Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-14 / 50. szám

ÁRA: 5,50 Ft ; n Krisztus főpapi imádsága hatalmas ígéret a hívőnek, hogy ő az egész keresztyénséggel egy test. Ez pedig azt teszi, hogy ami néki öröme és fájdalma, az örö­me és fájdalma az egész testnek is. Nemcsak egy­két szent, hanem, égen-földön minden próféta, vérta­nú, apostol, - valamennyi keresztyén vele szenved és győz, érte hadakozik, őt segíti, védi és menti. Ál­dott csereviszony ez, melyben a test hordozza a tag minden szükségét, búját-baját, viszont a tag is ré­szes, a test minden javában és erejében. LUTHER V EGYSÉG ÉS MEGÚJULÁS November 20-án tartotta egyházunk legfőbb testfilete, az Országos Közgyűlés 3 évenként esedékes ülését. A közgyűlést megelőző napon került sor az Országos Presbitérium ülésére, amely meghallgatta a különböző munkaágak jelentését és javaslatokat készített az Országos Közgyűlés elé. Az Országos Közgyűlést megelő­zően az istentiszteleten dr. Karner Ágoston, or­szágos főtitkár hirdetett igét. Dr. Fekete Zoltán országos felügyelő megnyi­tója után, dr. Nagy Gyula püspök köszöntötte a Közgyűlés alkotó tagjait, az Országos Presbité­riumot, az Országos Búróságot, az Országos Egyház ügyvivő lelkészeit. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntötte Bai László urat, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályve­zetőjét és Lóránt Vilmos tanácsos urat. Meleg szeretettel köszöntötte a teológiai tanárokat, espereseket, lelkészeket, felügyelőket, tisztség- viselőket, minden jelenlevőt. Az Országos Közgyűlés az egyházi munka­ágak különböző bizottságaiban részt vevőket részben megerősítette tisztségükben, részben pe­dig új tagokat választott. Űj bizottságokat ho­zott létre. Határozatot hozott és nyilatkozatot tett közzé, meghallgatta és megvitatta a püspöki jelentést, valamint az egyes munkaágakról szóló jelentéseket. Egyházunk püspök-elnöke, dr. Káldy Zoltán betegsége miatt dr. Nagy Gyula, az Északi Egy­házkerület püspöke tett jelentést. A jelentés rész­letesen foglalkozott nemzetközi és hazai kérdé­sekkel, egyházunk elmúlt három évének szolgá­latával. A közgyűlésen elhangzott püspöki jelen­tést lapunk mostani és következő számában - két részben - közöljük. Három év határkövénél A Magyarországi Evangélikus Egyház életében újabb hároméves határkőnél állunk. Az országos egyházi közgyűlésnek egyházunk törvényei szerint két fő célja van. Beszámolót tart az országos egy­ház életének elmúlt három eszten­dejéről. És előre néz, hittel és fele­lősséggel, az egész egyház előtt álló feladatokra. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök betegsége Ezt a jelentést - az országos egy­házi munkaágak beszámolói előtt - a hivatalára nézve idősebb püs­pöknek, egyhazunk püspök-elnö­kének kellene beterjesztenie. Ezzel elérkeztem a hároméves, rendkívül gazdag időszakról szóló jelentés legfájdalmasabb pontjához. Mély szomorúsággal kell jelentenem: dr. Káldy Zoltán püspök-elnök csak­nem egy év óta súlyosan beteg. Je­lentésemet püspöktársaként és tör­Nem szólhatunk reálisan egyhá­zunk életéről anélkül, hogy ne te­kintsünk a legszélesebb körre is: a XX. százhd nyolcvanas éveinek vi­lágára, amelyben egyházunk él. ötmilliárd ember-testvér, közöt­tük hivő emberek milliói, életét ma elsősorban három halálos veszede­lem fenyegeti: a nukleáris háború borzalmai, az emberiség kéthar­madát megnyomorító igazságtalan gazdasági-társadalmi helyzet, és természeti környezetünk, á terem­tett világ rohamos pusztulása. Az atomhalál elhárításáért Az emberiség - köztük hivő em­berek milliói - ma óriási erőfeszíté­vényes helyetteseként terjesztem a közgyűlés elé, megpróbálva eleget tenni nem könnyű feladatomnak. Valamennyien emlékezünk még három évvel ezelőtt, püspöki szol­gálata 25. évfordulóján tartott di­namikus, megragadó közgyűlési jelentésére. Megbetegedése is jó­részt annak az áldozatos tehervál­lalásnak a következménye volt,, melyet mint az 1984-es budapesti világgyűlés fő szervezője, megren- dezője, majd az LVSZ új elnöke vállalt magára. Betegsége súlyos csapás egész egyházunknak és ne­hezen hordozható felelősséget ró valamennyiünkre. Egység és megújulás Ezt a jelentést két vezérgondolat köré szeretném fölépíteni. Ezek: egység és megújulás. Mai helyze­tünkben mindkettőre igen nagy szükségünk van. Krisztussal és egymással való egységünk megőr­zésére is. A megújulás útjainak fe­lelős keresésére is: seket végez azért, hogy elhárítsa családjaink, népeink, egész vilá­gunk feje fölül az elképzelhetet­lent, egy nukleáris háború apoka­liptikus szenvedéseit. Ennek a ha­lálos szakadéknak a peremén já­runk már több évtized óta. A leg­utóbbi évek hidegháborús feszült­ségei után végre felcsillant a re­mény sugara: összeült a genfi csúcstalálkozó, világszerte ismert­té váltak Gorbacsov főtitkár javas­latai az atomfegyverek teljes lesze­reléséről 2000-ig, a kölcsönös biz­tonsági rendszer kialakításáról és aiz atomfegyver-kísérletek teljes megszüntetéséről, amelyre a Szov­jetunió egyoldalú moratóriumot vállalt. A Lutheránus Világszövet­ség és az Egyházak Világtanácsa, sok egyházzal együtt melegen üd­vözölte és támogatja ezeket a ja­vaslatokat. Az űrfegyverkezés egy­oldalú amerikai erőltetése azon­ban újabb súlyos akadály - azt re­méljük, talán az utolsó nagyobb akadály a katasztrófa elhárításá­nak útjában. A világ egyházai - köztük a mi egyházunk is, együtt a magyar egy­házakkal - a maguk egyházi eszkö­zeivel küzdenek az emberiség békés jövőjéért. Igehirdetéssel, imádság­gal, a jó szó meggyőző erejével, a nemzetközi tárgyalások segítésé­vel, a világ közvéleményének for­málásával. Jelenleg egy keresztyén békevilágtalálkozó összehívásán fáradoznak. Assisi az első lépés volt e felé. Sterlingben az európai egy­házak az északi félteke egyházai­nak béke-tanácskozását tűzték na­pirendre. Az Egyházak Világtaná­csa, a Lutheránus Világszövetség, a Keresztyén Békekonferencia az egész világ egyházainak közös tá­mogatásáért és felelős határozatai­ért fáradoznak. A Magyarországi Evangélikus Egyház imádságai, ál­lásfoglalásai és cselekedetei bele­kapcsolódnak ebbe a világméretű, közös erőfeszítésbe, együtt minden józan és jóakaratú emberrel,' a vi­lágkatasztrófa 'elhárításáért. Igazságos békéért a világban A legutóbbi évtized során, Nai­robi 1975 óta, egyre inkább tuda­tosult bennünk: béke és igazságos­ság összetartoznak. A nukleáris A Dávid által megtalált, feltáp­lált és az életbe visszahozott ember nemcsak felfedi, megnevezi rabtar­tóját, hanem nagyon találóan és tanulságosan bemutatja a módsze­reit, az eljárásmódját is: „egyipto­mi ifjú vagyok, egy amáleki ember szolgája, de elhagyott az uram, mert három napja megbetegedtem." Ez is nagyon jellemző a bűn szol­gaságára. A Sátán olyan gazda, akinek csak egészséges, hasznavehető szolgák kellenek. Aki a kis ujj át nyújtja neki, annak már a karja után nyúl, és a szívéig menően ha­talmába keríti azt. És egyre többet robotokat vele. Az amáleki ember is részt ígért a zsákmányból szolgá­jának. Talán még azt is ígérte, hogy az elhajtott feleségek közül egy az ő asszonya lehet. Addig emelte a jutalmat, amíg új rablá­sokra hajthatta. Amikor megbete­gedett, otthagyta éhhalálra vagy a vadállatok prédájául. Mikor Dá­vid rátalált, már félholt volt. Úgy kellett életre kelteni. Mindig így tesz a Sátán a hatal­mába kerültekkel. Először tör­köllyel kínálja az embert, de utána a seprőt is megitatja vele. Hány A közgyűlés résztvevői és vendégei AZ EMBERVILÁG EGYSÉGÉÉRT A közgyűlés elnöksége. Középen dr. Nagy Gyula püspök, balról dr. Karner Ágoston országos főtitkár, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, jobbról Sólyom Károly püspök-helyettes öngyilkosság elkerülését, az embe­riség egységét csak az igazságos béke útján érhetjük el. Olyan világ­ban, ahol 500 miihó ember él az éhhalál szélén, naponta átlag 40 ezer kisgyermek hal éhen és külön­féle betegségekben, ahol százmil­liók szenvednek gazdasági és tár­sadalmi igazságtalanságok bilin­cseiben, a béke nem lehet mara­dandó. Ez a déli félteke népeinek jajkiáltása felénk. Az egyházak jó­részt a világ gazdagabb, hatalom­mal bíró felében élnek. Óriási a felelősség rajtunk ebben a vonat­kozásban is: meghalljuk-e a koldus Lázár könyörgését és cseleked- jük-e Jézus akaratát, amíg időnk van a cselekvésre? Teremtett világunk megőrzéséért A legutóbbi évek során egyre többet hallunk egy harmadik, vi­lágméretű fenyegetésről: az „öko­lógiai halál” réméről. Mérgező anyagok veszélyeztetik vizünket, levegőnket, ételeinket, a talajt, az egész bioszférát, amelyben élünk. A teremtett világ szinte a sze­münk előtt hal meg, folyókból pusztul ki az élet, erdőink elsor­vadnak, a nukleáris veszedelem és az éhség pusztításai mellett - és egyes teológusok, hívő emberek sajnos még mindig arról vitatkoz­nak sokfelé a világon: „keresztyén téma” és „keresztyén feladat”-e mindez egyáltalán? Hiszem azt, hogy egyházunkban csak kevesen vannak, akik becsukják a szemü­ket a krisztusi szeretetnek ezek előtt a mai, konkrét feladatai előtt! Megújulásunk fontos vetülete, hogy még teljesebben, még igazab­ban betöltjük-e keresztyén szolgá­latunkat ezekben a leggyötrőbb mai emberi világkérdésekben. EGYSÉGBEN NÉPÜNKKEL ÉS TÁRSADALMUNKKAL Adottság és etikai föladat . A haza, a nép, a társadalom, amelyben élünk, evangélikus teo­lógiai meggyőződésünk szerint Is­ten „konkrét hely-kijelölése” szá­munkra ebben a világban, ahol hi­tünket és szeretetünket gyakorol­nunk kell. Bereczky Albert mélyér­telmű szava szerint „a nép, a saját népem, élete az az első számú terü­let, ahol a keresztyének és az egy­ház szolgálni tartoznak a legjob­ban, ami nekik adatott”. Társadalmi diakóniánk mai terei Mit jelent mindez közelebbről, konkrét módon? Jelenti a társada­lom legkisebb sejtjének, a család­nak védelmét és erősítését, a házas­társak, a fiatalok hitben nevelését a házastársi hűségre, gyermekek vállalására és a házassági elválá­sok elleni küzdelemre. Jelenti a munka megbecsülésére, a hivatás­hűségre nevelést a lutheri munka­etika értelmében. Jelenti - nem (Folytatás a 3. oldalon) „Kinek az embere vagy?” in. lSám 30,11-15 embert fiatalon, életerősen hódít meg, s aztán kifosztva, testileg- lelkileg tönkretéve vet el. Kerékbe­tört akarattal, meghibbant elmé­vel, munkára alkalmatlan tagok­kal, feldúlt házassággal, szétzüllött családdal, roncs-testtel és roncs­lélekkel maradnak az útfélen áldo­zatai. Mennyi-mennyi tragikus példája a hovatartozás könnyelmű eljátszásának! Bortermelő vidéken élő gyüleke­zetben tartottam evangélizációt. Egyik este a gondnok látott vendé­gül a helyi lelkésszel együtt. Na­gyon emlékezetes beszélgetésnek lehettem tanúja. „Látta-e délután Téglásit? - kérdezte a gondnok a lelkészt benn járt a faluban.” Részegen dülöngélve ment végig az utcán, iskolás gyerekektől követ­ve, akik kiabálták utána „Te tégla vagy, én meg kavics!”, és dobálták. Szánalmas volt látni is ilyen céltáb­laként az 50-60 év körüli embert. Elmondták, hogy a környék egyik legjobb módú gazdája volt, 200 hold termő szőlővel és messze föl­dön híres borral. Büszke is volt rá. A gondnok elmondta, hogy egy­szer egy ipartestületi rendezvényre tőle vásárolta meg a szükséges bort. Kocsival ment ki a szőlő­hegyre. A gazda a szőlő szélén várta, felült a kocsis mellé, de any- nyira lenézte a másik embert, hogy ő az! Advent idején, a karácsonyi készülődés közben különösen is helyénvaló a kérdés: kit vá­runk? Vagy elég csak azt kér­dezni: mit várunk? Szép, drága, lehet, hogy haszontalan ajándé­kokat, jó ebédet, vacsorát? Ezek mellé, vagy akár ezektől függetlenül mindenki, ha nem keresztyén, akkor is, egy kis szeretetet vár, ha lehet, többet, mint az év többi napján. - Jézus kortársainak sem volt mindig egyértelmű, hogy kit, mit várja­nak. Keresztelő János az ítéle­tet hirdette: „kezében szóróla­pát lesz, ... a gabonát csűrébe takarítja, a pelyvát pedig meg­égeti olthatatlan tűzzel” (Lk 3,17). Mivel azonban várako­zása nem teljesült, megkérdez­te: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3). Jézus válasza egyértelmű: „va­kok látnak, sánták járnak ...” és „szegényeknek hirdettetik az evangélium” - azoknak, akik­nek a figyelmét a földi örömök nem kötötték le túlzottan. „Mert azok a feladatok, ame­lyeket az Atya nekem átadott, hogy elvégezzem, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvég­zek: maguk tesznek bizonysá­got, hogy engem az Atya kül­dött el” (Jn 5,36). Bármennyire túlzásnak tűnik, ez vonatkozik mai tanítványaira, útegyenge- tőire is. Nem feltétlenül az ak­korihoz hasonló csodákról van szó, hiszen ez kevesek kivételes adománya, hanem a kevésbé csodás hétköznapokban való helytállásról. Arról, hogy az evangélium hirdetése ne csak szavakkal történjék, hanem, ahol szükséges, állítsuk helyre a szó hitelét. Az evangélium cso­dája az is, ha a XX. század vége felé világosan látjuk feladatain­kat, és azon az úton járunk, amelyen járnunk kell. „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” - kérdezte Keresztelő János. Jézusnak ez a legközvetlenebb hírnöke, út- egyengetője is megingott, elbi­zonytalanodott várakozásá­ban. Mennyivel inkább a mai hírnökök, mai tanítványok a mai sokkal bonyolultabb világ­ban. De ahol Krisztust várják, ott dicsőséges visszajöveteléig is történik valami, ott hangzik és látszik az evangélium, amely ma is elvégzi munkáját. Szentpétery Pétpr egy szót se szólt a kocsishoz, csak merev kézmozdulatokkal irányí­totta a birtok útjain. Egy kézmoz­dulatjobbra, balra, előre, és értsen belőle az ember. Értett is, de olyan megalázó volt az idős munkásem­berre egy 25 éves gazda ilyen bá­násmódja, hogy azt mondta, töb­bet nem hajlandó oda menni bo­rért. Mit hízeleghetett a nagy köpö­nyegforgató ennek a gazdának, s milyen nagyra dagaszthatta be­képzeltségét: te nagy gazda vagy, parancsolhatsz mindenkinek. Csak 100 holdon felül fogj kezet, állj szóba bárkivel. Hozzád képest mind féreg. És ez a szerencsétlen bevette. Lenézett, megvetett, elta­posott mindenkit. Addig, amíg megvolt a szőlő, a nagy pince, a gazdagság. De amikor a gyerekek kiabáltak utána: te tégla vagy, én meg kavics, és sarat dobáltak rá, akkor az ördög se szólt mellette. Ott hagyta kicsúfolva, betegen, fél- holtan. Kié vagy? Ha a bűné, ha a Sátá­né, akkor tudd meg, hogy ilyen gazdád van, és ilyen jövő elé nézel. Csepregi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents