Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-09 / 32. szám
Evangélikus Elet 1987. augusztus 9. 0 Ül jfts GYERMEKEKNEK Jn 6,1-15 „Ez is valami?” A kisfiúról, akiről ez a történet szól, nem sokat tudunk. Nem is ö a főszerepló, bár elsó hallásra úgy tűnik, hogy az ő önzetlensége fordít jóra mindent. Mi történt hát? Azon a vidéken, ahol ó lakott, Palesztinában, a Tibériás- tavától távolabb levő kis faluban, akkoriban igen sokat beszéltek egy Jézus nevű emberről, aki állítólag Isten Fiának mondja magát. Sok csodálatos dolgot is tesz: halottat támaszt föl, betegeket gyógyít, emellett pedig tanítja azokat, akik követik őt vándorlásai során. Most azonban új hír kapott szárnyra a faluban: Jézus a tóhoz közeledik! Napkeltekor sokan útnak is in- . dúltak, hogy találkozzanak vele és saját szemükkel-fülükkel győződjenek meg arról, hogy igaz, arhit róla hallottak. A férfiak és asszonyok mellett gyerekek ís bandukoltak az úton. Ott volt köztük a mi kisfiúnk is. Hosszú gyaloglás után végre megérkeztek a tópartra. Hamarosan fel is fedezték Jézust: a dombtetőn ült tanítványaival együtt. Lassanként aztán közrefogta őket a várakozó tömeg gyűrűje. A kisfiú pedig egészen előre sodródott, s tisztán hallotta, amint Jézus megkérdezi egyik tanítványát: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Az pedig igen- meglepetten, mint aki nem hisz ...... a saját fülének, válaszolta: „Kétszáz dénár áru kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset!” Kétszáz dénár! - szörnyűlkö- dött el a kisfiú is - hiszen az rengeteg sok pénz! Nekem még egy fillérem sincs, csak ez a két halacska és öt cipó a tarisznyámban, amit még édesanyám csomagolt az útra. Talán ezt a kis sóhajtást hallotta meg a közelben álló tanítvány, s ő vezette előre, talán magától lépett még közelebb, ki tudja. De máris ott állt Jézus előtt, s nyújtotta oda kis tarisznyáját. Maga mögött lemondó dünnyögést hallott: „öt kenyér és két hal, mi ez ennyi ember- hek?" Jézus hangjából azonban nyugalom és erő sugárzott, amint leültette a sokaságot. Azután pedig kezébe vette a kenyereket és a halacskákat, az ég felé tartotta őket, majd Istennek hálát adva elkezdte osztani a körülötte levőknek. S a kisfiú szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor látta, hogy járnak a kenyerek s a halak kézről kézre, s mégsem fogynak el! Lám, tényleg igaz, amit beszélnek Jézusról! Más ember talán kinevette volna őt, a gyermeket, ha ilyen helyzetben kis tarisznyájával előáll. Jézus azonban nem utasította vissza még ezt a kévését sem. Bizonyára tudta, jó szándék és őszinte adniakarás vezette a kisfiút, amikor odanyújtotta uszonnáját. S ezt, a jó szívvel adott kis ajándékot tette Jézus az egész sokaság számára ajándékká. Hiszen jutott az ennivalóból mindenkinek jóllaká- sig, sőt több kosárra való maradékot szedtek össze. Az emberek pedig örömükben, köszönetképpen királyukká akarták tenni Jézust. A kisfiú pedig újra elvegyült a sokaságban, nem is figyelt már rá senki. Mégis boldog volt: lám, ez az apróság milyen csodává vált Jézus kezében. S talán érezte azt is, hogy ez nemcsak az iménti kenyérre és halra vonatkozik, hanem mindenre,'amit őszinte szívvel rá tud bízni Jézusra, ö