Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-19 / 29. szám
Evangélikus Elet i987. július 19. „A diakónia papja” Kossuth Rádió, 1987. július 3. péntek 21.30 D. Dr. Bartha Tibor püspök köszöntése „Istenünk igéje örökre megmarad" Az elhunyt Káldy Zoltán püs- jök-elnök személyének és szolgá- atának megbecsülése, hogy a televízió után a rádió is dokumentum- nűsorral emlékezett és emlékezte- :ett reá. A harmincperces összeállítás fel- dézte a temetésen elhangzottakat: Magy Gyula püspök igehirdetésé- lek azt a részét, ahol vázolta az :lhunyt életútját, Kovách Attila re- örmátus püspök szavait, aki a test- /éregyházak nevében szólt és Jo- íannes Hanselmann püspököt, a Lutheránus Világszövetség alelnö- cét, aki búcsúztatójába beleszőtte i budapesti világgyűlésen elmon- lott megnyitó igehirdetés szavait. Főképpen azonban magát Kál- iy Zoltánt szólaltatta meg a szer- cesztő Győri Béla, korábbi rádió- nterjúk alapján. Újra hallhattuk léhai püspök-elnökünk erőfeszítést, hogy a keresztyén, az evangéli- cus etika alapján szóljon hozzá a nai magyar társadalom égető kér- iéseihez, beszéljen az eluralkodó inzésről, serkentsen hazaszeretet- e - nem felejtve, hogy megemlítse íz ember Isten előtti felelősségét ikár saját munkájáért, akár a világért, vagy éppen a bűnbánat szük- légességét. A szerkesztő olyan mondatokat idézett, melyek az azóta eltelt években sem veszítették el időszerűségüket, és csak természetes, hogy a társadalom egészének sorsáért aggódó és égő embert állította elénk. Mégsem torzított, hanem helyes arányt tartott azzal, hogy a kevés szerkesztői megjegyzés élén hangsúlyozta: Káldy Zoltán elsősorban lelkész volt. Még ha az idő múlása bizonyos távlatot és a visszakérdezésre is lehetőséget ad, a rádió dokumentumműsora emlékezetünkbe vési: Káldy Zoltánnak szívügye volt, hogy Isten igéjét a világ, így a magyar társadalom elé is vigye, és elérte, hogy sok fórumon megszólalhasson és meghallgatásra találjon. így hangzott el a műsor kezdetén is a diakónia egyik alapigéje: Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért Káldy Zoltán életének ez a vonatkozása maradandó kihívás. Fogadjuk el a kihívást. * Köszönjük a műsort és annak sokoldalú előkészítését. sA Ezekben a napokban sokak köszöntése és jókívánsága jut el hozzá. Életének 75 évéből jó félévszázados lelkészi szolgálatáért, majd egy generáción át végzett püspöki, egyházvezetői szolgálatáért sokan adnak hálát Istennek. Református testvéreink köszöntéséhez és hálaadásához mi is csatlakoztunk. Hadd álljon itt még néhány sor, részben személyes visszaemlékezésként, annál is inkább mert mi, evangélikusok még egy jubileum alkalmából is köszöntjük őt: idén tizenöt éve, hogy Bartha püspök az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktora lett. Az 1972-ben elhagzott méltatásban főképpen ökumenikus munkásságába esett hangsúly. Ezen a téren nagy része volt abban is, hogy létrejött egy megegyezés egyházaink között a teológiai tudományos munka területén: egymás teológiai munkásságának kölcsönös elismeréseként lehetővé vált evangélikus lelkészeknek református, református lelkészeknek evagélikus teológiai akadémián doktorátust szerezni. Hogy ezzel a lehetőséggel éltünk, annak magam is példája vagyok. Azóta ez a megegyezés már kiteijedt szinte valamennyi protestáns egyházra. Bartha püspök sokirányú, és egy ilyen rövid megemlékezésben alig méltatható szolgálatából egyet azonban mindenképpen ki kell emelnünk. Azt gondolom, hogy minden szolgálata mögött elsősorban is Isten igéjéhez való ragaszkodása állt. Ezt mindenkienk éreznie kellett, aki 1975. decemberében résztvett a Magyar Bibliatanács ünnepi ülésén. Bartha püspök, a Bibliatanács ügyvezető elnöke és az ökumenikus Tanács elnöke ekkor adta át a tagegyházaknak az új magyar fordításban megjelent Bibliát. A konferenciákon, hivatalos ülésen elmondott felszólalásokban meg- edzett püspök szavain átizzott a melegség-és a meghatottság. Bizonyára nemcsak azért, mert önmagában véve is jelentős tény egy új magyar bibliafordítás elkészülte, hanem azért, mert Isten igéje olyan nyelven szólal meg, amelyet az utánunk következő nemzedék jobban fog érteni. Mert Ézsaiás (40,8) próféciája, hogy Istenünk igéje örökre megmarad, számunkra azt az elkö- telezést jelenti, hogy érthetően adjuk tovább nemzedékről-nemze- dékre. Bartha püspök a magáénak érzi ma is ezt az új Bibliát, s még aktív szolgálata idején szorgalmazta, hogy újra meg újra revideáljuk, ellenőrizzük nyelvének helyességét, az eredeti szöveghez való hűségét. Ugyanakkor gondoskodott arról is, hogy azt a bölcs intézkedést is mindig hajtsák végre, amely szerint mindaddig, amíg erre igény van, az addig használt, úgynevezett „revideált Károli” Bibliát is adják ki. Mert az idősebb hívő nemzedék, amely ezen a Biblián nőtt fel, amelynek számára ebben a Bibliában vannak a kedves igék, mindig szívesebben fogja olvasni a „régit”. Bizonyos, hogy a nyugdíjba vonult püspök ma is meleg szívvel, imádságban gondol arra, hogy az új fordítást is gondozzuk, és a régit . is kezébe adjuk azoknak, akik számára az a kedves. Ahogyan értesültünk, lesznek a Református Egyházban, akik nagy szakértelemmel mérik fel egyházuk történetének elmúlt időszakát, benne Bartha püspök szolgálatit és annak jelentőségét, hiszen ő egyike azoknak az egyházi vezetőknek, akik teológiai és egyházpolitikai szolgálatukkal megtalálták az egyháznak a mi társadalmi rendűkben végzendő szolgálatának helyes útját, és gondoskodtak, gondoskodnak arról, hogy az egyház ezen az úton biztosan haladjon. Ebben az összefüggésben nem véletlen, hogy a nyugalomba vonult Bartha püspök ma is tagja országunk legmagasabb testületének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának. Joggal jelentette ki Tóth Károly püspök a Református Zsinat legutóbbi ülésén, hogy Bartha püspöknek „Mind egyházi, mind társadalmi tevékenységére jellemző, hogy munkásságának majdnem három évtizede alatt hatékony változások történtek társadalmunkban éppúgy, mint az ökumenében, s ezekben az ö tevékenysége is tükröződik.” Kérjük Istentől, áldja meg Bartha püspök urat, hogy még hosszú időn át tudja segíteni tapasztalataival és tanácsaival egyházát és a magyar ökumenét. Muntag Andor Reményik Sándor Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromlő akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. . Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Búnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán ' Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. Tanévzáró a Teológiai Akadémián „A hit legyen az életed alapja és forrása” Az 1986/87. tanulmányi esztendő tanévzárójára június 19-én került sor. Az idei esztendőben 8 teológiai hallgató búcsúzott és lépett lelkészi szolgálatba. Barcza Béla lelkész személyében új doktort avatott a Teológiai Akadémia. Az ünnepségen megjelentek a testvérakadémiák képviselői, valamint Fűzfa Imre, a Fővárosi Tanács egyházügyi főtanácsosa. Az ünnepi alkalmon részt vett és igét hirdetett dr. Nagy Gyula püspök-elnök. A tanévzáró istentiszteleten Mk Tuula Pohjalainen búcsúzik 10,17-28 alapján hirdette a püspök-elnök az igét. A gazdag ifjú példázata az igazi, a teljes emberi élet kérdését veti fel, mert a jólét, az elismertség még önmagában nem jelent teljes életet. Hiszen a gazdag ifjú erkölcsileg feddhetetlen volt. A keresztyén ember életében is gyakran vannak olyan pillanatok, amikor önigazságát akarja építeni az ember. Ezzel szemben Jézus azt mondja, minden, ami szép és jó, azt szét kell osztani. Adni - adni - adni. Legyen az életed középpontja isten,.hangsúlyozta a püspök-elnök igehirdetésében, mert Isten elvégezheti azt a csodát, hogy szivünket átalakítja, így lehetséges az, hogy hitünk alapja és forrása, bizalom Istenben - zárta igehirdetését Nagy püspök. Dr. Cserháti Sándor dékán jelentésében a teológiai képzés kérdéseivel foglalkozott. Mint mondotta, a nappali tagozatra beiratkozott 58 hallgató évtizedek óta a legmagasabb létszám. Szólt a tudományos teológiai képzés és a gyakorlati lelkészi szolgálatra való kettős felkészítés feladatairól. Beszámolójában a dékán kitért az Akadémia sokrétű napi feladataira, valamint említést tett az elmúlt tanév jelentősebb programjairól. Dr. Barcza Béla a dékántól átveszi a diplomát Chrysostomos görög püspök a KBK görögországi helyzetéről nyilatkozik .. .A kezdet az egésznek a fele...” Chrysostomos dodomai püspök, a pendeli (Athén melletti) kolostor főnöke, az első ízben Magyarországon járt nyolctagú KBK görögországi regionális csoportjának egyik vezetője a közelmúltban megalakult regionális csoport munkájáról, a békéről vallott, hitvallásáról nyilatkozik lapunknak. Hogy ítéli meg püspök úr a Keresztyén Békekonferencia görögországi helyzetét? Nálunk az idén márciusban létesült a Keresztyén Békekonferencia irodája Tóth püspök Athéni látogatása nyomán. Ez azt jelenti, hogy ez történelmi lépés? Feltétlenül annak tekinthető, mert a békéért történő lépésnek történelmi jelentőségűnek kell lennie, különösen egyházi kezdeményezésre. Egyenlőre nagy eredményekről nem lehet beszélni, örülünk annak, hogy van egy ilyen irodánk, hogy vannak megfelelő személyek, akik majd tovább fogják vinni és ki fogják szélesíteni ennek a mozgalomnak a tevékenységét. Mi volt az a különlegesség, amely püspök urat megragadta a Keresztyén Békekonferencia vonatkozásában? Görögországban három nagy, világi békemozgalom is van, mely mindenkihez fordul. Specifikum viszont, hogy a mienk kifejezetten a hívő embereket vonzza magához, a híveket mozgósítja a béke ügyében. Lapunk olvasói ritkán találkoznak görögországi egyházi személyiségekkel. Lenne szíves néhány szóval bemutatkozni és elmondani, hogy a kolostor, amelyet ön vezet ökumenikus vonatkozású is vagy csak ortodox egyház számára van fenntartva? Először is el kell mondanom, hogy nagyon örülök, mivel először vagyok Magyarországon, mégpedig kiváló útitársakkal, mint Kou- manakos tábornok és a többiek, akik szintén kipróbált békeharcosok. Hivatalos találkozásaink voltak itt, többek között Tóth püspökkel. Az én szolgálatom Görögországban nem kifejezetten a pendeli kolostorban van, hanem a most megindult Keresztyén Békemozgalomban is. Erről az a véleményem, hogy minden igaz keresztyénnek közre kell működni a munkájában. A pendeli kolostor, melynek a főnöke vagyok körülbelül négyszáztíz éve alakult. Ez egyike volt a rejtett vagy titkos iskoláknak a török megszállás idején. Itt a görög ortodox egyház papjai titokban tanították a gyerekeket nemcsak hittanra, hanem a görög nyelvre is. Ma százötven szerzetes testvére van, akik nem mind a kolostorban élnek, hanem különböző helyeken szolgálnak az egyházban. A kolostor nagy szolgálatot tesz a kultúrában is és az ortodox közi kapcsolatokban. Pendeliben van az ortodox közi centrum, ahol különféle konferenciák jönnek létre, lelki-szellemi dialógusok folynak az egyházak között. Az utolsó évben pedig békecentrummá fejlődött ki. Tavaly rendeztünk itt ösz- szejöveteleket a békéért, melyek, úgy érzem előbbre viszik a béke, a szabadság és az igazságosság eszméjét. A KBK görögországi csoportja hány tagú és milyen lehetőséget lát egy kis csoporttal béketevékenységük népszerűsítésében? Jelen pillanatban csak a szervező bizottság van, melynek Kouma- nakos tábornokkal vagyok az elnöke. Célunk - mint más békemozgalomban is -, hogy mozgósítsuk a tömegeket, amely tömegek nyomást tudnak gyakorolni a vezetőkre, hogy azok hajlandók legyenek a békéről tárgyalni és a szükséges szerződéseket alá is írni. E célból harcolunk és küzdünk minden vonatkozásban és minden irányban Görögországban. A feladatunk: a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a lefegyverezés a háború kizárása, a csillagháború lehetetlenné tétele és az olyan komoly javaslatok támogatása, mint amit Gorbacsov úr teijesztett elő. A magyarországi protestáns egyházak és a görögországi ortodox egyház most kerültek először közelebbi kapcsolatba. Tekintve, hogy két egészen más teológiai hagyománnyal rendelkező egyházakról van szó, látja-e egy szorosabb kapcsolat lehetőségét teológiailag? Folynak dialógusok az Egyházak Világtanácsán belül az ortodox egyházak és a protestáns egyházak között, de közvetve is vannak bilaterális párbeszédek. Az egyházak közös feladata, mely minden egyházban feladat a béke szolgálata, és ettől nem távolodhatunk el. Ez az az általános téma, amely ma a legfontosabb. Mivel ha nincs béke kár is mindenféle teológiáról beszélni. Ez a téma aztán közel hozza más vonatkozásban is az egyházakat és minden hívő embert, legyen az keresztyén, zsidó vagy mohamedán. A béke kérdése nem vallási, nem dogmatikai tanítás kérdése, mégcsak nem is az országok társadalmi felépítésével van kapcsolatban. Ez egy általános emberi téma. Lehel László A dékáni jelentést követően a végzős hallgatók nevében Tamásy Tamás búcsúzott. Az elmúlt tanévnek is volt finn ösztöndíjas hallgatója Tuula Pohjalainen személyében, aki magyarul búcsúzott el az egyház vezetőitől, tanáraitól és diáktársaitól. Szavait magyarul mondotta el, melyet szószerint közlünk. * „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." Itt az ideje a búcsúnak is. És éppen ezen a napon, amikor egész Finnország a nyári nemzeti ünnepünket, Szent Iván napját ünnepli, még itt együtt lehetünk. Bár sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez az év, mégis örülök, hogy egy kis kapocs lehettem a finn ösztöndíjasok hosszú láncában. Nem köszönhetem a vendégszeretetet, mert engem testvérként fogadtatok el. Együtt tapasztaltunk, hol csúcspontokat, hol mélypontokat. Szeretettel köszönöm a püspök úrnak, a dékán úrnak és az egész tanári karnak, hogy megismerkedhettünk. Nagy nehezen elbúcsúzom a diákoktól, akik közül sok új barátot kaptam. Es szép emlékekkel gondolok vissza azokra a gyülekezetekre, ahol szolgáltam. Nagy reménységgel lépjünk tovább, „mert nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." Isten velünk! * A 40 éve végzettek - Babka Tivadar,' Csengődy László, Deme Károly, Fábry István, Gáncs Aladár, Muntag Andor, Roszik Mihály - Tóth-Szöllős Mihály esperes mondott eddigi szolgálatukért hálaadó szavakat. Barcza Béla hatvani lelkészt az akadémiai ülés doktorrá avatta. Barcza Béla 1937-ben született, s teológiai tanulmányai után az ELTE Bölcsészettudományi karán történelmi és pedagógiai tanulmányokat folytatott. Ugyanitt szerzett doktori oklevelet. Teológiai Akadémiánk Egyház- és társadalomtudományi tanszékén védte meg teológiai doktori értekezését ez év májusában. A tanévzáró ünnepségen a hallgatók énekkara, valamint Cséri Agnes I. évfolyamos hallgató szólóénekkel szolgált. A búcsúzó hallgatók dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel Fotó: Batár Bea
