Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-04 / 40. szám

A fiaink se látják már Székely Bertalan oltárképéből, mely a Bécsikapu téri temploHÍunk oltárán állt a háború előtt, már szóltunk, mint pótolhatatlan há­borús veszteségünkről, de ugyan­ilyen értelemben érdemes megem­lékeznünk a templom egész belső teréről, különösért is egykori1 szó­székéről, oltáráról és oltárteréről. Budavári templomunk az ostrom alatt annyira elpusztult, hogy csak a csupasz falak maradtak meg. Ál­lamunk akkor az elsők között állí­totta helyre. Külsejében a lehetősé- gekhéz mérten az eredeti neoba­rokk stílust igyekeztek rekonstru­álni (Kallina Mór terveihez alkal­mazkodva), de a belső oly mérték­ben alakult át, „puritanizálódott”, hogy az egész benső tér, s főleg műkincs számba menő elemei, szó­széke, oltára, keresztelőköve már nem volt rekonstruálható. A mai belső templomtér Fried­rich Lóránd és Bretz Gyula műépí­tészek munkája, s noha egészen más, mint az eredeti, a gyülekezet igen megszerette ezt a „kényszer- megoldást.” A régi oltár, szószék és kereszte­lőmedence azért is fájdalmas vesz­tesége a gyülekezetnek, mert mind­három még a Dísz téri templo­munkból került át, s Mária Do­rottya emlékét hordozta. A majdnem kórusmagasságban állott szószék mellvédjén régi, pri­mitív, de kétségtelenül műemlék értékű, fából készült dombormű volt látható, mely a magvetőt áb­rázolta, magyar parasztember ru­hájában. A szószék ajtaját, amely a sekrestyéből vezetett fel, felül a háromszögű Isten-szem diszítette. A baldachin, amely már nem a Dísz térről került át, kecses ívben emelkedett, s tetejét a két kőtábla díszítette. A klasszicizáló stílusú oltár alapja szarkofág-jellegű volt, fehér márványlappal borítva. Négy osz­lop, korinthusi oszlopfővel tartot­ta fölötte a timpanont. Négy ba­rokk fém gyertyatartó díszítette. Mindez a háború martaléka lett, kivéve a hat közül négy gyertyatar­tót, amiket még a háborús törme­lékek között zúzottan megtalál­tam, s ezek még restaurálásra vár­nak. Ha megtörténik, ezek lesznek az egyetlen emlékek, amelyek nem­csak a háború előtti templomból maradtak meg, de a Dísz téri egy­kori templom egyetlen tárgyi emlé­keiként őrizheti a gyülekezet. . Leszakadt és megsemmisült az igen szép barokk réz csillár is, amely mintegy 32 gyertyaimitáció- jú égőjével világította be a temp­lomteret. A templom déli fala, az oltárfal gyönyörű neobarokk egysége őrzi a templom tervezőjének, Kallina Mór műépítésznek emlékét. Ezt sem látják a fiaink se. Koren Emil (-----------------:----------: : \ Sí k Sándor Szeptemberi lomb Várj még, ne siess, szeptemberi lomb, A hegyeken még szól a koiomp, Még messze a tél. A te helyed még fenn van a fán: Hova lesz, ha te nem„szólsz, az őszi magány? Várj,, hársfaiévá!, Várj, bükkfalevél! Várj még, ne siess, szeptemberi szív, Hiszen érted már, hogy, a szél hova hív: Nincs messze a tél. Kell még holnap is, aki énekel: Az énekléshez élni kell. Várj, hársfalevél, Várj, bükkfalevél! I _________________________________________________________) 20 0 éves a győrújbaráti templom Hálaadás és szolgálat A barátig hegyen régi kolostorrom és körülötte temető tanúskodik arról, hogy már az Árpádok idejében is laktak ezen a helyen. Valószínűleg az itt lakó szerzetesekről kapta a falu a Baráti nevet. Később Barátfalunak (Kis- és Nagy-) hívták. Mai Győrújbarát nevét a második világhátmrú után nyerte. Evangélikus temploma- sok más protestáns templommal egy időben- a Türelmi Rendelet évtizedében épült. *0 Igj mtmr Fennállása kétszáz éves évfordulójá­nak ünneplésére gyűlt össze szeptember 6-án a környék evangélikussága az erre az alkalomra kívülről-belülről felújított templomba, amely most kicsinek is bi- , zonyult az ünneplő tömeg befogadásá­ra. Hangszórók tették lehetővé,'hogy a templomon kívül rekedtek is részvevői lehessenek a hálaünnepnek. Dr. Nagy Gyula, az Északi Evangéli­kus Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a 100. zsoltár alapján: Kettős ün­nep a mai, két dolgot köszönhetünk Istennek: 1. Kétszáz éve áll templo­munk. 2. Isten segítségével kivül-belül felújíthattuk erre az ünnepre. A 100. zsoltár arra tanít most bennünket, hogy több legyen a hálaadás keresztyén életünkben. Mert a keresztyén hivő élet nem' fejlógató, örömtelen, lemondó élet, hanem teljes, örvendező, hálás élet... Mindig, minden helyzetben bő­ven van okunk örülni, hálát adni. Is­tent dicsérni. „Menjetek be kapuin há­laénekkel!” Hálára indít a múlt: 1787 óta áll a gyülekezet lelki otthona, Isten háza. Hálára indít a jelen is: A gyüleke­zet megújult temploma ma is, a jelen­ben is végzi áldott szolgálatát. Szok- tunk-e naponként hálát adni templo­munkért? Ma is rendelkezésünkre áll, mint az Istennel találkozás helye, mint olyan fiely/ahol Isten Igében-szentség- ben szolgálja életünket, mint ahol meg­valósul a testvéri közösség, a gyüleke­zet összetartó ereje, egyik felemeli a másikat..., mint ahol lélekben együtt vagyunk más közösségekkel, társadal­munk és népünk életével, és megélhet­jük az egyház ökumenikus életét a vi­lágban. Mindez, ok arra, hogy több le­gyen az öröm és a hálaadás életünkben. Ennek a hálaadásnak - s ez a mai zsoltár másik nagy tanítása - nemcsak az ünnepre, a mai istentiszteletre kell szorítkoznia, hanem egész életünkre át kell terjednie. „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” - így váljék gyakorlattá a hála életünkben. Két szó fejezi ki a szolgálatot a Bibliában. Az egyik a li­turgia, az istentiszteleti szolgálat. Ez is nagyon fontos, mert átfogja egész éle­tünket, Isten elé állít. De ugyanilyen fontos a másik szó: a diakónia is, ez fejezi ki a hétköznapi élet szolgálatát. Ez a szeretetben történik. Mi Istent csak .az emberen keresztül szolgálhat­juk: „Ha megcselekedtétek eggyel a legkisebbek közül,'ünvelem cselekedté- tek.” Ez a szolgálat valósuljon meg a családban, a munkahelyen, a társada­lomban,. a gyülekezetben. „Szolgálja­tok az Úrnak örömmel!” Légy, újbaráti gyülekezet - fejezte be igehirdetését a püspök - ezután is a Az oltár múltért hálás, a jelenben örvendező és a jövőnek bizalommal nekivágó gyüle­kezet! Lépj a templom harmadik évszá­zadának útjára a múltért, a jelenért és a jövő reménységéért való hálaadás­sal.” Az istentisztelet után tartott ünnepi közgyűlésen Ráskai Ferenc felügyelő ismertette a templom • két évszázados múltját. Reményik Sándor: Kövek zsoltára c. verse alapján beszélt arról a láthatatlan templomról, amely itt van közöttünk. A nagy templomépítő, az Úr Jézus Krisztus, tudta, hogy „ember­kövek” hevernek itt is szerteszét tehe­tetlenül és haszontalanul. Elindult a köveket megkeresni és összeszedni. Az emberkövek véresre „horzsolták, ke­resztre feszítették, de O templomot épí­tett a szétszórt és durva emberkövek­ből. Ma is azt akaija, hogy á hideg, egymástól elidegenedett kemény kö­vek, amelyek „nem álmodtak temp­lomról soha”, az 0 keze nyomán csen­düljenek össze egy „óriási templom­dobbanással.” Lupták Gyula megbízott lelkész szá­molt be ezután a templom mostani fel­újításáról. Utalt Jézus szavaira: Ha va­laki tornyot akar építeni, előbb üljön le, számoljon, nehogy rávaló híján ku­darcba fulladjon vállalkozása. Mi is leültünk, számoltunk, és előre láttuk, a pénzünk nem lesz elég. De a hatalmas Istenre néztünk és a hit vakmerőségé­vel mégis belevágtunk a templomreno­válásba. S nem csalatkoztunk Istenben. Ő megmozgatta a szíveket és a kezeket. A milliós vállalkozás költségeit szinte felére tudtuk csökkenteni azzal, hogy minden munkát, amely nem igényelt szakembert, önkéntes társadalmi mun­kaként végeztünk el. Élveztük a Közsé­gi Tanács jóindulatú támogatását. A helybeli tsz díjtalanul bocsátott ren­delkezésünkre földmunkagépeket, épü­letállványokat. A 103. zsoltár szavaival lehet csak visszatekinteni az elvégzett munkára: „Áldjad én lelkem az Űrat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményé­ről!” Az ünnepi közgyűlés kedves mozza­nata volt, amikor dr. Nagy Gyula püs­pök a köszöntések során megemléke­zett Bárány Gyula esperes szolgálatá­ról. Éppen tíz éve tölti be a Győr- Soproni Egyházmegye esperesi tisztét. Számosán köszöntötték az ünneplő gyülekezetét, közöttük a helyi tanácsel-l nők, Szabó Béla római katolikus espe­res-plébános és Laborczi Zoltán, a gyü­lekezet nyugdíjba vonult lelkésze. Mind az istentiszteleten, mind az ün­nepi közgyűlésen a kiskőrösi gyülekezet énekkarának gyönyörű éneklése emelte az ünnepség áhítatát. Az énekkart Lup­ták György kiskőrösi lelkész vezényel-] te. Az ünnepi asztalnál, az ebéd mellett emelkedett szólásra Kovács Endre, a helyi tsz elnöke. Arról beszélt, hogy milyen mély benyomást keltett az egész községben az az összefogás, amelyet az evangélikusok tanúsítottak. Lelkes, önzetlen munkával varázsolták újjá, szebbé templomépületüket, s ez az egész község érdekét is szolgálta. Ugyanazok a dolgozók, akik a temp­lom felújításán olyan serény szorga-| lommal és lelkiismeretességgel fáradoz­tak, a tsz-ben is a legkiválóbb dolgo­zók, s hűséges munkájukra mindig le­het számítani. „ Lupták Gyula Evangélikus Elet 1987. október a. Összekovácsolódott Ha azt mondjuk, hogy az újabbkori történelmünk legizgalmasabb ország- gyűlése van mögöttünk, akkor bizo­nyosan közel járunk az igazsághoz. Felfokozott érdeklődés kísérte a ha­zánk, népünk életét sorsdöntőén meg­határozó döntéspk előkészítését. Elég csak utalnunk arra a társadalmi vitára, amelynek során formálódott a kor­mány munkaprogramja, majd egyre részletesebben kirajzolódtak a jövede­lemadó és általános forgalmi adó sar­kalatos pontjai. Az a nyilvánosság, amely a döntés­előkészítés, majd a parlamenti vita során megnyilvánult, reménykeltő. Reménykeltő azért, mert a vezetési stí­lus nemcsak eltűri, de kifejézetten igényli a vitaszellemet. Ez a nyíltság egyben előfeltétele annak a társadalmi reformfolyamatnak, amelyben élünk. A demokratizmus napi gyakorlatában fokozódik a társadalom legszélesebb rétegeiből az igény a döntések nyilvá- megvitatására. Tudni akaija az adófizető állampolgár, hogy kik, mire és hogyan költik a közösen megter­melt javainkat. Egyházi közvéleményünket sem ke­rülték el ezek a kérdések. Presbiteri gyűléseken, gyülekezeti alkalmak utáni beszélgetéseken szinte elkerülhetetlen volt ez a téma. Ki-ki a maga szemszö­géből mérlegelte - elsősorban - az új adótervezet várható kihatásait. Egyházvezetői tanácskozások is zaj­lottak. A megbeszélések a Pénzügymi­nisztérium illetékeseivel azt a célt szol­gálták, hogy az egyházi vezetők is el­mondhassák véleményüket az adó- és szociálpolitikai kérdésekben, szót emelhessenek az alacsony nyugdíjasok ügyében, de ugyanakkor kinyilvánít­sák azt a meggyőződésüket, hogy tá­mogatják a társadalmi megújulás kor­mányprogramját. A szemlélet megvitatása mellett szólt a parlamenti vitában testvéregyházunk püspöke is, hangsúlyozva a döntések feletti társadalmi és parlamenti ellenőr­zés fontosságát. Közhelyszerű már, hogy nehéz esz­tendők előtt állunk. Tudja ezt a kor­mány és tudjuk mi, állampolgárok is. Mégis azt reméljük, hogy az ország- gyűlés számos, gazdaságunkat alapjai­ban is érintő döntései új fejezetet indí­tanak el hazánk történelmében, mert hívők és nemhívők egyaránt igénylik és sürgetik a kibontakozást. Ám hiba lenne csak a kormánytól várni ennek megvalósítását. Az előfel­tételeket a kormányzat megteremtheti. Megváltoztathatja a gazdasági szabá­lyozást és irányító rendszert, de a cse­lekvőkészség, a tudáson alapuló mun­ka, az egyéni kezdeményezőképesség, a társadalmi ellenőrzés sokat tehet a megvalósításért. így kaphat valóban széles támogatást az a program, amiről a kormány miniszterelnöke - összegez­ve a képviselők javaslatait - a Parla­ment folyosóján az őt körülvevő újság­írók £gy csoportjának elmondotta: Ez a program összekovácsolódott. Lehel László Felavatták az új Ráday Kollégiumot Fotó: Batár Bea 200 éve, 1787. október 4-én hunyt el Pesten Cornides Dániel történetíró. Lip- tószentmiklóson született 1732. jú­lius 1-jén. Pozsonyban Bél Mátyás tanítványa volt. Az erlangeni egye­temen folytatta tanulmányait. Ezt befejezve visszatért Magyaror­szágra és Wesselényi István gyer­mekei mellett volt nevelő. Később a kolozsvári református kollégi­umban kapott német nyelvtanári állást. Egy időben Teleki József titkára is volt. 1784-től a pesti egyetemen a diplomatika és heral­dika tanára lett haláláig. Könyvtá­rosként dolgozott az egyetemi könyvtárban. Közel állt a felvilá­gosodáshoz. Gazdag kéziratanya­gát a Codex Diplomaticus-ban használta fel Fejér György. Nevét viseli egy 16. századi nyelvemlé­künk: a Ráskai Lea által lemásolt Cornides-kódex. 200 éve, 1787. október 26-án született Ka- pinémetfalun Munyai Antal Lajos evangélikus tanár. 1797-től Eperje­sen tanult, majd Lőcsén folytatta (1803) és Pozsonyban fejezte be, ahol 1805-től volt diák. Nevelő lett, majd amikor kellő pénze gyűlt össze, Wittenbergben iratkozott be az egyetemre (1811. május 7-én). Amikor 1812 őszén hazajött, újra nevelő lett 1815 szeptemberéig, mert ekkor lelkésszé választották Szepesolasziban. Innen ment teo­lógiai tanárnak Eperjesre 1832- ben. Itt érte a halál 1849. december 2-án. 175 éve, 1812. október 10-én született Szek- szárdon Garay János költő. Egy szekszárdi kereskedő fia volt. 17 éves korában, 1829-ben Pesten lett orvosnövendék, majd filozófiát hallgatott az egyetemen. 1833-tól kezdődően irodalmi pályán talál­juk. A Regélő és a Honművész se­gédszerkesztője. Hőskölteménye­ket, hazafias verseket, prózai írá­sokat jelentetett meg 1834-től. Már ekkor közkedvelt író volt, mégis családjával együtt sok anya­gi gondja volt. Pestre költözött 1839-ben és több folyóirat szer­kesztőségében dolgozott. A Kisfa­ludy Társaság tagja lett 1842-ben. Egy év múlva megjelent az Obsitos c. költeménye a nagyotmondó Há­ry János alakjának megformálása­ként. 1844-ben megromlott egész­ségi állapota. Megvált a szerkesz­téstől és könyvtárban vállalt állást. Az 1848-as forradalmat verseivel támogatta, rövid nemzetőri szol­gálatot is teljesített, a harcokban azonban betegsége miatt nem vett részt. Versei miatt őt is haditör­vényszék elé állították, de hamaro­san szabadon engedték. Utolsó éveiben vakon, feleségének diktál­va dolgozott. 1853. november 5-én halt meg Pesten. 50 éve, 1937. október 12-én fejeződött be az Evangélikus Országos Zsinat. 1934. november 10-re hívták össze. Az első szakaszban Geduly Henrik püspök és Radvánszky Albert fel­ügyelő elnökölt. A munkát tovább folytatták 1936. november 10-21. és december 7-10. között. Majd a befejező fázis 1937. március 7-12. között és október 12-én volt Kapi Béla püspök és Radvánszky Albert felügyelő elnöklete alatt. Az 1891-94. közötti budapesti zsinat határozatait egészítették ki a kor követelményei szerint. Az állami megerősítésre október 31-én került sor. Olyan törvényt alkotott ez a zsinat, mely 25 éven át, az 1952-es zsinatig adott keretet egyházunk számára. 25 év«, 1962. október 1-5. között tartot­ta III. gyűlését Nyborgban az Európai Egyházak Konferenciá­ja (EEK). A főtéma a gyűlésen: „Az egyházak Európában és a modern ember válsága”. Európa szinte valamennyi országából több mint 200 delegátus gyűlt össze Nyborgban és vett részt a gyűlésen. Egyházunkat dr. Ottlyk Ernő teológiai tanár kép­viselte. Élénk vitát folytattak a résztvevők és próbálták megje­lölni az egyház teendőit a huma­nizmus és a világ kérdéseinek megválaszolásában. Detre János Szeptember 27-29. között - nagysza­bású ünnepségsorozat keretében - fel­avatták az új Ráday Kollégiumot. Szeptember 27-én ünnepi ülésen ad­ták át a Kollégium kulcsait, az ezt kö­vető akadémiai díszközgyűlésen neves keresztyén személyiségeket, így R. Runcie canterbury érseket, az Ang­likán Egyház fejét (Nagy-Britannia), K. Kaunda államelnököt (Zambia), J. Rau Észak-Rajna-vesztfáliai minisz­terelnököt (NSZK), D. G. Brandt-ot, a Rajnai Evangéliumi Egyház főtaná­csosát, M. Brinkmant, a Vesztfáliai Evangéliumi Egyház főtanácsosát (NSZK), Kyrill orosz ortodox metro­politát (Szovjetunió), J. Smolik teoló­giai professzort (Csehszlovákia) a Re­formátus Teológiai Akadémia dísz­doktorává avatták. Szeptember 28-án került sor az ünnepi hálaadó istentiszteletre, me­lyen dr. Tóth Károly püspök hirdette az igét, Kovách Attila püspök imádko­zott, dr. Adorján József beszámolt a kollégium újjáépítéséről és bővítésé1 ről. Szeptember 29-én a díszteremben tu­dományos konferenciát tartottak, melynek fő témája A magyar reformá­tus egyház jelentősége a nemzeti műve­lődés történetében volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents