Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-06-22 / 25. szám
51. ÉVFOLYAM 25. SZÁM f - v Nem elég, hogy felebarátodhoz csak külső tettetésből, szájjal-nyelvvel légy nyájas és megbocsátó, hanem szívből; különben Isten sem bocsát meg neked, sőt kitaszít kegyelme országából. Ezért hát akik tapasztaljuk Isten irgalmasságát, bocsássunk meg szívesen testvéreinknek, akik megbántottak. Könyörülő Atyánk azért bocsátja meg bűneinket, hogy felebarátainknak megbocsátva, mi is irgalmasságot tanúsítsunk. (Luther) V______________________________J Bohus Imre A CSEND FELESLEGES? Mintha minden ezt akarná igazolni. Tanulnak a gyerekeink, közben hatalmas erővel szól a magnójuk. „Lehet így tanulni?” - kérdezzük, mire a válasz: „Csak így lehet tanulni!” Kis társaság jön össze „csendes beszélgetésre”. Valakinek eszébe jut, hogy éppen az XY együttes műsora megy a rádióban. „Hallgassuk meg!” - ajánlja egyikük, s a következő pillanatban az egész szobát tolakodó, hangos zene tölp be. Százával sorolhatnánk hasonló példákat. Mindezt tetézi az egyre sokasodó járművek robaja- zaja, sok munkahely csaknem kibírhatatlan lármája. Elképzelhetetlen, hogy rohanó életünkből mindez kimaradjon, de a legtöbb ember retteg a „csend megszületésétől”. Ugyanakkor tudunk arról, hogy korunk növekvő lármája egyre több betegség kiváltója; magas vérnyomás, gyomorfekély stb. okozója. Testi erőnk gyengülése, fogyása több csendet követel. Lelki egészségünk sem nélkülözheti. Hitünk megszületése és megerősödése is igényli. A csend nem felesleges luxus, hanem életszükséglet! Csend hiányában elveszíthetjük Istent, aki nem tolakodó, nem lármás és nem hangoskodó. Csupán két igehelyet idézzünk emlékezetünkbe. Az első 1 Királyok 19-ben olvasható. A Jézabel bosszúja elől menekülő Illés egy barlangban tölti az éjszakát. Itt Isten megszólítja és Illés életének és szolgálatának nehézségéről, veszedelmes voltáról panaszkodik. Isten közelségének bizonyosságával akarja megerősíteni a prófétát, ezért színe elé szólítja. Hatalmas vihar vonul el Isten előtt, de Ő nincs a viharban. A vihart földrengés követi, de abban sincs az Isten. Tűz támad, Isten nincs a tűzben. „A tűz után halk susogás hallatszott.” (lKir 19,12.) Ez az a pillanat, amikor Isten Illéssel beszélni kezd. Ézsaiás 42,2-ben pedig azt olvassuk Isten'Szolgájáról, hogy „nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán”. Isten halk szavát nem lehet meghallani a lármában, ő csak a csendben szólíthat meg minket. Csend hiányában elveszíthetjük önmagunkat. Életünkben rendkívül fontos, hogy legyenek olyan alkalmaink, amikor saját magunkkal nézhetünk, szembe. Az önvizsgálatnak, a számadásnak, a bűnbánatnak, az Istenben rendelkezésünkre álló erő megtalálásának drága órái lehetnek ezek. Büntetlenül nem, mulaszthatjuk el őket, mert az önmagunkkal szemben elkövetett bűn éppen annyira súlyos és éppen úgy ítélet alá kerül, mint az Isten, vagy mások ellen elkövetett. Mindenképpen „alkalmas időt”, fontos „órát” tékozlunk el, ha nem tudunk vagy nem akarunk egyedül maradni önmagunkkal. Ehhez pedig legtöbbször a legnagyobb összeszedettség - tehát a legmélyebb csend nélkülözhetetlen. Emlékezzünk arra, hogy az éjszakai csendben, alvásunkból ébredve, mennyire másképpen látjuk dolgainkat, mint a nappali világosságban és a munka általi elfoglaltságban. Igaz, tapasztaljuk, hogy éjnek idején támadnak legsötétebb gondolataink, de éppen ez hívja fel figyelmünket arra, hogy lelkűnkben a sötétségnek, a félelemnek, a bűnnek milyen mélységei vannak. Az is tapasztalatunk, hogy ilyenkor milyen segítség és mennyire felszabadító erő az imádság! Hatalmas lehetőség arra, hogy mindazzal, ami bennünk van, és úgy, ahogyan vagyunk, kapcsolatba kerüljünk Istennel. így élhetjük át szabadító közelségét. így, találhatunk ismét önmagunkra. Igaz, ebben a csendben néha szinte lehetetlen elviselnünk önmagunkat, de ugyanebben a csendben erőt kapunk ahhoz, hogy saját énünket is el tudjuk szenvedni. Sőt: az Isten közelségében még újjá is teremtődhetünk! Csend nélkül elveszíthetjük a másik embert, talán a legdrágábbat. Bizonyára nem mellékes jelenség, hogy amikor Jézus tanítványaival való közösségét mélyíteni akarta, akkor „félrevonult” velük. Egy jeruzsálemi „felső ház” csendjében beszélt nekik áldozatának erejéről. A gecsemánei kert némaságában kérte imádságaikat. Egy bezárt szoba csendjében, újból Jeruzsálemben, bizonyította meg övéi előtt élő voltát, és adott nekik új reménységet Az Újszövetség nem beszél róla, de olvasása közben érezzük, hogy a Jézussal való döntő találkozások láthatatlan kerete a csend volt, és mindazok, akik ennek a csendnek a részesei voltak, egymással is kapcsolatba, közösségbe kerültek. Hány ember életében hiányzik ez az egymáshoz közel segítő csend! Szinte naponként ismétlődik: együtt a család, de hiába „szállt le a csendes este”, a tévé képernyője villog, a hangszóróból gazdagon árad az emberi szó, de a készülék előtt ülőknek nincsen szavuk egymáshoz. Csak egy gombnyomás kellene, meg lehetne szakítani a talán nem is érdekes műsort, csend lehetne, hogy a családtagok között elhangozzék néhány emberi, érdeklődő, együttérző szó, hogy kifejeződjék valamilyen meleg emberi érzés - de a gombot senki sem nyomja be, a műsor tnegy tovább és egy re idegenebbek lesznek egymás számára olyan emberek, akik valamikor komolyan gondolták és meggyőződéssel vallották, hogy nem tudnának egymás nélkül élni. Még jó, szinte csoda, ha a mindent és mindenkit körülvevő zajban és ugyanakkor a férj és feleség, a szülő és gyermek körül mélyülő némaságban nem alakul ki az a helyzet, amelyben teherré és ellenséggé válnak egymás számára. A csend életszükséglet! Korunk és életünk számtalan kérdésében és problémájában ismerjük fel ezt az igazságot. Az élet iránti felelősségben, újból és újból kérdezzük meg magunkat: valóban felesleges, szükségtelen a csend? „A HAZA MINDEN A Lutheránus Világszövetség a Helsinki Egyezményért A Lutheránus Világszövetség ebben az évben nemzetközi konferenciát készül összehívni annak megvitatására, mit tehetnének Európa és Észak-Amerika evangélikus egyházai a Helsinki Egyezmény (1975) által megindított enyhülés és együttműködés erősítésére az aláíró harmincöt európai és észák- amerikai állam között. Stálsett LVSZ-fótitkár előkészítő nemzetközi, konzultációt hívott ösz- sze Genfbe ebben a kérdésben, s erre a találkozóra kilenc tagegyház képviselőit hívta meg június 15. és 18. között a Világszövetség központjába. Dr. Nagy Gyula püspök június 15-én elutazott a genfi találkozóra. Kölcseynek ezt az aforizmáját vésték a június 6-án, születésének századik évfordulóján felavatott Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrára. Találóan, mivel Bajcsy-Zsilinszky ténylegesen mindent, életét is feláldozta a hazáért. , Győrfi Sándor bronzba öntött Bajcsy-Zsilinszkyje ül. De korántsem olyan méltóságteljesen, nyugodtan, mint pl. Deák, Arany vagy Jókai köztéri szobrainkon. Deákon látszik a megelégedettség. „Bölcsen” elrendezte a kiegyezést. Arany csendes nyugalmat sugároz, szárnyára bocsátotta Toldiját. És Jókai huncut mosollyal színes történeteket mesél az egymást követő nemzedékeknek. De elképzelhe- tő-e Petőfi, vagy Kossuth ülve? Bajcsy-Zsilinszkynek sem adatott meg a nyugodt szemlélődés. Győrfi jó meglátását és ihletét dicséri, hogy alakját „elmozdít9tta” ülő helyzetéből, a székről, amely Dózsa tüzes trónjára emlékeztet. Kilendítette karját előremutatóan, egy sötét korból világosabba, egy elveszett helyzetből életre, szabadságra. Alakja katarzist hirdet, tiszta tekintettel szól arról, hogy mindent megtett a hazáért. A szobor Deák téri evangélikus templomunk mellett áll, ezzel mintegy kifejezve Bajcsy-Zsilinszky evangélikus mivoltát. A nagy mártír születésének centenáriumán országos ünnepségek sora volt. A sort június 3-án tudományos ülésszak nyitotta meg, amelyet Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke nyitott meg és amelyen többek között Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára tartott előadást. Szarvason, a mártír szülővárosában, Sopronkőhidán, kivégzésének színhelyén, Tarpán, ahol porai nyugszanak, bensőséges ünnepségek keretében emlékeztek meg a Protestáns könyvsátor a Kálvin téren Fotó: Scherz Agnes Negyedik alkalommal nyílt meg a protestáns könyvsátor május 30-án az ünnepi könyvhét során a budapesti Kálvin téren. Dr. Tóth Károly református püspök ünnepi megnyitójában az ökumenikus összefogás eredményeként értékelte a közel kétszáz egyházi kiadványt. A protestáns könyvsátorban - mely június végéig lesz nyitva - Sajtóosztályunk kiadványai is kaphatók. így kezdődött az európai Szkéva fiai keresztyénség - a megszégyenültek - hol tart ma? ApCsel Arcképcsarnokunkban két kép ellentétén eszmélődhetünk. Az egyik változatlanul a teljes evangéliumot hirdető Pál. Három hónapon át az ószövetségi alapon ragyoghat fel az Ige üzenete. Nagyon határozott hangú kürtzengés (1 Kor 14,7-8) hirdeti az igazi Messiást. Bátran, vitázva, értelemmel. Az Újszövetség igazi értelemben vett (1 Tm 6,36) teológusa példázza, hogy „Isten beszéde nincs megbilincselve” (2. Tm 2,9). A teljes evangélium hatalom. Nincs helyhez, körülményekhez, székesegyházakhoz, egyszerű hajlékhoz kötve. Az efézusi zsinagógától megválni kényszerülő Pálnak új helyet mutat az Úr: Tirannus filozófiai iskolájában. Eddig és ezután is délelőttönként a görög filozófia értelmi erőfeszítése keresi az igazságot. Esténként 5-től 11-ig (néha éjfélig nyújtva) (Ef 20,7) Istennek minden emberi bölcsességet, okoskodást felülmúló Igazságát hirdeti az ő küldötte. Hogy nincsen senkiben és semmiben másban „id-vssség” (ősi magyar kifejezés a földi és örök szent boldogságra!), egyszerűen csak azért, mert nem is adatott emberek'közt az ég alatt más valami, vagy más NÉV, amely által ü<f-vözülhetünk, csak a megfeszített és feltámadott élő Úr Krisztus (Ap. Csel. 4, 12). Az iskolában álló filozófusok praxiteleszi szobrai fölé magasztosult a hirdetett igében a Golgota Krisztusa. Nem volt ott oltár, sem áhí- tatos szentély, de a mellszobrok által szimbolizált emberi gondolkodás, vélekedés fölött ragyogott az Ige. A nappal 19,14-22 munkálkodó fáradt hallgatókat a közben ugyancsak dolgozó Pál igehirdetése üditette fel. A Krisztus váltsága és feltámadása egyre többeket megragadott, akik átélték a bűnbocsánat örömöt- békét adó kegyelmét... A csodás életváltozások felkeltették az ottani Szkéva nevű zsidó főpapi ember fiainak érdeklődését. Az ördög újabb, napjainkig előforduló támadása varázsszóként is emlegeti Jézus nevét, ráolvasásokban, babonás mondásokban. Szkéva fiai is annak a Jézusnak a nevével akarnak hatni, előnyökhöz jutni, „akit a Pál prédikál”. Való igaz, hogy a személyes hívő életben gyakran tapasztalhatjuk, hogy Jézus Neve hatalomnak bizonyul. De csak akkor, , ha a teljes evangélium befogadásával személyes közösségben van valaki Vele, amikor nem csak Neve segítségül hívásakor, hanem győzelme magasztalásakor „nem engedi szólni az ördögöket” (Mk 1,39). A mástól megirigyelt, önös dicsőség és haszon kedvéért -, tehát hazugul - történő utánaszajkózáshoz nem adja erejét azúr. Miféle hirdetője az Igazságnak (Jn 14,6) az, aki a „hazugság atyjától” (Jn 8,44) kölcsönözi a fegyvert? Egy hadvezér csak magában az ellenfélben kárt tevő fegyvereket szállítana ellenfelének. Bizony, gyakori tapasztalat az igehirdető kudarca, mely után meggyötört lélekkel, károsultán megy le a rutin, a megüresedett „kölcsönzött” bizonyságtétel emelvényéről... id. Győri János Erik Mesters Lettország új érseke A Lettországi Evangélikus-Lutheránus Egyház Egyetemes Zsinata április 15-én érsekké választotta Erik Mesterset, eddigi rigai lelkészt. 1926. december 20-án született Lielandzében. A második világháború után Rigában műszaki tanulmányokat folytatott. Ezután kezdett el teológiát tanulni. 1967-ben avatták lelkésszé, azóta Rigában, különböző gyülekezetekben szolgál. 1980-ban az Egyháztanács elnökségébe választották. Az LVSZ VII. nagygyűlésén, Budapesten delegátusként képviselte egyházát. Ünnepélyes beiktatására előreláthatólag augusztus 24-én kerül sor. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében dr. Nagy Gyula püspök táviratban köszöntötte Erik Mes- terset, Isten áldását kívánva a testvér-egyház vezetésében és szolgálatában. (IDL) ELŐTT" nagy ellenállóról. Az ünnepi eseményekkel egy időben jelent meg Tilkovszky Lóránt kötete: „Bajcsy-Zsilinszky írások tőle és róla” címen. A megemlékező sorozat fénypontja a Budapest-Deák téri szoboravatás volt. Barcs Sándor országgyűlési képviselő, az elnöki tanács tagja, a mártír harcostársa mondta az avató beszédet. Szubjektív hangvétel, a közös megpróbáltatások élményeiből való merítés tette drámaivá a szoboravató beszédet. A nemzet útja a felszabaduláson keresztül aj. életbe vezetett, míg Bajcsy-Zsüinszkyé a sopronkőhidai bitóhoz. Önként vállalt halála örök mementó marad a késő nemzedékek számára: lehet életet áldozni a hazáért. A szónok Bajcsy-Zsilinszkyben a népfront politikusát állította a nagyszámú hallgatóság elé. Megrázó volt, amikor a harcostársak a börtön cellájában Juhász Gyulát idézték és a Tápéi Krisztusról beszéltek. Társadalmi szerveink, tömeg- mozgalmaink, intézményeink s a Zsilinszky nevéhez fűződő városok képviselői koszorúzták meg a felavatott Szobrot. Evangélikus egyházunk nevében dr. Nagy Gyula püspök és dr. Rédey Pál lelkész, a Bajcsy-Zsilinszky emlékbizottság tagja helyezte el a hála és megbecsülés koszorúját. PÁLYÁZAT A Magyarországi Egyházak ökumenikus , Tanácsa Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója daipályázatot hirdet meg keresztyén ifjúsági együttesek és szólisták részére. A pályamunkák tartalmazzák az evangélium üzenetét a mai magyar fiatalokhoz úgy, hogy az egyben választ is adjon a kallódó ifjú-’ ság céitévesztettségének problémáira. Jelentkezés maximum öt dallal, demo- kazettán (elfogadható minőségű felvétellel), vagy kottán. Gépelt szöveget kérünk két példányban, mellékelni. Az első hat helyezett nyilvános bemutatóra kap lehetőséget. Beküldési határidő: szeptember 30. A nevezéseket az alábbi címre küldjétek: Kallódó Ifjúság Mentő Misszió Budapest VII. Gorkij fasor 7. 1071 ‘„ír.
