Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-29 / 26. szám

Evangélikus Élet 1986. június 29. GYERMEKEKNEK Lk 10,25-37 V Hogyan tanít Jézus? „Legyetek irgalmasok!” A VASÁRNAP IGÉJE ' Lk 8,16-18 Bizor>yára sok olyan em- sok gondot vállal magára - bért ismertek, akiben meg- gyorsan leszállt a szamará- bízhattok, akivel az utcán rőt, letérdelt a félholtra vert találkozva barátságosan el- ember mellé, fertőtlenítette beszélgethettek. Akadnak vérző sebeit, óvatosan feltet- talán olyanok is, akiktől fél- te a szamár hátára és elvitte tek, vagy legalábbis nem ki- egy vendégfogadóba. Reg- vántok a közelükbe kerülni, gélig ottmaradt vele, aggód- mert idegenek, szigorú te- va figyelte az állapotát, de kintetűek. Ismerősöktől, ba- azután neki tovább kellett rátoktól segítséget vártok mennie az útján. Még pénzt el, a vadidegenekről pedig is hagyott ott a fogadósnak, eszetekbe sem jut, hogy ők hogy viselje gondját a be- is segíthetnek majd rajta- tegnek, sőt, .ha esetleg töb- tok, ha egyszer bajba kerül- be kerülne az ápolása, visz- tök. szafelé jövet még azt is meg­Hogy'kit tekintsen az em- "téríti neki. bér felebarátjának, amikor Ez az ember nem mérle- bajba kerül, vagy segítséget gelte, kinek segítsen és ki­keli nyújtania, erről mondott nek nem, hanem szent köte- Jézus egy példázatot: Egy Ipsségének tartotta bajbaju- ember Jeruzsálemből Jerikó tott embertársán gyakorolni felé tartott, amikor hirtelen az irgalmasságot és a fele­rablók támadtak rá, elvették baráti szeretetet. minden pénzét és értékes Jézus ezekkel a szavakkal tárgyait, ékszereit," ruháit is fejezte be tanítását: „Menj elrabolták, és ráadásul még el, te is hasonlóképpen cse- úgy meg is verték, hogy lekedj!" majdnem belehalt. Fájdal- Egy másik alkalommal mában nyöszörögve próbál- szintén ezt hangsúlyozta: ta magára vonni az arra me- „Legyetek irgalmasak, nő emberek figyelmét, re- amint Atyátok is irgalmas.” mélve, hogy azok a segítsé- (Lk 6,36.) gére sietnek. Éppen egy te- Miként volt irgalmas a sa- kintélyes pap ment arrafelé, máriai ember? Nem saját de amikor meglátta, nagy ív- magával törődött, nem a ben elkerülte, sietősre fogta maga kényelmét és bizton- lépteit és nem is nézett a ságát kereste, hanem idejét, haldoklóra. Nemsokára egy pénzét nem sajnálva min- lévita tanító jött arrafelé, és den tőle telhetőt megtett an- annyira megborzongott a nak érdekében, hogy fele­vérben fekvő ember láttán, barátján segítsen, hogy ő is gyorsan odébbállt, Isten Jézus Krisztus által nem segített rajta. Végül jött megtette a legnagyobbat, egy idegen ember, egy sa- amit csak tenni lehet értünk: máriai, akiket mindig lené- feláldozta Fiát értünk és he- zően, lekicsinylőén fogad- lyettünk a kereszten, hogy tak a zsidó emberek, sőt a rajtunk segítsen, számunkra két nép kölcsönösen hara- az örök életet elkészítse, gudott is egymásra. Ez a Ezért tartozunk Neki azzal, vadidegen, ellenséges nép- hogy minden embertársunk­ból származó ember pedig kai irgalmasan cselekszünk,- nem. törődve azzal, hogy ha azok rászorulnak. ÖSSZevéreZÍ magát, elkésik, Koskai Erzsébet FÉNYT KAPNI ÉS ADNI Vannak fények a világban. Reánk ragyog az áldott nap­fény, amely melegít, életet ad. Szépek egy világváros esti fényei. Beszélünk néha hideg fényről és van meleg fény is. Az „ előbbi rikító, rideg fényében sápadtnak látszanak az arcok, az utóbbi meghittségében felmelegszik az ember szíve. VAN EGY KÜLÖNLEGES FÉNY. János apostol így ír: „Isten a világosság és nincsen benne semmi sötétség.” (ÍJn 1,5) Isten Jézussal elküldte az ő világosságát az embervilágba. Ezért mondta ő magáról: „Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12) Isten Fia a meleg fény, aki szeretetével felmelegíti az emberi szíveket. Milyen áldása Istennek az, hogy ragyog az emberiségre az isteni világosság. FÉNYT KAPUNK. Amikor Jézus bejelentette, hogy ő a világ világossága, akkor így folytatta: „...aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága.” (Jn 8,12) Jézustól fényt, világosságot kapnak az övéi életükbe. Nem kell a bűn sötétségében botorkálni, de biztos léptekkel járhat­ják a keskeny utat, Jézus az ő fényét igéjében adja nekünk. A zsoltáríró örvendezve tesz erről bizonyságot: „Lábam előtt mécses a te igéd és ösvényem világossága.” (Zsolt 119,105) Isten igéjét el lehet takarni, el lehet dugni életünk egy sarkába, de ezzel az Istentől kapott fényt zárjuk ki életünkből. Ellenben oda is lehet helyezni életünk középpontjába, hogy vele és általa Jézus árassza fényét mindennapjainkra. Nem véletlenül szól a figyelmeztetés: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjá­tok.” (18) A FÉNYBEN LÁTUNK. Keserves dolog egy sötét szobá­ban tapogatózva keresni valamit. Bizonytalan mozdulataink­kal nekiütközünk bútoroknak, talán leverünk valamit és kárt okozunk. Élete sötétségében bizonytalankodó ember fájdal­mat és kárt okozhat magának és embertársainak. Jézus az övéinek ezt mondja: „Én világosságul jöttem a vi­lágra, hogy aki hisz énbennem ne maradjon sötétségben.” (Jn 12,46) Fényben élhetünk! Ebben a fényben biztosan láthatjuk Isten hozzánk való kegyelmét és szeretetét a mindennapok eseményeiben. Jézus a magvetőről szóló példázatban mondta tanítványainak: „Nektek megadatott, hogy értsétek Isten or­szága titkait.” (Lk 8,9) Az Istentől kapott fényben nemcsak látunk, de értünk is. A FÉNYBEN MÁSKÉNT LÁT AZ EMBER. A sötétben gyakran sötéten látunk. Az aggodalmak nagyobbra nőnek, a problémák nehezebbek lesznek, a kétsé­gek gyötrőbbé válnak az éjszakai virrasztás óráiban. De ami­kor eljön a reggel fénye, biztosabbá válik az ember, megnyug­szik, lecsillapodik, több erőt érez magában. Az ige fényében látjuk igazán azt a gondviselő Istent, aki segít és józan nyugal­mat és békességet ad életünk megpróbáltatásai között. De az ige fényében látjuk meg magunkat is igazán, az önmegelégedés hazugan megszépítő szemüvege nélkül. A FÉNYT TOVÁBB KELL ADNUNK. Isten azt várja tőlünk, hogy az ő igéje által kapott hitünk világítson a másik ember felé életünk jócselekedeteiben. „Úgy ragyogjon a vilá­gosságotok ez emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”—mondta Jézus tanítvá­nyainak. Ha magunkba zárkózva akarjuk csak élni az életün­ket, akkor elveszítjük azt, amit kaptunk. De ha azt, amink van tovább tudjuk világítani szolgálatunkkal, akkor még többet kapunk Jézustól. Szakái Árpád IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! kérünk oszlasd el a bűn sötétségét az életünkből. Engedd, hogy igéd által mindig kapjuk a te világosságodat. Adj olyan hitet, amely megtenni a gyümölcseit az embertársaink szolgálatában. Ámen. Kovács András filmjei a televízióban Megméretünk, és nehéznek találtatunk? Meglepő talán, ha a filmszalagot vagy a képernyőről kéken viliódzó fényt bármiképp is mérleghez ha­sonlítjuk, pedig ez, kivált műalko­tások. esetében, helyénvaló kép. Hiszen minden film - és minden -valamirevaló műalkotás - nem csak pillanatnyi kikapcsolódást, a napi fáradalmak feledését ígéri és adja, hanem szinte ellenkezőleg: elgondolkoztat, mérlegelésre kész­tet, mindenképpen a magunk meg­méretésére, olykor azonban nép, nemzet, történelem, emberiség je­len, múlt vagy jövendő problémái­nak őszinte mérlegelésére. Nem fiatalon, mégis hirtelen lér pett föl ilyen mérlegfilmjeivel Ko­vács András, lett előbb idehaza, később világszerte ismertté és ne­vessé. Filmjeiből most hétről hétre sorozatot sugároz a televízió. Al­kalom ez arra, hogy kiegészítsük az eddigi életmű megismerésének folyamatát, de még arra is, hogy mintegy visszamenőleg értékeljük, netán átértékeljük ezeket a műve­ket - velük együtt magunkat is. Fiatalkorát s kezdő éveit nehéz időkben élte át (hatvanegy éves épp e napokban), szárnyára kapta a történelem szele, s alig végezte el a filmfőiskolát (1950-ben), kicsi idő elteltével a dramaturgia - vagyis a filmet előkészítő, válogató, a forga­tókönyvekkel foglalkozó osztály vezetője lett. Saját maga rendezte első filmje a Zápor, de az igazi kez­det 1964-ben következett: a Nehéz emberek. A minap újra lehetett lát­ni a képernyőn, s kiderült, hogy sok időszerűtlen részlete ellenére ma is nagyon időszerű ez a film, amely a megújulás nehézségeit vizsgálja. Időszerű, mert olyan emberekről szól, akik igazukért önmagukat sem kímélve küzdenek meg, akiknek az alkotás öröm, még ha nehézségeik, mi több: kellemetlenségeik ugyan­csak támadnak. A Nehéz emberek ama mérlegen nem találtatnak könnyűnek (ami időszerűtlenné vált a filmből, olyasmi, mint példá­ul az, hogy & gépészmérnök-felta­láló „másodállásban” orgonái egy templomban - havi 250 forintért; mára vagy ingyen tenné, vagy több fizetségért). Áldozatos életekre, önfeláldozó emberekre van szük­sége az emberiségnek, ez Kovács András hitvallása. S ezért ő maga is igazát védő, küzdő és küszködő, a szó legjobb értelmében makacs és csökönyös ember. Igazolják ezt többi filmjei. Valamennyit fölsorolni ebben a rövid tájékoztatóban nem lehet, de nem is szükséges. Úgy hiszem, ez a kulcsa minden más filmjének is, ez, amiről az imént írtam. A Hideg napok nyíltan szembenéz a múlt­tal, abban a tudatban, hogyN leta­gadni lehet a múltat, de e hazugság ára önmagunk föladása; a múlt a mi okulásunkra való. Aztán jött a Falak, a napjainkban is időszerű, mert az új és új átgondolásra kész­tető reformgondolkodás gondjai­nak és lehetőségeinek firtatása. Kovács szemében és a nézőében is nem az a kérdés, hogy gondolat- • ban-cselekvésben ki-ki megelég- szik-e azzal, ami a legkevesebb, ami a pillanat igényéhez illeszke­dik, hanem az, hogy megteszünk-e mindent, végiggondolunk-e min­dent, ami a legmerészebb lehetősé­gek határához közelít. Többet ten­ni, mint amennyi föltétlenül szük­séges, nem csupán szabad, hanem elemi kötelesség; kevesebbet, mint amennyire mód van, ha netán első­re föl nem ismerhetően is, hiba. Valamennyi súlyos gondolatot fölsorakoztatnom Kovács András műveiből talán ezért is mellőzhető, mert útmutatásul ennyi is elég le­het, ha megfogadjuk költői, igenis: filmköltői hitvallását. Hiszen ő Jl minduntalan a lelkiismerethez föl- lebbez, arra késztet, hogy a ma­gunk jelenét, múltját és jövőjét, meg a másokét is, alaposan és őszintén mérlegeljük. Mégis egy­két munkája kiemelésre kívánko­zik. A ménesgazda például, amely a jelen közvetlen közelmúltját vizs­gálja és vizsgáltatja nézőjével. Vagy az Októberi vasárnap, amely a második világháború alighanem legnehezebb, mindenesetre sors­döntő napját, ama október 15-ét idézi föl. Végül ajánlom megtekin­tésre az Ideiglenes paradicsomot, amely az akkor hadban álló Ma­gyarországon mégis védelmet, sőt: segítséget kapott francia „foglyok­ról” szól (az idézőjel ezúttal in­kább afféle kérdőjel, hiszen éppen azt bizonyítja a film, hogy a mene­külteket nem tekintették fogoly­nak). Csalatkozni Kovács András ~ filmjeiben az sem fog, aki élményt vár tőlük, arra azonban vállalkoz­nia kell a nézőnek, hogy együtt gondolkodik, ^vívódik a filmekkel. Van miről. És tisztességünk, em­berségünk mérlege, hogy őszintén tesszük-e ezt, vagy ezen a mérlegen is könnyűnek találtatunk-e. Zay László A többiek Már két kerékpár áll az udva­ron. Ezek szerint legalább ketten már itt vannak - gondolom ma­gamban, s kisétálok az istállóhoz. No nem a teheneket akarom szem­ügyre venni. Az istállót ugyanis - mivel nincsenek állattenyésztői hajlamaim - három évvel ezelőtt az ifjúságunk vette birtokába, s sok-sok lelkesedéssel és közös kalmaink. Szerveztünk már kerék­pártúrát is, s az ifjúságunk rend­szeresen képviselteti magát a nyári gyénesi konferenciákon. A konfe­renciát jártak a legaktívabbak, s ők igénylik leginkább, hogy rend­szeresen legyenek olyan alkalmak, amikor a környező gyülekezetek ifjúságával lehetünk együtt, talál­kozhatunk. Fontosak ezek a talál­Ifjúsági óra a beledi gyülekezetben Fotó:: Szombath munkával ifjúsági teremmé vará­zsolta. Egy pingpong-asztalt is vá­sároltunk bele. Ezáltal tudjuk a szűkös gyülekezeti termet az ifjú­ság „tombolásától” megkímélni. Az ifjúsági teremben Lajos meg Gábor már javában „üt”. Köszön­tőm őket, s érdeklődöm a többiek után. S ők sorolni kezdik, hogy ma ki nem tud eljönni az ifjúsági órá­ra, mert dolgozik, fáradt, lusta, be­teg, vagy mert nem jött haza a ko- leszból. De még van tíz perc az ifi-óra kezdetéig, reménykedve vá­runk, hátha mégis beállít valaki. Az idő múltával reményünk el­száll, s mert jó idő van, az udvaron ülünk le egy kicsit. A két srácot - mivel már ismerem őket - megkí­mélem az énekléstől, s hármasban beszélgetünk ifjúságunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Itt Beleden 1980 ősze óta van ifjú­sági bibliaóra, s az érdeklődés hul­lámzó volt. Volt amikor több mint húszán voltunk együtt hétről hétre, s aztán olyan is, amikor csak néhá- nyan jelentek meg. Ilyen az ifjúság. Mindenki más igényekkel, elvá­rásokkal jött közénk. Volt, akit a barátok csábítottak el, volt, ki az éneklésért, a jó beszélgetésért, a „tanulás” új lehetőségéért jött el az ifjúságikra, de olyan fiatal is akadt, akit csak az óra végi közös játék vonzott. Éppen ezért alkalmaink három-négy óra hosszúra is nyúl­tak néha, hogy semmi se maradjőn el. Ének, igeolvasás Kivid magya­rázattal, beszélgetés egy adott té­máról, s végül játék - így néz ki egy óra menete. Vannak különleges al­kozók, mert így egy-egy kisebb if­júsági csoport is részesülhet a „jaj de jó, hogy sokan vagyunk” élmé­nyében, amely megtartó erő is le­het. Ifjúságunk bekerülhetett vol­na a „rekordok könyvébe”, még­hozzá azért, mert hosszú ideig csak fiúk vettek részt az alkalmakon. Ez - azt hisszük - ritka jelenségnek számít. Most itt a tavasz. Egyre több a hiányzó, de nemsokára várhatjuk az újonnan konfirmáltakat is. Re­ménységünk, hogy ők is beépülnek ebbe a közösségbe, s nem szakad meg a kapcsolatuk a gyülekezettel. Ifjúságunk ez úton is bátorít min­den fiatalt: legyen időtök és igénye­tek Isten igéjének megismerésére, a gyülekezet közösségére. S a ma­gam nevében pedig igaz szeretettel kérlelem lelkésztestvéreimet: Le­het, hogy nagyon nehéz elkezdeni, lehet, hogy nem mindig van ered­mény, de ne legyünk olyan hanya­gok sohasem, hogy a megkonfir- máltakat „elengedjük” a gyüleke­zet közösségéből. Csak a fiatalok által lehet fiatalos a gyülekezet éle­te, s magunk szolgálata. A szülők és nagyszülők imádságát és ösz­tönzését is kérjük ehhez a munká­hoz. Ezen a szombaton csak ketten jöttek el, de velük is jót beszélget­tem, egy kicsit jobban megismer­tem őket, s ők engem. Tudom, hogy kettejükért is hálát adha­tunk. Ők ketten — tudom - a jövő héten is el fognak jönni: Imádko­zom azért, hogy ne csak ők, a töb­biek is! • ifj. Bence Imre „ Isten ke SZTEHLO GÁBOR NAPLÓJÁNAK MÁSODIK KIADÁSA Egy könyv második kiadása mindig sikerének fokmérője is. így van ez Sztehlo Gábor naplójával is, melyet először 1984-ben adott ki Sajtóosztályunk, és a kétezer példány nagyon kevésnek bizo­nyult. Nem is csoda, Hiszen a Ma­gyar Televízió „Gyermekmentő” című dokumentumfilmje ország­szerte izgalmassá tette Sztehlo Gá­bor életének és munkásságának alaposabb megismerését. Ezt segíti a Bozóky Éva által sajtó alá rende­zett Sztehlo napló, melyet azoknak is érdemes újra kézbe venni, akik már olvasták az első kiadást. Nem csupán utánnyomás történt ugyanis, hanem a második kiadás­hoz Koren Emil képanyagot is vá­logatott, és az egész könyv külső megjelenése is vonzóbb, korsze­rűbb lett. Nem csupán a hálás utókor ke­gyelete az, ami el kell, hogy olvas­tassa velünk ezt a könyvet. Meg­győződésem, hogy mai szolgála­tunkban is segíthetnek minket Sztehlo Gábor sorai. Egy olyan szolgatárstól tanulhatunk, aki ha­lálosan komolyan vette, hogy a ta­nítványnak minden körülmények között követnie kell Mesterét, aki „azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett”. A sze­retet leleményességével és kocká­zatvállalásával végezte az ember­mentő szolgálatot nagytarcsai lel­készként, á népfőiskola szervezője­ként, később a fasizmus sötét évei­ben a „Jó Pásztor” szolgálat kere­tében, majd a felszabadulás után a „Pax” gyermekotthon szervezője­ként, végül 1951-től a Budai Szere­tetotthon vezetőjeként. Napjainkban, amikor újra sok­színűbbé válhat egyházunk ember­mentő szolgálata, hiszen az intéz­ményes diakónia mellett kapu nyí­lik az alkoholisták és egyéb szenve­délybetegek, valamint a „kallódó ifjak” közötti szolgálatra, komo­lyan oda ljell figyelnünk az előt­tünk jártak magvetésére. Igaz, hogy a külső körülmények sok te­kintetben állandóan változnak, de embermentő szolgálatunknak ma is csak az a jánosi ige lehet az alap­ja, ami Sztehlo Gábor naplójának is igei mottója: „Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk: ezért mi is tartozunk azzal, hogy .életünket adjuk testvé­reinkért.” (I. Jn 3, 16) Gáncs Péter A könyv kapható, megrendelhető Sajtóosztályunkon. Ára: 85,- Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents