Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-21 / 51. szám

Evangélikus Élet 1M6. december 14. #-RÓL -Ö--RA —. »Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÜRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Iste­nünknek! Az én Uram, az ÚR Jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott" Ézs 40, 3. 10. MMf - „Másnap János látta Jézust, amint jön I fele, is így szólt: Ez az, akiről én megmondtam; I utánam jön egy férfi, aki megelőz, mert előbb volt, I mint én.” Jn 1, 2£-30 (Ézs 44,26 - Mt 11,2-6 - Zsolt ■ 33) Furcsa ellentmondás az, ahogy Keresztelő János I Jézusról beszél: megelőzi őt, mégis előbb volt, mint I János. De ugyanilyen különös, szokatlan és furcsa, I hogy Jézus Isten és ember, hogy Messiás és a bűnö- I sök barátja. Mégis - ebben a látszólagos ellentmon- I dásban - közeledik hozzánk Isten Fiaként. (393. I ének) ] HÉTFŐ - „Uram, hozzád emelkedem lélekben! Ben- I nedbízom, Istenem, ne szégyenüljek meg!” Zsolt 25, 1 1-2 (Jel 22, 7 - Lk 1, 5-25 - Ézs 12, 16) Nemcsak I- az ádventi időszakban, hanem az év minden napján, a nap minden órájában imádkozhatunk! Isten aján­déka ez. Jó tudni, hogy van valaki, akiben bizhatunk, I aki nem csap be. Jó tudni, hogyha életünk hullám- I völgybe ér, akkor is bízhatunk Istenben. (321. ének) I KEDD - „Napra sincs szüksége a városnak, sem I holdra, hogy világítson neki, mert az Isten dicsősége I világosította meg, és lámpása a Bárány.” Jel 21, 23 I (Zsolt 46, 5-6 - Lk 31, 1-14 - Ézs 14, 3-17) Jézus I nemcsak az eljövendő mennyei Jeruzsálemben lesz I világosság, hanem már a mi életünkben útjelző fény. I ő maga mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki ■ engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet I világossága”. Jézus szava alapján mi a világosság fiai I lehetünk, nem a sötétségé, az élet fiai lehetünk, nem j a kárhozaté. (401. ének 3. vers) SZERDA - „Ott volt a börtönben, de az Úr Józseffel Horváth Gabriella Ilyen is van... volt.” lMóz 39,20-21 (Fü 1,12 - Lk 3,13-20 - Ézs 26,1-21) Vannak reménytelén helyzetek és kilátásta­lannak tűnő időszakok az életünkben. Ám, ha URunk velünk van, akkor van kiút, akkor van meg­újulás, akkor van lehetőségünk az újrakezdésre. (325. ének) ' MlMHIjMi - „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, azlsten teremtésének kezdete.” Jel 3,14 (Zsolt 89, 2 - ApCsel 13, 15-25 - Ézs 29, 1-16) Jézus Krisztus az, akivel és akihez célba érünk. Ám annál a célnál megméretünk, és éppen előtte és általa, ő fog tanúskodni, hogy életünk tényleg célbaérés lett, hogy benne - aki Isten teremtésének kezdete és vége, Alfája és Ómegája - új teremtés lettünk-e, vagy megrekedtünk földi létünkben a beérkezettség ön­ámításában. Kérjük Urunkat, hogy hadd újuljon meg életünk naponként. (460. ének)- „Ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga a Krisztus Jézus.” Ef 2, 20 (Jer 31, 28 - Mk 1, 14-15 - Ézs 29, 17-24) Évszázadok óta épül Krisztus egyháza, melynek ré­szei, téglái lehetünk mi magunk is. De csak azért, mert ő a sarokkő, mert ő az, aki tart bennünket. 0 teszi lehetővé - Szentlelke által -, hogy ne a széthúzás és szeretetlenség uralkodjék közöttünk, hanem arról ismerjenek meg minket, hogy szeretjük, észrevesszük egymást, hogy időnk van egymásra, hogy megte­szünk minden tőlünk telhetőt egymásért. (266. ének) HHPHII - „Senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya” Jn 6,65 (2Sám 7,18 - Ézs 45, 1-8 - Ézs 33, 10-24) Teremtő Atyánk nemcsak éle­tünket, értelmünket, testünket adja, s mindazt, ami ezek fenntartásához szükséges, hanem a hitet is tőle kapjuk. Ajándék az, ha - kegyelme által - Krisztus­hoz találunk, benne