Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-26 / 30. szám
Evangélikus ■iii ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1987. JÚLIUS 26. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 6. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Ha valaki bűnbe esik, gondoljon nagyon erősen a keresztségére, melyben az Isten bocsánatra kötelezte magát annak, aki mindhalálig kész küzdeni a bűn ellen. Támaszkodjék boldog daccal Isten ez ígéretére s akkor újra érvénybe lép a keresztség. A szíve pedig újra megbékél és felvidul. LUTHER Tekusné Szabó Izabella Isten sötétségből világosságra hív Nem lenne-e sokkal hatékonyabb és célravezetőbb a mi egyházunkban is a felnőtt keresztség? - kérdezik többen. Akik kérdeznek, bizonnyal megértették a keresztség rizikóját: meg kell változnunk, nem folytatódhat minden úgy, mintha mi sem történt volna. Sok megkeresztelt ember életéből hiányzik a megújulás, amiről Pál is beszél. Egész gondolkodásunk úgy formálódott, hogy saját elhatározásainknak nagy jelentőséget tulajdonítunk. Könnyen, vagy éppen sok vívódással meghozott döntéseinket tartjuk igazán meghatározónak életünkben. Úgy gondoljuk, hogy a döntő változásokat erős akarattal, céltudatos élettel magunk munkáljuk. A keresztségünk, egész keresztyén életünk arra épül, ami értünk közreműködésünk nélkül történt! Isten döntése volt, hogy Fia halála és feltámadása által akarja megtartani a bűnösöket, minket is. Isten határozott úgy, hogy Jézus keresztjében ítéletét és irgalmasságát is lássa a világ. Isten nem tartotta elhibázottnak és botrányosnak azt, „hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk”. Isten úgy döntött, hogy ránk pazarolja szere- tetét és vállalta a tékozló fiú atyjának kockázatát. A keresztség jel Isten minket mindig megelőző és megszégyenítő, de győztes szeretetéről. „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik megkereszteltettünk, az ő halálába kereszteltet- tünk?” Tudjuk-e, hogy a keresztség ereje nem a mi elhatározásunkon és döntésünkön múlik? Tudjuk-e, hogy végső soron senki emberfia hite és felelőssége nem biztosítéka Isten szeretete célhoz érésének gyermekeink életében? Ezzel szemben rácsodálkoztunk-e már Isten erejére, aki a megfeszített Krisztus élete által le tudja győzni bűnös életünket, és meg is újítja? Rácsodálkoztunk-e már az ő várni tudó szereteté- re, míg megnyílunk előtte és az új valóság lesz bennünk? Rácsodálkoztunk-e a nagy ajándékra és lehetőségre, amellyel elindulunk a keresztségben? Gyermekének tekint minket, nyitott az út ahhoz, hogy életünkben is végbemenjen a feltámadás csodája: bűnből új életre, sötétségből világosságra, halálból életre. Isten ajándéka az, hogy Jézus Krisztus bűnt és halált legyőző életével akarja összekapcsolni a miénket, már a kezdet kezdetén. Amikor erre ráébredünk, az a Szentlélek Isten csodája bennünk. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben...” Ettől fogva Krisztus uralkodik rajtunk és legyőz bennünket. Isten szeretetéből valami bennünk is élővé válik. Ebben a „szorongatottságban” válhatunk igazán felelős szülőkké, keresztszülőkké, gyülekezetté megkeresztelt gyermekeink mellett. Ha „szívünkbe áradt az Isten szeretete”, ha „megragadott Krisztus”, akkor túl a tradíción Isten vonzása miatt visz- szük gyermekünket megkeresztelni. Egész életünk azt hirdeti majd nekik, hogy megajándékozottak Isten szeretetével. Imádkozó háttérként lehetünk ott életükben, miközben Isten Szentlelke nagy dolgokat cselekedhet bennük is és bennünk is. Szüksége van Isten felnövekvő népének mindazokra, akikben beérett a keresztség magvetése! Új munkások Isten aratásában Elmúlt az öt hosszú esztendő a Teológián. Verejtékes tanulás, birkózás nyelvekkel és nehéz stúdiumokkal. Éjszakába nyúló beszélgetések, magányos órák vívódásai. Kétségek gyötrelme és lelki élmények gyönyörű magaslatai. Kudarcok bénultsága és sikerek kísértő vonzása. Lázadások és megalkuvások. Mulasztások és bűnök, és a kegyelem csodái. Elmúlt az öt hosszú esztendő és Blázy Árpád, Csepregi András, Csontos Virginia, Povazsanyecz Gyöngyi, Sándor Frigyes, Szemerei János, Tamásy Tamás és Tóth Melinda életében új kezdődött, mert június 27-én felszentelt lelkészként álltak be Isten aratásába. De jó lenne nemcsak a nevüket tudni, hogy jobban szerethetnénk őket! Olyan egyformák voltak, ahogy felemelt kézzel mondták az eskü szövegét s mi döbbenten hallgattuk a súlyos szavakat, ismeretlen múltjuk és ismeretlen jövőjük terhével szívünkön. S e teher súlyától csak az ősi „Confirma” oldozott, amely a hit szent egyoldalúságával és bátorságával könyörög: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását!” Dr. Nagy Gyula püspök igehirdetésében Jézus szavát szólaltatta meg: „Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte... Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki engem elküldött” (Jn 13,16.20). Jézus egyfelől a lel- készi szolgálat alázatosságáról beszél. A lelkész szolga és küldött, aki nem igényelhet dicsőséget és hatalmat magának. Szolgálnia kell az igével, a szentségekkel és a szeretet tetteivel. Mindez teljes szívet és teljes életet kíván. - Másfelől Jézus a lelkészi szolgálat méltóságára is mutat: a hirdetett igében Jézus maga szól és cselekszik sokak üdvösségére. - Az ünnepi istentisztelet szolgálatában részt vett Sólyom Károly, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese és dr. Prőhle Károly teológiai tanár. A Bécsikapu téri templom majdhogy’ kicsinek bizonyult ezen az ünnepi alkalmon. Hiszen a budavári gyülekezet tagjai mellett a felavatottak családja, baráti köre, a küldő és fogadó gyülekezetek képviselői, közel ötven lelkész és még sokan mások voltak együtt az imádságban és az úrvacsorái közösségben, amelynek szolgálatában már fiatal lelkész-testvéreink is részt vettek. Az istentisztelet után a felavatottak a gyülekezet kápolnájában látták vendégül szeret- (Folytatás a 3. oldalon) 200 éves templom Kemeneshőgyészen ■r I f* * 4 i fóSfl „... ez a féltő szeretet építtette meg, majd gondozta-őrizte e templomot is 200 éven át. Kemeneshőgyésziek és magyargencsiek féltő szeretete, itt Veszprém megye és Vas megye hajlatán.” A templom 200 éves jubileumi ünnepségéről szóló cikkünk a 3. oldalon. A zsoltárok gyűjteménye az Ószövetség népének áhítatos könyve. Gyöngyszemei az egyes témák egységes képének mozaikdarabjai. A keresztyén egyház hitéletének, Messiásismeretének is gazdag tárháza. Az 1. zsoltár a 119.-kel együtt különleges helyet foglal el a ISO között. Az első és a leghosszabb egyaránt Isten igéjével, törvényével foglalkozik. Hitünkben az ige a „testté lett Igé”-vel kapcsolódik. Az 1. zsoltárból két mozaikdarab illeszkedik egymásba. Most az elsőt vesszük szemügyre. Ez emberi létünk legalapvetőbb igényéről szól: „Minden ember boldog akar lenni...” Ügy tűnik, hogy ez a boldogság alapvetően függőségi viszonyban kapcsolódik Isten igéjéhez, törvényéhez. Már az Édenben is Isten szava, igéje, törvénye volt az Ő gondoskodásából az ember ELŐ VIZ sí«?1 Zsoltármozaikok Hol a boldogság mostanában? Zsolt 1,1-3 boldogságának biztosítéka. Az ún. „bűnesettől” lett volna hivatott megőrizni. Visszakövetkeztetve, a következményekből látjuk, hogy éppen nem elhanyagolható az édeni tragédia „kísérő szövege”. Amit egyszerűen figyelmen kívül lehetne hagyni. Épp ez a „szövegelés”- nek tartható ige lett volna a boldogság záloga, föltétele. Az első ember s általában az Ember boldogságáé. Ami nem csak a zsoltárban első, hanem a Biblia első lapjainak is döntő üzenete. Mint ilyen az egész emberiség boldogságát biztosíthatta volna... Az a tragédiánk, hogy az ember magától nem tudja ezt előre, de nem is akarja. Nem előlegezi a hívő, engedelmes bizalmat Isten igéjének. Csak utólag eszmél rá, „hogy milyen keserves dolog” mellőzni (Jer 2,10). Testvérem, embertársam, mit mutat életed? A komolyan nem vett ige híján nem érzed boldogtalanságod? Nem tartozol-e te is az utólag, már sok vonatkozásban elrontott életek közé? Talán felködlik előtted, hogy még sohasem vetted komolyan Isten igéjét? Gondoltad, megvan Édened anélkül is egészségedben, jóllétedben. Hogy ezt csak zavarhatja az „állítólagos” istenige. Pedig jó lenne most is meghallanod. 0 ezt mondja erről: Nem hiábavaló ige ez néked, hanem ez a te életed, ezáltal hosszabbíthatod meg életed - a síron túl - az örökkévalóságig... (5Móz 32). „Egyszer kellene csak elmélyedned a bűribánat- ban, amíg tart a ma...” Boldogságod záloga volna, ha Jézus bűn törlő véréből erőt nyerve Szentlelke tanácsolhatna jártodban... Ha - ami a zsoltár szokásos gondolatríme- lésének gyakorlati üzenete - nem állsz meg, nem időzöl egy- egy kedvesnek tűnő bűnödben. .. Mert akkor - boldogságod veszélyére - újra „Krisztus előtti” állapotodra süllyedtél vissza és a „halál árnyékának völgyében” ülsz (Ézs 9,2)... Bizony, boldog ember az, aki az ÚR tanácsán jár derűben- borúban, éjjel és nappal... Győri János Német Egyházi Napok Frankfurtban íme, az ember! A Hessen-Nassaui Egyház meghívására, még az Egyházi Napok - június 17-21. - megkezdése előtt, öt tagú ökumenikus delegáció érkezett Frankfurtba, hogy ismerkedjék a Tartományi Egyház életével, történetével, intézményeivel és a gyülekezetek szolgálatával. A küldöttség tagjai: Nagy István (Kiskunhalas), Isépy Gábor (Salgótarján), Madár Gábor (Sopron) református, Ittzés János (Kőszeg) és Káposzta Lajos (Soltvadkert) evangélikus lelkész. Ott tartózkodásunk első vasárnapján különböző gyülekezetben végeztünk egész napos szolgálatot. Dr. Klaus-Martin Beckmann egyházfőtanácsos fogadása után, a közös program legemlékezetesebb látogatására Scheuernben került sor. E nevelő és gondozó otthonnak 630 lakója van. Lelki-, szellemi- és mozgássérültekkel foglalkoznak itt. Otthonuk is ez a hely. Ez azt jelenti, hogy ebből az otthonból nem lehet sem „kinőni”, sem „kiöregedni”. Aki itt él, születésétől haláláig lakója ennek az otthonnak. Innen érthető, hogy az életkor két évestől a kilencven évesig teljed. Mindenki nevelést kap, képzésben részesül, s képességeinek megfelelően hasznosíthatja is magát az intézmény műhelyeiben. Felelősségteljes munkát végeznek a faiparban, a szövőszék mellett, a kézimunka teremben, a különböző áruk csomagolóiban. Államilag elismert ipari tevékenységet folytatnak itt, állami megrendelésre is. Munkájuk minősége és szakmai értéke tudott és elismert. Az egész otthon életét és munkáját meghatározza a „felebarát iránti szeretet” evangéliuma. Ennek jegyében történhet minden. Érdekes a város - a polgári lakosság - magatartása velük kapcsolatban. A felebaráti szeretet nemcsak az intézetben, hanem a „külvilágban” is érvényesül úgy a vásárlásnál, mint a beszélgetésben. Az Egyházi Napokra érkezett magyar résztvevőkkel - dr. Görög Tibor ökumenikus főtitkár, dr. Harmati* Béla LVSZ tanulmányi titkár, dr. Selmeczi János, Sár- kányné Horváth Erzsébet evangélikus, valamint Tarr Kálmán a Református Sajtóosztály és Békefi Lajos református lelkész - a magyar kiállítási pavilonban találkoztunk. A Magyarországi Ökumenikus Tanács tagegyházainak életéről készített felvételek és sajtókiadványaik kerülték kiállításra itt. Jó volt hallanunk egyházunk és népünk iránt megnyilvánuló széles körű érdeklődést, tiszteletet és megbecsülést. Az Egyházi Napok megrendezésének helye Frankfurt városa volt. Családok, kollégiumok, gyülekezeti helységek fogadták a mintegy 130 ezer - túlnyomó többségében - fiatalt. Különvonatok, autók ontották erre az időre e városba az érdeklődőket. Az előadások színhelye a frankfurti vásárváros területén lévő tízezreket befogadó csarnokok, amelyekben olyan jelentős tudósok tartottak istentiszteletet, előadást, mint Gollwitzer, Spengler, Weizsäcker, Oestreicher, Lohmann, Zink, Zähmt. A méretek jellemzésére álljon itt annyi, hogy 3200 rendezvény volt ezekben a napokban. Az Egyházi Napok összefoglaló témája - íme, az ember! E téma feldolgozását ebben a három pontban éreztem kifejtve: íme az ember, íme az Isten és íme az emberiség, így kapott helyet az antropológia, a teológia és a szociáletika. A zenei rendezvénysorozat egyik eseménye a Lutheránia Énekkar, valamint az iharosberé- (Folytatás a 3. oldalon)
