Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-05-11 / 19. szám
TESTVÉREK KÖZÖTT TÁVOL-KELETEN Evangélikus Elet 1986. május h. ' J) (|k, 4*- -ca GYERMEKEKNEK Dániel 4 Hogyan büntet Isten? „...akifelmagasztalja magát, megaláztatik.” Nebukadneccarnak, a hatalmas babiloni birodalom uralkodójának egy éjjel furcsa álma volt. Látott egy óriási fát, ami még tovább nótt és erősödött. Mezei vadak pihenitek dús lombja árnyékában, és annyi volt a gyümölcse, hogy minden élőlény róla táplálkozott. De egyszerre csak egy angyal jelent meg, és hangosan így kiáltott: „Vágjátok ki a fát, pusztítsátok el! Űzzétek el alóla az állatokat! Dé a tövét gyökerestül hagyjátok a földben - megbilincselve. Hadd áztassa a harmat, és füvet egyen, mint az állatok. Boruljon el emberi elméje, hadd tudja meg mindenki, hogy Isten az úr minden és mindenki fölött!” A király fölébredt. Az álom nagyon nyugtalanná tette. Mivel azonban egy bölcs sem tudta megfejteni az álom értelmét, mavidékben. Minden, amerre csak a szeme ellátott, a birodalom nagyságát és hatalmát hirdette. A király szívét büszkeség töltötte el. így szólt magában: „Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!” Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, hang hallatszott a mennyből: „Neked szól ez az üzenet, ó Király! Elvesztetted királyságodat! Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol... egészen addig, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja!" Még abban az órában beteljesedett a jóslat. Nebukadneccar elméje elborult. Állatnak képzelte magát, és úgy is viselkedett, mint egy állat. Az emberek elűzték magához hívatta Dánielt, aki igy szólt Nebukadneccarhoz: „Az a fa, amit láttál, te magad vagy, ó király! Te lettél ilyen naggyá és hatalmassá: uralmad elér a föld széléig! Az angyal szavainak értelme pedig ez: Isten ítéletet tart fölötted. Megőrülsz majd, és az állatok közt élsz egészen addig, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja. Ezért azt tanácsolom: hagyj fel vétkeiddel, uralkodj igazságosan, bánj irgal- masan a szegényekkel! így boldogan élhetsz sokáig!" Nebukadneccar azonban nem változtatott eddigi életén és gondolkodásán. Egy alkalommal palotája erkélyén sétálgatott, és gyönyörködött a lábai előtt elterülő guk közül: kint élt a mezőn a marhák közt éppen úgy, mint azok. Még a külseje is megváltozott. Megnőtt a haja, és a körmei is' olyanok lettek, mint egy ragadozó madáré. A magát már-már Istennek képzelő uralkodó nem Istenhez, hanem állatokhoz kezdett hasonlítani. Isten azonban kegyelmes volt hozzá. Egy napon ismét visszakapta ép elméjét, újra uralkodhatott, mint régen. A leckét azonban nem felejtette el. Leborult Isten előtt, és ezt mondta: „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek." Luptákné Hanvay Mária A VASÁRNAP IGÉJE Lk 24,46-49 TI VAGYTOK A TANÚIM Már Ézsaiás próféta szavai által (43,10) így szólt Isten Izrael népéhez. Akkor sem egyszerűen gondviselő kegyelméről való tanúskodásra hívta az ő népét, hanem megváltó, szabadító, összegyűjtő munkájáról való bizonyságtételre választotta ki őket. Isten mai népe is tanúskodásra hivatott. Nagy dolog, ha megtapasztaltuk gondviselő kegyelmét, s erről beszélni is tudunk, feladatunk azonban ennél sokkal több. Mi húsvét tényét is ismerjük. A keresztyén ember Krisztus feltámadásának a tanúja. Maga a Feltámadott küld el minket halálon győzedelmeskedő hatalmának hirdetésére. Küldetésünk, feladatunk teljesítésének alapja Isten küldő akarata. Háromszor is ismétlődik ebben a rövid bibliai szakaszban a „kell” szó. Krisztusnak szenvednie kell, fel kell támadnia és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot. Isten akarata volt tehát az, hogy Krisztus szenvedjen, meghaljon és feltámadjon, de ugyanilyen határozott szándéka Istennek az is, hogy az evangélium hirdetése, vagyis az evangélizáció szolgálata folytatódjék. Amint Jézus engedelmes volt, és elfogadta, teljesítette Atyja akaratát, úgy kell végeznünk nekünk is a tanúságtétel szolgálatát. A küldetés tartalma az, hogy Isten szeretetének örömhírét továbbadjuk. Ebbe az örömhírbe az is beletartozik, hogy Jézus a kereszten értünk szenvedett és helyettünk halt meg. De Krisztus győzelme, a feltámadás diadala nélkül még nem teljes az evangélium. Mi az élő Krisztus élő gyülekezete vagyunk. Az élet, az új élet és az örök élet ajándékát kaptuk Krisztus által. Ennek hirdetésére hivattunk. Jézus feltámadása nyit utat számunkra az élet felé. Ez már földi életünk igazi és teljes örömét is jelenti, hiszen bűneink bocsánatát kapjuk Krisztusért. A megtérés útján új életet kezdhetünk. A vége pedig az örök élet. Küldetésünk erőforrása a Szentlélek segítsége. Az evangélium továbbadása, az Isten szeretetéről, megváltó kegyelméről való tanúságtétel nem egyszerű dolog. Jézus szeretetét úgy átadni másoknak, ahogyan mi kapjuk tőle, azt jelenti, hogy úgy kell tudnunk a megbocsátást gyakorolnunk, ahogyan ő bocsátott meg nekünk. Ez nem mindig megy nekünk könnyen, sőt segítség nélkül egyáltalán nem megy. Ezért áll mellénk Isten az ő Szentleikének segítségével. Megígérte ezt a segítséget Krisztus is a tanítványoknak. Be is teljesítette. Pünkösdkor elküldte az ő Lelkét. Ma ismét Pünkösd küszöbén ezt várhatjuk és kérhetjük. Ti vagytok a tanúim - ez Isten mai üzenete. Nem úgy hangzik ez, hogy jó lenne, ha Isten szeretetének tanúi lennétek. Még csak nem is azt mondja Isten, hogy próbáljatok meg tanúságot tenni arról, amit láttatok és hallottatok, tehát arról, ami hitetek tartalma. Az ige Isten kiválasztó kegyeiméről szóló híradás. A tanú pedig köteles vallani. El kell mondani, hogy úgy szeretett minket Isten, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy örök életünk legyen. Az ő feltámadása egyben az új életre segítő, újjáteremtő élet lehetősége is számunkra. Erről való bizonyságtételünkhöz pedig a Lélek ad mennyei erőt. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Urunk, köszönjük, hogy méltatsz bennünket a rólad szóló tanúságtétel szolgálatára. Add, hogy először magunk éljük át megújító kegyelmedet Feltámadásod győzelme hozzon ki minket is a halál hatalmából, régi életünkből Újítsd meg életünket, hogy bűneink bocsánatát elnyerve járhassunk új életben, a neked való szolgálat örömében. A tőled kapott élet bizonysága lehessen minden cselekedetünk. Lehessen a megtérés útján járó életünk másokat is megtérésre hívó bizonyságtétel Mindehhez pedig add nekünk Szentfelked erejét Ámen. A Fülöp-szigeteken Februárban - természetesen a családtagokkal és a munkatársakkal együtt - nagy izgalommal figyeltük a Fülöp-szigeteki elnökválasztásról és következményeiről érkező híreket, hiszen nem volt mindegy, hogy csoportunk elme- het-e, vagy inkább az, hogy vissza is jön-e onnan. A február 25-i kor- mányváltozás híre azonban végül megnyugtatott. Március 15-én délután érkeztünk, valóban - itteni mércével mérve - nyugalom volt, és javában tartott a lelkesedés. Másnap, vasárnap délelőtt több evangélikus A baguioi teológia gyülekezetbe látogattunk a 6-8 milliós Manilában. Különösen is emlékezetes marad számomra a Grace-gyülekezet istentiszteletén és gyermekbibliakörében való szeretetteljes fogadtatás - de ez az egész itteni látogatásra érvényes. Magyar, NDK-beli és tanzániai látogatójuk még nem volt. Délután egy másik (Trinity) gyülekezetben ifjúsági órán vettünk részt; amelyre 100-120 fiatal jött el. Volt sok ének, játék, filippinó (tagalog) nyelvtanulás, és persze az elmaradhatatlan bemutatkozás. Március 17-én, hétfőn először a Fülöp-szigeteki Egyházak Tanácsát kerestük fel, ahol Liberato Bautista, az emberi jogok előadója, a budapesti ifjúsági gyűlés delegátusa tájékoztatott. A Tanácshoz tartoznak a lakosságnak körülbelül 8-10%-át alkotó nem katolikus egyházak, a lakosság 80^85%-a katolikus, 5-6%-a mohamedán. A Tanács a Marcos-rendszerben többé-kevésbé polgárjogi szervezetként működött, tiltakozott a jogsértések, utoljára a február 7-i „választás” ellen. A mostani, szabadabb légkörben pedig szeretnének a demokrácia elősegítéséhez hozzájárulni. - Teológiai hallgatókat tapasztalatszerzés céljából 1-2 hónapra gyárakba, néha tehetősebb emberekhez, de főleg a nyomornegyedek lakóihoz küldenek. A „hétezer sziget országa” 55 milliós lakosságának legnagyobb gondja az, hogy az élelmiszer- termelés és a munkalehetőségek nem tartanak lépést a népszaporulattal. Nagyon megdöbbentő és elszomorító volt a nyomorúságosán összeeszkábált viskók látványa, a (nemlétező) közegészségügyi feltételekről nem is beszélve. Ezután az evangélikus egyház irodáját kerestük fel. Különösen is fontos szolgálat itt a rádiós misszió és bibliaiskola, heti 150-200 adással. A hátralévő két teljes napon a fővárostól 200 kilométerrel északra, a hegyek között lévő Baguioba látogattunk. Itt Thomas Batong egyházelnök és Jósé Fuliga teológiai dékán, a budapesti nagygyűlés delegátusai fogadtak bennünket. Az evangélikus misszió 1946-ban kezdődött, 1953-ban alakult az egyház, ma 18-19 ezer tagja van. Jelentősége azonban az egyházi iskolák, óvodák, az említett rádióadások és diakóniájuk révén számarányánál nagyobb. Teológiájukon jelenleg 13-an tanulnak, ami viszont kevés. Nőket nem ordinál- nak - ez a Missouri Zsinat „anyaegyház” hatása - mert nem is vesznek fel (Szingapúrban és Malaysiában legalább felvesznek). Akadémiájuk azonban így is kicsi, de mire ez az írás megjelenik, már kész lesz az új épület. - Este szere- tetvendégséget rendeztek számunkra, amelyre sokan eljöttek az egyház által fenntartott kollégium - többségében nem evangélikus - lakói közül. A népitánc-bemutató után hosszú és igen eleven beszélgetés folyt. Mindnyájan nagyon örültünk, hogy eljuthattunk ebbe az országba, és hogy rendkívül barátságos, vendégszerető emberekkel találkoztunk. Szívből kívántunk és kívánunk sok erőt nekik a korábbinál valamivel könnyebb, de még mindig igen bonyolult helyzetükben. . ; .VtartíTSüJíMrn inw Március 20-án, csütprtpkpn, dúltunk utunk befejező állomására, Japánba. Nemrég került a könyvesboltokba Bartóki Józsefnek a mezőberényi német evangélikus templomról szóló könyve. Külön érdekessége, hogy a kiadó megnevezésénél ez olvasható: Nagyközségi Közös Tanács, Mezőberény. Csak elismerést érdemel, ha egy település vezetősége erkölcsi és anyagi áldozatot hoz annak érdekében, hogy helyi kulturális, történeti értékeit közkinccsé tegye. Számunkra persze ennél többet jelent, hiszen templomaink nem csak építészetileg, mű- vészetileg érdekelnek minket, hanem úgy, mint az istentisztelet helyei. Ezért vagyok különösen is hálás e kiadványért, hogy egy eddig szinte ismeretlen, számomra majdhogynem közömbös, távoli történetet érdekes csemegévé változtatott, és egyébirányú, szélesebb történelmi összefüggések feltárásával felkeltette érdeklődésemet egy-két dolog iránt. Néhol szinte izgalmas, regénybe illő eseményeket ír le a szerző, aki egyébként civilben rajztanár, és mint az ajánlásból kiderül, édesapja több mint huszonöt évi'g volt kántor-tanító. A község jelenlegi helyzetének ismertetése után röviden tárgyalja annak régebbi történetét, majd a három nemzetiségű (szlovák, német, magyar) lakosság kialakulását, azok egymáshoz valp viszonyát. Részletesebben ír már a német egyház megalakulásáról, és a barokk hatásról a protestáns építészetben. Történelmi hitelességű dokumentumok ismertetésével és bemutatásával még színesebben és életszerűbben jeleníti meg, hogyan vált lassan lehetővé a türelmi rendelet körüli viták és huzavonák eredményeképp, hogy a herényi német evangélikus gyülekezet temploSajtószemle Magányosan a gyülekezetben? ma jelenleg is meglévő formájában megépülhessen. Igényes esztétikai látásról, kifinomult ízlésről, és szenvedélyes szakmaszeretetről árulkodik, hogy aprólékos műgonddal írja le a szerző a templomnak szinte minden négyzetcentiméterét a toronytól az oltárig. A harangok története különösen is érdekes történeti összefüggéseket tár fel. A templom külső leírása, a toronyóra, a tetőszerkezet, az ajtók és ablakok, valamint a belső berendezések, a karzat, a szószékoltár, és egyéb tárgyak leírása nem kevésbé részletes, mint a szerzőnek igazán szakmába vágó oltárkép bemutatása, amit egyébként Orlai Petries Soma festett 1854.-ben. Címe: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!” Az orgona leírása is aprólékos, szakszerű, természetesen itt is kiegészítve a történetet közelebbről is megismertető eredeti, korabeli dokumentumokkal. A könyvben helyet kaptak még kegytárgyakról, helyi énekeskönyvekről, valamint a temetőről és a parókiáról szóló írások is. A szerző rajzai és Vá- radi Zoltán fotói díszítik a kiadványt. Bartha István A Reformátusok Lapja múlt évi karácsonyi száma ^egy rövid olvasói levelet közölt. Ebben valaki elpanaszolja súlyos csalódását. Új helyre költözött s egy idő után elment az ottani református gyülekezeti istentiszteletre. Panaszának lényege: sem az istentisztelet előtti félórábán, sem pedig az istentiszteletet követően a templom előtti álldo- gálása idején senki meg nem szólította, pedig - mint írja: „Oly jól esett volna, ha valaki érdeklődik: honnan jöttem, ki vagyok. - Álltam egy ideig magányosan, majd szomorúan hazamentem”. - Hozzászólásokra számítva, ezeket kérve hozta a Szerkesztőség ezt a kis levélrészletet. Hozzászólások érkeztek is, hazai és külföldi testvérektől egyaránt. Mint várható volt, megoszlottak a vélemények. Lényegében arra a szempontra koncentráltak a hozzászólók, hogy kinek van igaza. A levélírónak, aki a gyülekezet tagjaitól várt kezdeményezést vagy a gyülekezetnek van igaza, mert-az újonnan érkezettől tartja magától értetődőnek a „bemutatkozást”. Épp utóbbiak táborában fogalmaztak gyakran élesen és szeretetlenül. Akik szerint a levélírónak nincs igaza: - „Úgy gondoljuk, hogy a hiba embertársainkban van, ha nem jön létre a várva várt beszélgetés. De miért nem ment ő oda a beszélgetőkhöz?” - Valaki, aki nagy családjával hasonlóképp új helyre költözött, így emlékezik: „Mi nem vártuk meg, hogy ránk figyeljenek föl, mi alkalmazkodtunk, illetve beilleszkedtünk a közösségbe, mind a mai napig, mert könnyebb egynek közeledni százhoz, mint a száznak egyhez”. - Akik szerint a levélírónak igaza van:- „Milyen gyülekezet az, ahol nem for- • dúlnak a jövevény felé?” - „Ez a téma igen jelentős egyházunkban. Nagyon sok múlik a gyülekezetek vezetőségén is ezen a téren.” - „Egy szót szeretnék most hangsúlyozni: a szívélyességet. Sajnos, az életben is, a gyülekezetekben is hiányzik ez”. A Szerkesztőség mérlegelve a hozzászólásokat, kiemelve a jó meglátásokat, végül mégiscsak- bizonyos modus vivendit keresve és találva -, salamoni döntést hozott: „Mind a két fél hibázott, a gyülekezet tagjai is, akik nem fordultak fokozott figyelemmel az újonnan érkező felé, de a gyülekezet új tagja is, aki nem tett semmit azért, hogy közelebb kerüljön testvéreihez”. Egy újabb hozzászólás Jelentősnek találom a felvetett problémát. Még akkor is, ha tudom, hogy ez a jelenség nem minden gyülekezetre lehet jellemző annak éppen struktúrája miatt, hiszen ahol egy istentiszteleten igen sokan vannak, ott nyilván egyetlen újonnan érkező sem váija el, hogy a sok között őt észrevegyék. - Sok törődést igényel ez a jelenség annak ellenére is, ha meggondoljuk, hogy amit „magányosság a gyülekezetben” kifejezéssel jelölünk, abból a levélíró annak csak egy kis részét szólaltatta meg. Mivel országszerte igen nagy a fluktuáció, gyülekezeti tagok jönnek-mennek az ország egyik részéből a másikba, ezért a felvetett panasz egyre inkább általános érdeklődésre számít. - Meggyőződésem, hogy a gyülekezet a felelős és a hibáztatható az olyan csalódásokért, amikor egy újonnan érkezett szomorúan megy haza az istentiszteletről. Nem lehet eleget hangsúlyozni: nem keresztyén gyülekezet az olyan, ahol - bár erre mód és alkalom nyílna! -nem veszik észre a jövevényt. Vagy ha észreveszik, a gyülekezetben már bent- lévők, már otthonosak nem könnyítik meg az újonnan érkezett előtt a kapcsolatteremtés dolgát. Sok múlik minden gyülekezetben annak vezetőségén, a lelkészen. Több helyütt szokás, így van ez nálunk is, a lelkész az istentisztelet végén a templomajtóban elköszön a gyülekezet tagjaitól. Ha újonnan érkezettet lát, ő érdeklődhet, tájékozódhat elsőnek. Észrevenni az újonnan érkezettet, .észrevenni és segítségére lenni: szent szolgálat ez! Legyünk engedelmesek ebben a szolgálatban is. Tudjunk róla, hogy az igaz szeretet találékony, érzékeny és a szó legnemesebb értelmében véve bátor. Legyen gondunk reá, hogy gyülekezeteinkben senki szívét ne terhelje éppen miattunk-a fájdalom: „szomorúan mentem haza az istentiszteletről”. Győr Sándor Manilái nyomornegyed
