Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-30 / 48. szám

Evangélikus Elet 1986. november 30. GYERMEKEKNEK Válaszolunk I gyermekeknek- Hol lehet ádventi koszorút venni? Feleségem néhány napja az egyik ajándékboltban azt mond­ta az eladónak: „Kérek egy ád­venti koszorút/’ - „Ádventi ko­szorút? Az meg micsoda?" - „Ott van a polcon, az, amelyiken négy gyertya van." - Lehet, főleg aján­dékboltokban ádventi koszorút kapni, de nem minden bolti eladó tudja, hogy ennek a koszorúnak ez az egyházi elnevezése. - Egyébként házilag is könnyű ké­szíteni, egy fenyőágon nég'y gyer­tya és máris megvan az ádventi időnek ez a szép, hangulatos ve­lejárója. Nagyon sok családban készítenek ilyet, s amikor ádventi idő van, akkor minden vasárnap este eggyel több gyertyát gyújta­nak meg.- Miért van az ádventi ko­szorún gyertya? Eddig csak a temetőben láttam koszorún gyertyát. A gyertyák az ádventi koszo­rún is a világosság jelképei. Az Újszövetség azt tanítja Jézus Krisztusról, hogy őbenne Isten vi­lágossága jelent meg ezen a vilá­gon. A gyertyák ezt a világossá­got juttatják eszünkbe.- Van-e valamilyen magyará­zata annak, hogy az ádventi idő­nek miért épp 4 vasárnapja van? Az egyik magyarázat szerint négyezer éven át várta az emberi­ség a megígért Szabadítót, a Messiást. így minden vasárnap 1000 év várakozást jelent. - Má­sok szerint a négy vasárnap em­lékezés arra a négy prófétára is, akik megjövendölték a Messiás jövetelét. Ezek a próféták: Ézsai- ás, Jeremiás, Dániel és Mikeás.- Mit jelent az éneksor, hogy „Kitárom előtted szívem"? Ho­gyan tudja valaki a szívét kitárni? Kitárni annyit tesz, mint meg­nyitni. Amikor valaki, akár felnőtt, akár gyermek, Isten Igéjét hallgat­ja, vagy amikor énekel vagy imádkozik, Istenre figyel, ezt fejezi ki úgy az ének, hogy kitárja a szívét.- Azt tanultuk, hogy Isten min­denütt jelen van. Miért kell akkor öt várni? ■ Isten mindenütt jelen van, ez igaz. Várni azért kell, hogy je­lenléte számunkra is nyilvánva­ló legyen. Várni a Vele vgló ta­lálkozás megtapasztalására; várni arra, hogy Ó mit fog cse­lekedni.-Az egyházi esztendő miért nem január 1-jén kezdődik? Az egyházi esztendőben évről évce Jézus Krisztus életéről emlé­kezünk. Mivel születésének ünne­pe karácsonykor van, az ezt meg­előző hetekkel kezdődik az egy­házi év.- Azt, hogy „ádvent", nem le­hetne inkább magyarul monda­ni? Lehetne azt mondani helyette, hogy „eljövetel". De ennél szeb­ben hangzik az ádvent kifejezés. Ez egyébként is annyira ismerős az egyházi életben, hogy nem ér­demes rajta változtatni. Nem sok idegen eredetű kifejezés van az egyházi életben, ezt a néhányat érdemes hagyományos formá­ban megőrizni és megbecsülni.- Jézus Krisztust miért csak karácsony előtt várjuk? Akik hitben élnek, tehát Isten­ben hívő emberek, azoknak egész életében mindig érződik valami Jézus Krisztus várásából. Az ádventi idő ennek a szüntelen várakozásnak az ünnepélyes al­kalma. - Az ádventi időben nem­csak arra készülünk, hogy ismét eljön, hanem örvendezve, hála­adással emlékezünk arra is, hogy majdnem kétezer évvel ezelőtt egyszer már-eljött.- Miért nem szabad tudni, hogy Jézus Krisztus mikor fog visszajönni? Ezt a titkot Isten saját magának tartotta meg. Bölcsességének és szeretetének egyik jele ez. Ha tud­nánk, hogy Jézus Krisztus mikor jön vissza, egyesek kétségbees­nének, mások talán elbizakodná­nak s mindenki elhanyagolná tennivalóit ezen a Földön. Az Ige arról is tanít, hogy visszajövetelé- vel azért vár Krisztus, hogy addig is minél többen Istenhez megtér­jenek és életük Istennek tetsző legyen. Győr Sándor ■ JT A VASÁRNAP IGÉJE Lk 4,13-21 „AZ ÚR KEDVES ESZTENDEJE” „Ma teljesedett be az írás fületek hallatára”: Jézus egymondatos prédikációja, a tiszta evangélium bizonyságtétele indít bennünket ebben az új egyházi esztendőben. Jézus felhasználja a körülményeket az adott és ismert szokásokat - zsinagógái felolvasások - hpgy az adott világ keretein belül meghirdesse a foglyok szabadulását, a vakok szemének megnyílását, az evangéliumot a szegényeknek! Az új egyházi esztendő, ádvent első vasárnapja is tehát a remény­ség, a kegyelem megtapasztalásának alkalma. Jézus bizonyságtétele által j.mává” lesz számunkra a már múltban meghirdetett kegyelem, s az Ur kedves esztendejévé formálódnak át a napok, hetek, hónapok, hétköznapok és ünnepek az előttünk lévő időben. Mit hoz a jövő? Ez a kérdés nem csak az ember örök kíváncsiságát és tudásvágyát jelzi, hanem veszélyhelyzetet is teremthet, ha az ember a ma üzenetét nem ismeri fel; és elszalasztja a csak, jövő felé fordulás” ilyen értelemben „szemellenzős” jelszavával. „Ma teljesedett be” mondta Jézus. Az „övéi” akik ismerték őt, nem láttak benne mást, mint az „ács fiát” s várták továbbra is a majdan megjelenő Messiást. Ugyanakkor sokakban felmerült az a kérdés is: Ő lenne az mégis? Igen, eljött az, aki kijelentetett! Bizalommal és Isten iránti engedelmességgel lehet és kell tanúskodni Jézus jelenvalóságá­ról. Az írás, az Ige értelmezése és'hirdetése enélkül vakvágányra futna, elszakadna az élet mindenkori valóságától! Hiszen a tanítvá­nyok az Ige vezetése!? alatt élnek, s az Igében maga Jézus testesül meg. Az Ige hallása, hallgatása látásunk „megnyílását” is jelenti. Pl. Lk 3,22-ben történik: „...leszállt rá a Szentlélek testi formában, galamb­ként, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm”. 2Kor 6,2b igéje pedig így szól: „íme most van a kegyelem ideje, íme most van az üdvösség napja!” Elfogad­juk-e? A kegyelem esztendejévé válik-e számunkra az új egyházi esztendő? Az ajtó nyitva áll előttünk, Jézus hív, mehetünk! Az egyházi esztendő a keresztyén istentiszteleti élet kerete, s egyben tartalma is. Egy olyan folyó ez, amelybe bele kell vetnünk magunkat - s nem a partról szemlélődni, mint ahogyan nagyon sokan teszik. - Visz a víz, sodor előre az áradás, az üdvtörténet sodrása! Nem köny- nyű ebben a folyóban úszni! Veszélyes szakaszok, örvények, kanyaru­latok, mélységek és zátonyok találhatók benne, amelyek keményen próbára teszik az „úszót”. Mert a kisértővel való küzdelem is része az üdvtörténetnek! Jézus a kisértővel való belső harc után lépett újra a nyilvánosság elé a Lélek erejével. Ezzel az erővel tudta vállalni a csalódásokat, megaláztatásokat, a nép ujjongása és szeretete után ugyanazok megvetését, a kereszt halálát. Csak a Lélek ereje el ne hagyjon bennünket sem! Ezzel az erővel tudjuk csak külső és belső harcainkat megvívni, hogy megállhassunk a világban, az emberek előtt, s mindenek fölött Isten színe előtt hitben és kegyelem által megtisztulva. Az üdvtörténet a történelemben lejátszódó speciális történet, amely filozófiák, bajok, nyomorúságok, háborúskodások ellenére viszi tovább az életnek fonalát az örökkévalóságig! Tehát a történelemben és életem történetében kell járnom Jézus iskoláját, s ez iskola szellemében kell nevelődnöm a gyülekezetben, az Ige és a Szentlélek tanítása által. Tanulni tehát és cselekedni! Éíetet menthet, tehet szebbé, boldogabbá ez a tudás, ismeret, vagyis a hit; s az abban való szolgálat. Jézus hallgatói talán zokon vették az ézsaiási prófécia egyenes alkalmazását. Ők lennének ezek a foglyok, szegények, vakok, nyomo­rultak, akiken beteljesedett az írás? Még tovább menve: mi lennénk ezek, ránk is vonatkozik? Bizony, hiszen mindenkinek megvan a maga szegénysége*- fogsága, vaksága, kínjai! Jézus azt hirdeti: győzni lehet azok felett! Győzni Jézussal közösségben, ez sokak tapasztalata. Az üdvösség ígérete és hit általi valósága erőt ad a jelenben a jövő felől. Ez a mi jövőlátásunk, reménységünk. „Betöltetett az írás fületek hallatára!” A jövő elkezdődött! Egy jól ismert kereten belül, ünnepnapjaink szeretett és várva várt üzenetei­ben a sokat ismételt és „tudott” szavak, Igék-egyszer csak megeleve­nednek, élettel telítődnek meg, s életemmé válnak! S akkor lesz ez az élet igazán az enyém, most, s egykoron az örökkévalóságban, ha oda tudom szánni Istennek „okos istentiszteletként”. így legyen áldott ez az új ádvent, új egyházi esztendő embertársaim, az egyház és a világ javára és Isten dicsőségére a Jézus Krisztus által! Szabó Vilmos Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Édesatyánk! Áldunk és magasztalunk az új ádventért, egyházi esztendőért, hogy megadod nekünk az új kezdet lehetőségét, az üdvös­ség ígéretét! Szereteted nagyobb a bűnnek és halálnak hatalmánál, mert egyszülött Fiadat adtad ezért a világért, hogy élete legyen! Kérünk, áraszd reánk Szentlelkedet, s így megerősödve a hitben reménységben és szeretetben végezhessük szolgálatunkat embertársaink, az egyház és a világ javára s a Te dicsőségedre! Amen BESZÉLGESSÜNK A békességről IGÉK Békesség néked! Ne félj! Bír 6,23. Légy békességben az életben, le­gyen békességben a te házadnépe, legyen békességben mindened, amid van. lSám 25,6. Nincs békességem, nyugtom, pi­henésem. Jób 3,26. Az Úr megáldja népét békesség­gel. 29. Zsolt. 11. A szelídek gyönyörködnek nagy békességben. 37. Zsolt. 11. Gyermek születik nékünk, hív­ják békesség fejedelmének. Ézs 9,6. Bárcsak megismerted volna, amik a békességedre valók! Lk 19,42. Békességet hagyok néktek, az én békességemet. Ján 14,27. Békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rm 5,1. ÉNEK-SOROK Békességre vágyiK minden em­ber. Pénzt is adna érte, de ezt nem kell, Mert az igaz békesség ma még ingyen kapható, De nem tudják, hogy hol található, (gyermekének) Boldog, kinek á béke minden vágya, Aki nyugalmát csak tetőled váija, Ki védő szárnyad árnyában pihen, Világteremtő, áldott iste­nem! (457. é. 1.) Béke legyen a nap alatt, Embe- _ rek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét Űrünk, Melyért buzgón imádkozunk. (465. é. 1.) A békesség Istenének, Zendül- jön ajkunkon ének! Ő törli le könnyeinket, Gyógyítgatja sebein­ket. Vigasztaló szép beszéddel, Biztatgató reménységgel, Mint a friss harmat hullása: Termő lesz szívünk újulása, S imádságban il­latozik. (64. é. 3.) KÉRDÉSEK 1. Melyik ige tetszik neked leg­jobban és miért? És mit értesz azon, hogy tétszik? 2. A békességről szóló melyik igét tartod számodra a legfonto­sabbnak és miért? 3. Az éneksorokból mennyi minden fontosat tudunk meg a bé­kességről? 4. Idén van a Nemzetközi Béke­év. Mennyi haszna van és lehet egy ilyen „év”-nek? 5. Próbáltál-e már embereket kibékíteni és milyen eredménnyel? 6. Kivel voltál eddig leghosz- szabb ideig haragban? 7. Mennyi mindent tartasz a szív, a lélek békéjének? 8. A békességről ezt mondta az Úr Jézus Krisztus: „Nem úgy adom, ahogy a világ adja”. Mi le­het a különbség a kétféle béke kö­zött? 9. A békesség és az igazság sze­rinted összetartoznak-e vagy pedig kizárják egymást? 10. Hányféleképpen folytatnád: Emberek között, a békesség nem azt jelenti, hogy... hanem... 11. Van-e olyan ismerősöd, aki­vel haragban vagy, szeretnél vele kibékülni, de nem tudod, hogy mit tegyél? r. r. Ádvent Advent: Annak várása, hogy Isten hozzánk hajoljon a jászolbölcső Gyer­mekében. .. Jézus az ajtó előtt. Csendben jön. A Te szíveden kopogtat, birtokba akarja venni szívedet. Csendes vendég akar lenni. Hallgass a szivedre, Jézus jön ebben az évben is hozzánk... Ha kopogtat, nyugtalanná leszünk. Meg­ítél, de megitélten szeret és megtisztít minket s boldoggá tesz, mint amilyen • boldog csak egy gyermek lehet. Vajon vehet-e lakozást szívünkben? Mindig velünk akar lenni, bárhol is vagyunk. Jézus az ajtó előtt... látni akarod őt. Talán mindent odaadnál, hogy nálad legyen, nemcsak lelkileg, hanem valóságosan! De hogy lehetséges ez? Egy fenséges példázatban szól arról, hogy nap mint nap e földön jár, s miként lehet nálunk, valóban Őt akarjuk, nemcsak egy ábrándképet. .. .amit megtettetek „eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,40)... Megrendítő valóság! A koldus képében, minden ember képében - akivel csak találkozol - hozzád lép... Krisztus a földön jár, mint ember, mint a te felebarátod, aki által Isten felszólít, megszólít és igényt tart rád... Ez a legkomolyabb és legboldogítóbb adventi üzenet. Aki nem tanulta meg Krisztus jöveteléből, hogy mindannyian testvérek vagyunk a Krisztus által, nem értette meg az O jövetelének értelmét. Bonhoejfer, 1928 SZENES SÁNDOR: Befejezetlen múlt (keresztyének és zsidók, sorsok) Örömmel olvastuk Az ellenállási mozgalmak, az egyháziak is, titkolták az emberek, csoportok tevékenységét. Amit a hatóságok nem tudtak meg, az többnyire titok maradt. A résztve­vők a felszabadulás után nem áll­tak oda dicsekedni azzal, amit tet­tek, később pedig sokáig nem volt lehetőség feltárni, nyilvánosságot adni a történteknek... Nagyon so­kat segítenek a visszaemlékezések, a résztvevőké, ha még élnek, és azoké, akik emlékeznek rájuk.” - Hetényi Varga Károly komlói ta­nár mondja ezeket a szavakat a vele készített interjú keretében. Ő maga az egyházi ellenállás, ember­mentés elmélyült kiííatója, elsősor­ban azok emlékét igyekszik meg­őrizni, akiket kivégeztek vagy bör- ' tönbe zártak, tehát akik az üldö­zöttek mentése közben maguk is üldözöttekké váltak. Ám az idézett sorok arra is utal­nak, hogy a közelmúlt történeté­nek kutatása nagyon adós egy feje­zettel, és hogy éppen a fent említett okok miatt, egy ember ereje, ideje ehhez felettébb kevés. Szenes Sándor, az ismert újság­író is évek óta foglalkozik e témá­val. Most saját kiadású kötetében hat inteijút közöl, olyan emberek emlékezéseit, akik valamiképp, ki- sebb-nagyobb mértékben részt vet­tek az ellenállás valamilyen formá­jában. (Csupán Hetényi Varga Ká­roly a kivétel, lévén későbbi nem­zedék szülötte; ő nem emlékező, hanem kutató, aki olyan alig is­mert tényeket is tudomásunkra hoz, mint például azt, hogy Bara­nya megyében a sváb lakosságot szervező Volksbunddal szemben milyen bátran és határozottan lé­pett fel a mefeye papságának elsöp­rő többsége, létrehozva a „Hűség­gel a hazához” mozgalmat, amely­ben felekezetre és nemzetiségre va­ló tekintet nélkül fogtak össze a különböző egyházak lelkészei, hogy védelmet, támogatást, eszmei irányítást adjanak a Volksbunddal szembefordulóknak, illetve az on­nan kilépőknek.) A többi emlékező azonban már nem fiatal, pontosabban, abban az időben volt ifjú, amelyre emléke­zik. Éliás József ny. református lel­kész, az egykori Jó Pásztor Egye­sület egyik vezetője, a protestán­sok embermentő tevékenységéről beszél, ennek keretében az evangé­likus Sztehlo Gábor gyermekott­hon-hálózatáról is, kiemelve, hogy ez a maga nemében a legeredmé­nyesebb akció volt egész Középe Európában. Hasonlóképpen emlé­kezik az Auschwitz-jegyzőkönyvet fordító Székely Mária (Dr. Küllői- Rhorer Lászlóné) is, aki előbb a Jó Pásztor Egyesületben, majd a sváj­ci Vöröskeresztnél dolgozva, együttihűködött Sztehlo Gábor­ral: „A lelke mindennek Sztehlo volt, aki nem ismert nehézséget, és emberségből, reális helyzetfelisme­résből kitűnőre vizsgázott.” Sztehlo Gáborról mégis kevés szó esik a kötetben, mint ahogy kevés szó esik azokról a papokról, szerzetesekről, apácákról, akik éle­tük kockáztatásával (olykor felál­dozásával) mentették a rájuk bí­zottakat, de akikről csupán említés tétetik, személyük közelebbi be­mutatása elmarad. (És előfordul, hogy oly fontos névvel sem talál­kozunk, mint pl. Katona Jenőé, aki a Korunk Szavát együtt szer­kesztette Széchenyi Györggyel.) Az interjúk készítőjét jobban ér­dekelte a hivatalos egyház magatar­tása a kritikus időben, s itt valóban kézenfekvő az elmarasztalás. A fe­lekezetek közös pásztorlevelének kiadására nem került sor; a külön kiadott pásztorlevelek nyilvános­ságra hozatalára sem, legfeljebb he­lyenként, „engedetlen” papok által, és csupán akkor, amikor vidéken a deportálás már befejeződött. Az egyház mint testület nem állt ki, nem tiltakozott, erkölcsi csődbe került - sajnos igaz a megállapítás. Csak éppen az a kérdés, hogy kit azonosítunk az egyházzal? Az óva­toskodó, habozó hercegprímást, vagy a bátor, határozott, Apor püspököt? A tehetetlen visszahú­zódókat vagy Sztehlo Gábort? A kérdés nem statisztikai jellegű. Ha három igaz akad Sodomában, a város már életre érdemes... E kérdés nyomán látszik felesle­gesnek, sőt károsnak a Zakar- interjú. Nagyon érdekes viszont a Keresztény Zsidók Szövetségének ügyvezető alelnökeként tevékeny­kedett Török Sándor beszámolója, aki kitűnő íróként rövid pár szó­ban is találóan ábrázol jellemeket, sorsokat, néhány mondata úgy vi­lágít bele a korba, mint villámfény a tájba. Elmélyült, alapos munka dr. Nyíri Tamás teológiai profesz- szor bevezetője és dr. Kis György ny. plébános nyilatkozata; mind­ketten a zsidó-keresztény ellenté­tek végső, teológjai okait keresik, de ugyanakkor a kiutat is; az idő­sebb, s a fiatalabb testvér megérté­sének és szeretetének útját, az igazi ökumenét zsidók és keresztények között. , A kötetben közölt beszélgetések jelzések: figyelmeztetnek egy feltá­rásra váró kérdéskör kutatásának szükségességére, arra, hogy még sok emlékezőt kellene meghallgat­ni, mert anélkül aligha bontakoz­hat ki reális kép, arra, hogy az idő fut, s az ember halandó; s végül, hogy a tényanyag rendszerezése te­remthet majd egyensúlyt a külön­féle látószögű és élménytartalmú, olykor egymással is polemizáló emlékek között. Bozóky Éva a Magyar Nemzet október 30-i számá­nak négyoldalas mellékletét - Felfordí­tott pohár címmel- amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanáqsa hatáskö­rében működő Országos Családvédel­mi Tanács készített. A téma (az alko­holizmus) szomorú, de a gondos és színvonalas összeállítás mégtslklkesítő, mert a szerzők kertelés nélküli őszinte­séggel tárják fel e súlyos társadalmi probléma eddig tabuként kezelt aspek­tusait. Hely hiányában csak két cikkből idé­zünk. Kertész Péter ismerteti a Politi­kai Vitakör idei hetedik számát, amely az alkoholizmust „korunk társadalmi betegségének” nevezi és megállapítja, hogy „.. .az eddigi ellenintézkedések jó­formán hatástalannak bizonyultak... nem egy politikai döntés született, kor­mány- és minisztériumi határozatok láttak napvilágot... a helyzet azonban tovább romlott. Csak üdvözölni lehet azt a megközelítést, amely egybeveti a szeszfogyasztásból származó évi közel 27 milliárd forintos állami bevételt az­zal a 23 milliárd forinttal, amely az alkoholizmus következtében az orszá­got évente károsítja. A szerző megálla­pítása: „...amennyiben a jelenlegi ten­denciák nem változnak, hamarosan többe kerül az alkoholizálás, mint amennyit a termelési és a forgalmi adók hoznak együttesen a konyhára." Dr. Levendel László, a Hazafias Népfront Családvédelmi Tanácsának társelnöke, mint gyakorló orvos bátran kimondja, hogy: „a kóros mértékű al­koholfogyasztás és különösen a részeg­ség csak tünet; a személyiség, az emberi kapcsolatok, a családi, életmód- és életvezetésbeli, munkahelyi vagy egyéb gyengeségek vagy már kóros működé­sének megnyilvánulása... A tébécés és az alkoholbetegek gyógykezelése so­rán, s még inkább a deviancia problé­ma egészének áttekintése után, jutot­tam el a családhoz, a bajmegelőzés leg­ígéretesebb terepére. Ma már meggyő­ződésem, hogy az alkoholbeteg önma­gában tartósan nem gyógyítható a csa­ládi helyzet bizonyos szintű rendezése nélkül... A Hazafias Népfront Család- védelmi Tanácsában sikerült összehoz­ni a társadalmi szervezetek, az egyhá­zak magas rangú képviselői mellett a család ügyében elkötelezett neves szak­embereket. Amikor az alkoholizmus visszafordításában a társadalom segít­ségére apellálunk, elsősorban a család­ra gondolunk, értékeinek megóvására, fejlesztésére, korszerűsítésére. Bizako­dással tölthet el bennünket, hogy az első hívó szóra csatlakoztak törekvése­inkhez kiváló írók, művészek, tudósok, száznál is többen. Talán nem illúzió- kergetés, amit csinálunk.. Bizalommal ajánljuk a Magyar Nemzet említett mellékletét lelkésze­ink, gyülekezeti munkásaink, népünk jövőjét féltő egyháztagjaink figyelmé­be, mert a kiadvány alkalmas arra, hogy a gyülekezetek tagjainak figyel­mét felkeltsük az alkoholizmusból fa­kadó fenyegető veszedelemre. Az alko­holizmus elleni küzdelem, mint egyházi feladat nem csupán „közegyházi”, ha­nem elsősorban gyülekezeti kérdés, fagyon fontos, hogy egyházunk hívei a gyülekezeti munkán keresztül vegye­nek részt - és most ismét Kertész Pétert idézem - „a nemzet jövendő sorsát meghatározó vállalkozásban”. Ho­gyan? E kérdés részletes taglalása kü­lön cikket érdemel. ifj. Fasang Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents