Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-30 / 48. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1986. NOVEMBER 30. ADVENT 1. VASÁRNAPJA ÁRA: 5.50 Ft Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem minden bűnöm ellen, nem is csak az én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen. Azért jön, hogy elvegye, - nemcsak a betegséget, de a halált is, nemcsak az enyémet, hanem az egész világét. Mindezt azért mondja a próféta Sión leányának, hogy meg ne botránkozzék a Király nyomorúságos jövetelén s csukott szemmel, nyitott füllel ne a szegényes bevonulásra nézzen, hanem hallgasson, hallja meg azt, amit erről a koldus-királyról hirdetnek. Luther Kettős örömünnep Ácsán ten akaratának megélője, mert a lelkész életének is ugyanúgy „üvegfalai” vannak, mint a parókiának. - Majd a gyülekezet felé hangzott az ige üzenete: Figyeljetek elöljáróitokra! Ne feledjétek a régieket, az elődök szolgálatát, Maró ti Jánosét és a többiekét. Az új pásztort pedig vegyétek közre bizalommal, segítsétek, kövessétek a hit útján, a másokat is magával Régen várt nap virradt fel október 19-én az acsa-erdőkürti gyülekezetre. Egy gyülekezet életében önmagában is jelentős, nagy esemény a lelkésziktatás vagy az új lelkészlakás használatba vétele, most az acsai gyülekezetben ez a kettő egyszerre történt. A régi, 150 éves lelkészlakás a falu legrégebbi lakóháza. A gyülea gyülekezet „egymásra talált”. Az igével először az új lelkészt szólította meg: Légy mindenek előtt hirdetője az igének, amelynek segítő, gyógyító, megtartó erejére mindig szüksége van az embereknek. Légy vezetője a nyájnak, jó kalauz, aki elöl megy, s akinek nemcsak szava, hanem élete is vonz és célba érni segít. Légy először magad IsKAeházi László esperes beiktatja Mekis Ádámot Az új acsai parókia kezet régi vágya teljesült most, amikor i új parókiát építettek. A presbitérium 1983 őszén határozta el az új lelkészlakáj építését. Kálmán Ernő okleveles építész- mérnök a helyszínre többször kiszállva egyeztette terveit a gyülekezet elképzeléseivel, melynek eredményeképpen egy modern, környezetébe illő, szemet is gyönyörködtető parókia született. A munka megszervezését Klbacs Mihály felügyelővel az élen a gyülekezet vezetői vállalták: Minden szakmunkát és segédmunkát a gyülekezet tagjai végeztek. Az építkezés példás gyorsasággal, fennakadás nélkül történt. Az alapkő letételétől számítva mindössze másfél évig tartott. Az 1 603 0Ö0 Ft építési költség-47 600 Ft LVSZ segélytől eltekintve - mind a gyülekezet ügyszeretetét, nagy áldozatkészségét dicséri. Először a dombon épült, a reformáció korát idéző templomban gyűlt össze a helybeliek és a vendégek örvendező-hálaadó, hatalmas gyülekezete. Keveházi László esperes Zsid 13,7-8 alapján mondott igehirdetése elején örömmel állapította meg, hogy a már több év óta itt szolgáló Mekis Ádám lelkész és ragadó szeretet útján. - Együtt kövessétek a mindig elöl járó Jézust, aki „tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”. Együtt szolgáljatok a gyülekezetben, a faluban, a társadalomban. Az új lelkész Jn 8,12 alapján arról tett bizonyságot, hogy Jézus Krisztus a világ világossága. Az ő szava, fénye, szeretetének melege segít élni, szolgálni, üdvózülni. Jézus fénye hullt reá is, és ezt a fényt nent szeretné elnyelni, hanem inkább továbbsugározni mindenki felé. Az ünnepi közgyűlésen sokan köszöntötték a gyülekezetét, az új lelkészt és családját. Többek között Klbacs Mihály acsai felügyelő,- Proxa Mihály az erdő- kürti, társgyülekezet felügyelője, Movik Lászlóné tanácselnök, Fejes László rk. esperes és Keveházi László " esperes. - Mekis Ádám beszámolt a parókia építéséről, majd összefoglalásában megköszönte mind a parókiaépítés nagy munkájában részt vevők segítségét, mind az áldáskívánó köszöntéseket. Az új lelkészlakás előtt az esperes rövid ünnepség keretében hivatalosan is átadta az épületet a gyülekezetnek és áldást kívánt annak első és majdani lakóira. - Ezután a helybeliek és a vendégek boldog örömmel jártak körbe a parókián és jóleső megelégedettséggel vették azt birtokukba. Igen, a vendégek is, hiszen egy részük a földszinti nagy hallban, a többiek pedig az előtérben felállított sátorban élvezhették még búcsúzás előtt az acsai- ak szíves vendégszeretetét. Bárdossy Tibor ÍÜ Történelmi „Kinek az arcképcsarnok embere vagy?” lSám 30,13 A fent jelölt bibliai vers nagyon érdekes történetbe kínál betekintést. Dávid, Izrael népének Isten által kiszemelt és felkent király^, üldözöttként kénytelen bujkálni saját hazájában. Nem találva búvóhelyet Saul esztelen haragja elől honi földön, a régi ellenségnél keres oltalmat, és Akis, a filiszteus király szolgálatába áll. Hálából Ákis oltalmáért Dávid hűséges embereivel együtt a filiszteusok ellenségei ellen kész hadba szállni. A csatározások során Izraellel, Saul király seregével is szembekerülnek. A történelem szeszélyes fordulataként az a Dávid, aki valamikor Góliát legyőzésével Izraelnek szerzett diadalt, és a filiszteu- sokat megfutamította, most a filiszteus király oldalán indul csatába saját vérei ellen. Azaz indulna, de a filiszteusok városfejedelmei nem bíznak Dávidban. Attól tartanak, hogy a harci cselekmények során a szövetségesben feltámad izraeli származásának tudata, és a filiszteusok ellen fordul, hogy így szerezze vissza saját királya kegyeit. A bizalmatlan filiszteus fejedelmek azt kívánják Akistől, hogy küldje háza Dávidot seregestül. Nem tudni, kihez tartozik, nem tudni kinek szolgál. Ilyen fegyvertárssal nem tanácsos harcba indulni - vélik a filiszteus vezérek. Dávidnak ezért vissza kell vonulnia Ciklágba, abba a filiszteus városba, ahol családját is hagyta. Ciklágot időközben egy harmadik nép - Amálek - rablóhordája megtámadta, kifosztotta és felperzselte. Rabszíjra fűzték és elhurcolták az asszonyokat és a gyermekeket, köztük Dávid családját is. A megmaradt ciklágiak azt gondolják, hogy a város pusztulása Dávid miatt érte őket, ezért visszaérkeztekor meg akarják kövezni. Itt is kérdés tárgyává lesz, hogy Dávid kihez tartozik, kit szolgái. Fiatal finn lelkész járt Magyar- országon, akit egy gyülekezetben arra kértek, tartson beszámolót a hazájabeli ifjúsági munkájáról, gyülekezete fiatalok közötti szolgálatáról. A vendég ekpondta, hogy náluk is az ifjúság töredéke ADVENT 1986 Nagy püspök az Egyesült Államokban November 29. és december 7. között dr. Nagy Gyula püspök, az Evangélikus-Református Világdialógus Bizottság evangélikus társelnöke, részt vesz a Lutheránus Világszövetség és a Református Világszövetség közös bizottságának ülésén Chicagóban, az Egyesült Államokban. A közös bizottság az öt világrész evangélikus és református egyházai viszonyával és együttműködésével foglalkozik, javaslatokat dolgozva ki az európai Leuenbergi Konkordia kiterjesztésére. gyűjthető össze a templomban, gyülekezeti alkalmakon, míg a nagyobb rész szórakozásnak, más ambícióknak él, boldogulást, érvényesülést más területeken keres. De harc folyik minden fiatalért. A mi városunkban - mondta - mindenki előtt nyilvánvaló, hogy harc folyik érte: harcol érte Jézus, a bűnösök barátja és megváltója, de harcol érte a Sátán is, az élet megrontója és a lélek elvesztője. A gyülekezeti munkának az az egyik feladata, hogy tudatosítsa ezt a harcot, figyelmeztessen újra meg újra: nem vagy érdektelen, harc folyik érted. Miként a finn lelkész mondotta: szeretnénk kérdés elé állítani minden fiatalt: kinek engedsz? kihez tartozol? kié vagy? A címben idézett bibliai ige is ezt teszi: Kinek az embere vagy? Ki uralkodik rajtad? Kinek az ügyét mozdítod előre? Kihez tartozol: Jézus Krisztushoz, a szerető és boldogító Megváltóhoz, vagy a Sátánhoz? Kié vagy? Csepregi Béla A régi szó változatlan, és még mindig mellé kerülhet egy évszám. Az az évszám, amely jelzi, hol is tart az emberiség, milyen események játszódtak le ebben az esztendőben és személyes életünkben milyen sorsdöntő változások történtek. Talán a legtöbb embert megmozgató ünnepkör kezdete ez a vasárnap. A karácsony felé forduló, az arra készülődő ember megáll egy rövid pillanatra és arra gondol, akivel a nagy változás a földre érkezett. Nem a várakozás passzivitásával, nem is a kitolódott kegyelmi idő fontolgatásával kell feltöltődnie hitünknek ezekben a napokban, hanem a meglátogatás örömének és feszültségének szabad csak gazdagon eltöltenie minket. Abban az értelemben, ahogy a próféta felhív: „Örülj és örvendezz, Sión leánya, mert íme elmegyek hozzád és közötted lakozom! 1 így szól az Úr” (Zak 2,10). Jézus érkezése megújulást jelent. Amiről azt hittem, állandó terhe lesz az életemnek, azt most van kinek elmondanom, van hol letennem. Az ádventi vendég nem protokolláris látogatóként érkezik, akinek érkezése előtt már hetekkel elkezdjük csinosítani az otthonunkat. Úgy érkezik hozzánk, mint aki fáradtságunkat és elesettségün- ket gyógyítani akarja. Bevonulása Jeruzsálembe; gyülekezetekbe, otthonokba nem más, mint egy újra megismételt és megerősített felhívás: „Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit!” (Zsolt 100,2). Ez a mondat nem a külső környezet mesterséges szépítgeté- sére hív fel minket, hanem az út alapozására, a belső, mély előkészülésre. Hiába helyez el valaki a családi otthon középpontjába egy drága pénzen vásárolt, virágkötészeti remekműként készült ádventi koszorút négy gyertyával, ha négy hét alatt nem lesz egyetlenegy este sem, amikor köréülne a család, hogy elénekeljen egy ádventi éneket vagy csak felsóhajtson együtt: „Veni redemptor gentium” - Jöjj, népek Megváltója; vagy még ennél is egyszerűbben mondjon egy igazán ádventi köszöntést: „Immánuel” - közöttünk van az Isten. Erre a megújulásra, erre a változásra nemcsak a szűk családi otthonnak van szüksége, hanem gyülekezetünknek és egyházunknak is! Ne kerüljön be úgy ádvent hangulata a templomunkba, hogy ne tartanánk bűnbánatot és ne kérnénk megújulást szolgálatunk egésze számára! Csak egy látogatással kell több, egy mondattal több, egy kézmozdulattal több betegek és elesettek felé... Milyen nagy fordulat lenne, ha ebben az ádventi időben elhagynánk valamit, ami terhel, ami rossz, ami egészségünket károsítja, környezetünket kínozza! Nem lennénk magunkra hagyva ebben a küzdelemben, attól a Jézustól merítenénk erőt, akinek érkezéséről nagy vágyódással énekelte a zsoltáros: „Lelkünk sóvárogva várja az Urat, mert őbenne , örül a mi szívünk.” (Zsolt 33,20-21) Jézus jelenléte biztos irányt mutat. A régi huszita ének himnikus erejű mondata vall erről: „Itt a drága idő, Jön az Üdvözítő Népe váltságára, Boldogitására, . Hogy mentse a rossztól És minden gonosztól.” (134. ének) Amikor ezt felismerjük és bízni kezdünk benne, akkor kezdődik az igazi ádvent életünkben. Nem bizonytalanságban, nem tétova bolyongásban telik az életünk. Jézushoz kötődünk, aki azért jött, hogy üdvösségünk legyen. Van élet, amelyben úgy érik meg ez a találkozás, hogy sorban gyúlnak az ádventi gyertyák, s ő egyre többet ismer meg Isten kegyelméből és szere tétéből. Van élet, amelyben mindez egy rövid szempillantás alatt történik. Nem szabad hát a türelmetlenség és a csalódottság csapdájába esnünk! Isten tervének megvalósulásában aprócska akadályok csak azok, amelyek a mi szemünkben ijesztőnek és óriásinak látszanak. Jézus érkezésében és jelenlétében kell ezekben a napokban igazán megerősödnünk. Akkor nem lesz hiábavaló az ünnepi előkészület, nem lesz üres a mozgás, mert tartalommal telik meg. Ne tapadjon hát szemünk a minden évben jelenlévő veszélyre: készülődésünk talán külsőség lesz csupán, egyszerűen ezeknek az ünnep előtti napoknak felfokozott hangulatából fakad. Figyeljünk inkább az üzenetre, amelynek ereje áttör minden nyomorúságunkon és ellenállásunkon: ádvent - Jézus jön. Jön, mert eljött a karácsonyi jászolbölcsőbe. Jön, mert visszatér s akkor Isten színe előtt majd egyértelmű valóság lesz Pál apostol vallomása: „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban Jett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2 Kor 1,20) Ádvent 1986-ban - bár megváltozott a világ, merőben más külső környezetünk terhe és gondja, mint régen volt 1 még mindig ugyanaz: újra megkapott lehetőség, hogy személyes keresztyén életünkben az „átkos sötétségnek virradat vessen véget”. Hogy jelenlétünk áldott, mentő és megújító szolgálat legyen legszűkebb környezetünkben és az egész földön. Ezzel a tartalommal válhat ádventi időnk bűnbánatra érlelő, új élet ajándékában gyógyuló alkalommá. Kérjük ezt bátran ezévi, ádventi imádságainkban, énekeinkben, a bánat és öröm drága feszültségében Isten színe előtt! Szabóné Mátrai Marianna hatalmasan cseleíebett öclüní 03 Úr a3crt örDcnbc3Ün! 3soIt 12^,3
