Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet 1987. június 28. ...Az egyházaknak és az egyszerű embereknek is megvan a maguk feladata Ez év tavaszán a Holland Egyházközi Béketanács és a Magyar Egyházközi Békebizottság a hollandiai Driebergenben kétnapos tanácskozást tartott. A megbeszélésen részt vett dr. Aranyos Zoltán zsinati főtanácsos, az Egyházközi Békebizottság főtitkára, valamint Lehel László, az Egyházkőzi Békebizottság titkára. A konzultáció, valamint az egyházi békemozgalmak lehetőségeiről nyilatkozott lapunk szerkesztőjének Wim Bartels, a Holland Egyházközi Béketanács külügyi kapcsolatainak vezetője. A magyar olvasók kedvéért először tisztázzuk, mit jelent a holland Egyházközi Béketanács? Mikor alakult a szervezet, és melyek a legfontosabb célkitűzései? Az Egyházközi Béketanács 1967-ben alakult, éppen húsz éve, az évforduló tiszteletére augusztusban nagy ünnepséget rendezünk, és könyvet adunk ki. - Ekkorra az egyházak nálunk is belátták, hogy a béke munkálása ökumenikus feladat, és ezt egy közös mozgalom eredményesebben szolgálhatja. Addig csak a katolikus békemozgalom, a Pax Christi létezett hazánkban, az Egyházközi Béketanács munkájában kilenc egyház vesz részt, közöttük mindkét református egyház, és az evangélikus is. 1967-77 között minden évben békehetet rendeztünk, kiadványokkal készültünk rá, jelentős témákkal foglalkoztunk, például a fejlődés, a leszerelés, az ENSZ, a multinacionális vállalatok, Európa jövője stb. kérdéseivel. Az egyhákeressük a sajátos keresztyén kezdeményezéseket, módszereket, lehetőségeket. Egyébként épületünkben található a nyugati békemozgalmak koordinációs irodája. Azt gondoljuk, hogy az egyházaknak, a keresztyéneknek egymással különösen is szorosan együtt kell működniük, a békemozgalom általános fellépésén belül is. Itt az ülésen különböző mozgalmak számos képviselője volt együtt. Mi a mostam alkalom legfontosabb eredménye? Eléggé kötetlenül zajlott, de sok lehetőségről volt szó, és sok dologban állapodtunk meg. Legfontosabbnak a békehéten való közös munkát tartom. Az egyházakkal együtt továbbra is szervezzük a békehetet, olyan sok gyülekezetben, amennyiben csak lehet. Magyarországon és Hollandiában ugyanazokat a bibliai igéket kívánjuk elővenni. Megállapodtunk, hogy most az Isten és népe közötti szövetség gondolatkörével foglalkoDriebergen - egyházi konferenciaközpont zak részére béke-istentiszteleti liturgiákat adtunk ki, de gondoltunk az iskolásokra, köztisztviselőkre, politikusokra és katonákra is. így próbáltunk a közvélemény megnyerésére stratégiát kidolgozni, hogy szavunkat minél többen hallják. 1977-től kezdve^ pedig a békehét mellett állandó kampányt folytatunk. Azt mondjuk, hogy szeretnénk a világot megszabadítani az atomfegyverektől, és ezt Hollandiában kezdjük, az önként vállalt kötelezettség példájaként. Nem azt mondtuk, hogy várjunk, amíg a Szovjetunió, vagy Magyar- ország, vagy valaki más kezdeményez, hanem hogy mi tegyünk kezdetben egyoldalú kis lépéseket. Ez a kampány hozzájárult ahhoz, hogy körülbelül 400 helyi csoportot tudtunk szervezni, a helyi gyülekezetekhez kapcsolódóan, így a mozgalom nagymértékban kiszélesedett. A munka kiszélesedése azt is jelentette, hogy a holland Egyházközi Béketanács más országok békeszervezeteivel is kapcsolatokat keresett, így például a magyar Béketanáccsal, valamint az Egyházközi Békebizottsággal? Mindig s úgy láttuk - mint említettem -, hogy a békéért először odahaza kell munkálkodni. De mások elképzeléseire, a másokkal való szövetségre is szükségünk van, hiszen a béke az egész világra, mindenkire vonatkozik. Ezért munkánkhoz a nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása kezdettől fogva hozzátartozik. 1982-ben voltunk először Magyarországon a Béketanács meghívására. Később hallottunk az Egyházközi Békebizottság megalakulásáról; főtitkárával dr. Aranyos Zoltánnal 1984- ben Athénben találkoztunk, majd 1985-ben újabb látogatást tettünk Magyarországon. Azóta közösen zunk. Ez azt is jelenti, hogy az emberiségnek, mint Isten népének össze kell fognia a békéért, az életért, saját fennmaradásáért. Megállapodtunk továbbá abban is, hogy szeptember utolsó hetében magyar lelkészeket hívunk meg, és mi is küldünk lelkészeket magyar- országi szolgálatra. Ez nem teljesen a két testvérszervezet új elképzelése volt, hiszen egyes gyülekezetek már tettek hasonló kezdeményezést. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, és szeretnénk a jövőben is támogatni. További terveink is vannak: szeretnénk a keleti és nyugati keresztyén békemozgalmak képviselőit az év végén, vagy a jövő év elején összehívni, mert úgy látjuk, hogy Európában most egészen új dolgok történnek. A politikusok is kezdik belátni és tudomásul venni az atomfegyverek hatástalanságát és erkölcstelenségét, és nagyobb lépésekre gondolni. A békemozgalom mindig is ezt sürgette: tovább kell tehát lépnünk, terveket kell kidolgoznunk a békés európai együttélésre, az enyhülésre a helsinki konferencia alapján. Tehát úgy gondolja, hogy a keresztyén békemozgalmaknak az elkövetkezendő években több lehetőségük lesz, ami egyben a kelet-nyugati viszonyban is új eredményeket hozhat? Igen, úgy gondolom. Egyikük azt mondta, itt van a helsinki „kai- rosz”, az alkalmas idő arra, hogy egységben lássuk a biztonságot, az emberek közötti együttműködést, az emberi jogokat, hogy új, békés Európát teremtsünk, amelyben mindenkinek, nemcsak a kormányoknak, de az egyházaknak és az egyszerű embereknek is megvan a maguk feladata. Úgy gondoljuk tehát, hogy ennek valóban itt az ideje. Bemutatjuk a Déli Egyházkerület püspökjelöltjeit DR. HARMATI BÉLA TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY 1936. április 23-án született ős- agárdon. Apja Harmati Béla evangélikus lelkész, anyja Macsuga Margit. A Harmati-Horetzky- család tagjai a XVIII. századig visszavezethetően lelkészek és tanítók voltak. A Bibliára és a Tra- noscius énekeskönyvre épült szlovák egyháziasságot őrző nógrádi gyülekezetben apja több mint három évtizedig szolgált és szlovákul is prédikált. Általános iskoláit Ősagárdon kezdte, majd Csepelen, Vácott és Szentendrén végezte. Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója volt 1950-52-ben, majd ennek államosítása után a József Attila Gimnáziumba járt és ott tett 1954- ben érettségi vizsgát kitűnő eredménnyel. Fiatal diák korától kezdve tanult zongorázni és orgonáim, és végzett kántori szolgálatokat. A Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt 1954-től. Különösen is érdeklődött az egyháztörténelem és a rendszeres teológiai tárgyak, dogmatika és etika iránt. Teológus évei alatt megismerte a Debreceni Református Teológiai Akadémiát is, ahol egy hónapot töltött cserediákként. Teológiai tanulmányait 1959-ben fejezte be kitűnő eredménnyel. Szigorlati dolgozatait az apostolság újszövetségi értelméről és az ember származása kérdése tudományos és teológiai elemzéséről írta. Lelkészvizsgát az Északi Egyházkerületben tett 1960-ban jeles eredménynyel. 1980. október 7-én az Evangélikus Teológiai Akadémián a rendszeres teológia tárgykörében teológiai doktorátust szerzett „summa cum laude” minősítéssel. Doktori értekezésének címe „Ekkleziológia és kozmológia - Az egyház és a világ viszonyának kérdése” volt. 1959. júl. 19-én avatta őt lelkész- szé a Budapest-Deák téri templombán Káldy Zoltán püspök. Sé- gédlelkészi “ szolgálati helyei: Veszprém, Balassagyarmat, Ruda- bánya, Budapest-Fasor, Buda- . pest-Józsefváros. 1965 decemberében a Magyar Televízió William Shakespeare életművéről rendezett világirodalmi Versenyén első díjat nyert. 1966/67-ben az Egyházak Világtanácsa ösztöndíjasaként a Genf- Bossey-i Ökumenikus Főiskolán és a zürichi egyetemen folytatott tanulmányokat az ökumenikus és rendszeres teológia, filozófia és szociológia területén. 1967-től 1970-ig a Lutheránus Világszövetség meghívására Genfben a Teológiai Osztály asszisztenseként dolgozott. Feladata volt többek között, az 1970-es világgyűlés tanulmányi előkészítése. Erre a kiküldetésre elkísérte őt családja is. 1970-1973 között külügyi titkár dr. Káldy Zoltán püspök mellett, ezen felül a Teológiai Akadémián előadó. 1973. okt. 1.-1976. szept. 15. között a Teológiai Akadémián helyettes tanár. 1976. szept. 19-én a Budapest-Deák téri Egyházközség hívta meg a dr. Kékén András halálával megüresedett lelkészi állásra. A Teológiai Akadémián ekkor is megtartotta előadói megbízatását a rendszeres tanszéken. Korábbi kiküldetése után a Lutheránus Világszövetségnél folyamatosan részt vállalt teológiai nemzetközi programokban, így például 1970-77 között a különböző kulturális környezetben élő egyházak és a társadalmi változásokon munkálkodó mozgalmak viszonyának tanulmányozásában, a keresztyének és marxisták párbeszéde kérdéseiben. A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya 1980. nov. 1-étől újra meghívta Genfbe, a különböző társadalmi rendszerek szociáletikai kutatásával foglalkozó csoport vezetőjének. Feladata nemzetközi teológiai tanulmányi programok és konferenciák szervezése. Kiküldetésére elkísérte családja is. Tanulmányi programjainak témái: a keresztyén etika és a tulajdon kérdése, a keresztyén etika és a környezetvédelem kérdései, az egyházak és vallások és erkölcsi értékek jelentősége a nép és állam számára (civil religion), az egyházak szerepe a nemzet építésében, az egyházak és a nemzeti biztonság ideológiája, a keresztyének és marxisták párbeszéde kérdései. Ezekről a témákról számos cikket és több könyvet jelentetett meg. Svájci tartózkodása alatt rendszeresen prédikált a genfi éÜ’Ü'Tálisannei magyar protestáns gyülekezetekben. Genfi kiküldetése ez év őszén jár le. 1962. szeptember 9-én kötött házasságot Polgár Rózsa iparművészszel, aki a Budapesti Iparművészeti Főiskola textil-szakát végezte el és 1967 óta önálló művészként tevékenykedik. Szövött falikárpitjai és selyemfestései számos egyéni és közös kiállításon szerepeltek hazánkban és Európa más országaiban. Gyermekeik: Béla László (1966) egyetemi hallgató és Gergely Ádám (1969) középiskolai tanuló. Budapesten született 1925. május 9-én. Papi családban nőtt fel, édesapja a bpest-rákosszentmihá- lyi gyülekezet lelkésze volt, édesanyja Timkó Lujza. A család ősei Rozsnyó környéki kisparasztok voltak. A főváros szélén élő kis gyülekezetben épült bele már korán az egyház közösségébe, ifjúsági munkába és kántori szolgálatba. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a soproni Hit- tudományi Karon készült fel a lelkészi szolgálatra. Egyetemi tanulmányi évei alatt különös érdeklődéssel fordult Luther írásai és teológiája felé, de foglalkozott egyháztörténeti és gyakorlati teológiai - főleg liturgikai és kate- chetikai - tanulmányokkal is. Or- dass Lajos püspök avatta lelkész- szé 1947-ben a rákosszentmihályi templomban. Családos - 1951-ben kötött házasságot. Felesége, Terényi Anna, akit Cinkotán ismert meg - a gyülekezeti gyermekmunkában volt segítőtársa. Tanítónő - jelenleg Kecskemét egyik külterületi iskolájában tanít. Három fiuk van. A legidősebb pedagógus, a második közgazdász, a harmadik rendező-operatőr a televíziónál. Mindeddig gyülekezeti szolgálatban állt. Első három helye szlovákból magyarosodó gyülekezet volt. A bpest-cinkotai gyülekezetben gyermek- ifjúsági és énekkari munkát végzett. Kiskőrösön mint másodlelkész-kántor ének- és zenekart vezetett a lelkészi munka mellett. Itt akkor még a szlovák énekes liturgiát is végezte. 1957- ben a dunaegyházi gyülekezet hívta meg lelkésznek. Tizenöt évi munkája idején renoválták a háborús sérülést szenvedett templomot kívül és belsejét modernné alakították. 1972-től a kecskeméti gyülekezet lelkésze. A nagy kiterjedésű szórvány-gyülekezet sok gyülekezeti alkalma mellett itt is templom- renoválást végzett. 1984-re készült el az Ybl-templom felújítása és ezzel egy időben a városi tanács segítségével az udvarba zárt templomot egy házsor lebontásával a főtérre nyitották ki. 1973-ban a Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezetei egyhangúlag esperessé választották. Harmadik ciklusban végzi az esperesi teendőket, jó közösségben az egyházmegye lelkészeivel és gyülekezeteivel. Esperesi munkájában a közösségi alkalmakra tette a hangsúlyt. A lelkészeken és pap- nékon kívül kántorokkal, felügyelőkkel, más tisztségviselőkkel és gyülekezeti munkásokkal tartanak évente rendszeresen találkozókat, evangelizációkat, megbeszéléseket. Tudományos munkásságát elsősorban a Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Szakcsoportjában folytatta. Több kisebb és nagyobb tanulmány szerzője vagy társszerzője volt. Bibliográfia készítésében is dolgozott. Számos teológiai, tudományos cikke jelent meg a Lelkipásztorban. Az Evangélikus Életben és naptárainkban pedig írásmagyarázati, tanító és riport- jellegű írásai ismeretesek. Dolgozott új énekeskönyvünk szerkesztésének munkájában is a daliami bizottság tagjaként. Az Agenda szerkesztésének 1963-ban és 1986- ban is részese volt. Szívügye egyházunk kántor- és laikusmunkás képzése. Ennek a munkaágnak ma is egyik felelőse az igazgatótanácsban. Részt vett a LVSZ Budapesti VII. Nagygyűlésének előkészítésében és rendezésében. A gyűlés háznagya volt a Budapest Sportcsarnokban, többek között szervezője az istentiszteleti programoknak, egyházunk bemutatkozó estjének és felelőse a naponkénti események technikai lebonyolításának. Dunaegyházi szolgálata idején megírta „Dunaegyháza község története” c. munkáját, melyet a községi tanács 1968-ban könyv alakban kiadott. Ebben foglalkozott a török utáni telepítés történetével, a templomépítéssel és a Haj- nóczy-család dunaegyházi munkásságával. Országos és helyi viszonylatban is részt vesz .egyházunk békeszolgálatában. A megyei Egyházközi Békebizottság elnökeként valamennyi egyház és felekezet lelkészeivel és vezetőivel testvéri kapcsolata van. Több alkalommal képviselte egyházunkat hivatalosan külföldön is, delegációkban vagy egyedül. így járt Dániában, NSZK-ban és NDK-ban - német nyelvterületen - különböző konferenciákon és konzultációkon tartott előadást vagy beszámolót. Az Országos Közgyűlés egyik jegyzője és második ciklusban jegyzője a Déli Egyházkerület Tanácsának is. A közeljövőben lapunk mindkét püspökjelölttel interjút fog közölni. Külföldi honfitársainkkal szétszórtságban is egységben A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma, 1987 Akik a mindjobban szaporodó évkönyvek közt jól szétnéztek, örömmel fedezhették fel egy sajátos kötetet, ezt az 1987. évi Kalendáriumot. A Magyarok Világszövetségének lapja, a Magyar Hírek jelentette meg, immár negyedszázad óta. Hellyel-közzel betekintettünk a régebbi évfolyamokba is, most azonban megállapíthattuk, sok más mellett jelentősen bővült ez a kiadvány a Magyarország területén túl, illetve kívül élő költők és írók megszólaltatásával. Ezzel a szolgálatával bizonyí-. tani akarja, hogy az „óhaza” figyelemmel kíséri és közelebb is hozza az olvasókhoz a külföldön termő magyar irodalmat. A nyelv az az erő, amely legjobban összetartja a sokfelé szakadtakat, és kapcsolatokat teremt az egymással hosszú ideig szót sem váltók között. A hazához való kötődés elkíséri az embert élete végéig. „Aki elhagyta, vagy éppen úgy érzi, elhagyni kényszerült szülőhazáját, szerezhetett új hazát is, de nagyon kevés adta fel, felejtette el a régit. S egyre több az olyan gyerek, aki szülője, szülei hazájával szeretne megismerkedni.” (ltja Randé Jenő a Beköszöntőben.) Évente százezrek látogatnak haza a magyar származásúak közül új hazájukból. A Magyar Hírek is, a Kalendárium is segítséget szeretne nyújtani azoknak magyarságuk megtartásában, akik nem jönnek haza. Ugyanakkor nyitott, mert elfogadja mindenkinek a segítségét külföldről is a magyarság és a magyar nyelv megőrzése érdekében, az ezt szolgáló anyanyelvi mozgalomban. Fontos ez a kölcsönös szellemi-lelki segítségnyújtás, hiszen a magyar anyanyelvű emberek több mint egy harmada kívül él hazánk határain. Alig van olyan család hazánkban, amelynek ne élne közeli vagy távolabbi rokona valahol külföldön. Az évkönyv az év 12 hónapját 12 költő versével és az évszakot is jellemző színes képpel vezeti be. Az évfordulónaptár-részt változatos képsorozattal folytatja: 12 hónap Magyarországon címmel. Többek között az egyházi élet eseményeiből, templomépítésről és -felújításról is megemlékezik. írók vallanak a szülőföldjükről, nosztalgikus érzésekkel, hálás visszaemlékezésekkel. Illés Endre, Vas István, Sőtér István, Szabó Magda, Takáts Gyula cikkeit bőséges képülusztráció tarkítja. Ruífy Péter: Költői falak - írók emlékházai címen olyan helyekre vezeti el az olvasót, ahová nem mindenki juthat el. A „Látogatók-vendégek” képsora Valamit felvillant abból, kik is jöttek el nagyon messziről is közénk. „Egy év halottai” arcképcsarnokában többek között ott van Kulifay Imre ref. lelki- pásztor, aki több mint 50 éven át Párizsban, a franciaországi szórvány- magyar élet szervezése terén buzgólko- dott, valamint néhai dr. Lékai László bíboros, aki korszakos jelentőségű munkát'végzett a szocialista állam és a katolikus egyház között kialakult jó viszony továbbfejlesztése terén. Zay László: Filmjeink „hullámközelben” címen írt. Csak egy mondat a cikkéből: „Huszonöt év alatt ívelt föl a magyar filmművészet a világlistán is az elsők közé.” Gyönyörű színes képsorozat mutatja be a Jáki apátsági templomot, az Árpád-kori magyar építőművészetnek talán a legszebb alkotását. Lapozgatva az évkönyvet, felfigyelhettünk az ősi Debreceni Református Kollégium Kántusának amerikai útja ismertetésére, Gergely Pál: Magyar zene a nagyvilágban c. cikkére, Sütő Andrásnak Weimart és a Liszt Ferenc emlékházat bemutató szép leírására. Ha valaki kézbe veszi, alig tudja letenni ezt a több száz képpel illusztrált, 352 lapos Kalendáriumot. Pásztor Pál Bányász Rezső az Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztálya konzultációján Június 11-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) egyházi és felekezeti lapok szakosztálya konzultációján nagyszámú résztvevőnek dr. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke „Időszerű tájékoztatáspolitikai kérdések” címmel előadást tartott a MUOSZ székházában. Az elnökségben helyet foglalt Szakács József a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, Bárány Erzsébet a szakosztályok vezetője és Gmák Károly egyházügyi főtanácsos, a hasznos tájékoztatók szervezője. Az előadót, a jelenlévőket Tóth Sándor szakosztályi titkárhelyettes köszöntötte. Bányász Rezső tájékoztatójában őszintén, közvetlen szavakkal szólt a tájékoztatás komolyságáról, amely mindig a reális tényismeretből, a problémák, jelenségek sokoldalú fölméréséből kell, hogy kiinduljon, s amelynek nem célja vak- lárma terjesztése. Majd a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekre válaszolt, amilyen pl. a személyi adórendszer vagy az erdélyi magyarság problémája. Az államtitkár elismerően beszélt az egyházi és felekezeti lapok munkájáról, amely mint mondotta - állampolgári, nemzeti felelősségről tesz tanúságot.
