Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-19 / 29. szám

Evangélikus Élet 1987. július i9. #-RÓL -$--RA —, „Hiszen kegyelembe] van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” - Ef 2,8 VASÁRNAPI - «Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” - Jób 2,10 (Jak 1,3; Lk 5,1-11 - Zsolt 82) - Isten ajándéka & jó és a rossz is. Emberi gondolkodá­sunk szerint az ajándék csak valami jó lehet. Az Úrtól is ilyen ajándékokat remélünk. Ha azonban bajba kerülünk, úgy érezzük. Isten megvonta tőlünk ajándékait. Bárcsak minden ember úgy tudna gondolkodni, mint Jób, aki a rosszat is ajándéknak tekintette! Tudta, hogy minden, ami őt érte, hitét próbálta meg és állhatatosságra nevelte. (459,2-3) HÉTFŐ ~ «Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világos­ság, és a világosság sötétség” - Ezs 5,20 (Róm 13,13-14; Ez 2,3-8a - Mt 5,38-42) - Isten ajándéka, hogy különbsé­get tudunk tenni jó és rossz között. Lelkiismeretünkben, szivünkben érezzük, ha valamit nem egyenes úton intéz­tünk el. Jaj annak, aki magyarázkodik, és bűneit erénnyé akarja kovácsolni! Az embereket talán meg lehet téveszte­ni, de Istent soha. Őelőtte nincsenek titkaink, elrejtett bűneink. Életünk minden percében ezt kell szem előtt tar­tanunk. Éljünk Isten gyermekeihez méltóan! (451,1-2) KEDD - «Pál írja a fogságban: Tudom, hogy ez üdvössé­gemre válik a ti könyörgésetek és a Jézus Krisztus Lelké­nek segítsége által” - Fii 1,19 (lSám 7,12; 2Thessz 3,1-5 - Mt 5,43-48) - Isten ajándéka, ha valaki a nyomorúság­ban is tud emlékezni az Atya kegyelmére. Izráel népét is ez tudta életben tartani. Isten megtapasztalt szeretetére tá­maszkodva vallották: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”. Pedig hányszor támadt rájuk az ellenség, hányszor érte őket természeti csapás! Mégis tudtak reménykedni Istenük irgalmában. Ez vezesse a mi életünket is! (413,1-2) SZERDA ~ „Jézus mondja: De mondom nektek, hogy minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az embe­rek, számot fognak adni az ítélet napján” - Mt 12,36 (2Móz 23,1; 2Kor 8,10-15 - Mt 6,1-14) - Isten ajándéka az üdvösség. Igaz, hogy ezt nem érdemeink szerint kapjuk, ez azonban nem szabadít fel minket a keresztyén élet törvé­nyei alól. Tetteink, sőt elhangzott szavaink is mérlegre kerülnek. Ma már egész más szavaink értéke, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Változik a nyelv, és ma már irodalmi művekben olvashatunk olyan kifejezéseket, melyeket régen még kigondolni is szégyen volt. Isten ezeket kéri tőlünk számon. Kérjük Urunkat, ő tegyen lakatot a szánkra, ha nem tudunk uralkodni beszédünkön. (436,3) CSÜTÖRTÖK ~ «Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk” - Róm 8,25 (Ézs 60,20; Gál 1,11-24 - Mt 6,5-15) - Isten ajándéka a reménység. A mai ember csak olyanban tud reménykedni, aminek látja a perspektíváját. De reménység-e az, ha „biztosra me­gyünk"? Isten dolgait nem látjuk, de ígéreteket kaptunk. Aki ezekben bízik, az Úr hűséges követője. (187,1.3) PÉNTEK í »Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! En megszabadítalak, és te dicsőítesz engem" - Zsolt 50,15 (Jak 4,2; lKir 19,19-21 - Mt 6,16-18) - Isten ajándéka, hogy hozzá lehet fordulni a bajban, kérni lehet tőle. Sok keresztyén attól fél, hogy az Úr megelégeli állandó rimán- kodását. Pedig Urunk maga bátorít fel minket, hogy ne féljünk őt segítségül hívni. Milyen egyszerű! Hívj segítsé­gül: én megszabadítalak. Bízzunk benne! (402,1.5) SZOMBAT; ~ »Teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által” - Zsid 10,19 (2Móz 3,5; Jn 1,35-42 - Mt 6,19-23) - Isten ajándéka Jézus Krisz­tus vére. Az Ószövetség népét szigorú rendelkezések tartot­ták távol szentélyétől. Néhányan megpróbáltak közelebb jutni hozzá; meg is kapták méltó büntetésüket. Jézus halála és feltámadása azonban megszüntette a távolságot, eltün­tette a szögesdrótot a két világ között. Lépjünk bátran felé, Ő boldogan vár minket! (303,1-2) Gyarmathy Irén Isten mindig utat mutat Megingathatatlanul bizonyos vagyok abban, hogy amikor úgy érezzük, hogy minden összecsap a fejünk fölött, a baj csőstül jön, amikor úgy érezzük, minden elhagy bennünket: reménység, barátok, kedveseink és még az erőnk is, akkor Isten mindig utat mutat, hogy lássuk az érem másik oldalát is, hogy mennyi mindennek lehet még örülni, hogy vannak elhívások, megbízatások, amelyeket nekünk kell elvégezni, nem adhatók át. Ezért megingathatatlanul hiszek abban, hogy meg lehet találni a rosszban a jót, a bajban az áldást, a könnyben a mosolyt, a tanácstalanságban a reménységet. Az a nap, amikor egy ilyen feladatot kaptam, szokatlan sötétséggel kezdő­dött. Fekete fellegek lógtak amerre csak néztem, várva azt a pillanatot amikor földre önthetik terhüket. Az utcán alig járt ember, mintha minden várt volna valamire, ami bekövetkezik, nem lehet előle kitérni. Reggel hétre egy sürgős telefont vár­tam, de a hívás nem jött és néma ma­radt a készülék egész délelőtt. Órákig tétlen várakozásban telt az idő. Dél felé a házmester jelentkezett váratlanul. Csőrepedés van, közölte, a fürdőszoba csempéit le kell szedni. Ideges lettem a hírre. Éhes voltam és beleharaptam egy kekszbe. Kitörött a fogam. A fogorvo­som szabadságon volt, a felesége azzal vigasztalt, nincs okom a panaszra, mi­lyen szép, gazdag az életem, ő meg alig tud járni. Letettem a hallgatót. Odakünn na­gyot dördült az ég, megnyíltak a látha­tatlan csatornák, lezúdult az eső. Belő­lem meg kiszakadt a sirás. Minden baj ami ért és ami még vár rám egyszerre sírt fel bennem. Nekikeseredtem, vö­rösre sírtam a szemem. Úgy döntöt­tem, lemegyek egy kicsit sétálni. A kö­zelemben van egy szép sétány, megtűz­delve játszóterekkel, oda igyekeztem. öt óra volt, az emberek hazafele iparkodtak a munkahelyükről. \ Ami­kor elindultam a parkban, egy síró fiúcska állított meg. Síró felnőtt mellett sem megyek el érzéktelenül, kisgyer­mek mellett meg éppen nem. Négyéves lehetett, egyik kezében kis bicikli, a szemében könny.- Mi baj, kicsim - simogatom meg a kis fejét.- Nem tudok hazamenni - hüppögi.- Hol laksz?- Nem tudom.- Kivel jöttél el hazulról?- A nagymamával.- Hol a nagymama?- Nem tudom.- Ne sírj, majd megkeressük - mon­dom és elindulok vele megkeresni a soha-nem-látott nagymamát, hogy átadjam neki a nem-tudom-hol-lakik gyermeket. Felkeresem a játszótereket, és min­den nagymama külsejű hölgyet meg­szólítok, nem veszett-e el az unokája. Már mindenki engem néz, hogy miért szólítgatok le békés nagymamákat. Az idő múlik, nagymama nincs. Már a park másik végén járok. Az egyik pá­don bokroktól övezetten három asz- szony beszélget.- Ott van a nagymama! - kiált a gyermek. Odamegyek vele, átadom a nagyma­mának. Elmondom, hol találtam rá zo­kogva, elveszetten. Biztos a másik irányba ment - magyarázza nekem és hozzáfűzi:- önnek már megvan a napi jótette.- A jövőben ne tessék magára hagy­ni egy négyéves gyermeket, mert sok a rossz ember és a gyermek a legdrágább kincsünk - válaszolom. *- Egy nagy kérésem lenne - mondja a takarító néni, az unokámnak most lesz a bérmálása, szeretném ha tetszene a nevemben valamit írni. ­- Nagyon szívesen - mondom és má­ris nekilátok, hogy egy szerető nagy­mama ajándéka mellé néhány igaz szót vessek papírra. És hogy elkészülök, nyújtom neki, jó lesz-e? Olvassa, de szólni nem tud. Csak ömlik a könnye, a nyakamba borul, úgy köszöni meg. Rákövetkezendő héten, ünnepség után kérdem tőle.- Hát milyen volt a bérmálás, tet- szett-e az unokának az ajándék. ■' ■— Jaj, nagyon szép volt, az ángyom felolvasta a mellékelt levelemet, meg is kérem, tessék belőle még huszonkettőt gépelni, mert mindenki kért belőle, meg egy eredeti példányt a plébános úr is kér. Megfizetem, bármennyibe is kerül.- Nincsen ennek ára, kedvesem, szí­vesen, máskor is! * Nem tudom, hogy történt, de kiád- tam az utolsó forintomat is, úgyhogy amikor a tejboltban fizetésre került a sor, húsz fillérrel kevesebb volt a pén­zem. A pénztárosnő hanyag mozdulat­tal intett, hogy távozzam és miközben mentem kifelé, hallottam a megjegy­zést:- Hát így tesznek! Itt 20 fillér, ott 20 fillér, azt hiszik, az ember milliomos. íme, új feladat, amit el kell végez­nem. Kilépek az üzletből, egyenesen hazarohanok, egy névjegykártyára né­hány keresetlen szót írok, majd pénzt véve magamhoz egy csokor fehér szeg­fűt veszek és beállók a sorba a tejbolt­ban. Mikor fizetésre kerülök, a névjegy borítékot, benne a 20 fillérrel és a virág­gal a pénztáros elé teszem. Köszönök és távozom. A többit márcsak Istenemnek kell jelentenem.- A feladatokat elvégeztem. Továb­bi kötelezettségre megbízást kérek. CQ KÉT KÖNYVECSKE ASZÓDRÓL QQ A Tájak, Korok, Múzeumok Kis­könyvtára 259. számát viseli az Aszód, Műemlékek c. kiadvány, melynek szer­zője Dr. Asztalos István múzeumigaz­gató. A község múltjának rövid átte­kintése után mint egy sétára invitálva mutatja be ez a könyvecske az evangé­likus templomot és műemlék oltárát, majd a Podmaniczky-Széchenyi kas­télyt vehetjük szemügyre. Ez a régi épü­let nemcsak építészetileg értékes, ha­nem számúnkra azért is, mert ebben működött a Bányai Egyházkerület Leánynevelő Intézete 1891-1948. kö­zött. Ebben a kastélyban látható Kracker János Lukács és Zách József dísztermi freskója, mely a hit, a keresz­tyén erények diadalát ábrázolja a po­gány bűnök felett. Megállhatunk a mai Petőfi Múzeum épülete előtt is, mely 1931-ig adott otthont az aszódi evangé­likus gimnáziumnak. A földszinti falak között tanult Petőfi Sándor 1835-től 1838-ig. 13 fekete-fehér kép teszi szem­léletessé a könyvet. Színes borítóján pedig a régi gimnázium és az evangéli­kus templom oltára látható. Az aszódi Petőfi Múzeum Múzeumi füzeteinek 34. számaként jelent meg dr. Asztalos István kutatómunkája ered­ményeként az „Oskolatanítók a Galga mentén” c. könyvecske, mely adatokat tartalmaz a 18. és 19. században műkö­dött tanítók életviszonyairól. Megis­mertet bennünket a tanítók származá­sával, iskolai végzettségével, nyelvtu­dásával, szolgálati idejükkel. Érdekes olvasmány a tanítók elé támasztott kö­vetelmények felsorolása. Megismer­kedhetünk azzal is, hogyan alkalmaz­ták őket, milyen volt a javadalmazá­suk. Sok téves vélekedést igazíthat helyre a díjlevelek áttanulmányozása a tanítók életmódjával és életkörülmé­nyeivel kapcsolatban. A tanulmány ér­tékét az is aláhúzza, hogy a katolikus, református és evangélikus tanítók kö­rülményeit egyaránt felkutatta a szer­ző, és megállapítja, „hogy ezen a vidé­ken elfogadható, sőt bizonyos értelem­ben jó viszonyok között éltek a peda­gógusok. .. A meglevő dokumentumok alapján azt rögzítjük, hogy Galga men­te azok közé a területek közé tartozott, ahol a tanítók megfelelő javadalomban (fizetés, lakás, stb.) részesültek”. Végül a mellékletek között hasznos olvasmány ma is, milyen rendszabályok vonatkoz­tak a tanítókra azidőben, milyen tiszte­lettel fogalmaztak meg egy-egy meghí­vólevelet az új tanítóhoz, és milyen sza­bályok szerint választották a tanítókat az iskolákhoz. Gazdag jegyzetanyag, szómagyarázat és irodalom-lista teszi teljessé ezt a könyvecskét. D. J ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1987. július 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 7. Nyíró Olga. Fa­sor de. 11. (úrv.) Muntag Andomé, du. 6. Gáncs Aladár. OQ6i út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Csetovszky Ferenc, déli 12. (ma­gyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kóbánya de. 10. Fabiny Ta­más. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Vető István. Ke­repesi út 69. de. 8. Vető István. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Vető István. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintéraé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Rónay Zoltán. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. háromnegyed 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Má­tyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de.'fél 11. Szalay Tmás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kósa Pál. Rákocsaba de. 9. Fabulya Hilda. Rákosliget de. 11. Fabulya Hilda. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Mik­lós. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Mado­csai Miklós, du. 6. Széchey Béla. Torockó tér de. fél 9. Széchey Béla. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Weltler Ödön, de. 11. (úrv.) Weltler Ödön, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. de. fél 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Scholz László. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghagy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fel 11. Mezősi György. a Balaton mellett 1987. Július 19-én Alsó-Dörgicse de. fél 10. Menich Sándor. Balatonakali de. fél 10. Detre János. Balaton­almádi (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4. Balatonbog- lár (református templom) du. 3. Balatonfeny- ves (ref. templom) du. 6. Balatonfüred (ref. templom) de. 8. Balatonkenese (ref. temp­lom) du. fél 4. BalatonleDe (ref. templom) du. 4. Balatonvilágos (Drenyovszky-villa, Zrínyi u. 36.) (protestáns templom) de. fél 10. Ka- pernaum (Gyenesdiás, Béke u. 57.) de. 9. Keszthely (Deák F. u. 20.) de. 11. (úrv.). Kővágóörs du. 3. Solymár Péter. Révfülöp de. 11. Detre János. Siófok (Gyülekezeti ház, Fő u. 93.) de. 11. Veszprém de. 10. Zánka de. 11. Szentháromság ünnepe utáni 5. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltárí igéje: Lk 5, 1-11; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 9, 1-7(8-20). EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1987. július 26-án vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Nagy László, igazga­tó lelkész, Celldömölk Nemzedékek találkozása Gyenesdiáson „nincs miről beszélgetni?” A gyenesdiási ifjúsági konferenciák egyik különlegessége, hogy a fiatalok egy öregotthon közelében élnek a kon­ferencia ideje alatt. A szeretetotthon la­kói rendszeresén résztvesznek az ifjúsági konferenciák istentiszteleti alkalmain, s ezen a nyáron az első konferencián újabb hídépítési kísérlet kezdődött a kü­lönböző generációk között. Az ifjúsági konferencia bibliaköri csoportjai azzal a feladattal kopogtak be az idős testvérek ajtaján, hogy írásos riportot készítsenek a szeretetotthon lakóival. Egyik idős né­ni így fogalmazta meg talán sokunk kö­zös aggályát: „Szerintem a fiatalok és az öregek nem tudnak egymással beszél­getni, mert nincs miről...” Átolvasva a fiatalok ügyes riportjait éppen az ellen­kezőjéről győződtem meg: volt miről beszélgetni, létrejött egyfajta párbeszéd nemzedékek között a gyenesdiási „Ka- pernaumban”. íme egy kis ízelítő a többoldalas írásos riportokból: „Engem szeretnek a legjobban..." Sokan sajnálják azokat az öregeket, akiknek szeretetotthonban kell élniük. Egyik alapvető kérdés volt a beszélgeté­sekben, hogyan érzik magukat az idős testvérek a szeretetotthon falai között. „Hála Istennek, nagyon jól érzem magam, mert itt megkapom azt a szere­teted amire egész életemben vágy­tam...” „A vezetőnőt is szeretjük, nagyon aranyos. Az étel is nagyon finom...” (egy ,94 éves néni válasza) „Úgy érzem, a vezető asszony engem szeret a legjobban...” „Nem félek a haláltól...” Az ügyps riporterek az úgynevezett „kényes” kérdéseket is elő merték hozni, és az idős testvérek megkapó őszinteség­gel vallottak arról, hogyan készülnek a halálra, illetve örök életre: „Nem félek a haláltól, mert biztos vagyok benne, hogy találkozom azzal, Akiről olyan sokat hallottam...” „Csak arra kérem a Jóistent, hogy ne szenvedjek sokat...” „Kérem az Istent, hogy szép halált adjon nekem... szeretnék még néhány évig gyönyörködni az itteni természet­ben...” „Szépen készülök a halálra, hiszem, hogy szeretteimmel találkozom...” Ennyit rövid illusztrációként és bizo­nyítékként: lehetséges az őszinte párbe­széd generációk között, ha megvan a kölcsönös bizalom, nyitottság és szere­tet. Van miről beszélgetnünk, ha áldo­zunk időt egymásra. Érdemes elkezdem és folytatni a beszélgetést nemcsak Gye­nesdiáson! Gáncs Péter ít) HÍREK (Ü Diakóniai tanulmányút A Württembergi Evangélikus Egy­ház (NSZK) Diakóniai Szervezete meghívására Csizmazia Sándor, a Bu­dai Szeretetotthonok igazgatója és fele­sége július 5-24. között látogatást tesz ottani diakóniai intézményekben. Keresztyén-zsidó párbeszéd A Keresztyének és Zsidók Nemzet­közi Tanácsa július 12-17. között tartja idei ülését Fribourgban (Svájc). Az al­kalmon egyházunk, illetve az Ökume­nikus Tanács képviseletében Szebik Imre budai esperes, püspökhelyettes vesz részt. Curitiba az 1990-es LVSZ-nagygyülés színhelye A Brazíliai Evangélikus Egyház ta­nácsa június 26-i ülésén Curitiba váro­sát javasolta a Lutheránus Világszövet­ség VIII. nagygyűlésének színhelyéül, amelyre várhatóan 1990-ben kerül sor. (A nagygyűlés brazíliai meghívásáról már korábban hírt adtunk.) A kérdésben az LVSZ végrehajtó bi­zottsága dönt(ött), amely a dániai Vi- borgban július 6-15. között tartotta idei ülését. A Kanadai Egyesült Evan­gélikus Egyháztól is érkezett meghívás. Dr. Gunnar Stálsett főtitkár májusban mindkét országban járt, hogy szemé­lyesen tájékozódjék a lehetőségekről, körülményekről. Curitiba a dél-brazíliai Paraná szö­vetségi állam székhelye, lakosainak száma 1,3 millió. Az evangélikusok lét­száma 12 ezer, akiket 5 gyülekezetben 8 lelkész gondoz. A nagygyűlési tervek szerint az itteni katolikus egyetemen rendeznék meg. (lwi - szp) Szentek és példaképek Ez volt a témája a Lutheránus Világ- szövetség strasbourgi (Franciaország) ökumenikus Kutatóintézete által jú­lius 1-10. között rendezett idei szemi­náriumnak. Az alkalmon egyházunk képviseletében Balicza Iván salgótaijá- ni lelkész vett részt. Keresztyének különböző társadalmi rendszerekben Ezzel a címmel tartott teológiai kon­zultációt az ausztriai Purkersdorfban az LVSZ tanulmányi osztálya. Ez a munkacsoport éveken át foglalkozott dr. Harpiati Béla tanulmányi titkár ve­zetésével olyan kérdésekkel, amelyek az LVSZ egyes tagegyházainak helyze­tét és lehetőségeit tekintette át a külön­böző berendezkedésű társadalmakban. A május utolsó hetében megtartott ülés mintegy összegzés volt az eddig elvégzett munka kapcsán. A résztvevők a vitaindító előadások meghallgatása után az egyes tagegyházak életéről ad­tak beszámolót, majd ezeket vitatta meg alaposan a munkacsoport. Itt szá­molhattunk be Szirmai Zoltán esperes­sel hazai egyházi életünkről és adhat­tunk feleleteket az érdeklődő kérdések­re. A 18 helyi egyházi beszámoló azt mutatta, hogy nem esnek távol egy­mástól azok a kérdések és területek, amelyek az egyes egyházakat érintik és foglalkoztatják. A megbeszélés legfon­tosabb témái voltak: a párbeszéd foly­tatása (keresztyén-marxista; keresztyé- nek-más vallásúak), az egyház és állam kérdése, az egyháztagság problémája a modem társadalmakban, pluralitás az egyházban (különböző teológiai irány­zatok és kegyességi csoportok helye és szerepe), a diakóniai teológia kérdése. A konferenciát meglátogatta Dieter Knall, ausztriai evangélikus püspök, és egy estét betöltő program keretében számolt be egyházának életéről. Az utolsó két napban a résztvevők egy csoportja tanulmányi látogatást tett Pozsonyban, ahol Michalko püspökkel és munkatársaival folytattunk megbe­szélést és igen tanulságos tanácskozást a szlovákiai evangélikus egyház életé­ről és szolgálatáról. (SzL) HAZAI ESEMÉNYEK Július 26-án délután 7 órakor DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT Gáncs Aladár régi mesterek és Bach műveit orgonálja Kiskunhalas Május 24-én, vasárnap délután is­merkedési presbiteri teadélután volt a gyülekezetben, melyen Nagybocskai Vilmos kiskőrösi lelkész tartott elő­adást. Május 31-én, vasárnap meglátogatta a gyülekezetét a váci énekkar. Az isten­tiszteleten is szolgáltak Bachát István­ná karnagy vezényletével, az igehirde­tés szolgálatát Bachát István, váci lel­kész végezte, aki 1964-ig szolgált ebben a gyülekezetben. A meleghangú össze­jövetel a kiskunhalasi csipkeház megte­kintésével ért véget. Ajka A 200 éves templomi évfordulóval kapcsolatosan vendégszolgálatok vol­tak a gyülekezetben: május 10-én dr. Fabiny Tibor professzor, június 21-én dr. Nagy István professzor. Júni­us 28-án' Csizmazia Sándor igazgató­lelkész szolgált a gyülekezetben, szemé­lyesen is köszönetét mondott a gyüle­kezetnek a korában több mint 100 ezer Ft értékű ruhaadományért, melyet a gyülekezet a Hűvösvölgyi Otthon ré­szére küldött. Az elhalálozások és betegségek miatt megüresedett tisztségeket betöltötték a gyülekezetben: pénztáros Gotthard Károly, gondnok Kató Márton, gond­nokhelyettesek Csizmadia Lajos és Ko- lontári Tivadar, számvevőszéki bizott­ság tagjai: Péter Gyula, Radics Gyula Kiss Ernő és Kamondy Elemér. Győr A gyülekezet és filiái adományai és pünkösdi offertóriuma 32 000- Ft volt. Ezt az összeget - az egyházmegyei pénztáron keresztül - a soproni temp­lom renoválására utalták át. Nógrád A gyülekezet gondozásával helyet­tes-lelkészként dr. Nagy Gyula püs­pök-elnök június 1-től megbízta Győri János Sámuel ősagárdi lelkészt. Galgaguta A gyülekezet gondozásával helyet­tes-lelkészként dr. Nagy Gyula püs­pök-elnök Sólyom Károly püspökhe­lyettessel egyetértésben megbízta Me- kis Adóm acsai lelkészt 1987. július 1- től. Halálozás Id. Pusztafi Pál, aki 20 éven keresztül volt tázlári felügyelő, s e kis gyülekezet alapító tagjai közé tartozott, 81 éves korában váratlanul elhunyt június 24­én. Temetésén ApCsel 9,31-35 alapján hangzott a vigasztaló igehirdetés. Apróhirdetés Harangok villamosítása, régi vagy hibás berendezések átalakítása üzem­biztosra. Karbantartást hosszú évekig nem igényel. FARKAS Titusz 2200 Monor, Ság- vári u. 26. Eladó kisméretű bécsi gyártmányú, fatőkés zongora. Telefon: 401-464. Számítástechnikai ’ szolgáltatások, TEMPLOMTORNYOK, tetők, eresz- csatornák korrózióvédelme, szükség esetén állványozást kiváltó ALPIN technikával is, VILLÁMVÉDELEM tervezése, szerelése GARANCIÁVAL. Referencia munkák: Skála Budapest, Hotel Atrium Hyatt, Győr Nádorváro­si Lelkészség. TERRASERVICE GMK: 1021 Bu­dapest, Bognár u. 3. Tel.: 342-628 A Nyugdíjas Egyházi Alkalmazot­tak Otthona (Budapest VIII., Üllői út 24.) gondozónői munkakör betöltésére alkalmas személyt keres. Javadalom megállapodás szerint. Esküvőkről, keresztelőkről VIDEO rendelhető 9-től 12-ig 184-083, levél­ben: 1041 Bp., Deák F. u. 9. UNI- FOTO. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (877052/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 87.60085 PETÓFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesltó postahivatalnál, a hfrlapkézbesitöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a HlrlapelöfIzetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vlsszal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents