Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-10-26 / 43. szám

Evangélikus Élet 1986. október 26. Reformációi önvizsgálat (Folytatás az 1. oldalról) Személyes vallomásom Szeretem egyházunk tanítósát: az egyedül Krisztus alapelvet, ami fölébenő a másik három gyakran emlegetett elvnek is: egyedül hit­ből, egyedül kegyelemből, egyedül a Szentirás. Szeretem evangélikus Szentirás kezelésünket, az Ágostai Hitvallás tágölelésű egyházfogal­mát, szeretem a világról alkotott reális tanításunkat: nem gyűlöljük, nem imádjuk, szeretem állandó készségünket a szüntelen reformá­cióra. Kedvelem egyházunk kegyessé­gét, ami elválaszthatatlan Luther személyétől. A munka és család- szeretetet, az értelem megbecsülé­sét, az iskolai oktatás értékelését, az evangélikus derűt, szeretem Lutherünk őszinteségét, éneksze- retetét, a szeretetben munkálkodó hit hangsúlyozását. Természetesen van kritikám is: nem kedvelem az evangélikus langyosságot, a meg­térés hirdetésének meggyöngülé­sét, a kényelmes üdvbizonyossá­got, vagyis mindazt, ami ellen Jé­zus is protestált a kisázsiai gyüle­kezetekben a Jelenések könyve sze­rint. De bírálatomnál is jobban szeretem az evangélikusság nagy családját, amiben felnőtt család­tagnak érzem Magyarországi Evangélikus Egyházunkat a buda­pesti világgyűlés után is. Örülök annak, hogy sokak sze­rint az Evangélikus Egyház Róma és az Orthodoxia között a hid sze­repét igyekszik betölteni. Ökumenikus nyitottsággal fi­gyeljük a testvéregyházak életét. Keressük a kapcsolatokat minden szinten, ugyanakkor tisztázzuk magunkban, kik vagyunk mi, evangélikusok. Mindkettőt tehet­jük a ma is érvényes reménység jegyében: Jézus Krisztusban van reménység az ökumenikus nyitott­ságra és Benne reménységgel fo­gadhatjuk el ajándékként evangéli­kus mivoltunkat is. így lesz értelme reformáció ün­neplésünknek 1986-ban is. Hafenscher Károly A wittenbergi vártemplom belseje 1760 előtt Az Országos Elnökség nagy horderejű határozata Tervezzük Teológiai Akadémiánk új épületét Korábban már hírül adtuk, hogy Országos Egyházunk Elnöksége el­határozta a Teológiai Akadémia épü­letének a bővítését, illetve egy új épü­letnek az építését. Olvasóinkat sze­retnénk tájékoztatni arról, miért van erre szükség és hogyan áll jelenleg Teológiai Akadémiánk új épületének a tervezése. A MÚLT ÖRÖKSÉGE Lelkészképzésünk az első világhá­ború végéig három helyen: a sopro­ni, a pozsonyi és az eperjesi teológiai főiskolákon történt. A két világhá­ború között lelkészeink a soproni teológiai fakultáson készültek fel szolgálatukra. A második világhá­ború után a soproni állami teológiai fakultás helyén, mint önálló egyházi intézmény megalakult az Evangéli­kus Teológiai Akadémia. Ez az in­tézményünk 1951-ben Budapestre költözött. Először a fasori gimná­zium épületében, majd annak álla­mosítása után először a Lendvay utcában kapott helyet, később pedig Országos Egyházunk Üllői úti szék­házába költözött. A Teológus Ott­hon először a hűvösvölgyi szeretet­A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1986. október 31-én, pénteken este 6 órakor a Baptista Egyház Nap utcai templomában (Bp. VIII., Hock János u. 12.) reformációi emlékünnepélyt rendez Az emlékünnepély rendje: 1. Közének: Erős vár a mi Istenünk 1. vers 2. Igét olvas és imádkozik: Szirmai Zoltán evangélikus esperes 3. Igét hirdet: Laczkovszki János lelkész, a Baptista Egyház tiszteletbeli elnöke __ 4. Liszt:. Jöjj mondjunk hálaszót előadja: a Ráday Kollégium Énekkara vezényel: Máté Jánosné, orgonán közreműködik Máté János 5. Dsida Jenő: Tekintet nélkül Elmondja: Kovács Artúr 6. Ünnepi beszédet mond: Szarka Miklós református lelkipásztor 7. Liszt: Glória Előadja: a Baptista Egyház Központi Énekkara Vezényel: Oláh Gábor 8. Befejező imádságot mond: Szirmai Zoltán evangélikus esperes 9. Közének: Tebenned bíztunk ... 1. vers Az Ökumenikus Tanács táviratai Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának szeptemberi reykjaviki ülésén elfogadott javaslathoz csatlakozva az Ökumenikus Tanács Elnöksége a következő szolidaritási táviratot küldte a Nicaraguái Keresztyén Egybáztanácsnak és az Ame­rikai Egyesült Államok Egyháztanácsának: A Nicaraguái Keresztyén Egyházak Tanácsának A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, melynek tagegyházai a Ma­gyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Ma­gyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi Methodista Egyház, a Szabadegy­házak Tanácsa, a Magyarországi Orthodox Egyház és a Magyarországi Román Orthodox Egyház, testvéri köszöntését küldi a nicaraguai egyházaknak és keresz­tyéneknek. Az Önök országa hét éve megszabadult a diktatúrától és egy új igazságosabb társadalmi rendszer felépítésén fáradozik. Ezt a folyamatot külső erők állandóan lassítják és gátolják. Támogatjuk a nicaraguai nép küzdelmét a gazdasági bojkott és a külső katonai beavatkozás ellen. Október 31-én templo­mainkban megemlékezünk az Önök erőfeszítéseiről és imádkozunk azért, hogy minél előbb külső fenyegetettség nélkül békében élhessenek. Isten áldását kéijük életükre és egyházaik szolgálatára, testvéri üdvözlettel az Ökumenikus Tanács Elnöksége nevében Dr. Tóth Károly ügyvezető alelnök- Dr. Görög Tibor főtitkár Az Amerikai Egyesült Államok Egyháztanácsának A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa testvén köszöntését küldi az Amerikai Egyháztanácsnak. Az Ökumenikus Tanács Elnökségi ülésén foglalkoz­tunk a nicaraguai egyházak helyzetével és igen nagyra értékeljük az Amerikai Egyháztanács szolidáris magatartását, amelyet a nicaraguai egyházak és keresz­tyének irányában tanúsít. Kérjük továbbra is viseljék szívükön nicaraguai testvé­reink sorsát, mint ahogy azt mi is tesszük. Isten áldja meg az Önök bátor fellépését a nicaraguai keresztyének támogatásá­ban, testvéri üdvözlettel az Ökumenikus Tanács Elnöksége nevében Dr. Tóth Károly püspök, ügyvezető alelnök . ' ' Dr. Görög Tibor főtitkár intézményünk épületében műkö­dött, majd később a Teológiai Aka­démiával az Üllői úton kapott he­lyet. Egyházunk 1973-74-ben a zug­lói szeretetotthon átalakításával és kibővítésével új épületet készített lel­készképzésünknek. 1974 óta a Teo­lógiai Akadémia és a Teológus Ott­hon ebben az új épületben a zuglói templom és lelkészlakás szomszéd­ságában működik. A JELEN GONDJAI Tekintettel arra, hogy az utóbbi tíz évben teológiai hallgatóinknak a száma jelentősen megnövekedett, a teológiai hallgatók elhelyezése nem kis gondot jelent. A Teológus Ott­honban mindössze 35 férőhely van és mivel az épületet annak idején 35-40teológus befogadására tervez­tük, jelenleg az előadások tartásával kapcsolatban is gondjaink vannak. Az idei tanévben 62 hallgató iratko­zott be és ez azt jelenti, hogy hallga­tóinknak csak alig több, mint a felét tudjuk a Teológus Otthonban elhe­lyezni. A többi hallgató Budapesten és Budapest környékén vagy szülei­nél és ismerőseinél, vagy albérletben lakik. Ez nem csak anyagi megterhe­lést jelent, hanem a jövő lelkészeinek nevelése szempontjából sem ideális állapot. Gondot jelent az is, hogy nincsen akkora termünk, ahol Teo­lógiai Akadémiánk összes hallgató­ja kényelmesen elférne. Ugyancsak probléma, hogy könyvtárunkban az új könyveket és folyóiratokat már nem tudjuk elhelyezni, pedig könyv­tárunkban csak a legújabb, a máso­dik világháború után megjelent teo­lógiai könyvek kaphattak helyet. Ez a tény is nehezíti a teológiai hallga­tók nyugodt tanulását. A JÓVÓ TERVEI Mindezek figyelembe vételével egyházunk elnöksége úgy határo­zott, hogy a Teológiai Akadémia részére egy megfelelő új épületet épí­tünk, a jelenlegi épületet pedig teljes egészében teológus otthonná alakít­juk át. így a jelenlegi épületben kap­hatnánk egy 65-70 férőhelyes ott­hont, sőt még néhány vendégszobá­nak is jutna hely. Az építendő új épületet a zuglói templom mellett - az Állami Biztosító és a Posta épüle­tének irányában-tervezzük felépíte­ni. Ezt a területet, sőt még a Luther szobor mögötti parkrészt is megkap­nánk használatra a Székesfőváros­tól. Államunk segítő készségéről ta­núskodik, hogy kérésünk elől a Szé­kesfőváros nem zárkózott el. E terü­leten építenénk egy 22 x 12 méteres ötszintes épületet, amelynek magas- földszintjén és alagsorában kapna helyet a könyvtár - itt el tudnánk helyezni Országos Könyvtárunk összes teológiai jellegű könyvét és folyóiratát - a legfelső szintjén pedig elférne egy mintegy 180 személyt befogadó nagy előadó terem. Ezzel megoldódna Teológiai Akadé­miánk könyvtár-problémája, s lehe­tőség nyílna az épületben lelkész- konferenciák, illetve nemzetközi konferenciák tartására is. A részletes tervezés most folyik. A terveket Til- lai Ernő Ybl-díjas építész, pécsi hit­testvérünk készíti. Azt szeretnénk, ha az építkezés már 1987-ben megin­dulhatna. Kéijük hittestvéreinket arra is, hogy hordozzák imádságukban egy­házunk e nagy vállalkozását, hogy Isten áldása legyen tervezésünkön és terveink megvalósításán. dr. Selmeczi János m­r* r x á­■o o .LbosmyaV («) PARK. ! ji. * *v •] I íJL1 : iij TEOLÓ&iai AKADÉMIA I TEOLOSUS OTTHON LEUklUK o= n c­BOSNYAK UTCA tervezett parkterület A Teológiai Akadémia tervezett építkezésének helyszínrajza Reformációi gondolatok Túrmezei Erzsébet "N „Nem tehetett másképp!” Éljetek Isten kegyelmével és igé­jével, míg lehet. Mert tudjátok meg, hogy Isten igéje és kegyelme olyan, mint a futó zápor: nem tér oda vissza, ahol egyszer volt már. Ti se gondoljátok, hogy örökké módotok lesz benne, mert a hálátlanság és megvetés tovakergeti. Lásson tehát hozzá minden épkézláb ember, mert lomha népre szűk esztendő jár! Luther „Megmarad a hit, remény, szere­tet, de legnagyobb a szeretet.” Re­formációi textus ez, hisz a reformá­ció egyháza a hit egyháza. Marad­jon is meg a hitben, de nagyobbnak kell lennie a szeretetben. Ezzel tu­lajdonképpen az eredeti reformáció­hoz akarunk visszatérni, másrészt egy nagy veszéllyel akarunk szem­benézni. Az egyedül megigazító hit­re hívó Ige halott Igévé is lehet. A hit egyháza - még a leghitvalláso- sabb egyházra is érvényes ez - ha nem a mindent átfogó szeretet egy­háza, semmit sem ér. Hogy lehet az, hogy Krisztust Urunknak valljuk, de az ő akaratát nem cselekesszük! Bonhoeffer, 1934. Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik. Tudós vitát és tisztulást akart. Világoljon az Evangéliom! Aranyért nincsen kegyelem! Bünbánat nélkül nincs bocsánat! Ha látta volna már, hogy 95 tétele, mint vihar süvítő szele, söpör végig országokon, Világon, ha látta volna a nyomában támadt villámos zivatart, s mint vérfagyasztó vízió, szemébelobbant volna máglyák lángja, gályarabság és inkvizíció, vájjon megtette volna akkor is?! Nem verte volna vissza látomása? Nem hullott volna ki csontos kezéből, tételszögező, súlyos kalapácsa?! V Lehet... ha nem a Hatalmas keze vezette volna tételiró kezét, Lázas tekintetű polgárok és diákok olvasták és vitatták... másolták... szájról-szájra, kézrölkézre adták... Nyomában kigyulladtak az arcok, a szivek. Nem érckapun, nem papíron, szivekben élt, dobogott, lüktetett. Mert erő volt és Evangéliom! S amíg ragyog az ércbetűk sora, egyért sóhajtok, késő kor késő vándora: Ne úierevüljön szánkon és szívünkön az üzenet halott formákba, hideg ércbetükbe! Legyen olyan élet- erőtele, mint 469 éve Luther Márton hatalmas 95 tétele! _________________________LJ Va llomás a (Folytatás az 1. oldalról) tást. Öregek remegő ajakkal is­mételgették szavát, s vették a bátorságot belőle élethez és csendes halálhoz. Mert a Szent­írás isteni szó, atyai üzenet. Biblia-vasárnapra készül egyházunk népe. A Biblia per­sze nemcsak a vasárnapé. Hét­köznapok vándora ő. Nemcsak ünnepi kalács, de mindennapi kenyér! Az Élet kenyere! Nem­csak ünnepre szóló ajándék - hanem szürke hétköznapok egyformaságában is: élet és lé­lek! Ezért a régi, ősi, „emlék”- Bibliám mellett szeretem a használatban élkopottat is. Konfirmációmra kaptam ke­resztanyámtól. Magammal vit­tem a teológiára. Egyik kedves professzorom azt tanácsolta, hogy naponta három oldalt vé­ve, egy esztendő alatt az egész Bibliát végigolvashatjuk. Ma­gam is megfogadtam biztatását és azóta ezt a Bibliát „isme­rem” legjobban. (Bizonyára ő i? engem!) Aláhúzott monda­Bibliámról tok, lapszéli jegyzetek, kérdő és felkiáltó jelek mutatják: a hét­köznapokban is szólt, beszélt, vagy olykor hallgatott az Ige. A borító üres lapjain számom­ra néhány jelentős gondolatot jegyeztem fel, pl. „A hit nem az én döntésem Isten mellett, ha­nem Isten döntése - énmellet- tem”. így élt velem (és így éltetett engem a Bibliám. Dehát nem­csak engem! Hány és hány em­bertestvéremet a földkereksé­gen. Nemcsak én vallók róla boldogan. Neked is van bizo­nyára sok élményed vele. A 15 éve elhunyt Várady Lajos így vallott róla egyszer: „Csak könyv? Oh, mennyivel több annál! Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret! Megragadom, hogy ö is megragadjon és élettel töltse be szívemet. S amikor népek haragra gyulnak és remegve forrong a nagy világ, hirdetem azt, mit Isten hirdet:- béküljetek meg egymással! - és magasra emelem a Bibliát!” Bencze Imre Offertorium a Biblia terjesztésére A reformáció nagy tette volt, hogy kora eszközeinek a felhasználásával kezébe adta az egyházban élő embe­reknek a Bibliát. A refor­máció egyházai azóta is fon­tos feladatuknak tekintik, hogy a gyülekezetek tagjai kézhez kapják és naponként olvassák Istennek a Szent­írásba foglalt igéjét. Ma­gyarországi evangélikus egyházunk a többi hazai protestáns egyházzal együtt­munkálkodva gondoskodik a hívek Szentírással való el­látásáról. Ennek érdekében jelentős áldozatot is hoz or­szágos egyházunk. Az éven­ként tartott biblia-vasárnapi offertórium összegét arra fordítja, hogy több száz Bib­liát, illetve Újszövetséget juttasson ajándékképpen el­sősorban szórványgyüleké- zeteinknek és konfirpiondu- sainknak. Ehhez a szolgála­tunkhoz kérjük ebben az év­ben is a vasárnapi perselye- zés során gyülekézeteink tagjainak segítségét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents