Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-30 / 48. szám
Evangélikus Élet 1986. november 30. Túrmezei Erzsébet Eljön Ádvent..Szelfdzengésű üzenet. Eljön! Éijön! Beteg, a gyógyulásod, rab, a szabadulásod, halott, az életed. Szomorú, most jön az öröm! Erőtlen, most jön az erő! Éjbe’ járó, hajnalra váró, fölkel a fény neked. Zendül az ég, zendül a föld, Isten izent: Eljön! Eljön! Advent! Advent. Advent. Dörög rendíthetetlen, kemény királyi üzenetben. Eljöi> Eljön. Ha elkerülöd a mosolyban, elédkerül mint könny, sikoltás. Ha a bölcsőben meg nem látod, útadat állja mint koporsó. • Eljön az Első és Utolsó. Ha mint templom szelíd harangja, nem találhat szivén a hangja, ágyúk ádáz tüzében hallod ítélni rajtad majd e. hangot. És rombadőlhet minden oltár, elnémulhat zsolozsma, zsoltár, házad küszöbén fog megállani... A munkazajban, léha dalban, vagy az éj titkos csendjében fogod közelgő lépteit meghallani. Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. Ha kikerülöd mint kegyelmet, úgy kell bevárnod mint ítéletet. Hallod? Hallod? Mozdul az ég, mozdul a föld, Isten izent: Eljöa Eljön. Advent. Advent. Beszéljük meg „Nem a tiéd az, amit el akarsz dobni! „Szivemet kétféle húzás tépi, egyre lyukasabb, egyre zavartabb - ládd-e, sokszor már azt se tudom, melyik p te horgod zsinegje s melyik a mélység inda-köteléke. Vonj hevesebben! ön-erőmből nem jutok én soha hozzád”- írja a gyötrődő, tépelődő, ugyanakkor a biztonság után vágyódó ember kiáltásaként Weöres Sán- dpr ezeket a sorokat. „Szívemet kétféle húzás tépi”, és ez a feszültség sokszor feloldhatatlan. Kell, hogy megérkezzék a külső segítség. Tudja ezt a kétségbeesett ember. „Vonj .hevesebben!” - a biztonság érzésének, a szeretet légkörének, a nyugalomnak a hiánya az öngyilkosság biztos talaja lehet. Hiszen az öngyilkosság elsőrendű forrása a szeretet hiánya. Ha valaki úgy érzi, hogy őt már mindenki föladta, az könnyebben eldobja életét. „Soha soha senki nem mondta, hogy te jó vagy”, pedig „mint a kutya hinnél abban ki bízna benned” - írta József Attila utolsó versei egyikében öngyilkossága előtt. Voltaire mondta: „ha a vallás csak tíz gyilkosságot akadályoz meg, kívánom, hogy az egész világot átölelje.” Ebbe a kategóriába az öngyükosságok is beletartoznak. Merjük kimondani a bátorító, biztató szót, merjük kimondani, Isten sugarába von minket, sze- retetébe ölel minket. Különösen is azokat, akik már a szakadék szélén állnak. Nem hagy el. A tékozló fiú tudja, hogy senkije sincs már, de reméli, hogy apja visz- szafogadja őt. Ez az alaphelyzet az, ami erőt ad a hazafelé induláshoz, az élet felé induláshoz. Ugyanakkor az atya eléje jön, visszafogadja, megbocsát, örül gyermekének. A fiú tudta, hogy semmije sincs, ugyanakkor reménykedett és nem volt hiábavaló a reménysége. A történet a szabadulás útjának a példázata is. A szabadulás útjának modellje lehet a számunkra. Az alaphelyzet elemzése, a teljes tanácstalanság, de annak tudata is, hogy valaki vár, valaki szeret, valaki örül nekem, valaki megbocsát, a reményt jelentheti. Azonban, ha ez a reménység, a várakozás hiábavaló lenne, ha az apa nem fogadná vissza fiát, az a legsötétebb mélységbe zuhanna vissza. Vigyázzunk hát mi is, hogy a hazatérőket, a szeretet után vágyókat hogyan fogadjuk! Nehéz megtenni a lépéseket a házig, melyet egykor a fiú elhagyott. De ezek a lépések jelek is. Az élniakarás jelei. Egy másik út keresésének a jelei. Jelei annak, hogy hiábavalónak tartja a semmibe vivő életet. Meg kell hallanunk hát a közeledő lépteket, ki kell menni a házból, hogy átsegítsük őt a legnehezebb, legsúlyosabb lépéseken. Megmentést jelenthet már egy jobb életfolytatás megmutatása is, hiszen az öngyilkosok nem meghalni akarnak, hanem jobban élni, ahogyan ezt egy szakember megfogalmazta. A cél sohasem a halál, hanem az életkörülményektől való menekülés, vagy megváltoztatásuk. Az öngyilkosságot kiváltó okok között - főleg a fiatalkori öngyilkosságoknál - szerepel az élet értelmének, céljának elvesztése, az élet totális értelmetlenségének érzése is. Gergely Mihály szerint, ahelyett, hogy javultak, gazdagodták, nemesedtek volna az emberi kapcsolatok, romlottak, szegényebbé, sivárabbá, érzéketlenebbé váltak az utóbbi évtizedben. A családokban meglévő viszályok, munkahelyi problémák, elmagányosodás, első helyen állnak az öngyilkosságot kiváltó okok között. Figyelmeztetőként kell hangoznia azonban annak, amit Schiller a nagy költő, drámaíró így fogalmazott: „Nem a tiéd az, amit el akarsz dobni!” Az öngyilkosság kettős vereség. Kettős büntetés és kettős bűnhő- dés. Hiába gondolja az öngyilkos, hogy valaminek véget vetett. Nem. Ő elmenekült. Árván hagyott gyermekek, akik nem is okai a tettnek, szülők, akik értetlenül állnak meg gyermekük koporsójánál, házastársak, testvérek, akik nem tudtak segíteni. Valaki, vagy valami az oka volt. De sokszor nem azok, akiknek a hiánya a legjobban fáj. Felelősek vagyunk egymásért életünkkel is! „Igazat kell adnunk azoknak, akik az öngyilkosságot az elképzelhető legnagyobb brutalitásnak ítélik, a halálos ítélet és a kivégzés legszömyűbb fajtájának, mert egy ember itt saját személyében két lénnyé hasad: az egyik sír az élet után és 9 másik irgalmatlan hóhérává lesz ugyanennek a síró gyermeknek” - írja Füst Milán. A szörnyű tett helyett a kiáltás: „Vonj hevesebben! ön-erőmből nem jutok én soha hozzád!” - talán a hazafelé vezető utat is jelentheti. A kiáltás nemcsak Isten felé, hanem felénk, emberek felé is hangzik. Vajon lesz-e erőnk kimenni a házból, hogy befogadjuk, szerete- tünkbe öleljük a nyugalom, a szeretet, az újrakezdés lehetősége felé vágyódót? Hiszen a figyelmeztetés mindnyájunknak szól: Nem a mienk az életünk! Szól akkor, amikor el akarjuk dobni azt és szól akkor is, amikor nem akarjuk meghallani a segély kiáltást. Nagy László Köszönet a könyvadományokért Szeretetintézményeink részére az Állami Könyvteijesztő Vállalat 100 000 (egyszázezer!) Ft értékű könyvádományt adott 67 csomagban, kb. 3100 kötetet, több mint 1 tonna súlyban! - A Könyvértékesítő Vállalat ugyancsak jelentős könyvadománnyal örvendeztette meg szeretetotthonainkat: ez esetben a könyveket megbízottunk válogathatta ki a raktárukban. Fenti hátalmas könyvmennyiség rendezése és szétosztása az otthonok részére már megtörtént: a legtöbb helyre már el is juttattuk az összeállított könyvcsomagokat. Az elosztás az egyes intézményeinkben lévők számarányában történt. A gyermekeink részére érkezett kb. 800 kötetet természetesen maradéktalanul gyermekotthonaink kapták. A könyvjutalmakért a felajánló vállalatoknak, azok vezetőinek és mindazoknak a dolgozóiknak ez úton is hálás köszönetét mondunk, akik - személyesen megtapasztaltuk! - sok szeretettel és készséggel segítettek engedélyeikkel, illetve a könyvcsomagok tartalmainak válogatásában és az összeállításban. Biztosak lehetnek, hogy a könyvek a legjobb helyre kerültek: beteg gyerekeink és gondozott öregeink kezébe és épülésükre. <--«4-0 Az ünneplő gyülekezet Az oltárnál Sólyom Károly püsökhclycttcs A beiktatott lelkész megálctása (confirma) Balról jobbra: Schmidéliusz Zoltán, Schmidéliusz Ernő, Dubovay Géza esperes, Szekeres Elemér Pátró és Surd ünnepe Lelkésziktatás a megújult templomban Az első pátrói templom fából épült az 1600-as évek végén. A másodikat 1731-ben emelték. A protestánsok zaklatása idején a surdi artikuláris gyülekezetnél találtak oltalmat. 1757-ben azonban eltiltották Kuzmics Istvánt, az Újszövetséget szlovén nyelvre fordító tudós surdi lelkészt a szolgálattól. Még könyörgést sem tarthattak a pátrói templomban, pedig az egyházközség ma is büszkén őrzi az ősi okiratot, amely szerint a király nemességgel tüntette ki a pátróiakat a törökkel szemben tanúsított bátorságuk és a király iránti hűségük elismeréseként. Innen a község neve: Nemespátró. Fordulatot csak az 1781-ben kiadott türelmi rendelet hozott. A mostani, a harmadik templom 1869-ben készült el. Felújítását már az elődök elkezdték: Szomjas Károly és az utána egy ideig helyettesítő szolgálatokat végző nagykanizsai lelkész, Fónyad Pál. A teljes felújítás idén készült el. Még a toronysisakot is kicserélték. Fakó bádog helyett most vörösréz lapok fedik. A kereken 1 milliós költségből 600 ezret fedezett a gyülekezet, 200 ezret állami szervek és a helyi tanács, 200 ezret a német Gusztáv Adolf Egylet juttatott. A pátrói templom bejárata Október 19-én Sólyom Károly püspökhelyettes és Dubovay Géza, a somogy-zalai egyházmegye esperese az egész vasárnapot Pátrón és Surdon töltötte, e jugoszláv határ- menti két gyülekezetünkben. És mennyi örömmel! Nem csoda. Pátrón a teljesen felújított templomot szentelte fel a püspökhelyettes és Smidéliusz Zoltánt iktatta be lelké- szi tisztébe az esperes. Délután átmentek az 5 km-re fekvő Surdra, az új gyülekezeti ház felszentelésére. Pátrón az egész gyülekezet úrvacsorázott. Pedig zsúfolásig megtelt a templom. Hat lelkész osztotta az úrvacsorát. Az ünnepség Sólyom Károly igehirdetésével kezdődött: „Hiszen azért fáradozunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek.” (lTim 4,10) - „Elődeink hite és szolgálata épült bele a templom köveibe” - mondotta. „Akkor szeretjük igazán, ha életünk megújulásának és nemcsak szép hagyományaink ápolásának helye.” A beiktatás alkalmával Smidéliusz Zoltánt, az eddigi helyettes lelkészt, most a pátrói gyülekezet egyhangúan meghívott lelkészét vették körül lelkésztársai, közöttük édesapja is. Áldásra emelt kézzel énekelték: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk...” Az új lelkész igehirdetésében csatlakozott a püspökhelyettes szavaihoz, amikor figyelmeztetett: a kezében pásztorbotot tartó Jézus azért zörget, hogy szavát meghalljuk és előtte ajtót nyissunk. Sólyom Károly püspökhelyettes közgyűlési felszólalásában rámutatott, hogy ez a felújító munka is tanúsítja: többről van szó, mint az egyház és az állam rendezett viszonyáról. Egymás munkáját megértőén segíteni kész jó viszonyról beszélhetünk. Ezt hangoztatta Surd és Pátró községek közös tanácsának elnöke Karsay József is, amikor ennek a jó viszonynak helyi megnyilatkozásait vette számba. A felszólalások közül ki kell emelni Balazsics Eugén battyánd-pu- conci lelkész szlovén nyelven mondott köszöntését. A határon túli szlovén gyülekezetek szeretetéről és érdeklődéséről tett bizonyságot. Szavait felügyelőjük tolmácsolta magyarul. Surdon, délután, nem fért el mindenki az új gyülekezeti házban. Helyi mesterember míves munkája a szép asztal-oltár s a mellette álló szószék. Bibliaórák, szeretetven- dégségek, presbiteri ülések, ifjúsági összejövetelek céljára építették. Smidéliuszné Drobina Erzsébet surdi lelkész beszámolójából megtudtuk, hogy a régi pajta bontási anyagának felhasználásával 450 ezer Ft költséggel építették. A helyi tanács erkölcsi és anyagi támogatása mellett megemlítette egy Kanadából gyakran hazalátogató surdi evangélikus testvérünk újabb jelentős adományát is. „Csak az a gyülekezet épít - mondotta templomi igehirdetésében Sólyom Károly , püspökhelyettes - amelyik hisz a jövőben.” „Az építés befejeződött, de a tulajdonképpeni munka most kezdődik” - figyelmeztette a gyülekezetét Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő közgyűlési felszólalásában. A surdi parókián lakó, odaadó hűséggel, lelkesen szolgáló fiatal lelkészházaspár jó segítséget kap Dömötöri Jenő pátrói és Borsos János surdi felügyelőtől és az egész presbitériumtól, hogy a szép zalai táj evangélikusai hitben, reményben és szeretetben éljenek - „nemzedékről, nemzedékre”. Benczúr László A surdi gyülekezeti terem
