Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-04 / 40. szám

Evangélikus Élet 1987. október 4. A cél: magasabb szintű, gyülekezet-központú oktatás nyári tanfolyamok a fóti Kántorképzőben ­A fóti Mandák Otthon felújítá­sáról és az átépítési munkálatokról naár olvashattunk híradást e lap hasábjain. A munka folyamatosan hadad. E nyár elején fejeződött be a t etőszerkezet korszerűsítése és a tetőtér padlózatának kialakítása. Most kerül sor a szigetelésre, a közfalak fölállítására, a szobák felszerelésére és berendezésére. Re­mén) 'ségünk szerint a jövő nyári tanfolyamok résztvevői már bir­tokba vehetik az új tetőtéri szobá­kat, é;s a modernebb, kényelme­sebb épület is a magasabb szintű oktatást fogja szolgálni. Hogy a kántorképzés folyámata ne szakadjon meg, ebben az évben - az építkezés ideje alatt - is ren­deztek két háromhetes tanfolya­mot. A túljelentkezésből fakadó nehézségeik elkerülése érdekében idén az Igazgató Tanács által kivá­lasztott hallgatókat hívták meg a fóti otthonba. így korban, előkép­zettségben és előmenetelben vi­szonylag kiegyensúlyozott, ará­nyos csapat kialakítására lett vol­na mód, ha a behívottak mind vál­lalni tudták volna a tanfolyamon való részvételt a meghatározott A tanfolyamok záróistentiszte­letekkel fejeződtek be, melyeknek liturgiáját a lelkészek és a hallga­tók felváltva énekelték. A szülők­kel, rokonokkal közösen megtar­tott alkalmon az énekkarnak is le­hetősége nyílt arra, hogy pár per­ces műsorral számot adjon az el­végzett munkáról. A fiatalok aktív istentiszteleti részvétele bizonyára Szólampróba időben. Sajnos, a meghívottak kö­zül sokan nem tudtak eljönni más nyári programokra való hivatko­zással. Újdonságnak számított a tanfo­lyamok első napján tartott felmé­rés, melynek célja az volt, hogy a növendékek tanulmányi szintjét pontosan, meg lehessen állapítani, és így a nekik megfelelő szintű ok­tatást lehessen biztosítani. Az ere­detileg is kisebb létszámúnak ter­vezett tanfolyamoknak több ta­nulsága is volt. Mindenképpen nagy előnyt jelentett, hogy a részt­vevők számára - az előző tanfolya­mokhoz képest - lényegesen több gyakorlási lehetőség adódott. A kisebb csoportok intenzívebb munkát végezhettek. Az énekkar összeállítása azonban már nehe­zebb feladat volt. Most vált szem­betűnővé a lányok és a fiúk arány­talan megoszlása. A csaknem har­minctagú nőikarral szemben mindössze öt-hat fiút lehetett a fér­fikarba állítani. Jó lenne, ha a jö­vőben többen vállalkoznának a fi­úk közül a tanfolyam elvégzésére és így az énekkarban való részvé­telre is. A Kántorképző Szolgálat célja a gyülekezet-központú okta­tás. A kisebb létszámú kórus ezért olyan egyszerűbb műveket tanult meg, melyek előadására egy kevés­bé képzett, amatőr gyülekezeti énekkar is vállalkozhat. A hallga­tók így megismerkedhettek olyan darabokkal, amelyeket talán ők maguk is megtaníthatnak majd az otthoni gyülekezetben összehívo­gatott, énekelni szerető testvérek­nek. A gyülekezet-központú oktatás jegyében nagy szerepet kapott a korálok és a liturgiák ismerete. Az esti áhítatokat a 17. (énekes) litur­gia szerint tartották, hogy a fiata­lok azt is megismerjék és megsze­ressék. . A hallgatók Lukács evangéliu­mát tanulmányozták a három hét alatt. Reggeli és esti áhítatokon, egyéni biblia-olvasás során és a ha­gyományos biblia-verseny izgal­maiban vésődtek szívükbe a Szen­tírás igéi. A tanfolyamok egyikén még olyan filmek vetítésére is sor került, amelyek témája kapcsoló­dott a tanulmányozott bibliai könyv tartalmához. segíteni fogja őket gyülekezeti szolgálatuk hűséges és szakszerű végzésében. A közös úrvacsoravé­tel kifejezte az Isten szolgálatára készülő kántorok közös elkötele­zettségét és hűségét. A m?g nem konfirmáltak is az oltárhoz járul­tak, ahol a többiek közösségében áldást kaptak. Isten áldja meg egyházunknak ezt a fontos szolgálatát, és adjon erőt a Kántorképző Szolgálat ve­zetőinek, hogy valóban elérhessék céljukat: a magasabb szintű - gyü­lekezet-központú oktatást! Vető István A X VASÁRNAP IGÉJE Mt 23,1-12 ITT RÓLUNK VAN SZÓ! Milyen nagy a kísértés arra, hogy csak egykor-élt emberek jelenjenek meg gondolatban előttünk, amikor Jézusnak a farizeusokról szóló kemény szavait hallgatjuk. így könnyű is hallgatni ezeket a mondatokat; fejcsóválva, fintorogva, vá­daskodva vagy éppen' ujjal mutogatva. Lehet - miért is ne lehetne? - így hallgatni Jézus tanítását. Csak éppen úgy jár­nánk akkor, mint az, aki néz, de nem lát, hall, de nem ért, és mint az, akit kövér szívűvé keményített Istennek az örök engedetleneket sújtó ítélete. , Jézus Lelke azok előtt nyitja meg igéje értelmét, akik készek úgy hallgatni Őt, hogy itt „rólam, rólunk van szó”. S bennük ez a készség bűnbánatban és megújulásra való hajlandóság­ban ölt testet. Jézus szava először azok ellen fordul, akik Isten akaratáról csak beszélnek, de azt nem cselekszik. - Jaj annak az egyház­nak, amelyik csak nyilatkozni tud, elveket hangoztat, ígérget, de életével nem tanúskodik arról, hogy komolyan is gondolja, amit mond. Jaj annak az egyháznak, amelyik lelketlenül be­magolta és csak ismételgeti a „közöttetek nagy a szolga!” jézusi igazságát. Jaj annak az egyháznak, amelyik mindig tudja, mit kell másnak tennie, hogy javuljon élete, de maga nem segít önfeláldozóan mások gondjának felvételében. Jaj annak a gyülekezetnek, ahol a látványos, köztiszteletben álló helyekre mindig van jelentkező, de a csendes-szürke szolgálat­ra soha sincs vállalkozó. Jaj annak a szülőnek, nagyszülőnek, aki nélkül nem történhet istentisztelet, ünnep a gyülekezetben, de akinek életében semmit nem látnak otthon a gyermekei és unokái, hogy bármi köze is van Isten életet újító irgalmassá­gához. Jézus Urunk megalázó ítéletet jövendöl mindazoknak, akik csak szájjal és csak emberektől körüldicsérgetve, csak látszat szerint akarják Őt követni. Felelősségük át nem ruház­ható. Jézus szava azonban azok ellen is fordul, akik a méltatlan szolgákra hivatkozva, maguk sem veszik komolyan Isten igé­jét. Pedig így olvassuk: „Amit tehát mondanak, azt mind tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessé­tek...” (3. v.) Csodálatos az Isten hatalma és irgalma! Ő még azoknak a szolgálatát, munkáját is fel tudja használni, akik csak szájjal, színből és nem szívből hirdetik szavát. - Jaj annak, aki így tesz! - De jaj annak is, aki azért fordít hátat Istennek, igéjének, egyházának, mert csalódott egykor-volt vagy mai lelkészben, gyülekezetben. Aki hallja és érti Jézus akaratát, az nem fordul el botránkozva, botránkoztatva, ha­nem kész arra, hogy hitével, szeretetével javítsa a hibákat, gyógyítsa a sebeket, hogy hitelesebben szólhasson az Isten igéje. Az ítélet napján nem lesz mentségem, hogy „Uram, szolgád csak mondta mit tegyek, de nem adott jó példát”. Aki hallod Isten akaratát, engedelmeskedj, az ítéletet pedig hagyd Istenre! Testvéreim, Isten igéjének hirdetői és hallgatói, mai keresz­tyének, lássátok be, értsétek meg végre, itt rólunk van szó! Ittzés János IMÁDKOZZUNK Urunk, Jézusunk! Szabadíts meg minket látszat-keresztyénségfink min­den nyomorúságától. Újítsd meg egyházunkat, gyülekezetünket és ben­ne minket is, hogy hitelesen hirdessük, engedelmesen hallgassuk igédet. Segíts, hogy se igehirdetöként, se igehallgatóként ne hozzunk szégyent tereád. Ámen. Tessék választani! Egészség vagy betegség? Vannak olyan ajándékai Isten­nek, melyeket természetesnek tart­va nem is érezzük át nagyságukat. Azonban akkor, amikor valami' történik, valahogy másképpen kezdenek alakulni körülöttünk és bennünk a dolgok, fölfigyelünk ezekre a drága kincsekre. Ilyen ajándéka Istennek mindenekelőtt: az élet. Olyan természetesnek tart­juk, hogy amikor imádkozunk, sokszor megfeledkezünk imádsá­gunkban ezért a legdrágább kin­csért hálát adni és csak azt kérjük, ami az élethez úgy érezzük, hogy számunkra igen fontos. Az életnek jele az egészség és figyelmeztető jele a betegség. Mindkettő hozzátartozik életünk­höz. Ne felejtsünk el hálát adni Istennek akkor, amikor egészsége­sek vagyunk, de ne felejtsük el azt sem, hogy betegségünkben is ve­lünk van Ő. Hogyan is ajándékozza szá­munkra Isten az életet? Úgy, hogy közben felelősséget ébreszt életün­kért. Nem mondhatjuk azt, hogy nem’ érdekel, hogy mi történik ve­lem. Nem mondhatjuk azt, hogy mindegy az, hogy egészségesek, vagy betegek vagyunk-e. Nem mondhatjuk akkor, amikor a gyó­gyulás tőlünk függ. Hiszen Isten eszközeként, másokért élve kell megélni életünket. És ekkor már nem mondhatjuk azt, hogy éle­tünk, egészségünk csak a mienk. El kell mennünk emberileg a lehető­ségek határáig, ha a gyógyulásról, egészségről van szó. Tudjuk azt, hogy Istennel tehetjük meg ezt az utat. És akkor, amikor emberileg nézve nincs lehetőség a gyógyulás­ra tudjuk, hogy Isten egy másfajta életformát készített számunkra, mely van úgy hogy csak hónapo­kig, de van úgy, hogy hosszú éve­kig, évtizedekig eltart. Weöres Sándor fogalmazta meg: „Isten rajtad: végtelen könny, Isten benned: végtelen mosoly.” A külső fájdalmak, állandó be­tegségek, végleges rokkantság elle­nére is lehet boldog így az ember élete. Sokszor a betegség kiteljesíti az életet. Illyés Gyula így ír erről: „... a világ másképp tiéd nem lehet, csak terhével: ha épp azt viseled.” A betegségben, a teher hordása közben is megtalálhatja az ember lelke békéjét. És, ha megtalálta, akkor az az öröm már nem a han­gulatok függvénye csupán, hanem a legmélyebb kapcsolat az élet Urával. Tóth Árpád írta: „Összeszoritom ajkam, ha nehéz A kin, mert tudom, Tied az én harcom, És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád­fényü arcom.” Tied az én harcom Istenem - mondhatjuk, hiszen Isten egyszü-: lőtt Fiában, Jézusban önmagát ad­ta a szenvedésbe, önmagát adta a szenvedőnek. Nem a sajnálat, a szánalom, ha­nem a szeretet az, amely erősíthet a betegségben is. Erre a szeretette Jézus adott példát nekünk. Nagy László Kettős lelkésziktatás Orosházán Együtt a hit harcában (Folytatás az 1. oldalról) tőlük is kérve e szeretet megélését. Tamássy Tamás segédlelkész az iharosberényi hívek köszöntését adta át, hangsúlyozva, hogy nem felejtik el Győri Gábor 8 évi szol­gálatát. Megyasszay László a szin­tén szomszédos Csongrád-Szol- nok-i Egyházmegye nevében Gál 6,2-t helyezte az ünnepeltek szívé­re. Győri János Sámuel lelkész a 133. Zsoltárral kért áldást. Cziko- ra Lajos kardoskuti felügyelő után Koszorús Oszkár ny. esperes mon­dott köszöntőt. Győri János ny. nagytarcsai lelkész 50 évvel ezelőtti lelkésszé szentelésének igéjével mondott áldást fiára és annak szol­gatársára. Dr. Tömböly János fel­ügyelő azt kérte tőlük, hogy válja­nak, legyenek a gyülekezet példa­képeivé a szolgálatban és a keresz­tyén életben. Végül Gyarmati István és Győri Gábor válaszolt a köszöntő sza­vakra. Hangsúlyozva, hogy első­sorban nem szavakkal, hanem to­vábbi életükkel és szolgálatukkal kívánnak a jelenlévők, az orosházi gyülekezet, s nem utolsósorban Is­ten szeretetéért köszönetét monda­ni. - A testvéri együttlét az Alföld Szálló éttermében, terített asztalok mellett fejeződött be. Lászlóné Házi Magdolna Az Újszövetség a Rádióban Hegedűs D. Géza Jézus szerepében 59 Hangsúlyozom: nem szerep - szolgálat... 1 Amikor a BBC vendégeként meg­hallgattam az angol rádió Biblia-felol­vasásának néhány felvételét, később pedig az ausztriai Oberwart falusi templomában egy beat-misét, akkor ért meg bennen)az elhatározás—több évti­zedes vágyam megvalósítása: mikrofon elé vinni a Bibliát. Ha a szigorú litur- giájú istentisztelet mai nyelvre és mai zenére áttehető, miért ne íehetne a Bib­lia archaikus nyelvét feloldani, érthető­vé és élvezetessé tenni korunk embere számára - mondta Bozó László rende­ző, aki csaknem huszonöt évi felkészü­lés, vívódás után olyan sikerrel szólal­tatta meg Károli Gáspár nyelvén a rá­dióban - kiváló művészgárdával - Mó­zes öt könyvét, hogy még a nyár folya­mán meg kellett ismételni. Most élete nagy állomásához érkezett^ mikrofon elé vihette a folytatást, az Újszövetsé­get. Mintha önmagát ajándékozta vol­na meg hatvanadik születésnapjára - hiszen a felvételek éppen akkoriban fe­jeződtek be. Bozó László a világirodalom csak­nem minden jeles alkotását már meg­rendezte a rádióban; olyan műveket tárt a hallgatóság elé, amelyek még olyanok leikéhez is közelférkőztek, to- vábbolvasásra serkentették, akiktől az irodalom is távol állott. Sokoldalú mű­vész, megdöbbentően szerény, csendes szavú - élmény vele beszélgetni.- Milyen lesz az Újszövetség?- Azt a pillanatot próbáltam megra­gadni, amikor a vallás megszületik, amikor az emberi szenvedélyek szinte átsütnek az evangélisták különböző módon megformált mondatain. Azt a helyzetet kellett ábrázolnom, amikor egy olyan műalkotás jön létre, mint a Bibfia, de nagyon vigyáznom kellett arra, hogy ne sértsek vallási érzékeny­séget. Elfogadhatóvá vált a Biblia, bi­zonyítani óhajtjuk vallásos téren, mennyiben kultúrtörténeti érték. Mert az Újszövetség mint vallástörténet, mint művelődéstörténet nemcsak úgy létezik mint élő vallás. A kort nem lehe­tett figyelmen kívül hagyni. Egyetlen megvalósítható álláspontot kerestem meg, mely egyezik az én művészi meg­alapozottságommal. A zenében meg kellett találni azt a zenei kifejezést, mely a korai keresztyénség dallamvilá­gát hordozza. A kisázsiai dallamvilág­hoz nagyon alkalmas Decsényi János elektronikus zenéje, - kórussal. A négy evangélista bemutatását egy dokumen­tumjáték előzi meg. Ebben a szereplő művészeknek, a munkatársaknak el­mondom részletesen rendezői elképze­léseimet. Nem volt könnyű feladat a részletek kiválasztása, az Apostolok Cselekedetei, Pál apostol, János jelené­sei egy-egy órában összesűrítve kerül mikrofon elé. Mintegy 3 hónapig tartó ; felvételi periódusban rögzítettük több ezer méter filmszalagon a mű születé­sét, egyáltalában az evangéliumról való véleményüket rögzítettük. Teljesen vi­lágos és egyértelmű, hogy színészeink mennyire ismerik ma Magyarországon a Bibliát, és az egész Újszövetséget. Öröm volt látni milyen hamar kezdtek azonosulni szerepükkel, Sinkovits Im­re, Bács Ferenc, Horváth Sándor, Hege­dűs D. Géza... Nekem olyan Jézust kel­lett választanom, akit a széles hallgató­ság elfogad, Hegedűs sajátos tájszólá­sa, szép tiszta nyelve, gondolkozása úgy éreztem, alkalmassá teszi a reá vá­ró feladatra... A rádió „Pagodájában” találkoztam Hegedűs D. Gézával. Első kérdésem az volt, hogyan készült fel erre a megtisz­telő nagy feladatra, mi volt, ami a sze­repben legjobban megfogta? - Válasza elgondolkoztató.- Fél évvel ezelőtt szólt a rendező, Bozó László, hogy rám gondolt... Ib- rány, protestáns környezet, Károli Gáspár Bibliája, bibliafordításának nyelve a mindennapi élethez tartozott. Ezen keresztül tanult a falu népe ma­gyarul. Őseim az ő nyelvén olvasták a . Bibliát, - akarva-akaratlanul ez a nyel­vi környezet vett körül engem is, ebbe születtem bele. Megismertem a bibliai történeteket. A Biblia a falusi nép tör­vénykönyve mindennapi életében. A haláláig a vallás nagy segítség, tá­masz, képzeletüket át-átszövi. Ereden­dően közöm volt gyermekkoromtól kezdve a Bibliához, - természetes része volt. - Semmi mást nem kellett csinál­nom először, minthogy a Bibliát leve­gyem a könyvespolcomról - mert ott van. Olvasni kezdtem. Nemcsak egy- egy részletét, hanem úgy ahogy van: az egész Újtestamentomot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy korábban rá let- • tem volna kényszerítve arra, hogy meg­fogalmazzam magamnak a Biblia filo­zofikus mondatait, a bibliai személyek jelentőségét.- Ebben az időben jelent meg Vas István Biblia válogatása, gondolom azt is olvasta.- Természetesen. Itt mindent sűrítet- * tem. Nagy feladat. Nem is úgy fogtam fel, hogy szerep. Jézus hangjának, Jé­zus gondolatainak felhangosítója va­gyok. Hangsúlyozom, ez nem szerep! Ez szolgálat. Esszenciája az emberi tapasz­talatoknak, az ember erkölcsi vívódá­sának, igazságkeresésének. - A rende­zővel beszélgetve arra jutottunk, hogy minél természetesebb, minél emberibb legyek, közvetlen módon beszéljek, cé­lunk ugyanaz volt. Szorongás és annak tudása, hogy az emberiség egyik alap­művét kell megszólaltatnunk. Az ebből fakadó izgalom a szöveg visszaadásá­ban az első perceket megnehezítette...- Milyen volt az „összehangolódás” a kollégákkal?- Nagy segítséget jelentett Sinkovits Imre, a narrátor szerepében. Ő vezette fel a történetet. A legnehezebb volt el­jutni odáig, hogy a lehető legtermésze­tesebben szólaljon meg a világon az egyik legismertebb, legtöbbet forgatott könyv, az olyan erkölcs-történeti mű, amely nélkül nem lehet megérteni a múltat, sem a jövőt. - Nehéz szöveg kétségtelenül, de nem volt idegen, pon­tosan ez a nyelv hatott rám gyermek­korom óta. Érdekessége talán az volt, hogy az egész Újszövetségben tallózva fel lehet tenni a kérdést: ki ez az Em­ber? Nagy tanulság'volt: ahány evangé­lista, annyi Jézus-kép. A Bibliában minden evangélistának mást jelent, minden könyvben valahol önmaga ké­pét is adja a szerző. Az egyik evangélis­ta Írásában villannak fel Jézus szavai leghitelesebben a személyiségéről, a másik költő-, a harmadik filozófus-, a negyedik majdnem gazdasági szakem­berként közelíti meg a történetet. Egyik sem önmagát írta le, hanem ab­ban a történelmi momentumban vala­mi forrást akart közölni: eszköz volt számára, hogy jézusi szóval, Jézust hív­hassa segítségül a saját gondolatainak kifejezésében. Ennyiben örök és em­beri... Schelken Pálma (Az Újszövetség bemutatása szeptem­ber 27-én kezdődött a rádióban. A to­vábbi adások időpontja: október 4, 11» 18 és 25.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents