Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-21 / 51. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1986. DECEMBER 21. Advent 4. vasárnapja ÁRA: 5,50 Ft r Tanuljuk meg ebből, hogy Isten nem szereti a szomorú lelket. Gyűlöli a szomorú gondolatokat, beszédet és leverő tanítást. Isten inkább azt akarja, hogy szívből örüljünk. Hiszen Fiát is nem azért küldte, hogy megszomorítson, hanem hogy örvendezővé tegyen. A próféták és apostolok, de maga az Úr Jézus is ezért ajánlja, sőt parancsolja mindenütt, hogy örvendezzünk és ujjongjunk. Zakariás 9, 9.: „örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz...” A zsoltárok is lépten-nyomon arra biztatnak, hogy Örvendezzünk. Filippi 4, 4.: „örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” . LUTHER J EGYSÉG ÉS MEGÚJULÁS ÚTJÁN EGYHÁZUNKBAN Amint előző számunkban már hírül adtuk, november 20-án országos közgyűlésre került sor, melyen dr. Nagy Gyula püspök tett jelentést egyházunk elmúlt 3 esztendejéről. Mostani számunkban a püspöki jelentés második részét közöljük, mely egyházunk belső életével foglalkozik, valamint az országos közgyűlés által elfogadott határozatot. EGYHÁZUNK ELMÚLT HÁROM ESZTENDEJE 1983-1986 Egyházunk elmúlt három esz- ■í tendeje - legutóbbi országos közgyűlésünk, 1983 ősze óta - rendkívül gazdag időszak volt. Isten iránti hálával kell ezt legelőször megállapítanunk. A budapesti evangélikus világkonferencia Mindenekelőtt a Lutheránus Világ- szövetségnek 1984 nyarán Budapesten tartott VII. Nagygyűléséről, világkonferenciájáról kell itt megemlékeznem. Három évi közös hazai erőfeszítés és előkészület után, államunk és a társadalmi szervek sokoldalú támogatásával, a hatalmas Budapest Sportcsarnokban először rendezett meg egy szocialista társadalomban élő, kelet-európai kisebbségi egyház ilyen nagyméretű világtalálkozót, a Krisztusba vetett reménység hitbeli, teológiai és gyakorlati kérdéseiről. Hadd idézzem a világgyűlés Zárónyilatkozatából, mely bejárta a világsajtót is, ezt áz egyetlen mondatot: „Itteni találkozónk és a vendégszeretet, amellyel itt fogadtak bennünket, megmutatta nekünk, hogy Krisztus egyházában bizalmunk lehet egymás iránt és hidakat tudunk építeni a népek között, politikai és ideológiai határokon keresztül”. Felejthetetlen marad a csaknem száz országból jött egyházi delegátusoknak egyetlen vasárnapon 114 gyülekezetünkben tett látogatása sokak szerint a világgyűlés legkiemelkedőbb élménye. Mert a saját szemükkel láthatták, szívükkel érezhették ennek a sokat támadott és kritizált egyháznak az eleven életét. A világgyűlés hatása alig felmerhető. A világ evangélikussága ma is ä „budapesti határozatok” irányában keresi új föladatait. És hazai egyházunk életében is tovább élnek, hatnak ennek a valóban egyháztörténelmi eseménynek a teológiai és gyakorlati hatásai. A világgyűlés bizalma és hálája is kifejezésre jutott egyházunk iránt Káldy Zoltán püspöknek a Lutheránus Világszövetség elnökévé történt megválasztásában. Az érdeklődés és szeretet számtalan jelét azóta fokozottan érezhetjük magyar evangélikus egyházunk iránt. Ökumenikus kapcsolataink Egyházunk, kezdettől benne él a világkeresztyénség és a világ evangélikussága nagy ökumenikus családjában. Az elmúlt három évben tovább nőtt aktív részvételünk az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája és a Keresztyén Békekonferencia munkájában. Nagyon sok nemzetközi egyházi tanácskozáson, teológiai konzultáción és szakkonferencián vettünk részt, Vancouvertől Moszkváig és Argentínától Kináig. Igen sok hivatalos delegáció, egyházi küldöttségek és gyülekezeti csoportok keresték föl egyházunkat. Sokan utaztak tőlünk is hivatalos vagy magánutakon más országokba. Egyházunk ökumenikus kapcsolatai olyan mértékben gazdagodtak, hogy erről most megközelítően sem tudok beszámolni. Hadd emeljem ki mégis egyre gazdagodó A résztvevők egy csoportja finn-magyar egyházi kapcsolatainkat (immár több mint 30-30 testvérgyülekezet a két országban, ezernél több látogató csak ebben az esztendőben). Ápoljuk a szomszédos szlovák és szlovén, valamint a baltikumi evangélikus egyházakkal való testvéri kapcsolatainkat. Az utóbbi években hagyományossá váltak az osztrák-magyar lelkésztalálkozók. Ez évben megrendeztük az első vesztfáliai-magyar teológiai konferenciát a Balaton partján. Gazdagodnak diakóniai kapcsolataink. Egyházi énekkarok kölcsönösen látogatják egymást. Minden évben külföldi ösztöndija- sok tanulnak Akadémiánkon. Nemrég tért haza három fiatal lelkészünk egyéves teológiai tanulmányúiról Bethelből, Chicagóból és Heidelbergből. Egy fiatal lelkésznő jelenleg Angliában, egy teológiai hallgatónk pedig az NDK-ban van tanulmányúton, két most végzett lelkésznőt pedig a jövő ősztől javasoltunk külföldi ösztöndíjra. Ezek a külföldi utak a teológiai és gyakorlati elmélyülés útjai is. Segítik a népek közötti békés kapcsolatokat. De jelei annak is, hogy egyházunk teológiája é§ tapasztalatai iránt nagy az érdeklődés. Jó szolgálatot jelentenek ebben az irányban is. A hazai ökumené munkamezején Testvéri kapcsolataink tovább mélyültek a hazai -ökumené területén is. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiemelkedő szolgálatot végez hazai egyházaink életében. Közös teológiai munka, közös társadalmi szolgálat, közös részvétel a keresztyén- marxista dialógusban, közös fáradozás a békéért nemzetközi viszonylatokban, legújabban az Egyházközi Békebizottság új munkaága révén -, ezek hazai ökumenikus együttműködésünk legértékesebb munkaterületei. Közgyűlésünkről is szeretettel, imádsággal gondolunk dr. Bartha Tibor református püspökre, a tanács elnökére. Köszönjük sok évtizedes szolgálatát a magyar ökumené élén és kérjük reá betegségében Isten gyógyító kegyelmét. Szeretettel köszöntjük dr. Görög Tibor lelkésztestvérünket, aki hosszú külföldi szolgálat után ez év elején átvette az Ökumenikus Tanács főtitkári szolgálatát. Sok áldást kívánunk munkájára! Viszonyunk a református egyházzal testvéri jó viszony, minden területen. Testvéri kapcsolatok fűznek össze bennünket a SzabadegyháA svéd nagykövet látogatása Ragnar Dromberg, a Svéd Királyság ezév folyamán hazánkba kinevezett új nagykövete, november 27-én látogatást tett az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában. A látogatás során dr. Nagy Gyula püspökkel szívélyes hangú megbeszélést folytattak a két ország és evangélikus egyházaik történelmi kapcsolatairól, egyházunk mai életéről és a svéd-magyar egyházi kapcsolatokról, annak területeiről a jelenben. A címben szereplő kérdés Dávid személyével kapcsolatban is felmerült. Kihez tartozik tulajdonképpen: a filiszteusokhoz vagy az izraelitákhoz? Kinek szolgál: Ákis királynak vagy Saul királynak? Kivel érez? Kinek az ügyét mozdítja elő? A történet szerint amikor Dávid a hadirendből visszatérve, Ciklágot kifosztva és felperzselve találta, hangos sírásra fakadt a vele levőkkel együtt. Mikor Dávidnak már nem volt ereje a sírásra, megkérdezte az Urat: „Üldöz- zem-e ezt a_ rablócsapatot? Utolérem-e • őket? Az Úr igy felelt neki: Üldözd, mert bizonyosan utoléred, és, még kiszabadíthatod őket.” Dávid az Űré volt, Isten embere. Nem Ákisé, nem is Saulé, nem a filiszteüsoké, de nem is az izraelitáké, hanem az Úré. Ha emberekhez kívánt volna tartozni, akkor lett volna helye az izraeliták táborában is. Lehetett volna Saul fegyverhordozója vagy akár fővezére. De ő az Úr felkentje volt, akit Isten királyságra érlelt sok megpróbáltatáson keresztül. Pásztoríiúként kente királlyá Sámuel próféta, de onnan még hosszú volt az út a trónig. Addig még bujdosnia kellett saját hazájában és számkivetetten idegen földön. Addig még vizsgáznia kellett megbocsátásból - Saul királyt kétszer is szabadon engedte, pedig kezébe adta az Úr -, emberségből, hűségből. „Kinek az embere vagy IV. lSám 30,1-15 Éppen most is vizsgázik hálából, amikor az idegenben otthont adó Ciklág ki- rablóit üldözi, és visszaszerzi a rablott holmit és az elhurcolt asszonyokat és gyermekeket. Vizsgáznia kellett az Úrhoz való ragaszkodásból nemcsak a jó napokban - amikor a nép énekelte: megölte Dávid a maga tízezerét -, hanem a rossz napokban is -, amikor az oltárról elvett szent kenyér tartotta életben őt magát és hűséges követőit, s amikor már nem volt izraeli ház, amely be merte volna fogadni, yáros, amely oltalmat kínálhatott volna neki, amikor az ellenség jobb szívvel volt hozzá, mint a saját népe. Pedig hej de sok katonáját levágta Dávid a széles harcmezőn és a forgandó szerencséjű hadakozásban! Kinek az embere vagy? - kérdezi ma tőled Isten igéje. Mered-e rá azt felelni: az Úré, Istené - sók bukással, beszeny- nyezetten, csalódásokat okozva is az Úré vagyok az ő nagy irgalmasságából, az ő hűségéért! De felelhetem-e? - töpreng benned a lélek. Ezsaiásnál olvashatjuk az Úr szavát, hogy a sokszor lázadt, elszakadt, engedetlen népének üzente: „Mégiscsak az én népem ez, fiaim, nem tudnak meghazudtolni.” (Ézs 63,8) Az Istenhez tartozás sohase sima, problémamentes állapot. Mi sokszor elronthatjuk, eljátsz- hatjuk, megtagadhatjuk. Ez a kapcsolat mindig csak Isten kegyelme alapján állhat fenn. „Mert irgalmasan bánt velük az Úr, nagyon hűségesen" (Ézs. 63,7). Vagy idézzük az Újtestamentumból: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. 0 szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” (Kol 1,12-14). Kié vagy? Mondd: Jézusé vagyok, aki vérén váltott meg, vásárolt meg magának. O győzte le rabtartómat, törte össze bilincseimet, és Lelke bátorításával hihetek Benne mint Megváltómban és építhetek változatlan hűségére és erős kezére, amelyből senki ki nem ragadhat. Övé legyen ezért a magasztalás és a hála örökkön örökké! Csepregi Béla ELŐ VIZ 9” zak Tanácsával, különösen is a baptista, metodista és ádventista egyházzal. Sokat jelent számunkra a hazai ortodox egyházakkal, különösen a magyar ortodox egyházzal való jó kapcsolatunk, testvéri viszonyunk az unitárius egyházzal, és ugyancsak a közös gyökerekből fakadó kapcsolataink az izraelita hitközösséggel. Külön említem, hogy a római katolikus egyházzal több területen bővültek kapcsolataink. Utalok az ökumenikus imahétre minden év elején, a béke szolgálatában való közös részvételünkre, a felejthetetlen közös imádkozásra és böjtölésre a Hirosima-vasárnapon, sok helyen az assisi-i béketalálkozóért való közös imádkozásra. Kegyelettel emlékezünk dr. Lékai László esztergomi bíboros-prímásra, aki példaadó szolgálatot végzett egyháza élén a magyar társadalom javáért való közös fáradozás és a többi egyházzal való ökumenikus kapcsolatok területén. Gyülekezeteink élete Nagyon sok a hálaadásra, örömre indító tény gyülekezeteink életében. Változatlanul az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, az ige közös tanulmányozása volt gyülekezeti életünk szíve. Sok-sok ezer igehirdetés hangzott el nagy és kis gyülekezeteinkben, sokszor nehezen megközelíthető szórványokban. Milyen sok lelkészi hűség, áldozat, belső teológiai és hitbeli küzdelem van a számadatok mögött! Örömmel jelenthetem, hogy a legutóbbi három év statisztikai adatai szerint fokozatosan tovább nőtt az úrvacsorával élők száma. A legutóbbi három évben kerületemben már nőtt az eddigi fogyás helyett a keresztelések, jelentősebben nőtt a konfirmációi és a hitoktatásban részesülők, a gyermek- és ifjúsági bibliaórák száma. Tudom, hogy néhány év statisztikai adataiból nem szabad túlzott következtetéseket levonni. De azért szeretném felhívni ezekre az életről és növekedésről tanúskodó statisztikai adatokra éppen a keresztelések, az úrvacsorával élés, a gyermek- és ifjúsági munka területén azok figyelmét, akik olyan szívesen beszélnek „krízisről” és vonják kétségbe egyházunk, gyülekezeteink eleven életét! Örömeink mellett természetesen vannak gondjaink is! Vannak vétkeink és mulasztásaink. Ezekről sem hallgathatunk. Sajnos, tovább tartott - halálozások és nyugdíjba- vonulások miatt - aktív lelkészi létszámunk csökkenése. A régebbinél nagyobb teológuslétszám remélhetőleg néhány éven belül érezteti majd hatását ezen a területen! Sokfelé növekedett a szórványoso- dás, híveink számának fogyása. Talán ennek a két ténynek is köze van ahhoz, hogy csökkenő irányzatot mutat a lelkipásztori látogatások száma. Pedig sok szempontból ma ez a lelkészi szolgálat legnélkülözhetetlenebb része. Hálásan az élet és növekedés sok jeléért, keresnünk kell a gondok és hiányosságok okait, a segítés módjait gyülekezeteink életében. Teológiai és egyházi nevelés Isten iránti hálával szólhatok arró) is* hogy miközben Teológiai Akadémiánkon tovább folyt az ötéves lelkészképző munka, hallgatóink (Folytatás a 3. oldalon) Örömmel Milyen örömmel készülnek a gyerekek karácsonyra. Magam is mennyit számolgattam nem is olyan régen, hogy még hányat alszunk addig. Jó, ha megmarad valami később is ebből az örömteli várakozásból, de az évek múlásával egyre csökken. Mit mond azonban az apostol? „örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fii 4,4 kk.) Azok kedvéért pedig, akik első hallásra nem tudják, jól értették-e, megismétli: „Ismét mondom, örüljetek!”.- Miért a biztatás? „Az Úr közel!”. Felszabadultan azonban csak úgy örülhetünk jövetelének, ha méltóképpen készülünk rá: „A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt!” Viszont az apostol azt is tudja, hogy azok, akiket vélt, vagy valódi gondok gyötörnek, még ennyivel sem elégszenek meg, mert számukra az öröm oly távolinak tűnik. Ezért nyomban hozzáteszi: „Semmiért sem aggódjatok”, - hanem merjétek Istennek elhinni, hogy ja-. vatokat akarja: „mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket Isten elé”. Ennek a hálaadásnak pedig az az alapja, amit Isten Jézus Krisztusban cselekedett, és az, hogy ami még hátra van, azt is meg fogja tenni: „Örüljünk és ujjongjunk és dicsőítsük Öt, mert eljött a Bárány . menyegzője...” (Jel 19,7). Mondhatjuk, hogy mennyivel köny- nyebb volt azoknak az ádventi öröm, akik Jézust földi életében ismerték, és úgy várták vissza. De ő maga akar meggyőzni arról, hogy nem vagyunk hátrányban: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). A hit minden korban Isten ajándéka, úgy, hogy azok is részeseivé lesznek a Feltámadott s Eljövendő életének, akik ott és akkor nem lehettek. Az Újszövetség szerint azoknak, akik felismerték és elfogadták Krisztust, állhatatosan és kitartó örömmel kell őt várniuk. Kérjük, újítsa meg bennük ezt az örömöt, hogy megmaradjon két ádvent között is - amíg két Ádvent között élünk: Ő Jézus, Megváltónk, Jöjj és tekints le ránk! Tedd újjá nyájadat! Térj be ismét hozzánk! Hadd áldjon szivünk-szánk! Szentpétery Péter
