Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-30 / 48. szám

Evangélikus Élet 1986. november 23. I „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meg­gyújtva.” Lk 12,35. VASÁRNAP - „Az én Atyámnak az az akarata, hogy aki latja a Fiút, és hisz benne, annak örök élete legyen, én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” Jn 6,40 (Zsolt 121,7-Mt 25,1-13-Zsolt 90) Az Isten­nek végtelen szeretete az ember felé, hogy az az akarata, hogy örök élete legyen. Ezért küldte és áldozta fel érette Fiát, Jézus Krisztust, akinek cso­dálatos ígérete hangzik el ebben az igében: feltá­masztja azt az utolsó napon. A legnagyszerűbb ígé­ret az egyházi esztendő utolsó napjaiban az elmúlás­ra gondoló ember számára.- „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy le­rombolja az ördög munkáját”. ÍJn 3,8 (Zsolt 136,23-Lk 12,35-40-Jel 21,1-8) Az ördög munkája pedig á bűn. Ez ellen harcolt Jézus nagy erővel míg a földön volt, s ezt a harcot hagyta ránk örökül. De bennünket nem hagyott magunkra ebben a harcban, hanem mindenkor mellettünk áll a sátán elleni küz­delmünkben. Erejét adja nekünk, hogy valóban rombolni tudjuk az ördög munkáját. Aki őt hívja segítségül, biztos, hogy nem marad egyedül. KEDD - „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcses­ség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké, örökkön-örökké. Ámen! Jel 7,12 (Zsolt 34,2-Lk 12,42-48-Jel 21,9-14) Milyen nagy dolog, hogy ehhez az Istenhez fordulhatunk imádsá­gainkban.” Az Ámen azt jelenti - mondja Luther a Miatyánk magyarázatában -, hogy legyek bizonyos abban, hogy a mennyei Atya ezeket a kéréseket szívesen fogadja és meghallgatja. Minden imádko­záskor gondoljunk erre. ffiwgana - „Álljatok meg tehát, felövezve derekato­kat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megiga- zulás páncélját. Kössétek lábatokra a készséget a békesség evangéliumának hirdetésére.” Ef 6,14-15 (Dán 11,32-Mk 13,31-37-Jel 21,15-27) A békesség evangéliumának hirdetése minden keresztyén em­bernek szent kötelessége és feladata. Nem könnyű feladat. Ezért mondja az apostol, hogy fel kell ké­szülni, mintha harcba indulna az ember. Igazságsze­retettel, megigazulással, bátorsággal kell végezni ezt a szolgálatot. CSÜTÖRTÖK - „Mennyire szereti népét!” 5Móz 33,3 (Jn 15,13-ÍPt 4,12—19—Jel 22,1-5) Mózes szavai ezek halála előtt. Mennyiszer megtapasztalta az Isten szeretetét Mózes élete során Izrael népével együtt! Mennyi mindent megtett az Isten népéért! Kiszaba­dította a fogságból, megmentette, vezette, védte, mindig velük volt. Mi is mennyiszer megtapasztal­tuk mindezt életünk során. Ezért tudunk mi is hálás szívvel így kiáltani: Mennyire szereti az Isten népét! PÉNTEK - „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” Ézs 57,15 (Ef 3,16-17-2Pt 3,3-13-Jel 22,6-15) Nagy és hatalmas az Isten, magasztos és felséges. Mégis kö­zelről látja a megtörtet és alázatos lelkűt, s hatalma­san megsegíti. Jézus Krisztusban jött hozzánk egé­szen közel, aki azt mondja: „Jöjjetek énhozzám akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve...” SZOMBAT - „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az írásokat” Lk 24,45 (Péld 20,12-Ézs 65,17-19, 23-25 - Jel 22,16-21) A feltámadása után a tanítványoknak megjelenő Jézus nyitotta meg ér­telmüket. így végzi ma is közöttünk Jézus ezt az áldott szolgálatát. Hitetlenkedő, keményszívű em­bereknek megjelenik, szól, hogy azok észrevegyék, meglássák Isten csodálatos tetteit életükben. Roszik Gábor Sághy Jenő Nyári napon A kora délutáni júliusi nap el­árasztotta fényével és hőségével a ravatalozó előtt terpeszkedő tágas térséget, melyet sötétlő embergyűrű fogott keretbe. A tér közepén ko­porsó állt. Fölötte koszorúk pirami­sa, mellette - feketén, gyászosan - a hozzátartozók csoportja. Az embergyűrű résnyire megnyílt - átengedve a lelkész, kántor, fune- rátor alkotta kicsiny csapatot - majd ismét egybefolyt. Megzendült az ének.- Istenfélők, mily boldogok vagytok, Kik meghalván, Istennel vigad­tok. .. Előkerültek a zsebkendők. So­kan -főleg asszonyok - máris szi­pogni kezdtek. A ravatal mellett álló fiatal férfi lassan felemelte fejét és tétován kö­rülhordozta fátyolos tekintetét az egybegyűlt sokaságon.- Lám csak, ők is úgy éreznek, mint én. Nem tartják örömnek a meghalást és az Istennel való együttvigadást. Nem örülnek, in­kább sírnak.- Örülni?! Most?! - Jobb kezét mellette álló tízéves kisfia vállára tette, napégette balját hatéves kisleánya aranyszőke hajára nehe­zítette. - Örültünk mi sokat együtt édesanyátokkal, négyesben. S mennyit örültünk volna még. De most már csak hárman vagyunk. Vége az örömnek. Örökre. A lelkész hangja hallatszott.- A mélységből kiáltok hozzád, Uram...- Ez az. A mélységből, ahová ju­tottam, ahol vagyok, ahonnan ki­jutnom semmi remény. Még hallotta, amint a lelkész fel­olvasta temetési beszédének textu­sát a Római levélből.- Sem halál, sem élet nem vá- l laszthat el minket az Isten szerete­tétől, amely megjelent Jézus Krisz­tusban, a mi Urunkban. Ezt még hallotta, aztán megro­hanták az emlékek. Az emlékek, amelyek közül némelyek, ha önma­gukban szépek voltak is, itt a ko­porsó mellett mind-mind éles, he­gyes szuronyokká váltak, gyötrel- mes sebeket ejtve szegény szívén.- Milyen boldogok is voltak. S nemcsak a házasságkötésük utáni hetekben, hónapokban, hanem ké­sőbb is. Boldogságukat nem zavar­ta, inkább növelte a gyermekek - előbb a fiú, majd évekkel később a kislány - megjelenése. Anyagiak­ban sem éreztek hiányt. Mindketten szorgalmasan dolgoztak, a szülök támogatásával családi házat építet­tek s azt szépen berendezték. Két éve autót vásároltak s még fél éve sincs, hogy felesége is megszerezte a vezetői engedélyt. Boldogok vol­tak, indokolt jóreménységgel tekin­tettek gyermekeik jövendője felé és érezték, hogy szereti őket az Isten. Igen, érezték, akkor, de nem most. Felesége már nem érez semmit; ő és a két gyerek még érez, de bár ne érezne, mert csak azt érzik, hogy valami szörnyű méltánytalanság, iszonyú kegyetlenség az, ami a fele­séggel, az édesanyával, ővelük tör­tént. Hogyne. Élnek, éldegélnek szépen, csendesen, boldogan, aztán három nappal ezelőtt ebéd után fe­lesége - amit addig soha nem tett - rosszullétről panaszkodott. Lefek­tette feleségét és mivel a rosszullét nem szűnt meg, hanem súlyosodon, kerékpárját előrántva orvosért fu­tott. A körzeti orvos megvizsgálta a fiatalasszonyt és nyomban kórház­ba utalta. O másnap reggel Tra­bantjával beszaladt a járási kórház­ba, hogy megtudakolja felesége ál­lapotát. Már néni láthatta. A fia­talasszony már halott volt. Szívin­farktus! Nem akarta elhinni. Olyan volt és olyan most is az egész, mint egy rossz álom. Am ebből az álom­ból nincsen ébredés, vagy ha van, az még rosszabb, mint az álom. Hihe­tetlen. Ezt engedte történni Isten. Hány olyan ember van, aki régesrég megérett már a halálra és még min­dig él, teherként, mások nyakán. Hány olyan asszony van, afiatalab-' bak között is, aki rossz természetű, pletykás, bajkeverő, vagy éppen rossz erkölcsű, szóval, akikért mint mondani szokták, talán nem is len­ne olyan nagy kár s lám azok élnek, az ő értelmes, dolgos, szelíd, jóra- való feleségének pedig koporsóba kellett feküdnie. Mit vétettek ők az Isten ellen, hogy ilyen iszonyú bün­tetéssel sújtotta őket? Miért fordult el tőlük, miért hagyta őket maguk­ra, lett ellenségükké?- Még hogy nem választhat el minket Isten szeretetétől semmi. Az élet talán nem, de a koporsó, a ha­lál, az igen. Mégpedig alaposan és végérvényesen.- Már megint Isten szeretetét emlegeti a pap. Hogy az olyan bizo­nyos, mint a halál. Halál bizonyítja, Jézus Krisztus halála. De hát ez képtelenség. Vagy mégsem? Való­ban igaz lenne, hogy Isten szeret, annyira szeret, hogy egyszülöttjét, önmagát halálba adta értünk? Megjárta értünk a kínnak, gyalá­zatnak, végső kudarcnak ezt az út­ját, feneketlen mélységbe hullott alá, hogy kihozzon bennünket on­nan?... A nyári nap melegen hintette su­garait a földre, emlékeztetve az örök napra. Jézus Krisztusra, aki szeretetének szelíd fényével beara­nyozta a koporsót, a felette virító koszorúkat, a mellette álló embere­ket és földöntúli ragyogásba vonta a párját veszített fiatal férj arcát, a két elárvult gyermek sötétfürtű s világosszőke fejecskéjét. A temetési menet elindult a rava­talozó elöl és a sötéten tátongó sír­gödörhöz kanyarodott. Ujjongva szárnyalt az ének.- Győzelmet vettél, ö, Feltáma­dott!... Az apa kézen fogta gyermekeit.- Nincs más út, mint hinni. Hinni - gyermeki hittel — a Feltámadott halál feletti győzelmében... Dörög­nek a hantok a koporsó fedelén, de nem azt dörgik: örökre, örökre, ha­nem sírok kőtömbjeinek elmozdulá­sát, koporsók fedelének felszakadá­sát, a diadalmas feltámadást hirde­tik. Lehetetlenség? Az még nagyobb lehetetlenség, hogy a bennünket szerető Isten nekünk rosszat akar­jon. A sirgödör mind sekélyebbé vált, egészen feltöltődött, elején megje­lent a fából való kereszt. A föld tovább omlott a sírra, mígnem négy egyenes vonal keretezte lapos domb emelkedett rajta. Az egyházfi a ke­zében lévő lapát nyelét közepén megmarkolva a kereszt jelét nyom­tatta a sírdomb puha földjébe és megindult a koszorúk, csokrok ára­data. A sir fölé virághegy emelke­dett. Az emberek megmozdultak és előbb csak egyesek, kis csoportok lépdeltek a temető kapuja felé, majd tömör emberfolyam kanyargóit fe­ketén a sírok között és ömlött ki a temetőből. A gyászolók is megin­dultak\ tétova, lassú léptekkel, vissza-visszatekintve. Utoljára az apa maradt két gyermekével. Az égre 1nézett, amely kéken izzóit a nyári nap lobogásában. Megszorí­totta a tenyerébe simuló két apró puha gyermekkezet.- Menjünk mi is! Haza. - Hangja rekedtes volt. Kislánya riadtan kérdezte.- Hát anyu? Anyu nem jön ve­lünk? Ittmarad? Miért? - Csöpp szája sírásra görbült. Megbékélten, tisztán, melegen zendült édesapja hangja.- Ne sírj. Isten mégis szeret, min­ket is szeret. Megindultak hármasban, kéz a kézben. Az apa lépteit gyermekei tipegéséhez igazította. Napsugár ragyogta be előttük az utat és ők mentek-mentek - összefonódva - a nyári napban. , ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. november 23-án I 1 Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. I egyházzenei áhitat: h-moll mise (Hafenscher ] Károly). Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, I du. 6. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. I Kertész Géza. Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (ma­gyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Ta- I más. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Fabiny I Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai I Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné I Mátrai Marianna. Gyarmat n. 14. de. fél 10. I Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos n. I 22. de. II. Reuss András. Vád út 129. de. | negyed 10. Zoltai Gyula. Frangepán u. 43. I de. 8. Zoltai Gyula. Újpest de. 10. Blázy I Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy I Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pin térné I Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi I Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. I fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep I de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. I Bízik László. Rákospalota Kistemplom de. I 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. J Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. I fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly- I már Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László, t Rákoscsaba de. 9. Inotay Lehel. Rákosliget I de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. I Inotay Lehel. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szemerei János I (teol.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Sze- I merei János (teol.), du. S. gyülekezeti szere- I tetvendégség. Torockó tér de. fél 9. Fodomé I Szkrinyár Katalin. Óbuda de. 10. Görög Ti- I bor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kősze- I ghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél I 7. Takács József. Modori n. de. fél 10. Pesthi- degkút de. fél 11. Takács József. Budakeszi I de. 8. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) I Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. I 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. I Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rőzse Ist- I ván. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs ■ du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 3. f Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasár­napon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 24, 37-31 vagy Mt 23,1-13; az igehirdetés alapigéje: Jel 21, 6-7. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1986. december 21-én, vasár­nap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke. Jáki András Van, aki a gyenesi ifjúsági kon­ferenciákról emlékezik rá: halk szavú, de határozott bizonyságté­teleire vagy felszabadult játékára a záróesten. Mások mint vezető be­osztású főépítésvezetőt ismerik: több milliós beruházásokat bíznak rá. Nekünk most mint egy fiatal gyülekezet még fiatalabb - 28 éves- felügyelője mutatkozik be.- Tudod, mint Siófokon a leg­többen, én is egy közeli faluból kerültem ide. Az egyházszeretetet onnan hoztam magammal, bár kö­zépiskolás koromban nekem is át kellett esnem a magam hitbeli dac­korszakán. Ennek elmúltával vi­szont megtaláltam helyemet gyüle­kezetünkben, s mivel kevés volt az ember, rögtön sok feladat is hárult rám. Akkori gondnokunk bevont mindenfajta munkába, az utódját látta bennem. De jó volna ez a tudatos utódkeresés minden téren! öt éve presbiternek választottak, néhány hónapja pedig felügyelő­nek - ez a tisztség évtizedek óta betöltetlen volt. Úgy érzem, veze­tőként elfogadtak mind a gyüleke­zetben, mind munkahelyemen. Hi­temet sosem rejtettem véka alá. Jó volna, ha egyre több fiatalt sikerülne bevonni az egyház életé­be. Utánuk kéne menni, ha kell, az aluljárókba is. Az arra alkalmasa­kat pedig bátran lehetne felelős posztokra állítani. Tudod jól, még csak tanulom a felügyelői tisztséget. Mit tisztséget- hivatást! De nagyon lelkesít, hogy templom- és parókiaépítés előtt állunk,' ami nehéz, de csodá­latos munkának ígérkezik. Aligha­nem még egy nagy hagyományok­kal rendelkező presbitériumnak is gondot jelentene ez - hát még a mi fiatal gyülekezetünknek. De bol­dog vagyok, hogy részt vehetek eb­ben, s hiszem, hogy Isten ad hozzá elég erőt, fantáziát és kitartást. «Ifllll tu fff llülililütll W lllllllllllllllllllllllllllllllll Görög Tibor ökumenikus főtitkár genfi megbeszélései Emilio Castro az Egyházak Világta­nácsa főtitkára bemutatkozó látogatá­son fogadta dr. Görög Tibor evangéli­kus lelkészt, a Magyarországi Egyhá­zak ökumenikus Tanácsa főtitkárát. Genfi tartózkodása alatt az ökumeni­kus Tanács főtitkára megbeszélést folytatott Todor Sabewel és Ruth So- vikkal, az EVT főtitkárhelyetteseivel, valamint az Egyházak Világtanácsa különböző osztályainak irányítóival az EVT és a magyar ökumenikus Tanács közötti kapcsolatok kibővítésének le­hetőségeiről. Dr. Glen Garfield Williams lekö­szönő EEK főtitkárnak Görög Tibor tolmácsolta a magyar tagegyházak köszönetét az Európai Egyházak Konferenciájában végzett több évtize­des szolgálatáért. Az ökumenikus Ta­nács főtitkára találkozott Jean Fi- scherrel, aki január 1-jétől tölti be az EEK főtitkári tisztét és megbeszélést folytatott vele Fischer főtitkár decem­beri magyarországi látogatásának programjáról. Görög főtitkárt hivatalában fogadta Gunnar Stálsett, a Lutheránus Világ- szövetség főtitkára, valamint Dr. Sam Dahlgren, a LVSZ Európa-titkára. Dr. Görög Tibor október 20-24-ig Genfben részt vett a nemzeti egyházta­nácsok főtitkárainak konzultációján is. A tanácskozáson a világ minden részé­ről mintegy 70 ország egyháztanácsá­nak vezetői vettek részt és képviseltette magát a Vatikán is. A megbeszélések középpontjában a nemzeti ökumeni­kus munka tapasztalatainak kicserélé­se állott és tervek születtek a nemzetkö­zi ökumenikus együttműködés kiszéle­sítésére. Október 20-án sor került az európai ökumenikus tanácsok' vezetőinek ta­nácskozására, melyen Görög Tibor fő­titkár vitaindító előadást tartott „Az ökumenikus munka súlypontjai a mai Európában” cimmel. A jelenlévők el­határozták, hogy az európai ökumeni­kus tanácsok munkájának jobb koor­dinálása érdekében 1987-ben konzultá­ciót rendeznek. A KBK küldöttségének látogatása Görögországban A Keresztyén Békekonferencia gö­rögországi tagjai és barátai, más görög békemozgalmakkal együtt 1984-ben el­határozták egy Békekutató Intézet fel­állítását Kréta szigetén. Ennek kapcsán meghívták dr. Tóth Károly püspököt, a KBK elnökét előadás tartására. Akkor más irányú elfoglaltságok miatt a gö­rögországi út nem valósulhatott meg, a meghívást viszont a KBK görögországi tagjai azóta is fenntartották. Ezért a mozgalom küldöttségének látogatására ez év november 9-15. napjain kerül sor. A delegáció találkozni fog különböző görögországi keresztyén és világi béke­csoportokkal, a görögországi ortodox és evangéliumi egyházak vezetőivel. A tervek szerint találkoznak magas ál­lami és társadalmi vezetőkkel is mind Athénban, mind Kréta szigetén. VARGA GYÖRGY a Veszprémi Egyházmegye új esperese Szeptember végén nyugalomba vo­nult Síkos Lajos pápai lelkész,,, a Veszprémi Egyházmegye hosszú időn át hűséggel szolgált esperese. Hírt ad­tunk róla lapunk hasábjain, hogy he­lyére a pápai evangélikus gyülekezet Varga György bakonyszombathelyi lel­készt választotta meg, akit szeptember 29-én iktattak be gyülekezeti lelkészi állásába. Az egyházmegye gyülekezetei a meg­üresedett esperesi tisztségre egyhangú­lag Varga György pápai lelkészt vá­lasztották meg. Az új esperes beiktatá­sát dr. Nagy Gyula püspök végzi no­vember 22-én, szombaton de. 11 óra­kor a pápai evangélikus templomban. Az új esperest lapunk is szeretettel köszönti, és áldást kér szolgálatára a Veszprémi Egyházmegyében. A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR november 23-án, vasárnap délután 6 órakor a Deák téri templomban előadja J. S. BACH: H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Benczúr Erzsébet, Mády-Szabó Katalin, Sánta Jolán, Basky István, Berczelly István, Trajtler Gábor. Vezényel: HERBERT M. HOFFMANN (Frankfurt/NSZK) Igét hirdet DR. HAFENSCHER KÁROLY Belépés díjtalan. A templomot fűtjük. GYÉMÁNT DIPLOMA Nemeskéren bensőséges istentiszte­let keretében hivek, családtagok és tisz­telők között ünnepelte a gyülekezet is Tóth Ernő igazgató kántortanító gyé­mánt diplomáját. Október 26-án, Szentháromság ün­nepe utáni 22. vasárnapon, a délután 2 órakor kezdődő istentiszteleten Sztehló Mátyás büki lelkész a 103. zsoltár ver­seivel köszöntötte a 60 évvel ezelőtt, 1926-bán diplomázott és a nemeskéri gyülekezet pályázatát megnyert kán- tortanitóját, Tóth Ernőt. A nehéz sorsot megélt hű kántor 60 év óta töretlen lelkesedéssel és meg­újuló tenniakarással ma is aktívan szol­gálja Mennyei Urát és annak hívő né­pét. Megható jelenete volt az ünnepség­nek, amikor a tisztességben megőszült fehér hajú ünnepelt néptanítónak, az artikuláris nemeskéri templom műem­lék oltára előtt a gyülekezet, a filiák és tisztelői képviselői között a konfirmá­cióra készülő unoka is virágcsokrot adott át. Tóth Attilámé A Kallódó Ifjúságot Mentó Misszió az idén is folytatja a munkatársak és érdeklődők számára szemináriumi al­kalmait. Legközelebb november 22-én, szombaton du. 3 órai kezdettel lesz a Bp. V., Szabadság tér 2. sz. alatti refor­mátus egyházközség gyülekezeti termé­ben. Csorvás-Gerendás A csorvási és gerendási evangélikus egyházközség új lelkészét Szeverényi Jánost 1986. novemberT6-án, délután lkakor a csorvási, 4 órakor a geren­dási evangélikus templomban iktatja be hivatalába Táborszky László espe­res. November 30-án délután 6 órakor DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT SEPSY KÁROLY Bach, Mendelssohn és Gárdonyi műveket orgonái Halálozás Glósz Géza András, a kecskeméti gyülekezet presbitere, a Bács-Kiskun Egyházmegye volt pénztárosa 86 éves korában elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása Kecskeméten volt nagy gyülekezet közösségében, majd a kis­kőrösi evangélikus temetőben helyez­ték el hamvait szülei síijába. „Hívj se­gítségül engem a nyomorúság idején! En megszabaditlak és te dicsőítesz en­gem.” Zsolt 50,15. Nemes lelkű élettársat keres 68 éves özvegyasszony. „Szeretet” jeligére a ki­adóba. 120 db díszhófogó eladó. „Angyal­föld” jeligére a kiadóba. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (867092/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60097 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesltó postahivatalnál, a hfrlapkézbesitőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelőfizetési és Lapeilátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. , Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
Thumbnails
Contents