megáldja azt, bármilyen apróságnak tűnik is. Azt is, ámi a mienk. Figyeld csak meg azoknak az arcát, akik kapnak belőle valamit! Farkas Etelka f A "V f VASÁRNAP ) IGÉJE ézs 57,15-19 wm mm „MÉGIS MEGGYÓGYÍTOM ÉS VEZETEM ŐT...” MÉGIS! - ez a kicsiny szócska talán egész alapigénk kulcsszava, igazi fordulópontja. A teljességgel érthetetlen, indokolatlan, feltétel nélküli isteni szeretet megmagyarázhatatlan forrása, a kegyelem szava ez a „mégis”. Az a fenséges Isten, aki „örök hajlékban, magasságban és szentségben” lakozik egy szabad fordítás szerint „kész a legkisebb kunyhóba is betérni...” Lehajol az alázatosokhoz és megtört szívűekhez, hogy felüdítse, meggyógyítsa őket. De az isteni gyógymód nem felszínes tüneti kezelés, amely csak átmeneti enyhülést ad a betegnek. Igénk a gyökerekig megy vissza, a kórokozókat leplezi le, először pontos diagnózist ad: miért, mitől beteg az ember?! „Elpártolt tőlem, és a maga esze után járt.” íme, a tömör diagnózis: alapbetegségünk az istennélküliség, a bizalmatlanság, hitetlenség Teremtőnkkel szemben. Az elmúlt vasárnap éppen ennek az ősbizalmatlanságnak, a bűnesetnek a következményeiről üzent Isten igéje. Kiűzettünk az Édenből, de mintha nem is nagyon bánnánk ezt az átkos függetlenséget az Istentől: legalább a magunk útját járhatjuk, a magunk esze után mehetünk. De mire, hová vezet ez a saját út, saját ész? Igénk diagnózisa csak egyetlenegy életveszélyes tünetet, következményt vesz célba: a haszonlesés bűnét. Mi ez a tömegbetegség, mely ezrével szedi áldozatait hazánkban is? Károli telhetetlenségnek fordítja, Luther a kapzsiság, a minden áron birtokolni vágyás kifejezést használja. Miközben rettegve próbálunk védekezni a XX. század különböző népbetegségei ellen, kutatjuk a rák, az AIDS rejtett kórokozóit, nem vesszük észre, hogy önmagunkban hordozzuk egy tömegbetegség gyilkos és fertőző csíráját. A telhe- tetlenség betegsége önmagunkból származik, a kórokozó neve a nagybetűs ÉN, az ENYÉM, a NEKEM. Ebből táplálkozik az az olthatatlan, kínzó szomjúság, ami űzi, hajtja az embert, de valójában soha sem csillapul, mert sohasem elég, amit elértem, megkaptam. Napjainkra szinte nemzeti programmá vált az egészségesebb életmódra való nevelés ügye. Megdöbbentő statisztikai adatok látnak napvilágot, miszerint agyondolgozzuk magunkat, már nem tudunk megállni, már nem tudjuk mi az, hogy ünnep, pihenés, megállás, kilazulás, lelki feltöltődés. S miközben űzzük, hajtjuk, pusztítjuk önmagunkat, mégis úgy érezzük: alig jutottunk el valamire, hiszen a másiknak több van, a másik háza még nagyobb, a másik kocsija újabb modell... Szinte görcsbe meredt tekintettel csak azokat vesszük észre, akiknek valamiből talán több van, mint nekünk, s úgy véljük csak akkor lehetünk elégedettek, ha mi is eljutunk arra az „életszínvonalra”. Vajon mikor döbbenünk már rá arra, amire többezer éves igénk hallatlanul korszerűen világit rá: ez az értékrend, életszemlélet beteg! Az életszínvonal nem mérhető a fogyasztás, a birtoklás mennyiségi tényezőivel. „Az élet több, mint az eledel” - figyelmeztet Jézus; az élet igazi értékeit nem lehet se forinttal, se dollárral biztosítani. Új értékrendre van szükségünk, mely a végső értékforrásból, Istenből indul ki. Olyan látásra kell eljutnunk, amely „lefelé” is lát, ami észre veszi azokat is, akiknek talán mennyiségileg jóval kevesebb jutott az élet bizonyos „kellékeiből!’, de lehet, hogy.magáhan az életben gazdagabbak, mint mi. „Megteremtem ajkán a hála gj^ütriőkAét” - hángzik igénk gyógyító programja. Ma gyanús, ha valaki hálás és elégedett. Nehezedő gazdasági körülmények között szinte kötelező az elégedetlen morgás. Csak a panaszkodást érezzük hitelesnek és őszintének. S ezzel akarva akaratlanul beoltjuk, megfertőzzük már az utánunk jövő nemzedéket is a telhetetlenség, elégedetlenség „vírusával”. Igénk nem ad gazdasági programot, a gazdasági egyensúly megteremtése nem Isten feladata. 0 a mi belső értékrendünket, felbillent egyensúlyunkat akaija meggyógyítani, amikor felkinálja a „hála gyümölcseit, a közeli és távoli béke” és megbékélés ajándékait. Gáncs Péter IMÁDKOZZUNK Urunk, mi elhagytuk a Te utadat, de Te nem hagysz magunkra. Mi elpártoltunk Tőled és értékeidtől. Te mégis minket keresel, mert még mindig értékesek vagyunk Neked. Teremtsd meg bennünk újra a hála és a békesség gyümölcseit, hogy másokat is felüdíthessünk a Te ajándékaiddal! Ámen. Q Tessék választani! Háború vagy béke? Ne tessék választani! Vagy=? - Sportágakban vannak „szabadon választott” gyakorlatok. A háború és béke ügye nem ilyen. Nincs választási lehetőség. A kettő nem alternatíva. Csak a békét lehet választani. Feltéve persze, hogy élni akarunk; feltéve, hogy élni akarsz. - Ugye, élni akarsz? „Mindig volt háború és mindig lesz!” - szokták mondogatni. „A béke rövid időszak két háború között. Az emberiség egész történelme igazolja ezt, mindeddig.” - mondják. - Félreértések! Nem volt mindig háború! - Civakodás volt, gyilkosság is, bűn a testvér ellen is (lMóz 4. fejezet); de háború nem volt mindig. „Mindig lesz” éppen ezért alaptalan, helytelen következtetés! Mit tehetünk a békéért? Gondolkodunk róla! „A ma lelkésze: Egyik kezében a Biblia, másik kezében az újság.” - a Teológián rengetegszer hallottuk e mondást. Vegyük most előbb az „újság"-otl - A tömegkommunikációs eszközök ontják a meggon- dolkodtatóküt; - a slágerekben (Észrevetted?): „Legyen nyár és béke már!”, „Szeretem őt, a vén Európát...”, „Ugye, eljönnek a repülők!?!”; - a világpolitika híreiben: véres háborúkról, testvérháborúkról; - nem testvérháború-e minden háború!?!; békés politikai holnapért és ellene ható eseményektől. Együtt gondolkodik a világ! Mert: „Vagy az emberiség vet véget a háborúnak, vagy a háború vet véget az emberiségnek” - fogalmazta meg J. F. Kennedy. Azt mondod: Sokat gondolkodtunk már háborúról és békéről, túl sokat! - De ismered-e például az egyházi vjlpgsgerygzetek gondolatait, csak egyet is ismersz-e közülük? Álljon itt most csak a Vallások Világkonferenciájának (Moszkva, 1982) két gondolata: „... a vallásos emberek az egész világon ítéljék el egyhangúlag, mint erkölcsi bűnt mindennemű fegyver fejlesztését, gyártását, kipróbálását és bevetését, bárki tegye is azt. Ez nem politikai, hanem elsőrenden etikai kérdés.” (A konferencia ,,Felhívás”-ából.) Forduljunk most a Biblia felé! Cikksorozatban lehetne csak végiggondolni, mi mindent nevez így a Biblia: „béke". Az eredeti szavak jelentése kb. ez: „béke"=egy közösség rendezettsége, épsége, egészsége, teljessége, zavartalansága. Több, mint a háború ellentéte! Néhány igehely, tanulmányozásra: Zsolt 46,10; Mik 4,4; 5,9-10; Zak 9,10; Ézs 31,1; Jer 16,5 és 29,7-11. (Érdemes velük foglalkozni!) Felmerül a kérdés: Mit tehetünk, ha nincs béke?- azaz: Mit tehetünk háborúban? - Luther szerint van olyan háború is, amely a szeretet cselekedete. Van eset, amikor háborút viselni jogos és szükséges, éppen a szeretet parancsából indíttatva: például fosztogató rablóbandák (terroristák) ellen, akik ártatlanokat gyilkolnak; vagy ha egyik hatalom (nép) rátámad a másikra. Védekezni kell, embertársaink iránti szeretetbői. De mi most nem háborúban, hanem politikai békében élünk; - Mit tehetünk most, amikor béke van? Ha béke van, őrizzük, munkáljuk! így lehetne Jézus szavát jól lefordítani: „Boldogok a békét munkálok...” (Mt 5,9; Hegyibeszéd) Hogyan munkáljuk a békét, a közösségek épségét, egész-ségét? Imádsággal. Imádkozva békéért, amikor a Miatyánkban ezt kéijük: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Ekkor a békéért is könyörgünk, amint Luther kifejti a Kis- és Nagykátéban. Segítséget nyújt imádkozásunkban Énekeskönyvünk is. (A 750. oldaltól.) Szóval. Azt gondolod most: Eleget beszéltünk már a békéről? Én azt gondolom: Van még mondanivalónk! Tudunk még mit mondani; újat is. Ebben a cikkben is ezt próbálom,' próbáltam' meg. Mint evangélikus keresztyének. Ez azt jelenti: Sajátos értékeinket, látásunkat őrizve és használva. Jelenti, hogy áldozatokra is készen: Többet költve, áldozva a békére, mint a háborúra. (A világ tudósainak csaknem a fele a hadiiparban dolgozik és onnan kapja fizetését.) Áldozatokkal - Friedenthal írta Melanchthon Fülöpről, hogy az ő bátorsága olyan volt, hogy engedni is mert... - Másokkal együtt munkálkodhatunk a békéért. Mert hit által felszabadultunk a világi aktivitásta. Seben István 350 év* 1637. augusztus 19-én halt meg a németországi Eilenburgban Vollgnad Gáspár evangélikus lelkész. 1577. július 28-án született Szászországban. Wit- tenbergben szerzett magiszter- séget. 1593-ban szász tábori pap lett. így került Magyarországra. 1613-ban a pozsonyi gyülekezet lelkészéül választotta, de 1615-ben. visszautazott Németországba. Szülőhelyén, Eilenburgban mint behlitzi nyugalmazott lelkész halt meg. 175 év* 1812. augusztus 3-án halt meg Szarvason Hamaliar Márton evangélikus püspök. Báton született 1750. november 1-jén. Felsőbakán, Selmecen, Lőcsén, Pozsonyban tanult, majd külföldön folytatta tanulmányait. Jénában volt egyetemi hallgató (1774). 3 év múlva hazajött. Selmecen lett conrektor, majd lelkész Nagykürtösön (1781), később pedig Selmecen (1784). 1790 táján a nagyhonti egyházmegye esperese volt. 1796-ban választották meg bányakerületi püspöknek. 1803-ban püspökként lett a szarvasi gyülekezet lelkésze. Betegsége miatt azonban 1806-ban le kellett mondania püspöki tisztéről, melyre azonban továbbra is emlékeztek kerületében, hiszen 1801- ben készítette el az ún. Hamaliar féle Utasításokat, melyek kerületét szabályozták, s 1863- ban csupán a kor megváltozott körülményeihez igazították. 175 4v* 1812. augusztus 24-én született Sajókazán Horváth Sámuel evangélikus lelkész. Apja tanító volt Sajókazán, Diósgyőrben, majd Hévízgyörkön. Középiskoláit Aszódon és Selmecen végezte. Teológiai tanulmányokat Pozsonyban és Bécs- ben folytatott. 1836-ban lett aszódi káplán, majd lelkész Ti- szaföldváron (1838) és Tótkomlóson (1844). 1855-58 között a békési egyházmegye fő- esperesi tisztét is betöltötte. Nevéhez fűződik a szarvasi gimnázium helyzetének megszilárdítása és a tanítóképezde kialakítása. A pátens elleni küzdelemből is kivette részét. 1873-ban vonult nyugalomba, s 20 év múlva, 1893-ban, november 30-án Tótkomlóson halt meg. 175 *«• 1812. augusztus 27-én Vattán született Szemere Bertalan a felelős magyar kormány miniszterelnöke. Már fiatalon tagja volt az országgyűlési ifjúságnak. Beutazta egész Európát (1836), s élményeiről könyvet is írt. Több magas közéleti tisztséget töltött be Borsod vármegyében. Az országgyűlésen az ellenzék egyik vezére volt. 1848-ban az első felelős magyar kormány belügyminisztere, majd a Honvédelmi Bizottmány tagjaként a Felvidék teljhatalmú biztosa. A detronizáció után miniszterelnök és belügyminiszter lett a magyar kormányban. A szabadságharc bukása után Törökországba menekült, majd Párizsban és Londonban élt. 1851-ben távollétében halálra ítélték. Az emigrációban szembekerült Kossuthtal és a kiegyezés híve lett. 1865-ben elborult elmével hazatért és Pesten 1869. január 18-án elhunyt. 100 év« 1887. augusztus 27-én született Persenbeug-ban (Alsó-Auszt- ria) IV. Károly, Magyarország utolsó királya. Felesége Zita, pármai hercegnő volt. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után (1914) trónörökös, majd Ferenc József halála után (1916) elfoglalta a magyar trónt. 1917 elején, amikor a központi hatalmak veresége egyre nyilvánvalóbbá vált a világháborúban, kísérletet tett a különbéke megkötésére az antant hatalmakkal. A gyorsan változó helyzetben 1918. november 11, majd 13-án lemondott Magyarország ügyeiben való részvételről, majd november 16-án kikiáltották a köztársaságot. Családjával Svájcba költözött. Két ízben tett sikertelen kísérletet a trón visszaszerzésére. 1922. április 1-jén halt meg Funchal-ban (Madeira-szigetén). 50 «ve 1937. augusztus 3-18 között Edinburgban tartotta második világgyűlését a Hit és Egyház- szervezet Mozgalma. 122. közösség 414 képviselője vett részt a világgyűlésen és a tárgyalásokon. Egyházunkat D. dr. Prőhle Károly teológiai tanár képviselte. Az üzenet az anyaszentegyház egységét hangsúlyozta. A keresztyén élet feladatának pedig a békét- len emberiség számára a megváltó Krisztusról szóló bizonyságtétellé válás fontosságát emelte ki. Erre a gyűlésre a német képviselők nem kaptak kiutazási engedélyt. Detre János N Varsa Zoltán Gospel (Cyndee Petersnek) Uram! Segíts, hogy megtaláljam... Kérlek, segíts, hogy megtaláljam... Ö, uram! E tündöklő nyárban békességem hogy megtaláljam. Uram! Segíts, hogy elfeledjem... Kérlek, segíts, hogy elfeledjem... Fejem lehajtom, úgy esengem: könnyem, sebem mind elfeledjem. Ki ad vigaszt, hogy elcsituljak? * Mutass jelet, hogy ■ elcsituljak! Tüzemtől - jaj - hogy szabaduljak? Ő, adj vigaszt, hogy elcsituljak... v _________________________)