bízunk, reá figyelünk. (451. ének) Bachorecz Katalin A zilált és a befont hajú Antónia jelent meg emlékképeim között, a karikás szemű, a derűs tekintetű Antónia, a váratlan, heves érzelmi kitörések és a jókedvű, felhőtlen gyermeknevetések. A délelőtti szö­kések Tamáshoz. Közben szégyen­kezve fontolgattam azt a naiv felté­telezésemet, miszerint azt hittem, hogy Vincze Lajosné, az édesanya változott meg ilyen gyökeresen és mint a mesében, jóra fordult min­den. .. Megint nem voltam elég kö­rültekintő, gyanakvó, figyelmes. Hiányos az emberismeretem és még mindig nem csalódtam eleget; így hiszek az emberekben, pedig végre már tudomásul kéne venni a lesújtó igazságokat ezen a téren is... Megérkeztem a jelölt címhez. Régi, nedves, hámlott vakolatú fo­lyosón át jutottam az udvarra, amelyre több lakás bejárata nyílt. Érdeklődésemre megmutatták, hogy Szabó Teréziáékat a hosszú épület utolsó ajtajánál találom. Ko­pogásomra egyszerű megjelenésű, törékeny, harmincöt év körüli nő jelent meg, sima szőkésbarna haját hátul egy fonál fogta össze. Kifa­kult köpenyt viselt. Bemutatkoz­tam, s röviden jeleztem jövetelem okát, mire ö nagyon szívesen tessé­kelt be, miközben mentegetőzött, és körbemutatott a keskeny konyhá­ban, ahol az asztal körül és a varró­gép tetején is nagy papirdobozok sorakoztak.- Most készülök szállítani ti munkát. Zsuzsival épp csomágol- juk. A zsúfolt helyiségben, a dobo­zok között egy tizenhat éves forma leány rakosgatott. Barátságosan köszöntött. Bementünk a kis szobá­ba. Két kinyitható ágy foglalt el óriási helyet az amúgy is szűkös területből - az egyik - az egyik még nyitott - két sötétbarna szekrény szorongott egymás mellett a szem­közti fal mentén, s a szerény beren­dezést egy alacsony parányi asztal egészítette ki, mögötte szürke, ko­pott kárpitú karosszékkel. Helyet kínált az asszony. O maga az egyik ágy szélére ült velem szemben. Egy­szer csak nagy lármával berontott az udvarról egy zömök, barna kis­fiú, kutatni kezdett a sarokban cso­móba halmozott játékok, tanszerek között, majd nagy rivallgás köze­pette ugyanúgy ki akart viharzani. Ha Szabó Terézia meg nem állítja, és köszönésre nem szólítja. Tamás­ka kurtán, rekedtes hangján üdvö­zölt, majd kezében egy papírdara­bokkal feldíszített bottal futott is kifelé. Szabó Terézia halkan be­szélt, a tekintete szelíd, kedves volt. II. — Már úgy megörültem - mond­ja - azt hittem, hogy a gyámügyről tetszett jönni. A két gyerek örökbe­fogadása folyamatban van. Erről várok híreket. Kérdő pillantásomra elmagyarázta. - Mind a kettő roko­naimnak a gyereke. Zsuzsi anyja, az unokanővérem meghalt, Tamás­ka pedig... hát... ővele nem törő­dött az anyja és magamhoz vettem. Jó lenne, ha mind a ketten itt ma­radhatnának velem és egy kis támo­gatást is kapnék. - így nehéz eltar­tania őket. Kis hallgatás után meg­győződéssel szólt. - Szerényen, de jut nekik minden nap meleg étel, szűkösen, de elférünk, aztán ők is sokat segítenek nekem, nagyon sze­retném, ha örökbefogadhatnám őket. Majd egy kis szünet után megjegyezte: - Nekem is volt fér­jem de csak rövid ideig. O sok min­dent máshogyan gondolt, mint én. Nem egyeztünk természetben. Hol így nem volt jó, hol más nem tet­szett. .. aztán egy szép napon össze­csomagolt és elment. De ők most itt vannak nekem. Csak sikerülne az örökbefogadás! Tekintetéből nyu­godtság áradt. - Es Antónia? - te­reltem végre rá a szót. Kis gondol­kodás után csöndes mosollyal mondta. - 0 is elfér velünk. Ahol kettőnek jut, jut a harmadiknak is. Nem? - No, azért ez nem ilyen egy­szerű! Hiszen úgy tudom, alig is­merték egymást. A gyerekek az ut­cán ismerkedtek meg... - Nem baj - szólt közbe halkan, de határozot­tan. - Az mindegy. Az édesanyját ismerem. A kislány gyakran itt volt délutánonként, Tomikával játszott és nem akart hazamenni. Egyik este kísértem erőszakkal haza... Más­nap délután zokogva állított be, hogy a nővére udvarlója megverte. Egy másik bácsiról is beszélt, aki most ott van náluk, részeges és ő nagyon fél tőle. Könyörgött, hogy maradhasson. Azóta, és ennek már két és fél hete, itt van velünk. - De hát az édesanyja... engedi? Mit szól mindehhez? - megütközve és némi gyanakvással néztem rá. - Ne hara­gudjon, de nem is egészen értem. Hogyan lehet az, hogy a gyerek itt akar maradni és maga úgy határoz, hogy idefogadja. Szűkösen vannak, ne állítsa, hogy könnyen előteremti a harmadiknak valót is... egyálta­lán a gyereknek van anyja, a gyerek nem döntheti el, hogy ő hol és kinél akar lakni... - Tessék várni - állt föl Szabó Terézia továbbra is meg­őrizve egyszerű nyugodtságát. - Mindenre gondoltam én. Idetettem a személyi igazolványomba, hogy el ne vesszen. Egy összehajtott vonalas papír- darabkát vett elő és felém nyújtotta. Szétnyitottam és olvasni kezdtem a kusza, jobbra-balra dőlő írást. „Alulírott Vincze Lajosné kijelen­tem, hogy Antónia nevű leányom Myfifáséről meghatározatlan időre lemondok. Hozzájárulok, hogy Szabó Terézia (lakik Bp. Malom u. 55.) gondoskodjon róla. Aláírás, év, hónap, nap." Megdöbbenten néztem magam elé, miután kétszer is elolvastam. — Lemondó nyilatkozat. Es milyen szép, hivatalos megfogalmazás... Ezt azért nem gondoltam volna. Visszaadtam a gyermek sorsát ilyen röviden és gyorsan eldöntő bi­zonylatot. Megállapodtunk, hogy erről _ a gyámügyet értesíteni fogom, és Szabó Terézia rövidesen segítséget fog kapni Antónia gondozásához is. Időközben hazaérkezett Toncsi. Sugárzó arccal köszöntött. Az asz- szony kérdezgette az iskoláról, fe- lelt-e, majd szólt Zsuzsinak, hogy melegítse meg az ebédet. - Kis játék után leckeírás lesz, tudod, Toncsi? - Persze, Tériké néni - futott ki vígan a kislány. - Olyan jó, hogy eljött a tanító néni! Induláshoz ké­szülődtem. - Köszönöm magárnak ezt a rendkívüli segítséget -próbál­tam összefoglalni felgyülemlett ér­zéseimet, gondolataimat - igazán tiszteletet érzek maga iránt azért, amit tett. - Semmiség az egész - hárította el mosolyogva. - Rá szo­rult a segítségemre. Ez természe­tes... Ez több annál. Sokkal több! Még a héten értesítem a gyám­ügyet. Ahogy kiléptem, még vissza­tekintettem és láttam, a kis szoba sarkában subaszőnyeg szerényke­dett, világosbarna alapon, középen fehér kereszttel. Eddig nem vettem észre, mert ahogy a szürke karos­székben ültem, éppen mögöttem si­mult a falra. Az asszony kikísért a kapuig és kérte, ha már úgyis a gyámügyre megyek, szóljak az ér­dekében, engedélyezzék neki minél előbb a gyerekek örökbefogadását. Útközben sokszor végiggondol­tam beszélgetésünket. Milyen különös utak ezek. Ki ez az asszony végül is? A gyermeké­ről lemondó anya mellé védőpajzs­ként odaállíttatott ez a mások gyermekeiért széretetből ilyen ál­dozatokat vállaló nő. Hiányos az emberismeretem. Az anya nem változott meg. De talán mégis jóra fordulhat minden. Vagy talán még az is lehet, hogy egyszer lesznek olyanok is, akik jobb belátásra térnek...? . ISTENTISZTELETI RIND Budapesten, IMS. december 14-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. szeretetven­dégség: Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. ÜIMI út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9. (úrv.) Ker­tész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán n. 28. de. 11. Rédey Pál. Kúbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter o, 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugié de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna, du. fél 4. karácsonyi szeretetvendégség Túrmezei Er­zsébet és gyermekek szolgálatával. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat o. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Ba­chorecz Katalin, du. 4. szeretetvendégség. Vád út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- térné Nagy Erzsébet Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. PestMrinc de. 10. templomszentelési emlékistentisztelet: Hava­si Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bizik László. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cink óta de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Inotay Le­hel. Rákoscsaba de. 9. Kósa László, (úrv.) Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoske­resztúr de. fél 11. Inotay Lehel. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Fodomé Szkri- nyár Katalin, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Szebik Imre. To- rockó tér de. fél 9. Szebik Imre. Óbuda de. 10. Blázy Árpád (teol.). XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Köszeghy Tamás, de. 11. Kószeghy Tamás, du. fél 7. Donáth László. Modor! u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Donáth László. Budakeszi de. 8. Donáth László. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. (ifjúsági) Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rözse István. Buda­fok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rö­zse István. Törökbálint du. fél S. Rözse Ist­ván. Csillagbegy de. fél 10. Benkő Béla. Cse­pel de. fél 11. Mezősi György. Advent 3. vasárnapján az oltárteritő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltá- ri igéje: lKor 4, 1-5; az igehirdetés alapigéje: Lk 3,15-18. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. december 21-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: dr. Nagy Gyu­la, az Északi Egyházkerület püspöke. Produkció? Érdekes néha szembesülni azzal, hogy hogyan is fogadják az igehallga­tók a prédikációt. Azt hiszem, a lelké­szek mind azt várják, hogy a hallgató­ság mint kiszáradt föld az esőt, úgy fogja magába szívni szavaikat. S mi a reakció? Gyakran semmi, illetve a lel­kész számára nem mérhető le. Vagy esetleg azt mondják, hogy „ma szépen beszélt a tisztelendő úr”. És hála legyen Istennek, azért néha valami valóban megmozdul. Valakiben elindul valami, haragtartók újra egymásra találnak, valaki, aki idáig jónak látta magát, most szabadulni szeretne bűneitől. Va­laki kopogtat esetleg a kérdéseivel -, ezekért érdemes az igét hirdetni, „hin­teni a magot”. Vannak azért néha meglepd megnyi­latkozások is. Egyszer egy ökumenikus alkalomra készülődtünk, reformátu­sok, baptisták és evangélikusok. Én voltam a soros igehirdető, azt hiszem, először abban a közösségben. Odajön hozzám valaki, és azt mondja: „Na lel­kész úr, most mutassa meg, mit tud!” Nyilván az indíthatta erre, hogy a töb­bi gyülekezetek tagjai is lássák most meg, milyen papunk is van nekünk. S később is találkoztam hasonló meg­nyilvánulásokkal. Valóban, sokszor hajlamosak va­gyunk az igehirdetésben is valamiféle produkciót látni. Különösen olyan gyülekezetben jöhet ez elő, ahol több lelkész is szolgál. Van, aki népszerűbb, mert színesen beszél, sok példát hasz­nál. Van, aki kevésbé népszerű, mert talán monoton az előadásmódja, vagy elvontabb, vagy pedig ilyet is hallot­tam -, túl magas a beszédhangja. S rögtön kész az ítélet. Miért teszem ezt szóvá? Mert meg­győződésem, hogy az igazi igehirdetés mögött hiányzik a produkálás vágya. Sok munka van benne, órák-napok hosszat tartó gömyedés az íróasztal mellett. Sok elmélkedés, olvasás, medi­tál ás és imádság. S akkor még hol van a kész igehirdetés? A megértett monda­nivalót megértetni másokkal, nem is olyan egyszerű. S amikor az ember le­jön a szószékről, még mindig ott lehet benne a gyötrő kérdés: vajon Isten tet­szése szerint mondtam-e mindent? A jó igehirdető azzal a szándékkal megy föl a szószékre, hogy Isten titká­ból átadjon valamit, amitől változhat az életűnk. A jó gyülekezet pedig úgy hallgatja az igehirdetést, hogy nem mé­reget, nem bírál és nem kritizál. Hanem arra figyel: mi szól mindebből nekem? Talán furcsa, de így van: lehet szép és megható az a prédikáció, de ha nem Isten szólal meg benne, hiába volt a ■ szépség. És hangzottak el már dadogó, vagy „unalmas” igehirdetések, amik­nek viszont hatásuk volt. Produkció? Nem. Hanem szolgálat. Lupták György m hírek m W lllllllllflll MlllilHIIIIIIII w GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS Ezzel a fenti mondattal tudom jelle­mezni azt az évtizedesnél is messzebre nyúló hagyományt és törekvést, amit a Budapest XVI. Kerületi Tanács és a Hazafias Népfront munkál a kerület­ben lévő egyházak lelkészeivel együtt­működve. Rendszeresen kapunk tájékoztatást az itt élő csaknem 80 ezer lakos örö­meit, gondjait, terveit illetően, hogy mi lelkészek is jobban tájékoztathassunk, így történt ez október 2-án is egy autó­buszos kirándtjlás során. Az IKARUS Karosszéria és Jármű­gyár vendégeiként megtekintettük az üzem Balatonfüred-i Üdülőjét. Dr. Drégely Tibor személyében nem­csak szakszerű információkat kaptunk e világhírű vállalat működéséről, ha­nem kitűnő házigazdát is. Többek kö­zött azt mondotta, hogy az IKARUS- gyár vezetősége mindig örül ha a válla­lat munkája iránt érdeklődnek, s ab­ban, hogy a magyar autóbuszok mind a szocialista mind a tőkés országokban keresett cikkek, benne van a vallásos, hívő emberek becsületes munkája is. Kiss János tanácselnökhelyettes a VII. ötéves terv kerületi tennivalóit is­mertette. Arra is lehetőség nyílott, hogy a különböző felekezetekielkészei a gyülekezetek örömeiről és gondjairól szóljanak, kérve és igényelve a helyi szervek megértő támogatását. A nap programjában szerepelt még a Balatonfüred-Csopak Tája Mg. Ter­melőszövetkezet meglátogatása is, ahol még a szüret munkájában szorgoskod­tak a tagok. A szövetkezet párttitkára által tartott rögtönzött kis tájékoztató­ból kitűnt, hogy az itt élő és dolgozó emberek jól megtalálják számításukat a szövetkezetben. Elhangzott még egy figyelemreméltó mondat is, ami még nem minden nagyüzemre áll hazánk­ban: A szövetkezet nyereséges, mert csak olyan termékeket állít elő mind a mezőgazdasági mind az ipari ágazatá­ban, ami nem veszteséges. Külön örömöt jelentett, hogy egész­napos együttlétünket megtisztelte je­lenlétével Fűzfa Imre főtanácsos, a Fő­városi tanács egyházügyi titkára. Azt szokták mondani, hogy ami rossz, attól szabadulni kell, ami jó, azt meg kell tartani. A bizalom és együtt­működés a mi viszonyaink között nél­külözhetetlen és az lesz a jövőben is.-y­Az LVSZ kővetkező nagygyűlése előreláthatóan Brazíliában lesz 1990- ben. A meghívást a Brazíliai Evangéli­kus Egyház október 19-én, Rio de Ja- neiróban tartott zsinatán tették közzé, a 129 delegátus egyhangú szavazatával. A meghívás elfogadásáról az LVSZ végrehajtó bizottsága jövő évi ülésén dönt majd, amelyre Viborgban (Dá­nia), július 4-15. között kerül sor. A Brazíliai Evangélikus Egyháznak 850 ezer tagja van; a múlt században német telepesek alapították, 1952 óta tagja az LVSZ-nek. A nagygyűlést már 1970-ben meg akarták rendezni Porto Alegrében, az akkori politikai viszo­nyok azonban nem tették lehetővé. - Brazíliában még egy evangélikus egy­ház van, 186 ezer taggal, ez azonban az amerikai Missouri Zsinattal áll szoros kapcsolatban, és nem tagja a Lutherá­nus Világszövetségnek. (lwi - szp) Konferencia az ifjúság missziójáról A Finn Evangélikus Egyház november 28-30. között Helsinkiben konferenci­át rendezett az ifjúság missziójának mai kérdéseiről. Egyházunk részéről az alkalmon dr. Foltin Brúnó péteri- mendei lelkész és Koskai Erzsébet egy- házaskozári lelkész vett részt. HAZAI ESEMÉNYEK december 21-én vasárnap du. é a Deák téri templomban előadja J. S. Bach Karácsonyi oratóriumát Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: dr. Hafenscher Károly Belépés díjtalan A templomot fütjük Albérletet keresek, ha lehet, család­nál. Egyszerű munkás ember vagyok, igénytelen, húsz éves. Rendszeres, jó munkahelyem van, de méltányos bért tudok csak fizetni. Lehetőleg Bndán XÍI. kér. vagy II. kér. munkahelyem­hez közel. (Alagsor, padlástér is érde­kel.) Jelige: „légy békével”. Budai szövetkezeti egyszobás lakás­ban leszázalékolt, beteg asszony család­ra vágyó, szeretetre, gondoskodásra szorul. Életjáradékkal egybekötött minden megoldás érdekel. „Erős vár” jeligére, a kiadóba. Hibaigazítás A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR Zugló December 14-én vasárnap délután V44 órakor, karácsonyi szeretetvendég­ség lesz a Gyülekezeti teremben. A gyermekbibliakörösök karácsonyi énekekkel és versekkel, Túrmezei Er­zsébet pedig „Karácsonyi vallomás” címmel szolgál ezen a délutánon. Nagybörzsöny Dr. Karner Ágoston- országos főtit­kár templomszentelési jubileum alkal­mából meglátogatta a Nagybörzsönyi Gyülekezetét. A főtitkár ebből az alka­lomból igét hirdetett és istentiszteleti szolgálatot végzett. Útjára elkísérte Hans-Christian Gerber, nyugatnémet lelkész, aki mint ösztöndíjas tartózko­dik a Teológiai Akadémián. Október 2S-i, reformációi számunk 3. oldalán Reformációi önvizsgálat című cikkünk 3. bekezdése a következő: Örülök annak, hogy sokak szerint az evangélikus egyház híd a keresztyén felekezetek között. Ugyanezen számunkban Túrmezei Erzsébet verse a második hasáb 4. sorá­tól helyesen: Akivel ellenkezni kárhozat, / aki. előtt csak térdrehullni jó... / Lehet... ha nem a Hatalmas szava / mondta volna: Legyen: / világosság és reformá­ció! // Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik. / Nem tudta, hogy a 95 tétel / útnak indul és századokon átlép. // Megírta, mert meg kellett írnia. / S ki­szögezte, mert „nem tehetett más­képp.” Születés Szabó László esztergomi lelkésznek és feleségének november 17-én gyerme­kük született. Neve: Eszter Anna. „Bo­rulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének.” - 5Móz 26, 10-11 Halálozás Szalay László tanár57 éves korában, hosszú betegsége utáni gyógyulás re­ménysége idején váratlanul és hirtelen meghalt. Falujában, Felpécen temették, el. „Add nekem a szívedet, fiam!" (Péld 23, 26a) „Mit Isten tesz, mind jó ne­kem. .. Szívemben csend és béke (348. ének) 'Apróhirdetés- > Eladó egyszemélyes öröklakás, te­rasszal, kis kerttel, némi ingósággal. Szeparált, komfortos. Jelige: Budapest, zöldövezet. Lakodalomban elektromos orgoná­val - szombat déltől vasárnap reggelig - zenét szolgáltatunk. Házaspár jeligé­re a kiadóba. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: , Nyomdaipari Fényszedö Özem (867095/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60100 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfrlapkézbesltö postahivatalnál, a hfrlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és .a Hirlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents