Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet 1987. június 28. Cl GYERMEKEKNEK Mt 2,13-15 Isten üzen egy angyallal Jézus Krisztus, az Isten fia Betlehemben született. Jeruzsálemben, a 'fővárosban ekkor Heródes uralkodott, mint a rómaiak által megbízott király. Egyszer bölcsek érkeztek hozzá napkeletről. Tőlük tudta meg, hogy megszületett a zsidók királya. Erre a hírre nagyon megijedt, mivel félteni kezdte saját hatalmát. Az Úr azonban előre tudta, hogy ennek következtében milyen kegyetlenségre készül. Ezért elküldte angyalát, hogy figyelmeztesse Józsefet, Jézus apját. Mai rövid történetünk főszereplője az Isten angyala. Mit gondoltok, kik voltak az angyalok, akik ritkán, de szerepelnek a Bibliában? Talán olyan lények lennének, akiket sok festő a festményein szárnyakat viselő gyermekként ábrázolt? Az angyal kifejezés a görög „angelosz" szóból származik. Ennek több jelentését ismerjük. Jelent követet, küldöttet, akit valaki megbízott egy üzenettel. Isten angyalai mindig akkor bukkannak fel, amikor az Úr valami nagyon lényegeset akar közölni a számára kiválasztott embernek, ök is Isten teremtményei, ám mégsem istenek vagy félistenségek, mint amilyenekkel gyakran találkozhatunk pogány mesékben, mondákban. Az angyalok Isten követei, akik mindig az ember javára szolgálnak. Józsefet álmában figyelmeztette az Úr angyala. Az üzenet az volt, hogy Betlehemből ne térjenek vissza saját városukba, Názáretbe. Ehelyett József fogja feleségét és az újszülött Jézust, és meneküljenek Egyiptomba. József nem tétovázott. Meghallgatta az angyal szavát, és engedelmeskedett neki. Még azon az éjszakán, amikora szabadulást jelentő üzenetet megkapta, fogta családját és elmenekültek Egyiptomba. Letelepedett és ott élt egészen Heródes haláláig. Isten azonban nem feledkezett meg a szent családról. Józsefet újra figyelmeztette egy angyal álmában. Ebből megtudta, hogy a veszély elmúlt, és családjával visszatérhet Izráelbe, a szent földre. Isten ma is rendelhet mellénk őrangyalokat. Lehet, hogy nem álmunkban jelennek meg, hanem szüleinken vagy egy társunkon keresztül segítenek, irányítanak bennünket. Egy a fontos, hogy szüntelenül legyünk éberek Isten üzenetének meghallására és megtartására, úgy ahogyan azt József tette. Blázy Árpád A / vasárnapX f IGÉJE 1 Zsid 3)1—8 NMMNMI KRISZTUS NÉPE - ISTEN NAGY CSODÁJA A „nagycsalád” már a múlté. Csak itt-ott - elsősorban faluhelyen - él még egy fedél alatt három vagy négy nemze- dék. Valamikor mindenütt ez volt az általános. Akkor hétköznapokon is sokan ülték körül az asztalt. Ilyen nagycsaládokról szól igénk. Isten házanépéről. Ide tartozunk mindannyian, mert meghívást kaptunk, magától Istentől. Isten helyet készített mennyei hajlékában, meghívott vendégei lehetünk gazdagon terített asztala mellett. Nagyszerű örömhír ez, a gazda, a „ház építője” hívott meg. Ugyanakkor a meghívást „hitvallásunk apostola és főpapja”, Jézus járta ki számunkra. Apostol ő - Isten küldötte volt az emberek között, sokak között a legnagyobb, pótolhatók között az egyetlen pótolhatatlan. Világosan és érthetően mondta el közöttünk Isten akaratát. Ugyanakkor főpap is, aki bennünket képvisel az Isten előtt. Közbenjáró, fondorlatok nélkül dolgozó védőügyvéd, akinek nem kell kiskapukat keresnie a bezárt nagykapuk mellett... Nem keres múltunkban érdemeket - úgyis hiába keresne -, meghívásunkat saját érdemeivel indokolja. S amíg ennek a mennyei asztalközösségnek eljön az ideje, addig is átélhetjük mindennek örömét, ízlelgethetjük légkörét az egyház, a gyülekezetek közösségében. Addig is, itt a földön is Isten házanépe vagyunk! Isten házanépe: Tekintsetek, figyeljetek fel Jézusra! ő ül az asztalfőn. Az asztalon - asztalunkon a mindennapi kenyér s az Élet Kenyere. Itt és most azonban az asztalközösség „sa- ván-borsán” van a hangsúly: a társalgáson. A meghitt beszélgetésen. Jézusnak szava van Isten házanépéhez. Ő is meghallgatja a háznép bármely tagját. Isten népe - figyelj Jézusra! Természetesen figyelmedet lekötheti a szomszéd asztaltárs is, de balga az a meghívott, aki az asztalfőre nem figyel! Figyelnünk kell, mint a sportoló a startpisztoly eldördülésére, mikor indulhat-futhat teljes erőbedobással a cél felé. Aki Őrá nem figyel, nemcsak az indulást, de a célt is elvétheti. Isten népe: őrizzétek meg bizalmatokat Krisztus iránt! A bizalom annak átélése, hogy ami az asztalfőről hozzánk érkezik, javunkra szolgál. Ajándékai felé hát bátran kinyújtom kezem. Szava igaz és megbízható. Bizalmas beszélgetésre is bármikor hozzá mehetek. Mindig is volt, bármikor lesz is ideje és türelme számomra. A bizalom azt is jelenti, hogy feloldódom közelében. Jól érzem magam a nagy asztal mellett. Nem tekintgetek folyton kifelé. Szavát meghallom, szívemben forgatom. Megpróbálom életembe beépíteni: „megszívlelni”. Azt is tudom, nem szól mindig. Volt s lesz idő, amikor „ritkaság ... az ÚR igéje” (lSám 3,1). Minden megszólalása tehát áldott alkalom, elszalasztható alkalom is, talán soha vissza nem térő! Isten házanépe vagyunk. Már itt a földön is! Bizalommal tekintsünk fel Jézusra, szívünk megkeményítésével ne játsszuk el mennyei elhívásunkat! Zászkaliczky Pál IMÁDKOZZUNK Urunk! „Szent igéd békét, erőt ad, megóvja védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, és akkor mást nem keresünk. Mi igédben élünk, halunk, míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, és ránk örök boldogság vár”. Ámen. (ÉK 259,5-6). Q Mit köszönhetek A más véleményen levőknek? Hitünk szerint Isten az egész emberiséget egy vérből teremtette - de nem egyformának. Ezért különbözünk egymástól külső és belső adottságainkban, másképpen látjuk helyzetünket és különböző értékrendek szerint alakítjuk életünket. Ez a sokféleség gyakran vált kölcsönös ellenségeskedés forrásává nem csak a múltban, hanem a jelenben is. Alaptalan előítéletek, kölcsönös vádaskodások és ebből fakadó törlesztések ma is sok szenvedést okoznak. Éppen ezért, mert ma sokféleképpen megosztott világban élünk, érdemes jobban odafigyelnünk arra, hogy mit köszönhetünk a más véleményen levőknek és mit tehetünk azért, hogy a különböző emberek békességben éljenek egymással. A kölcsönös megbékélés nem azt jelenti, hogy bárki véleményét kritikátlanul elfogadom, hanem azt, hogy tiszteletben tartom. Fogadjuk el, hogy mindazok a vallásók és világnézetek, amelyek értéket teremtenek, és olyan erkölcsöt hirdetnek, amely a humánum mértékén mérve is megállnak, helyük van az egyetemes kultúrában, mert rendet tartanak és tartást adnak követőiknek. Éppen ez az egyik közös jellemzőjük ami egymással is összeköti a kibékíthetetlenül ellentétes nézeteket. A másik összekötő kapocs az a közös cél, hogy Földünk valóban békés otthona legyen minden embernek és népnek. Mi keresztyének örömmel veszünk minden olyan kezdeményezést és lehetőséget, ami tárgyalóasztalhoz ülteti a legkülönbözőbb vallású és világnézetű embereket és az a reménység éltet minket, hogy a tárgyalótermek bizalmi légköre segít oldani a meglevő feszültségeket. A gondolatok szabad áramoltatása és ütköztetése természetes velejárója ezeknek a rendezvényeknek, de nem az a cél, hogy egymást győzködjük, vagy hogy véleményünket mindenével elfogadtassuk, hanem, hogy egymást jobban megimseijük. Egymás jobb megismerése pedig gazdagítja ismereteinket, tartalmasabbá teszi emberi kapcsolatainkat és megszabadítanak minket előítéleteinktől. Egyre inkább tudatosul bennünk az a meggyőződés, hogy mindenkinek alapvető emberi joga, hogy meggyőződése szerint éljen és emiatt hátrányos megkülönböztetésben része ne legyen. Ez egyik legfontosabb eredménye a más véleményen levő emberek találkozásának és beszélgetésének. Gazdagabbá tesznek minket és ezért hálásnak kell lennünk, hogy a más világnézetűekkel történő találkozás arra kényszerít minket, hogy újra átgondoljuk hitünk igazságait és ezzel szüntelenül legszentebb kötelességünkre figyelmeztetnek minket. A mai kérdésekre nem illenek a régi válaszok. Nekünk pedig ma kell bizonyságot tennünk a bennünk levő reménységről. Meg kell köszönnünk azt is, hogy megvédenék minket a beszűküléstől és a „csőlátástól”. A két és többoldalú párbeszédek nyitottságot követelnek. A kölcsönös megbékélés azzal kezdődik, hogy odafigyelünk a másikra. Ez pedig csak nyitott szívvel lehetséges. Egymással szót érteni sokszor azt jelenti, hogy megérteni. Megérteni embertársamat gondjaival együtt. Végül hálásnak kell lennünk és megköszönhetjük a más véleményen levőknek a tőlük kapott segítséget, azt, hogy a nagy kérdések terhe nem csak a mi váltunkra nehezedik. Nem nekünk kell mindent megoldani, minden kérdésre válaszolni, mert a terhek hordozásában segítségünkre vannak jóakaraté emberek, még ha más indíttatásból cselekszenek is. Mindez nem kisebbíti a keresztyén egyházak történelmi felelősségét, sem a keresztyénség súlyát. Isten szeretete arra indít minket, hogy személyválogatás nélkül segítsünk minden rászorulót és bizalommal fogadjuk el mindazok közeledését, akik ebben a munkában segítségünkre vannak. Veczán Pál Egy evangélikus grafikusról SOLYMÁRI WALKÓ LÁSZLÓ A képzőművészek olykor több szakmában is eredményesen dolgoznak, ami összefügg hivatásuk művelésének gyakorlatias jellegével. Solymári Walkó László sokoldalúan alkalmazta a művészeti ágakat, eredetileg szobrász volt, s mint ilyen nemzetközileg elismert érmész lett, de festőként is népszerűvé vált. A közönség ugyanakkor kevésbé tartotta számon egyik igen fontos munkakörét, azt, hogy kitűnően restaurált régi műtárgyakat, régészeti leleteket. Efféle tevékenységének művelődéstörténeti értéke felbecsülhetetlen, muzeológusaink, műemlékvédőink a tudói annak, mi mindent mentett meg a további romlástól, hány barokk szobrot állított helyre és hány középkori, reneszánsz kőtöredék köszönheti neki újjászületését. Szorgalomra, anyagtani gondolkodásmódra példát apja, idősebb Walkó László munkásságában láthatott; apja, a századforduló hírneves bőrdíszművese remekbe metszett könyvborítókat, szobadíszeket készített, művei az iparművészeti gyűjteményeknek ma is becses darabjai. Fia, Solymári Walkó László esetében az anyag megmunkálásának szak- szerűsége apai örökségnek tekinthető, olyan érzéknek, amit a kézművesség sokévszázados hagyományai neveltek felelősségteljes műgonddá. Az Ipar- művészeti Iskolán mint fafaragó kezdte, a Képzőművészeti Akadémián szobrászatot tanult, akkor talált magára, amikor a kövek, márványok, fémek természetének megfelelően végezhette feladatait, teljesíthette közületi megbízásait, melyek neves elődeink emléktábláira, mellszobraira szóltak. Közben gazdag arcmásgalériát fejlesztett kortársai portréiból, megmintázta tudósok, színészek, írók tucatjait; sokuk arcvonásait az ő plasztikái őrzik meg az utókornak. Életművében önálló fejezetté állt össze érmeinek több százat kitevő sorozata, régi magyarokra, maiakra, orvosokra, muzsikusokra, nemzeti hősökre, serény kétkeziekre, jeles gondolkodókra emlékeztető mintáinak számos motívumváltozata. Pályájának delelőjén - a korábban képviselt műfajok mellett - megélénkült festőművészi, grafikai működése, de úgy is lehetne mondani, hogy filozófiai témájú közlékenysége. Az élő világ formai és lényegi összefüggéseit vizsgálgatta vizuális eszközökkel; „Art Uni- versum”-nak nevezte képzetei ama láncolatát, amiben az emberi, állati, növényi alakzatok társításából, permutálásából a mindenség örök tulajdonságairól vallott hitét fejezte ki. Könnyelmű általánosítással ezeket a képeit a szürrealizmus címkéjével lehetne ellátni, holott egészen másról vagyon szó, egyfajta metafizikai meggyőződés megjelenítéséről, a lélek csillapíthatatlan vágyáról arra vonatkozóan, hogy képek, látomások, messze vezető következtetések segítségével megközelíthesse az univerzális lét titkát, megérthesse az ősi törvényszerűségeknek engedelmeskedő kozmosz boldogító harmóniáját. Pogány ö. Gábor Walter Müller: „Azután!" János 13,7 „Azután" világos lesz minden, mit a földön homály takart, és aki itt megállt a hitben, ott boldogan láthatja majd, hogy az Úr hű ígéretéhez. „Azután" minden csupa fény lesz! „Azután!” E szó beragyogja szenvedés nehéz napjait. Nem nézel már a hullámokra. Hatalmas keze átsegít. Kegyelme védve betakar. „Azután" elül a vihar. Amit cselekszik, most nem érted, titkait fel nem foghatod, de „azután" kitárja néked, és felujjong imádatod: boldogan áldod a csodát, hogy itt minden javadra vált. „Azután!” Most még nincsen vége, még tart a próba, küzdelem. De bízd magad Atyák kezére gyermeki hittel szüntelen! „Azután" tiszta fényben nézheted, hogy 0 téged mindig jól vezetett. Fordította Túrmezei Erzsébet V _____________________________________________)
