Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-26 / 43. szám
Evangélikus Elet 1986. október 26. A jfts GYERMEKEKNEK Állandó megújulásra van szükség Bizonyéra jól tudjátok, milyen nagy szükség van arra, hogy az épületeket időnként felújítsák, tatarozzák. Az idő múlásával a falakról lemállik a vakolat, eltörnek a tető cserepei, tönkre megy a festés és a mázolás. Ha azt akarjuk, hogy az épület tönkre ne menjen, időnként el kell végezni a felújítást. A tatarozás után az épület éppen olyan, mint új korában és újra jól érzik magukat benne az emberek. Az egyház épületével kapcsolatban is hasonló a helyzet. Ha nem figyelünk Isten szavára, téves gondolataink, helytelen nézeteink romlást IGéznek elő az emberek lelké- ben~és ezáltal megromlik az egyház épülete. A középkor végén, úgy 500 esztendővel * ezelőtt különösen nagy volt a romlás az egyházban, jp i A sok babona elterjedése mellett a legnagyobb romlást az idézte elő, hogy az embe-,. rek azt gondolták, hogy a saját erejükből Isten szeretete és kegyelme nélkül is eljuthatnak az üdvösségre. Az egyház megromlásához nagybaj hozzájárultak az egyház vezetői. Abban az időben folyt Rómában, a keresztyénség középpontjában a Szent Pé- * tér templom építése. Az építkezéshez sok pénzre volt táfeég. Az egyház akkori ve- ÍSje, a római pápa adakozást hirdetett meg a gyülekezetekben. Az adományokat szerzetes papok gyűjtötték össze. Hogy a hívek minél több pénzt adjanak, sok szerzetes azt hirdette, hogy az adományokért Isten megbo-i, csátja az emberek bűneit és azok számára, akii^adakoz-1 nak, biztosítva van az üdvösség. Ez történt Wittenbergben is, ahol egy fiatal szerzetes, Luther Márton teológiai tanár volt és gyülekezeti lelkészként is működött. Az ő szívében nagy felháborodást keltett ez a visszaélés. Megdöbbenve tapasztalta, hogy egyre kevesebben jönnek templomba Isten igéjét hallgatni. Úrvacsorához pedig jóformán senki sem jött. Minek is jöttek volna, hiszen a Szent Péter templomra adott adományaikért Isten megbocsátotta bűneiket! Luther jól látta, hogy mind-- ez visszaélés Isten szereteté- vel és kárhozatba viszi az embereket. Azért elhatározta, hogy tesz valamit az emberek üdvösségéért. Egy iratot szerkesztett, amelyben kifejtette, hogy a bűnbocsánatot és az üdvösséget egyedül Isten adja, méghozzá nem pénzért, hanem kegyelmes szeretet- ből. Ebben kell hinni, ezt kell elfogadni, ha Isten előtt kedvesek akarunk lenni. Ezt az iratot, amelynek 95 tétele volt, kifüggesztette a templom ajtajára, hogy mindenki olvassa el és eszerint éljen. Az iratra azt is odaírta, hogy ezeket a tételeket kész megvitatni a tudós teológusokkal, hogy az egész keresztyénség megtudja az üdvösségre jutás igazi Útját. Mindez 469 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én történt. Ez az esemény indította el az egyház megújulását, amit latin szóval reformációnak nevezünk. Azért ünnepeljük meg minden esztendőben ezt a napot. Az egyház reformációját akkor ünnepeljük helyesen, ha engedjük, hogy Isten szeretet e a mi szívünket is újra meg újra megtisztítsa, azaz megújítson bennünket, hiszen Luther 95 tétele szerint az egyháznak és a híveknek állandó megújulásra van szüksége. S.J. A VASÁRNAP IGÉJE Mt 18,15-17 FEGYELMEZÉS MENTŐ SZERETETTEL A FEGYELMEZÉS HIÁNYA sok gondot, zűrzavart eredményez életünkben. Városaink utcáinak piszkossága, eldobott cigarettacsikkek, papírzacskók stb. mutatják, valami nincs rendben a lelkűnkben. A minden mindegy, mindent szabad gondolkodás nemcsak viselkedésben, hanem erkölcsi téren is jelentkezik. Ez már nem esztétikai kérdés, sokkal súlyosabb és rombolja a családi, a munkahelyi és a gyülekezeti közösséget is. A Biblia tanítása szerint szükség van fegyelmezésre, még fenyítésre is. A szülő fenyíti gyermekét saját elgondolása szerint, és maga Isten is fényit érdekünkben, javunkra, üdvösségünkért. Elvárja, hogy a gyülekezetben is rend legyen, melyet csak a rendetlenek fegyelmezésével lehet elérni. A FEGYELMEZÉS CÉLJA. Igénket helyesen csak akkor érthetjük meg, ha az előző versekre is figyelünk. Jézus azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Máté szerint az elveszett juhról szóló példázatban Jézus utána megy a tévelygőnek. Az Ő cselekvése számunkra példa. A vétkessel szembeni magatartás nem a háta mögötti kibészélése bűneid nek, nem az ítélgetés és nem is a megvetés. Még a kiközösítést is csak végső esetben engedi meg Jézus. A cél a megmentés, a visszatérítés. A FEGYELMEZÉS MÓDJA: a tapintatos szeretet. Jézus arra tanít, az első lépés négyszemközt inteni, kérlelni. Nem ítélő bíró vagy istenostora feladatot szán nekünk az Úr. A tapintatos szeretet természetesen nem jelenti azt, hogy szemet hunyunk a bűn felett. Ez ártana a vétkesnek is, meg a gyülekezetnek is. Az új életet komolyaq kell venni és komolyan vétetni. A FEGYELMEZŐ FŐ FELADATA. A négyszemközti, vagy a tanúk előtt való intést megelőzően a fő feladatunk, hogy imádkozzunk az eltévelyedettért. Hiszen őt nem mi fogjuk megmenteni, hanem egyedül Jézus. Jézus követei vagyunk hozzá, de az elveszett közbenjárói Urunk előtt. Amikor Jézus az utolsó vacsora után arról beszél, hogy a tanítványokra hagyja a királyságot, Péterhez fordulva azt mondja : „Simon, Simon, íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” Már könyörgött és csak ezután inti Pétert. Pontosan ezt kell tennünk. Hinni Isten mentő szeretetében és könyörögni. Olyan lelkiséget kaphatunk ehhez az egyáltalán nem könnyű szolgálathoz, amely segít nekünk és az eltévelye- dettnek is. A FEGYELMEZÉSHEZ csak akkor fogj hozzá, ha szereted az elveszettet, ha tudsz érte imádkozni és ha a jó Pásztorral együtt örömödet leled abban, ha egy bűnös megtér. Bozorády Zoltán IMÁDKOZZUNK Uram, kérlek segíts fegyelmezett életet élni. Segíts, hogy alázattal tudjam elfogadni, ha engem intenek. Kérlek, tégy felelőssé az elveszettekért, a tévelygőkért való imádkozásban és adj sok szeretetet, ha küldesz valakihez, akit utadra akarsz térítem. Ámen. Új lelkész Pápán Verőfényes, szép őszi napon, nagy gyülekezet töltptte meg a templomot. Gondnok a presbiterekkel vezette a menetet, kiket követtek a lelkészek 19-en. Szept. 27. volt. A nyugdíjba vonult Síkos Lajos esperes-lelkész helyére a gyülekezet egyhangúlag Varga Györgyöt, a bakony- szombathelyi lelkészt hívta meg. Dr. Nagy Gyula püspök elfoglaltsága miatt a beiktatást Horváth József mencshelyi espereshelyettes végezte. A beiktatott lelkészt 16 lelkész áldotta meg Isten igéjével. Az ünnepet nagyban gazdagította a család kis kamarazenekara és éneke. Ezután következett Varga György lelkész bemutatkozó igehirdetése. Márk 1,35—39-et olvasta fel s a lelkész munkájának három fontos feladatáról beszélt. A gyülekezet hűséges szolgálata, a gyülekezetért való imádkozás és a szeretet gyakorlása. Első mondataiban megemlékezett röviden a pápai gyülekezet régmúltjáról, mert Nyugat-Dunántúlnak a harmadik legfontosabb bástyája volt évszázadokon át. Majd a közeli múltról is említést tett nagy szeretettel. Itt volt káplán. Itt ismerkedett meg feleségével, Bárány László hitoktató lelkész leányával. Mint mondotta: „édesanyánk ült évtizedeken át az orgonánál, amit most átvesz a leánya.” A gyülekezet nagy része úrvacsorát vett, amit az espereshelyettes és Varga György lelkész szolgáltattak ki. A közgyűlést a kórházban fekvő, beteg felügyelő helyett a gondnok nyitotta meg. Köszöntötte a beiktatott lelkészt. Kiss János lelkész, a közgyűlés jegyzője felolvasta az üdvözlő táviratokat, majd követte mindezt a köszöntések sora. Hargita Pál helyi ref. lelkész, Móring József helyi apátplébános, Síkos Lajos az előd, Tóth Sándor az egyházmegye lelkészeinek nevében, Asbóth László a fejér-komáromi lelkészek, Fodor András a komáromi egyházmegye, Fehér Károly esperes a vasi egyházmegye nevében. A köszöntések sorát a volt gyülekezet tagja, Dákai Jánosné fejezte be. Megható szavakkal beszélt a lelkész 33 éves bakonyszombathe- lyi szolgálatáról. Az ünneplő gyülekezet azzal a jó érzéssel indult útjára, hogy Síkos Lajos esperes-lelkész ihunkáját jó kezekbe tette le. Isten gazdag áldása nyugodjék meg rajtuk. •Végezetül az új lelkész megköszönte a jókívánságokat, s kérte a gyülekezetei, hogy legyen segítségére, hogy minden ékesen és jó rendben menjen. * Hernád Tibor BIBLIAVASÁRNAPRA id. Harmati Béla Vers a Bibliáról Bánatomra nincs orvosság, elemészt a fájdalom. Zápor módra hull a könnyem, az égre száll panaszom. Éjjel-nappal nincs nyugalmam, vigasztalan a fájdalmam, már-már rosszra gondolok. De felnyitom Bibliámat, s mellé ülök csendesen. Hozzám intézett levél ez, mit Isten küldött nekem. Minden szava égi balzsam, ettől meggyógyul fájdalmam és az Ige csodát tesz. Bánatom ha nem csillapul tép, szaggat a gyötrelem, Krisztusomnak szenvedésit könyvemben felkeresem. Ha ott vagyok a Golgotán, panaszra már nem nyílik szám, térdelek s szégyenkezem. Mikor eljön végső órám s porsátorom leteszem, elszakadnak mind a szálak s végső búcsúmat veszem: Akkor sem hágy el nyugalmam, kiért az Ige bizodalmám, a földről mennybe emel. Presbiterek találkoztak Aszódon Borsos Miklós kiállítása az Országos Széchényi Könyvtárban A RAJZ VALLOMÁSA Ez a művész vallomása a rajzról, arról a műfajról, melyet mindenki ismer, de nem mindenki ért és értékel kellőképpen. A rajz - képzőművészeti értelemben nemcsak a körvonal, vagy a látvány egyszerű képi rögzítése. Az igazi rajz műalkotás: a látott, átélt, érzett, olvasott, érzékelt dolgok, a világ s benne az ember lényegi vonatkozásainak legszemélyesebb kifejezése. Technikája szerint sokféle lehet: toll-, tus-, krétarajz, gávírozott, kevert technikájú stb. Biztos művészkezet kíván, hiszen legtöbbjén változtatni már nem lehet, a toll, a tus nyomát, fekete vonalát a papír rostjai véglegesen magukba zárják. Borsos Miklós, a szobrász, a rajz művésze. Ez volt életpályájának az aranyművesi vésője mellett az első megnyilatkozása, s maradt mindvégig. Az életút rajzolással indult, és az önálló mondanivalót hordozó rajz a szobrászművész rajzaiban a plasztikai gondolat első vallomásainak rögzítése lett. A kiállítás új összefüggésben tárja elénk az elmúlt negyedszázadban készült legszebb könyvillusztrációit. L A tárlat elsőként, bevezetésként Szenei Molnár Albert: „Psalterium Ungaricum, Szent Dávid királynak és prófétának százötven zsol- tári” c. művének 11 darab rajzát mutatja be, utolsónak pedig Képes Géza: Kő és festék c. görögországi verseit a művész útivázlataival. Míg az előbbi a toll finom, érzékeny vonalaival tárja elénk e zsoltárok tartalmát, érzelmi-értelmi mondanivalóját, addig a bemutatott utolsó sorozat a fekete és fehér folthatásaival érzékelteti az antik görc^ emlékek plasztikai, formai erőteljességét. E két pólus között a három teremben mintegy 150 rajz tárja elénk Borsos Miklós vallomásait az olvasott műről: így pl. Ady Endre» Léda és Csinszka, kevés vonallal megoldott, összefogott, finom lapjait, Arany János: Toldi szerelme, Arany László: A délibábok hőse, Petőfi Sándor költeményeihez, Babits Mihály több munkájához, Mikszáth Kálmán, Illyés Gyula, Heltai Jenő, Juhász Gyula műveihez készült illusztrációkat. Mindezek kifejezésmódban, érzésben, hangulatban' kiválóan érzékeltetik az irodalmi mű korát, íróját, szellemiségét is, csakúgy mint több mai magyar író, költő munkáját. A rajzok legnagyobb része a hazai irodalomhoz kapcsolódik, de e mellett pl. a „Csillagpor” c. jugoszláv lírai antológia méltán kiemelkedő képei is elgondolkozásra késztetnek. Az illusztrációk legnagyobb részben a budapesti Szép- irodalmi Könyvkiadó és a Magvető Könyvkiadó részére készültek, de más kiadók könyvei is láthatók, az eredeti rajzokkal együtt. A pasztellkék, galambszürke, homokszín, téglapiros stb. keretelésekbe helyezett rajzok a vitrinekben már az első pillantásra jelzik az egy műhöz tartozó rajzokat, mellettük a megjelent kötettel, könyvvel, s a művész néhány érmével. Közöttük évmilliók csiszolta, modern plasztikáknak tűnő kövek, kagylók, kristályok, száraz füvek és préselt virágok látványa, hangulata együttesen nyújt alkalmat a gyönyörködésre, meditációra. A művész az összes kiállított rajzot az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta. A tárlat november 16-ig lesz nyitva. Koós Judith A Pest megyei Egyházmegyében évenként 3 presbiteri találkozót tartunk. Az idén a harmadik ilyen konferencia Aszódon volt. Az egyházmegye északi részén élő 11 gyülekezet és 8 leánygyülekezet presbitereinek küldöttei voltak együtt szeptember 14-én délután az aszódi templomban. Itt találkozott a Galga-völgye és a Du- na-völgye presbitériuma, akiket lelkészeik is elkísértek. Több mint 250 presbiter találkozott, hallgatta meg az előadásokat és beszélgetett. Sokan régi ismerősként köszöntötték egymást, hiszen az elmúlt 10 esztendőben mindegyik gyülekezetben volt már konferencia. Többen új ismerősként búcsúzkodtak az esti órákban. Jó volt együtt erősödni a szolgálatban - állapították meg többen is. A konferencia fő témája - éppen úgy, mint a másik'2 konferenciáé is ez volt - a béke, amely korunk és világunk, egyéni és közösségi életünk legnagyobb kérdéseinek egyike, de gondja és reménysége is. Keveházi László esperes előadásában megdöbbentő számadatokkal illusztrálta a háborút és a fenyegető veszedelmet. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a békére jutás alapja a .világunkban is az Istennel való megbékélés, amit Jézus keresztje mindenki számára elérhetővé tett. Ezért a béke az egész egyház ügye, együttmunkálkodva minden emberrel. Mekis Ádám acsai segédlelkész az egyéni, családi, gyülekezeti és közösségi életünkben jelentkező békétlenségről szólt. Ez a bűn következménye. Az Istentől való elszakadás ezt vonja maga után: az emberek leözött is megromlik a kapcsolat. A 8. parancsolatra téve a hangsúlyt, azt ecsetelte, hogy például csak ennek az egy parancsolatnak a figyelmen kívül hagyása is milyen békétlenség Jorrása az emberek között, de a gyülekezeten belül is. A megoldáshoz elvezető út a bűn legyőzése lehet. így a békességhez érkezünk meg. Miután pedig meghallgattuk az esperesi tájékoztatót egyházunk különféle feladatairól: a lelkészi ellátottságról és az utánpótlásról, a diakóniai szolgálatról és annak szémélyi gondjairól, egyházmegyénk alkalmairól f, az igehirdetőre: Bohus Imre fóti lelkészre irányult a konferencia figyelme, aki Rm 5,1-t olvasta fel. Igehirdetésében az Istennel való békességünk előzményeiről és következményeiről szólt. A konferenciát köszöntötte Fischlné dr. Horváth Anna aszódi felügyelő és Detre János lelkész, aki ismertette a presbiterekkel a templom műemlék oltárát, melynek felújítása az elmúlt esztendőben fejeződött be és, egyházunk egyik nagy értéke. A beszélgetés a parókia udvarán a megterített asztalok mellett folyt tovább. S aki talán az érkezéskor az ismeretlen ember nyugtalanságával érkezett, most szinte barátként búcsúzott. S vitte ki-ki falujába, városába, gyülekezetébe, családjába a hallott igét, a találkozás békéjének élményét. D. J.
