Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-07 / 49. szám
Evangélikus Elet 1986. december 7. HU 01 jfls A GYERMEKEKNEK rí • , •• FF Fejtoro r A ^ VASÁRNAP IGÉJE Kérdéseink most nem egyszerűen az újságunk megjelent cikkeire támaszkodnak, hanem az egész egyházi életünket figyelik. Ezért ezek most nehezebbek. Úgy gondolom, hogy csak a 10-14 évesek tudják megoldani. A fiatalabbak azért ne veszítsék el a kedvüket, mert a számukra is készül könnyebb fejtörő. Az egyházi esztendő áll most a kérdéseink középpontjában. Lehet, hogy valaki azt mondja: az egyházi esztendő nem is fontos, mert nincs benne a Bibliában. Az igaz, hogy nincs benne a Bibliában, de a Biblia tanítását igyekszik áttekinteni és így velünk azt átismételtetni, hogy ne menjen feledésbe. Tudjuk, hogy nem az a lényeg, hogy valaki meg tudja mondani, minek az ünnepe Nagypéntek, hanem az, hogy el tudja mondani, hogyan váltott meg minket Jézus a Golgota hegyén áldozati halálával.'Aki minden évben megünnepli, megemlékezik Jézus haláláról az egyházi esztendő szokása alapján, az nem felejti el, hogy ki váltott meg minket és hogy högyan váltott meg minket. Ezért tartjuk jónak és fontosnak az egyházi esztendőt. Kérdések az egyházi esztendőről 1. Mikor kezdődik az egyházi esztendő? 2. Virágvasárnap mire emlékezünk? 3. Hány ádventi vasárnap van? 4. Milyen színű oltárterítőt használunk ádventben és böjtben? 5. Milyen húsvéti szimbólumokat ismersz? írj le belőlük minél többet. 6. Mikor tesznek fel piros oltárterítőt? 7. Vízkeresztkor mire emlékezünk? 8. Minek az ünnepe október 31.? 9. Mikor rendelte el Jézus az úrvacsorát? 10. Mikor látunk fekete oltárterítőt a templomban? 11. Karácsonykor mit ünnepiünk? 12. Mi volt húsvét után 40 nappal? 13. Miért szól az igehirdetés az egyházi esztendő végén az utolsó ítéletről és az új égről? (Ez nehéz kérdés!) 13+1. Mit ismétlünk át egy év alatt az egyházi esztendő keretében? A kérdésekre rövid, egysoros feleleteket várunk. Missura Tibor Lk 17,20-30 HOL VAN ESTEN ORSZÁGA? Jézus idejében éppúgy nem tudták sokan, mint ahogy ma sem: hol van Isten országa? Van-e egyáltalán? Észrevehető-e? Jézus szavából kiderül, hogy Isten országa ott van, ahol Jézus jelen van. Jézusban jött el Isten uralma. És mert Jézus az egyetlen Úr a nagyvilágban, a mindenek felett való Úr, ezért Isten országa mindenütt megtalálható. Nemcsak tanítása, gondolatai, szavai vannak jelen közöttünk, hanem ő maga. Hisszük azt, iiogy nem hagyott bennünket árván, hanem igéjében, szentségeiben találkozhatunk vele. De igaz az is, hogy szeretnénk látni az Emberfiának napját és mégsem látjuk. Krisztusért hisszük, hogy semmi nem választhat el Isten szeretetétől, de sokszor semmit nem látunk ebből. Sokszor csak az emberi gyöngeséget, az értelmetlen szenvedést, a bűn ijesztő valóságát látjuk. Sokszor csak a magunk fájdalmát, vagy a mások elesettségét éljük át. Úgy érezzük, jogos a kérdés: Hol van az a Jézus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön? Krisztus műve rejtetten, a gyöngeségben, erőtlenségben megy végbe. A hit minden látszat ellenére kapaszkodik bele abba, amit sokszor nem lát, nem érez. Aki hisz, az látja Jézust akkor is, ha szemével valami ijesztőt lát. Hallja Jézust akkor is, ha fülével valami félelmetesét hall. Érzi az ő közelségét, szeretetét akkor is, ha minden ellene mond ennek. A várakozás idejében élünk, amikor még nem látjuk mindazt, ami eljövendő. Nem könnyű elviselni, amit Jézus mond: szeretnétek egyet látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Noé napjaiban, Lót idejében nem az volt a baj, hogy az emberek ettek, ittak, dolgoztak, kereskedtek, élték a maguk rendes, megszokott életét. És nem jelentenek bajt a mi életünkben sem ezek a dolgok. Baj csak akkor van, ha mindezt úgy tesszük, mintha Istennek mindehhez semmi köze sem lenne. Ha nem számolunk azzal, hogy Isten bármikor közbeszólhat, megállíthat, megkérdőjelezheti életünket, számadásra hívhat. Ne egyszerűen csak eddig lássunk: „egyszer úgyis végem lesz”, hanem számítsunk arra, hogy Isten elé kell állnunk. Nem valami ismeretlen, félelmetes jövőről van szó, hanem arról, amire vágyunk. Jézus az Isten országa, tehát Jézus fog jönni, őt fogjuk látni. Ha valakit igazán szeretünk, akkor örülünk jövetelének, örülünk annak, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat. Ez a várakozás nem zavar, feszélyez, vagy bénít. Ellenkezőleg, a találkozás vágya már előre lendületet ad, előre eltölt örömmel, várakozással. Akit Jézus szava elért, az örömmel számol azzal, hogy Jézus jön. Akár számolunk Jézus eljövetelével, akár nem, mindannyian át fogjuk élni. Lesz idő, mikor úgy jelenik meg majd Isten országa, mint égen a villámlás. Eljövetelét tudomásul kell venni annak is, aki nem akarja. Meglátja minden szem azt a Jézust, aki feltámadása óta az egész világ el nem ismert Ura. Nagyné Ferenczy Erzsébet IMÁDKOZZUNK Urunk Jézus, megköszönjük neked azt a kegyelmet, hogy már most is közöttünk vagy küzdelmeinkben. Te légy világosságunk, amikor sűrű a sötétség körülöttünk. Megköszönjük neked azt, hogy örömmel várhatjuk eljöveteledet, mert tudjuk, kit várunk. Örömmel várhatunk, hiszen te életet készítettél nekünk. Add, hogy amikor Isten jogos haragja utolér minket, a bárkában, egyházadban, a gyülekezet közösségében tudhassuk magunkat. Azok között, akik kegyelmet nyertek. Ámen BESZÉLGESSÜNK A magányról IGÉK Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt. I. Mózes 2.18. Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül. I. Kir. 18.22.; Rm 11.3. ; • . Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim elfelejtkeztek rólam. Jób 19.14. Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik és nincsen, aki őt felemelje. Préd. 4.10. Azért íme, csalogatom őt és elviszem őt a pusztába és szívére beszélek. Hóseás 2.13. Uram, nincs emberem. János 5.7. íme, eljött az óra és immár eljött, hogy szétoszoljatok, ki-ki az övéihez és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. János 16.32. IDÉZETEK Az emberiség történelme: szüntelen küzdelem a magány ellen. (Kende Sándor) A magány a jóság iskolája. Hányszor szerelte le haragunkat... és hányszor mutatta meg, hogy milyen nagyszerű érzés felejteni tudni! (F. Chasseriau) Nekünk keresztyéneknek nincs magány! (C. de Foucauld) Minden bajunk onnan származik, hogy nem tudunk egyedül lenni. (La Bruyére) Aki az embereket kerüli, csakhamar félreismeri őket. Félannyira sem rosszak ők, mint ahogy a négy fal között az emberkerülők hiszik. (Goethe) Két dolog van a világon, amit ép elmével nem lehet elviselni: az egyik az, ha az ember soha nincs egyedül, a másik, ha mindig egyedül van. (Széchenyi István) A zaj, a fáradtság, az izgalom fordítja el az ember tekintetét önmagáról. Ezért szeretik az emberek a világi zajt és csak kevesen vannak, akik a magányhoz és a csendhez ragaszkodnak. (B. Pascal) Élted fő törvénye legyen: magányban tökéletesedni s az emberek között magányos készületedet szüntelen haszonra fordítáni. (Kölcsey Ferenc) KÉRDÉSEK 1. Nézz utána, hogy melyik igét ki és mikor mondta! 2. Melyik ige mond valami újat neked a magányról? 3. Melyik idézetet tartod és miért igen tanulságosnak? 4. Melyek a főbb különbségek a magány és az egyedüllét között? 5. Szerinted jó vagy rossz-e, amit így ír a költő: „Szívembe lopja magát a magány”. 6. Milyen foglalkozású embereket fenyeget leginkább a magány? 7. Magányos gyermeknek vagy magányos öregnek rosszabb-e lenni, és miért? 8. Mit jelent a magányról vitatkozóknak adott jó tanács: „Szánjatok le a magas lóról”? 9. Hogyan folytatnád saját szavaiddal a költői sort: „Hidd el, magányos, szomorú embertársam... 10. Melyik, a magányról szóló igéről szeretnél igehirdetés) hallani és miért? í. r. Egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje. (Mt 'Zk3B) Igen! Emeljétek fel fejeteket! Szól ez a kétségbeesettekhez, a megkeseredettekhez, az emberi kapcsolatok végzetes felbomlása folytán kiutat nem találókhoz. Véget érhet minden nyomorúság... közeledik megváltásotok ideje... Ahogy egy atya gyermekének mondja: Tekints reám... atyád vagyok. Reá tekintve valóságos ádventi történés sodrába kerülhetünk. Egészen mássá lesz a kicsinyes, aggályoskodó, deprimált beteges keresztyénség, amelyet sokszor észlelünk - mely a ketesztyénséget újból és újból lenézetté teszi! Ezt nyilvánvalóvá teszi a 2 hatalmas felhívás: egyenesedjetek fel s emeljétek fel fejeteket! Ádvent új embereket teremt. Bűnnel borított orcátokat felemelhetitek... itt van váltságotok ideje. Csak nyitnánk meg szívünket! Luther e textusról prédikálva - tél teljes közepén - így kiáltott fel: A nyár közel van, a fák rügyeznek. Tavasz van! Bonhoeffer A „Feleségek felesége” - szoborba öntve „mint aki jelt vár még” Vidor Miklós versei Kiskőrös mindig hálás Istennek azért, hogy Petőfi Sándort ő adta e hazának és az egész művelt, haladó világnak. Sőt amikor több magyar város azon civódott, hogy hol is született voltaképpen a költőfejedelem, Kiskőrös népe közadakozásból már 1861. évben szobrot állított halhatatlan nagy fiának. Ez a szobor ma is megtekinthető a helyi Petőfi Múzeumban. Ez az első Petőfi-szobor az országban! Ez év tavaszán gazdagodott Kiskőrös újabb szoborral, s talán nem tévedek, amikor azt állítom, hogy ismét olyan szobor állhat városunkban, amely első az országban, Petőfi özvegyének: Szendrey Júliának bronz szobra. Egyedülálló e bronz szobor „megszületésének” háttere! Mindnyájunk által jól ismert, megbecsült, szülővárosáért minden áldozatra kész „testvérünk”: Bányai János, aki betöltötte 76. életévét, 1948-ban elhatározta, hogy a havi cigaretta adagja kiadását félreteszi - nem dohányzik -, hogy az így megtakarított pénzt nemes, maradandó ügyre áldozza és alapítványt tesz Szendrey Júlia szobrának megvalósítására. Férfias elhatározását tett követte, és 200 000 Ft-ot tett le a városi tanács elnökének asztalára. Az áldozat ilyen formáját nézve, de meg a szobor elkészítését figyelembe véve - gondolom - elsők vagyunk hazánkban! A bronz szobor Domonkos Béla szobrászművész alkotása. Dr. Losonci Miklós művészettörténész az avatóünnepségen többek között ezt mondta: „Domonkos Béla a szobrászat megosztott mezőnyében ahhoz a fősereghez tartozik, mely őrzi a plasztika eredeti törvényeit. Hagyományőrző. Forrásvidéke bő - több időt és tájat számba vesz a római portré pontosságát, a kalocsai királyfej misztikus erejét, Izsó Miklós zamatos találékonyságát, így rögzíti a magyar jelen időt.” Szendrey Júlia bronzba mintázott életnagyságú szobra a komolyságot, elmélyülést, az élet megpróbáltatásait is vállalni tudó, nyugalmat sugárzó egyéniséget ábrázolja. Az atyja akaratával dacoló szerelmes asszonyt, de nem kacérkodó, nem is az évekig csodában reménykedő özvegyet örökíti meg, hanem a költő sikereiben osztozó, ezért felelősséget érző, a bonyolult jellemű asz- szony tiszteletet érdemlő arcát mutatja be. Törékeny női alak, finom, nemes, puritán. Megállva a szobor előtt, lehetetlen nem gondolni arra, hogy ezt a szerencsétlen asszonyt mennyi megaláztatás, meg nem érdemelt mendemonda vette körül. Haynau és Liechtenstein herceg politikailag tartották rettegésben olyannyira, hogy csaknem az öngyilkosságba kergették a mindenkitől elhagyott, védtelen asszonyt. Ettől mentette meg Horvát Árpád tanár, akivel házasságra lépett, így kerülhette el, hogy Pestről kitoloncolják. Az es- ketést Szántófy Antal plébános végezte el 1850. júl. 21-én, sahazafias érzésű lelkész nem írta be az anyakönyvbe Petőfi nevét előrelátásból, arra gondolva, hogy a hivatalos tudakozódás-nyomozás során ne legyen feltüntetve a Petőfi név. Az évek múlása igazolta a plébános óvatosságát, mert 1853-ban figyelmes lett a legmagasabb kormányhatóság Horvát Árpád és Szendrey Júlia házasságára, s ekkor Szántófyt jelentéstételre szólították fel. É nagyon rosszul sikerült házasságból négy gyermek született: Attila, Árpád, Viola (rövid ideig élt) és Ilona. Sok testi és még nagyobb lelki szenvedések után 1868. szeptember 6-án 39 éves korában hunyt el. A „Feleségek felesége” bronz ajakkal mintha ezt mondaná az előtte elmenőknek, vagy az előtte megállóknak: Ember voltam én is, érző, vérző szívű ember, szerettem és szenvedtem. Ki az, aki az első követ dobja rám? Talán kevesen tudják, hogy több verset is írt Szendrey Júlia. A „Három rózsabimbó” c. versből idézek befejezésként: Három rózsabimbó az én boldogságom, Három rózsabimbó, életem, világom! El van osztva köztük háromfelé lelkem, Es mégis mindegyik bírja azt egészen. Először te rólad Szerelmem virága, Kihalt boldogságom Egyetlen zöld ága. Az eltépett múltnak Elő bizonysága, A lehullott csillag Fennmaradt sugára!... Ez a legnagyobbik fiúnak, Petőfi Sándor fiának szólt. És ezzel a nyilvánosság előtt vallotta, hogy Zoltán - szerelmének virága, kihalt boldogságának egyetlen zöld ága... Pomcsán Imre A kis kötet címe jelkép is: A viszontlátás. Évek hosszú során át az Evangélikus Életben is jelentek meg írásai Vidor Miklósnak. A viszontlátás azonban más értelemben is jelkép: „Lélekszakadva hajszolom I végig a mániákus utón / a szökevényt j magamat / S ő visszanéz rám I - Jaj ha elér / és jaj ha lemarad!” - ez Üldöző című verse, önmagával néz szembe a költő ebben a kötetben, még akkor is, amikor emlékeivel, régi társakkal vagy barátokkal találkozik, még akkor is, ha e találkozások egyik-másika valóságos. Voltaképp időn s téren át élnek a gondolatok, a költő: „ő folytatja a vizsgálatot / önmaga ellen" (írja Halálfogytiglan címmel). A viszontlátás ciklusban pedig: „Iszonyú furcsa / hogy egyszeresük nem értem aki voltam” (ez a Nyarak című vers zárósora). Az élet és a halál, a halál és a jövő, lét és halhatatlanság, önérdek és áldozat - ezek, s ilyesféle mások néznek szembe a költőben a költővel, s ha olvassuk sorait, vele együtt mibennünk is mivelünk is. Valamennyi vers olyan önvizsgálatból fakad, amely valójában nem (csak) saját magát, hanem sokkal inkább a világot, a végtelen világot vizsgálja, „mint aki jelt vár még". S e jel tekintetében különösen érdekes Hárman egy éjszakából című triptichonja. A Getsemáné a vívódást foglalja szép s igaz szavakba; „hogy betölthessem a törvényt". A következő vers, A tornácon, a mentegetődzés megidézése: „élet-halálról döntsetek magatok” és: „én égen-földön egyetlen Caesart ismerek". A harmadik vers: Júdás Iskariotes. Ez az értetlenség rajza: „Későn láttáin meg a bosszú mily olcsó I s a halálban / ott is / elvétettem a tiltakozást / ott is alulmaradtam”. Nem életkorral jár, hogy az ember „a múlhatatlan jövőidőben", vagy amikor „a jövő múltba fordul”, eligazodjék. És nemcsak költő joga, hogy észrevegye: . .halálosan mindegy / a halálosan fontos". A költő csak kézen fogja az embert, s miközben előttünk megy, követésére késztet, hogy talán mégis megfordulhasson bennünk a sorrend, és ami halálosan mindegy, halálosan fontos legyen nekünk is, bennünk is. Csak így élet az élet. ' Zay László
