Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-09 / 32. szám
X^KL«flgCltfV<40 AvtC( l»Of . MUÜUÖZ.I UO ». Mária-sorozat AJKÁN ÜNNEPELTÜNK Pieta Michelangelo: Pieta 200 éves az ajkai templom A római Szent Péter- székesegyházban látható Michelangelo egyik legcsodálatosabb alkotása, a Pieta. A fehér márvány szobor Máriát ábrázolja, amint ölében tartja a keresztről levett holt Fiát, Jézust. A művész ifjú nőnek ábrázolja a fájdalmas Anyát - s nem idős asszonynak, aki Jézus megfeszítésekor lehetett. Mintha ezzel azt akarná mondani: ez ugyanaz a Mária, aki egykor, egy emberöltő előtt, az isteni Gyermeket ringatta karjában. Valóban, e szobron is, mintha Fiát felölelő jobbjának s kissé megemelt bal kezének mozdulatában, volna valami az édesanya ringatásából. Az ifjú nő arca szomorú, de semmi nincs benne a keresztről levételt vagy a sírbatételt ábrázoló egyéb művészi alkotások Máriáinak észbontó kétségbeeséséből. Ez az arc inkább megbékélést sugároz: megnyugvást az Atya akaratában. Elvégeztetett... Ugyanaz az arc ez, mint az angyali üdvözlet Máriájáé: íme az Úr szolgálója, történjék velem a te beszéded szerint. A nagy, az első „Igen”-t sohasem tagadta meg. Benne maradt a hitben, tehát az Istenben. Ha valaki, ő igazán elmondhatta: Élek többé nem én, hanem a Krisztus énbennem. Egyik legrégibb nyelvemlékünk az úgynevezett Ó-magyar Mária Siralom. „Világ világa, Virágnak virága, Keservesen kinzatol, Vas szögekkel veretel”.... Weöres Sándor átköltésében: „Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, ■messzire távoztál. rt .,r Iszonyú vasszegek törik a csontodat... Rászegeztek a keresztre, nem igaz, nem, nem, jaj nekem, megfulladok, fogjatok meg engem...” Enekeskönyvünk 190. éneke így kezdődik: „Keresztfán az Isten Fia, Ott zokog, ott sír Mária...” S á 199. 2. verse: „Szűz Mária drága tiszta Virága, Kegyelemnek áldott nagy Királya Vétkeinkért halt a kereszten...” Igen, énekeink szerint is ott van Mária a kereszt alatt. Az evangélisták közűi csak János említi őt név szerint, a többiek csak általában „asszonyokról” szólnak, Márk és Máté név szerint is említ néhányat - bátrabban helyt álltak e „gyönge nők”, mint a tanítványok, akik szétfutottak! - Jézus anyja azonban nincs köztük. János közli azután a megrendítő jelenetet: a megfeszített Jézus megpillantja ott álló édesanyját s „azt a tanítványt, akit szeretett”, vagyis Jánost - az egyetlent, aki kitartott a keresztig, s reábizza édesanyját: „íme a te anyád! Ettől az órától fogva maga házába fogadta öt az a tanítvány.” (János 19,25-27). Jézus földi élete utolsó perceiben, a kereszt kínjai között - gondoskodik édesanyjáról, mélységes fiúi szeretettel. Isten egyszülöttje nem felejti el, hogy a Mária fia is. „Tanítványod s anyád sirat, De letörlőd könnyüket: ,ímhol anyád, ím- hol fiad,,- S összekötöd szívüket”. (206. énekünk 4. v.) Feltűnő, hogy az evangéliumokban Jézus szenvedéstörténete - a jeruzsálemi bevonulástól kezdve s beleértve azután a feltámadásáról ázóló híradásokat is - aránytalanul sok helyet foglal el. Ez kiváltképpen Márk evangéliumért áll, amit egyes kutatók egyenesen így jellemeznek: Szenvedéstörténet, hosz- szabb bevezetéssel. De hiszen valóban, Jézus egész nyilvános működése egy bizonyos értelemben szenvedések sorozata: „A rókáknak barlangjuk van s a madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hova fejét lehajtani...” (Máté 8,20). Ellenségeinek, népe vallási vezetőinek fokozódó ellenállása, majd féltékenysége, végül gyűlölete, tanítványainak - s mint láttuk családjának is - mindvégig tartó értetlensége, a néptömegek csodaváró önzése, majd hálátlansága, s az egyre növekvő s végső magány. Máriáról is el lehet mondani, hogy élete, ha egy más síkban is, szintén szenvedéstörténet. Már a Gyermek születésekor elhangzó sime- oni jóslat szerinti fájdalom tőre ott van szívében mindvégig. Ha gyakran a távolból is, de bizonnyal aggódva, kétségek között hányod-. va kíséri fia oly érthetetlen útját. A Jézus körül felcsapó gyűlölet hulláma - Názáret- ben is! - bizonnyal őt is érintette (Lukács 4,22-30). Tudták: ő a názáreti „ács fia” édesanyja... A feltámadás első tanúi között - mindannyian asszonyok! - akik az angyali híradást a tanítványoknak továbbadják, nem esik szó Máriáról. Majd csak Jézus mennybemenetele után hallunk róla: ott van a tanítványokkal együtt s más asszonyokkal, a Jézus ígéretére - a Szentlélek elküldésére - várakozó kis gyülekezetben „kitartóan és egyakarattal imádkozva”, abban a jeruzsálemi házban, ahol „szállva voltak” (ApCsel 1,13—14). S nyilván 5 is részesül velük együtt, „amikor a pünkösd napja elérkezett”, a Szentlélek kitöltetésének ajándékában (ApCsel 2,1-4). Ezután nem szól róla többé az Újtestamentum. Mária célhoz ért: Fiában megtalálta az ő Megváltóját is. A kis család beleépült a nagy családba, az első apostoli gyülekezetbe, Isten népének közösségébe. S neve - kitörölhetetlenül - belekerül legősibb keresztyén Hitvallásainkba - mint láttuk - s mint énekeink is vallják (247. é. 3. v., 363. é. 1. v., 371. é. 1. v., 547. é. 1. v., 548. é. 3. v.) - Mindezekért beletartozik neve és személyének megbecsülése evangélikus keresztyén kegyességünkbéts, úgy, amint róla az Újtestamentum bizonyságot tesz és vallották reformátoraink is: mint a hit egyik tiszteletreméltó példája, a „bizonyságtevők fellegeivel” együtt, amint erről a Zsidókhoz írott levél szól (Zsid 12,1). .Köszöntsük hát őt most - nem búcsúzóul, sokkal inkább mint velünk maradó társunkat s példaképünket a hit élptútján - az angyali szózat szavaival: „Üdvöz légy te kegyelembe fogadott, az Úr van veled”. S igyekezzünk hitének példáját követni. Groó Gyula Ajka a Bakony és vidéke szénmedencéjének fiatal városa. Szénbányák, timföldgyár, hőerőmű, üveggyár vonzotta a munkaerőt az ország minden részéből. Belőlük született meg a város és általuk maradt meg a gyülekezet, melynek 600 tagjából 490 a beköltözött. A templom most már az övék is. Érthető, hogy a 200 évvel ezelőtt, az akkori létszámnak megfelelően közepes nagyságúra épült imádság háza zsúfolásig megtelt a gyülekezet tagjaival és a számos vendéggel, június 14-én, Szentháromság vasárnapján, a 200 éves évforduló délutánján. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök, Varga György esperes és Győr Sándor helyi lelkész végezték az ünnepi liturgiát, majd ezt követően a püspök-elnök az előírt vasárnapi textust olvasta fel a szószéken, Máté evangéliuma 28. fejezetének végét. A templomról, mint a gyülekezet otthonáról beszélt. Otthonról, mely örömben és bánatban, boldog és nehéz időkben egyaránt az Isten áldását és vigasztalását adja nemzedékről nemzedékre. A felolvasott Ige két fontos üzenetet adott át a gyülekezetnek. Egy ígéretet: „íme, én veletek vagyok minden napon e világ végezetéig”. Nem voltam, vagy leszek, hanem vagyok! Félelmek között élő tanítványoknak szólt. Minket is szorongat sokféle félelem. De nem lehetünk olyan mélyen gondjainkban, hogy Isten keze el ne érne minket s meg ne tartana. Minden és mindenki elhagyhat, de Ő soha! Egy megbízást is ad az Ige: „Tegyetek tanítványokká minden népeket. ..” Az egyház népe nem ülhet tétlenül. Embertől emberig kell vinnünk az Ige üzenetét. Nemcsak szavakkal, hanem példamutató élettel, cselekedettel. Istenszeretet és emberszeretet összetartoznak. Nincs egyik a másik nélkül. Legyen ez a templom továbbra is a hit és szeretet munkálója, Egyed Ernő felügyelő nyitotta meg a közgyűlést, majd tőle átvéve a szót, Győr Sándor lelkész köszöntötte a megjelenteket: az egyházi vezetőket, küldöttségeket, valamint a különböző társadalmi szervek képviselőit. A gyülekezet és a templom történetének ismertetéséből megtudtuk, hogy a templom pontos építési ideje ismeretlen. E mostani templom helyén valamikor egy fatemplom állt, mely még katolikus eredetű volt. Ez 1725- ben leégett, és 1789-ből vannak adatok az új templom építési munkálatairól. A legbiztosabb adat a párját ritkító szépségű kazettás mennyezeten feltüntetett dátum arról, hogy 1937-ben volt a 150 éves évforduló. E század során több renoválás és átalakítás is történt a templomban, ezek nyomán alakult ki a templom mai arculata és hangulata. A teljes külső renoválás 1983-ban, a teljes benső felújítás múlt évben volt. Értékes kincse a templomnak egy tabemáku- lum, vagyis szentségtartó, gyönyörű faragással és színezéssel. Ez még valószínűleg az 1600-as évek végéről származik, az akkor katolikus templom szerves része volt, 1900-ig volt az evangélikus templomban is az oltáron, akkor építették át az oltárt evangélikus jellegűvé. A templom történetéhez tartozik az az adat is, hogy Petőfi Sándor 1842-ben egyik vasárnap, mint akkori pápai diák, egyik ajkai osztálytársánál járt Ajkán s részt vett mint evangélikus, az istentiszteleten. Ahol ült, a padot emléktábla jelölte sokáig. Gyermekek - Ruppert Ibolyka és Ughy Bettina Turmezei-verseket szavaltak, a Zeneiskola két tanára zeneszámokat adott elő, többek közt Schubert „Ave Maria”-ját. A köszöntéseket dr. Nagy Gyula püspök-elnök nyitotta meg, köszöntötte nemcsak a gyülekezetét, hanem külön is Győr Sándor lelkészt és Egyed Ernő felügyelőt 10 éves ajkai szolgálatuk alkalmából. Isten áldását kérte a lelkészházaspárra és minden szolgálatukra a nagy kiterjedésű, 40 km-es körzetű gyülekezetben. - Szálkái József egyházügyi titkár a Megyei Tanács és Ajka Városi Tanácsának jókívánságait tolmácsolta, külön is hangsúlyozván a Megyei Tanács elnökének szívélyes üdvözletét dr. Nagy Gyula püspök-elnöknek, országos szolgálataira való tekintettel. Az egyházmegye nevében az esperes, majd Kiss Attila egyház- megyei felügyelő szólt szívből jövő szavakat. A jelenlévő katolikus lelkészek nevében dr. Dóczy László ajkai plébános fejezte ki abbéli örömét, hogy részt vehet és szólhat egy ilyen szép evangélikus ünnepélyen. Az egyházmegye lelkészei egy-egy igével kapcsolódtak be a köszöntésekbe. - A város részéről jelen volt még Giay Frigyes, a Művelődési Osztály Elnöke, és helyettese, Kovács Géza; a Városi Népfront titkára, Dukán Anna, és a Városszépítő Egyesület elnöke, Horváth Gyula. A templomi ünnep után megállt a gyülekezet a templom szomszédságában lévő volt lelkészlakás, ma Kisegítő Iskola előtt. Az épület falán emléktáblát helyeztek el a város vezetői Lakos János író emlékére. A parókián született, az akkori lelkész fiaként, 1776 és 1843 között élt. Az emléktábla kiemeli, hogy Kazinczy Ferenc íróbarátja volt. Giay Frigyes, a Művelődési Osztály vezetője mondott beszédet. Mindezek után kedves és bőséges vendéglátásban volt részünk. A templom dombon áll. Keskeny betonjárda vezet ajtajához. Felfelé nehéz a menet, de Igét, áldást nyerve most is boldogan ment lefelé otthonába a gyülekezet népe. A vendégekkel megindultak az autók, hírül vive szerteszét az ajkai gyülekezet örömünnepét. Hernád Tibor „A nagy titok: elhasználatlan emberként végigmenni az életen” Schweitzer Albert, a Béke Nobel- díjas lelkész, zenetudós és koncertező orgonaművész, valamint a legeslegelesettebbek, a gaboni leprás négerek orvosa férfiereje teljében, 49 évesen írja le a címadó mondatot ifjúkorára való visszaemlékezéseiben. Ma is aktuális és az egész emberiséggel együtt mi is keservesen nyögjük nap mint nap annak a következményeit, hogy nincsen bátorságunk teljes szívvel hinni az élet alapvető értékeiben és ami egyenlő ezzel: meg is valósítani ezeket. Mi „okos felnőttek” önigazoló képmutatással és álbölcsességgel mosolyogjuk meg a naiv fiatalokat, akik még tudnak hinni, lelkesedni, s nem vesszük észre, mert nem akarjuk észrevenni, hogy öngyilkos módra saját életünk, kultúránk energiáit, a jövőnket pusztítjuk ezzel. Vegyük észre: a ma és a jövő emberei - Magyarországon éppúgy, mint a földkerekség egészén - azok, akik tudatosan meg tudták őrizni „naivitásukat”, értéktiszteletüket, „idealizmusukat”, hitüket. Schweitzer Albert így ír erről 1924- ben: „Az eszmék, amelyek az ember lényegét és életét meghatározzák, titokzatos módon adottak. Ha kilép a gyermekkorból, akkor kezdenek bimbózni. Ha megragadja az igaz és a jó iránti ifjúkori rajongást, virágzik és gyümölcsöt terem. A fejlődésben, amit ezután végigcsinálunk, tulajdonképpen csak arról van szó, mennyi marad meg abból, amit életfánk a maga tavaszán gyümölcsben hozott. A meggyőződés, hogy az életünkben küzdenünk kell azért, hogy olyan gondolkodásúak és érzésűek maradjunk, mint ifjúságunkban, mint hűséges tanácsadó kísért végig útamon. Ösztönösen védekeztem az ellen, hogy azzá váljak, amit általában »érett embernek« neveznek. Az emberre alkalmazott »érett« kifejezés számomra mindig valami ijesztő volt, s ma is az. Ilyenkor az elszegényedés, a megkeseredés, az eltompulás szavakat', mint disszonanciát hallom visszacsengeni. Amit általában mint egy ember érettségét láthatunk, az rezignált értelmesség. Egyik ember a másik példája alapján szerzi meg azzal, hogy fokról fokra feladja azokat a gondolatokat és meggyőződéseket, melyek ifjúságában számára oly drágák voltak. Hitt az igazság győzelmében, most már többé nem hisz. Hitt az emberben, most már többé nem hisz. Hitt a jóban, most már többé nem hisz. Törekedett az igazságosságra, most már többé nem törekszik. Bízott a jóság és a békeszeretet hatalmában, most már többé nem bízik.'Tüdott lelkesedni, most már többé nem tud. Hogy jobban tudjon hajózni az élet veszedelmei és viharai közepette, csónakját megkönnyítette. Kidobta azokat a javakat, amelyeket nélkülözhető- nek tartott. Azonban élelem- és vízkészlete volt, amitől megszabadult. Most tehát könnyebben hajózik tovább, de mint sínylődő ember. Ifjúságomban hallottam a felnőttek beszélgetéseit, amelyekből szívemet szorongató fájdalom fuvallt felém. Ők úgy néztek az ifjúság idealizmusára, és lelkesedni tudására Vissza, mint valami értékre, amit meg kellett volna tartani. Egyidejűleg azonban úgy is tekintettek erre, mint valami természeti törvényre, hogy ez nem lehetséges. Ekkor elfogott a szorongás, hogy egykor magam is ilyen fájdalmasan kell visszapillantsak önmagámra. Elhatároztam, hogy ennek a tragikus értelmessé válásnak nem vetem alá magamat. Amit szinte még fiúi daccal megfogadtam, igyekeztem megvalósítani. A felnőttek túl szívesen esnek abba a szomorú tisztségbe, hogy az ifjúságot felkészítsék arra, hogy egyszer mindazt, amit most szívük és értelmük felemel, illúziónak tekintik. A mélyebb élettapasztalat azonban másképp szól a tapasztalatlansághoz. Könyörög az ifjúságnak, hogy a gondolataihoz, amelyekért lelkesedik, egész életén át ragaszkodjék. Az ember az ifjúság idealizmusában látja meg az igazságot. Ezzel olyan gazdagság birtokosa lesz, amelyet semmiért ne cseréljen el. Nekünk mindannyiunknak fel kell készülni arra, hogy az élet a jóba és igazba vetett hitet és a lelkesedést el akarja venni. Nekünk azonban ezt nem kell feladni. Az, hogy az ideálokat, ha azok a valósággal szembesülnek, a tények rendszerint elnyomják, nem azt jelenti, hogy a tényeknek eleve meg kell adják magukat, hanem csupán annyit, hogy ideáljaink nem elég erősek. Nem elég erősek, mert nem elég tisztán és erősen és tartósan élnek bennünk. Az ideálok hatalma kiszámíthatatlan. Egy vízcseppben senki sem lát hatalmat. Ha azonban egy sziklahasadékba jut s ott jéggé válik, megrepesztheti a sziklát, gőzként hatalmas gépek dugattyúit hajtja. Az történik vele, hogy a hatalmat,.mely benne van, hatni engedi. így van ez az ideálokkal is. Az eszmények gondolatok. Amíg csak gondolt gondolatok, a hatalom, mely bennük van, hatástalan, mégha a legnagyobb lelkesedéssel és szilárd meggyőződéssel is gondoljuk azokat. Hatalmuk csak akkor érvényesül, ha egy megtisztult ember lénye kapcsolódik össze velük. Az érettség, amire fejlődnünk kell, abban áll, hogy önmagunkon kell dolgoznunk, hogy mind szerényebbé, mind jóságosabbá, mind együttérzőbbé váljunk. Semmi más kijózanodásnak, csak ennek kell átadni magunkat. Ebben edződik az ifjúság idealizmusának lágy vasa az elveszíthe- tetlen életidealizmus acéljává. Az igazi nagy tudás: a csalódásokkal leszámolni. Minden tény szellemi erejű hatás. Az elég erősek a sikeresek, a sikertelenek nem elég erősek. Szeretet- ből fakadó magatartásom nem ér célt. Ez azért van, mert még kevés szeretet van bennem. Tehetetlen vagyok az engem körülvevő igazságtalansággal és hazugságokkal szemben. Ennek az az oka, hogy magam még nem vagyok eléggé igaz. Látnom kell, hogy az irigység és a rosszindulat tovább űzik szomorú játékukat. Ez azt jelenti, hogy magam még nem vetkőztem le teljesen a kicsinyességet és az irigységet. Béke- szeretetemet félreértik és kigúnyolják. Ez azt jelenti, hogy még nincs bennem elég békeszeretet. A nagy titok, elhasználatlan emberként végigmenni az életen. Erre az képes, aki nem az emberekkel és a tényekkel számol, hanem minden élményben önmagára hatol vissza, és a dolgok végső alapját önmagában keresi. Aki a saját megtisztulásán dolgozik, attól semmi nem rabolhatja el idealizmusát. Az önmagában éli meg az igaz és a jó eszményének hatalmát: Ha ő abból, amit ezek megvalósítása érdekében kifelé hatni akar, csak alig lát valamit, mégis tudja, annyit hat, amennyi .tisztesség benne van. Csak az eredmény nem következett be, vagy szemei elől rejtve marad. Ahol erő van, ott az erőnek hatása is van. Egyetlen napsugár sem vész kárba. Ám a zöldnek, mi kikelt, a sarjadáshoz időre van szüksége, s a vetőnek nem mindig adatik meg, hogy az aratást megélje. Minden értékes hatás hitből való cselekvés. Az életről való tudás amit a fiataloknak tovább kell adnunk, tehát nem így szól: »A valóság majd kitakarítja az ideáljaitokat«, hanem: »Növekedjetek bele az eszményeitekbe, hogy az élet ne vehesse el tőletek«. Ha az emberek olyanok lennének, mint tizennégy éves korukban, milyen más lenne a világ! Mint egy, aki megkísérli, hogy gondolkodásában és érzésében fiatal maradjon, meg kellett küzdenem a tényekkel és a tapasztalattal a jóba és igazba vetett hitért. Ezekben az időkben... megmarad a meggyőződésem, hogy az igazság, a szeretet, a békeszeretet, a szelídség és a jóság, a hatalom, mely minden erőszak felett áll. övék lesz a világ, ha elég ember gondolja és éli tisztán és erősen és állhatatosan a szereteted az igazság, a békeszeretet és a szelídség gondolatait. Minden közönséges hatalom önmagát korlátozza. Hiszen ellenhatóimat ébreszt, amely előbb vagy utóbb egyenlővé válik vele, vagy felülmúlja. A jóság azonban egyszerűen és állandóan hat. A fennálló feszültséget feloldja, a gyanakvást, félreértést eloszlatja, önmagát pedig megerősíti, amennyiben jóságot ébreszt. Ezért ő a legcélszerűbb és a legintenzívebb erő. Amit egy ember jóságban a világba áraszt, az az ember szívében és gondolkodásában dolgozik. A mi balga mulasztásunk az, hogy a jóságot nem merjük komolyan venni és tenni. A nagy terhet anélkül akarjuk görgetni, hogy az erőket megszázszorozó emeltyűket minket szolgálni engednénk. Mérhetetlenül mély igazság rejlik Jézus fantasztikus szavában: »Boldogok a szelíd szívűek, mert ők birtokolják a földet.«” Fordította: Dr. Rókusfalvy Pál
