Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-07 / 49. szám
\ Az emberszív mind egyforma. Békességre vágyunk és boldogok akarunk lenni, a fehérek éppúgy, mint a feketék. De a szívnek csak akkor lesz békessége és . akkor lesz boldog, ha benne Jézus az Úr - mindenféle jó gondolattal. Egyedül Ő teheti meg, hogy szívünk Őt kövesse, s így békés és boldog legyen. A. SCHWEITZER V Felügyelőválasztás az Északi Egyházkerületben Az Északi Evangélikus Egyházkerület Presbitériumának november 4-én tartott ülése elrendelte az új egyházkerületi felügyelő megválasztását. Száz éve van evangélikus templom Szécsényben Az Északi Egyházkerület felügyelői tisztségét dr. Mihály Dezső halála óta Kari Károly helyettes egyházkerületi felügyelő látta el. Az Egyházkerület elnöksége az országos egyházi elnökséggel történt tárgyalás alapján Farkasházi Fereflrfejér-komáromi egyházmegyei felügyelőt javasolta a kerületi felügyelői tisztségre. Az Egyházkerület Tanácsa ezt a javaslatot magáévá téve, egyhangú határozattal javasolja Farkasházi Ferenc'meg- választását a gyülekezeteknek. Farkasházi Ferenc 1919-ben született Gyón községben. Iskoláit Dunakeszin, majd Budapesten végezte. Esztergomban, majd Dorogon pénzügyigazgatási munkakörben dolgozott. 1952-től. a Pénzügyminisztériumban magas beosztásokban teljesített szolgálatot 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig. Pénzügyi szolgálatáért több magas állami kitüntetésben részesült. Házasságot 1940-ben kötött Polákovits Klárával, házasságukból két leánygyermek született. Édesapja élete végéig a duna- keszi-alagi evangélikus gyülekezet presbitere volt. Gyermekkorától részt vett Dunakeszi, Budapest, majd Esztergom és Tata gyülekezeti életében. Esztergomban és Tatán a gyülekezet presbitere volt. 1984 óta a Fejér-Komáromi Egyházmegye felügyelője. Az Egyházkerület Tanácsa kijelölte a szavazatbontó bizottság tagjait, és az Egyházkerület elnökségét bízta meg a választás időpontjának és a gyülekezeti szavazatok beküldési határidejének kijelölésével. Nem sokkal a reformáció, a megújulás ünnepe előtt a kis, 80 fős szécsényi evangélikus gyülekezet és szórványai megtapasztalták, hogy ez a megújulás ina is lehetséges. Hálaadó istentiszteletre gyülekezett össze Szécsény és a körülötte elterülő szórványok népe. Hálaadó istentiszteletre azért, hogy 100 éves temploma kívül és belül megújulhatott. A szécsényi gyülekezet története eléggé homályos. Bár már 1594- ből vannak utalások, hogy Szécsény városában van evangélikus gyülekezet, de önálló temploma ekkor még nem volt. Azután fél évszázadig semmi hír nincs az egyházközségről. Később is csak mint filia létezett, amelyben a szolgálatokat evangélikus tanítók látták el, szegény körülmények között. De a gyülekezet népe mindig is vágyódott arra, hogy legyen egy önálló temploma. E végre 1884-ben ösz- szefog a kicsiny nógrádi egyház- község, és erejét szinte felülmúlva kezdi el a templomépítést. Sok bonyodalommal járt ez is. Az első tervek nem sikerültek, újakat kellett készíteni, és az építkezés 1884-1892 között egyfolytában folyik. Az erőfeszítéseket végül Isten áldása koronázta meg, és a még el sem készült templomban 1885 karácsonyán már meg lehetett tartani az első istentiszteletet. Az 1892-ben befejezett templom állaga az idők során erősen leromlott. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy falmozgás következtében megszakadt a templomhajó nyolcmázsás diadalíve, és ez állandó fenyegetettséget jelentett. Emiatt is, és a százéves évforduló miatt is sürgőssé vált tehát a templom renoválása. Azt jelentette ez, hogy a külső rendbehozatal után, a belső festés előtt ezt a diadalívet le kellett bontani és helyébe újat kellett építeni. Ez mind időbelileg, mind a költségek szempontjából nagy nehézségeket okozott. A jelenlegi megújulás 1982-től 1986-ig tartott, és a kis gyülekezetnek jelentős anyagi áldozatába került. Hálásak vagyunk azért, hogy a Gyülekezeti Segély Szolgálat a legnagyobb készséggel támogatta anyagi segítségnyújtásban is a munkát. így kerülhetett sor arra, hogy ez év októberében hálaadó istentiszteletre gyülekezett össze Szécsény és szórványainak népe. A hálaadó istentisztelet szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök végezte, a nógrádi egyházmegye esperesével és a gyülekezet gondozásával megbízott salgótaijáni lelkész közreműködésével. Az örvendezők sorában ott volt a szécsényi szolgálatok zömét végző Balicza Ivánná gyülekezeti munkatárs, az egyházmegye több lelkésze, Szécsény Város Tanácsának elnöke és a Hazafias Népfront helyi képviselője, Róka Lajos balassagyarmati református lelkész, akik mind örömüket fejezték ki, hogy a templom kívül-belül megújulhatott. Dr. Nagy Gyula püspök azt az igét választotta igehirdetésének alapjául, amely az újjáépített diadalíven olvasható: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van” (Ján 3,36). Igehirdetésében kiemelte, hogy az örök élet nem a halál után kezdődik, hanem már most, és minőségileg más életet jelent. Erre az életre azonban csak a Jézus Krisztusban való személyes hit által lehet szert tenni. És ez az élet a világ számára bizonyságtétel. Ez a szécsényi gyülekezet elhívatása, de egyben ígéret is számára. Az isten- tisztelet úrvacsorái közösségben folytatódott. Ezt követte az ünnepi közgyűlés, amelyen a püspök, a református testvéregyház képviselője és az állami és társadalmi szervek azt a kívánságukat fogalmazták meg, hogy a kis szécsényi evangélikus gyülekezet legyen ízesítő só és világító lámpás a városka életében. Őszinte szívvel tudott ezekre a jókívánságokra szivében igent (Folytatás a 3. oldalon) Lelkésziktatás a sárszentlőrinci műemléktemplomban (Cikkünk a 3. oldalon) DIAKÓNIAI OFFERTÓRIUM Egyházunk rendje szerint ádvent 2. vasárnapján gyülekezeteink az istentiszteletek perselypénzét a dia- kóniai szolgálat támogatására adják. Szeretetintézményeinkben testiszellemi fogyatékos gyermekeket, magukra maradt időseket ápolunk & gondozunk. Az otthonokban folyó munkáról a közeljövőben megjelenik Sajtóosztályunk kiadásában egy képeskönyv „Befogadtatok” címmel. Az intézményes szeretet-szolgá- latnak elengedhetetlen feltétele, hogy gyülekezeteink tagjai szeretettel, felelősséggel gondoljanak erre a munkára. Köszönjük, hogy gyülekezeteink imádságban hordozzák otthonainkban folyó munkát, látogatják intézményeinket. Kérjük testvéreinket, hordozzák szeretetükben, imádságaikban egyházunk szolgálatát. Dávid a neki és családjának oltalmat adó, felperzselt város, Cik- lág, üszkös romjain az Urat kérdezi: mitévő legyen, hogyan találja meg elhurcolt kedveseit. S mikor Istentől biztatást és erőt kap a rablóhorda üldözésére, útközben egy elalélt embert találnak a mezőn. Megetették, megitatták, felerősítették, és azután hangzott hozzá a kérdés: kinek az embere vagy? Itt értjük meg a kérdés ilyen hangsúlyos voltát. Nem elég azt tudni egy ismeretlenről, mi a neve, nemzetsége, hol született, hanem az a döntő, hogy hova tartozik, kinek az ügyét szolgálja. Történetünk embere tisztában volt a helyzetével, a feltett kérdés jogosságával, és világos választ adott: „Egyiptomi ifjú vagyok, egy. amálekita ember szolgája." Az ő emlékezetében is élt a távoli eredet, meleg szülői ház, boldog gyermekség. De hol van az már! Egyszer rablócsapat támadt a szüELŐ VIZ „Kinek az embere vagy?” IS ám 30,8-13 lőfalura, a szülői házra. Dúlás és harc támadt a gyermekekért, a gondtalan gyermekség természetes feltételeiért: eszközökért, állatokért, értékekért. Talán arra is emlékezett, hogy az apa hogyan védte őket, küzdött értük, de az ellenség győzött. A rideg való: „Egy amálekita ember szolgája vagyok." Azóta nincsen saját akarata, önálló terve, lelke szerinti kedvtelése, csak az amáleki ember parancsa. Úgy érzem, nem kell nagyon erőltetnem ennek az igének az alkalmazását. Nemcsak régi történet ez számunkra, hanem Isten igéje, hozzánk is szóló üzenet, nekünk is szegeződő kérdés: kinek az embere vagy? Mi is kerültünk már harcba, amelyben nem is mi küzdöttünk, hanem értünk folyt a tusa. Bennünket is hívogatott szépség, tisztaság, öröm, nekünk is kínálkozott szeretetkapcsolat, szív szerinti szolgálat, boldogság, de valami gonosz játékos ráígért a tétre, testünknek, vágyainknak, dicsőség- szomjunknak kedvezett, és mi/engedtünk neki. Csapdába estünk, és azóta oda a jókedv, a tiszta lelkiismeret, a tiszta öröm, oda a szabadság. S helyette nincs más, mint szégyen, bukás, bűn. Nem azt cselekszem, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt cselekszem. Már nem is én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn. (Róm 7,19-20). Jézus azt mondta, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. (János 8,34) Hány ember van, aki a hazugságé, az irigységé, a testiségé, a gyűlölködésé, vagy akármilyen más bűné. Abban gondolkodik, attól ösztönöztetik, és mindig csak annak enged, mert annak a szolgája. És ez egyre világosabb lesz, egyre rosszabb lesz. Ezért lesz ma nagyon fontos kérdés: kinek vagy minek az embere vagy? Csepregi Béla Állhatatosan Jézus eljön - hogyan vájjuk? Az ádventi időszak is elsősorban arra szolgál, hogy dicsőséges visszatérésére készüljünk, miközben emlékezünk születésére és földi életére. A keresztyén ember élete azért nem könnyű, de azért szép és nagyszerű, mert feszült várakozásban él. Várja visszatérő Urát, aki eljön ítélni élőket és holtakat - nem tudni, mikor - „az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná” (Lk 17,20). Ugyanakkor hálát ad minden napért, amelyen a földön járt és mindennap mellettünk lévő Jézus Krisztus erejével Istennek szolgálhat: „az Isten országa már közöttetek van” (Lk 17,21). Annak, hogy a végső visszatérés és ítélet előtti időben élünk, döntő következményei vannak, kell, hogy legyenek életünkben, amíg lehetőségünk van annak alakítására. A Zsidókhoz írott levél szerzője szerint állhatatosságra, kitartásra van szükségünk ebben az időben (Zsid 10,36). Ki kell tartanunk ebben a várakozásban, mert tudjuk, hogy amíg Isten el nem hozza a végső ítéletet és számonkérést, addig bizalommal fordulhatunk hozzá, az Ő erejével, segítségével élhetünk mindennap. Az állhatatos ember szilárd a hitében, meggyőződésében. Nemcsak azt várja, hogy őt szeressék, hogy neki segítsenek, hogy ő kapjon elismerést, hanem... Az életben sok dolog nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ha pedig a valóság nem felel meg elképzeléseinknek, könnyen kiábrándulunk az emberekből, az életből, saját magunkból, és ami a legrosszabb, a hitünkből is. A várakozás feszültsége így fordul át csüggedésbe, közömbösségbe. Pedig maga Jézus akarja feloldani bennünk ezt a feszültséget. Nem . úgy, hogy megfeledkezzünk róla, hanem úgy, hogy minél jobban használjuk az előttünk lévő időt az ő szolgálatára. Ha mégis erősítésre van szükségünk - mikor nincs - Ő maga biztat: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Lk 2L,33). Jézus Krisztus eljövetelének ígérete így tegyen szabaddá, nyitottá, amíg itt élünk, és késszé a találkozásra vele. Szentpétery Péter
