Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-03-30 / 13. szám

Evangélikus Elet 1986. március 30. J3 w QQ * -$• Húsvéti áhítat gyerekeknek „Harmadnap, húsvét hajnalán A kő még sírján sötétlett, De <5 mint élő, kilépett" (216. ének 2. vers). Sok szükséges, érdekes és fontos dolgot azért nem tudok, mert nem sikerül jól kérdeznem. Olyan kérdé­seket teszek föl, amelyekre, bár­mennyire keresem is, nem létezik fe­lelet. Amit szükséges lenne megkér­dezni, az meg nem jut eszembe. Jé­zusom! Nehezen birkózom meg hús­vét üzenetével. Hogy támadhattál fel? Hogyan lehetséges, hogy az utolsó napon minden ember, aki va­lahaiéit és élni fog a földön, mind föltárnád, bármikor, bármilyen kö­rülmények között halt is meg? Taníts meg helyesen kérdezni! Segíts a fel­támadás csodáját hittel megragad­ni! Hadd legyen erő és bizonyosság számomra! Szabadíts ki a hibás gondolkodás és az elrontott kérdé­sek zsákutcájából! „Ott álljunk üdvbe öltözötten Én és szeretteim köröttem ” (525. ének 6. vers) Valaki meghalt, akit nagyon sze­rettem és akihez ragaszkodtam. Fáj a hiánya. Szomorú vagyok, amikor eszembe jut. Vesztesnek érzem ma­gam. Segíts nekem, Jézus, ezt a fáj­dalmas eseményt helyesen feldol­goznom! Hadd őrizzem az emlékét szépen! Úgy, hogy jólessen rágon­dolnom. Szeretném hinni húsvét hí­rét, a viszontlátás ígéretét! Segíts ne­kem ebben! „Az élet győz, a mord halál A pré­dát visszaadta már" (217. ének 3. vers) Jézusunk, te életeddel fizettél azért, hogy mi igazán élhessünk. Ne haragudj érte, hogy sokszor úgy vi­selkedünk, mintha a halál szolgái lennénk. Nem szeretjük, nem becsül­jük meg, nem védelmezzük az életet, pedig te olyan drága áron szerezted. Formálj át minket! Tedd meg, hogy úgy éljünk, úgy döntsünk, úgy be­széljünk, úgy vezessük egész sor­sunkat, hogy az élet pártján le­gyünk! „Boldogság véled Földön az élet. Feltámadt Krisztus, vigadjunk!" (222. ének 4. vers) Veled új világ köszöntött be hoz­zánk. Országod rendje, értékei, cél­jai. Győztél, Jézus, s veled új világod is győzött. Olyan jó lenne, ha az én életemben is győzelmet aratna! Sze­retnék olyan emberré válni, aki a te országod értékeit keresi és azokat igyekszik elérni már most. Szeretnék a nyomodban járni. Szeretném, ha a legfontosabb számomra az lenne, amit te parancsolsz. Tégy engem ilyen emberré! Tégy engem orszá­god polgárává! „Mért félne szivem? Él az én Uram” (388. ének 3. vers) Jézusom! A felnőttek hajlamosak azt gondolni, hogy egy kisgyerek élete csupa vidámság és nyugalom. Igaz, a szüleim mindent, megtesznek ezért, velem mégis előfordul, hogy félek. Te biztosan tudod ezt. Sőt azt is tudod, hogy milyen rossz gondo­lataim vannak néha. Húsvét azt üze­ni, hogy te mindent legyőztél, ami veszély lehet. Azt is üzeni, hogy te mindig velem vagy. Segíts, hogy ez eszembe jusson, amikor rossz érzé­sem támad. Segíts nekem, hogy ma­gam mellett tudjalak téged, aki élsz és aki győztél. Tégy engem jelenlé­teddel igazán szabaddá és igazán vidámmá! Ámen.-sz­Teológusnap Kiskőrösön Böjt harmadik vasárnapján tartotta meg Teológiai Akadémiánk küldöttsé­ge a hagyományos tavaszi teológusna­pot a kiskőrösi gyülekezetben. Szom­bat délután a gyülekezet fiataljaival ta­lálkoztak a jövő lelkészei. A beszélgetés - amit Szemerei János IV. évf. hallgató vezetett - arról folyt, mit jelent ma Jézus tanítványának lenni. A megbe­szélés során a fiatalok életének igen sok gyakorlati problémája került elő. A zá­róáhítatot Tóth Melinda IV. évf. hall­gató tartotta. Este a teológusok részt vettek a gyülekezet záró evangelizációs istentiszteletén, amelyen Pintér Károly Budapest Deák téri lelkész hirdette Is­ten igéjét. Vasárnap Kiskőrösön dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, valamint Szemerei János IV. évf. hall­gató, Tabdin és Feketehalomban Tóth Melinda IV. évf. hallgató, Erdőtelken pedig Szemerei János hirdette Isten igé­jét. A délutáni gyülekezeti bibliaóra ke­retében a hallgatók beszámoltak arról, hogyan hívta el őket az egyház Ura a szolgálatra és hogyan készülnek erre a szolgálatra. A böjti esten a vasárnap evangéliuma alapján „Elérkezett hoz­zátok az Isten országa” címen tartottak a hallgatók meditációs sorozatot ének­léssel és versmondással kísérve. A szol­gálaton a nevezett hallgatókon kívül részt vett még Kardos Tamás, Menich Sándor és Trási Edina I. évf. hallgató. A hallgatókat szállásra és étkezésre a gyülekezet tagjai látták vendégül. A családi otthonokban folytatott sze­mélyes beszélgetésekben is mélyült a kapcsolat a gyülekezet és a Teológiai Akadémia között. A gyülekezet a teo­lógusnap alkalmából 15 000 Ft ado­mánnyal támogatta lelkészképzésün­ket. A gyülekezet áldozatkészségét és vendégszeretetét köszönjük. S. J. m HUSVET- X HÉTFŐ \ IGÉJE 1 Zsolt 116,»-10a V :,\ HÚSVÉTI FOLYTATÁS Az egyház ősi liturgikus gyakorlatában keresztelések alkal­mával olvasták föl ezt a zsoltárt, ami azt mutatja, hogy mon- 1 danivalóját nem közvetlenül Jézusra, hanem a keresztyén életre vonatkoztatták. Húsvéti időszerűsége pedig abban a mélyebb összefüggésben van, amiről Pál a Római levél 6. részében éppen a keresztséggel kapcsolatban szól: amiképpen Krisztus feltámadt a halálból, úgy mi is új életben járjunk. Húsvét második ünnepén erre a folytatásra figyeljünk, ami nélkül félbe maradt, csonka és hitelét vesztett lenne húsvéti ünneplésünk. A „halál” a Bibüában nemcsak a biológiai véget, múlandó­ságunkat jelenti, hanem az Istentől elszakadt ember remény- i<s.: télén állapotát. Jézus ilyen értelemben mondja, hogy aki hisz benne, az átment a halálból az életbe (Jn 5,24). Pál apostol pedig arról ír, hogy a bűnei és vétkei miatt halott embert csak Isten támaszthatja fel (Ef 2,1). Ezt meggondolva érthetjük a zsoltáros vallomását: „megmentettél engem a haláltól” (8/a vers). Isten, aki feltámasztotta Jézust, minket is életre kelt a lelki halál állapotából. Ebben a húsvéti folytatásban Isten megvigasztal és letöröl szemünkről minden könnyet (8/b vers). Sokan hordoznak nehéz bánat-terheket és tudják, hogy milyen erőtlen a vigasz­taló emberi szó. De sokan tehetnek bizonyságot arról is, hogy Jézus örök vigasztalással ajándékozott meg minket (2Thess 2,16). Az emmausi tanítványok szomorúságát is Jézus fordí­totta örömre, amikor feltámadása után hozzájuk csatlakozott az úton. Jézus feltámadásának öröme győzzön le lelkűnkben minden bénító szomorúságot. Jézus feltámadása új úton indít él minket. Olyan ez az út, mint Palesztina keskeny, hegyi ösvényei. Veszélyes meredé­lyek között vezet, éles köveibe könnyen megbotlik az ember. Am akik elindulnak rajta, átélik a zsoltáros tapasztalatát, hogy az Úr megment az elbukástól (8/c vers). A feltámadott Jézus nemcsak előttünk megy, de mint jó hegyi vezető, sok­szor adja kezét botladozó tanítványainak, és így segít lépésről lépésre egészen a célig. A húsvéti folytatáshoz, az új élet öröméhez tartozik az is, hogy az Úr színe előtt járhatunk (9. vers). Az ember számára ismerős a menekülés Isten elől, ahogy Adám futott a kert fái közé búvóhelyet keresve. Ismerős az a szinte megsemmisítő riadalom, ami Ézsaiás szívét szorongatta, amikor a templom­ban átélte Isten jelenlétét. És ismerős a szomjú vágy is: ^Szí­ned elé, ó, nagy Isten, vajon mikor jutok innen?” Milyen különös, hogy lelkűnkben egyszerre és összefonódottan éljük át a menekülésnek, félelemnek és vágyakozásnak érzéseit. És milyen boldogító feloldás Jézus jelenléte, a Feltámadott utol­só ígéretének valóraválása: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” Ez az együttlét földi életünk öröme és az eljövendő üdvösség igazi tartalma. A búcsúzó Jézus ajándé­kozta meg övéit ezzel a reménységgel: „Eljövök és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is (Jn 14,3). Az Úr színe előtt járhatunk - húsvétnak olyan folytatása ez, amelynek nem lesz soha vége. Madocsai Miklós IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, kérünk támassz fel minket is szereteteddel és hatal­maddal a lelki halálból. Fordítsd örömre szomorúságunkat, hogy a húsvéti öröm hordozói lehessünk. Add segítségedet, hogy színed előtt éljünk és veled lehessünk a mennyben örökké. Amen. MIT VÁROK EGYHÁZAMTÓL? 0 Presbiteri konferenciák Bács-Kiskunban A közftg^g erősítése, informálás és átjelölés, válaszadás a felvetett kérdésekig - w»I a három céllal hívtuk össze körzeti konferenciára február és március második vasárnapján gyülekezeti presbitereinket Több, mint 200-an vettek részt a két alkalmon. A februári a Duna menti gyülekezeteké volt Hartán, ahol vendégként Dunaegyháza, Dunaföldvár, Apostag és Kecskemét presbiterei vettek részt Márciusban Kiskőrösön a megye közepén élő gyülekezetek: Soltvadkert, Kiskunhalas, Csengőd, Páhi, Kaskantyú és Kecskemét presbitérei gyűltek össze. A kiskőrösi konferencia résztvevőinek egy csoportja foto <fj. Kapowia Mindkét alkalommal gyülekezeti istentisztelet és úrvacsoraosztás nyi­totta meg a napot. Az egyik csoport a nap igéje alapján arról hallott, hogy a gonosz minden csábítását le lehet győzni Jézus erejével. Küzde- nünk kell tehát ellene, akár önma­gunkban kísért, akár társadalmi vagy világméretekben. A másik cso­port Jézusról, az élet kenyeréről hal­lotta, hogy az igazi közösség terem­tője és erősítője Jézus, aki életét adta értünk. Az úrvacsora közössége erő­síti a presbitereket arra, hogy építsék a közösséget, buzgón fáradozzanak érte. A közösséget építő szolgálathoz két előadás is adott segítséget, infor­mációt. Az egyik: „Az LVSZ prog­ramja a nagygyűlés után” - címmel a VB dokumentumának ismertetése és alkalmazása volt. Ez a figyelmet egy tágabb perspektívára irányította az evangelizálástól a keresztyén ne­velésig, az ökumenikus párbeszédtől a társadalmi és világnézeti párbeszé­dig. A másik előadás: „Beilleszkedé­si zavarok a gyülekezetben” - cím­mel feltárta azokat a jelenségeket, melyek akadályai lehetnek a gyüle­kezetbe való beilleszkedésnek, zava­rokat, konfliktusokat okoznak csa­ládtagok között vagy a társadalom­ban. Hangsúly esett a türelemre, az önvizsgálatra, a szüntelen megújulás szükségére. (Vissza az Úr asztalá­hoz!) Már a két előadás is alapozás volt, de a felkért vezetők is adtak beveze­tést a fórum-beszélgetéshez. „Mit várok egyházamtól?” - volt a téma és csak úgy záporoztak a kérdések. Sokoldalúan kérdeztek a presbite­rek. Egyszerre várnak hagyomá­nyokban való erősödést és merész újítást a lelkészektől. Igénylik a gyü­lekezet rendszeres látogatását -, bár felmerült ezzel kapcsolatosan, hogy nehezen lehet otthon találni a min­dig „rohanó” családokat. Ezért kell a presbitereknek is besegíteni ebbe a szolgálatba. Ez is egyik módja a kap­csolattartásnak. Sok kérdés foglal­kozott a gyermekekkel és az ifjúság helyes nevelésével. Előkerültek a tár­sadalomban való szolgálat, a beil­leszkedés nehézségei és azok feloldá­sa. Megbírálták a sajtót, lapunkat is. Kérték, hogy ne kerüljön hibásan a lapba a „Napról napra” rovat anya­ga, mert sokan olvassák naponkénti bibliaolvasásuk segítőjeként. Igaz - csák egyszer fordult elő, de a kérés mögött lapunk szeretete rejtőzött. Az, hogy olvassák, használják a la­pot presbitereink. A két konferen­cián mintegy 45-en szólaltak fel és kérdeztek. Ez a résztvevők ötödét jelenti! Színes, mozgalmas, családias konferenciák voltak. Olyan presbi­terek gyűltek össze és beszélgettek lelkészeikkel, akik felelősnek tudják magukat gyülekezetük és az egész egyház ügyéért. Köszönet a szolgatársaknak! Raj­tuk is, múlott, hogy, ilyenek voltak ezek a konferenciák. Az igehirdetést és első előadást e sorok írója tartot­ta, de a második előadást egyik he­lyen Szabó Vilmos Béla hartai, a má­sikon Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész. A fórum vezetői Szabó Ist­ván dunaegyházi és Hafenscher Ká­roly csengőd-páhi-kaskantyúi lelké­szek voltak. Záró áhítatot Mik 6,8 alapján Szabó Vilmos Béla és Je­szenszky Tibor kiskunhalasi lelkész tartott. Köszönet a részt vevő preábite- reknek! Azt kértük tőlük, mondják el, mit várnak az egyháztól? Egyikük találóan szólalt fel: mi is figyeljünk arra, mit vár tőlünk egyházunk? Re­méljük, hogy a konferenciák adtak feleletet kérdéseikre!-y Balikó Zoltán: Az Efezusi levél Evangélikus Sajtóosztály, Budapest 1985 Sajátos kihívás - őszinte felelet ÜLÉSEZETT A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTTSÁGA A rövid, de frappáns Bevezető-ben, a Szerzőnek írt ajánlósorokban Káldy Zoltán püspök-elnök szenzációsnak nevezi Pál apostolnak az Efezusbeliek- hez írt levelét. Olyan levél ez, mely ma különösen is aktuális, hiszen „ma dön­tő számunkra tudni, mi az egyház, mi célból van itt az egyház, mit jelent egy­háznak lenni egy bizonyos történelmi helyzetben”. E rövid idézet közvetett vagy közvetlen utalás egyben a levélről való írás páratlan fontosságáfa, érté­kére, egyúttal a vállalkozás felelősségé­re is! Balikó Zoltán pécsi lelkész úgy írt kommentárt erről a levélről, hogy jog­gal s méltán mondható vele kapcsola­tosan a „szerencsés találkozás” megje­lölés. E találkozási pontokat lapunk hasábjain csak felvillantani tudjuk, részletes szemléltetésükre nyüván nem alkalmas egy hetilap. Elmélet és gyakorlat szerencsés talál­kozása Egyházi könyveink egyik harmadát jelzi és jellemzi a túlságos elméletiesség, a kérdéseknek elvi, tanitásbeli tisztázá­sa, érvek és ellenérvek konfrontálása, anélkül hogy a felvetett kérdésekben reális eligazítást adnának. Másik har­mada a gyors és hasznosságra törekvő prakticizmus jegyében fogan, minden­napi kenyér akar lenni érzékelhető lel­ki-szellemi háttér, a vetés és aratás él­ménye nélkül. A fennmaradó harmad ékeskedhet csak azzal a kiváltsággal, hogy benne elmélet és gyakorlat har­monizál. Ilyet alkotni persze csak az tud, aki hatalmas ismeretanyag birto­kába jutott az évtizedek során, de en­nek eŰenére elsősorban mégis szíve sze­rint való jó pásztor marad, mint akit minden csak a Krisztusra és az Egyház­ra, Gyülekezetre nézve érdekel. - E könyv egyetlen fejezete sem olyan, hogy ne lüktetne benne az íróasztal és a szószék, a paróchia és a nagy gyüle­kezet dinamikus ritmusa, minden örö­me és gondja. Erről a szintézisről a könyv bármely Olvasója személyesen is meggyőződhet. Forma és tartalom szerencsés talál­kozása Tudom, hogy nem a forma a döntő, a tartalomé mindig a döntő pozíció. Dadogva is lehet csodálatos igazságo­kat hirdetni, hétköznapi stüusban is lehet a számunkra fontos dolgokban fényt és melegséget továbbadni. De mennyire más, ha nagyszerű tartalom lendületes, sodró, ékesen csiszolt for­mában adja magát!'Ritka együttes az ilyen, egyháztörténelmünk is csak a legkivételesebbek között talál példát reá. Az ígérői beszélni, tanítani, bi­zonyságot tenni szóban jóval köny- nyebb, mint írásban. Mert a szóbeli közlésnél jelentős teret kap a beszélő személyes szuggesztivitása, szavainak hangsúlyozása, egész megjelenésének metakommunikációja. írásban mind­ezt pótolni kell. És ha ez sikerül, mind­nyájunk örömére, gazdagodására sike­rül. Könyvünknek erről az erényéről is a könyv olvasásakor próbát vehet. Tanítás és evangelizálás szerencsés találkozása Ne tűnjék unalmasnak, ha e résznél is a kettő gyakori elválására, a kívána­tos konszenzus elmaradására .kell utal­nom^ hiszen hány olyan példát tudunk saját tapasztalatunkból, amelyben va­lamiképp együtt munkálkodott volna e kettős, de mégis egy jelleg? A tanítás­nak bármely kérdésről vagy üzenetről nem sok értelme van, ha benne nem vibrál a személyes megszólító, életújító erő. Balikó Zoltán Efezusi levél kom­mentárjában - az eddig megjelent kom­mentárokhoz hasonlóan, már abban is érvényesül e kettős küldetés, hogy min­den fejezet ad tudományos alapvetést és számadást a dolgokról, bibliai kife­jezésekről törli le a port az eredeti jelen­tés és értelem felmutatásával, a levél egészén belül is állandóan keresi a kö­zös vonatkozási pontokat, magyaráz, értelmez, tudományos szóval egzegetál, és mire a Meditáció részhez érünk, ma­gától értődőnek érezzük, hogy az el­mondottakból az következik, ami már­is szemünk elé kerül. A meditációk esz­mefuttatásaiból egyházi, gyülekezeti és személyes életünkre vetődik számtalan fénysugár. Ezek érdekességéről és hasz­nosságáról is személyesen tájékozód­hat minden Olvasó. Hitvallásosság és ökumenicitás sze­rencsés találkozása Egyházunk tanító-hitvallói, ugyan­úgy mint egyházunk egész népe, min­dig is hangsúlyozták, hogy hitv&llásos alapon való állásunk semmiképp nem lehet akadály mások felé. Hitvallásos­ságunkhoz ugyanakkor ma már elvá­laszthatatlanul hózzátartozik az, amit diakónia-teológiaként aposztrofálunk. A szolgálat alapállásé ez. És jó látni, ha bármely Kommentár, mely a Biblia va­lamely könyvéről írattatik, ebben a mentalitásban újra és újra megerősít. Az Efezusi levél kommentárjának alcí­méül nemcsak az lett volna írható, ami Ebben az esztendőben a Bulgáriai Ortodox Egyház hívta meg Szófiá­ba a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságát. A megjelent vendégekkel együtt mintegy 110 munkabizottsági tag és KBK akti­vista ülésezett március 3-tól 7-ig a Moszkva szállóban. Ez a konferen­cia a tavaly nyáron Prágában meg­választott új Munkabizottság első gyűlése volt. Áhítatot keltő, gyönyörű ortodox is­tentisztelettel kezdődött a bizottság munkája. Az első munkanapon dr. Tóth Ká­roly püspöknek, a KBK elnökének oda is került, hogy ti. „Gyakorlati ma­gyarázata lelkésztiársaim és bibliaolva­só testvéreim számára”, hanem elfo­gadható lett volna annak feltüntetése is, miszerint „diakónia-teológia az Efe­zusi levélben”. Ennek a vonásnak a jellegzetessége is nyeresége minden Ol­vasónak. Manapság, az utóbbi években, gyak­ran lehetett olvasni-hallani az egyhá­zon kívül is arról, hogy ideje lenne a könyv-ajándék becsületét visszaállíta­ni. Vagyis hogy egy könyv igényelt és megbecsült ajándék legyen. Annak is, aki adja és annak is, akihez megérke­zik. Sajtóosztályunknak ez a kiadvá­nya is olyan, hogy joggal részt vállalhat a könyvajándék becsületének helyreál­lításában. Győr Sándor előadását hallgattuk és vitattuk meg. Az elnöki beszámoló felhívta a jelenle­vőket Krisztusnak, a béke fejedelmé­nek követésére, majd figyelmeztetett arra, hogy a KBK-nak ebben az esz­tendőben, amelyet az ENSZ a béke évének nyilvánított, különlegesen fon­tos és felelősségteljes küldetése van. A nemzetközi helyzetet alaposan ele­mezve olyan égető pontokra mutatott rá az elnök, mint Dél-Afrika helyzete, a közel-keleti tragikus állapotok és La- tin-Amerika szabadságért vívott har­ca. Előadások és hozzászólások egy­formán óriási jelentőségűnek mondták a novemberi, genfi csúcstalálkozót, an­nak is egy sokszor idézett mondatát: „...mert egy atomháború nem meg­nyerhető, elkezdeni sem szabad”. Ugyancsak mindig visszatérő esemény volt a konferencián a januári szovjet nyilatkozat, amely - ismert módon - javasolja, hogy 2000-ig meg kell szaba­dítani földünket az atomfegyverektől, s amely javaslatnak akkor még wa­shingtoni fogadtatását nem ismertük. A jövőre tekintve a legnagyobb hang­súlyt egy összkeresztyén béke-zsinat terve kapta. Olyan cél és olyan feladat a béke megőrzése és megteremtése, amelynek érdekében végre tökéletes egységben nyilatkozhatna földünk va­lamennyi keresztyén felekezete. „A helyzetünk páraüan - mondotta az el­nök -, ezért az egyházak feleletének is egyedinek kell lennie”. Ez a gyűlés köszönte meg dr. Görög Tibor 13 évi, prágai munkáját. A főtit­kár s a bizottsági tagok meleg szavak­kal vettek búcsút az irodaigazgatótól, aki március 15-vel szolgálatát Buda­pesten, az ökumenikus Tanács főtit­káraként folytatja s akinek prágai munkáját valamennyien, nagyra érté­keltük. Egyúttal pedig köszöntöttük az új irodaigazgatót, Dusicza Ferenc református lelkészt, most induló szol­gálatát Isten szerető gondviselésébe ajánlottuk. Sok égetően fontos és izgalmas téma sorából egyet szeretnék még kiemelni. A Munkabizottság egy dokumentumot bocsátott ki, amelyben támogatja Bul­gária és Románia közös javaslatát a Balkán-félsziget atom- és vegyi fegy­vermentes övezetté nyilvánításáról. Szervezeti kérdésekben is döntést hozott a tanácskozás. AMunkabizott- ság a KBK megnövekedett feladataira való tekintettel szakbizottságokat ho­zott létre. Ezek a bizottságok bizonyos szakkérdésekben segíteni hivatottak a KBK munkáját. A most megalakított albizottságoknak magyar evangélikus tagjai is vannak. Az ülés meleg, testvéri légkörű foga­dással ért véget, amelyet a Bulgáriai Ortodox Egyház és Maxim patriarchs adott a Munkabizottság és a vendégek tiszteletére. Béke - olyan sürgető és oly nagy ügy, hogy minden megmozdulás kevés­nek, halknak és kicsinek tűnik érdeké­ben. De ha ezt a keveset sem tesszük meg, hogy tudnánk elszámolni néma­ságunkkal Isten előtt? Szabóné Mátrai Marianna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents