd a teljes Bibliát, ezért készült el szinte minden nyelven a Biblia fordítása, ahová a reformáció szelleme megérkezett. Hosszú időn keresztül csak a reformáció egyházai adták híveik kezébe anyanyelvükön a Bibliát, ma már azonban az egyetemes ke- resztyénség is eljutott oda, hogy elismeri a Biblia anyanyelven való olvasásának a fontosságát. A II: Vatikáni Zsinat óta a római katolikus egyházban nem csak az isten- tisztelet folyik a nép nyelvén, hanem a Bibliának anyanyelvre való fordítására és a hívek között való Mindezek arról győznek meg bennünket, hogy nem véletlenül került egyházunkban a bibliavasárnap, vagyis a Bibliáról való megemlékezés vasárnapja a reformáció megünneplésének a közelébe. Áldjuk Istent azért, hogy a reformációban felragyogtatta a Biblia üzenetének fontosságát és tegyünk még mindent azért, hogy számunkra, a,reformáció egyházai számára a Biblia valóban hitünk és üdvösségünk zsinórmértéke, lelki életünk mindennapi kenyere legyen. Selmeczi János Elmélkedem a beszédről, az emberi szóról. — Soha nem volt annyi ember még ezen a Földön, mint a mi időnkben. Ezek az emberek többségükben - ha csak nem betegek - tudnak beszélni. És beszélnek is. Félelmetes, ha belegondolunk abba, hogy a technika révén az emberi beszédet óriási távolságokba lehet küldeni. Most is körülvesz engem cs a cikk olvasóját is több száz rádióadó és TV társaság műsora. Az emberek beszélnek. Tekerem a rádió hullámkeresőjét és bábéi tornyáról fantáziátok. Milyen sok az emberi beszéd!? - De mi a tartalma ennek a sok beszédnek? Az emberi beszéd csodálatos és félelmetes. Csodálatos, mert többet tud, mint az állatok beszéde. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak mennyiségben több az emberi szó. Igen is az emberi szó nemcsak informál, hanem képes arra, hogy átvegye a szólónak, a beszélőnek a lelkűidét, az indulatát, szeretetét, gyöngédségét, jellemét, hűségét. De éppen ELŐ VIZ Zsoltármozaikok Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk Zsolt 12,1-9 ezért félelmetes is! Az emberi szó képes hazudni, képes rágalmazni, képes bemocskolni, és alkalmas a hízelgésre.- Mondhatná valaki ellenvetésül, hogy az állatok között is van olyan hangadással járó „beszéd”, mely félrevezet, hazudik. Például az a madár, amelyik úgy csalogatja el fiókáit megvédendő a ragadozót, hogy egy másik fán, távol a fészkétől vijjog, mintegy a szavával csapja be. Primitív dolog lenne azonban ezt az ösztönös jelenséget, mely az önvédelmet szolgálja összekeverni az emberi hazugsággal, mely sajnos bár lehet ösztönös, de sohasem szolgálhatja a hazug védelmét. Gonosz beszédeink a „sánta kutyánál” is hamrabb utolérnek bennünket. De ki tarthatná számon a „beszédes” hallgatások mulasztásait. A „vétkesek közt cinkos, aki néma” szintén a nyelv bűneihez tartozik! Az egyház sokat szolgál a beszéddel. Bűnbánatot kell, hogy gyakoroljon úgy is, amit vétett, úgy is amit elhallgatott. Elmondhatjuk azonban, hogy a keresztyénség számára nagyon nagy lehetőség most a huszadik század végén, hogy ne tűnjék fel álvigasztalónak, aki csak megnyugtatja a kisemmizetteknek, az özvegyeknek és árváknak a kedélyét, vigasztalja őket a túlvilággal, hanem egyre több egyház ébred rá a prófétai beszéd lényegére. Nagy öröm az is, hogy ma, amikor mindenki beszélni akar, és nincs aki meghallgasson, lehet keresztyéni feladatunk az egymás bajainak, panaszainak türelmes meghallgatása, anélkül, hogy fölborulna lelki egyensúlyunk. Ott van ugyanis az ÚR, aki mindenkit meghallgat. Ez a kis elmélkedés Dávid panasza kapcsán buzdítson bennünket ugyanakkor a „beszédes cselekedetekre is”! Századunk rohanásában gyakran már lassúnak bizonyul a beszéd. Most tenni kell. Most cselekedni kell Jézus parancsát, gyülekezetben és társadalomban egyaránt. Krisztus népe nem „szájjal győz”! Ez a Sátán módszere a Jelenések Könyve 13,5-6 szerint is. Most erős karokra és szelíd bizonyságtételekre van szükség a nagy aratásban! Győri János Sámuel Scholz László Az öreg Luther Arról, mi Worms után történt vele, ritkábban szólnak költők, történészek. Legfeljebb annyit, hogy a volt kolostor falai közt meleg családi fészek derűje áradt. Ott él Márton Doktor feleségestól, apró gyermekekkel. Istent dicsérve ébrednek föl reggel, esténként lanton kisért ének csendül. Egyszer karácsonykor a szoba-jászol körül a háznép ime körbe táncol s énekli: „Mennyből jövök most hozzátok.” Angyal-dalt irt, kit egyszer sújtott átok. S talán még halálát emlegetik, hogy békén, hittel hunyta le szemét ott, ahol született, de még elébb békét szerzett, közbenjárt hetekig viszálykodó testvérek közt, mig végre megszületett az angyalszárnyú béke. De kit ragad meg az a negyedszázad egészben, mit végigküzdött Luther a bátor Wormsi-hitvallás után?! Hogy’ támadja a wittenbergi házat ellenség, ármány, féktelen rajongás - s tulajdon lelkét hogy’ borítja el ördögi kisértések-ezere! Egy táplálja: az Élet Kenyere. Az Ügyért fárad, akkor se rettenve, ha les rá halálos veszedelem. Zörgős utakon szenved betegen, a pestis elől, tehetné, nem fut el, mert nem hagyja el nyáját a pásztor. Csak ifjan volt hós, császár előtt bátor? Ö nem, nem kisebb az öreg Luther! Asztaláról sebten viszik nyomdába írását, meg sem száradt rajt’ a tinta. Vitázik, tanít, int, vigasztal mint a próféták s apostolok tették régen, a Lélek hajtja őt azok nyomába! Dolga hát nem apad, soha nincs vége, iszonyun megnőtt a felelőssége, ír : szavát, tanácsát sok nép vigyázza. 31 BáfVáhyókat döntehi nem volt könnyű, még nehezebb épitni új világot, igaz egyházat, melyben a megváltott keresztyén ember olykép szabad, hogy jót téve jár - a kereszt alatt. S mig szeme alján gyűl sötét redó, várja epedten al öregedő Doktor, ki másoknak kincset adott, várja „koldusként” a drága, kedves, igen, „a kedves Ítéletnapot"! Mit Isten kezdett, be is végezi. Boldog, ki üdvét kezébe teszi. Lelkésziktatás Ecsenyben Egyet is kereső szórványszolgálat A következő világgyűlésről tanácskozott a Lutheránus Világszövetség Magyar Nemzeti Bizottsága A Lutheránus Világszövetség legközelebbi világgyűlését 1990-ben rendezi meg a brazíliai Curitiba nagyvárosban. A Világszövetség kérte a tagegyházakat, hogy küldjék el javaslataikat a világgyűlés főtémájára és altémáira. Október 8-án az LVSZ Magyar Nemzeti Bizottsága dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Fekete Zoltán országos felügyelő vezetésével megvitatta a világgyűlésre váró feladatokat, az evangélikus világcsaládot ma foglalkoztató, legfontosabb kérdéseket az egyház, a világ és a társadalom vonatkozásaiban. Beható vita után a Bizottság részletes javaslatokat dolgozott ki a világgyűlésre ajánlott főtémára és altémákra. Egyházunk a javaslatokat eljuttatja a Lutheránus Világszövetség genfi központjába. A gyülekezeti lelkészt lelkipásztornak is nevezzük. Ez a név, ez a megszólítás utal a lelkészi hivatás pásztori jellegére. No$ különösképpen is pásztorló munka vár az olyan nagykiterjedésű szórvány lelkészére, mint amilyen a Somogy megyei ecsenyi evangélikus gyülekezet. Erre a szinte állandó útonle- vést igénylő, a távoli „egyet” is megkereső pásztori szolgálatra vállalkozott Mónus László.'AíZ itt eltöltött segédlel- készi ideje alatt megszerette és most egyhangúan lelkészévé választotta őt ez a gyülekezet. Amikor az augusztus 29-i lelkészik- tatásrí a fálu felé közeledtünk, a szép időben már messzünnen feltűnt előttünk úticélunk: a dombon épült templom. Megérkezve ahhoz örömmel láttuk az ősi falak gondozottságát. Hasonlóan példás rendben fogadott bennünket az előd idejében épült lelkészlakás és gyülekezeti terem. A tágas udvar másik oldalán pedig már tető alatt áll a most készülő garázs és melléképületegyüttes. íme egy gyülekezet, amelyik az elköltözések folytán ugyan lélek- számban fogyott, de áldozatkészségben nem gyengült meg, mert bízik a jövőjében. Még ennél is biztatóbb kép tárult elénk, amikor a szépszavú harangok hívogatására a templomba léptünk. A gyülekezet lelki építésének jó munkájáról beszélt nekünk, vendégeknek az Ecsenyhez tartozó 9 szolgálati helyről és még vagy 10 szórványból érkezett hívek serege, akik megtöltötték a templomot. Örömmel keltek útra mind 20-30 kilométer távolságból is, hogy ez alkalommal viszonozzák azt a sok-sok kiszállást, igehirdető munkát, családlátogatást, amit köztük olyan kötelesség- tudóan végzett Mónus László. Az ünnepi istentisztelet beiktatási beszédét Szimon János soproni lelkész tartotta, aki mint előd 25 évig volt papja az ecsenyi gyülekezetnek. A meghívón olvasható II. Tim. 2,1-5 alapján szólt arról, hogy „a mások tanításának” vagyis az evangélium hirdetésének a szolgálatára csak Isten tehet alkalmassá bennünket. Ezért, ha a munkáját eredménnyel akarja végezni, az új lelkésznek is elmélyült hitéletben és imaéletben legyen szoros a kapcsolata Istennel. Hasonlóan legyen szoros a kapcsolata gyülekezetével és annak minden egyes tagjával is. Erezzen együtt velük gondjukban-bajukban és örömükben is. Ha kell „szenvedjen is együtt” velük. Jó lelkipásztorok csak úgy lehetünk, ha a kereszthordozásban is osztozunk a ránkbizottakkal. Ezért ha nemcsak a rangját, de a szolgálatát Is vállalja megbízatásának, akkor számíthat eredményes lelkészi munkára, Isten színe előtt pedig a „győzelmi koszorúra”. Dubovay Géza esperes végezte a lelkésziktatás szolgálatát a lelkésztársak ajkán megszólaló „Confirma” kíséretében. Az istentiszteletet követő közgyűlésen is az esperes köszöntötte a lelkészt személyes hangvételű, meleg beszédben az egyházmegye, annak lelkészi kara és a maga nevében is. Ezután Keveházi László pilisi lelkész, esperes szólt az új lelkészhez szívrehbtó atyai szavakkal köszöntve őt a maga és az Egyházkerület részéről is. Tóth Győző felsőmocsoládi református lelkész a testvéri református gyülekezet részéről, Péter János elnök a HNF és a község részéről, Meixner János felügyelő pedig a gyülekezet nevében mondták el szeretetteljes köszöntésüket. Az ecsenyi lelkésznek az oltár fölé épített magas szószékről kell hirdetnie székhelyén az igét. Onnan hangzott felénk prédikációja a beiktatási istentiszteleten is. De ha a Lélek erejével végzi szolgálatát és annak ajándékaival jól sáfárkodik, amiről Róm. 12,4-8 alapján szólott, akkor bizonnyal közel tud férkőzni a szószék magasságából is a szívekhez. Azt kívánjuk, hogy az apostol szavaival szólva legyen ezután is jó pásztora és „példányképe” a nyájnak, akire nem csak a magas szószéken, de a hétköznapokban is mindig fölnézhetnek a rábízóttak. Mi távolról érkezettek szép emlékekkel tértünk haza Ecsenyböl, melynek apró falusi házai hamar eltűntek a szemünk elől a somogyi dombok között. De azt reméljük, hogy messzelátszó- temploma az új lelkész szolgálatával is még sokáig lesz centruma ennek a nagykiterjedésű szórványnak. Azért imádkozunk, hogy lelkipásztor is és a hívek nyája is Jézus Krisztusra, a mi főpásztorunkra figyelve maradjanak a szétszórtságban is olyan együvétarto- zók, mint amiről e feledhetetlenül szép alkalommal tanúságot tettek. Madarász István Ökumenikus Reformációi Emlékünnepély Idén is megrendezésre kerül a Reformációi Emlékünnepély ökumenikus keretekben 1987. október 31-én, szombaton 18 órai kezdettel lesz a Szilágyi Dezső téri Református templomban (Budapest I., Szilágyi Dezső tér). Az ünnepély rendje: Közének: Erős vár a mi Istenünk... 1. verse Igét olvas és imádkozik: Kiss Emil a SZÉT főtitkára Igét hirdet: Dr. Gaál Botond teológiái professzor, a Debreceni Református Kollégium főigazgatója Haydn: Esti ima - előadja a Ráday Kollégium Énekkara, vezényel Máté János, orgonán közreműködik: Bodiss Tamás Ünnepi beszédet mond: Tóth-Szöliős Mihály evangélikus esperes Mendelssohn: Uram a nagy világ - előadja a Baptista Egyház Központi Énekkara, vezényel Oláh Gábor, orgonán kísér: Oláh Imre Befejező imádságot mond: Kiss Emil a SZÉT főtitkára Közének: Tebenned Bíztunk... 1. verse ENSZ VASÁRNAP A KBK nevében dr. Tóth Károly elnök, dr. Lubomir Mirejovsky főtitkár és Filaret a Folytatólagos Bizottság elnöke valamennyi tagegyházhoz és ökumenikus szervezethez felhívást intézett az ENSZ vasárnap október 25- én történő megünneplésére. Felhívás hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan fórum, ahol a különböző országok, népek kéviselői egymást meghallgatják és közösen keresik a megoldást a világ gondjaira. A,felhívás méltatja az ENSZ igen értékes politikai szolgálatát a közgyűléseken és a Biztonsági Tanácsban és a speciális részlegekben (UNICEF) és a Világ Egészség szervezetben (WHO). Az ENSZ fontos szolgálata, hogy a konfliktusokat ka hardszípterekről a tárgyalóasztalokhoz igyekszik terelni. Az alapokmány szellemében- az ENSZ ugyancsak nagy erőfeszítéseket tesz a leszerelés érdekében, „hogy az elkövetkező nemezedékek a háború csapásaitól megkiméltessenek - ama csapástól, mely már kétízben zúdított a világra kimondhatatlan szenvedést”. Az ENSZ negyvenegyedik ülésszakán a közgyűlés úgy határozott, hogy 1988 nyarán megtartja a harmadik rendkívüli (leszerelési) közgyűlését. A világméretű fórum eme kísérlete az öngyilkos fegyverkezés megállítására: méltó imádságunkra és támogatásunkra. Végül a KBK elnöksége arra kéri az egyházakat, gyülekezeteket és különböző csoportjaikat, hogy hordozzák imádságban' az ENSZ önfeláldozó igyekvését és fáradozását a leszerelésért, a békéért.
