Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-28 / 52. szám

Evangélikus Elel 1986. december 21.-$--RÓL RA „Örüljetek az Ürban mindenkor! Ismét mondom: örüije- J tek. A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr I közel!” Fii 4, 4. S VASÁRNAP - „Ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az I ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, I hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” Jn S, 30 (Zsolt 105,7 - Lk 1,46-55 - Zsolt 99) Hogyan ítéljük meg embertársainkat? Igazságosan, vagy egyéni szempontok szerint? Jézus Atyjára tekint, az ő akaratára figyel, s így ítél meg minket most és majd utoljára. Igazságosságában bíz- I hatunk. (136. ének) I HÉTFŐ - „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom I és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsid I 11, 1 (Zsolt 119, 81 - 2Kor 18-22 - Ézs 35, 1-10) Mi I általában azt mondjuk, hiszem, ha látom. Látni szeret- I nénk, mert csak így tudunk meggyőződni dolgok léte felől. I A levél írója valami olyat kíván tőlünk, ami idegen, szokat- 1 lan, nehezen teljesíthető. Mégis, ha elgondolkodunk arról, I mi a hit, nem lehet jobban meghatározni, csak így: a remélt I dolgokban való bizalom, a nem láthatók létéről való meg- I győződés. (323. ének) I KEDD - „Megmentettél engem a haláltól, lábamat az I elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világos- I ságában.” Zsolt 56, 14 (ÍJn 1,7- Jer 31, 2-6. 14 - Mt 1, I 1-17) Mindannyian arra vágyunk, hogy .elmondhassuk: ■ nem halok meg, hanem élek. Jézusban Atyánk azt a valakit I küldte, akinek meglátása után a zsoltárossal együtt mond- I hatjuk: megmentettél a haláltól. De azt is tudomásul kell ■ vennünk, hogy bűneinkis napvilágra kerülnek, hiszen éle- I tünk minden napja Isten jelenlétében történik. Mégis - I bűneinket beismerve és megbánva - reménykedhetünk az I élet világosságában. (134. ének) SZERDA - „Az Úr terve örökké megmarad.” Zsolt 33, 11 I (Ef 3, 11 - Lk 2, 1-14 - Mt 1, 18-25) Nem véletlenszerű I esemény az, hogy Jézus a földre jött, hogy az Isten gyenge ■ gyermekként közénk szállt. Isten eleve elrendelt'akarata volt ez. Mert Atyánk nem akarja az ember halálát, hanem „hogy megtérjen és éljen”. Ezért küldte Fiát, váltságul - értünk. Hogy általa békességünk legyen, és hogy ezt a békéltetést ember és Isten között is elvégezze. (172. ének) CSÜTÖRTÖK - „A bölcsek meglátták a gyermeket anyjá­val, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses ládáikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Mt 2, 11 (Jón 2, 10 - Lk 2, 15-20 - Mt 2, 1-12) Nem furcsa, hogy a kisded Jézus előtt pogányok hajtanak térdet? Hogy ők fedezik fel benne azt a valakit, aki bár még most tehetetlen csecsemő, mégis a világ Megváltója? Tu­dunk-e karácsonykor mi is térdet hajtani? S tudunk-e nem­csak az ilyenkor szokásos ajándékokra, terített asztalra gondolni, hanem Megváltó Urunkra figyelni? (161. ének) PÉNTEK1 - „Miután tehát a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt.” Zsid 2, 14 (Zsolt 34, 20 - Jn 1, 1-5. 9-14 - Mt 2, 13-23) Jézus emberré lett, magára vette emberi létformánkat. Nem azért, mintha enélkül nem szán­hatott volna meg, nem könyörülhetett volna rajtunk: De ő vállalta ezt a létet, hogy mi lássuk: emberként szenved, emberként kínlódik, járja az utakat, segít, gyógyít, beszél emberekhez, s kinyújtja kezét feléjük. Emberként ment a keresztre is - senki nem akarta tudomásul venni, hogy Isten Fia -, s Feltámadottként él közöttünk a mai napig is. (155. ének) SZOMBAT i - „Zákeus örömmel befogadta. Akik ezt lát­ták, zúgolódtak és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.” Lk 19, 6-7 (Ézs 66, 2 - ÍJn 1, 1-10 - Mt 3, 1-12) A bűnösök barátja - vádolták sokszor Jézust. Ő vállalta és vállalja ezt a mai napig. Hiszen ő az egészségeseket, a magukat bűüteleneknek vallókat nem tudja gyógyítani, csak a betegeket, a bűnösöket. De ez utóbbiaknak bocsá­natot ad, új lehetőséget, új életet. (382. ének) Bachorecz Katalin ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. december 21-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Hangverseny - Bach: Karácsonyi oratórium (Hafenscher Károly). Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. S. gyermek és ifjúsági karácsony. Üllői üt 24. de. fél 11. (úrv.) Ker­tész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Újpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Er­zsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havási Kálmán. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. há­romnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay I Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rá­koshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Inotay Lehel. Rákosliget de. 11. Inotay Lehel. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 5. gyermekek karácsonya. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. II, de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Hernády Nándor. Modori u. de. fél 10. Pest- hidegkút de. fél 11. Hernády Nándor. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkö Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Sághy Jenő Karácsonyi hegedűszó Felébredt, az ablak felé fordítot­ta tekintetét.- Szürkül már. Ideje felkelni, do­loghoz látni. Almosán kászálódott le az ágy­ról.- Ma meg ünnep van, karácsony - ködlött fel benne. Rosszkedvűen dörmögni kezdett.- Ünnep, ünnep, mindig csak ün­nep. Az embert kizökkenti a rendes kerékvágásból. Kifelé mentében odaszólt a fele­ségének:- Mire bejövök, készítsd el a ta­risznyát! Szomorúan csendült az asszony hangja a reggel reménytelen szür'r keségében.- Megint pincézni akar?- Hát mit tudjak csinálni? - von­ta meg vállát a gazda. - Azzal nem akarom botránkoztatni a szomszé­dokat, hogy karácsony délelőttjén a ház körül kopácsoljak, fát vágjak. Megszólnának érte. Azt meg te sem kívánhatod tőlem, hogy templomba menjek, hálálkodni az Istennek, amiért a fiamat hat évvel ezelőtt elvette... Ezt hiába kívánod. Fogjon az Isten magának más bolondot, én nem leszek neki bolondja. Elvégezelődött az istállóban a jó­szág körül, aztán bement és nyaká­ba kerítette a megrakott tarisznyát. Leányai a.szobát takarították. Fe­léjük fordult.- Adjátok ide a szekrényből a jobbik kalapomat! - Az ünnep ked­véért - tette hozzá gúnyosan. Odaadták neki a kalapot, fejébe nyomta és az ajtó felé lépett. Ott megállt egy pillanatra.- Délre megjövök. Az ebéd idejé­ben meglegyen! Senki sem válaszolt. Tóth Mi­hály egy rándítással megigazította a tarisznyáját, aztán lassan, komó­tosan, mint akinek a dolog nem sie­tős, megindult a pinceszer felé. A kisebbik leány, a tizenhat éves Irma megszólalt:- Édesanyám, imádkozzunk együtt édesapánkért.- Hiszen annyit imádkoztunk ér­te - mondta fásultan Tóthné. - Hiá­ba. Úgy látszik: rajta már az imád­ság sem segít.- Jól mondta, édesanyám: úgy látszik. De akárhogyan látszik is, Isten még segíthet rajta. Hátha ép­pen most akarja meghallgatni édes­apánkért való imádkozásunkat és ha nem imádkozunk, nem lesz mit meghallgatnia.- Üljünk hát le - válaszolta édes­anyja. Az asztalhoz ültek. Elővették az énekeskönyvet, Bibliát. Elénekeltek egy karácsonyi éneket, aztán Irma a Bibliából olvasott fel. Utána imádkozni kezdtek. A megkemé­nyedett szívű, kiégett lelkű édes­apáért, hitvesért... Tóth Mihály ezalatt egykedvűen ballagott az utcán. Havas, hideg karácsony volt. A keményre fagyott hó nyikorgóit a csizmája alatt. Em­berekkel nemigen találkozott, min­denki az ünnepi istentiszteletre való készülődéssel volt elfoglalva.- Mire elsőt harangoznak, oda­érek. Beveszem magam a pincébe és meg sem hallom a harangszót. A kis kályhában jó, pattogós venyigetüzet csinálok, megreggelizem, sorba koccintgatok a hordókkal, aztán majd csak eltelik ez a délelőtt is. Persze, hogy el, hiszen dolog is akad - jutott eszébe. - A belső sa­rokban azt a háromszáz literest le kell már fejteni. V Szivében nem volt harag az Isten iránt, csak tompa, mélységes kö­zöny. Hosszú évekkel ezelőtt, ami­kor megkapta a hírt, hogy egyetlen fia, a huszonnégy éves Sándor kará­csony délelőttjén elesett, akkor bi­zony tombolt benne a harag és a düh. Szája füstölgőit a káromko­dástól, átkozódástól és hetekig úgy járt-kelt, mint akinek az esze sincs a helyén. Aztán lehiggadt, megcsen­desedett, csak éppen Istenről, Krisztusról nem akart többé tudni. Azelőtt sem volt szorgalmas temp­lomba járó, de azóta egyszer sem nyitotta meg a templom ajtaját és karácsony első napjának délelőttjét minden egyes alkalommal a pincé­ben ünnepelte. Maga mögött hagyta a falut. Az éjjel friss hó esett és az a falun kívül még nem volt eltakarítva. Szekér, autó sem járt az úton azóta. Nem ijedt meg az akadálytól: egyenletes, kimért léptekkel gázolta a mély, töretlen havat. Egyszerre valami szokatlan hang érte a fülét. Megállt, hallgatódzott. - Hegedűszó - állapította meg. De ugyan honnan jön és ki hege­dül?. .. - Meglehetősen távol — ott, ahol a szőlőhegyre vezető ösvény elágazott az országúitól — kicsiny házacska állt. - Máshonnan nem jöhet a hang, mint abból a házból, az öreg nyugdíjas Szabó tanítóéból. Egyik fia, aki mérnök Pesten, jó hegedűs. Bizonyosan hazajött kará­csonyra és most ő tölti idejét a hege­dűjátékkal. Folytatta útját. Ahogy közeledett a házhoz, a hegedűszó egyre erősö­dött. Ujjongva, sírva szállt a dallam a nagyünnepi csendben. Körös­körül teljes volt a némaság, a levegő mozdulatlanul állott. Ember, állat VÍZSZINTES I. Próféta, könyvében jelentős fejezetet szentel az utolsó ítéletnek. 8. Nagyobb település régi negyede. 9. Kettősbetű. 10. Át a táviratban. II. A kén vegyjele. 12. A.I.S. 13. Halogen elem. 15. Egyik szülője. 16. Jelige. 17. Ötórai készlet jelzője. 19. Halpete. 21. József foglalko­zása. 23. A párizsi metró új szakasza. 24. A kálium és a szén vegyjele. 25. Nagymúltú olasz kikötőváros és üdülőhely. 27. A Messiás elneve­zése Dávid könyvében. FÜGGŐLEGES 1. A Holt-tengertől keletre lakó, izraelitákkal rokon törzs. 2. Őszi levéltakaró. 3. Az apokaliptikához tartozó irodalmi műfaj, a küldetés isteni eredetének leírása. 4. Arrafelé! 5. Csillagkép. 6. Szintén. 7. Derekunkon viseljv^c. 10. Északi országrész Izraelben, ennek a főváro­sát is így nevezik. 12. ... iratok (a kánonba nem került könyvek, tartalmazzák többek közt Salamon zsoltárait és több evangéliumot). 14. Ruhát tisztít. 15. Autósiskola. 18 ___homo. (Pilátus ismert szavai, ke dvelt képzőművészeti téma.) 20. Bolognai korabarokk festő (Guido, 1575-1642). 22. Német névelő. 25. A rubidium vegyjele. 26. rövidítés angol férfi nevek előtt. Zábó Gyula Előző rejtvényünk helyes megfejtése: reformáció, Frigyes, Witten­berg (rejtvényünkben helytelenül Wittemberg a megfejtés, ezért „m” betűvel is elfogadtuk), Róma, Leó. Szerkesztőségünkbe 24 helyes megfejtés érkezett. A sorsolásón egy Evangélikus énekeskönyvet nyert Németh Lászlóné, Tótkomlós. Ä könyvjutalmat postán küld­jük el. Advent 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltá- rí igéje: Fii 4, 4-7; az igehirdetés alap­igéje: Lk 1, 46-55. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. december 21-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: dr. Nagy Gyu­la, az Északi Égyházkerület püspöke. sehol. Csak a magányos hegedű hangja élt, mozgott, szárnyalt, zen­gett a hóboritotta mezők, fák felett, a hallgató ólomszínű ég alatt. A házacska fala színesen, arany­sárgán nevetett a nagy fehérségben. Egyetlen nagy, széles ablaka nézett az útra. Az ablak nyitva volt - bizo­nyosan szellőztettek — de nem lehe­tett belátni a szobába: hófehér csip- kefüggöny takarta el a szoba belse­jét. S a függöny mögül egyre áradt a láthatatlan hegedű zengő öröme, panasza,- Szépen szól - ismerte el Tóth Mihály - és valahogy ismerős a dal­lama. Mi is lehet?... - Persze, hogy ismerős - ütött a homlokára. Kará­csonyt köszöntő gyerekek énekel­ték nálunk az este. A hangok nyelvére tolultak...- Mostan kinyílt egy szép rózsa virág, Akit régen várt az egész világ: Bethlehemben kibimbózott zöld ág, Király nemből méltóság, Király nemből méltóság.- Hó, megálljunk! - vezényelt önmagának. - Ez nem világi nóta. Jézusról szól. Ahhoz pedig nekem semmi közöm... Rózsavirág, régen várt meg mi...: bolondság. Elhallgatott, de a hegedű nem hallgatott el. Ujjongva hirdette a régen várt, csodaszép rózsavirág ki­nyílását, sírva panaszolta, hogy Is­tennek ez a legdrágább ajándéka nem talált szállást az emberek kö­zött, majd meg túláradó érzéssel zengte az üres, szomjas, epekedő emberi szívnek a Bethlehemben megszületett isteni gyermek után való sóvárgását... Mintha a ház mögött emelkedő, fehér vattakö­penybe öltözött szőlőhegy is meg­hajtotta volna fejét és úgy hallgatná a hegedű csodálatos énekét... A pince közel volt már. Zárt ab­laka, ajtaja komoran, szinte ellen­ségesen nézett a feléje tartó, gondo­lataiba mélyedt emberre... A hege­dűszó hirtelen elhallgatott, mintha kettévágták volna. Tóth Mihály fel­kapta a fejét és megtorpant. A csend kínzó sivársága belehasí­tott a szivébe... Pár pillanatig tar­tott csak a kietlen némaság, aztán a csend üressége kitöltődött gazda­gon, túláradóan: bent a faluban megkondult a nagyharang... Isten trónusától láthatatlan an­gyalszárnyakon égi követ ereszke­dett alá és suhant be Tóth Mihályék házába. Nem ment üres kézzel. Vit­te magával a karácsonyi ajándékot: a meghallgatott imádságot... A hóban álló ember megfordult, aztán sebesen visszafelé lépegetett az általa tört csapáson. Mikorra mindhárom harang megszólalt, odaért a templomajtóba... 1^1 m' HÍREK iiuiiiiuiuuiiiiuiiuiiOiiiHiiiiiunutíittitiuiiiiiittiiiiiiiiittiiiiinttíiiiiiiiniitiiiiii lián! fiam w llllllll A kép egyre növekvő szerepe a sajtóban KALME-szeminárium Budapesten Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága (KALME) november 17-20. között szemináriumot rendezett hat magyar, három szlovák és két lengyel résztvevő számára. Elsősorban a tördelés, a foto­technika alapfogalmait, illetve a nyom­datechnika újabb eredményeit ismer­tették velük. Ä szeminárium a második ilyen regionális alkalom volt, az elsőt idén májusban Jugoszláviában rendez­ték az ottani egyházak és az olaszorszá­gi evangélikus egyház képviselői szá­mára. Andrzej Wojtowicz, a Lengyel Öku­menikus Tanács igazgatója, az IDL szerkesztő bizottságának elnöke „In­formáció, kommunkáció és képzés” címmel a KALME és az IDL keretében folyó' munkáról tartott előadást. Dr. Gottfried Mierau, az IDL főszer­kesztője „Az egyházi újságírás tartalma és feladata szóban és képben” címmel szólt a lehetőségekről és feladatokról. A gyakorlati foglalkozást Féner Ta­más, a Képes 7 főszerkesztő-helyettese, a Magyar Fotóművészek Szövetségé­nek elnöke vezette be a fényképek saj­tóban történő felhasználásáról szóló előadással. - Az egyházi sajtómunká­ban szerzett tapasztalatokról,« továb­bi célokról Éva Otelló, a Lengyel öku­menikus Tanács kiadójának igazgató­ja, Paul Weiland, az Ausztriai Evangé­likus Egyház sajtószolgálatának veze­tője, a KALME elnöke, valamint dr. Nagy István, a Lelkipásztor, és Le­hel László, az Evangélikus Élet szer­kesztője számolt be. A résztvevők ellá­togattak a Nyomdaipari Fényszedő Üzembe, ahol az Evangélikus Élet ké­szül. Találkoztak az üzem vezetőjével, Baráth Jánossal. Az est folyamán pedig megtekintették az Akadémia ofszetgé­pét is, amelyen a Lelkipásztort nyom­ják. Győri János Sámuel ősagárdi és Tö­rök György Liptószentmiklós (Lip- tovsky Mikulás, Szlovákia) környéki lelkész video- és szuper 8-as filmfelvéte­leken mutatták be, hogyan lehetséges az egyházi életet, személyiségeket ily módon megörökiteni. „Az igehirdetés, éppúgy, mint minden másfajta közlés, sok szó nélkül is lehetséges”, mondot­ták. Szó volt arról, hogy az európai kisebbségi evangélikus egyházak életé­ről filmben, vagy videokazettán össze­foglalót készítenének, az érintett orszá­gok más amatőrfilmeseivel együtt. A szeminárium előadóival és hallga­tóival találkozott dr. Nagy Gyula püs­pök. Hangsúlyozta a KALME és az IDL munkájának fontosságát, azt, hogy mennyire szükséges az együttmű­ködés a kisebbségi egyházak között, amelyben jelentős szerepe van a sajtó­nak és egyre inkább a tömegtájékozta­tás más módjainak is. - Egyházunk részéről a szeminárium hallgatója volt Bachorecz Katalin angyalföldi lelkészi munkatárs, szerkesztőségi munktárs, Gáncs Péter nagytarcsai lelkész, to­vább Aklanné Balogh Éva, Herdliczka Éva, Kardos Tamás és Lackner Pál a Teológiai Akadémiáról. (IDL - szp) MENYEK A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR december 21-én, vasárnap du. 6 órakor a Deák téri templomban előadja J. S. Bach Karácsonyi oratóriumát. Közreműködnek: Sütő Mária - szoprán Sántha Jolán - alt Basky István - tenor Kuncz László - basszus Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: Dr. Hafenscher Károly Belépés díjtalan. A templomot fűtjük. Szany Hülvely Sándor rábaszentandrási lel­kész 1986. november 7-én kiemelkedő társadalmi munkájáért a Szany Nagy­községi Tanács Végrehajtó Bizottságá­tól kitüntető oklevelet és bronzérmet kapott. Körmend-Katafa A körmendi gyülekezet katafai filiá- jának egykori hűséges gondnoka és év­tizedeken át buzgó presbitere, Szakály Sándor és felesége, Kovács Szidónia a napokban ünnepelték gyémántlako­dalmukat. Hatvan éve, 1928. novem­ber végén keltek egybe, és ezen a ritka szép jubileumon gyermekei, unokái, dédunokái, testvérei és rokonai vettek részt, közel harmincán. Családi isten­tiszteleten a gyülekezet lelkésze hirdet­te Isten igéjét, utána az egész család és rokonság úrvacsorát vett. „Uram, az égig ér a te kegyelmességed, a te hűsé­ged a felhőkig!” (Zs. 36,6) Halálozás Kamondon elhunyt 83 éves korában Horváth Jenő testvérünk, aki 22 évig volt a gyülekezet gondnoka. Nevéhez fűződik a templom építésének szolgála­ta is. Temetése nagy részvét mellett no­vember 20-án volt. Emlékét a boldog feltámadás reménységében Szeretteivel együtt kegyelettel őrizzük. Filmvetítés A karácsonyi ünnepekre való.te- kintettel a Kossuth Filmszínház (Bp. XIII., Váci út 14.) december 22—31 -ig du. Vió-kor műsorra tűzi Kis József: Nyitott utak c. filmét, mely a magyarországi egyházak életével foglalkozik. Értesítjük Olvasóinkat és a Lel­készi Hivatalokat, hogy az ezidei karácsonyi újságunk az 52. szám lesz. Nyolc oldalas, az ára 11,- Ft. A karácsonyi számunk kipostá­zására a december 15-i héten kerül sor, az ádvent 4. számmal egyidő- ben. December 28-án délután 6 órakor DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT Alföldy-Boruss Csilla karácsonyi orgonaműveket játszik Apróhirdetés Templomtornyok, tetők korrózióvé­delme, karbantartása, javítása, villám­védelem bemérése, tervezése, kivitelezé­se, szükség szerint állványozás nélkül, ipari alpinista technológia alkalmazá­sával. Terraservice Budapest, 1021 Bognár u. 3. tel.: 342-628. Eladó egyszemélyes öröklakás, te­rasszal, kis kerttel, némi ingósággal. Szeparált, komfortos. Jelige: Budapest, zöldövezet. Lakodalomban elektromos- orgoná­val - szombat déltől vasárnap reggelig - zenét szolgáltatunk. „Házaspár” jeli­gére a kiadóba. Albérletet keresek, ha lehet, család­nál. Egyszerű munkás ember vagyok, igénytelen, húsz éves. Rendszeres, jó munkahelyem van, de méltányos bért tudok csak fizetni. Lehetőleg Budán XII. kér. vagy II. kér. munkahelyerti- hez közel. (Alagsor, padlástér is érde­kéi.) Jelige: „légy békével”. Budai szövetkezeti egyszobás lakás­ban leszázalékolt, beteg asszony család­ra vágyó, szeretetre, gondoskodásra szorul. Életjáradékkal egybekötött minden megoldás érdekel. „Erős vár” jeligére a kiadóba. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (867096/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60101 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA igazgató . Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfrlapkézbesltó postahivatalnál, a hlrlapkézbesitóknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Thumbnails
Contents