Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-05-11 / 19. szám

Evangélikus Elet i986.H/iájus n. EMLEKÜNNEPSEG CELLDÖMÖLKÖN Berzsenyi Dániel „Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elveszítjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink.” 1804-ben Berzsenyi Dániel életében döntő változás következik. Sömjént, Ke­menesalját elhagyva Niklára költözik. Ekkor úja búcsúzójaban az előbb idézett sorokat. „Messze setétlik már a Ság tete­je”, a tájjal oly messzinek tűnő távolság­ba kerül mindaz, ami a gyermekkort, az ifjúságot jelentette számára. „Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajkam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú örömit, gondjait, Éltem vidám reggelén.” 1776. május 7-ét jegyezte Berzsenyi Dániel születésének dátumául a nemes- dömölki anyakönyvbe Perlaky Gábor szuperintendens, aki nemcsak hogy megkeresztelte a dömölki evangélikus templomban Dánielt, de keresztapja is volt. A gyermek- és ifjúkor szülőfalujához, Egyházashetyéhez kötődött. Apja, aho­gyan Németh László jellemezte, „diplo­májára ügyvéd volt, foglalkozására gaz­da, világnézetére sztoikus, családi álla­potára basa.” Apjától örökölhette a költő lobbanékony természetét, de a ha­zafias érzés és a klasszikusok szeretete is apai örökség lehetett. 19 éves volt, ami­kor édesanyját elveszítette. 10'éves ko­ráig apja nem engedi iskolába. Magán­úton tanul. 12 éves, amikor a soproni líceumba beíratják. Virtuskodás, belső forrongás, szellemi épülés jellemzi az ott töltött éveket. 1799. május 21-én vezette a nemesdö- mölki evangélikus templom oltára elé az akkor 16 éves Dukai Takáts Zsuzsan­nát, akiről a költő - két évet fiatalítva őt -ezt írja: „Ami feleségemet illeti, közép­szerű mindenben. 14 éves korában vet­tem ■el,;együgyűségben találtam és abból, fel nem szabadítottam”. Kis János mint szép fiatalasszonyról emlékezik róla. Az otthonért, férjéért, gyermekeiért min­dent megtett. Gyermekei tanúsága sze­rint, mikor a költő 1817-18-ban súlyos beteg lett, ápolásával szinte az életét mentette meg. A Berzsenyiéket megeskető Perlaky Dávidnak lett az utóda a dömölki paró­kián Kis János, akit a költő már régebb­ről ismert. Többször meglátogatta Ber­zsenyiék sömjéni otthonát. Egyik láto­gatása meghatározó lett a későbbiekre nézve. Kis János ezt írta erről naplójá­ban: „Többször történt, hogy hozzáme- nésemkor őtet az aztalnál dolgozva s papirosok mellett találtam, melyeket belépésemkor az asztalfiókba hidort... Midőn ez másodszor vagy harmadszor történt, s a nyíredékeken vers-töredé- kecskéket találtam, azt mondám neki nyájasan, hogy valamely különös lélek­nek kell nála látogatást tenni, s kérdém tőle enyelegve, hogy talán versírással mulattatja magát?... Még ekkor versei­ből semmit sem mutatott; hanem ké­sőbb hozzám jővén, költészetéből né­hány darabot, s ezek között a Romlás­nak indult hajdan erős magyart is el- hozá.” Kis János Kazinczyhoz juttatta el a verseket. Széphalom, ahol nem járt Ber­zsenyi, Kazinczy, akivel személyesen nem találkozott, így lett a költő életének meghatározó helye és alakja. Kazinczy Ferenc Berzsenyi számára a nagy kriti­kus, tanító, példa, kinek tanácsait azon­ban nem mindig fogadta fenntartás nél­kül. Milyen jó is ez, hiszen szegényebbek lennénk néhány szép kifejezéssel, kép­pel, melyeket a versekben a nagy nyelv­újító megváltoztatásra ajánlott. Szegé­nyebbek lennénk olyan verssel is, mint a Fohászkodás, melyet Kazinczy a kötet egységesebbé tétele érdekében kihagyás­ra ajánlott. Elindul tehát nyilvánosabb költői pályája. Keszthely a Helikon­ünnepekkel, pesti találkozás Kazinczy barátaival, városok, élmények, találko­zások költői útján. Ott van Kölcsey is, aki bírálatával a helikoni elismerésének idején célozta meg a költőt. Szerb Antal ihletett költőnek nevezte, aki „kizárta gondolkodásából a sema­tizmust, a mindennapi kifejezéseket, és kifeszítette az antik ütemek hálóját, hogy új expressziókat halásszon ki az önmaga tengereiből”. Erény és szépség, ez a kettő a lángoló hazaszeretet mellett mérceként vonul végig Berzsenyi költészetén. Utolsó ver­seinek egyikében így fogalmazta ezt meg: „Gyönyörre nyüt szív nyiladozza A szeretet csoda két virágú, A szent poézist és a dicső erényt.” Vagy ahogyan A magyarokhoz c. tersé­ben úja: „...minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha elvész: .Róma ledől s rabigába görbéd.”, A harmóniára vágyik, de tudja: „Itt a mosolygás sírással vegyül, Itt minden édes mérget rejt magába, S gigászi harcot minden nyugalom.” Ennek ellenére, ahogyan a Fohászko­dásban úja: „...letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb telkeknek útján Merre erőm s inaim vihetnek.” 1830-ban az Akadémia tagjává választ­ják. 1836. február 24-én halt meg Niklán. Egyházunk nagy költőjéről május 11- én a celldömölki templomban országos ünnepségén emlékezik meg. Nagy László (Martyn Ferenc grafikája a Berzsenyi-emlékkönyv címlapján) A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 1986. május 11-én, vasárnap a celldömölki evangélikus templomban ORSZÁGOS EGYHÁZI ÜNNEPSÉG keretében emlékezik meg hazánk és egyházunk nagy költője, BERZSENYI DÁNIEL születésének 210. és halálának 150. évfordulójáról. Az ünnepségek rendje: Délelőtt 11 órakor: Ünnepi Istentisztelet Dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgálatával. Délután 3 órakor: Ünnepi megemlékezés a templomban 1. Megnyitó 2. A Celldömölki Városi Énekkar szolgálata 3. Berzsenyi-verseket szaval Balikó Tamás színművész, Pécs 4. Ünnepi előadás: Dr. Nemeskürty István professzor, Budapest 5. Saját Berzsenyi-verseiből ad eló Jánosy István költó, Budapest v 6. A Lutheránia Énekkar szolgálata 7. Zárószó - Himnusz Az ünnepség után Berzsenyi-emléktábla leleplezése a templomon, ahol megkeresztelték és házasságát megáldották. A gazdag tartalmú országos egyházi ünnepre szeretettel * hívjuk és várjuk gyülekezeteink tagjait és minden érdeklődőt. „Léted világít.. „Bizton tekintem mély sírom éj- áthatják a felvilágosodás eszméi, jelét! / Zordon, de oh nem, nem barátkozik a terjedő reformesz- lehet az gonosz, / Mert a te mék képviselőivel. Új csúcsok munkád; ott is elszórt / Csont- meghódítására tör. Ódái és elé­jaimat kezeid takarják.” A világ- giái után megjelennek gondolat­irodalom egyik legfenségesebb gazdag verses episztolái. - Erté- vallásos versének, a Fohászko- kesek prózai írásai is. Esztétikai <&únak utolsó versszakával idéz- tanulmányokat ír, nyelvészeti zük Berzsenyit halálának 150. kérdések foglalkoztatják, össze- évfordulóján. „Ennél a Berzse- hasonlító vallástörténeti tanul- nyi-versnél szebbet az egész nagy mányokat folytat (A religiók világon senki nem írt” - állapítja eredete és harmóniája). A ma- meg Füst Milán, a neves költő gyarországi mezei szorgalom... és esztéta. c. értekezésében ismereteit, ta­A XIX. század első két évtize- pasztalatait alig meghaladott ta- dének legnagyobb hatású líriku- nulmányt ajándékoz a feledé- sa Berzsenyi. Nemcsak különle- kenységnek. ges költői tehetségével, hanem Berzsenyi egyházunk neveltje, világszemléletét állandóan erősí- Kissomlyó evangélikus iskolájá- tő, műveltségét'folyton gyarapí- nak látogatása után az országos tó szenvedélyével emelkedett a hírű soproni evangélikus líceum legnagyobb klasszikusok sorába. tanulója lesz. Évek után is olva- Látszólag antik, görög-római sója az első magyar önképzőkör, minták ihletik, örökszép ódáiban a Magyar Társaság könyvtárá- és elégiáiban azonban az új kor nak. Szoros barátságot tart fenn gondolatait, érzéseit fejezi ki. Az volt iskolatársával, a nemesdö- élet érdekelte, a maga feladatai- mölki (mai nevén Celldömölk), val. Nem lehet szerinte szentebb majd soproni evangélikus lei­kötelessége a költőnek, mint „a késszel, püspökkel, Kiss János- nép boldogságának eszközlése”, sál, aki mint neves költő egyen- Mindig arra törekedett, hogy geti - a Kazinczy-barátság révén „tanítson és használjon”. - Berzsenyi írói útját. A magya- A „közhaszonra” néző haladó rokhoz c. híres ódájának csak az Berzsenyi feljebb is tekintő köl- utolsó változatából maradt ki - tő-filozófus. Kutatja a történe- Kazinczyék megjegyzéseire - a lem nagy összefüggéseit, keresi „Vallástalanság rút szüleményei” mindig és mindenütt érvényes el- sorral kezdődő és a kor társa- veket, törvényeket. dalmának bűneit prófétai harag­Berzsenyi magános írói jelenség, gal ostorozó egy-két versszak. egyedül áll irodalmunkban. Gon- Berzsenyinek több gondolata, dolatvilága ellentétes eszmék csa- képe és kifejezése tanúskodik a tatere. Ami kiizzott lelke kohójá- Biblia közvetlen hatásáról. Jelle- ban, mindaz tiszteletet parancsol, mének főbb vonásai, igazságsze- Magányosan tépelődő egyéniség, retete, nemeslelkűsége, tiszta er- Magánya, amely „menedékháza a kölcsi magatartása, felelősségér- nemes érzeményeknek”, belső iz- zete, népének, hazájának féltő zás, hevülés. Úgyszólván minden szeretete vallásosságán alapul- érzése szenvedéllyé nő meg ver- nak. seiben. Nemes indulatait önmar- Méltó elismerést a XX. szá- cangoló vívódásaiban és erőtől zadban adott az utókor. A szá- duzzadó verseiben emészti el. zad első évtizedeinek és nap- Szuggesztív erejű képei, sűrű, jainknak költői mesterüknek te- erőt sugárzó, ódon zengésű sza- kintik. vai több mint másfél évszázad Életmunkáját értékelve, e sza- után is lenyűgözően hatnak. vakkal fejezte be Kölcsey Ferenc „A nagy századok érckeze” az akadémiai búcsúbeszédét: mindent felforgat, minden örök „Elköltözött az ember; a költő a mozgásban van. Berzsenyi együtt mienk, e nemzeté marad végig­lép kora haladó eszméivel: a len.” nyelvújítás harcosa lesz, műveit Vajda Aurél Túrmezei Erzsébet Niklai látogatás Berzsenyi Dániel sírjánál Niklára látogatok gondolatban - sírodra tenni csendesen virágom, és néhány hálás, halk köszönő szóval könnyíteni a régi adósságon. Hiszen az életútra indulóban annyi kedves kísérőt adtál mellém.-A „Fohászkodás" súlyos sorait kisdiákmódra most is elfelelném! ­Tanítottál gyermekhittel keresni, . akit a bölcsek lángesze nem ér fel. „Hervad már ligetünk, díszei hullanak!''- Súgtad, ha szél játszott ószi levéllel. „Forr a világ bús tengere, ó magyar!”- hangzott szavad a viharban mellettem. „Lélek s szabad nép tesz csudadolgokat!"- biztattál, ha nemzetemet féltettem. „Ö, a szárnyas idő hirtelen elrepül!"- hallottam, hajszolva tűnő időket. S látod, mindmáig még meg se köszöntem a zengőszavú, drága kísérőket. Es azt, hogy egy niklai leány szive dalolni kezdett a te sírod mellett... s hogy feleletül halk imádságára, a daliam gyermekében tovább zengett. Ha sírodnál nem száll fel az a kérés, sose lesz énekké örömöm, könnyem.- Niklára látogatok gondolatban, hogy ezt ma hálásan mind megköszönjem. Istennek! Poraid keze takarja, ö adott téged! Éretted is áldom.- Niklára látogatok gondolatban... sírodra tenni csendesen virágom. V________________ ___________________J \ Út közben jegyeztem Részletek Rédey Pál Kemenesaljái jegyzetek című írásából Fél Európát bejárva, szívemben mindig ott pislákolt a vágy, eljutni a hajlékhoz, amelyben napvilágot látott kedvenc költőm, Berzsenyi. S csak most jutottam el a szerény „kúriához”, melybe jószerével ma­napság egy parasztcsalád sem köl­tözne be. Olyan egyszerű! Néhány éve kis szobája múzeum. Nem tu­dom, hogy a 30-as években, ami­kor Móricz Zsigmond kereste, rá­bukkant-e a kicsiny hajlékra? Kis János, a nemesdömölki evangélikus lelkész, később püs­pök, Kazinczy barátja fedezte fel, adott hirt 1803-ban róla Kazinczy- nak, s így Berzsenyi elindulhatott a „felfedezettek” útján. A költő ekkor 27 éves volt. Petőfi 26 éves korában úgy halt meg, hogy neve kitörölhetetlenül belevésődött a magyar nép szívébe, költeményeit pedig széltében-hosszában szaval­ták. Széchenyi pedig 1828-ban ar­ról panaszkodott Naplójában, hogy a hazában nem olvassák Berzsenyit. A legnagyobb magyar megsejtette, mit jelent a nemzet életében ez a- csendes, magányos ember. Két/évvel azután, hogy Széchenyi e szomorú szavakat naplójába jegyezte, került levele­zésbe Berzsenyivel, akiről nem csak mint költőről volt elragadó véleménye, de mint olyanról is, aki a művelődés, folklór, kultúra területén otthonosan mozog. A jövőt fundamentáló nagy szer­vező éppen ezért kérte pl. segítsé­gét a Pályanapokhoz. Ki gondolná azt, hogy a himnu­szok és ódák fennkölt hangú ma­gyar Horatiusa népdalokat is gyűj­tött - somogyi kanászdalokat - és hogy a néptánc iránt is érzéke volt? A Dunántúl Krizája Bartók és Ko­dály útját egyengette a népdalkincs felkutatásában, s Marton Györ­gyét a néptánc gyűjtésében. 1830- ban ezt írta Széchenyinek: „saját táncainkat elfeledtük... Én a ma­gyar Muzsikában és Tánczban Ideált látok...” Különös élete lehetett a niklai remetének. 1804-ben, négy-ötéves házasként került Somogyba. Fele­ségéről ezt írta: „Ami feleségemet illeti, középszerű mindenben. 14 éves korában vettem el, együgyű­ségben találtam, és abból fel nem szabadítottam... testvérei kasté­lyokban és festett szobákban lak­nak, de ő énvelem két kis szobában megelégedik. Ha módi ruhák he­lyett jószágot szerzek, nem zúgoló­dik, hanem a gyertyaveszteségért és firkálásért néha nagy panasza van ellenem, de én Socratesként csak úgy hallom, mint a kocsizör­gést ablakom alatt.” így dolgozha­tott az asszony mellett. De hát nem is ez volt a fő baja. Sokkal súlyo­sabb sebet ütött rajta Kölcsey, de tegyük hozzá a „Tiszántúl”, dara­bosságáért, nyelvezetének szikla­darabjaiért szünetlen pergőtűz alatt tartotta,' s mit tehetett az érzé­keny költő? Mélyen lelkének oroszlánbarlangjába húzódott. Amikor Széchenyi István meg akarta őt látogatni niklai odújá­ban, ezt írta: „Ne jöjjön Méltósá­god Niklára! Nints itt egyéb, mint görög szerénység, lyrai rendetlen­ség, pipafüst s egy durva democ- rata.” Ez a „durva democrata” mégis a legszebb szavakban tudott Isten­ről írni (Fohászkodás), és búcsúzni szülőföldjétől (Búcsúzás Kemenes Aljától), vagy köszönteni a női egyenjogúságot (Dukai Takách Judithoz). Ez a durva demokrata búskomor tudott lenni, amikor oktalanul támadták, bántalmaz­ták, érzékeny lelke Somogy kis községébe húzódott vissza, ahol hatvanéves korában észrevétlenül elhunyt.-----------------------------------------------------------­Berzsenyi Dániel A temető Elrémülve tekint, oh temető, reád, A tündér hatalom s a ragyogó dagály. Látásodra szemek vázai s a világ Álorcái lehullanak. Te a durva tyrann bíborit elveted, Mint a koldus utált élete terheit, S a szent emberiség jussa szerint nekik Egy rangot s nyugodalmat adsz. Akit szíve emészt s elhagya a remény, Annak még te reményt adsz s magas enyhülést. Jer, adj nékem is, adj! ím, leereszkedem Szentelt hantodon, s álmodok. Mit? s hát kell-e nekem álmodozás, remény? Agyváz altat-e vagy pólyadal engemet? Oh, ismérem ezen phantomi lét körét,- S nem szédül küszöbén fejem! Minden szál fü, virág, melyre tekintek itt, Érző szív vala, melly ömlede, mint enyim; Minden porszem úgy élt, úgy szeretett, örült, Mint e gerjedező kebel! Minden kődarabon, melyre szemem vetem, A nagy Persepol és Palmyra képe int; Látom Theba kevély tornyait omlani S a márvány Babylon falát. #' Látom hangyabolyi míveidet, világ! Mint szórja s temeti a nagy Örök keze, Látom, hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz Sírod partjain és porán. Jertek, bámulatos bajnokok és nagyok! S ti, kik nem meritek nézni az elmúlást, és ti porba-nyögők, jertek, ide, s velem Élni s halni tanuljatok. v ______________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents