Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-23 / 47. szám
Evangélikus Elet 1986. november 23. E0 II jAs GYERMEKEKNEK Válaszolunk gyermekeknek r A VASÁRNAP IGÉJE Jel 21,6-7- Tulajdonképpen mit je- elképzelni sem tudja öt az lent az, hogy hinni? Mi a kü- ember. Kisebb horderejű lönbség a keresztyén hit és kérdésekkel is egyébként is sokféle más hit között? vagyunk. Pl. Ki tudja elképHinni keresztyén értelem- zelni azt, hogy a világegye- ben három dolgot jelent: 1. temnek vége van? és azt, igaznak elfogadni mindazt, hogy nincs vége?-Isten léte amit a Szentírás Istenről, a pedig az ilyen titkoknál is világról és az emberről tanít, sokkal nagyobb és mélyebb 2. Bízni Isten irántunk való titok, szeretetében, személyes bi- - Miért szabad Istent te- zalommal lenni Isten iránt. 3. geznünk? Hinni abban, hogy Isten Valóban, nem magától érakarata legtökéletesebben tődő ez. És furcsa is, hogy a Jézus Krisztusban jelent mindenek Urát és Teremtő- meg közöttünk, Őbenne jét még egy kisgyermek is maga Isten jött el.közénk. úgy szólíthatja, hogy „ Te". - Amikor vitatkozunk, úgy * Ugyanakkor a magázás, szeretnék valami okosat vagy az önözés még fur- mondani annak, aki szerint csább lenne. Ahogy ez pl. nincs Isten. Mit mondjak? Franciaországban is haszNyilván arra gondolsz, nálatos volt egészen a leg- hogy valami megdönthetet- utóbbi időkig. - Istent tegezlen bizonyítékot kellene hetjük, ez nagy ajándék, Jémondani, olyasvalamit, ami zus Krisztus is bátorított minden kételkedőt vagy el- minket erre, megengedte, lenállót meggyőz. Nos, ilyen De ezt mindig a legnagyobb okos mondanivaló nincs. Is- tisztelettel és szeretettel tétén létét nem lehet bizonyí- gyük. tani kézzelfogható, szem- - Aki sokat tud, annak mellátható módon. (Igaz, könnyebb vagy nehezebb-e ugyanígy Isten nem létét hinnie Istenben? sem lehet bizonyítani.) Aki Hadd feleljünk erre egy hiszi, hogy van, ugyanúgy a híres tudós szavaival, Pás? hit talaján áll, mint az, aki cal mondta: „A kevés tudás nem hiszi. Kétféle hit áll eltávolít Istentől, a sok tudás szemben és semmiképp sem visszavezet hozzá", a hit és tudás. - Persze, ha - Édesanyám szokta lehetséges, jobb elkerülni mondani, hogy „aki hisz Is- minden vitát, amint azt Pál tenben, annak minden apostol is javasolja. könnyebb". Miért?- Miért nem hisznek so- Aki hisz Istenben, pontosan Istenben? sabban: akinek Isten megHogy sokan vannak-e, adta a Benne való hitet, az akik nem hisznek, ezt nehéz mindent, ami vele történik, megállapítani. Végül is ki az, Isten kezéből fogad el, mert aki hisz és ki az, aki nem tudja, hogy „mind jó, amit hisz, ez nagyon nehéz és Isten tészen". - Aki hisz Is- bonyolult kérdés. - Sokan tenben, az Tőle naponként nyilván azért mondják, hogy erőt és áldást kap minden nem hisznek, mert minden- munkájához. Ezért köny- áron el akarják képzelni Is- nyebb. tent, pedig ez lehetetlen. Isten annyira más, hogy még Győr Sándor A BETELJESEDÉS FELÉ Vizet! Kiált a szomjazó. Levegőt! Kiált a fuldokló. Kenyeret! Kiált az éhező. Mennyi, mennyi kiáltás szakad fel az emberekből! Nyugalmat, időt, egészséget, örömöt, reménységet, szeretetet, békét, életet!! - és sorolhatnánk vég nélkül! Valami mindig hiányzik. Nem találjuk a teljességet, a végső megoldást. Mindannyian csupán önmagunk botcsinálta hamis messiásai vagyunk. Az előre néző, jövőt vágyó ember számára azonban örök érvényű Madách bátorítása: „Ember küzdj és bízva bizzál!” A felelősséget tehát nem háríthatjuk el önmagunkról, van értelme és áldása az emberi igyekezetnek is, de még akkor sem veszett el minden, amikor emberi szemmel nem láfunk már megoldást. Mert valakinek a „tarsolyában” drága ajándékok rejtőznek a számunkra! Van amit már megkaptunk belőle, őseink is éltek vele, s örvendeztek neki. Ezek a drága ajándékok, az élő Isten Ígéretei, amelyek hangoztak már a próféták ajkain, s hangoznak az Újszövetség lapjairól, valóra válnak! Ha nem így volna, légbők kapott gondolat, vagy emberi elhatározások szülötte lenne az egyház, s a történelem fejlődésével óhatatlanul léte válna kérdésessé. Isten amit ígért, valóra váltotta. „Megtörtént” ahogy Igénk mondja. Fiát adta a golgotái keresztre, hogy elhangozzék az „elvégeztetett” győztes jajszava, ő tartja kezében az egész világnak végkifejletét. A mondás szerint: „Minden jó, ha vége jó.” Függetlenül attól, hogy ez teljes egészében így igaz, vagy nem, annyit mindenesetre bizonyít ez a mondás, hogy életünkben, sorsunkban elkerülhetetlen a „végnek” figyelembe vétele. Szekularizált világban is sokat foglalkoznak vele. És azért olyan riasztó a vég, mert az összeomlás, az emberi élet pusztulásának képét mutatja. A Szentírás is beszél nekünk a végről, amelyben szintén ott van az összeomlás és a pusztulás, de csak a gonosznak és művének összeomlása és pusztulása. A döntő benne az élet diadala. Ez a vég tehát mégis azért csodálatos, mert azonos a „kezdetter.'Az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég ugyanaz, az élet! Mert újjá teremtetnek mindenek! Mert Isten újból Istené lesz a győzedelmes fiáknak. Ezért ez a vég a hitben járó ember számára nem a kétségbeesés, hanem a reménység forrása, amely már most bearanyozza a jelen sokszor nyomorúságosnak látszó életét. Ezt bizonyítja az, hogy János már is „megtörtént”-ként látja és hallja mindezeket. Milyen boldogító pillanat a segítségre szorultnak támogató testvérkezet nyújtani! Felejthetetlen érzés a mélység kiáltásából eljutni a megtalálás és megtaláltatás boldog örömujjongására! Vége a „szomjúságnak”, hirdeti Igénk. Isten ingyenvaló kegyelme teljessé lett a vágyódok, „szomjazok” számára, ez az élet vizének megígért és „elvégeztetett” forrása számunkra a Jézus Krisztus által. Ahogy Jézus mondja a samáriai asszonynak: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz örök életre buzgó forrássá lesz benne.” (Ján 4,14.) Az élet vizének kegyelmi ajándéka a mienk, nyitva az út Isten felé, mert Fia által megbékélt az emberrel, s a bűn által megromlott állapotból van szabadulás, békesség, reménység, örök élet. Isten gyakorolja isteni hatalmát, az ember pedig a gyermekség, a fiák boldog helyzetében élvezi a biztonság, a megtartottság örömét. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján a „befejezésre” gondolván - sok gyülekezetünkben ekkor emlékeznek meg az egyházi esztendőben elhunytakról - nem egyszerűen a földi élet szükségszerű végét látjuk, hanem hisszük az eljövendő életet, hogy földi zarándoklásunk célja az újjáteremtő Istennel való színről-színre látás boldog, öröme. Ezt az örömet, annak reménységét nem veheti el többé semmi, mert minden bűn elvette méltó büntetését és ezzel elveszítette erejét. Legyen tehát miénk e földön a hitnek teljessége, s egykor az örök élet és üdvösség hervadatlan koronája! Szabó Vilmos Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által! Áldunk és magasztalunk végtelen nagy szeretetedért, hogy a mai nap 5r5k élet vasárnapját ünnepelhetjük. Szentlelkeddel erősíts meg bennünket a feltámadás hitében, hogy reménységgel helyezhessük szeretteink és magunk életét, az előre ment és még itt vándorló gyülekezetei, népedet, életet adó kezedbe. Ámen BESZÉLGESSÜNK A barátságról IGÉK Az Úr beszélt Mózessel, mint ember szokott barátjával. 2 Móz. 33.11. * * * Csúfolóim a saját barátaim. Jób* 16.20.' ♦ Jfr ♦ Imádkozott Jób az ő barátaiért. Jób 42.10. * * * A susárló elválasztja a jó barátokat. Példabeszédek 16.28. ♦ * * Minden időben szeret, aki igaz barát. Példabeszédek 17.17. ♦ * * Az embernek Fia bűnösök barátja. Mt 11.19; Lk 7.34. * * * Szerezzetek barátokat a hamis mammonból. Lk 16.9. * * * Hazamenvén egybehíva barátait és szomszédjait, mondván nékik: örvendezzetek velem. Lk 15.6. * * „ Ti az én barátaim vagytok, ha cselekszitek, amiket én parancsoltam néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak. . .barátaimnak mondalak titeket. Jn 15.14-15. * * * Megengedték Pálnak, hogy barátaihoz menjen. Csel. 27.3. IDÉZETEK Mindenki barátnak mondja magát.. .pedig semmi sem általánosabb, mint e név, semmi sem ritkább, mint maga a barát. (La Fontaine) * * * Egyetlen barát az életbéíí nagyon jó. Kettő már sok. Három alig lehetséges. A barátságnak szüksége van az életben valami párhuzamosságra, gondolatközösségre, versengésre a cél érdekében. (H. Adams) ♦' ♦ * Vagy az iskolában él csak á barátság, S az életnek zajától elrepül? (Madách Imre) * * * Nem sokat számít, ha barátaink szenvedése iránt részvéttel vagyunk. Ellenben a sikerrel együttérezni, ez már gyengéd természetet kíván. (O. Wilde) * * * Ebben az életben a boldogságok egyik legnagyobbika a barátság. A barátságban egyik nagy boldogság az, hogy van kire rábízzuk titkainkat. (A. Manzoni) * ♦ * Egy nagy embeí barátsága az Isten ajándéka. (Voltaire) * * * A barátság voltaképp szeretet szárnyak nélkül. (L. Byron) KÉRDÉSEK 1. Melyik Igének az eredetére vagy leginkább kíváncsi, hogy melyik mikor és miért hangzott el? 2. Melyik idézettel nem értesz ejgyet, részben vagy teljesen, és miért? 3. Mi a különbség a barát, a haver és a cimbora között? 4. Hányán tartoznak baráti körödhöz, volt-e mostanában e tekintetben számodra jó vagy rossz változás? 5. A barátsággal kapcsolatosan hogyan folytatnád: Nehéz. .., de megéri. 6. Van-e olyan jó tulajdonságod, adottságod, melyek miatt veled könnyű lehet barátkozni? 7. Van-e olyan rossz tulajdonságod, amely miatt szerinted veled nehéz lehet baráti kapcsolatba kerülni? ■8- Aki hívő, annak egyszerre könnyű és nehéi is barátot találni. Melyik miért van így? 9. Komoly vagy humoros mondás-e: „Hogy van-e barátom? Hát magam sem tudom”. 10. Mit akart mondani, aki ezt mondta: „Kezdek barátja lenni önmagámnak.” Szerinted lehetséges ez? 11. Mennyi mindennek élet- reszóló jó iskolája a barátság? 12. Az Igék között melyik szól olyasvalamiről, amit eddig nem tettél, de ezentúl érdemes megtenned? r. r. Miért isznak a nők? A közérdekű kérdésre Valkai Zsuzsa klinikai pszichológus keresi a választ: másfél évtizedes gyakorlati munkájának tapasztalatait sűríti a Gyorsuló idő című sorozatban megjelent kis kötetébe, és kiegészíti őket egy vizsgálat anyagával, melyben 60 alkoholbeteg és 6Ó egészséges nő (kontrollcsoport) 100 kérdésre adott válaszát hasonlítja össze. A tapasztalatok s a válaszok lényegét a könyv szerzője így foglalja össze: „A nő kiszolgáltatottsága az alkohol viszonylatában sokszorosa a férfiénak. Szociális, pszichés és fiziológiás alávetettsége súlyosabb, mert könnyebben összeroppan, kisebb a kikapaszkodási esélye, mert önbecsülése könnyen sérül és érzelmileg is esékenyebb.” A női és férfi alkoholizmus között a legszembetűnőbb különbség, hogy a nő ritkábban iszik a társaság vagy az ital okozta'élvezet kedvéért — bár kétségtelen, hogy a „divat” hat rá, gyakorta szégyelli, hogy lemaradjon „modem”, „férfias” társnői mögött leginkább azonban menekvés számára az ital, problémamegoldás, ha nem képes eligazodni ambivalens (ellentétes) érzelmei között; könnyítés, a „nem ér a nevem” eljátszása, bujkálás, ha elviselhetetlennek érzi az életét. A kötetben szereplő alkoholista nők 90%-a kellemetlen gyermekkorra, hűvös vagy annál is rosszabb szülőkapcsolatokra emlékszik vissza; nem meglepő tehát, hogy a személyiség gyengesége, ingatag éntudat, erős infantilizmus jellemzi őket. Magyarán: nem tudtak felnőni, mert sosem lehettek igazából gyerekek. Ehhez a gyengeséghez rendszerint társult a gyermekkori környezet hatása, amely környezet életmódjához akkor is hozzátartozott a szeszes ital rendszeres fogyasztása, ha a család esetleg nem számított „részegesnek”. A család és társadalmi környezete, az adott „szubkultúra” meghatározó erejű. (Bizonyos fokig egész Európa veszélyeztetett,' míg például a kínaiaknál szó sem lehet az alkohol csábításáról, mert oly mélyen idegenkednek tőle; a japánok pedig olyannyira nem képesek elviselni, hogy egészen kis mennyiségtől is rosszul lesznek.) Mivel a nők iszákosságát a társadalom mindig sokkal szigorúbban ítélte meg, mint a férfiakét, gyakrabban zugivók, mint amazok. Amint a szerző okosan megjegyzi: „A nőkkel szemben felállított korlátozó elvárások végeredményben a gyermek, az élet védelmét szolgálják.” így azonban nehezebb föllelni és gyógyítani őket - számukat a szakemberek mintegy százezerre becsülik -, magát a gyógyítást is restellik; így viszont csak akkor derül ki betegségük, amikor szervezetük már teljesen tönkrement'. A gyógyulni akarók számára a legbiztosabb fogódzót a közösség jelenti; ha olyan embercsoportra találnak, amely elfogadja, támogatja, értékeli és erősíti őket. A kötet szerzője több olyan inteijút is közöl (felekezeti megjelölés nélkül), amelyből hivő közösségekről esik szó; s a gyógyult beteg arról számol be, hogy gyülekezetek, vagy az azokba tartozó fiatalok karolták föl, állították talpra minden elvonókúránál eredményesebben. Ezek a vallomások mintegy jelzik, hogy a kallódó fiatalokat mentő, ökumenikus misszió kitartóan dolgozik; de lelknsme- ret-ébresztők is: vajon megteszünk-e mindent veszélybe került felebarátainkért?! (Magvető, 1986.) Bozóky Éva EGYHÁZUNK DIAKÓNIAI SZOLGÁLATA Fenti címen jelent meg az 198S. őszi Alberti Országos Diakóniai Konferencián elhangzott előadások gyűjteménye. Az első: Káldy Zoltán püspök elnök; a második: Nagy Gyula, a diakóniai munkáért felelős püspök; az utolsó: Balicza Iván lelkész feldolgozása és előadása. A bevezetőben Nagy Gyula püspök arról ír, hogy ezekben „feltárul az olvasó előtt e hatalmas szolgálati terület minden öröme és gondja, terhe és szépsége”. - Magam, aki e szolgálatnak több, mjnt egy évtizede szerény munkása vagyok, alig tudok elfogulatlanul írni az elhangzott előadásokról, azok „belső” tartalmáról. Most mégis ezt kell tennem, de egyben kicsit a recenziókészítő személyességével is írok. Az első rész egyházunk intézményes diakóniájáról szól, amelynek teológiai alapja nem lehet más, de nem is más, mint a kereszt teológiája, hisz a kereszt a legnagyobb diakónia a világban. Bizony az a nagyobb, aki szolgál! Kegyelemből van az üdvösségünk, a két kezünk pedig arra való, hogy azokkal szeretetszolgálatot végezzünk. A Magyar Evangélikus Egyháznak és azon belül minden gyülekezetnek egyenként is példamutató diakóniai munkát kell végeznie, mert csak így van hitele a keresztyén szeretetnek. „Egymás terhét hordozzátok”, szól az ige, de vajon ezt tesszük-e gyülekezetileg és egyénileg? - Óriási a szükség az intézményes diakó- niára, de nem azért, hogy az a kiszolgáltatott öregek, betegek lerakója legyen. Aki viszont oda kerül, azoknak még fokozottabban szükségük van három dologra: szeretetre, szeretetre és ismét csak szeretetre. Ebben már benne van az ellátás és minden irányú gondoskodás is, egészen addig, hogy az intézmény családot, otthont is jelentsen. A második előadás a gyülekezeti dia- kóniánk teológiai és gyakorlati alapvetését adja, kiindulva, hogy az egyház titka: Krisztus diakóniája. A mindenki által jól ismert, ún. két „nagy parancsolatot” említve (a szeretet parancsolatai!), ezek összefüggését tárgyalja. Ezután az egyház teljes szolgálatát elemzi: szolgálata az igehirdetésben és a szeretet cselekedeteiben teljesedik ki. A diakónia legfontosabb területeinek előadása után rámutat arra, hogy már a IV. században is a keresztyének a diakónia világmérvű tanúi voltak akkor, amikor nemcsak a hitben lévőket, de másokat is etettek, segítettek. Az előadó szenvedélyesen számol be az indiai, latin- amerikai és más „nyomor országodban látottakról, amelyek az itteni körülmények között szinte hihetetlenek: Calcuttában éjjelente 2-3 ezer ember hal meg az utcán éhségben és reggel kocsik gyűjtik össze az éhenhaltakat. Ilyen és egyéb megalázó, gyötrő személyes élményt olvasva bizony megkeseredik az ember szájában a falat! - Ha ott innen alig is tudunk segíteni, de más feladatunk nem lehet életünk során, hogy egyházunkban, társadalmunkban-sze- melyválogatás nélkül - igyekezzünk segítők lenni. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a diakónia sohasem „eszköz más célok elérésére”. E munkának következménye lehet megbecsülés, jó célok előbbrevitele: a diakónia akkor is szolgál, ha semmi köszönetét, semmi elis- merést nem is kap. - Az írást a gyakorlati gyülekezeti diakónia lehetőségeinek ismertetése záija azzal, hogy minden gyülekezetnek magának kell megkeresnie és meg is kell találnia azokat a lehetőségeket, szükségleteket, ahol legjobban tudnak segíteni nemcsak egyházon belül, de társadalmilag is! A zárótanulmány az egyre jobban elhatalmasodó alkoholizmus kérdésével foglalkozik és egyházunknak e téren szükséges lehetőségeit, tevékeny mentő szolgálatát ismerteti. Ez a munkaterület 1983-ban indult meg, tevékenységét társadalmunk igényli és megbecsüli. Az alkoholizmust részben népbetegségnek, részben személyiségzavarnak tekintik. Az AEES? (Alkoholizmus Elleni Evangélikus Szolgálat) más oldalról közelíti meg a kérdést, és olyan „hiánybetegség”-nek tekinti, amely az Istennel való kapcsolat, az élő hithiányából ered. Az alkoholizmus elleni konferenciákon ezt a teológiai, evangéliumi igazságot igyekeznek élővé tenni. Az eddigi négy konferencia tapasztalatai szerint voltak valódi szabadulások, voltak elindulások, visszaesések és voltak kudarcok is. A munka azonban akkor sem volt hiábavaló, bár fájdalmas, hogy sok értetlenséggel, közömbösséggel is találkoznak - még egyházi részről is! Szeretnék létrehozni az Evangélikus Lelki Elsősegély Szolgálatot (Családgondozó Szolgálatot?), hogy az az ötfős kis csapat, aki némelykor másik ötért küzd - kellő megértéssel és támogatással - hatékonyabban dolgozhasson. Dicséret illeti a címlap tervezőjét (Kardos Tamás) a diakóniai gondolat megfogalmazásáért és kifejezéséért: botra támaszkodó öreget fiatal vezet a KERESZT felé! A hasznos kis kiadványnak ott a helye minden lelkészi hivatalban, presbitériumoknál, diakóniai munkásainknál, a szeretetre képes, de szeretetet is váró minden hittestvérünknél. (Sajtóosztályon kapható, ára 15 Ft) Blázy-Ódor EGYHAZUNK DIAKÚNIAI I SZOLGÁLATA
