Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-05-18 / 20. szám
/'fii Lélek ezt a kettőt akarja elérni és megteremteni minden keresztyénben: először bizonyosodjék meg a szivük, hogy kegyelmes Istenük van; azután legyenek képesek maguk is segíteni másokat könyörületességgel. Az első azt teszi, hogy kibékültek Istennel s mindenük megvan, ami csak kell. S ha ez így megtörtént, akkor megkezdődhetik segítő isteni szolgálatuk a könyörületességgel. (Luther) \____________________________ _____________________________) Dr . Nagy Gyula PÜNKÖSDI GONDOLATOK AZ EGYHÁZ MEGÚJULÁSÁRÓL Káldy Zoltán püspök pünkösdi üzenete A fokozatos gyógyulás útján, otthonomból hálás szeretettel gondolok gyülekezeteinkre és egész egyházunkra. Szívből köszönöm a gyülekezetekből, lelkészeinktől és híveinktől érkezett táviratokat, leveleket és üdvözleteket, a reám gondolást és az értem mondott imádságokat. Pünkösdi lélekkel kívánok áldást egész egyházunknak. Kérem ezután is szeretetüket és imádságaikat. Fogadjuk örömmel a pünkösdi Szentlélek ajándékát! 1986 PÜNKÖSD Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek üzenete Sok szó esik ma köztünk is, világviszonylatban is az egyház szükséges megújulásáról. Jó, hogy így van: a rossz elhagyása és a megújulás a jóra mindig időszerű. Olvassuk el az Apostolok Csélekedeteinek Könyvéből a 2. fejezetet! Ez a pünkösdi fejezet éppen arról szól, ami annyiunkat foglalkoztat: hogyan született és hogyan újulhat meg azóta is Krisztus egyháza az idők sodró árjában? düD Az első tanulság ez: az egyház megújulásának igazi forrása és hajtóereje nem emberek bölcsessége, nagy elhatározásai, hanem Isten hatalmas igéje és az igét megelevenítő Szentlélek csodája. Ige és Lélek: ez a kettő élteti két évezred óta az egyházat. Ha az egyház megújulását akaijuk, a fő gondunk is ez legyen: az ige gazdag és erőteljes munkája közöttünk, az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, az istentisztelet, a lelkipásztori szolgálat. És kéijük hozzá szüntelen a pünkösdi Lélek tüzét! Persze jó azt is tudni, hogy eddig még minden tévhit és szektás mozgalom az egyházban hangos önérzettel Isten igéjére próbált hivatkozni. Ez ellen csak egy védelem van: hűség Isten teljes igéjéhez, mint akkor Péter apostol igehirdetésében. Az ószövetségi próféciához és az újszövetségi-krisztusi beteljesüléshez. Isten törvényéhez és Krisztus evangéliumához. Kiszakított igerészek helyett a teljes ige és a Szentlélek előtt megnyílt szív - ez az egyház megújulásának útja! A másik fontos üzenet: ha az ige és a Lélek a középpont, akkor nem embereken múlnak a dolgok. Ne akaija és nem is tudja senki „kézbevenni” az egyház megújítását. Az ilyen kísérletek, sajnos, már az első gyülekezetekben (lKor l.lOkk; 3,lkk) csak szakadásokhoz, szembenálláshoz és újabb romláshoz vezettek. Isten igéje és Lelke elsősorban nem másokra vagy a világra, hanem a magunk hűtlenségére, bűneire mutat: „Térjetek meg!” Ti - nem mások! Az ige döntően a magunk krízisét, válságát, megítélését hozza magával. Csak ebből - a magunk bűnbánatából és megtéréséből - támadt reformáció és minden igazi megújulás. Kezdődjék hát ma is rajtunk a megújulás az egyházban! C *• ) Pünkösd másik fontos üzenete ez: az egyház születése is, megújulása is először a szív bűnbánata és hite által, s ezzel együtt, ettől elválaszthatatlanul az egymás és minden ember iránti segítő szeretet, a jót gazdagon cselekvő élet által történik. A Szentlélek első kiáradásából is együtt született bűnbánat, hit és cselekvő szeretet: közösség a hitben és közösség az egymást segítő szeretetben. „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek” (44-45. v.). A Krisztus-hitből azóta is szeretet - nem vádaskodás, elkülönülés vagy szembenállás - születik. Türelmes és önmegtagadó szeretet egyéni és családi életben, napi munkánkban, társadalmunk életében, az embervilág legszélső határaiig. Leszűkítés nélkül, csak a lelki életre vagy egy tágabb közösségre. Az egyoldalú visszahúzódás a hit „belső életkörére”, szeretet nélkül, éppúgy Isten ítélete alatt áll, mint a keresztyén aktivitás a szív bűnbánata és hite nélkül. Hitünk és teológiánk megújulásának ez elemi föltétele. Nem valami „uniformizált teológiát” hirdetünk az egyházban - hallgassa csak meg valaki lelkészeink szószékről elhangzó igehirdetéseit vagy beszélgetéseit egymással! De a hit és a cselekvő szeretet, a bűnbánat és a szolgálat összetartozásán nem változtathatunk. Mert akkor a „szeretet által munkálkodó hit” (Gál 5,6) bibliai igazságához, a „hálás hitből termő jó cselekedetek” reformátori igazságához lennénk hűtlenek. Vitáink vannak a „diakónia teológiája” helyes értelme felől? Mikor nem voltak teológiai viták az egyházban? De egyet nem engedhetünk vita tárgyává tenni: hogy a diakónia Isten igéjével és a diakónia a szeretet cselekedeteivel az élet minden területén és mindenki iránt - ezek együtt és szétszakíthatatlanul a pünkösdi Lélek ajándéka. GKD Pünkösd időszerű, mai tanítása végül az is, hogy az egyház születése és újjászületése, megújulása is mozgás, eleven élet, de ezzel együtt jó rend is; hálaadás a meglévő jókért és nyitott keresése a Lélek új ajándékainak. „Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (42. v.). A megújulás lényeges vonása a jó hálás vétele és megőrzése, az igehallgatás, tanítás, úrvacsora, imádkozás jó rendje. Az első gyülekezet hálás gyülekezet volt: „Uj- jongással és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép” (46-47. v.). Pál apostol is nagyon vigyázott a gyülekezeti élet jó rendjére, a szakadások elkerülésére (lKor 11,17 kk). A hála Isten sokféle és gazdag ajándékaiért egyházunkban ma is az élő hit jele. Ha valaki csak rosz- szat és csak hiányt lát, csak válságról tud beszélni, amikor Isten Lelke olyan gazdag termést adott egyházunk életében, az mélyen hálátlan Isten iránt. Gondoljunk csak ökumenikus kapcsolatainkra, megbecsült egyházi és teológiai, nemzetközi szolgálatunkra, gazdag és sokágú intézményes diakó- niánkra, új énekeinkre és zengő énekkarainkra, épülő és megújuló templomainkra, sok eleven gyülekezetünkre és szolgáló életű lelki- pásztorunkra, felügyelőinkre, kántorokra és presbiterekre, nemlelkészek helytállására a gyülekezeti munkában és a teológiai képzésben, női lelkészeink növekvő számára, gyermek- és ifjúsági munkánk nyitott terére, eleven egyházi sajtómunkánkra -, aki ezek közül csak egyről is megfeledkeznék, hálátlanul Isten ma is köztünk munkálkodó Lelke iránt, az nem szólhat hitelesen az egyház megújulásáról. Ugyanakkor - a hála és köszönet mellett a sok meglévő jóért - egyházi életünknek nyitottnak kell lennie az új dolgok iránt is: új szolgálati területek, vagy még jól el nem végzett szolgálati lehetőségek iránt, a gyülekezetben és a társadalomban; új gyülekezeti életformákra és istentiszteleti életünk megújulására. Pünkösd nem azokat igazolja, akik csak a régit akarják. De azokat sem, akik mindig és mindenben csak újítani akarnak. És azokat sem, akik csak ítélni, bírói székbe ülni akarnak, de nem hálásak a sok jóért egyházunk mai életében, és nem készek végezni a maguk szolgálatát, a maguk helyén. • * * A pünkösd, az egyház születése és megújulása is - csoda. Nem előre kitervelt és kiszámított program volt; nem is emberi szándékokból született. Ott volt, ott van ma is és csak ott lesz a jövőben is megújulás az egyházban, ahol Isten igéje áll a középpontban; ahol emberek szive bűnbánatra és hitre indul; ahol ítélkezés és megoszlás helyett „bővöl- ködik a szeretet", - és mindenekelőtt, ahol hívő emberek és gyülekezetek kérik és várják a Szentlélek ajándékát. Ezért a csodáért könyörgünk Istenhez - a pünkösdi Lélek megújító, újjáteremtő ajándékáért! Az egész világon élő testvéreim Krisztusban! A mostani pünkösdi időben mi, az Egyházak Világtanácsa elnökei, szerető üdvözletünket küldjük nektek, és gyülekezeteiteknek. A biblia bizonyságtételének gazdag tárházából idén Pál apostol szavait választottuk az efezusiak- hoz: „Egy az Úr, egy a hit, ezért igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelékében" (Ef 4,3) Olyan korban élünk; amikor az emberi lélek és szellem előtt hatalmas lehetőségek állnak nyitva az egész földön. A modern tudomány és technika eredményei lenyűgöző- ek, de megdöbbenéssel kell látnunk, mennyire visszaélnek ezekkel a háborús pusztítás érdekében. Az emberiségnek, köztük nekünk, akik keresztyénnek nevezzük magunkat, nem sikerült komoly változást elérni, megvalósítani egy igazságosabb világot, csökkenteni az elnyomást és szilárd, tartós békét létrehozni. A világ egy része fejlett, de ugyanakkor tömegek élnek nyomorúságban, képességekkel gazdagon megáldott, de félelemben él, ezért keressük az új Lelket, amely az egész emberiséget, és közös életünket alapjaiban megváltoztatja és megújítja. Erőszakkal és fegyverekkel tele világunkat az a veszély fenyegeti, hogy önmagát semmisíti meg. Nekünk, keresztyéneknek, a „Béke Évében” fokozottan kell támogatnunk minden „lelket”, aki a béke drága, súlyosan fenyegetett ajándékának megőrzéséért küzd. Az ökumenikus közösségben világméretű bizonyságtételt készítünk az igazságosságért, békéért, a teremtés védelméért. Felhívunk minden keresztyént, csatlakozzanak hozzánk a Lélek egységében, a békesség kötelékében. Pünkösdkor azt ünnepeljük, hogy Isten Lelke Jézus ígérete szerint kiáradt „minden emberre”. Erről tanúskodunk mi is, saját tapasztalataink alapján. Az ökumenikus közösségben megtapasztaltuk a Szentlélek életadó, megvilágosító erejét. Együtt megváltjuk, hogy a Lélek szólt és ma is szól hozzánk a prófétákon keresztül. Imádjuk és dicsőítjük a Szentleiket együtt az Atyával és Fiúval, imádsággal, beszéddel, énekszóval és cselekedettel. Az ökumenikus mozgalomban valóságosan megtapasztaljuk Krisztus Testének az egész világra való kiterjedését, ami csak ízelítő a jövőben megvalósuló egységből. A sok hangon éneklő ökumenikus kórus nem a bábeli zűrzavart idézi, hanem ugyanannak a Léleknek a szavát, „a gazdag sokféleség bőségében.” (Vancouver 1983.) Ezért az efezusiakhoz írt levél szavaival sürgetünk titeket, hogy őrizzétek meg a Lélek egységét, és törekedjetek arra, ha valahol megtört volna. A mai pünkösdi időben dicsérjük egy szóval Istent, aki egy test és egy lélek, és számunkra ajándék és ígéret. Legyen ez a mi szerény felajánlásunk a békesség egész világra kiterjedő kötelékéért. Imádkozzunk szüntelen szívünk mélyéből: Veni Creator Spiritus Jöjj el, alkotó Lélek! Az imádságban egyesülve veletek köszöntünk az Atya, Fiú és Szentlélek, igaz Isten nevében. Az Egyházak Világtanácsa elnökei: R. Nita Barrow, Cave Hill, Barbados Dr. Marga Bührig, Binningen, Svájc Dr. Paulos Mar Gregorios metropolita, Delhi, India Dr. Johannes W. Hempel püspök, Drezda, NDK IV. Ignatios Antiochia és az egész Kelet pátriárkája, Damaszkusz, Szíria W. P. Khotso Makhulu érsek, Gaborone, Botsszuana Főtiszteletű Dr. Lois M. Wilson, Toronto, Kanada Május 25-én „Afrika vasárnap” A Keresztyén Békekonferencia felhívása alapján a tagegyházak ez évben május 25-én tartanak „Afrika vasámap”-ot. A jövő vasárnapi offertóriumot gyülekezeteink adakozó szere- tetébe ajánljuk. Az összegyűlt adományokat az egyházmegyei pénztárakba küldjék gyülekezeteink. Az Országos Pénztár végső összesítése után egyházunk „Afrika vasámap”-i offertóriuma - hasonlóan a tagegyházakéhoz - az ökumenikus Tanácson keresztül a Keresztyén Békekonferencia segítségével jut el az afrikai egyházakhoz. A gyűjtés eredményéről és felhasználásáról tájékoztatjuk olvasóinkat.