Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-21 / 51. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1986. DECEMBER 21. Advent 4. vasárnapja ÁRA: 5,50 Ft r Tanuljuk meg ebből, hogy Isten nem szereti a szo­morú lelket. Gyűlöli a szomorú gondolatokat, beszé­det és leverő tanítást. Isten inkább azt akarja, hogy szívből örüljünk. Hiszen Fiát is nem azért küldte, hogy megszomorítson, hanem hogy örvendezővé te­gyen. A próféták és apostolok, de maga az Úr Jézus is ezért ajánlja, sőt parancsolja mindenütt, hogy ör­vendezzünk és ujjongjunk. Zakariás 9, 9.: „örülj na­gyon, Sionnak leánya, örvendezz...” A zsoltárok is lépten-nyomon arra biztatnak, hogy Örvendezzünk. Filippi 4, 4.: „örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” . LUTHER J EGYSÉG ÉS MEGÚJULÁS ÚTJÁN EGYHÁZUNKBAN Amint előző számunkban már hírül adtuk, november 20-án országos közgyűlésre került sor, melyen dr. Nagy Gyula püspök tett jelentést egyházunk elmúlt 3 esztendejéről. Mostani számunkban a püspöki jelentés második részét kö­zöljük, mely egyházunk belső életével foglalkozik, valamint az országos közgyűlés által elfogadott határozatot. EGYHÁZUNK ELMÚLT HÁROM ESZTENDEJE 1983-1986 Egyházunk elmúlt három esz- ■í tendeje - legutóbbi országos köz­gyűlésünk, 1983 ősze óta - rendkí­vül gazdag időszak volt. Isten irán­ti hálával kell ezt legelőször megál­lapítanunk. A budapesti evangélikus világkonferencia Mindenekelőtt a Lutheránus Világ- szövetségnek 1984 nyarán Buda­pesten tartott VII. Nagygyűléséről, világkonferenciájáról kell itt meg­emlékeznem. Három évi közös ha­zai erőfeszítés és előkészület után, államunk és a társadalmi szervek sokoldalú támogatásával, a hatal­mas Budapest Sportcsarnokban először rendezett meg egy szocialis­ta társadalomban élő, kelet-euró­pai kisebbségi egyház ilyen nagy­méretű világtalálkozót, a Krisztus­ba vetett reménység hitbeli, teoló­giai és gyakorlati kérdéseiről. Hadd idézzem a világgyűlés Zárónyilat­kozatából, mely bejárta a világsaj­tót is, ezt áz egyetlen mondatot: „Itteni találkozónk és a vendégsze­retet, amellyel itt fogadtak bennün­ket, megmutatta nekünk, hogy Krisztus egyházában bizalmunk le­het egymás iránt és hidakat tudunk építeni a népek között, politikai és ideológiai határokon keresztül”. Felejthetetlen marad a csaknem száz országból jött egyházi delegá­tusoknak egyetlen vasárnapon 114 gyülekezetünkben tett látogatása sokak szerint a világgyűlés legki­emelkedőbb élménye. Mert a saját szemükkel láthatták, szívükkel érez­hették ennek a sokat támadott és kritizált egyháznak az eleven életét. A világgyűlés hatása alig felmer­hető. A világ evangélikussága ma is ä „budapesti határozatok” irá­nyában keresi új föladatait. És ha­zai egyházunk életében is tovább élnek, hatnak ennek a valóban egyháztörténelmi eseménynek a teológiai és gyakorlati hatásai. A világgyűlés bizalma és hálája is kifejezésre jutott egyházunk iránt Káldy Zoltán püspöknek a Luthe­ránus Világszövetség elnökévé tör­tént megválasztásában. Az érdek­lődés és szeretet számtalan jelét azóta fokozottan érezhetjük ma­gyar evangélikus egyházunk iránt. Ökumenikus kapcsolataink Egyházunk, kezdettől benne él a világkeresztyénség és a világ evan­gélikussága nagy ökumenikus csa­ládjában. Az elmúlt három évben tovább nőtt aktív részvételünk az Egyházak Világtanácsa, a Lutherá­nus Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája és a Ke­resztyén Békekonferencia munká­jában. Nagyon sok nemzetközi egyházi tanácskozáson, teológiai konzultáción és szakkonferencián vettünk részt, Vancouvertől Moszkváig és Argentínától Kináig. Igen sok hivatalos delegáció, egy­házi küldöttségek és gyülekezeti csoportok keresték föl egyházun­kat. Sokan utaztak tőlünk is hiva­talos vagy magánutakon más or­szágokba. Egyházunk ökumenikus kapcso­latai olyan mértékben gazdagod­tak, hogy erről most megközelítően sem tudok beszámolni. Hadd emel­jem ki mégis egyre gazdagodó A résztvevők egy csoportja finn-magyar egyházi kapcsolatain­kat (immár több mint 30-30 test­vérgyülekezet a két országban, ezernél több látogató csak ebben az esztendőben). Ápoljuk a szomszé­dos szlovák és szlovén, valamint a baltikumi evangélikus egyházakkal való testvéri kapcsolatainkat. Az utóbbi években hagyományossá váltak az osztrák-magyar lelkész­találkozók. Ez évben megrendez­tük az első vesztfáliai-magyar teo­lógiai konferenciát a Balaton part­ján. Gazdagodnak diakóniai kap­csolataink. Egyházi énekkarok kölcsönösen látogatják egymást. Minden évben külföldi ösztöndija- sok tanulnak Akadémiánkon. Nemrég tért haza három fiatal lel­készünk egyéves teológiai tanul­mányúiról Bethelből, Chicagóból és Heidelbergből. Egy fiatal lelkész­nő jelenleg Angliában, egy teoló­giai hallgatónk pedig az NDK-ban van tanulmányúton, két most vég­zett lelkésznőt pedig a jövő ősztől javasoltunk külföldi ösztöndíjra. Ezek a külföldi utak a teológiai és gyakorlati elmélyülés útjai is. Segí­tik a népek közötti békés kapcsola­tokat. De jelei annak is, hogy egyhá­zunk teológiája é§ tapasztalatai iránt nagy az érdeklődés. Jó szolgálatot jelentenek ebben az irányban is. A hazai ökumené munkamezején Testvéri kapcsolataink tovább mélyültek a hazai -ökumené terü­letén is. A Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsa kiemel­kedő szolgálatot végez hazai egy­házaink életében. Közös teológiai munka, közös társadalmi szolgá­lat, közös részvétel a keresztyén- marxista dialógusban, közös fára­dozás a békéért nemzetközi vi­szonylatokban, legújabban az Egyházközi Békebizottság új munkaága révén -, ezek hazai ökumenikus együttműködésünk legértékesebb munkaterületei. Közgyűlésünkről is szeretettel, imádsággal gondolunk dr. Bartha Tibor református püspökre, a ta­nács elnökére. Köszönjük sok év­tizedes szolgálatát a magyar öku­mené élén és kérjük reá betegsé­gében Isten gyógyító kegyelmét. Szeretettel köszöntjük dr. Görög Tibor lelkésztestvérünket, aki hosszú külföldi szolgálat után ez év elején átvette az Ökumenikus Tanács főtitkári szolgálatát. Sok áldást kívánunk munkájára! Vi­szonyunk a református egyházzal testvéri jó viszony, minden terüle­ten. Testvéri kapcsolatok fűznek össze bennünket a Szabadegyhá­A svéd nagykövet látogatása Ragnar Dromberg, a Svéd Királyság ezév fo­lyamán hazánkba kine­vezett új nagykövete, no­vember 27-én látogatást tett az Északi Egyházke­rület püspöki hivatalá­ban. A látogatás során dr. Nagy Gyula püspök­kel szívélyes hangú meg­beszélést folytattak a két ország és evangélikus egyházaik történelmi kapcsolatairól, egyhá­zunk mai életéről és a svéd-magyar egyházi kapcsolatokról, annak területeiről a jelenben. A címben szereplő kérdés Dávid személyével kapcso­latban is felmerült. Kihez tartozik tulajdonképpen: a filiszteusokhoz vagy az iz­raelitákhoz? Kinek szolgál: Ákis királynak vagy Saul ki­rálynak? Kivel érez? Kinek az ügyét mozdítja elő? A történet szerint amikor Dávid a hadirendből vissza­térve, Ciklágot kifosztva és felperzselve találta, hangos sírásra fakadt a vele levőkkel együtt. Mikor Dávidnak már nem volt ereje a sírásra, megkérdezte az Urat: „Üldöz- zem-e ezt a_ rablócsapatot? Utolérem-e • őket? Az Úr igy felelt neki: Üldözd, mert bizonyosan utoléred, és, még ki­szabadíthatod őket.” Dávid az Űré volt, Isten embere. Nem Ákisé, nem is Saulé, nem a filiszteüsoké, de nem is az izraelitáké, hanem az Úré. Ha emberekhez kívánt volna tartozni, akkor lett volna helye az izraeliták tábo­rában is. Lehetett volna Saul fegyver­hordozója vagy akár fővezére. De ő az Úr felkentje volt, akit Isten királyságra érlelt sok megpróbáltatáson keresztül. Pásztoríiúként kente királlyá Sámuel próféta, de onnan még hosszú volt az út a trónig. Addig még bujdosnia kellett saját hazájában és számkivetetten ide­gen földön. Addig még vizsgáznia kel­lett megbocsátásból - Saul királyt két­szer is szabadon engedte, pedig kezébe adta az Úr -, emberségből, hűségből. „Kinek az embere vagy IV. lSám 30,1-15 Éppen most is vizsgázik hálából, ami­kor az idegenben otthont adó Ciklág ki- rablóit üldözi, és visszaszerzi a rablott holmit és az elhurcolt asszonyokat és gyermekeket. Vizsgáznia kellett az Úr­hoz való ragaszkodásból nemcsak a jó napokban - amikor a nép énekelte: megölte Dávid a maga tízezerét -, ha­nem a rossz napokban is -, amikor az oltárról elvett szent kenyér tartotta élet­ben őt magát és hűséges követőit, s amikor már nem volt izraeli ház, amely be merte volna fogadni, yáros, amely oltalmat kínálhatott volna neki, amikor az ellenség jobb szívvel volt hozzá, mint a saját népe. Pedig hej de sok katonáját levágta Dávid a széles harcmezőn és a forgandó szerencséjű hadakozásban! Kinek az embere vagy? - kérdezi ma tőled Isten igéje. Mered-e rá azt felelni: az Úré, Istené - sók bukással, beszeny- nyezetten, csalódásokat okozva is az Úré vagyok az ő nagy irgalmasságából, az ő hűségéért! De felelhetem-e? - töp­reng benned a lélek. Ezsaiásnál olvashatjuk az Úr szavát, hogy a sokszor lázadt, elszakadt, engedet­len népének üzente: „Mégis­csak az én népem ez, fiaim, nem tudnak meghazudtol­ni.” (Ézs 63,8) Az Istenhez tartozás sohase sima, prob­lémamentes állapot. Mi sok­szor elronthatjuk, eljátsz- hatjuk, megtagadhatjuk. Ez a kapcsolat mindig csak Isten kegyelme alapján állhat fenn. „Mert irgalmasan bánt velük az Úr, nagyon hűségesen" (Ézs. 63,7). Vagy idézzük az Újtestamentumból: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkal­massá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesül­jetek. 0 szabadított meg minket a sö­tétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” (Kol 1,12-14). Kié vagy? Mondd: Jézusé vagyok, aki vérén váltott meg, vásárolt meg magának. O győzte le rabtartómat, tör­te össze bilincseimet, és Lelke bátorítá­sával hihetek Benne mint Megváltóm­ban és építhetek változatlan hűségére és erős kezére, amelyből senki ki nem ragadhat. Övé legyen ezért a magaszta­lás és a hála örökkön örökké! Csepregi Béla ELŐ VIZ 9” zak Tanácsával, különösen is a baptista, metodista és ádventista egyházzal. Sokat jelent számunk­ra a hazai ortodox egyházakkal, különösen a magyar ortodox egy­házzal való jó kapcsolatunk, test­véri viszonyunk az unitárius egy­házzal, és ugyancsak a közös gyö­kerekből fakadó kapcsolataink az izraelita hitközösséggel. Külön említem, hogy a római katolikus egyházzal több területen bővültek kapcsolataink. Utalok az ökumenikus imahétre minden év elején, a béke szolgálatában való közös részvételünkre, a felejthetet­len közös imádkozásra és böjtölés­re a Hirosima-vasárnapon, sok he­lyen az assisi-i béketalálkozóért való közös imádkozásra. Kegye­lettel emlékezünk dr. Lékai László esztergomi bíboros-prímásra, aki példaadó szolgálatot végzett egy­háza élén a magyar társadalom ja­váért való közös fáradozás és a többi egyházzal való ökumenikus kapcsolatok területén. Gyülekezeteink élete Nagyon sok a hálaadásra, örömre indító tény gyülekezeteink életé­ben. Változatlanul az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, az ige közös tanulmányozása volt gyüle­kezeti életünk szíve. Sok-sok ezer igehirdetés hangzott el nagy és kis gyülekezeteinkben, sokszor nehe­zen megközelíthető szórványok­ban. Milyen sok lelkészi hűség, ál­dozat, belső teológiai és hitbeli küzdelem van a számadatok mö­gött! Örömmel jelenthetem, hogy a legutóbbi három év statisztikai adatai szerint fokozatosan tovább nőtt az úrvacsorával élők száma. A legutóbbi három évben kerüle­temben már nőtt az eddigi fogyás helyett a keresztelések, jelentőseb­ben nőtt a konfirmációi és a hitok­tatásban részesülők, a gyermek- és ifjúsági bibliaórák száma. Tudom, hogy néhány év statisztikai adatai­ból nem szabad túlzott következte­téseket levonni. De azért szeret­ném felhívni ezekre az életről és növekedésről tanúskodó statiszti­kai adatokra éppen a keresztelé­sek, az úrvacsorával élés, a gyer­mek- és ifjúsági munka területén azok figyelmét, akik olyan szívesen beszélnek „krízisről” és vonják kétségbe egyházunk, gyülekezete­ink eleven életét! Örömeink mellett természetesen vannak gondjaink is! Vannak vét­keink és mulasztásaink. Ezekről sem hallgathatunk. Sajnos, tovább tartott - halálozások és nyugdíjba- vonulások miatt - aktív lelkészi létszámunk csökkenése. A régeb­binél nagyobb teológuslétszám re­mélhetőleg néhány éven belül érez­teti majd hatását ezen a területen! Sokfelé növekedett a szórványoso- dás, híveink számának fogyása. Talán ennek a két ténynek is köze van ahhoz, hogy csökkenő irány­zatot mutat a lelkipásztori látoga­tások száma. Pedig sok szempont­ból ma ez a lelkészi szolgálat leg­nélkülözhetetlenebb része. Hálá­san az élet és növekedés sok jeléért, keresnünk kell a gondok és hiá­nyosságok okait, a segítés módjait gyülekezeteink életében. Teológiai és egyházi nevelés Isten iránti hálával szólhatok arró) is* hogy miközben Teológiai Aka­démiánkon tovább folyt az ötéves lelkészképző munka, hallgatóink (Folytatás a 3. oldalon) Örömmel Milyen örömmel ké­szülnek a gyerekek kará­csonyra. Magam is mennyit számolgattam nem is olyan régen, hogy még hányat alszunk ad­dig. Jó, ha megmarad va­lami később is ebből az örömteli várakozásból, de az évek múlásával egy­re csökken. Mit mond azonban az apostol? „örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fii 4,4 kk.) Azok kedvéért pedig, akik első hallásra nem tudják, jól értették-e, megismétli: „Ismét mon­dom, örüljetek!”.- Miért a biztatás? „Az Úr közel!”. Felszabadultan azonban csak úgy örülhetünk jö­vetelének, ha méltókép­pen készülünk rá: „A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt!” Vi­szont az apostol azt is tudja, hogy azok, akiket vélt, vagy valódi gondok gyötörnek, még ennyivel sem elégszenek meg, mert számukra az öröm oly tá­volinak tűnik. Ezért nyomban hozzáteszi: „Semmiért sem aggódja­tok”, - hanem merjétek Istennek elhinni, hogy ja-. vatokat akarja: „minden­kor hálaadással vigyétek kéréseiteket Isten elé”. Ennek a hálaadásnak pe­dig az az alapja, amit Is­ten Jézus Krisztusban cselekedett, és az, hogy ami még hátra van, azt is meg fogja tenni: „Örül­jünk és ujjongjunk és di­csőítsük Öt, mert eljött a Bárány . menyegzője...” (Jel 19,7). Mondhatjuk, hogy mennyivel köny- nyebb volt azoknak az ádventi öröm, akik Jézust földi életében ismerték, és úgy várták vissza. De ő maga akar meggyőzni ar­ról, hogy nem vagyunk hátrányban: „Boldogok, akik nem látnak és hisz­nek” (Jn 20,29). A hit minden korban Isten ajándéka, úgy, hogy azok is részeseivé lesznek a Feltámadott s Eljövendő életének, akik ott és ak­kor nem lehettek. Az Újszövetség szerint azoknak, akik felismer­ték és elfogadták Krisz­tust, állhatatosan és ki­tartó örömmel kell őt várniuk. Kérjük, újítsa meg bennük ezt az örö­möt, hogy megmaradjon két ádvent között is - amíg két Ádvent között élünk: Ő Jézus, Megváltónk, Jöjj és tekints le ránk! Tedd újjá nyájadat! Térj be ismét hozzánk! Hadd áldjon szivünk-szánk! Szentpétery Péter

Next

/
Thumbnails
Contents