Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-15 / 24. szám

Evangélikus Élet pll június 15. fi jfts GYERMEKEKNEK Lk 7,11-17 Hogyan segít Jézus? A naini ifjú feltámasztása A VASÁRNAP IGÉJE Lk 7,36-50 Nagyon sok ember pánik­szerűen menekül a temetőből és megremeg, ha szembe kell néznie a halállal. Kisgyerek álldogál az ut­cán, mézeskalácsot majszol. Miközben rágcsál, hatalmas könnyek hullanak a szeméből. Az egyik járókelő megkérdezi: Miért sírsz, kisfiú? Azért - hangzik a válasz -, mert min­den harapással kisebb lesz a mézeskalácsom. Pontosan / így vagyunk az élettel is. Min­den nappal rövidebb lesz. Előbb utóbb szembe kell néz­nie mindenkinek azzal a bibliai gondolattal: Nincs itt mara­dandó városunk. Jézus tanítványaival Nain város kapujához érkezik. Megilletődve veszik észre a szembejövő gyászmenetet. Váratlan dolog történik, ami­kor Jézus odalép az özvegy­hez, akinek egyetlen fia fekszik a koporsóban. Odalép a zo­kogó édesanyához és csak ennyit mond: „Ne sírj!" Olcsó vigasz. 0, milyen sokan mond­ták már ezt neki! A sablonos részvétnyilvánítás mondata. Tőlünk, emberektől nem is na­gyon telik más. Jézus is csak ennyire képes? Könnyű ilyes­mivel vigasztalni azokat, akik az élet útját járják. Csakhogy ez az asszony egyetlen gyer­mekét, egyetlen támaszát vesztette el. Jézus nem felszínes vigasz­nak, könnytörlésnek szánta szavait. Odalépett a koporsó­hoz és ezt mondta: „Ifjú, neked szólok, kelj fel!" Elképzelhetjük a körülállók megrökönyödé­sét. Hogy mondhat ilyet egy halottnak? Gúnyt akar űzni a gyászolók fájdalmából? Nem sok idejük maradt a koporsót kísérő barátoknak a megbot­ránkozásra. „Felült a halott és elkezdett beszélni." Az evan­gélium nem részletezi az utá­na történteket, csak ennyit mond röviden: „Jézus pedig átadta az anyjának.” Ez a történet nemcsak azért figyelemre méltó, mert Jézus hatalmát szemlélteti. Sokkal inkább azért, mert prófétikus, jövőbe mutató esemény. Meg­határozza a keresztyén ember viszonyát a halálhoz. Mi a ha­lálról csak úgy beszélhetünk, ha mellé állítjuk a feltámadást. A hitetlen emberek sok min­dent megkérdőjeleznek a Szentírás tanításából De a halált nem tudják letagadni. Valahol hallottam a találó kife­jezést, hogy minden óra rosz- szul jár, becsap minket, mert minden nap elölről mutatja az időt. Csak a halál órája pon­tos. Az Istenben hívő ember soha nem láthat ellenséget a halálban. Miért? Mert a ke­resztyén ember az emberi éle­tet egy kétkötetes regényhez hasonlítja. Az első kötet a földi élet, amelynek folytatása, vagyis a második kötet az örök életben következik. Egy kétkötetes regénynek hiába olvasom el precízen az első felét, ha fogalmam sincs a be­fejezésről. Arra figyelmeztet ez a törté­net, hogy életünk folytatása attól is függ, hogyan éltünk a földön. Ha az úton találko­zunk Jézussal és nekünk is mondja: Kelj feli, akkor hittel tudjuk vallani Gárdonyi Gézá­val együtt: A halál nékem nem fekete börtön. Nem fázlaló, nem is rut semmiképpen. Egy ajtó bezárul itt a földön S egy ajtó kinyílik ott fenn az égben. Baloghné Szemerei Mária HÁRMAN TALÁLKOZTAK A TALÁLKOZÁS SZÍNHELYE EGY FARIZEUS HÁ­ZA, ahol vendégség volt és többen is voltak jelen; erre utal ez a néhány szó: „Az asztalnál ülők.” Talán megszokott baráti társaság, talán a régi keleten szokásos nyitott vendéglátás az, amiről szól az ige. Itt találkozott egy farizeus és egy bűnös asszony Jézussal. A TALÁLKOZÁS HÁZIGAZDÁJA SIMON FARIZE­US. Milyennek látták őt meghívott barátai? Köztiszteletben álló embernek. Biztos, hogy eleget tett az állam iránti kötele­zettségeinek. Isten iránti kötelességeit is mind igyekezett ke­gyesen teljesíteni. A farizeus elnevezés akkor nem csengett olyan rosszul, mint ma. Ellenkezőleg tiszteletet és megbecsü­lést jelentett. Milyennek látta Jézus? Csalódottnak. Simon azt gondolta, hogy ezzel a Jézus nevű prófétával, akinek már jó hírét hallot­ta, tartalmas beszélgetést fog folytatni. Ezzel szemben erre a megállapításra kellett jutnia Jézussal kapcsolatban: „Ha ez volna ama próféta...” Önmagával megelégedett embert is látott benne Jézus. Sokat tudott a bűnről, de mindig a máso­kéra figyelt, és a magáét nem vette észre, vagy úgy vélte, hogy nincs nagy adóssága Istennel szemben. AKIT NEM VÁRTAK A TALÁLKOZÁSRA: A BŰNÖS ASSZONY. Milyennek ismerték őt a városban? Olyannak, mint akinek az előélete iránt nem volt kétség. Rossz hírű, hírhedt asszony volt. Simon farizeus úgy néz rá, mint romlott gyümölcsre, amely megfertőzi a fa ágán a mellette lógót. Ezért csodálkozott magában, hogy Jézus megengedte az asszony­nak, hogy megérintse őt. Jézus másnak is megismerte az asszonyt. Meglátta benne az őszinte bűnbánatot. Ez a nő valóban sírt. Őszinte bűnbánattal siratta egész elrontott, bűnös életét, mert felismerte és komo­lyan vette mindazt, ami elrontotta a múltját. Jézus tisztában volt azzal is, hogy ez az asszony azért jött hozzá, mert szaba­dulni akart minden rossztól. Jézus szemét nem kerülte el az a hit, amellyel az asszony bizonyos volt abban, hogy Isten Fia előtt áll, aki nagyon szereti őt és megbocsátja bűneit. Jézus felismerte az ő szeretetét is, amely arra indította, hogy őszinte háláját mutassa meg Isten Fia iránt. A TALÁLKOZÁS FŐSZEREPLŐJE JÉZUS. Az a Jézus áll elénk ebben a történetben, aki nyitott mindenki felé. Elfo­gadta a farizeus meghívását és nem fordult el a bűnös asz- szonytól sem. Nem elfogult senkivel szemben és nincs előítéle­te senki iránf Az Ő szeretete határtalan. Belefér még a min­denki által megvetett bűnös asszony is. Szól mindenkihez. A farizeusnak is van mondanivalója és az asszony számára is. Ő az Isten Fia, aki megbocsátja a bűnöket, új életet és békes­séget ad. EZ A JÉZUS MINDIG HÍV ÉS VÁR MINKET A VELE VALÓ TALÁLKOZÁSRA. Minket, bűnös embereket, akik csalódunk Jézusban akkor, amikor nem minden úgy történik az életünkben, ahogyan mi akarjuk. Hív az önmagunkkal való megelégedettség és mások megítélése bűnében vétkese­ket. Vár elhibázott tegnapunkból és vétkes tegnapelőttünk- ből. Végtelen szeretete mindenki felé tárva. Hiszen ezt mond­ta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan...” Ő kész mindig elen­gedni megbánt tartozásainkat és megajándékozni a bűnbo­csánatot nyert ember békességével. Újra és újra megszólít bennünket és hirdeti nekünk az életújító evangéliumot. így erősíti hitünket. Szakái Árpád IMÁDKOZZUNK Jézusunk áldunk, hogy felénk is mindig megnyílsz kegyelmesen. Üjra és újra nekünk adod bűnbocsánatodat és életújító kegyelmedet. Kérünk, ajándékozzál meg ezzel most is minket, bűnösöket. Ámen. „Magyar Barth-bibliográfia” Bázelban, 1968-ban 82 éves ko­rában halt meg Barth Károly, akit .joggal szoktak a 20. század - ed­dig - legnagyobb protestáns teoló­gusának nevezni”. Idén készülnek világszerte születése századik év­fordulójáról megemlékezni. Mun­kássága ökuménikus jelentőségű. Jelentősen hatott római katolikus teológusokra is (Küngl). Jelentő­sen segítette hazai és erdélyi teoló­giai eszmélkedésünket is. Mi sem bizonyítja ezt jobban a 688 címsza­vas „Magyar Barth-bibliográfiá”- nál, amely az Ádventista Egyház kiadásában nemrégen hagyta el a sajtót. A magyar bibliográfia három kutató összesített munkájának eredménye. Győry István, Horcsik Rihárd református és Szilvási Jó­zsef adventista lelkész 47 protes­táns folyóirat és hetilap évfolya­mát kutatta át. Barth magyar nyel­ven megjelent munkáit, imádsága­it, leveleit, prédikációit vették számba, valamint a róla írt tanul­mányokat és a vele foglalkozó má­sodirodalmat. Római katolikus vonatkozásban csak a Vigilia évfo­lyamait nézték át. Bár sokszor szálltak vitába vele, a lutheri teológia képviselői sem mentesülhettek Barth hatásától, így volt ez hazánkban is. A ma­gyar bibliográfia 58 Barth-tal kap­csolatos írást sorol fel evangéli­kus tolmácsolóitól. Valóban en­nél több jelent meg kiadványa­inkban. Nem eínlít pl. az Evangé­likus Életben megjelent jó néhány írást. Magyarországon először Török István református teológiai pro­fesszor hívta fel a figyelmet rá 1927-ben. Leghatékonyabban a kolozsvári református teológia képviselte a Barth által kezdemé­nyezett teológiai eszmélkedést; kü­lönösen Tavaszy Sándor és Imre Lajos professzorok, valamint evangélikus színnel Járosi Andor esperes, teológiai magántanár. Egyházunkban először ,id. Gáncs Aladár figyelt fel jelentősé­gére „Mit tanulhatunk Barth Ká- rolytól?” címen 1931-ben, a Theo- lógiai Szemlében megjelent, mind­máig eléggé figyelembe nem vett tanulmányával. Imádságot, prédi­kációt Barth-tól hazánkban elő­ször az evangélikus lelkészek szak- folyóirata, a Lelkipásztor közölt. A „Barmeni Teológiai Nyilatkoza­tot” is evangélikus folyóirat közöl­te először magyar fordításban. (A fordítás és a hozzá kapcsolódó rö­vid tanulmány szerzőjét tévesen jegyzi.) Evangélikus vonatkozás­ban Groó Gyula professzortól származik a legtöbb Barth-tal kap­csolatos írás. Ő volt különben a magyar bibliográfia háromtagú bí­ráló bizottságának egyike Pákozdy László Márton református és Nagy József baptista professzor mellett. Az irodalmi források adatait összegyűjtő bibliográfiák megjele­nésük pillanatától kezdve igénylik a kiegészítést és továbbkutatást. Ez áll a „Magyar Barth-bibliográ- fiá”-ra is -, ami viszont nem csök­kenti a három kutató odaadó munkájának jelentőségét és érté­két. Benczúr László Beíratás vallás­oktatásra A vallásoktatásról szóló 21/1957. (III. 24.) Korm. sz. rende­let és annak 39/1957. (MK. 5.) MM. számú végrehajtási utasítá­sa alapján a Művelődési Minisz­térium az 1986/87. tanévi vallás- oktatásra történő beiratások idő­pontját az általános iskolákban és a gimnáziumokban 1986. jú­nius 18-19. napjaiban állapította meg. A hittanbeíratás az 1986-1987. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 18-án (szerdán) 14.00- 18.00 óráig június 19-én (csütörtökön) 8.00- 13.00 óráig lesz. A tanulókat abban az isko­lában lehet beíratni, amelyben a rendes behatást végezték. A bef- ratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a behatást végző pedagógus előtt szóban, vagy - meg nem jelenés esetén - írásban kérheti. Ifjúságunk - A holnap gyülekezete „Akinek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két em­beröltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor ének hallik ki belőle” - mondotta Kodály Zoltán! Ez a gondolat számunkra így is han­gozhat: Akinek nem mindegy, mi lesz gyülekezeteinkben egy­két emberöltő múlva, annak féltő gonddal kell dolgoznia az ifjúsági munkában. A csömöri gyülekezet ősi ha­gyományai szerint fiataljaink a konfirmáció után lépnek be az ifjúsági bibliakörbe, s gyakor­latilag annak tagjai egészen a családalapításig. (Újabban vált kedves szokássá, hogy az ifjú­sági kör tagjai a körükből há­zasságra lépő barát, barátnő esküvőjén valamelyik, szép, kedves ifjúsági éneket eléneke­lik az esküvői szertartáson.) Az összejövetelek időpontja: péntek este 7 óra. Ez az alka­lom sohasem kötött, bizonyta­lan időig tart. Előfordult már az is, hogy a jóízű beszélgetés, vagy nem egyszer vita a 9 órás harangszóval, vagy még ké­sőbb ért véget. Nemcsak az időtartam, de az összejövetelen résztvevők száma is változó: Körülbelül 30-40 fiatal fordul meg mostanában közöttünk. Az is előfordul viszont, hogy alkalmakként ennek csak ötöd­része tud jelen lenni. Ez a „hul­lámzás” függ a középiskolások nagyon sűrített iskolai prog­ramjától (szakkörök, sportkö­rök, ballagás, bálok, hivatalos iskolai diszkók, nyaralás, tábo­rok stb.), de még a csömöri mo­zi műsorától is... Az együttlétek témája válto­zatos. Volt időszak, amikor a fiatalok által felvetett problé­mákra próbáltak választ kapni: név nélkül, mindenki az őt ér­deklő kérdést, problémát írta le egy cédulára, s ezt szavazás út-' ján, sorrendben vettük elő.. Ilyenek voltak: „Szerelem és párválasztás”: „Keresztyén há­zasság”: Lehet-e hívő evangéli­kus KISZ-tag?”: „A Beat és a keresztyénség”: - „A világ val­lásai”: - Máskor: „János evan­géliuma - csak Jézus beszédei­ből” - „Miért járt Jézus állan­dóan a tömegben”. Ilyen té­mákban és címekkel hangzot­tak el vitaindítók és mindeze­ket nagyon komoly megbeszé­lések követték. Volt olyan is, amikor egy- egy ifjúság köri testvér volt az est „gazdája”, s ilyenkor „Ki miben tudós” alapon ő tartott egy maga által választott témá­ról előadást, vitaindítót. így hangzottak el előadások: csilla­gászati, történelmi, az imádko­zó élet átfogó kérdéseiről ko­moly bizonyságtételek. Ezeket természetesen élénk megbeszé­lés követte. A péntek esték meghitt per­cei azok a pillanatok, amikor a lelkész azt hirdeti meg: „akinek a szívén imádság van, mondja el”! Es vannak akik imádkoz­nak és elmondják azt, ami szívü­kön van! Ez isteni kegyelem! Nagyon szeretjük az ifjúsági énekeket. Szerencsénk, hogy if­júságunk körében van, aki ak­tív, magasan kvalifikált gitár és fuvola „szakember”. Ez külö­nösen sajátos hangulatot és jó kedvet ad az énekléshez. Áz lenne a csodálatos, ha minél több, valamilyen hangszeren játszó fiatalunk lenne! Hatal­mas vonzerő lehet! Mindezeken kívül fiataljaink a gyülekezeti munkából is kive­szik részüket. Időszakosan le­het ezt érteni. Ez azt jelenti, hogy tavasztól őszig számítha­tunk aktív szolgálataikra, hi­szen ebben az időszakban tud­nak időt szakítani a gyülekezeti munkára. Ez a munka pedig nem kevés: a templom és kör­nyéke, a templom-park és an­nak rendbentartása. Kertészeti szakközépiskolás fiatalunk számtalan csemete ül­tetésével, rendszeres szolgála­tával, ifjak sajátkezűleg elülte­tett csemeték locsolásával és gondozásával, nemes bokrok ültetésével, s a fű nyírásával vé­geznek maradandó szolgálatot a gyülekezetben. Vannak különleges, kedves alkalmaink is. Ilyen például a karácsonyi ifjúsági ünnepünk. Néhány éve vezettük be, kifeje­zetten a fiatalok kérésére. Ka­rácsony 2. napjának délutánja ún. „Ifjúsági Karácsony”. Egész délután, este együtt va­gyunk, gyertyafény mellett. Er­re még azok a fiatalok is eljön­nek, akik különben ritkán for­dulnak meg közöttünk: Meg­ajándékozzuk egymást. Hetek­kel előtte az alkalmakon „tit­kosan” kihúzzuk a neveket, de gondoskodunk sok „tartalék” ajándékról, melyeket a nem rendszeresen járóknak oda­ajándékozunk. Az ifjúság teríti meg az asztalokat az ünnepi maradékokból, sokat éneke­lünk, nagyon sokat beszélge­tünk. .. Ragyogó karácsonyi délután, est!!! Igen jó kapcsolatunk van a fasori ifjúsággal. Ennek ered­ménye volt, hogy virágvasár­nap estéjén nálunk mutatták be a Rock Passiót, amit nemcsak ifjúságunk, hanem a tele temp­lom gyülekezeti közössége is igen nagy tetszéssel fogadott. Kiépült kapcsolatunk van a zuglói ifjúsági körrel is. Na­gyon emlékezetes együttlét volt, amikor a zuglói gyüleke­zetbe mehettünk, s ennek vi­szonzásaként őket a mi gyüle­kezetünkben fogadhattuk. Jó hangulatúak a parókia kertjé­ben tartott szalonnasütések, ahol a tűz mellett különben is jól esik késő estig együtt lenni és énekelni... Gyülekezeti életünk ifjúsági munkájára nagy hatást gyako­rolt a gyenesdiási konferenciák lehetősége. Sok fiatalunk vehe­tett már részt a konferenciákon és nem HIÁBAVALÓAN!!! A konferenciát megjárt fiatal­jaink hitben valóban megerő­södve, sok jó, nagyon használ­ható ötlettel meggazdagodva térnek haza gyülekezetünkbe. Ez sok áldást és nagyon sok gyümölcsöt teremhet gyüleke­zeti életünkben és munkánk­ban. Jól tudom, s szolgálatomban én magam is érzem, hogy gyü­lekezeti életünknek éppen az if­júsági munkája a legnehezebb: Hiszen fiataljaink ideje soha nem tapasztalt mértékben van lekötve: igen magas iskolai kö­vetelmény, ezen túl szakkörök, sportkörök, táborok és termé­szetesen a nagyon csábító lehe­tőségei a szórakozásnak. En­nek ellenére nálunk soha nincs „nyári szünet”, ha pár fiatal jön is össze, akkor is megmarad az ifjúsági órák „folytonossága”. Nagyon nehéz szolgálatunk ez, de nagyon gyönyörű, hiszen a holnap gyülekezetét, gyüleke­zeteinek vezetőit'kell közülük „kiimádkoznunk”. Ez a felada­tunk, a vetés, a mag hintése, s majd, az Aratás Ura takarítja be a Szentlélek által megérlelt termést. Ahogyan Pál apostol írta a korinthusi levélben: „Én ültettem, Apollós ön­tözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja.” (lKor 3,6-7). Solymár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents